Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-18 / 218. szám

Somogyi Néplap M$/ZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJ A Elégedett közönséget, elégedett művészeket szeretnék.;; Beszélgetés Gáti Györggyel, a Csiky Gergely Színház igazgatójával ,,^/Hin tkn az apjuk uőhiík... Sokszor hallottuk már be­szélni hivatalos és nem hivata­los helyen. Itt is, ott is egyfé­leképpen ejti a szót, és amikor ezt mondjuk, nemcsak a »ho­gyanéra, hanem az »amjé«-re is érvényeset mondunk. Nyílt és közvetlén. Sokszor hallottuk már nyilatkozni, és talán az a leghnponálóbb ezekben a nyilatkozatokban, hogy átgondoltak: nem szépí­tenek, nem ferdítenek, de na­gyon komolyan számot vetnek az elmúlt évad, sőt évadok ta­pasztalataival A feladat, amire munkatár­saival vállalkozott, nehéz. Egy alatt azt tapasztalhattam, hogy készek? noha munkánknak még nagyon az elején tartunk. — Kellemetlen kérdés, de föl kell tennünk. A múlt évadban a színházhoz tartozók köréből adódtak a legbuzgóbb ellen- drukkerek, akik egy-egy bemu­tatónak nem a sikeréért, ha­nem a bukásáért drukkoltak... — Tudok erről, igyekeztem megismerkedni a színházzal még megbízatásom hivatalos kézhezvétele előtt. Ha a művé­szi alkotómunka légköre jó, ha a társulatban mindenki a tehetségét megillető helyre ke­rül, akkm itt is érvényesül az jelölt cél, másfelől a közönség óhaja. Egy nyelven beszélünk. Látja, azért hálás feladat, ami látszatra roppant nehéz. Az évad végén majd ismét beszé­lünk arról, mennyire sikerült visszakapcsolni országos szín­házi életünk vérkeringésébe a kaposvári színházat Mi bí­zunk benne, hogy sikerül. — Olyan mendemondák ke­ringenek, hogy megszűnnek a tájelőadások. Ez a megye sok tájhelyének lakóit érintené, ha igaz lenne. — Szó sincs a tájelőadások elejtéséről! Annyiban van zilált színházi óv után, amire a középszerűség konszolidáció­ja volt jellemző, vissza kell szereznie a színháznak a mű­vészi hitelét. Azt a nélkülöz­hetetlen bázist, ameiy nélkül alkotómunkát nehéz ’ elképzel­ni: városunk színházbarátait Ennyit bevezetőként => A Csiky Gergely Színház hírneve nemcsak itthon, hanem országos viszonylatban is el­romlott tavaly. Nehéz lenne el­hinni, hogy bárki Is igyekezett volna másokat megelőzve ide szerződni, ön pedig jó nevű rendezőket, művészeket hozott a társulat kiegészítésére. Gon­dolja, hogy sikerül feloldani a múlt évad okozta elmaraszta­lást? — Az utóbbira válaszolnék először. Meggyőződésein, hogy igen. Ez a színház valóban el­szabadult egy kicsit, és meg­próbálta túllicitálni lehetősé» geit. Az ilyesmiből mindig baj támad. Hasonlóképpen abból is, ha egy olyan hangulati in­tézmény falai között,- mint a színház, elromlik az alkotó légkör. Akár az egyik, akár a másik következik be — itt pe­dig lassan mindkettő bekövet­kezett —, annak a , művészi színvonal, a közönség . látja kárát. Mi a magyarázata, hogy a jelenlegi rossz hírnév elle­nére— persze ezt sem szabad eltúlozni — tehetséges rende­zői kart és a társulat erősíté­sére jó nevű művészeket sike­rült szerződtetni az itt maradó vezető színészek mellé? Kérem, döntsenek saját tapasztalatuk szerint, mit érdemesebb csi­nálni: azt-e, ami könnyű si­kerrel kecsegtet, vagy azt. amiért meg kell küzdeni? Egy jó színházból nehezebb jobbat csinálni, mint egy rosszból. A nagyobb tét izgalma kell a mű­vészetnek, a színművészetnek is. Közös munka lesz, amibe fogtunk, éppen ezért sok függ attól, hogy milyen lesz a tár­sulat hangulata. Készek-e a művészek, a színház valahány dolgozója egy emberként dol­gozni? Rövid idő leforgása egy mindenkiért, mindenki egyért elv. A színművészeiben ez nélkülözhetetlen. Itt egyfor­mán felelős a rendező vagy a műszak . bármelyik tagja, a művészek vagy éppen a jegy­szedők azért, ami történik. A jó színház egyébként nem te­rem ellendrukkereket, kiveti a belső intrikát, — Ügy