Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)
1963-08-11 / 186. szám
^fes&map, 19C3. augnsztus 11. 80M0GT1 vePLAP üdít haja világosszőke. " Vállát megcsípte a ké- s6 nyári napfény, csodálatos színe van. Szemét feléim fordítja. Most látom milyen tiszta a nézése. Kánom napja ismerjük egymást. Három nap? Hetvenkét óra a játékos vidámságból. Elfelejtettük, hogy mi a kettős könyveiés, miért kell aktára válaszolni, miért van bürokrácia, miért vannak kedvesen ostoba és ostobáin kedves emberek. Szinte zuhan, dől ránk a fény. Kinyójtó/Ajnk, és nézzük a víz pasztell/didiét. Szemben. Badacsonytomaj felől fehér vitorlát billeget a saél Feri kezében cerrrz» Az újságot én fogom. Kettesben is nehéz a keresztrejtvény. Mindketten nyújtóztunk újra, rr.tr meg sem tudtuk számolni hányadszor. Ebben a mórrá,! than ben >e van az ölelésünk. At akarunk ölelni mindent, és ami közéi és távol van hozzánk. Hetvenkét éra ... Hihet-e az ember az időnek? Máskor szemű vég mögé bOjva komolykodik a hétköznapi problémákkal. Ma is hétköznap van. MeMettem egy seteésaorvoe ül. Dinnyét szeletel. Közben a feleségét hecceli. Mozdulata megszokott. mintha húsban szaladna a zsebkés. Mégis, valahogyan más minden. Például ott, ott, as a szőke fiatalember. Este fWveRzi olajos overáUját, föl- s*áB a mozdonyra. Idegszálai megfeszülnek. Gyorsvonatot vezet. Most nekihajtja hátát a hullómcsopásnak. Belépünk a vízbe. Bőrömön végigfut a hideg. Ha Edit nem volna mellettem, vacognék. Üsani próbáhink. A FÖTEFU gj-ermelóidülód kihasználják a helyzet kemolytalansógát. Pár pillanat, és Edit féltve vigyázott frizurája meg az én sö- réiytís is csurom vize*, ösoze- nézünk, és mintha nekünk szolima. haHgatjuk a partról behaBatszó nevelői korhalást. Futnak a gyerekek. Nicsak, agy kis, kopasz bácsi meg- nyergeü a Szigliget felől érkező t.rajos hullámot. Táncol * felfújt gumicsónak. Jobbra fordul, majd iijra jobbra. Csak fiS ne boruljon. Hasalunk a móló kövén. Kézen az árnyékokat. Mellet- tünfe egy horgász ül. Feszülten flgyefi a asinetget Egy pillanatra találkozik a szemünk. Minőségi ellenőr lehet. Edit hallgat. Tenyeremben felejtette egy pülametra a kezet Arcát nézem. Észreveszi, és tekintetét elkapja Az orra metletti gödröcákén vfacaepp Ä. Sávárvány-szítriberi ragyog. Moadon halkam, szinte csak motyogva, hogy a horgászt nézem, és találgatom a foglalkozását, két hétre elrejtett, elfelejtett énjét kutatom. Rám néz. Alkonyaiig együtt játszunk, és nagyokat nevetünk. Találunk agronómust és rendőrt, viháncotó tanárt és pénztárosnőt. Arra riadunk fel, hogy ase- bésmm* búcsúzkodfk. Fürdőköpenyben sétálunk. Itt ez divat A padokat régen élfoglalták. Akit rendőrnek néztünk, most fordul eá mellettünk. Egy kerékpáros Cú jön, majdnem elütötte! Nem szól, de szeme viHánása elavulja, hogy jő! tippeltünk. Sült keszeg és paprikás krumfi szaga keveredik a levegőben. A Nemezt! Bank üdülőjének udvarán nöp labdáznak! Valahol az újságos asszony kiabálja az Esti Hírlapot. Szótlanul lépkedünk. Hetvenkét óra alatt megtaláltam volna, amit eddig kerestem? Edit