Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-10 / 211. szám

Kedd, 1963. szeptember 10. 3 SOMOGY! WÉPfcAP A mozikat vizsgálja a népi ellenőrzés „Mi is így csináljuk ezután" Trágyakezelési bemutatón Göllében Az utóbbi években sokszor hangzott el a mozilátogatdk körében jogos elmarasztaló bí­rálat a filmek eszmei és mű­vészi színvonaláról. A legtöbb szó a magyar filmek »háza tá­ját« érte. Ez érthető is: éven­te mintegy 30 millió nézője van a magyar filmeknek, és ezt a népes tábort az utóbbi két évben nem nagyon kényez­tette el a magyar »filmgyártás. De nem volnánk igazságosak, ha csak a magyar filmeket marasztalnánk el, hiszen az érdeklődés a külföldről beho­zott filmek iránt is csökkent. Meg kell jegyezni azt is, hogy a mozilátogatottság visszaesé­se úgyszólván a világ vala­mennyi országában tapasztal­ható. Hazánkban azonban a láto­gatók számának csökkenését nem lehet csak a filmek ala­csony színvonalával magyaráz­ni, ehhez hozzájárultak egyéb tényezők is. Mindenekelőtt a rohamosan szaporodó televízió- készülékek hatását kell meg­említenünk. A tv már több mint egymillió nézőnek »szál­lítja házhoz« a szórakozást. Ez nagy konkurrenciát jelent a moziknak. Ennek ellenére nem szabad meghúznunk a vészharangot a mozik felett, hiszen a filmművészetnek to­vábbra is feladata, hogy sajá­tos műfajával a legszélesebb körben végezze el világnézeti nevelőmunkáját, a szocialista kultúra terjesztését, biztosítsa a tömegek szórakozását. Ebből következik, hogy gyarapítani kell azokat a lehetőségeket, amelyek fokozzák a film hatá­sát. Az ehhez szükséges feltéte­leket általában megteremtet­ték. A MOKÉP évente 150—160 filmet bocsát az ország összes helységének 94 százalékában működő .mozik rendelkezésére. Nem mondható azonban kielé­gítőnek a mozik nagy részé­nek kulturáltsága, technikai- műszaki színvonala. A csak­nem 4500 mozinak 80 százaléka keskenyfilm.es, és mindössze 7 százaléka alkalmas szélesvász­nú vetítésre is. Igen sok mozi korszerűtlen, elhanyagolt épü­letben működik. Az ilyen mo­zik nem nagyon vonzzák a né­zőket, e tekintetben — külö­nösen vidéken — bizony még sok a tennivaló. Természetes­nek kell vennünk, hogy á vi­déki emlber nemcsak az élel­miszereket és az iparcikkeket Hazardot meglepte Queltsh- nek az a kijelentése, hogy az oroszok ismerik a felrobban­tott bomba titkát, s úgy lát­szott, hogy már nem érdekli, mi történik körülötte. A féle­lemtől egész idő alatt reipegő Eddy Old viszont gyorsan ki­húzott zsebéből egy sötét do­bozt, és kapcsolgatott rajta valamit. — De hogyan? Az ördögbe is, hogyan tudhatták meg?! — kiáltott fel Hazard ismét dü­hösen. Szeme - gonoszul fel­villant, s elkapta Queltch tor­kát. — Gazember! Ugye, te fecsegted el nekik? — Tábornok úr! Hagyja bé­kén Queltchet — szólalt meg Medows váratlanul olyan han­ge«, amilyet egyáltalán nem vártak ettől a művelt öreg­embertől. — És ne beszéljen ostobaságokat. Honnan tud­hatta volna Queltch, hogy macedónium-bomba, amikpr még én sem tudtam — Akkor hát honnan az oroszok jól értesültsége? ... — Hát lehet manapság el­titkolni nemcsak az atom- és termonukleáris fegyverkísér­letek tényét, hanem műszaki összetételüket is? önnek ezt, mister Hazard, tudnia kelle­ne. — De hiszen a »Big Joe«-t ögy robbantották fel, hogy ■shezetn lehessen rájönni — akarja modern, kulturált bol­tokban beszerezni, feketéjét íz­léses cukrászdában elfogyasz­tani, hanem hasonlót követel a művelődési és szórakozási szükségletét 'kielégítő mozitól is. ' A Művelődésügyi Miniszté­rium Eilmfőigazgatósága szá­mol az igényekkel, és a lakos­ság kulturált, korszerű mozi- ellátásának, megvalósítására otyan fejlesztési irányelveket dolgozott ki, amelyeknek vég­rehajtása után az ország leg­kisebb falujában is lesz rend­szeres mozielőadás, a 2500 la­kosnál nagyobb községekben fokozatosan megvalósul a nor­málfilmes vetítés. Jelentősen meggyorsíthatja a program végrehajtását a helyi tanácsok fokozottabb anyagi támogatá­sa s — mivel a lakosság széles körét érintő kérdésről van szó — a társadalmi összefogás, se­gítés. Azt mondják: jó bornak nem kell cégér. E mondást a mo­ziknál talán úgy lehetne mó­dosítani, hogy a jó filmnek sem árt a »cégér«, vagyis a jó emelte föl Hazard a hangját. — Először is a föld alatt rob­bantottuk fel, másodszor az óceán szeizmikus körzetében levő szigetem. — Ön talán nem tudja, hogy az a verzió, amely sze­rint a földrengést az atom- robbanástól lehetetlen megkü­lönböztetni, már megdőlt? >— csodálkozott Medows. — A földrengéskor és a föld alatti robbanáskor keletkező szeiz­mikus hullámok jellegéből ma már könnyen megállapítják, hogy mi okozta őket. Ami pe­dig azt a pár nem észlelt föld alatti robbantást illeti, melyet az idén végeztünk, hát azok túlságosan kis erejűek, egy kilotonnámál kisebbek voltak. Ugyanakkor észlelé­sükre olyan készüléket hasz­náltak, amely nem felelt meg a genfi szakértői értekezlet által javasolt követelmények­nek. — Bocsásson meg, profesz- szor úr — avatkozott a be­szélgetésbe Queltch —, jól értettem önt. Tehát valóban föl lehet ismerni bármely magrobbanást, bárhogy álcáz­zák is? — Természetesen, Mister Queltch. i — A felrobbantott bomba vegyi összetételét is észlelni lehet? Medows Queltchnek erre a propaganda. Ha a filmpropa­ganda idejében, széles körben, a különböző társadalmi réte­gekhez szólóan ad tájékozta­tást a bemutatásra kerülő fil­mekről, feltétlenül jelentősen hozzájárulhat a mozik látoga­tottságának növekedéséhez. Hasonló tényezőként lehet szá­mításba venni a közönségszer­vező munkát is. E tekintetben elsősorban az ifjúság érdeklő­désének fokozásával és — kü­lönösen az idősebb — vidéki mezőgazdasági dolgozók érdek­lődésének fölkeltésével kellene többet foglalkozni. Ez utóbbi terület még »fehér folt« a mo- zilátogattás térképén. Hogy mi­lyen sok a tennivaló, kitűnik ebből is: 1962-ben egy vidéki lakosra 10 mozilátogatás ju­tott a fővárosi 19-cel szemben. A népi ellenőrzés folyamat­ban levő vizsgálata során első­sorban arra Kíván választ kap­ni, hogy az (említett tényezők milyen mértékben hatnak. Mi­vel a filmművészet, a mozikul­túra helyzete a lakosság széles körét érinti, a népi ellenőrzés szívesen hasznosítja a lakosság részéről tett észrevételeket is. kérdésére is felelt, jóllehet tudta, hogy a tábornoknak nem nagyon vannak ínyére az ő magyarázatai. De a profesz- szor most már araijára torkig volt Hazarddal és Dixon ten­gernaggyal, akik eltitkolták előle s láthatóan a többi tu­dós elől is a »Big Joe« vegyi összetételét, hogy kész volt bárki előtt leleplezni őket. — A légköri kutatások — folytatta magyarázatát —, amelyeket manapság csaknem minden országban négy—ti­zeinkét kilométeres magasság­ban végeznek, elárulják a leg­fontosabb adatokat a végre­hajtott atom- és termonuk­leáris robbantásokról. Ehhez elegendő csupán laboratóriu­mi vizsgálat alá venni a min­tavevők tartalmát. Ha szűrő­jükben plutónium vagy urán porszemcséket találnak, ak­kor atomrobbantás történt. Ha a lúgos felszívókban radioak­tív szenet fedeznek föl, fa­gyasztott állapotban pedig tri- tiumot, semmi kétség sem fér hozzá, hogy termonukleá­ris robbanás zajlott le. — Tehát maga szerint túl keveset tudtak a macedó- niumról ahhoz, hogy kísérlete­ket végezzenek vele? — kér­dezte Hazard komoran. — Mivel mással magyaráz­hatná meg ezt a nyomorúsá­gos helyzetet, amelybe kerül­tünk? — felelte a professzor kérdéssel a kérdésre. — Min­denfajta kalamdorság a tudo­mányban vagy a politikában előbb-utóbb katasztrófához^ ve­zet — fejezte be meggyőző­déssel. Eddy Old, aki eddig né­mán hallgatta a beszélgetést, hirtelen jegyezgetini kezdett valamit. Queltch figyelmét is fölkeltette a fiatal hadnagy­nak ebben a helyzetben oly szokatlannak ható elfoglalt­sága. Gyanakodó pillantást Sok szó esik napjainkban a mezőgazdaság fejlesztéséről, a hozamok növeléséről, a terme­lékenység fokozásáról. Szakem­berek is, mások is sorra meg­állapítják, ho>gy földjeink nem adják azt a termést, amit ad­hatnának. Ennek az az egyik oka, hogy baj van a talajerő­utánpótlással. Mindenekelőtt az istállótrágyát nem kezelték és nem használták úgy, ahogy kellett volna. Megyei és járá­si vezetők ma már nem győ­zik eléggé hangsúlyozni a kü­lönböző fórurnokan, hogy itt is keressék a gazdaságok a. ter­mésátlagok növelésének lehe­tőségét. A Kaposvári Járási Tanács Mezőgazdasági Osztálya és a Hazafias Népfront járási bi­zottsága nemrég Göllében ren­dezett trágyakezelési bemuta­tót abból a célból, hogy meg­ismertessék a szövetkezeti ve­zetőket és a trágyamestereket ennek a 'kiváló talajg'azdagító anyagnak helyes kezelésével, gazdaságos tárolásával. Sok hasznos tanácsot kaptak itt a részvevők Molnár Imre megyei vetett a hadnagy felé, és ko­moran felhúzta szemöldökét. De ebben a pillanatban fel­vijjogtak a morzejelek, és Queltsh a készülékhez ugrott. A többiek is nyomban követ­ték. QUELTCH LEÜTI EDDYT Queltch a következő szöve­get olvasta fel, miután meg­fejtette Dixon tengernagy újabb rejtjeles rádiógramját: »Kategorikusan megtiltom, hogy külön engedély nélkül használják az adójukat,« • — Ennyi az egész? — cso­dálkozott Hazard. — Mit akarna még? — ne­vetett föl Queltch. — Mit kö­zölhetnének még? Hozzá, még ha jól hallom, a »Fowen« tor­pedóromboló most sokkal messzebb tartózkodik a Szent Patriok-szigettől, mint reggel. Ügy látszik, a tengernagy egy kissé fél a dzsintől. amelyet ő maga eresztett ki az új transzurán elemből. Megenge­di, Sir, hogy kikapcsoljam az adót? Takarékoskodni kell az árammal. — Nem engedem! Vinné el az ördög! — villant Hazard szeme fenyegetően. — Ne kap­csolja ki! Azonnal közölje ve­lük, hogy radioaktív víz fe­nyeget minket. Mit mutatnak a műszerei, professzor? — Még mindig ugyanazt. Sőt talán egy kicsivel többet is — felelte Medows műsze­reit vizsgálgatva. — No, közölje csak velük! — kiáltott Hazard Quelíohre. — Rejtjelezés nélkül is ad­hatja. Queltdh sietve lekopogta Ha­zard üzenetét, és átállt vétel­re, de a hangszóró hallgatott. Csupán a légköri elektromos­ság kisüléseinek hangos csat­togásai hallatszottak; főagronómustól és Vágvölgyi József járási főállattenyésztő­től. És látták a .gölleiek szak­szerűen elkészített trágya­szarvasait, hallották Szabó Zoltán helyi agronómus részle­tes tájékoztatását arról, hogy miért jó, ha gondosan bánnak az istállótrágyával. A látoga­tók összehasonlították szövet­kezetük trágyakezelését az itt tapasztaltakkal. Véleményük­nek hangot is adtak, a látot­takból levonták a tanulságot. Mit mondtak el a gölleiek látogatód? Lengyel György őr­ei tsz-elnőfe például így nyi­latkozott: — Sokáig nem tudtuk meg­győzni a brigádvezetőket arról, hogy igenis jobb, ha naponta kihordjuk az istállóktól a trá­gyát, és a mezőn szarvasba rakjuk. A megyei agronómus- tanácskozáson részit vettek a mi brigádvezetőink is, és végül is az ott hallottak térítették őket jobb belátásra. Azóta rendszeresen, naponta kihor- datják a trágyát. Sajnos, ilyen szarvasokat, mint amilyeneket Göllében és Ráksiban láttunk, még nem készítettünk. Erre is több gondot fordítunk ezután. Rácz János kaposszerdahelyi tsz-elnök arról panaszkodott, hogy kevés a fogatuk. — Meg­érünk takarmányos fogatot ke­ríteni, sok az idős tagunk, és rájuk nem lehet nehéz mun­kát bízni. Pedig tudom, na­gyon jó lenne, ha kihordhat­nánk naponta a trágyát. És a szerdahelyi elnök a be­mutató után minden bizonnyal azon munkálkodik, hogy az, amit itt ilyen jónak tartott, náluk is megvalósuljon: le­gyen trágyahordó fogatuk, vagy ha másképp nem megy, a takarmányosok lássák el ezt a feladatot is. Ügy, mint Gollé- ben, ahol az öt takarmányos fogat hordja ki a trágyát is, ez is a napi munkájukhoz tar­tozik. Felsőmocsoládom a két foga­lyében dolgozik egy széles vál- lú, csupa izom fiatalember, Végh József. »Civilben« ő a cseri körzeti népfrontbizottság Ismételje meg még egy­szer! — krákogta Hazard. — És addig ismételje, míg nem válaszolnak. És hogy az ak­kumulátorok ne merüljenek ki, kapcsolja ki a vilgítást. Áthatolhatatlan sötétség'bo­rult az óvóhelyre. Ügy rém­lett, mintha csak a sarokban levő radioaktív tócsa világí­tana hideg, zöldes fénnyel. Ismét felmásztak asztalaik­ra. Még Hazard tábornok is maga alá húzta lábait, és úgy ült »heverőjén«, mint egy muzulmán — namazánkor. Csupán Queltch maradt to­vábbira is állva a cementpad­lón, s kopogtatta rendületle­nül a rádiótávíró billentyűjét. Lassacskán ez a kopogás kezdett Hazardnak a mór amúgy is felzaklatott idegeire menni, és miár éppen paran­csot akart adni, hogy Queltch hagyja abba az egészet, ami­kor váratlanul nagyot dör- rent valami odafent, valószí­nűleg a szikla felszínén. Az óvóhelyen azon nyomban meg- remegitek a falait..: — Pontosan olyan, mint a bombázás ■— jegyezte meg Queltch. • — Próbáljon átállni vételre, mister Queltch — szólalt meg Medows aggodalmas hangon, és gyorsan leugrott az asztal­ról. — Azt hiszi, hogy »Omár« megmagyarázza nekünk a dol­got? — kérdezte Queltch gú­nyosan, amikor a professzor melléje telepedett az akkumu­látor ládára. (Folytatjuk.) tos feladata a szarvas megra* kása is. Milyen szakmai útmu­tatást vagy kioktatást kaptak ehhez? — Semmilyent — mondta Nyúl Sándor, a felsőmocsoládi Ady Tsz tagja. — A magunk elképzelése szerint rakjuk a szarvast. Senki sem mondta, hogy hogyan, csak azt, hogy hova rakjuk. Ahogy itt látom, mi nem a legjobban csináljuk; Rájárunfc kocsival a szarvasra, és nem árkoljuk körül, mint a gölleiek. — Sajnos, mi is elfelejtettük ezt — vette át a szót Szabó Lajos ecsenyi szövetkezeti gaz­da. — Meg aztán rtí szakaszo­san rakják. Mi is így csináljuk ezután. Frank Mihály kaposhomoki trágyamester arról beszélt, hogy a hordás vontatottan megy náluk: — A szarvast úgy rakjuk, mint a gölleiek, azon­ban kevés van belőle, mert las­san jön ki a trágya az istál­lókból. A bemutató részvevői több­ségükben idős emberek voltak. Különösen a trágyamesterek; Bödő István bárdudvarnoki tsz-gazda is túllépte már a hetvenet, mégis érdemesnek tartotta, hogy megnézzen egy példás fcrágyakezelést. — Ná­lunk még nagyon sok a tenni­való — mondta, amikor körül­tekintett a gölleiek majorjá­ban. Ha hazamegyek, meg­mondom, mit láttam itt... Sokan mondták ezt, amikor a bemutatóról hazaíndultak; És ha otthon a göllei tapaszta­latok alapján hozzáfognak a trágya rendszeres hordásához és szakszerű kezeléséhez, és erre serkentik a tsz vezetőit, tagjait is, akkor a bemutató elérte célját. Eredménye pe­dig a termésátlagok növekedé­sében. a tagok nagyobb jöve­delmében mutatkozik majd meg. Hermész Ferenc titkára. Ennék a városrésznek a gondjairól beszélgettünk ve­le. — Sokat kapott már eddig ia a Cser. A Kapos szabályozása, a könyvtár, az óvoda, a nap­♦ közi, a zöldségbolt építése, egy­ikét utca rendbehozatala nagy {dolog volt, több millió, forint­♦ ba került. Mégis azt mondom, Íhogy nem kaptunk eleget- i Mintha nálunk nem haladna ♦ úgy a várofejlesztés, mint |másutt. Mondok egy-két példát {is. A József utcában féknéte- {res sár van esős időben. Igér- Igetifc, hogy lekövezik, de csak Snem kerül rá sor. Már a nóp- {front elnöksége is sokszor fog- {lalkozott azzal, hogy az új híd | világítása igen kezdetleges; {Nincs megfelelő orvosi rende- llőnk, s arra a kérdésünkre, |hogy mikor lesz, nem kapunk ♦érdemleges választ. Bizony sok {itt a »keil«. Az iskola előtti {járdán például esős időben a l tanulók bokáig járnak a ,víz- |ben. Nincs sebességkorlátozó {tábla az iskola előtt. Telefon- I állomásra is szükség volna. A ♦ posta elutasította erre vonat­okozó kérésünket. Arra nem {gondoltak,1 hogy a legközeleb­♦ bi nyilvános telefon a Kossuth | téren van. Tűz, szülés, rossz ul­tiéit éjjel is előfordulhat, s ak­ikor a bajiba jutott családtagja ♦ kilométereket szaladgálhat; {Nemrég azt hittük, hogy lesz {egy kis cukrászdánk. A József ♦ utca és a Cseri út sarkánl egy ♦kisiparos átadta üzlethelyisé- {gét. Kértük, hogy nyissanak itt tégy cukrászdát. Egy tölcsér I fagylaltért, egy szelet sütemé­nyért a Széchenyi téri cukrász­dába kell mennünk. Gyere­keinket nem szívesen enged­jük oda, ismerve a tér nagy forgalmát. A Vendéglátó Vál­lalat felállította volna a cuk­rászdát, pénze, berendezése is volt rá. Mégis a PIÉRT kapta meg a helyiséget — papírrak- ♦ tárnak. I Csak a főbb kéréseket sorol- ítam fel. Remélem, hogy az új »városvezetés több gondot for- Idít majd a cseri panaszok or- ♦voslására — mondotta Végh * József. 20 holdon termelnek hagymát a pamuki Petőfi Tsz-ben. 132 mázsát nyomott a hol­danként! átlagtermés. 450—500 000 forint bevételre számítanak a hagyma eladásából. Termésük nagy részét külföldre szállítják. Képünkön: Exportra csomagolják a hagy­mát. Kisregény = Fordította: Sárközi Gyula (8) Több gondot a cseri városrész fejlesztésére Beszélgetés a körzeti népfronttitkárral A TRANSZ VILL öntőműhe­*

Next

/
Thumbnails
Contents