hallottuk, számos bér- lő mondta le bérleti helyét ar­ra hivatkozva, hogy a múlt évadban sok színvonalaiban előadást látott. • . — A bizalom és a közérdek­lődés előlegezésére nem kény- szeríthetünk. Ez nem is cél- Eszközként sem kívánjuk használni. Az első három elő­adás után is szívesen látjuk tavalyi bérlőinket. Semmi ér­telme sincs a nemrég még be­váltnak hitt mézesmadzagolás­nak. A színház műsortervét a művészi erőkre építettük. Ez a biztosítéka annak, hogy vissza tudjuk hódítani a művészi hi­telt már az első három bemu­tatóval. Persze, ha már erről beszélünk, meg kell jegyezni, hogy a múlt évadban is volt néhány figyelemreméltó pro­dukció. De amint maguk is megírták, a szórványos jó elő­adások elvesztek a középszerű­ségben és az ősbemutatók szen- zációhajhászó tömegében, Szó­val ... elsőként hiszek a tár­sulattal, munkatársaimmal ab­ban, hogy nagy odaadással és lelkes alkotókedvvel megkez­dett munkánk nem marad kö­zönség nélkül. Mint már emlí­tettem, a társulat megerősö­dött. Ettől függetlenül nem vesszük rossz néven, ha múlt évi bérlőink csak a harmadik, negyedik bemutató előadás után, bizalmukat teljesen visz- szanyerve válnak ismét szín­házbarátokká. — Mint sokszor meggyőződ­hetett róla, Kaposvárnak, sőt az egész megyének szívügye ez a színház. Sokszor voltunk büszkék rá, de volt úgy is, hogy szégyenkeztünk vagy ha­ragudtunk. A sokféle indulat között a büszkeséget lenne jó leghamarabb visszaszerezni. — örülök, hogy így találko­zik egyfelől a számunkra meg­alapja a kiszdvárgó híreknek, amennyiben csak januárban kezdjük el a tájolást. Addig minden művészi erőt ide kí­vánunk koncentrálni. Október 18-án mutatjuk be Huszka Je­nő »Mária főhadnagy« című nagyoperettjét, majd Schiller »Stuart Mária« című színmű­vét. Az alapos felkészülés szá­munkra elsőrendűen kötelező. A kaposvári közönségnek tar­tozik legtöbbel a színház, ami a művészi színvonal emelését, megszilárdítását illeti. De ja­nuárban már gondolhatunk más elkötelezettségeinkre is. Addigra elkészül egy fölmérés, s annak alapján kialakítjuk tájkörzeteinket. Erre elenged­hetetlenül nagy szükség van; azt szeretnénk, ha teljes érté­kű előadásokat adhatnánk a megye lakosságának. Csak olyan községekbe megyünk vendégjátszani, ahol megfelelő művelődési ház áll rendelke­zésre, olyanok a technikai fel­tételek, hogy egy-egy produk­ció teljes értékében mutatható be Annak semmi értelme, hogy asztallap nagyságú szín­padokra szorítsunk előadáso­kat. A televízió elterjedése, a színházzal való tömeges meg­ismerkedés ténye arra kény­szerít bennünket, hogy nagyobb igénnyel teljesítsük tájkötele­zettségünket is. Véleményem szerint a tájkörzetek kialakí­tásával jobban jár mind a kö­zönség, mind pedig a színház. A körzeti székhelyekre pedig négy-nyolc kilométeres távol­ságból — azt gondolom — nem gond beutaztatni a közön­séget. — Ha az élet is produkálna olyan helyzeteket, mint a me­sék, s lenne valami jó tündér, aki megkérdezné, mi- az a há­rom kívánság, amelynek telje­sítése boldoggá tenné, mit kí­vánna a Csiky Gergely Színház igazgatójaként? — Elégedett közönséget és elégedett művészeket — vála­szolta —, de azt háromszoro­san! *. I. A járási KISZ-bizottságon legyintettek, amikor a kak- pusztai szervezet neve szóba került. Nem érdemes oda meg­hívót küldeni, úgysem jön be senki Kaposvárra. Tévedtek. A hatvanharmadik évét ta­posó Egervári György gumi­csizmát húzott szeptember Sí­én, s hajnalban átgyalogolt Űj várfal vára. Az előző három napban sok eső esett, bizony számtalan tócsát, kátyút kel­lett kikerülnie a hatkilométe­res szakaszon. A nyugdíjas ta­nító Űjvárfalváról busszal uta­zott Kaposvárra. Első útja a járási KISZ-bizottságra veze­tett. Átadta ellenőrzésre az alapszervezet nyilvántartó és pénztárkönyvét. Balajcza Já­nos járási KISZ-titkár megdi­csérte a pusztai KlSZ-szerve- zet