Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-25 / 224. szám

Szerda, 1963. szeptember 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP Tetszik A vállalatok kezdik fölismerni az ésszerű készletgazdálkodás jelentőségét Tanácskozás a Nemzeti Bank megyei fiókjánál A Magyar Nemzeti Bank So­mogy megyei fiókjánál minden félévben elemzik a vállalatok készletgazdálkodósát. A múlt héten azt vitatták meg, hogyan alakultak a készletek az idei első félévben. Tihanyi Zoltán­nak, a Magyar Nemzeti Bank Sbmogy megyei fiókja igazga­tójának bevezetője után Somo­gyi Józsej és Felméri István, a bank dolgozói tájékoztatták er­ről a részvevőket. jobb az eredmény a tavalyinál A két beszámolóból az derült ki, hogy mind a tanácsi, mind pedig a minisztériumi vállala­toknál ésszerűbben gazdálkod­tak a készletekkel, mint a múlt év azonos időszakában. Csu­pán a tanácsi szolgáltatóipar­ban emelkedtek nagyobb mér­tékben az anyagkészletek (11 százalékkal). Nem túl számot- tfevő a fölösleges készlet sem. (Az összkészletnek alig 3 szá­zaléka.) Elbizakodásra azon­ban semmi ok sincs. Egyrészt azért, mert még sokszor meg­sértik a bizonylati fegyelmet, jó néhány helyen rossz a rak­tározás, másrészt pedig, mert abban, hogy az idei első fél­évben kedvezőbbek voltak a készletgazdálkodás mutatói, nagy része van az objektív kö­rülményeknek is. Néhány üzemben a nehézkes téli szál­lítás eleve lehetetlenné tette, hogy a szükségesnél több anyag halmozódjon fel. A ru­haüzemben például anyaghiány miatt kénytelenek voltak az elfekvő készletek egy részét is hasznosítani. Kétségtelen azon­ban, hogy több vállalatnál azért volt megfelelő az anyag- készlet, mert belátták, hogy a helytelen anyaggazdálkodás kárt okoz a népgazdaságnál?:. Használt a büntetés Alapos munka eredménye az, hogy egyre több vállalat for­dít gondot a helyes anyaggaz­dálkodásra. E munkából kivet­te részét a Magyar Nemzeti Bank is. Büntető kamattal súj­totta azokat a vállalatokat, amelyek a szép szó, a figyel­meztetés ellenére se töreked­tek megfelelő készletgazdálko­dásra. A büntetés, ha az első pillanatokban elkedvetlenítette is a vállalatokat, mégiscsak ar­ra ösztönzött, hogy előrelátób- ban szerezzék be, s ne enged­jék felhalmozódni az anyagot. Nem hat-e kedvezőtlenül, ha kemény büntetést rónak ki a készletgazdálkodást elhanya- golókra? — vetődött föl a meg­beszélésen. A megyei tanács képviselője például megemlí­tette, hogy sajátos körülmé­nyei miatt a Csurgói Faipari Vállalat iránt nagyobb elné­zést kellett volna tanúsítania a banknak. Álláspontját többen megcáfolták. A büntetés a Csurgói Faipari Vállalatnál is elérte célját. Serkent a prémium is A büntetés azonban csak egyik módja annak, hogy a vállalatokat körültekintőbb munkára serkentsék. Szükség van arra is, hogy a bank és a tanács dolgozói még szorosab­ban működjenek együtt a kész­letgazdálkodás ellenőrzésében. Jó lenne, ha több közös vizs­gálatot végeznének, s ha a ta­nács a vállalatok beszámolta­tására meghívná a bank képvi­selőit is. A jövőben premizál­ni kellene azokat a vállalato­kat — javasolták néhány an —, amelyek említésre méltó ered­ményt érnek el az anyaggaz­dálkodásban. Mindenki egyet­értett azzal, hogy ez kedvező hatást váltana ki az üzemek­ben. Ügyelni kell azonban ar­ra, hogy a prémium ne lát­szateredmények elérésére