Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-18 / 244. szám
Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LÁPJA Vád és az Igazság1 Kétségbeejtő volt látni önmarcangoló keserűségét. Ott, a nyomozó hivatali szobájában azért vallott mindenről őszintén, önszántából, mert segítségei akart, mivel baj van egyik gyermekével. Ahogy mondta, már csak a rendőrségben bízik. És zokogott. A kusza, zilált mondatokból lassan alakult ki a kép. Marival van a baj, ő a kisebbik gyerek. Tavaly járta ki az általános iskolát Dolgozik, négyórás könnyű munkát kapott az egyik városi intézménynél Az őszinte vallomás elszomorító vádakat tartalmazott íme néhány: »Egy év óta nem fogad szót. Azt csinál, amit akar. Volt úgy, hogy szombaton elköszönt hazulról, és csak. vasárnap hajnalban jött visz- sza. Szégyell bennünket, a szüleit. Megtörtént már, hogy azt hazudta, igazgató az apja. Pedig mi egyszerű emberek vagyunk. Portás az uram, én meg konyhán dolgozom. Becsületben, megértésben éltünk mindig. Nekünk keserves gyermekkorunk volt. Az ő életüket másként akartuk fölépíteni. A fiúnkból derék gyerek lett. Jövőre szabadul. Mesterei csak dicsérik, azt mondják, kiváló szerelő lesz. Hogyan lehet, hogy a lányunk nem ilyen? Hatszáz forintot keres havonta, de elveri az utolsó fillérig. Haza még egy fillért sem adott. Egész nyáron a Park Vendéglőbe járt, és úgy viselkedett, hogy szégyent hozott ránk. Róla beszélnek a szomszédok. Már ujjal mutogatnak ránk. Az uram a minap annyira fel- mgerült, hogy el akarta zavarrá.'' a háztól. Akkor egy hétig jól viselkedett. Éppen közbeesett a születésnapja. Hónapok óta takarékoskodtam, mert új téli kabátot kellene vennem. Kopott is, vékony is a régi. Örömömben vettem neki egy szép, köves aranygyűrűt. Majdnem az ő egyhavi fizetését adtam érte. Két nap múlva kérRettegnnk a „gágyitól" Gyakran látni manapság ijedten felhős lapuló járókelőket, rémülten kapualjba menekülő felnőtteket a kaposvári utcákon. Ml okozza a riadalma« A »gágyin« lefelé zúduló gyerekhad, veszélyeztetve zoknit és bokát. Bogy mi a »gá- gyi«? Korcs go-kart. A gyerekek maguk készítik deszkából és elhasznált golyóscsapágyból. Jellemző rá, bogy iszonyú zajt csap, és irányíthatósága enyhén szólva illuzórikus. Viszont kitűnően lehet rajta kocsikázni lejtős utcákon. Sokan provinciális jelenségnek tekintik ezt az egyre népszerűbbé váló játékot, pedig a főváros budai részének utcái éppúgy zajosak a tüneményesen cikázó “gá- gyí«-tól, mint Kaposváré. Ilyen szempontból tehát a vidék szembeszökően felzárkózott a fővároshoz. A különbség csak az, hogy ott a közlekedési rendőrök szigorúan hazaparancsolják a »gágyizó« ifjú nemzedéket. Nem felnőttes irigységből, hanem komoly felelősségérzetből. Mert a járdán még csak hagyján, de fiaink egyre gyakrabban az úttestre is kimerészkednek. És ez már nem veszélytelen mulatság. E sorok Írója személyesen látta, amint a földből alig kilátszó ifjú vitéz szédületes tempóban szaladt egy postaautó kerekei alá, amelynek magas üléséről a sofőr az utolsó pillanatban vette észre a hirtelen felbukkanó gyereket. Kétségbeesett fékezés, stop, hajszállal a w-gágyi« előtt. A kis páciens kaján vigyor- ral állt tovább. A gyerekek barkácsoló-játszó kedvükben megépítik a go-kart. A szülők és minden felnőtt felelőssége viszont, hogy csak megfelelő helyen, megfelelő körülmények között látszhassák, Tehát ne járdán, és ne az úttesten. Ideje volna véget vetni az idei »gágyi-« divatnak. * *1 dem tőle, hova tette a gyűrűt. Mondott valamit, de kiderült az igazság. Eladta egy százasért. A pénzt meg a barátaival elköltötte a presszóban. Ilyen lett a mi lányunk. Nagyon, kérem magukat, verjék el alaposan, tegyenek vele valamit...