Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)
1963-08-07 / 182. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda. 1993. augosrtas 1 Kádár János elvtárs beszéde a szovjet - magyar barátsági nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) testvérpártunkról, annak történelmi harcairól, Kína nagyszerű népéről. Szeretném megmondani elvtársak, hogy ebből semmit nem vonunk visz- sza. Meggyőződésünk szerint a Kínai Kommunista Párt nagy történelmi harcot vívott, helyes irányvonal alapján nagy utat tett meg. A kínai nép nagyszerű nép, testvérünk, a Kínai Népköztársaság a szocialista világrend- szer országai közé tartozik. Mi változatlanul tisztelettel és megbecsüléssel vagyunk a kínai testvérpárt tömegei, a nagy kínai nép iránt és szilárd meggyőződésünk, hogy ha most van is nézeteltérésünk a kínai vezetőkkel, ez történelmi értelemben átmeneti jelenség, ami elmúlik és mi Kína testvéri népével együtt jutunk el a kommunizmus kapujáig és a kommunista társadalomba. (Taps.) A kínai vezető elvtársaknak természetesen meg kell érteniük egy-két dolgot. Az elvi nézeteltéréseken túl például azt, hogy bár kínai testvér- pártunk — taglétszámát tekintve — hatalmas párt, a kínai vezetőiknek is tudniuk kell, hol végződik az ő pártj ült, és hol kezdődik más ország munkásosztályának pártja. Ne akarják a kínai vezetők átvenni a Magyar Szocialista Munkáspárt tagságának marxista képzését, mert ebből semmi jó sem származna. (Taps.) Ezt bízzák a mi párttörvényeink szerint megválasztott és erre jogosult szervre, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságára. (Nagy taps.) Volt egy kis konfliktusunk sajnos, állami vonalon is a kínai elvtársaJtkal. A Kínai Korngnunista Párt Központi Bizottságának június 14-én megjelent levelét ugyanis mi Magyarországom — ahogy mindenki tudja — akkor nem nyomtattuk ki, mégpedig azért, mert pártunk Központi Bizottságának megítélésére tartozik, hogy más pártok dokumentumaiból mit, mikor taré célszerűnek kinyomtatni. Ügy véljük, mivel nem mi voltunk a címzettek, az elemi illendőség is megkívánta, hogy a címzett határozza meg, mikor és hogyan szándékozik vitatkozni a feladóval. A kínai vezető elvtársak azonban megfelelő példányszámban magyar nyelven is »jókor« kinyomtatták ezt a levelet és megkérdezésünk nélkül gőzerővel kezdték terjeszteni. Ahogyan ez ilyenkor lenni szokott. Külügyminisztériumunkba behívták az illető kínai diplomatát és megkérték, hogy ezt hagyják abba. Kínai elvtársunk azt találta válaszolni, hogy ez bavatko- zás Kína belíigyeibe. (Derültség.) Ez nagyon eredeti értelmezése a szuverenitásnak és a belügyeknek. A kínai elv- társak meghatározhatják, hogy országukban mit terjesztettek, az azonban, hogy Magyarországon mit terjesztenek, a magyar szuverenitás illetőségi körébe tartozik és ezt mindig az illetékes magyar szervek határozzák meg. mert ez nem Kína, hanem Magyarország belügye. (Nagy taps.) Mi mindenkor a kínai testvérpárttal való egyetértés mellett leszünk és ha vitatkozunk, azért tesszük, hogy a marxizmus—lenlnizmus ügyét, egységünket szolgáljuk. Meggyőződésünk, hogy a kommunisták, a kommunista pártok egysége kizárólag a marxizmus—leni- nizmus elvi alapjain jöhet létre, erősödhet, és fejlődhet. S ez az egység nem erősödhet, csak gyengülhet, ha dogmatikus és szektás nézetek alapján akarjuk megteremteni. (Taps.) Elvtársak! Néhány esztendővel ezelőtt pártunk és népünk harcba szállt az 1956-os ellenforradalmi felkeléssel, hogy helyreállítsa népköztársaságunk törvényes rendjét, helyreállítsa szocialista államunkat és tovább haladjon a szocialista társadalom építésének útján. Ez volt a harc fő kérdése. Mi azonban nemcsak a revizionizmussal és az ellenforradalmi felkelés kirobbantóival szálltunk harcba, hanem a személyi kultusszal is és mindazzal, amit a személyi kultusz jelent, a szocialista törvények megsértésével, a dogmatizmussal, a szekta- rianizmussal, az élettől és a néptől való elszakadással. Ez harcunk belső logikája és törvénye. Harcba szálltunk a törvénytelen perek gyakorlatával, a megalapozatlan gazdasági tervezéssel és általában mindazzal, ami a személyi kultusz káros maradványa. Változatlanul az a feladatunk. hogy dolgozzunk a pártélet, a magyar közélet demokratizálásáért, a szocialista demokrácia szüntelen fejlesztéséért és további kibontakoztatásáért. Aki most a személyi kultusz és a személyi kultusz módszereinek ügyvédjeként lép fel a nemzetközi kommunista mozgalomban, az ne számítson ránk. mert nekünk, pártunknak és népünknek untig elege volt a személyi kultuszból, s azt nem akarja viszontlátni. (Nagy taps.) A személyi kultusz elleni harccal is a szocialista építésért, népünk békéjéért és jólétéért küzdünk. Ami a világibékéért folytatott harcunkat illeti, most bizonyos oldalról vitatják, hogy az helyes-e? Márpedig ha elhatároztuk, hogy felépítjük a szocialista társadalmat, ha elhatároztuk, hogy népünk életét még gazdagabbá tesszük, fokozzuk jólétét, hogy sok mindent megteremtünk, ami ma még nincs meg, akkor ehhez a harchoz az is hozzátartozik, hogy megőrizzük népünk és a népek békéjét. Hogyan lehet a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozni, a népnek jobb életet biztosítani, ha egyszersmind nem óvjuk meg, nem erősítjük a béke általános ügyét? Aki Magyarországon a szocialista társadalom erőteljes és lendületes építésének a híve, annak ugyanakkor a béke hívének kell lennie, mert a kettő egymástól elválaszthatatlan. Mit jelent a háború elkerülhetőségének elve? Marxista— leninista álláspontot, amely a jelen korszak tudományos elemzésén alapszik, és amelynek egyik fő tétele, hogy az imperializmus természete ugyan nem változott, de az imperializmus és a népek helyzete változott, azért korunkban a világháború többé nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Ilyen viszonyok között minden kommunistának, minden forradalmi munkáspártnak legelső, feladata harcolni a béke megőrzéséért, a békés egymás mellett élés elvének győzelemre viteléért. iTaps.) Azért vágyunk a béke megőrzésének és a békés egymás mellett élés elvének hívei, mert bízunk szocialista társadalmi rendünk fölényében, hisszük, hogy a szocialista rendszer erejével és a szocialista országok alkotómunkájával az imperialistákat rá tudjuk kényszeríteni a békés egymás mellett élésre. Hisszük, hogy rendszerünk erejével, népeink alkotó munkájával a gazdasági versenyben is fölénybe kerülünk, és győzelmet aratunk a kapitalista társadalmi rend felett. Meggyőződésünk szerint a békés egymás mellett élés elvébe vetett hitnek a kommunista számára a jelen korszakban a saját kommunista meggyőződésébe vetett hitet kell jelentenie, mert aki meggyő- ződéses kommunista, annak hinnie kell rendszerünk erejében, fölényében és feltétlen győzelmében. Ez nem vallásos hit, hanem marxista—leninista meggyőződés, amelyet az élet megcáfolhatatlan tényei támasztanak alá. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa — ahogyan ezt az 1957-es és az 1960-as moszkvai közös nyilatkozatban leszögeztük — ter- mékenyítőleg hatott áz egész nemzetközi kommunista mozgalomra. E kongresszuson hirdették meg a szovjet elvtársak a háború elkerülhetőségének marxista tételét. Bárki megnézheti, mi történt azóta. Sikerült megőrizni a békét? Sikerült! Erősebb lett azóta a kommunista világ? Igen, erősebb! Gyengébb lett az imperializmus? Feltétlenül! A népek egész sora szabadult fel a gyarmati járom alól. Üj szocialista ország született. mégpedig nem is akárhol, hanem a nyugati féltekén, az amerikai imperialisták közelében! (Nagy taps.) Ez megcáfolhatatlan tény. Vita folyik néha még arról is, hogy hány szocialista ország van. Vitázni persze lehet, s mi vitatkozunk is a jugoszláv elv- társakkal pártjuk programjának egyes tételeiről, de végeredményben az ésszerű utat járjuk. A szocialista Jugoszlávia szomszédunk, és ha normális viszonyra törekszünk az Amerikai Egyesült Államokkal, miért ne törekednénk sokkal inkább normális és jószomszédi viszonyra a szocialista Jugoszláviával, amely itt van mellettünk, határos velünk, és sorsközösség is ösz- szeköti népeinket? Ha tehát az átmeneti nézet- eltérésektől eltekintünk, mindenképpen már 14 olyan ország van a világon, ahol a társadalmi rendszer alapja szocialista. Nagyszerű dolog ez! (Taps.) Elvtársak! A békés egymás mellett élés eszméjét Lenin adta a kommunistáknak, s a XX. kongresszus fejlesztette tovább a megváltozott erőviszonyoknak megfelelően. A kongresz- szus óta eltelt hét esztendő minden ténye ennek az elvnek az igazságát, erejét és nagy- szerűségét bizonyítja. Nagyon jól tudjuk, hogy a békés egymás mellett élés elve a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésére vonatkozik, de egyben harcot is jelent az ideológia, gazdasági verseny területén és sok egyéb területen. Mi továbbra is az államok békés egymás mellett élése mellett vagyunk és bízunk abban, hogy az ideológiai vitában, a gazdasági versenyben a szocialista társadalmi rendszer legyőzi a kapitalista rendszert, az imperializmust. Elveink mellett kitartunk, de biztonságunkról és a honvédség megfelelő színvonaláról gondoskodunk, mert erre az érvek soréiban feltétlenül szükség van. Ilyesmivel ugyan nem jó tréfálni, ,de úgy áll a dolog, hogy az imperialista vezetőknek hiába dugjuk az orruk alá, mit mondott Marx, Engels, meg Lenin (derültség) nemigen veszik figyelembe, mert ha figyelembe vennék, nem imperialisták, hanem kommunisták lennének. Moszkvában a három tárgyaló ország, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannda képviselői aláírták a részleges atomcsendire vonatkozó egyezményt. (Nagy taps.) Alkalmunk volt már a tárgyalás közben is kifejezni véleményünket. Helyeseltük, hogy a tárgyalások megkezdődtek, örülünk, hogy a megállapodás létrejött és aláírták. Bejelenthetem, hogy a legközelebbi napok egyikén a Magyar Népköz- társaság is alá fogja írni az egyezményt. (Hosszantartó, nagy taps.) Tudatában vagyunk annak, hogy ez részeredmény. De ez is fontos. Először is a légkör nem szennyeződik tovább, s ez az egész emberiség érdeke. Másodszor: a megállapodás egy lépés előre az atomfegyver-kísérletek teljes betiltása, mindenfajta atomfegyver megsemmisítése, az általános és teljes leszerelés, a hidegháború felszámolása felé. De, hogy egy kínai közmondást idézzek: ezer mérföldé« utat is csak úgy lehet megtenni, hogy előbb megtesszük az első lépést és azután a többit. Az atomcsandegyez- ményt így értelmezzük és ezért helyeseljük. A világ békeszerető népei üdvözlik a megállapodást. Bizonyos, hogy ez a siker új erőt ad száz- és százmillióknak, hogy még nagyobb egységben, még nagyobb erővel harcoljanak a békéért, hogy ezen az úton új és új győzelmeket arathassanak a népek. A megállapodást ellenzik az Egyesült Államok és Nyugat-Németország legreak- ciósabb körei, ellenzik a francia nagyhatalmi sovinizmus megszállottjai, és sajnálatos módon ellenzi ezt a megegyezést a Kínai Népköztársaság kormánya. Persze, az indító okok különbözőek. A lényeg azonban az, hogy a föld összes országaiban mindazok a politikai áramlatok, társadalmi rétegek és körök üdvözlik ezt a megállapodást, amelyek hívei a békének. Üdvözöljük mi is, mert a mi országunk, a mi népünk is a békepolitika híve. (Nagy taps.) Kedves elvtársak! Befejezésül építőmunkánkkal szeretnék foglalkozni. Párttagságunk, öntudatos dolgozóink őszinte és meggyŐ- ződéses hívei irányzatunknak. Azt várják tőlünk, hogy a nemzetközi fórumokon, a nemzetközi kommunista mozgalom összejövetelein és a külpolitikai aktusokon is a helyes, marxista—leninista vonal mellett és a békét szolgáló javaslatok mellett adjuk le pártunk, kormányunk szavazatát. Pártunk szavazatának súlya a nemzetközi kommunista mozgalomban és kormányunk szavazatának súlya a külpolitika kérdéseiben egyenes arányban áll népünk belső harcával, belső építő munkánk eredményeivel. Epítőmumkámk tehát nemcsak népünk egyre jobb életének előfeltételeit teremti meg, hanem nemzetközi jelentősége is van. Az igazság az, hogy például vezető amerikai körök a magyar Népköztársaságot és még inkább annak kormányát ma semmivel sem szeretik jobban, mint 1956-ban. Most mégis másképpen néznek ránk. Miért? Mert meggyőződtek arról, hogy a Magyar Népköztársaság él és erősödik. A Szovjetunióban tett hosz- szú utunkon természetesen vártuk a hazai híreket is. Amikor például megérkeztek hozzánk a Statisztikai Hivatal adatai népgazdasági tervünk első félévének teljesítéséről, nagyon nagy figyelemmel olvastuk. Iparunk az év első felében tervét csak 99 százalékra tudta teljesíteni. Mi mégis azt tartjuk: figyelembe véve, hogy a nagyon hosszú, nem várt tél miatt egész népgazdaságunk hallatlan nehézségek közepette kezdte az első negyedévet, az eredmény nem rossz. Amikor láttuk a statisztikai jelentésből, hogy az iparban, a szállításban az elmaradás jelentős részét leküzdöttük, a mezőgazdaságban az időszerű munkákat kielégítő eredmény- nyel végezték, a felvásárlási terv az első félévben megvalósult, külkereskedelmi mérlegünk az első félévben a várakozásnál jobb volt, az állami iparban az egy munkásra eső átlagbér csaknem 3,3 százalékkal, a kifizetett összes munkabér pedig 7 százalékkal növekedett, s a lakosság összes pénzbevétele 7 százalékkal, a kiskereskedelmi forgalom 7 százalékkal emelkedett az egy év előttihez képest, azt mondottuk, hogy az első félév mégis eredményes volt. Az év előttünk álló részében nagyon komolyan kell dolgoznunk. A tennivalókat Központi Bizottságunk tegnap nyilvánosságra hozott határozata pontosan megszabja. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt méltónak bizonyult történelmi küldetésére, amelyet mint a magyar munkásosztály forradalmi élcsapatának be kell töltenie. Pártunk marxista—leninista pórt, ideológiailag, politikailag, és szervezetileg egyaránt egységes. Egészségesen fejlődik és erősödik, Vezeti és irányítja társadalmunk, országunk életét, népünk tevékenységét. Visszatekintve az elmúlt évekre és erőt merítve abból, milyen hallatlan nehézségeket küzdöttünk le, abból, hogy belső rendünk megtámadihatat- lan, a Magyar Népköztársaság nemzetközi presztízse barátok, közömbösök és ellenségek előtt hatalmasan növekedett, pártunkra az a feladat vár, hogy még nagyobb energiával, elvileg még szilárdabban és következetesebben vezesse új és új győzelmekre a gazdasági és a kulturális építést. A párt a mi fő erőnk! (Taps.) Növekszik népi államunk szervezett ereje is. A jelenlegi egészséges, jó viszonyok közepette a párt nem egyedül, nem izoláltan dolgozik, hanem úgy, hogy nyugodtan és nagy mértékben támaszkodhat tömegszerveze- teinkre, a szakszervezetekre, a Kommunista Ifjúsági Szövetségre, a nőtanácsokra és a többi társadalmi és tömegszervezetre. Pártunk építhet és számíthat a Hazafias Népfrontmozgalomra, annak bizottságaira, aktivistáira. Nagy erőt jelentenek az öntudatos, élenjáró dolgozók, a szocialista brigádmozgalom részvevőinek sok százezres serege, azok az emberek, akik nemcsak szavakkal, hanem cselekedetekkel és a példamutatás erejével is erősítik népünkben a szocialista gondolkozást, a társadalmi felelősségtudatot és segítik építőmunkánkat. Bizton támaszkodhatunk arra az erőre, amelyet internacionalizmusunk, internacionalista kapcsolataink jelentenek. Elsőként említem a most még szilárdabbá vált magyar—szovjet barátságot, harcunk egy fő támaszát (nagy taps), a szocialista országok népeinek, a nemzetközi kommunista mozgalomnak egyesített erejét, a függetlenségért harcoló egykori gyarmati népek és a szabadságukért még harcoló gyarmati népek egyesített erejét, a békéért harcolók egyesített erejét. A belső építés kérdéseiről szólva még egyszer megemlítem a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát, örvendetes, hogy az elmúlt ülésszakon törekvéseink általános irányában, az együttműködésünk bővítésére irányuló szándékban egyetértés volt közöttünk, és jó lehetőségek vannak arra, hogy okos és helyes politikával, elgondolásaink egyeztetésével a KGST-ben tömörült országok .népgazdaságát külön - külön és valamennyit együtt gyors iramban fejlesszük. Ha összehasonlítjuk Magyarország helyzetét valameny- nyi tőkésország helyzetével, megállapíthatjuk, hogy nálunk néphatalom van, a nép élet- színvonala a múlthoz képest jelentékenyen növekedett. Országunkban az élelmiszerárak átlagosan alacsonyabbak, mint a tőkésországokban. De az igazsághoz tartozik az is — ha fejlett tőkésországokkal hasonlítjuk össze a viszonyainkat —, hogy ezekben az or“ szágokban - jelenleg olcsóbban, nagyobb tömegben és jobb minőségben jutnak a dolgozók iparcikkhez, mint nálunk. Ezen a fontos területen is adott a feladat: el kell tüntetnünk a múlt örökségét és úgy kell dolgoznunk, hogy néhány esztendő múlva olcsóbb, több és jobb minőségű iparcikket gyártsunk, mint a tőkés országok. Teljesen világos, azonban, hogy az iparcikkeket olyan szériában, olyan minőségben és olyan olcsón, ahogyan ezt céljaink megkövetelik, mi csak a nemzetközi együttműködési köretében tudjuk — és fogjuk is — biztosítani. Örvendetes, hogy Központi Bizottságunk és kormányunk jóváhagyta a KGST ülésén részt vett küldöttségünk állásfoglalását. A mi embereinknek, akik a KGST szerveiben dolgoznak, az a feladatuk, hogy ezt a nemzetközi összefogást és együttműködést — ami meggyőződésünk szerint a szocializmus ügyének legjobb internacionalista szolgálata, s egyben népünk jóléte megteremtésének legrövidebb útja — jól képviseljék és szolgálják. (Taps.) Itt is csatlakozom ahhoz, amit Hruscsov elvtárs a magyar—szovjet barátsági gyűlésen a Kremlben mond: 1 , hogy nekünk az egész világ dolgozó embereit meg k .11 győznünk igazságunkról, azokat is, akik a fejükkel gondolkoznak, s azokat is, akiknek inkább a gyomrukon át jut el tudatukba az igazság. Ez utóbbiakat a gyomrukon keresztül fogjuk meggyőzni arról, hogy igenis a kommunizmus a jövő társadalma. Ez a társadalom a legigazságosabb, a legjobb, az egyedüli igaz, szabad emberi társadalom, amely biztosíthatja az embereknek a békét és a jólétet is, mégpedig olyan fokon, amilyet ember korábban sohasem látott. (Taps.) Ami népünk harcát illeti, az utóbbi években nagyon sok kérdést tisztáztunk, s pozíciónk állásfoglalásunk, utunk világos. Népünk rengeteget tanult politikailag, támogatja pártunk állásfoglalását, politikáját, támogatja terveinket, mégpedig nemcsak szóval, hanem munkával is. Ezen a világos, egyenes úton kell tovább mennünk, s nagyon sokat kell foglalkoznunk a legforradalmibb cselekedettel, a gyakorlati tettel, a szocialista építés feladataival. Népünk szerencséjének tartjuk, hogy a Szovjetunióval, a szocialista országok népeivel, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom osztagaival, az emberiség minden józanul gondolkodó fiával, a béke ügye mellett álló emberekkel együtt haladunk ezen az úton. Elvtársak! A Központi Bizottság határozata szilárd elvi helytállásra, gyakorlati építő tevékenységre, új erőfeszítésre hív fel mindenkit. A munka néha bosszúsággal, néha méreggel is jár, de mégis a munka adja meg a legnagyobb elégtételt, az hozza az eredményeket, amelyek nyomén jobb és szebb lesz népünk élete. Haladjunk tovább az eddigi úton, mert ez a szocializmus teljes felépítésének útja, amely a kommunizmushoz, a békéhez, a jóléthez, a magyar nép nemzeti felvirágzásához és boldogulásához vezet. (Hosszantartó taps.) (MTI) Mesterséges holdat lőttek fel a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunióban 1963. augusztus 6-án fellőtték a Kozmosz—19. mesterséges holdat. A szputnyik fedélzetén tudományos berendezéseket helyeztek el. Ezeknek az a feladatuk, hogy a TASZSZ által 1962. március 16-án nyilvánosságra hozott programnak megfelelően folytassák a kozmikus térség felkutatását. A mesterséges holdon elhelyezett berendezések normálisan működnek. A beérkező adatokat koordinációs számítóközpont dolgozza fel. (MTI)
