Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)
1963-08-14 / 188. szám
Szerda, 1963. augusztus li. 3 SOMOGYI NÉPliAP £lORE katona«, irány a villa! FELKONCOLNI . MINDEN . f LÁZADOTT / Háromszoros túlerő. MIT TESZÜNK. Spartacus?. ' Nincs hova I BÚJNUNK. MEGKÜZDŐNK VELÜK. } Segítsünk TESTVÉREINKNEK. sySná Á LAZA KÖTELEKBEN ELŐRENYOMULÓ KATONÁKAT MEGLEP! A VÁRATLAN ROHAM. DE NEM HÁTRÁLNAK MEG. Á FÖLDEKEN SZÁZSZÁMRA DOLGOZÓ RABSZOLGÁK ÖSSZEFUTNAK A CSATAZAJRA. EMA REJTENE7TEL FIGYELIK AZ DÓKLÖ'KÖZELHARCOT. AZTA'N.. ŐSZINTÉN IIIELEVÍZIÚJAVÍTÁSRQL EGY BÖHÖNYEI LAKOS memerégen így kezdte a Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat (GELKA) kaposvári kirendeltségéhez küldött levelét: »Maguk, piszkos csirke fogók, azért nem küldik meg a készülékemet, mert használják.« Ez a levél elképesztő tájékozatlanságról és rosszindulatról árulkodik. Panaszos levelek mennek a rádióhoz, a lapokhoz is és vádolnak. Refrénjük ez: »Hibás a GELKA, mert. ..« Nem akarjuk a GELKÁ-t mentegetni. De az1 igazság kedvéért hadd mondjuk meg hogy ezek a levélek voltaképpen nem a GELKA-nak szólnak, hanem elsősorban azoknak a szerveknek — köztük főként a KGM kereskedelmi főosztályának —, amelyek felelősek a szervizhálózat fejlesztéséért. A GELKA csupán ütközőpont abban az ellentmondásban, amely a rádió- és televíziójavítás teáén a szavak és a tettek köztött van. AZ IGÉNYEK MEGNÖVEKEDTEK, s azt nem követte a szolgáltatóhálózat ugyanilyen .arányú fejlesztése. Ez utóbbiban nagy része volt annak a hibás magatartásnak is, amelyet a korábbi években a megyei tanácson némelyek tanúsítottak. Azt mondták, hogy a GELKA-nak nem a városban kell megfelelő helyiséget adni, hanem ki kell telepíteni valahova a Róma- hagybe. Azok. akik elvakultan, a megyétől idegen intézményként kezelték a GEL- KA-t, azok. akik képtelenek voltak felfogni, hogy milyen fontos a lakosság igényeinek kielégítése, már megváltak a tanácstól, de a szemléletükkel okozott kár még érezteti hatását. Ez az oka annak, hogy a kaposvári GELKA még most is egy olyan sötét és kicsi lyukban végzi az igen felelősségteljes, fényt, -tág teret kívánó rádió- és televíziójavítást, amely szégyen a városra nézve. Több mint 300 000 forint értékű -alkatrészt tárolnak egy négyzetméternél alig nagyobb alapterületű, raktárnak csúfolt odúban. Nem tudnak műszerészeket képezni, mert lehetetlen még egy asztalnak 'helyet adni. A televízió- és rádióhegyek közvetlenül a munkapadok mellett és födött magasodnak, s nemegyszer úgy kell kiásni a keresett gépet A GELKA Kaposvártól Marcaliig, Tafotái majdnem a Dráváig 3000 televízió javítását végzi egyetlen gépkocsi segítségével. Ha azt akarják, hogy egy-egy út alkalmával kifizetődjön a műszerész munkája, hat-nyolc községe* is föl kell keresni. Ám ezek nagy részének megközelítése a rossz útviszonyok miatt — különösen ősszel és télen — rendkívül nehéz, vagy szinte lehetetlenség. Különösen akkor, ha egyszerre kellene .menni Ka- darkút.ra, Nemesdédre, So- mcgyacsára, Kisgyalánba, Bő- szénfára, Igalfoa, Nagyatádra, Irtkére. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a műszerész többnyire csak akkor dolgozhat, amikor adás van — ez pedig aránylag rövid idő —, akkor nem lehet csodálkozni, hogy késik a javítás, kapkodni kell, és özönlenek a panaszos levelek. Tehát gépkocsikra is sürgős szüksége van a GELKA- nak. A PANASZOK TÖBBSÉGE MEGALAPOZOTT. A készüléktulajdonosok nagyobbik része nem notórius reklamáló, hanem gyors és jó szolgáltatást óhajt. Nem köteles tudomásul venni, hogy a szerviz- állomás rossz körülmények között dolgozik. Joggal követeli, hogy készülékét idejében rendbe hozzák. Nyilvánvaló tehát, hogy olyan körülményeket kell teremteni, amélvek között a GELKA képes ezt a kívánságot kielégíteni. Ehhez mind a KGM, mind pedig a megyei szervek hathatós segítségére van szükség. Nem lehet addig várni, amíg az új szervizállomás — amelynek még csak a tervei vannak meg — elkészül. A televíziótulajdonosok száma ugyanis oly rohamosan nő, hogy ha tétlenkedünk, a rádió- és televíziójavítás teljesen megbukhat A megyei és a városi tanácsnak mindent meg j kell tennie azért, hogy a ♦ GELKA megkapja a Pl ÉRT j Dózsa György utcai helyiségét, J s így a jelenleginél 50—60 j négyzetméterrel nagyobb m.un- j kateríiletihez jusson. Helyes ♦ lenne, ha a KGM kereskedel- J mi főosztálya az eddi,ginéi ala- j posabban, elemzőbben mérle. f gelné szervizhálózatának fel- t adatait, körülményeit. Meg J kell találnia a fejlesztés mód- | jait! Tudnia kell. mily nagy | gondot okoz a GELKA-nak az, J hogy a gyárakból a sok rósz- J szül ellenőrzött készülék első j útja a szervizbe vezet. Nyílt * titok, hogy némely gyárakban visszaélnek azzal a lehetőséggel, hogy az ugyanahhoz a minisztériumhoz tartozó szerviz a garanciális időben úgyis ingyen javítja a televíziót. Am a GELKA nem a gyár javítórészlege, vagy ha gyakorlatilag azzá teszik, akkor a feltételeit is teremtsék meg annak, hogy az egyre sokasodó javítás ne menjen a szolgáltatás rovásra. SZAKÍTSON A GELKA- KÖZPONT azzal a szemlélettel, amelyet egy panaszos ügy híven tükröz. Nemrég az egyik rádiótulajdonos levelet küldött a Magyar Rádiónak: készülékének egy homályosan leírt hibájára kér orvoslást. A leveleket a GELKA központba továbbítót-♦ ták, A központ pedig olyan húrokat penget, mintha a kaposvári GELKA mást se tenne, mint erre a készülékre várva lesben állna, hogy soron kívül megjavítsa. Vajon a központban némelyek valóban nincsenek tisztában a helyzettel? Csupán azért, mert panaszról van szó, elvárják a rendkívüli intézkedést, azt, hogy a GELKA felrúgja tervét. Vajon rni-t szól ehhez az a több száz rádió- és tv-tulaj- donos, alti szintén készülékének a megjavítását várja? Nem arra kell utasítani a GELKA-t, hogy hetvenféle igazoló jelentést küldjön egy ilyen ügy elintézéséről, s ezzel is terhelni, hanem jobb körülményeket kell teremteni a munkához, hogy olyan gyorsan javíthasson meg minden készüléket, mint ezt a »soron- kívülit« várja tőle a központ. ELÉRKEZETT AZ IDEJE ANNAK, hogy a rádió- és televíziójavítást korszerűen, az igényeknek megfelelően végezzék. Ha megteremtek ennek feltételeit, akkor csökkenni fog. a panaszos levelek áradata, és felelősségre lehet vonni a GELKA-nak azt a dolgozóját, aki