munkáját lelkesen segítő örökifjú pedagógust. A pon­tost gondos adminisztrációért jutalmat adott át az ősz hajú nyugdíjasnak. Egervári György meglepetten forgatta a se­lyempapírba csomagolt do- hámyzókészletet — A KISZ-szervezeté? — kérdezte meg a titkárt. — Dehogy, ez a tied, Gyuri bácsi... Kívánjuk, hogy ez­után is ilyen fiatalosan se­gítsed a kakpusztaiakat. Balajcza János tisztelettel nézett az idős emberre. Tíz éve ismeri a fiatalokért min­den áldozatra kész tanítót. Amióta a járási KlSZ-bizott- ságon dolgozik, Egervári C-yörgy intézi a pusztai ifjúsá­gi szervezet gazdasági ügyeit. Három évvel ezelőtt nyugdíj­ba ment, a KISZ-szervezet ti­zenhárom tagját azonban nem hagyta cserben. Ugyanolyan lelkesen segíti őket, mint tíz évvel ezelőtt. — Sok fiatal tanító példát vehet róla — mondta a já­rási KISZ-titkár az ajándék átadása előtt. Egervári György negyven­három évvel ezelőtt került a pusztai Iskolába. Amikor elő­ször állt a dobogóra, az 1913-ban született fiúk és lányok is­merkedtek a betűvetés tudo­mányával. A KlSZ-szervezet- ban hajdani elsős tanítványai­nak az unokáit tanítja szín­darabot játszani, szavalni. — Csak az a baj, hogy férj­hez mennek a lányok... Me­gint kezdhetjük elölről a mű­kedvelők tanítását — dohog a nyugdíjas pedagógus. A múlt művelődési évben két színdarabot játszottak a kakpusztai KISZ-esek: Egry Viktor »Virágzik a háirs« és Örsi Ferenc »Kilóg a lóláb« című darabját. — Én súgok. De nem na­gyon kell. Megtanulják a sze­repet — dicséri a fiatalokat. A kis létszámú szervezet kasszájában 2400 forint van. Az előadások bevétele gya­rapította a fiatalok »vagyo­nát«. A fiú-k tavaly még - a nagybajomi Győzelem Terme­lőszövetkezetibe is elmentek siratni. Futotta a keresetből a keszthelyi kirándulásra. Mert oda utaztak a nyáron a pusz­tai fiatalok. — Vehetnénk-e egy fut­ball-labdát a KISZ pénzéből? — érdeklődik Egervári György a járási titkártól. — Persze. — Mert labdarúgócsapatot alalsított a tanácskirendeltség vezetője. Hozott dresszeket, cipőket Nagybajomból. Most már csak egy jobb labda hiányzik. A KISZ-esek sokszor beko­pognak Egervári Györgyhöz. Hol tanácsot kémek, hol se­gítséget. A nyugdíjas tanító fejében többször megfordult már, hogy fiatalabbnak adja át a munkát, az alapszeirvezet tagjai azonban nem egyeztek bele. — Ha itthagy bennünket, felbomlik a KISZ — ijeszt­gették a kedves tanító bácsit. Így aztán nem mqndott le. — Mintha az apjuk vol­nék ... — mondja meghatot­tam Aztán búcsúzik, mert indul a busz Üjvárfalvára, s hosszú az út hazáig. Talán akkor jön újra Kapókba, amikor meg­veszi a labdát fiainak. Lajos Géza — Türelem, mindjárt kész vagyok!. Súlyosbításért fellebbezett a — váíott... Hihetetlennek tetszik, de megtörtént nem is olyan rég a Marcali Járásbíróságon. A vádlott súlyosbításért felleb­bezett, pontosabban: kérte a bíróságot, ítéljék kötél általi halálira..; A negyvenegy éves férfi, Varga Lajos csopaki lakos hu­szonegy éves kora óta össze­sen tizenhárom évet töltött börtönben. Kisebb-nagyobb bűncselekmények miatt tizen­ötször állt a bíróság előtt. A tavasszal töltötte le legutóbbi börtönbüntetését, de szabadu­lása után sem vállalt munkát, hanem csavargóit, lopott, csalt, mások hiszékenységéből próbált megélni. Egyik este bekopogott a marcali szőlőhe­gyen egy idős szőlősgazdához, szállást kért éjszakára. Befo­gadták, étellel, itallal kínálták, beszélgettek. Az idős férfi említette Varga Lajosnak, hogy másnap nem lesz otthon, és a bűnözőben máris kiala­kult a terv: kilesi, mikor megy el hazulról az öreg, vissza­megy a házba, és összeszedi az értékesebb holmit... Így is történt. Amikor az öreg eltávozott, Varga Lajos betörte az ajtót, s ellopott /’■» nadrágot és 120 forin- ■g aznap eltávozott a környékről, de a rendőrség ha­marosan elfogta, és Varga La­jost tizenharmadszor is bíró­ság elé állították. Amikor