-« A nyomozó másnap délelőtt hívott, menjek vele, nézzük meg együtt ezt a hivatalon kívüli ügyet. Véletlenül a szomszédba nyitottunk be. A bőbeszédű szomszédasszony néhány mondata: »Ez a lány már sírba viszi a szüleit. Persze egy kicsit meg is érdemlik sorsukat. Különben megtalálhatják, a Belvárosi presszóban ül ilyenkor mindig. Formás gyerek, rövid a frizurája, fekete bőrzakót visel. Azt hiszi, övé a világ, mert szépnek tartja magát. De hogy kiket találnak majd körülötte, arról jobb nem beszélni...« A személyleírás alapján húsz perc múlva megtaláltuk Marit. Egyedül ült, nézelődött, és ujjaival dobolt az asztal szélén. Melléje ültünk. Ismerte a nyomozót, egy estí ellenőrzésem már találkoztak. Kertelés nélkül rátért a lényegre: — Tudom, miről van rbő. Anyám bement sírni, maguk meg kijöttek. Biztosan a szomszédasszony mondta, hogy itt vagyok. Már egy hete fenyeget a rendőrséggel, könnyű volt kitalálni. A hosszúra nyúlt beszélgetésből kirajzolódott egy másik kép. Az édesanya rajongva szereti a lányát, s még most is mentegeti. Amikor sorozatosan későn járt haza, férje faggatásakor hazudott. Amikor a lány el-eiszökött hazulról, férjének azt mondta, hogy elengedte. Fogalma sem volt, hogy hol van a lánya, mégis azt mondta, hogy Dombóvárra ment egy iskolatársához. Ö takarít meg a konyhapénzből, és férjének azt állítja, hogy lánya hazaadta fizetését. Férje mit sem tud az eladott gyűrűről. A társadalomban, az iskolában, a közösségben keresi a hibát, pedig jórészt ő maga indította él a lányát ezen az úton. Mert »egészen másként akarta az életét fölépíteni«. A rendőrség sohasem fogja megverni Marit. Talán még nem késő, lehet másként is segíteni. De éhhez az anyára is szükség van, főként arra, hogy okuljon saját hibáiból. Mert nem elég a gyermeknek mindent megadni, nevelni is kell. És ezt elmulasztotta... Németh Sándor A Gurulel Étteremben: A Különlegességi Divatszalon új őszi és téli modelljeinek bemutatóját tartották. A tavon: A Dózsa György úti általános iskola modellezőinek kis vitorlásait bocsátják vízre. Uránt, vegyen rah&iáfl Éppen délutáni álmomat aludtam, amikor valami felriasztott. Csengettek. Szombat délután, a heti jól végzett munka után már egy kés szu- nyókálás sem jár a dolgozó- rnak? Ki a fészkes fene lehet odakint? Miközben próbáltam az álmot visszainvitálni — nem nyitok ajtót, azért sem —, újra megszólalt a csengő. Hosszan, vészesen. Nincs kitérő, kelj fel párnáidról, özvegy Pákámé, hozták a villanyszámlát, vagy vendégek jöttek, ki tudja, miért. Szórakozni akarnak és te itt henyélsz? Magamra kaptam a háziköntöst és kitápászkodtam az előszobába. Félrehajtottam az ajtónyilás parányi fémlapját, hogy megnézzem, ki az az elvetemült alak, aki szombat délután zavarja meg az embert a hat napja áhított alusz- kálásban. Köcsögkalapos férfiú állt a folyosón. Sohasem láttam azelőtt. Mi van, farsang? Elmúlt már. Na, mindegy. Kinyitottam az ajtót. — Tessék, kérem. Az idegen megemelte kalapját és belépett az ajtón. Olyan otthonosan