olyan komoly lány, hogy szinte megközelíthetetlen. Egy kicsit fájdalmasan mondta, hogy inkább a szomorú hangulatok kedvelője. Sebaj! Hetvenkét órája mosolyog. Jól érzi magát. A »Mókus-<-bői kihallatszik a zene. Furcsa most nyakkendőben. Szögletes, ismert mozdulattal igazítom meg, amikor belépünk. Pesti dizőznek is díszére válna, úgy énekel a zongorista nő. Mélyen kivágott a ruhája, éktelenül csillogd bizsu w a nyakában. Akkorákat kacsint a vendégekre, hogy szinte beleszédül az ember. Régóta ismerem. Nyolchónapig példás családanya Budapesten. Nyaranta egy kis pénzkeresésre, no meg szórakozni jön ide. Álarc mögé bújik, és megtéveszti azokat, akik először látják Csak divatból dohányzik. Három hónapig. De ilyenkor vagy hatvan centis szipkával. Itt van a sebészorvos is. A dobos divatos tvisztszámot kezd. A sarokasztalnál mozgolódás. A komoly doktor úr Is járja. Csípőre tett kézzel, ahogyan mondja, magyarosan. Durran a habzóbor. A pincér ujjong, ez az első habzó- boros dugó, amit nem úgy kellett ki feszege told. Szerencsénk van. Edit félve nyúlt a metszett pohár után. Talán sohasem ivott volna még? Mosolyogva köszönti ránk. a sebészorvosra meg rám a poharat. Táncolunk. Nincs olyan téma, amihez nem tudna hozzászólni. Örülök, hogy menynyire érdeklődik minden inént. A kék kiskosztüm most még komolyabbá teszi, kicsit fenségessé. Nevetve mondom neki, erre elmosolyodik. Hun- cutkás csitrimosollyal. Nézem a szemét. Bámulom milyen tiszta. - Nem sokáig, mert észreveszi, és elnéz másfelé. Hangos zajjal lányok és fiúk ülnek le a szomszéd asztalhoz. A legjobb esetben gimnazisták. Az egyik kopogtatja az asztalt, pisztolyöngyújtóval rágyújt és rendel. Nagyképűen csinálja, mintha egész életében mindig csak rendelt volna, de szeme szögletében látom a félénk villanást. Bambiit isznak meg Utast. Kongói vagy guánesri az a néger fiú? Látszik, vérében vau a tánc minden szépsége. Ketten , táncolnak. Mindenki őket nézi. Partner-nőjének tetszik a népszerűség. Megpróbál figurázni. A fiú szeme meg- rezdül, azután még ruganyosabban, még simábban lépked. Mintha táncversenyen volnánk. A sebészorvon csettint a nyelvével. Gondolom, a fölszedett kilókra és az ezüstösen világító halántékára gondol. Felesége ugratja, újra táncolni mennek. Persze, csak úgy öregesen — suttogja felénk. Este van. Zúgnak a nyárfák. Északon felhősödik. Fel-felvil- lan a móló lámpája. Sokan stéálnak erre. A komoly zenéről beszélgetünk, és magamban áldom a jószerencsémet. Hetvenkét óra! Istenem, holnap már kilencvenhatot mondok. A kutyák megszokásból ugatnak. .Távolban egy részeg »zerenádozlk. Csuklások között akarja lehozni a csillagokat az égről. Nevetünk. Betakar bennünket a sötét, amikor az üdülő kapujában elbúcsúzunk. Edit haja világosszőke. Vállát megcsípte a késő nyári napfény, csodálatos színe vám. Felém fordítja szemét. Üjra látom, milyen tiszta a nézése. Négy napja ismerjük egymást. A víz most haragos. Tornái felől szürke felhőket pödör a szél Érezni már a készülő vihar erejét. Itt még süt a nap, de a víz tükrözi az érkező ítéletidőt. Nagyot dörren a viharágyú. Néhány korán hullott levéllel szalad el a szél. Fázósan húzom össze a köpenyt. Edit sietésre noszogat. Mire a vasúthoz érünk, kövér csöppékben esik is. éíután újra kisüt a nap. ülök a parti köveken. Edit nem jön. Egyik cigarettát szívom a másik után. A rendőr fürdik mellettem, távolabb a mozdonyvezető, még odébb a FÖTEFU gyermekcsapat*. Edit nem Jön. Miért? Próbálom nyugtabri magam. A fürdés nem ízlik. Elhevernék, de nincs nyugtom. Fel- alá járkálok. Aztán újra rágyújtok. Nikotinmérgezés lesz a vége. Egy héttel ezelőtt még nem is gondoltam volna, hogy kilencvenhat órát így lehet féltem. Az ünneppé varázsolt hétköznap szürkülni kezd. Haragszom Editre. Nem érdekel a guroipáraás öregúr. nem érdekel a horgászgató revizor. Üresnek, kifosztottnak érzem magam. Egyedül ődöngök este. A sebésBorvos kedvesen invitál. DOMBOK Lóránt János tusrajza Ök minden este bekukkantanak a »Mókusába. Fejfájásra hivatkozom, és elbúcsúzom tőlük. Jó óra hosszat ődöngök a mólón. Nem találom helyemet. Végül mégis benézek a »Mókusába. Lassú tangót játszik a zenekar. A pincér helyet szorít. Leülök. A sebészorvos mosolyogva integet. Átülök hozzájuk. Neveti a fejfájásomat. Megveregeti a vállamat, mintha saját fiatalságát veregetné vállon, és az egyik félhomályos sarok felé mutat. Szíveim a t cakómban dobog. Nem tudom titkolni, any- nyíra remeg a kezem. Hiába csitit ő is meg a felesége is. A sarokban Edit ül összebújva egy magas fiatalemberrel Konyakot rendelek, de nem kell. Erőltetném magamra a vidámság álarcát, de nem sikerül. Biztat, heccel a doktor úr. Táncolni megyek. Mutatom. hogy jókedvem van, figurázok magyarosan, csípőre tett kézzel, ahogyan 6 csinálta, de arcán látszik, hogy érti a komédiázásomat. Szédülve, mint a részeg, megyék haza. Zúgó fejjel ébredek. A kilencvenhat ótát mor- zsolgatom magamban, azután dühösen sétálni megyek. Mit akart? Miért tette? Mi volt ezzel a célja? Nem tudok megnyugodni. Szinte öntudatlanul megyek a strandra. Bár ne tettem volna. Egymás kezét fogják, és keresztrejtvényt fejtenek. Majd az embereket nézik. Talán játszanak? Hogy ki a revizor, rendőr, viháncoló tanár, ag- ronómus és pénztárosnő? Köszönésemre felvágja a fejét. Száján szűri ki a választ. Azután beszélgetnek tovább. Haragszom rá, kedvetlenül megyek haza. Az éjszaka lassan telik. Vívódom. Kilencvenhat órás mennyországot teremtettem magamnak, talán nagyon is szivárványszínűre, és a felállított bálvány az áhítat templomából egy csapásra a sötétségbe hullt. Nem tudom megmagyarázni. Ülök az ágy szélén. Anyám kétszer is kiszól, minek pazarlóm a villanyt, meg hogy nagyon kell az éjszakai nyugalom, de mit sem használ. Zúgó fejjel ébredek. Edit haja világosszőke. Vállát megcsípte a késő nyári napfény, csodálatos színe ván. Már nem fordítja felém a szemét. Négy napig ismertük egymást Nagyon haragszom rá D »» készültem erről árui, de meg kell vallanom, féltem, mert azt hittem, hogy kinevetnek. De már nem tudom megállni, elmondom — lesz, ami lesz. Hadd tanuljon belőle mindenki, főleg a fiatalok! Nos, hallgassátok! Ügy történt, hogy elhatároztam : megnősülök. Döntésem végérvényes és visszavonhatatlan volt. Ezt azután határoztam el, hogy öcsém kijelentette: — Te olyan vagy számomra, mint az utcai forgalomirányító lámpa vörös fénye. *n vagyok a fiatalabb, s emiatt előtted nem nősülhetek meg. Te meg egyre csak húzod-halogatod a dolgot. Nősülj hát meg, s adj nekem Is szabad utat! Nekem már elég volt, tovább nem várhatók: Igaza volt öcsémnek, madent félretéve menyasszonyt kezdtem keresni. Egyszer este sagtet álltam mozijegyért. Valaki váratlanul megérinti a váltam és odasúg- Ja: — Bocsánat, fiatalember, nem venne nekem is egy Jegyet? Rápillantottam, és leírhatatlan lelkesedés fogott el. Gyönyörű, fekete szemű nő volt, alakja karcsú, akár az őzé. Valóságos tündér, megvallom, egy kissé zavarba is jöttem. Nem tudtam, mitévő legyek: némán gyönyörködjem benne, vagy válaszoljak a kérdésére? Szerettem volna odakiáltani: »Nem- csuk egy jegyet, hanem akár ezret Is hajlandó vagyok venni, kislány:« Am arra gondolva, hogy egy kézbe négy jegynél nem adnak ki többet, Inkább hallgattam. A moziban egymás mellett ültünk. A lány a filmen csókoló- ző párocskát nézte, én meg őt. Szerettem volna beszélgetni véle, de a későn Jövők zavartak. — Mennyire irigylem őket — böktem ki végül. — Kiket? A késön Jövőket? — kérdezte nevetve a lány. — Dehogyis, a színészeket. Mindenféle ceremónia, násznép, anyakönywezető nélkül elvesznek. akit akarnak, csókolóznak, amikor akarnak, ha pedig elválnak, még csak tartásdfjat sem fizetnek. Tágas a lakásuk, s a kerületi tanács kiutalása nélkül Is hozzájutnak ... A lány megint nevetett és megjegyezte: — Ezt csak a rendezőnek köszönhetik. — így ismerkedtünk meg, később pedig Bsszebarátkoztunk. Csaknem naponta Pctruj Mhitarjan örmény író humoreszkje tefboldoeabb nek éreztem magam, s áldottam a sorbaállást, amely Aszóikkal (így hívták a tündéremet) összehozott. Ügy tetszett, hogy a világon a legjobb dolog a sorbanállás. Am ez nem tartott sokáig. Egyszer eate, amikor hazaki- sértem, Aszmrk a szokott módon kezét gyengéden a kezembe tette, s mosolyogva mondta: — Elárulhatok egy titkot. Szedetnék férjhez menni. — Férjhez menni?! — kiáltottam fel örömömben. — Természetesen, feltétlenül férjhez ken menned! —* Milyen nagyszerű wubw vagy te! Tudtam, hogy nem haragszol meg érte ... — Megharagudni? M—a es maga a boldogság! . .. — Igen, azt hiszem, boldog leszek. A vőlegényem építész. Bematatom neked. Igen jóra- valő fiú, a tervezőintézetben dolgozik. — Mit mondasz, hogyan?! — Nos, viszontlátásra, drágám — szólt a lány, s könnyű léptekkel felfutott a lépcsőn. Csak néhány nap múlva tértem magamhoz. Kiderült, hogy Aszmik valami semmiségen összeveszett a vőlegényével, s velem csak azért barátkozott, hogy féltékennyé tegye a fiút. Nekem, szerencsétlen flőtásnak tehát csak az volt a szerepem, hogy féltékennyé tegyem a vőlegényét. Ezért sétálgatott mindig karonfogva velem a lány a tervezőintézet környékén. Aszmik undok eljárása az öcsémet jobban elkeserítette, mint