akkor sem végez gyors és jó munkát. Szegedi Nándor ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ „S ode IV em új bölcsesség, hogy a bírálat segítség. Sajnos, nem mindenki veszi annak. Elő-előíordul értekezleten, tanácskozáson, hogy a megbírált szervek, vállalatok vezetői — ahelyett, hogy elgondolkoznának a bírálaton — igyekszenek megmagyarázni a bizonyítványukat. Egy tanácskozáson vettem részt a múltkor. Az előadó több jelenlevőt keményen megbírált. Amikor megkezdődött a beszámoló fölötti vita, a megbíráltak jelentkeztek elsőnek hozzászólásra. Mindenki azt várta, hogy megszívlelték a bírálatot, elmondják, hogyan javítanak munkájukon az elhangzottak alapján. Ehelyett azonban hosszasain mosakodtak. Két dologról pedig elfeledkeztek beszélni: elismerik-e a bírálat jogosságát, mit tesznek, hogy megszűnjenek a hibák. Az értekezletre meghívottak kényelmetlenül feszengtek a széken, némelyek idegesen doboltak az asztallapan. Az egyik idős elvtárs megunta a húsz perce beszélő magyarázkodását, dühösen megjegyezte: — Sóder ... sóder..; Azért használta a szócséplés, a mellébeszélés legújabb és legerősebb »rokonértelmű« szavát, mert felháborította, hogy a felszólaló úgy kerülgeti Nagy tudós, igaz ember. Öt éve halt meg Joliot-Curie Otto Hahn professzor, a kiváló német fizikus és kémikus jegyzi föl, hogy nem sokkal Hitler uralomra jutása után Párizsban megnézte — Frederic Joliot-Curie társaságában — a Faust nyomán alkotott Bizet- operát. »Frederic — írja Hahn — az előadás után sokáig megrendültén hallgatott, majd kijelentette: — Korunk Faustjai előtt győzelem áll, csak éppen nem az ördöggel, hanem a tömegekkel kell szerződést kötniük . . . •« A ma öt esztendeje eltávozott Joliot-Curie válóban modem Faust volt, akinek hatalmas tudása hatalmas győzelemmé lett, az emberek győzelmévé. Győzelmét — nagy képességein kívül — a szerelemnek köszönheti, a szerelmek láncolatának. Az okos, keskeny arcú, szürke szemű, a szó fizikai értelmében is kimagasló fiatalember holtig tartó szerelemre gyulladt Irene Curie, a rádiumot feltaláló nagyszerű házaspár szintén magfizikával foglalkozó leánya iránt. S az Irene iránt érzett boldog szerelem csak növelte szerelmét a kutatások, a kísérletek, a tudomány iránt. »Kísérletezni protonokkal és neutronokkal, kísérletezni, hogy rájöjjünk egy új összefüggésre.. . lehet-e valakinek türelme ehhez, aki nem tett még kísérletet arra, hogy még emberibb legyen?-« Maga mondotta ezt egy nyilatkozatában nem sokkal azután, hogy — 1950-ben — a Béke-világtanács elnökévé választották. A mesterséges radioaktivitás fölfedezéséért 1935- ben Nobel-díjat kapott Irenevel együtt. A fizikai jelenségek kutatója, a természet tudósa, a legjobb francia politikai és szellemi hagyományok vállalója az ellenállás nehéz és edző napjaiban kommunistává lett. Mint igaz ember, mint nagy tudós, mint leninista, aki belelátott a háború keletkezésének okaiba, a>on a területen vállalt jelentős tevékenységet, amely oly különösen fontossá vált az atomfegyverek, a nukleáris háború veszélyének korában: a béke megőrzése, a háborús uszítok leleplezése, a békeharc