mozgott a lakásban, mintha hazaérkezett volna. Szó nélkül levetette felöltőjét, letekerte salját, a kalapot feldobta az előszobafal rácsára és i’ndult befelé. Mielőtt megszólalhattam volna, már kopogtatott az ajtón és belépett a szobába. AktatáskaL ját a hóna alatt szorongatta. Dealt a fotelba és kihívóan nézett a szemembe. — Áll az üzlet? Nem láthattam magam, de arcomon az érzelmek, végtelen skálája hullámozhatott végig. Te jóságos ég, miről beszél ez az alak? Üzlet... miféle üzlet? Hát a házkezelőségtől kértem, hogy cseréljék ki a cserépkályhát, de ez nem. üzlet. A csemegeboltban kifizettem a cehhet, arról se lehet szó. öröklakásra nem fizettem be, de az sem üzlet, legalábbis nekem nem. Hát akkor mit akarhat? luátva megdöbbenésemet, kinyitotta aktatáskáját. — Ismeri legújabb terveinket? A telefon felé pislogtam. De jó lenne tudni, hányos számon lehet hívni a mentőket... — Az elnökkel akar beszélni? Most úgysem tud, Floridában fürdik a tengerben. Az elnök. De melyik? Lám, csak, be kellett volna iratkoznom a szabadegyetemre, most azt sem tudom, milyen elnök nyaral Floridában. És ha már fürdik, minek küldte a nyakamra ezt a pasast. Egy tisztességes elnök örül, ha kiveheti évi szabadságát és nem kell törődnie hivatalos dolgokkal. Ennek meg még rám is van gondja. — Kérem, én házalni jöttem Európába. Már jártam Rómában és Brüsszelben. Nagyon kedvesen fogadtak. Ont kissé furcsának találom. Talán meggondolta a dolgot? Kirobbantam. — Nézze, uram, vagy megmondja, miről van szó, vagy kirugatom a házmesterrel. Az idegen rám meredt. — Nem kapta meg az elnök levélét? Hogy jövök és fogadjon szeretettel? Mondtam én neki, hogy ajánlva adja fel, dehát az elnök fél a gazdasági válságtól és úgy gondolja, hogy ott spórol, ahol tud. Az amerikai posta meg, tudja, milyen... Elnök. Levél. Nincs ajánlva. Amerikai posta. Pista legyek, ha értem. Az idegen felállt, szertárba- sósán meghajolt és átadott egy borítékot. — Ha elveszett, itt a másolat. A megbízólevelem. Felnyitottam. Valóban az el/nök írta alá. Hogy ez és ez az úr az ő személyes külön- megbízottja és mindenki álljon rendelkezésére. — Uram — szólt az idegen sürget az idő. Támaszpontjaink, hogy józsefvárosia- san fejezzem ki magam, »be vannak lőve.« Éppen ezért elhatároztuk, hogy tengeralattjárókra szereljük minden bázisunkat. És ezek sétálnak majd a tengeren. Vagy parancsra a víz alá mennek. Nyilván önnek is lesz szüksége néhány tengeralattjáróra. De ez még nem elég. Kitűnő rakétáink vannak; szezon végi kiárusítás, mielőtt jön a lefegyverzés. Polárisak. Hallott már róluk? Egy-kettő bedöglött, az igaz, de látott már selejtmentes termelést ? Szóval itt az idő, most vagy soha, vásároljon Polaris-raké- tát. Igazán olcsón adjuk, csak a szövetségeseinknek, és önnek olya» megbízható arca van, biztosan el kel néhány tucat rakéta a háza táján. Mennyit szabad felírni? Sirjak vagy nevessek3 Nyilván megbobóndult ez a pasas, hogy pénzes palinak néz. Miből vegyek én Polaris-raké- tát? És minek? Sáskát irtsak vele, vagy a gyereket jutalmazzam meg a bizonyítványosztás után? — Soha vissza nem térő alkalom — folytatta az idegen. — Az elnök nagyon fog örülni, ha európai szövetségesei vásárolnak tőle, kell az a kis dohány és nagyon előnyös vétel. Részletre is lehet vásárolni, egy kis elötakarékos- sággál. Megmakacsoltam magam. A feleségem sincs