ösz­tönözze az üzemek vezetőit, dolgozóit. Ugyanis már előfor­dult ilyesmi. Körültekintő munkával ki lehet dolgozni olyan prémium rendszert, amelynek a népgazdaság is hasznát látja. Közös a feladat A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a készletgazdálkodás akkor jó, ha nem csupán a bank vagy a tanács őrködik fölötte, ha nemcsak ők tárják fel az elfekvő anyagokat, ha­nem a vállalatok is — hangsú­lyozták a tanácskozás részve­vői, Nemcsak a számviteli, ha­nem a műszaki dolgozóknál!: is arra kell törekedniük, hogy tervszerűen, a szükségletnek megfelelően rendeljenek anya­got, megakadályozzák a kész­letek felhalmozódását, meggá­tolják, hogy a társadalmi tu­lajdon akár a helytelen táro­lás, akár a bizonylati fegyelem megsértése következtében kárt szenvedjen. Szegedi Nándor Fonyódon a minap sokan megnézték Bogdán László házát. Eleinte csak a szom­szédok jöttek el. később azonban fel-felbukkant egy- egy távolabbi lakó is. Talap valami rendkívüli dolog történt a nemrég épült családi házban? Nem. A nagy érdeklődést a szobafes­tés váltotta ki. Ez pedig iga­zán nem különös esemény. Akkor mi csalta oda az em­bereket? Az, hogy a frissein festett falak nagyon szépek. Akadt olyan kíváncsiskodó is, aki mindjárt elhatározta, hogy lakását azokkal festeti ki, akik oly szépre varázsol­ták Bogdánék szobáit. A há­zigazda azt mondta, hogy jól teszi, hiszen a négy festő: Molnár István, Kótai József, Jeszeneki Lajos, Büki Fe­renc pontosan a megállapo­dás szerint jött dolgozni, minden percet kihasználva, szorgalmasan végezte mun­káját, gondosan ügyelt a csa­lád nyugalmára, udvarias és előzékeny volt. Az elismerés elsősorban a négy festőnek szól. De nem­csak nekik, hanem az Épü­letszerelő Vállalat fonyódi kirendeltségének is. Sz. N. ÉPÜL A BORJÚNEVELŐ ötven férőhelyes borjúneve) ő épül a kcthelyi Aranykalász Tsz-ben. A borjúnevelőt szeptember 30-ra készíti el a tsz építőbrigádja. Közelebb az emberekhez “-XT““ Szabáson a termelőszövetke­zet nem áll rosszul. Aki azon­ban csak erről az oldaláról vizsgálja a helyzetet, az mél­tán mondhatja, hogy itt nincs különösebb probléma, a mun­ka megy, a kedvezőtlen időjá­rás ellenére eléggé jók a ter­mésátlagok, hiszen például ke­nyérgabonából is többet adhat­tak az államnak, mint tervez­ték. Rendszeresen fizetnek elő­leget, és szép az állattenyész­tésük. A termeléssel tehát na­gyobb baj nincs. Mégis, ha az ember a szövetkezeti gazdák­kal beszélget, az az első be­nyomása, hogy elégedetlenek. Panaszkodnak, zúgolódnak azok is, akik igen szorgalmas munkásai a gazdaságnak, s fe­lelősséget éreznek a maguk és a szövetkezet sorsa iránt. Jól tudjuk, hogy nem egyforma egy falu népe. Mindenütt akad­nak kevésbé dolgos, hangos­kodó emberek. Az idős Hász Henrik így beszél róluk: »Azt kiabálják, 29 forintért éppen elég az, amennyit dolgoznak. Pedig nem így van, ha többet akarunk, akkor többet kell dolgozni, termelni.« De ezt meg kellene értetni az embe­rekkel. Ám a megértés helyett — hadd idézzek ismét egy vé­leményt — -a gyűlölködés lesz mind nagyobb, a tagság ha­ragszik a vezetőségre, a veze­tők a tagokra, s nem kisebb az egymás elleni áskálódás sem«. Mi az oka ennek? A legalapvetőbb baj az, hogy gyenge az irányítás. Ami gond van ebben a községben, szinte valamennyinek ez a tény a szülője. A rengeteg pél­da közül csak néhányat raga­dunk ki. Kilenc ló van ma is a háztájiban. Ez a törvényte­lenség mérgezi a közhangula­tot, mind többen hangoztatják: »Ha annak lehet, akkor ne­kem miért nem?« Nem olyan probléma ez, amit ne lehetne elrendezni, csakhogy senki se akar »rossz ember« lenni; ahogy Nagy József tanácselnök mondta, a lovak értékének felbecsülésére nem tudnak bi­zottságot alakítani. Járási se­gítség hiányára hivatkozik Merencsics József tsz-elnök, pedig ezt a törvénytelenséget a szövetkezetben elsősorban neki kell megszüntetnie. Mert a szövetkezet érdeke, törvényei megkívánják, hogy a legrövi­debb időn belül elkerüljenek a lovak a háztájiból! Sok keserű szó fakad amiatt is Szabáson, hogy az emberek kisebb-nagyobb gondjaival nem törődik a vezetés. Nem orvosolják azonnal a sérelme­ket, s így a tüskét meghagyják a tagok szívében. Érthető, hogy például nem egyhamar fogja elfelejteni Németh, István azt, hogy ő, aki két év óta takarmányos, mindennapos munkás, kért egy szabadna­pot, és nem adták meg neki. Lebecsülése a közösségnek, a demokrácia sutba dobása az, mikor a közgyűlés határozatá­val ellentétes intézkedést hoz­nak a vezetőségi ülésen. Sértő­désnek teremt alapot, mikor a részesedés adásakor egyik tag­nál figyelembe veszik, hogy is­kolás gyermeke dolgozott a nyáron, a másiknál pedig nem. Apróság mindez? Nem. Mert a sok kis megbántás következ­ménye az, amit Verblecz Ven­del traktoros így fogalmazott meg: »Én nem tudom, de vé­sik a tagság, mint tavasszal a jégcsap az ereszen.« Eltávolodtak a vezetők a kö­zösségtől. Ezt azok az emberek mondták, akik hiányolják, hogy nem foglalkoznak eleget és kellőképpen velük. Széthúz, határozatlan a vezetőség; ha hosszú órákig tartó vita után végre döntenek, mikor kimen­nek, már azt hajtogatják: még­sem így kellett volna. Ez a bi­zonytalankodás az oka annak is, hogy meglehetősen egyedül érzi magát Szőke János agro- nű-mus. Szívósan, törekvőén dolgozik, de vajmi kevés tá­mogatást kap. Nincs, aki se­gítsen megmagyarázni a ta­goknak, hogy miért van szük­ség a húszezres kukoricatő­számra vagy minél több üsző fölnevelésére, s ezért néha türelmét vesztve nem olyan hangot üt meg ő sem, mint várnák. Beszélgethetnénk még az igen rossz, nagyon sok vesze­kedést okozó bérszámfejtésről, arról, hogy az állami gazdaság miért adott ki szabási embe­reknek részes lucernakaszálást a szövetkezet vezetőinek meg­kérdezése nélkül. Sorolhatnánk tovább a bajokat. De az elmon­dottakból is kitűnik, hogy bo­nyolult, nehéz a helyzet ebben a községen. Még nem késő, most kell gá­tat vetni ennek a rossz' irány­ban megindult folyamatnak! Elsősorban a szövetkezet veze­tésében kell rendet teremteni. Mert a szabási emberekben megvan a többre való igyeke­zet, az adottságok sem hiá­nyoznak, csak irányítani kell őket. Álljon sarkára az elnök, szigorúan, de igazságosan, em­berségesen és határozottan irányítson, s olyan emberek segítségére támaszkodjon, akiknek szívügyük a szövetke­zet sorsa. Rendet lehet terem­teni Szabáson, közelebb lehet kerülni az emberekhez. S nem a lovak átvételéhez van szük­ségük a járás segítségére, ha­nem ehhez a munkához! Vörös Márta A KtiST-NEK IS, a Közös Piacnak is vannak barátai, s akadnak akik ellenzik. Nem lc'.et azonban vitába szállni a tényekkel, a statisztika adatai­val: a KGST nemzetközi sú­lya folytonosan nő, keretei tá­gulnak, tevékenysége mind sokoldalúbbá válik és bővül, szabályzata pedig lehetővé te­szi Európáéi kívüli országok csatlakozását, ha egyetértenek a KGST céjaival és elveivel, így lett tagja 1962-ben a Mon­gol Népköztársaság. Már az 1962 júliusában tar­tott moszkvai tanácskozás le­vonta az elméleti következte­tést hogy a szocialista orszá­gok nemzetgazdaságának a közeledése egymáshoz objek­tív törvényszerűség, ami ter­melőerőik gyors fejlődéséből és éie' oe vágó érdekeik azo­nosságból ered. Az idén július­ban tartott tanácskozás újabb lépés volt a múlt évben kije- 'ólt úton: újabb eredmények­ről számolt be a hosszú lejára­tú programok kiszélesítése, a gazdasági és tudományos, mű­szaki együttműködés, a kollek­tív gazdaságok működése te­rén. Nyugati bírálók szerint a különböző országok ott »integ­rációnak« nevezett gazdasági erőfeszítéseit csupán a sza­badpiac gazdasági viszonyai mellett lehet összehangolni. Az óiét megcáfolta ezt a véie- máryt. 15 évvel ezelőtt, ami­kor KGST megalakult, a mai tagállamok villamosener­gia- és aceltermelése körülbe­lül egy szinten volt a fejlett európai országok »hatosá­nak« villamosenergia- és u- termelésével, 1961-ben pedig — az ENSZ adatai szerint — r. KGST országainak ipari ter­melése kétszerese volt a Kö­zös Piac országai ipari termelé­sének 1962-ben a KGST or­szágai acélból és villamos energiából 1,5-szer, szénből kétszer, kőolajból 15-sz;' - > nyit termelt, mint a „hatok!” A FEJLŐDÉS ÜTEME is mege ózöen mutatja a KGST- ben társult szocialista országok és a társulás életképességet Az elmúlt tíz évben kétszer olyan gyors ütemű volt az ipa­rosod is, rmnt a tókésországok- bnr.; tavaly a KGST országai­ban 9, az európai kapitalista országokban viszont csupán 4 százalékkal emelkedett a ter­melés. A tapasztalat megcáfolta a »szabadpiac« híveinek azt az »elméletét« is, hogy a KG országainak e j ■ nem lépi át a szokásos techni- cizmus határait, nem küzdi le a nemzeti elhatároMságot, és kétoldalú kapcsolatokra tá­maszkodik. Az első időkben a KGST abban segített a tagál­lamoknak, hogy fejlesszék ke­reskedelmüket, majd amikor ezek az országok tervgazdálko­dásra tértek át, segített össze­hangolni a gazdasági terveket: tehát előbb az áruszállítások, majd a tervek egyes ágainak az összehangolása, végül a kö­zös tervek perspektívája vol­tak az együttműködés fokoza­tai az elmúlt tíz évben. Az 1966—1970-es ötéves tervek már a teljes koordináció jegyé­ben készültek. A terveket koordinálni nem könnyű. Különbözhetnek a szempontok. A szocialista tá­borban azonban nincsenek ki­békíthetetlen ellentétek, nin­csenek egymással konkurráló csoportosulások: »gyenge« és »erős« partnerek. A nemzetkö­ziség, az egyenlőség és a baráti kölcsönösség eszméje segít megoldani a felmerülő problé­mákat a közjó érdekében. Azoknak, akik »súrlódásokról« és »ellentétekről« beszélnek, válasz volt az idén júliusban tartott tanácskozáson a KGST tagállamai részéről tanúsított teljes egyetértés a felmerült kérdések szemléletében, meg­ítélésében. »Technicizmusnak« és »nem­zeti elhatárolódásnak« lehet-e nevezni azt a sokoldalú és köz­vetlen termelési-műszaki együttműködést, amelyet a Szovjetunió és az NDK a vegy­iparban, az NDK és Lengyel- ország a barnaszén feltárásá­ban, Románia, az NDK, Cseh­szlovákia