területén. A Szovjetunióban és a szocialista táborban meglátta azt a szilárd bázist, amelyen egy boldog és békés világ épülhet fel. Mi őrzi egy nagy tudós, egy nagyon értékes ember emlékét?. Képek is, szobrok is, lejegyzett szavai az újságokban. Tanulmányok, amelyeket ő írt; tanulmányok, amelyeket róla írtak. Az emberek szíve, amelyben nem hunyt ki a messze tekintő szürke szempár. Ügy érezzük azonban, hogy mindannak, ami Frederic Joliot-Curie alakját megtartja fiaink és unokáink számára is, sűrített szimbóluma az a Hold-kráter, amely az ő nevét viseli. Éppen egy évvel halála után a szovjet bolygóközi állomás — mint emlékezhetünk rá — lefényképezte a Hold addig ismeretlen oldalát, és altkor kapta a »Frederic Jó- liot-Curie« nevet az egyik kráter. Fénylő nevét annak az embernek, aki mindig azt hirdette: a tudomány, a technika vívmányait ne emberek ellen, hanem a még ismeretlen dolgok felkutatására használják, s aki éppen ezért mindig bízott a békét oltalmazó szovjet tudomány újabb és újabb sikereiben, és aki azt is mondta, hogy a Hold meghódítása szorosan összefügg azzal a harccal, amely az emberiség és az öröm számára hódítja meg a Földet. a lényeget, mint macska a forró kását. Á szavak üresen csengenek, ha nincsenek mögöttük tettek. Egy-egy felszólalást is azért érzünk mellébeszélésnek, mert szó se esik benne arról, hogyan hasznosítják a munka megjavítására tett javaslatokat. Nemcsak szóban, írásban is akad mellébeszélés. A lapban megjelenő bíráló cikkekre választ kérünk az illetékes hivataloktól, szervektől, vállalatoktól. A levelek többsége arról számol be, hogy mit intézkedtek a cikk nyomán. Sajnos egynémely válasz a cikk elején említett felszólaló »bizonyítványmagyarázatára« hasonlít, illik is rá a »sóder« elnevezés. F gy megalapozatlan ha- tár ozat" című cikkünk ben megírtuk, hogy a Siófokon lakók és üdülők csak hosszas keresgélés után találnak olyan embert, aki elvállalja a ruhatisztítást. Ugyanakkor a járás vezetői azzal utasították el az iparengedélyt kérő Demeter János kelmefestő és vegyüsztí- tót, hogy »ezen iparral Siófok lakossága kielégítettelek tekinthető.« Ezt arra alapozták hogy a Patyolatnak már régen meg kellett volna kezdenie működését. A vállalat igazgatója azonban még nem tudja, hogy mikor kezdheti meg munkáját a fiók. Megalapozatlannak éreztük a járási tanács elutasító határozatát, s arra vártunk választ a cikk megjelenése után, hogy megadják-e az iparengedélyt Demeter Jánosnak. A Siófoki Járási Tanács válaszában éppen erről nem esett egy szó sem. Azt próbálja megmagyarázni a hozzászólás, hogy mit vesz figyelembe a tanács az iparengedély kiadásakor. Az ilyesféle mondatok: »Más kérdés, hogy a Patyolat egy felvevőhely Ízesítésével biztosítani tudja-e a jelentkező igények maradéktalan kielégítését«; »Bízunk afo- >ain, hogy a Patyolat jó szervezéssel megoldja a reá váró feladatot« — bizonyítják, hogy helyesen javasoltuk a megalapozatlan határozat megváltoztatását. Kár, hogy a já- trásd tanács éppen erre nem I válaszolt! J A »Giccs minden mennyi- J ségben« című írásunkéban szóvá tettük, hogy tömeÍ * gével árusítják a Balaton partján a giccses ajándéktárgyakat. Az Állami Kereskedelmi ^ Felügyelőség Somogy megyei 1 munkatársai egy kiállításra vajló giccses emléktárgyat gyűj- | főttek össze. Javasoltuk, hogy Ja megyei tanács rendeletben ♦ szabályozza az ajándékárusok ♦és emléktárgykészítők tevékenységét. A művelődésügyi joszrtály engedélye nélkül ne árusíthassanak semmit sem. Rádióban, újságban á’ dóan napirenden van a g Azért foglalkoztunk ism ten a balatoni giccses emüi- tárgyak ügyével, hogy végre valami javulást érjünk el. Sajnos, a megyei tanács művelődésügyi osztálya egy sablonos válasszal kitért a helyzet javítása elől. A 2/1955 (IV. 17.) Np; M. sz. rendeletre hivatkozva közölte, hogy nincs szükség engedélyre, ha a képzőművészeti, iparművészeti vagy népművészeti tárgyakat lakáson vagy műteremben készítik és árulják. A cikkből kiderül, hogy nem mindegyik emléktárgykészítő árusít a lakásán, máshol van a bódéja, tehát nem vonatkozik rá a szóban forgó rendelet. Különben a giccs ellen nem lehet egy előráná- gált rendeletrésszel hadakozni, mert ez csak amolyan szélmalomharc. Cselekvésre van szükség, tettekre. A művelődésügyi osztály válasza azonban épp a megoldásról, az intézkedésről nem beszél. rF öbb mint fél éve áll Marcaliban, a Finom- mechanikai yállalat telephelyén az 500 000 forintos költséggel megépített galvanizálóberendezés. »De gazdagok vagyunk ...« című cikkünkben szóvá tettük, hogy emiatt kétszer, háromszor is utaztatják Kaposvárra a nikkelezendő árukat. A galvanizálóberendezés azért áll kihasználatlanul, mert még nem vezették be a vizet, s hiányzik az elektromos berendezés. A megyei tanács ipari osztályának tessék-lás- sék válaszával nem lehet az olvasókat megnyugtatni. Eszerint a megyei tanács biztosította a szükséges összeget a berendezésekre. De mikor és mennyit? Ez nincs benne a levélben, s így nehéz elfogadni, hiszen a cikk a szükséges ösz- szeg kiutalása körüli huzavonát is megírta. Nem m. jg- tató az a jóslás sem, hogy »á galvanizálóberendezés előreláthatólag 1963 szeptemberében megkezdi az üzemelést«. Ez persze egyáltalán nem olyan bizonyos. Az ipari osztály válaszából nem derül ki például, hogy teit terhel a felelősség a féknáiilió forintos berendezés kihasználatlansága miatt. A bírálat csak akkor talál célba, ha a megbírált szervek sürgősein intézkednek a javaslatok nyomán, kijavítják a hibákat. Aki azonban »bi zanyí Iván ymagy a rázás« pajzsát tartja maga elé, az hátráltatja a munkát, megnehezíti a bíráló, a saját és vállalatának helyzetét. Csak annak segítség a bírálat, aki tettekre váltja. Lajos Géza ®SH5H5HSH5H5H5ESH5H5HSH5HSH5H5H5H5HSH5ESHSHSi25HS2SH5HSH5H5H5H5H5HSHSH5HSrHSHSHSH£25H5H5H5E5H5H5H5H5H5H5H5HSH5H5SSH5H5H5HSH5H5a5H5H5H5H52SH5HSH5HSHSH£rHSH5HSHEHEEHHSE5iHEaES5E5HSH5H CS. HORVÁTH TIBOR — ZÖRAD ERNŐ: A CflPUAI FENEVAD ISXXXXXXXXXXXXXNXX (10) Előzmények; Az időszámításunk előtti 74. esztendőben egy éjszaka a capuai gladiátorok megtámadják őreiket. Spartacus nagy vezéri rátermettséggel úgy irányítja a küzdelmet, hogy a lázadóknak sikerül kitömniük a gladiátor-laktanyából. A város közelében, egy fényűző villában táboroznak le.