itthon, még majd szemrehányásokat tesz, Jiogy minek pazarlóm itt a család pénzét, amikor függönyt akarunk venni. Rákiabáltam az idegenre. — De most aztán elég! Nem Jóindulatú anyskönyvezető Egy angol kisváros anyakönyvi hivatalának ajtaján a következő tábla függ: »Ebédelni mentem. Körülbelül egy óra múlva jövök vissza. Használják ki addig az alkalmat és gondolják, meg még egyszer, alaposan«. * * * Horgász-pech A brooklyni kikötőben Michael Rampino egy napon furcsa csomagot horgászott ki a tengerből. Először gyanakodva nézegette, de csakhamar felderült az ábrázata, amikor azt látta, hogy a csomag 100 dolláros bankjegyekből áll. Szám szerint 49 darab volt benne. Rampino hazarohant, szeretetteljes gonddal megszáritgatta a bankjegyeket és elvitte őket a legközelebbi bankba. Ott közölték vele, hogy valamennyi — hamisítvány! Példátlan színészi teljesítmény Miami Beachben egy gyilkosnak 30 esztendeig sikerült elmezavart színlelnie. Az : amerikai Ralf Florence úgy ? menekült meg a villamos- ! széktől, hogy teljes 30 esztendőt töltött az őrültek hátóban. Mivel ügye már elévült, szabadon bocsátották. Ballada a fülekről Az ausztráliai Bortown egyik oxigéngyárában robbanás történt: két munkás elveszítette a jobb fülét. A baleset áldozatainak kórházba szállítása után megtalálták a fülelcet és a tulajdonosok után küldték a kórházba. A sebészek vissza is varrták, de a nagy sietségben összecserélték a fülkagyló- Icat. Most az egyik páciens, Paul Lasur, akinek nem tetszett az »idegen fül«, beperelte a sebészt. Ingrid Bergman nem akar öreg lenni Ingrid Bergman nem szereti, ha filmjei címében az »öreg« jelző szerepet Rómában forgatja Dürrenmatt: »Az öreg hölgy látogatása« című színművéből készült filmet, de a cím nem volt ínyére, úgyhogy meg is változtatták »A hölgy basszifjá«-ra. Hivatalosan azzal indokolták a címváltoztatást, hogy forgatás alatt áll egy másik fűm »A látogatás« címmel. * * • Válás ellen biztosítják az egyiptomi nőket Kairói lapok közölték, hogy törvényesen módot adnak az asszonyoknak, hogy szerződésileg biztosítsák magukat válás ellen. A szociális ügyek minisztériumának szakbizottsága rövidesen tárgyalni fogja azt a tervezetet, amelynél! célja: anyagilag biztosi- | tani a feleséget, ha férje igaztalanul, vagyis az asz- szony hibáján kívül válni akarna tőle. A bíróságok fogják eldönteni, hogy milyen kártérítés illeti meg a feleséget. veszek semmit és punktum’.''---------~--------------—-------------N em elég, hogy betör egy tisztességes család otthonába, ráadásul még rakétát akar nekem eladni? Üdvözlöm az el- •raöfcöt és mars! Az idegein. zavartan felállt és összecsukta az aktatáskáját. — Tisztességes család? Hát nem a kancellár úr őexcellenciájához van szerencsém? — Nem kérem. Placsek Döme vagyok és ez itt a Jász- fényszarú-köz 4/b. Az idegen felpattant, kirohant az előszobába, magára rángatta a kabátját, felcsapta fejére a köcsögkalapot és ki- viharzott az ajtón. Az ilyen alakok nem hagyják ás embert aludni. Marthy Barna Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Tele.r * 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. o. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünu meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. index: 25067 Részűit a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca 6. KÉT KÉP A BUDAPESTI VÁROSLIGETBŐL