jómagámat. A közelgő lakodalmunkat türelmetlenül váró szegény fiú az esetről tudomást szerezve csak legyintett: — Mondom, hogy vörös fény vagy. Nekem pedig kettőzött energiával kellett ismét menyasz- szonyt keresnem. Hiszen aki keres, talál. Valóban, egy hét múlva minden sorbaállás nélkül megismerkedtem egy új tündérrel, Goarral. Igaz, Goarnak nem volt olyan neme, mint Aszónknak, de nagyon nyíltszívű leány volt, mindent elhitt, amit mondtak neki. Nos, éppen ezen bukott meg a dolog. Egyszer a találkán nem Goar jelent meg, hanem az öccse. Bizonyára megbetegedett szegény —* gondoltam^ s szívem hevesebben vert. Am a fiú minden különösebb szívdobogás nélkül hozzám lépett, átnyújtott egy borítékot, és elment. »»Felejtsen el. férjhez megyek. Mi mást tehetnék, amikor az anyám egyre csak azt hajtogatja: Ellenőrből nem lehet jó vő, mert otthon is mindig mindent ellenőrizni fog! A papa pedig* aki üzletvezető, és még jobban ismeri az ellenőröket, kijelentette: Jóravalé ember nem megy ellenőrnek. Bocsásson meg, de nekem meg kellett fogadnom szüleim tanácsát. Goar.« Mit tehettem? Ismét hozzáláttam a meny asszony kereséshez, ám ez alkalommal eredménytelenül. A dolog odáig fajult, hogy kénytelen voltam figyelemmel kísérni a válásokról szóló közleményeket abban a reményben, hogy elveszek egy elvált asszonyt, csakhogy véget érjenek gyötrelmeim, és megszűnjek vörös fény lenni öcsém életútjában. Végül került harmadik menyasszonyjelölt is. A szomszédunk lánya volt. Ivetkának hívták. de hozzátartozói és barátai csak Iviknek szólították. Bátor kislány volt ívik. összebarátko- zásunk után már néhány nappal egyszerűen feljött hozzánk, beszélgetett a mamával, sőt olykor még a legyeket is segítette kiűzni a lakásból. Látogatásai azonban hirtelen abbamaradtak. Megijedtem. Elhatároztam. hogy találkozom vele, és tüstént megkérem a kezét, amíg nem késő. ö azonban kitért a találkozó elől. Az egyik szombat este pedig lakásuk ablaki- bő! vidám lakodalmi muzsika szűrődött ki. Befogtam a fülemet. De mi baszna? A szomszédok fülét úgysem foghattam be? Még jó, hogy az öcsém nem volt otthon. Képzelem, milyen kajánul gúnyolt volna: — Vörös fény! KioIthatatSan vörös fény! ívik nagynénjévet összetalálkozva az anyám megrótta unokahúgát könnyelmű viselkedéséért. — Nézze, a maga fia a második helyen állt Ivetkánál, hogy úgy mondjam, tartalék vőlegény volt. Ezért hát nem kel! megsértődni... — adta meg a választ a nagynéni. Tartalékos tisztről, tartalék alkatrészről már hallottam, de tartalék vőlegényről még soha. ó, mit nem ball, mit nem Iát az ember! Az ivei kával történt eset után abbahagytam a menyasszony- keresést. és teljesen közömbös arccal mentem el a lányok mellett. Talán azért, mert előléptettek, és főellenőr lettem? Nálam sokkal híresebb emberek is akadtak, akik nem nősültek meg: Gogol, Schopenhauer . .. miért ne lehetnék meg én is asszony nélkül? Az Ívik lakodalmát követő napon rossz hangalatban mentem be dolgozni: fülembe még harsogott az átkozott klarinét. Titkárnőm 40 év körüli leány — rám