és Lengyelország m cellulóz feldolgozásában fejt ki együttesen? öt országot kap­csol össze a Barátság olajveze­ték; Magyarország, az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia már korábban összekapcsolt energiarendszerébe bekapcso­lódott Nyugat-Ukrajna ener­giarendszere is. Magyarország­ra pedig megindult a szovjet villamosenergia-szállítás. A sokoldalú együttműködés más irányában például létrejön a közös tehervagonpark, a közös elszámolás rendszere; szerve­zés alatt van a gazdasági együttműködés nemzetközi bankja; megvan a szabványo­sítás nemzeti intézete; Prágá­ban megkezdte működését az egyesült energiarendszerek központi diszpécser-irányítója. A SZOCIALISTA ORSZÁ­GOK tapasztalata az, hogy erő­feszítéseiket összehangolva a munkamegosztásban mindegyi­kük potenciálja megsokszoro­zódott. Az eredményt mutatják a számok: 1962-ben a KGST országai között 14 százalékkal nőtt a kereskedelmi forgalom, s a kölcsönös szállítások mel­lett mindegyikük külkereske­delme is 10 százalékkal növe­kedett. A gépek és gépi beren­dezések szállítása maga 21 szá­zalékkal emelkedett. A szuverenitás a szocializ­mus viszonyai közt nem jelent gazdasági elzárkózottságot. Maga az a tétel is, hogy »tá­maszkodjunk saját erőinkre«, épp a nemzetgazdaság teljes­ségét kihasználó koncepcióhoz vezet, a szocializmus teljes ki­építésének a koncepciójához, ami pedig magának az ország népének az ügye. De az is ter­mészetes, hogy a Szovjetunió, amely — mint az első szocia­lista ország a kapitalista kör­nyezetben — saját erőivel volt kénytelen kiépíteni gazdasági életét, most, amikor kialakult a szocialista világrendszer ha­talmas területe, összes termé­szeti gazdagságával a baráti népek oldalán áll. Az elkülö­nülés, elhatárolódás a szocia­lista országok egységes gazda­sági rendszerével szemben te­hát rövidlátásra vallana, azt nem igazolná semmiféle elmé­let, ellentmondana annak az objektív tendenciának, amely természetszerűleg érvényesül a nemzetgazdaságok kölcsönös közeledésében egymáshoz. Az elkülönülés visszavetné az illető országot a fejlődésben. Ésszerű tehát a moszkvai érte­kezlet részvevőinek az a meg­győződése, hogy »minden egyes ország nemzetközi feladata ki­használni belső tartalékait és lehetőségeit, együttműködni a gazdasági kapcsolatok további fejlesztésében, erősíteni a szo­cialista országok egységét és összeforrottságát — a proletár nemzetköziség elve alapján.« Törvényszerű az is, hogy a béke és a jó szomszédi viszony erősítése végett a más társa­dalmi rendszerű országokkal is fejlődjék a KGST-országok ke­reskedelmi kapcsolata. E fej­lődő kapcsolatot jól jelzi az a tény, hogy a tőkésországokkal lebonyolított külkereskedelem 1962-ben 9 százalékkal nőtt, a gazdaságilag gyengén fejlett országokkal folytatott kereske­delem emelkedése 19 százalék volt. A MOSZKVAI ÉRTEKEZ­LETEN megállapodtak abban, hogy javasolják az ENSZ-nek, hívjon össze nemzetközi érte­kezletet a kereskedelem kérdé­seinek megtárgyalására, hozza létre a nemzetközi kereskede­lem szervezetét, amelyben kép­viselve legyen minden világ­rész minden országa. Mark Makszimov Szerszámkészítő szakmunkást fölvesz a Világítástechnikai Vállalat. Jelentkezés minden nap fél 8-tól 4-ig a munkaügyi osztályon. _________(78398)_________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents