Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)
1963-09-25 / 224. szám
Amikor egy városba valaki idegenként érkezik, első ismerősei az utcák, a boltok, a pincérek, a fodrász, az újságárus. Gondolom, ők hárman szintén így voltak. De mert művészek, ott munkált bennük az ide érkezés első órájától kezdve a megismerés vágya. Megismerni a várost és lakóit. Arra még könnyen felel az »idegenvezető« Egervári Klára, hogy honnan merre vezet a séta útja. — Ez itt a Kossuth Lajos utca —> mutatja Forgács Tibornak. Az időjárás, mintha tudná, hogy most napsütés kell, hamisítatlan pannon derű, ami átsüt a hétköznapok látszatszürkeságén. Színhá- *unk társulatának új tagjai itt lesznek honosak. És sok függ attól, hogyan »mutatkozik« be nékik a város. A színház új művészei közül hol itt, hol ott bukkan fel valaki. Van, aki a magányos felfedező szerepére vállalkozik inkább, és elraktározza a látnivalót. A Szolnokról hozzánk érkezett Egervári Klára és kísérője, Forgács Tibor, előbb kettesben, majd Horváth Jenő rendezővel rója az utcákat. Melyik a jobb módszer megismerni a város lelkét? Ez az utóbbi. Többen menni, többet látni, hallani, és mindjárt ki is cserélni a gondolatokat. Egervári Mintha kifehérítették volna a Latinka tér gya- logősvényre emlékeztető útjait. Sokszor kell körülnézni, és ugyanannyiszor megállapítani, hogy az építészetben szépen megfér egymás mellett az új és a régi.., — Furcsa, most látom először ezt a teret, mégis úgy tetszik, hogy valahonnan ismerős ez a kép — mondja Egervári Klára. Persze roppant nehéz segíteni az emlékezésben, de azért... próba Szerencset —. de ez a tért? Ezt még én sem láttam! — Valóban, a Latinba tér új, és ha igaz, amit a kaposváriak tartanak, hogy ez a város szive, akkor szimbolikus jelentést is tulajdoníthatunk annak, hogy á város befogadta nézőit, akikhez most csatlakozott Horváth Jenő rendező. Klára és Forgács Tibor karakterszínészek. Forgács Tibor még nem járt Kaposváron. Egervári Klára már igen, hiszen volt a Pécsi Nemzeti Színház tagja, és vendégszerepeit nálunk. Szóval vállalkozhat az idegenvezető szerepére is, noha mint mondja, nem győzi csodálni a sok újat. Itt van mindjárt a Latinka tér "hangulatos japánkertjével, szobrával és pávás szökőkútjával. Üj üzletek, emitt meg a szakszervezetek megyei székházának impozáns épülete. Valami varázslat a Május 1. utcával is történt .;; tágasabb, levegősebb lett! És az emberek? Szeretik-e úgy a színházat, mint régen? Az ismerkedésnek egy ünnepibb alkalmával, az első bemutatón maga a közönség válaszol erre. L. I. Jólesik megpihenni a barangolás végén elfogyasztva egy feketét az őszi napsütésben. Miért éppen es cukrászda teraszán? Mert innen tovább lehet fOrkészni az utcát, Kaposvár életét,,. „Repülős" Gizi végleg „lezuhant" Bizalmas utasítások — Csődöt mond a logika — „Maguk még meglakolnak“ — Nyilatkozat a jövőről Korábban részletesen ismertettük »Repülős« Gizi — Kosztor Sándomé — kalandjait. Ügyét a fővárosi »aranybíróság« heteken át tárgyalta. A szembesítések és a tanúvallomások sok, addig titokzatos dologra derítettek fényt. Gizi győztesen akart kikerülni az igazságszolgáltatással vívott csatából. Múltkori cikkünkben említettük, hogy a börtönből 30 egészségügyi papíron levelet írt a cimboráknak. Bevezetőben vázolta helyzetét. Ezután jöttek az utasítások: »A nyomozók kezében még nincs bizonyíték. Gyorsan és pontosan kell cselekedni ...« Az első számú parancs: »Ancsa úgyis nagyon hasonlít rám. Az elkészített (ujjlenyomatoktól megszabadított) kaposvári ékszereket két napon belül leviszi Siófokra. Ott vásárol egy friss somogyi újságot, abba becsomagol mindent. Feltűnően viselkedik. A postára két kabátot visz. Egy olyant, mint az enyém (amiben Kaposváron járt)', kendő nélkül. Kint azonnal átöltözik. Ha gyanút fognak, akkor sem szabad kézre kerülnie. Ha ez megvan, postára adjátok a következő szövegű levelet dr. M. J.-nek Kaposvárra.« Részlet a levélből: »Mélyen tisztelt főorvos úr! Régi betege vagyok. Minden panaszommal önt szoktam fölkeresni. Így tettem legutóbb is. Mivel nagyon rosszul éreztem magam, a rendelőbe férjem is elkísért. Szinte szégyellem leírni a történteket. ön akkor még nem volt odahaza. Férjem benyitott a lakásba. Vártam, hogy visz- szajön, de nem jött. Amikor utánamentem, láttam, hogy a nyitott fiókokban kutat. Nem mertem szólni neki, mert nagyon vad ember. Attól féltem, hogy botrány lesz belőle. Arra kértem, hogy jöjjön már ki, de ő csak tovább csinálta a rablást. Hazarohantam. Égett az arcom a szégyentől. Azt hittem, megőrülök. Fél óra múlva hazajött. Beszélni próbáltam vele. Kérni, hogy küldjön visz- sza mindent. Azt mondta a megátalkodott, hogy nincs értelme, mert maguknál aranyi a drágaság, hogy ezt még csak észre sem veszik... Most megtudtam, hogy egy szerencsétlen asszonyt fogtak gyanúba. Már börtönben szenved. Nem bírom tovább. Nincs itthon az uram. összeszedtem mindent, és már küldöm is. Nagyon kérem, bocsásson meg így ismeretlenül. Értesítse a rendőrséget, hogy az az ártatlan teremtés ne kínlódjon más ember vétke miatt...« A széljegyzet; »Ezt a kefét biztosan beveszik. A többi már simán megy ...« Részletesen kidolgozta a következő lépést is. A banda tegyen pénzzé minden ékszert. Kosztor és Eszter keresse föl dr. H. Edit ügyvédet. Tömjék pénzzel, és kérjék, hogy bizonyíték hiányában Gizit azonnal helyezzék szabadlábra. »Mindezt napok alatt kell megtenni, minden perc drága.« És a záró utasítás Esztihez: »Ha Kosztor meghátrálna, rád bízom a megpuhítását. Ha pedig begyulladnátok, és itt hagytok a pácban, gondom lesz rátok. Tudjátok, hogy én nagyon tudok szeretni, de a haragom elől nincs menekvés. Rajtatok áll, hogy a szeretetet vagy a gyűlöletet választjátok. Ha a szeretet, a kitartás mellé álltok, olyan életetek lesz mellettem, amilyent álmodni sem mert még ember a földön.« A terv kútba esett A levél a részletes utasításokkal együtt a címzett helyett a rendőrséghez került. Csődöt mondott Gizi logikája. A nyomozáskor fény derült a többi bűncselekményre is. Horogra került a társaság minden tagja. A börtönben évekig gondolkodhat Eszti (Gyurcsányi Sándomé) és Golyó (Komlósi Szabó József) azon, hogy érdemes volt-e így élni. A lóversenyt kedvelő Kosztor Sándor két szép gyermekét és feleségét hagyta el anélkül, hogy életében egyszer is látta volna Gizit. Házasságot kötött vele csak azért, mert könnyen akart élni. Vakon bízott Gizi »zsenialitásában«. A három hétig tartó dínemdánom és a kétnapos házasság után. négy évig »pihen« majd a börtönben. A »társak« mind összeroppantak, egyedül Gizi fújta makacsul a régi nótát. Amikor megtudta, hogy nyolc és fél évet kapott, démoni kacajra fakadt. — Ezt még megkeserülik! Mindenki meglakol! Az én kezem messzire ér... Az ügyész csillapítani akarta. De Gizit nem lehetett elhallgattatni. Egy perccel az ítélethirdetés után már a jövőt színezte. — Csalódnak, ha azt hiszik, hogy megváltozom. Nem! Ha kiszabadulok, elhagyom az országot, és Svájcban ütöm fel a tanyámat. Rólam még sokat hall a világ... A börtönőrök elvezették. »Repülős« Gizinek biztos szállást adott az igazságszolgáltatása Németh Sándor Jevtusenko költői önbírálata Kemény bírálat és féléves hallgatás után ismét megszólalt Jevgenyij Jevtusenko, a 31 éves szovjet költő. A Ju- noszty című moszkvai folyóiratban megjelent hat verse. Valamennyiben a Szovjetunió észaM és keleti tájain tett utazásainak élményeit dolgozza fel. A csokor legfontosabb verse a hosszabb lélegzetű, »Ismét Tárna állomáson« című költemény. Jevtusenko leírja hogy a sok nyugati utazás tarka élményei s a kíméletlen, de »végső soron hasznos« bírálat után visszatért szülőfalujába, a kis szibériai Zima állomásra. »Sok-sok kósza hírtől övezve, egyáltalán nem magas lovon« érkezik haza. Falusi rokonai nagyon kedvesen fogadják. Nagybátyja így szól hozzá: »Ne csüggedj! Hiszen van kezed, lábad,'s talán koponyád is. Milyen tanulságot kell levonnod, öcsém? A kiút: a munka. Jó törvényünk van nekünk: aki nem dolgozik, ne is egyék.« A költő leírja, hogy egy hetet töltött már a faluban, amikor a helyi komszomolisták meghívták, szavaljon a fiatalok előtt. Leírja, hogy 6, akinek a zúgó és füttykoncertet rendező párizsi hallgatóság előtt nem szállt inába a bátorsága, most, az egyszerű paraszt- és munkásfiatalok előtt lámpalázzal küzdött, és nem bírt megszólalni. Egyszer csak felkiáltott valaki: »Rajta, földi!« Jevtusenko úgy érezte, hogy az egész ország hívja és támogatja, s verseit válóban melegen fogadták a fiatalok. Verse végén arról ír, hogy az egyszerű emberek legfőbb óhajtása: ne legyen háború. A költő hazája, amely a békét védelmezi, hűséget és engedelmességet vár el minden fiától. »Nem hízelgek, nem alázkodam meg, nem hajbókolok, de meghajtom magam hazám előtt, és védelmére esküszöm. — Esküszöm, hogy megóvlak, hazám, a háborúktól, minden viszontagságtól, a rosszindulatú, sanda pillantásoktól, a hibák megismétlődésétől, a buzgó karrieristáktól és az álhazafiaktól... Esküszöm, hogy munkádnak, akaratodnak, szenvedélyednek és lelkiismeretednek élő része leszek!« SOftOiC Michele Morgan, a világszerte ismert francia színésznő így vélekedik a fürdőruhadivatról: »Ha figyelembe vesszük, hogy Éva anyánk is bikinit viselt, meg kell állapítanunk, hogy a világ teremtése óta nem sokat változott a divat.« ... A Die Presse című bécsi lap írja, hogy Ibn Szaud, Szaúd-Arábia királya, aki egy bécsi szanatóriumban gyógykezelteti magát, a gyógyulás útján van. A lap abból következtet Ibn Szaúd állapotának jobbra fordulására, hogy a keleti kényúr, aki háremének nagy részét is magával vitte Becsbe, rendkívül díszes faragású, művészi kivitelű elefántcsontbot- jával alaposan elpáholta pénzügyminiszterét a szerfölött megnövekedett kiadások miatt. • * * Férjes asszonyok ne olvassák: A New York-i nyújtó- fadobó-verseny első díját Grace Trock Morton nyerte el, világrekordot állítva föl 24 méter 40 centiméteres dobásával. Az új sport terjedése nagy elkeseredést keltett az amerikai férjek körében. * * * Genova közelében három útonálló feltartóztatott egy lelkészt. Az álarcos rablók pénzt követeltek a paptól, a lelkiatya azonban elmondotta nekik, hogy mindössze néhány líra van a zsebében, ezt is a gyermekmenhely számára gyűjtötte. Az aranyszájú pap beszéde annyira meghatotta a három útonállót, hogy 20 000 lírát adományozott neki jótékony célra. Lucie Zefall húszéves montreali lány fényes esküvőt szeretett volna rendezni magának. Mivel azonban mindössze négy embert ismert a városban, hirdetést tett közzé a montreali lapokban: »Kérem önt, aki e sorokat olvassa, jelenjék meg esküvőmön vasárnap délelőtt 10 órakor a Victoria-temp- lomban. Kétségbe lennék esve, ha esküvőmön üres volna a templom.« A hirdetésnek megvolt az eredménye: Lucie Zefall esküvőjén kétezer ember jelent meg. Súlyos kimenetelű tüsszentés történt Rio de Jaeniró- ban. Senor Fernando Cruz az ablak közelében ülve bélyeggyűjteményét rendezte. Munka közben eltüsszentette magát, és három bélyeg a nyitott ablakon át az utcára repült. Egy arra járó férfi lehajolt, hogy fölszedje a bélyegeket, közben azonban egy autó elé szaladt. Nehogy elgázolja áldozatát, a sofőr felhajtott a járdára. Ott fölborított egy gyümölcsszállító kézikocsit, amelynek tartalma: két nagy fürt banán szerte szóródott. Egy asszony megcsúszott a banánon, és hanyatt esett. A mögötte siető férfi belebotlott, keresztülbukott rajta, és lábát törte. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca fc