tekintett, elmosolyodott, és a jelenlevőktől mit sem zavartatva megkért: — Járjon velem is együtt két-három hónapig. Magának ez semmibe sem kerül, viszont lehet, hogy rám mosolyog a szerencse, s én is férjhez megyek, mint a maga menyasszonyje- Iöltjei. Valami csúnyát akartam mondani, de hallgattam. Igaza volt. Most már nem annyira magamat sajnálom, mint inkább az öcsémet. Szegény fiú! Valóban vörös fény vagyok, akit sohasem váltanak át zöldre. flferdMftotfcr. Dosek Lajos) Fölébredtem az ünnepből. Már nem keresem az ünneplő arcokat. Amit nem kerestem, az álarcot találtam meg. élután van. A móló« beszélgető társaság jön össze. A vonat elment, Editet is elvitte. Csak az emléke kísér a víz zuhogásával. Beszélgetünk az őszinteségről as igazi, a nagy szerelemről. Senki nem érti, hogy miért nyilatkozom lemondóan. Este a sebészfőorvossal m «-Mokus^-foan találkozom. Vigasztalni próbál. Hajthatatlan és fájdalmas arcú maradok. Később egyedül hagynak; Üjra ismerősök jönnek. Velük a magas fiatalember *. Edit lovagja. Kelletlenül fogok kezet vele. Nem is sejti, hogy már innerem. Futólag, látásból. Beszélgetünk az őszinteségről. az igazi, a nagy szerelemről. A magas fiatalember orvostanhallgató, és kalandozni jött nétiánj napra. Egy világos szóke hajú lányról beszél, akinek vállát megcsípte a késő nyári napfény — attól csodalatos színe van. Aki ha valakivel szembenéz, mindig csak tiszta nézéssel Pedig. í 4 Olyan arcáftamá beszél aszal a szőke lánnyal el töltött három nap járói, hogy ökölbe szorul a kezem. Mint a győztes matador a bikaviadalokon, gőggel nyugtázza a csodálkozó mosolyokat, és kérkedve jegyzi meg: — Nem azért, hogy Bandi a nevem ..: Előtte cigaretta füstöl. Nézek magam elé. A vonat elment, Editet is elvitte. Elmúlt százhárom óra 17 perc.. i Az ég fönn világosszőke — csodálatos színe van. A tó olyan, mintha figyelne. Most látom, milyen tiszta a nézése .:. Győri D. Balázs ÍJ KÖNYVEK Az Európa Kiadó »*-24 izgalmas novella« címmel gyűjteményes kötetet jelentetett meg a világirodalom modem mestereinek tollából. Kiadták Solohov nagy sikerű regényét, a »Feltört ugar«-t. Blaise Cendrars verseskötete »Húsvét New Yorkban-« címmel jelent meg Kassák Lajos fordításában. A Szépirodalmi Kiadó adta közre Tömörkény István életművé« »Munkák és napok a Tisza partién-« címmel, továbbá Kosztolányi Dezső »Édes Anna« című művét. Az Olcsó Könyvtár-sorozatban jelent meg Kuprin három kis remekműve »A gránátköves karperec« címmel. A Magyar Helikon jelentette meg Seneca szatíráját »Játék az isteni Claudius haláláról-« címmel. A Táncsics Kiadó Ütikalandok- sorozatában jelent meg Germanus Gyula útleírásai »A félhold fakó fényében-« címmel. Szkrjagin könyve. amely S. O. S. címmel jelent meg, végigkíséri a nagy tengeri katasztrófák történetét, megismertet az S. O. S.-jel történetével. A Gondolat Kiadó Sikerkönyvek- sorozatában látott napvilágot Ráth- Végh István »Az emberi butaság« című műve. »Életem, kalandjaim« címmel jelent meg kötet Heinrich Schliemann kutató önéletrajzi visszapillantásaiból, nopió jegyzeteiből.