a bíró felolvasta az ítéletet — kétévi szabadság- vesztésre ítélték, és három év­re eltiltották a közügyek gya­korlásától —, Varga Lajos fel­lebbezést jelentett be: — Ítéljenek halálra —mon­dotta —, megérdemlőm.;. Közlekedési balesetek Hegedűs Imre Kaposvár, Gárdo­nyi Géza utca 67/a szám alatti la­kos Somban a 13. sz. AKÖV te­hergépkocsijával gyorshajtás és it­tas vezetés miatt az árokba sza­ladt, egy hídnak ütközött, majd újra fölment az úttestre, és ismét az árokba. Hegedűs vezetői igazol­ványát a rendőrség bevonta. Eljá­rás indul ellene. Balatonföldváron Hegedűs József Gyula Balatcnszemes, Kisfaludy utca 6. szám alatti lakos motorke­rékpárjával szabálytalanul előzött, és összeütközött az előtte kanya­rodó Hujber Ferenc székesfehér­vári lakos vezette személygépko- .csival. Hegedűs súlyos sérüléseket szenvedett. Zamárdi és Szántód között Kiss Ernő uraiúj falui lakos tehergépko­csival összeütközött a szabályta­lanul eléje forduló Sipos János za- márdi-tóközi lakos vezette pótko- 1 csis vontatóval. SO ft OK Autó teszi az embert? A Somogy megyei MEK siófoki telepének, vezetője, Pávics László gyakori ven­dég volt az üdülőkben. Ök látták el ugyanis a. környé­ket zöldséggel, gyümölccsel. Többször előfordult, hogy motoros öltözékben jelent meg az egyik — a Balaton- part ellátását intéző rátarti, választékosán öltözködő — vezető irodájában. A szép bútorokkal, fote­lokkal berendezett irodába lépő motoros embert a vilá­gért sem ültette volna le a vezető, hanem gyorsan to- vábbküldite valamelyik be­osztottjához, hogy ne rontsa a levegőt a reprezentatív szobában. Történt aztán nem is olyan régen, hogy a siófoki telep, autót kapott Egyik napról a másikra megváltozott Pá­vics László fogadtatása is az említett hivatalnokinál. író- 1 asztalát otthagyva elébe , ment a vendégének, és az j »autós embernek« kijáró ; tisztelettel vezette irodájába, ; majd a legkényelmesebb fo- ; telba ültette. Ö beszélt meg ! vele mindent. Hát igen az autó!... * * * — dz — ; „Számozott" gyerekek A Hazafias Népfiemt kom- ; lói bizottságának kezdőmé- \ nyezésére társadalmi erőből ; épült fel a Kossuth-akna és ; a Béta-akna közötti erdős, dombos területen a kétian- j termes, pedagóguslakással ; ellátott iskola, amelyet « környező cigánytelepülés ; kicsinyei látogatnak. Az is- kólába beiratkozott 98 ta- ! nuló közül 61-nek Orsós a \ vezetékneve. Ezenkívül 8—8 ; kislány az Anna, illetve a ; Mária nevet kiapja, míg ; Juliska nevezetű 9, János ! pedig 6 jár az iskolába, de i gyakori a Teréz, a Flóra és ] a Pista név is. Előfordult j továbbá, hogy ugyanattól a szülőtől két Mihály nevű ' gyereket írattak be — bizo- i nyára tetszett nekik ez a i név. A problémát végül is ] úgy oldották meg, hogy az azonos nevű tanulók számot kaptak. * * * Huszárvágás Az egyik bank pénztárosa rémülten vette észre, hogy nincs meg a nagy páncél­szekrény kulcsa. Bent ma­radt a szekrényben. Szeren­csére akadt a városban egy mindent tudó szeirelőmester. Hívták is azonnal. Éppen egy italboltból ráncigálták elő. A laikusok hitetlenked­ve rázták fejüket — Ez nem boldogul. A mester bizonyított. Két acéldróttal percek alatt ki­nyitotta a zárat, s egy ötve­nest kért a munkáért. — Ötvenöt? Hát van bőr... És még cifrázták is. A de­rék szerelő ' nem alkudo­zott, szépen visszatette a" kulcscsomót, újra bezárta az ajtót, vette a kalapját, és a vita közben észrevétlenül el­távozott. Másnap fővárosi szakembereiket hívták. Azok bizony kényelmesen egy na­pig bíbelődtek a zárral, az­tán küldtek egy számlát több száz forintról. Hiába, a szakmunkát meg kell fizetni! — ns_— Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WlteTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér l. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem órzünfe meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents