Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-11 / 212. szám

Szerda, 1963. szeptember 11.

3

SOMOGYI NÉPLAP

Á NEMZETKÖZI KÁBÍTÓSZER-KERESKEDELEM PIACOKAT KERES

CSÁ VÁZÁS

Angliában az utóbbi hónapok törvényszéki tárgyalásain számtalanszor hangzott el a »védekezés-«: »Kábítószert szedtem.-« »Szívtam a szerelemfűből.«

A Fleet-Street egyik ügyes újságírója önszántából elkezdett nyomozni a szennyes ügyek után. Riportját csak hosszabb idő múltán hozhatta nyilvánosságra, amikor már a rendőrség is felhasználta nyomozásának adatait. Az alábbi tudósítás, amelyet rövidített formában közlünk, az egyik londoni hetilapban jelent meg. Értesüléseit a tudósító a Scotland Yard kábítószerosztályától, a Törvényszéki Tudományos Társaságtól és a londoni rendőrfönökség bűnügyi laboratóriumának vezetőjétől szerezte.

— AZ ELSŐ MEGDÖBBENTŐ TÉNYRŐL a belügyminisztériumba.!» értesültem. Éppen akkor jött az értesítés, hogy az Interpol ((nemzetközi rendőrség) ciprusi kirendeltségének segítségével sikerült megakadályozni, hogy egy egymillió, fontot érő kábítószer-szállítmányt Angliában partra tegyenek. Az értesüléseket az Interpol párizsi főhadiszállása továbbította Fa- magustából a Scotland Yardra. Még elgondolni is rossz, hány ezer embert lehetett volna ezzel az óriási értékű szállítmánnyal hosszú hónapokon keresztül mérgezni.

A hét végét St. Martán le Gramdban akartam eltölteni. Ott találkoztam a vámhivatal egyik tisztviselőjével. Az elmondta, hogy az utóbbi hetekben a vámhivatalnak több mint száz tisztviselőjét képezték át a heroin- és hasiscsempészés megakadályozására. Ugyanis rendkívül elszaporodott azoknak az utasoknak a száma, akik kisebb-nagyobb csomagot akarnak külföldről, elsősorban a Közel-Keletről magukkal hozni.

A londoni repülőtéren találkoztam Hugo Reitterrel, az Amerikai Kábítószer Hivatal munkatársával, aki éppen úton volt New Yorkból Ge- nuába. Az volt a véleménye, hogy a hivatásos kábítószer- csempészek pillanatnyilag háttérbe szorultak, mert a nemzetközi szindikátus sok vezetőjét besúgók segítségével az Interpol és az FBI kézre kerítette. Ezért ajánlott fel az amerikai alvilág 100 000 dollár vérdíjat a börtönben ülő •(•besúgó« gengszter megöléséért. A szindikátus szabadon maradt ügynökei is és az amatőrök is most új piacok

Egymillió fontos szállítmány - A szindikátus helyett amatőr kereskedők - Bűntettek kábítószermámorban

után néznek. Anglia a nemzetközi járatok középpontjában rendkívül alkalmasnak bizonyulna a szállítmányok elhelyezésére rövidebb-hosz- szatob ideig, de könnyen meg lehetne sokszorozni a kábítószer-fogyasztók számát is.

Reitter szeriint az igazi veszélyt most az amatőr kereskedők jelentik. Nagyon sokan rájöttek, hogy a csempészett heroin többszörös hasznot hoz. Közel-Keleten ezer fontért lehet kapni egy kilót, Londonban szinte, ölik egymást a beszervezett fogyasztók, s a vételár ötszörösét is hajlandók megfizetni.

Ugyanaznap értesültem a Scotland Yardon, hogy Párizsban letartóztatták az Air France egyik csinos stewardesset, mert majdnem 5 kg heroint akart Londonba csempészni. (Majdnem félmillió fontot kapott volna érte...)

ÉPPEN EZÉRT AZT HITTEM, hogy a Scotland Yardén megerősített kábítószerosztályt fogok találni. Ha nem dolgozik is olyan nagy apparátussal, mint az Interpol, de titkosrendőrök tucatjaira, laboratóriumokra és repülőosztagokra gondoltam.

Cooke felügyelő sajnálkozó mosolygással fogadott:

— Kábítószerosztály? Ez talán túlzás. A hivatal öt főből áll, én vagyok az egyik detektív ... A legnagyobb baj az, hogy a CID (bűnügyi rendőrség) nem tudja megakadályozni a kábítószerek becsempészését, de az ellen sem tehet semmit, hogy Angliában sokan szinte szabadon vásárolják a mérget.

A törvényszéki laboratóriumban tudtam meg, hogy az utóbbi hetek egyik nagy bűntényével, a Worthing Bank kirablásával és az egyik tisztviselő meggyilkolásával vádolt fiatal gengszter is rendszeresen kábítószert fogyasztott. Drinamilt szedett, amit tabletta formájában bármelyik kikötő kávéházában vagy esapszékében megvásárolhatott.

A kábítószerosztály egy másik tisztjének föltettem a kérdést: Miért nem számolják föl ezeket a kikötői bűnbar- lang'okat, ahol az izgatószereket szabadon árusítják?

— Túl könnyű dolga vám a kábítószer rabjának. Egyszerűen felíratja az orvossal, és bármely gyógyszertárban kiválthatja. A kávéházakban is úgy kerül forgalomba, hogy a receptre . vásárolt drinamilt busás haszonnal adják tovább. Ezeket legföljebb' gyógyszerrel való visszaélés miatt bün- tehetnénk meg. Tudomásunk van arról, hogy egyes fürdőkben a reggeli órákban egy fontért 25 preludin- vagy me- tedrintablettát árulnak. A közvetítők gyógyszertárakból kapják 1000 darabonként a tablettákat, és óriási haszonnal árusítják.

A Fulhalm Road kávéházaiban amyl-nitritet lehet vásárolni a közvetítőktől, akik legtöbbször maguk is az ••áru« rabjai. Előszeretettel használják ezt az izgatószert a szexuál-perverzek, pedig az amyl-nitrit -élvezete megtámadja az ereket, és a nemi életben is súlyos rendellenes^ ségeket okoz.

Sorolni lehetne még azokat a forrásokat, kávéházakat, mulatóhelyeket, ahol a kábítószer rabjai a heti »szükséges mérget« szinte a rendőrség orra előtt vásárolják.

Üjabb törvényekre van szükség, hogy elősegítséka rendőrség és a Scotland Yard munkáját, hogy legalább a helyi kábítószer-kereskedelmet felszámolhassák.

••NAGYON SOK OLYAN FIATALT LEHET ANGLIÁBAN TALÁLNI — közli a Törvényszéki Tudományos Társaság —, aki rendszeres élvezője a kábítószernek. Tablettákkal kezdik, s heroinnal, kokainnal folytatják. Az sem titok, hogy a felső ’ tízezer között is egyre nagyobb teret hódítanak a kábítószerek. A Profumo—Keeler-bot- rányban »előkelő« szerepet betöltő Ward doktor és barátai rendszeresen kábítószermámorban rendezték orgiáikat.

Sz—ó.

: i ■■■ I

|

19 vagon búzát és búzás árpát csáváznak a nagybajomi Zöldmező Tsz-ben. A gép naponta 350 mázsa gabonát csáváz meg.

Sziget a homokon

fényében mindnyájan látták, amint Eddi Old a rádiótech- nikus asztala alá erősít valamit.

— Mit csinálsz te gazem- emfoer?! — kiáltott rá Queltch, és elkapta a hadnagynak azt a kezét, amelyben görcsösen szorongatott egy sötét tárgyat. — Mi van nálad ? Magnó ? Rádiótech- mákiuBi vagyok, és jól ismerem az efféle holmikat. Biztos vagyok benne, hogy a hazafiasellenes tevékenységet kivizsgáló bizottság pecsétje van rajta. Szóval nekik dolgozol? Politikai megbízhatóságúinkat ellenőrződ?

Ütés hallatszott, majd Old tompán felnyögött, és a padlóra zuhant.

— Kotródj tőlem, te baromi — hangzott fel ismét Queltch hangja, és belevágta a hadnagyba a magnót, amit az előbb szedett el tőle. — Ezt pedig meghagyhatod magadnak. Majd lejátszód a másvilágon valaki olyannak, aki ott az újonnan érkezett káderek ügyével foglalkozik. Talán még nem ismerik a politikai megbízhatóság kivizsgálásának ezt a módszerét. De a pisztolyodat mindenesetre elveszem tőled.

Queltch e szavak után kihúzta a hadnagy tokjaiból a pisztolyát, és mintha mi sem történt volna, ismét visszamászott asztalára. Egy kis ideig némán feküdt, majd sóhajtott egyet, és így s^ólt:

— Ilyen tökfilkókat alkalmaz a vizsgálóbizottság besúgóknak! Ez a hülye még azt sem akarja megérteni, hogy «elünk együtt a másvilágra

jut. Hát ön, tábornok úr, nem tudta, miféle adjutánst csempésztek önhöz? Bizonyára azt gondolta, ha egyszer egy ilyen tiszteletreméltó bizottság

ajánlja, tehát megbízható, kipróbált ember. Ö meg persze minden lépését jelentette: kivel hányszor találkozott, miről beszélgettek;;:

— Menjen a fenéje, Queltch!

— förmedt rá Hazard dühösen;

Queltch egy kis időre lecsöndesedett, aztán ismét megszólalt.

— Azt hiszem, nincs sok értelme takarékoskodnunk az árammal. Ki tudja, hova kerülünk a másvilágon. Ha a pokolba, akkor még eleget ücsöröghetünk a sötétben.

Senki sem mondott ellent. Queltch bekapcsolta a villanyt, és figyelmesen méregetni kezdte a falat, amelyből a radioaktív víz szivárgott;

— Nézze csak meg, profesz- szor úr — fordult Medowshoz.

— Azt hiszem erősebben szivárog. Mennyi becsurgott, már! Ügy látszik, a bombázás után a repedés kiszélesedett.: s

— Könnyen lehetséges — felelte közömbösen a professzor;

— Előbb-utóbb utolér bennünket, és akkor sugárbetegséget kapunk?

— Reméljük, hogy addigra megmentenek minket — szólalt meg a professzor kelletlenül, hogy valamelyest is megnyugtassa a rádiótechnikust, aki iránt egyre nagyobb ro- konszenvet érzett.

Ám Queltch, mintha nem is hallotta volna szavait, folytatta a magáét.

— Azt mondják, hogy az borzalmas. PokoH hányással kezdődik. Majd hullani kezd. a haj és hámlani a bőr, mint a májashurka héja. Brrr!.;; Aztán? Eltűnnék a fehér vérsejtek, ugye?

— Queltch! — ordította el magát Hazard, és pisztolya után kapkodott. — Ha rögtön el nem hallgat, keresztüllövöm azt a tökkelütött fejét!

— Csak megköszönöm magának — nevetett föl Queltch, — Akár máris!

Queltch azonban többé meg sem mukkant. Némán végighe- veredett asztalán, betakarózott vízhatlan köpenyével és elcsendesedett. De most Hazard és Old kezdett sugdolóz- ni egymással.

— Szerintem azért robbantották fel a sziklánkat, hogy lesöpörjék róla a radioaktív réteget — dörmögte Eddy; — — Mit gondol, Sir?

— Egyelőre azonban úgy látszik, csak az antennánkat söpörték le — szólalt meg Hazaid komoran.

— Természetesen kárt okozhattak az antennáiban is, Hisz a szikla csúcsán állt: s«

—■ Miért volt akkor csak egy robbanás? Ha meg elegendő volt is egy, miért nem kopog senki sem kriptánk ajtaján?

(Fc^ytativifdí

A homok olyan finom, mint a sivatag pora. A sziget apró, mint egy oázis. Az első háztól öt kilométerre van az utolsó. Ez. Kakpuszta. A szájhagyomány szerint e világtól elzárt helyen hat betyárkocsma állt a múlt század elején. Akkor ennyiből állt a település. A környék szegénylegényei ide bujdostak, ha összeütközésbe kerültek a törvénnyel. Itt tartottak pihenőt a betyárok, mert idáig senki sem merte követni a nyomokat. A láp, a homok és az erdő biztos menedék volt. A menekülők sorra itt, az erdő közepén vertek tanyát.

Kakpuszta ma 77 család otthona. Egyéni gazdák birkóznak 1100 holddal. Vásárosok, »bú- csúsok«, vándorköszörűsök élnek itt elzárva a világtól. A betyárvilág óta elszaladt száz év. A XX. századot, a technika korát azonban itt nehéz föllelni. Csak küszködés van. Napkeltétől napnyugtáig tartó kemény harc. És apró házak tenyérnyi ablakokkal. És sötétség, mert ide még nem tört be ,a fény.

! — Nálunk még sötétség

van — mondja az első ember, akivel sikerül szóba elegyedni.

Érzem, látom, hogy igazat fmond, mert a kunyhónak is f szegény házak előtt férfiak he- * vernek a fűben és italoznak. Megnézik az idegent, az orvost, a védőnőt, köpnek egyet, és húznak az üvegből. Az évből 50—60 napot itt élnek. A többit az országutak mellett és a vásártereken. A könnyű munka hívei. Életelvük: »A pénzt játszva kell megkeresni.« Ha szorul a hurok, ide menekülnek; Szabad a préda, a lopás, a verekedés. Csak az erdő a tanú, és a megkéselt nem mer

(

panaszra menni, mert itt még íratlan törvények vannak;

— Minden szemét nálunk »ver tanyát — mondják a gyö- • keres pusztaiak;

Erős a kifejezés. Sértő.

De mit látnak a tanyát verő vándorok évtizedek óta? Jegyzem a hallottakat, és csak j szánakozni tudok.

— A kaki emberek pénzért mindenre kaphatók.;;

Ez is erős megállapítás. De az igazság még erősebb és elszomorítóbb. Itt, e világtól elzárt helyen évtizedeken át rabszolga módon kihasználták az árva gyerekeket. Egy-egy családnál három-négy állami gondozott élt; Élt? Dolgozott,

mint egy szolga. Őrizte a marhákat, a disznókat, végezte a munkát a földeken. És a családok kapták a térítést, a ruhát. A gyerekek pedig a nevük betűin kívül nagyon keveset tanultak az iskolában. Hogyan lehetett ez? Az egyik módos gazda ma, a tarthatatlan állapot felszámolása után ezt mondta:

— A pénzért tettük: h

Ha enni kért az árva, pofont kapott, ha iskolába akart menni, megszíjazták. Korábban jártam a puszta iskolájában. A negyven állami gondozott közül háromnak volt tankönyve, ötnek füzete és tizenegynek ceruzája.

A gazdák így szerezték rendszeres havi fizetést és ingyen munkaerőt azzal az elmélettel: »Ahol hárman eszünk, még háromnak jut a fazékbői.:.«.

— Nálunk csali a kocsma és a bolt jelenti a fejlődést. 33

Egy húszholdas egyéni gazda mondta ezt. Olyan ember, aki szemellenző nélkül nézi a valóságot. Elítélően beszél a pusztai körülményekről. Látja a kínlódást és a keserűséget. Egyedüli, aki meg akarja törni a valóságot. Tanulni küldte gyermekeit a városba.

— Hogy lássanak egy jobb világot.; *

Gőgösen, megvetően beszél a vásárosokról. Szomorúan a földrőL

— Mert ebben csak kínlódni lehet;; j

A láp néha jó, a homok sohasem.

— Vetünk, de nem tudjuk, hogy mit aratunk.. j

Más életet szánt a fiainak.

— A nagyobbik sokat olvas. A kisebbik biztosan csillagász lesz majd, mert azt szereti;.;

A múltról:

— Nálunk ez az ínséges föld volt a minden ;

A jelenről:

— Egyéniek vagyunk; Megoszlik a nép. A tudatlanok ma is a földért ölik magukat. Az okosabbak tudják, hogy már van másik világ is. A régiek földre gyűjtenek. Földet akarnak venni, hogy a húsz hold helyett harmincat mondhassanak magukénak. Lápot vagy homokot, mindegy, csak föld legyen. A józanabbak menekülnek. Házat vesznek Keszthelyen, Siófokon vagy Kaposváron, de még itt élnek rohanásra készen, mex’t úgy vélik, ez a korlátlan lehetőségek hazája . ; ;

A jövőről:

— Minden évben kevesebben leszünk. A menekülők el- vagy bérbe adják a birtokot. Nézzen körül, ahol romiba dőlt házakat lát, ott ilyen emberek laktak egykor... A mi településünk halálra van ítélve. Ez törvényszerű. Aki ismeri az életet, tudja, hogy így ma már nem lehet élni. Tizenöt éven belül erdő lesz a házak helyén .33

O

Ragaszkodás a sötétséghez. Kínlódás, keserűség. Így volt ötven vagy húsz évvel ezelőtt; Így van ma is. A nagygazdák lehúzzák a sápot. »Van olyan, aki a mellényzsébéből kifizetne három Volgát.« De húszéves fia csak négy osztályt végzett, mert nem engedték iskolába. És a pénzt nem kocsira vagy új házra gyűjtik. Földre, mert köt a múlt, a tudatlanság, a sötétség.

És a fiatalok, a nagygazdák fiai sorra szöknek. Elegük van a látástól vakulásig való munkából, a pusztából, mindenből. Emberhez méltó módon akarnak élni. Bemennek a városba vagy csak Bajomba, aztán nem mennek haza. Csak ebben az évben nyolcán szöktek meg; Levelet írtak haza: »Ne haragudjanak, de én másképpen akarok élni.« És akadt szülő, aki ügyvédhez ment kitagadni gyermekét, mert hűtlen lett a földhöz.

Az egyéni gazdák zömmel szorgalmas emberek. De ez a társadalmon kívüli élet vaddá tette őket. Nem most, már régen. Pénzt akarnak. Előttük, számukra minden a pénz. Azért élnek, azért kínlódnak: Ezért kellettek az állami gondozottak. Ingyen napszámosnak;

Ez van. Ez a valóság. Bekötő utat, villanyt, művelődési házat kellene építeni, de nem éri meg a befektetést. Az itteni föld csak néhány embernek haszon. Azon a pénzen kártalanítani lehetne mindenkit, és. Bajomban új utcasort építeni a betelepülőknek. Mert közel kell (igen, kell!) hozni ezeket az embereket a mához.

A gondolat nem új. Tervek születtek már, de valahogy mindig megsemmisültek. Javasolták, hogy a puszta homokján legyen erdő. Az embereket vezessük be az új világba, mert megszenvedtek érte.

Ezt a javaslatot ma már meg kell fogadni. Erre kötelez bennünket az, hogy mindig előre akarunk lépni.

Németh Sándor