Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-07 / 182. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda. 1993. augosrtas 1 Kádár János elvtárs beszéde a szovjet - magyar barátsági nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) testvérpártunkról, annak tör­ténelmi harcairól, Kína nagy­szerű népéről. Szeretném meg­mondani elvtársak, hogy eb­ből semmit nem vonunk visz- sza. Meggyőződésünk szerint a Kínai Kommunista Párt nagy történelmi harcot ví­vott, helyes irányvonal alap­ján nagy utat tett meg. A kí­nai nép nagyszerű nép, test­vérünk, a Kínai Népköztár­saság a szocialista világrend- szer országai közé tartozik. Mi változatlanul tisztelet­tel és megbecsüléssel va­gyunk a kínai testvérpárt tömegei, a nagy kínai nép iránt és szilárd meggyőződésünk, hogy ha most van is nézetel­térésünk a kínai vezetőkkel, ez történelmi értelemben át­meneti jelenség, ami elmúlik és mi Kína testvéri népével együtt jutunk el a kommuniz­mus kapujáig és a kommunis­ta társadalomba. (Taps.) A kínai vezető elvtársaknak természetesen meg kell érte­niük egy-két dolgot. Az elvi nézeteltéréseken túl például azt, hogy bár kínai testvér- pártunk — taglétszámát te­kintve — hatalmas párt, a kí­nai vezetőiknek is tudniuk kell, hol végződik az ő pártj ült, és hol kezdődik más ország mun­kásosztályának pártja. Ne akarják a kínai vezetők át­venni a Magyar Szocialista Munkáspárt tagságának mar­xista képzését, mert ebből semmi jó sem származna. (Taps.) Ezt bízzák a mi párt­törvényeink szerint megvá­lasztott és erre jogosult szerv­re, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságára. (Nagy taps.) Volt egy kis konfliktusunk sajnos, állami vonalon is a kínai elvtársaJtkal. A Kínai Korngnunista Párt Központi Bizottságának június 14-én megjelent levelét ugyanis mi Magyarországom — ahogy mindenki tudja — akkor nem nyomtattuk ki, mégpedig azért, mert pártunk Központi Bizottságának megítélésére tartozik, hogy más pártok do­kumentumaiból mit, mikor taré célszerűnek kinyomtatni. Ügy véljük, mivel nem mi voltunk a címzettek, az elemi illendőség is megkívánta, hogy a címzett határozza meg, mikor és hogyan szándékozik vitatkozni a feladóval. A kínai vezető elvtársak azonban megfelelő példány­számban magyar nyelven is »jókor« kinyomtatták ezt a levelet és megkérdezésünk nélkül gőzerővel kezdték ter­jeszteni. Ahogyan ez ilyenkor lenni szokott. Külügyminiszté­riumunkba behívták az illető kínai diplomatát és megkér­ték, hogy ezt hagyják abba. Kínai elvtársunk azt találta válaszolni, hogy ez bavatko- zás Kína belíigyeibe. (Derült­ség.) Ez nagyon eredeti értel­mezése a szuverenitásnak és a belügyeknek. A kínai elv- társak meghatározhatják, hogy országukban mit terjeszte­ttek, az azonban, hogy Ma­gyarországon mit terjesztenek, a magyar szuverenitás illetősé­gi körébe tartozik és ezt min­dig az illetékes magyar szer­vek határozzák meg. mert ez nem Kína, hanem Magyaror­szág belügye. (Nagy taps.) Mi mindenkor a kínai test­vérpárttal való egyetértés mellett leszünk és ha vitatko­zunk, azért tesszük, hogy a marxizmus—lenlnizmus ügyét, egységünket szolgáljuk. Meggyőződésünk, hogy a kommunisták, a kommu­nista pártok egysége kizá­rólag a marxizmus—leni- nizmus elvi alapjain jö­het létre, erősödhet, és fejlődhet. S ez az egység nem erősödhet, csak gyengülhet, ha dogmatikus és szektás nézetek alapján akar­juk megteremteni. (Taps.) Elvtársak! Néhány esztendő­vel ezelőtt pártunk és népünk harcba szállt az 1956-os el­lenforradalmi felkeléssel, hogy helyreállítsa népköztársasá­gunk törvényes rendjét, hely­reállítsa szocialista államun­kat és tovább haladjon a szo­cialista társadalom építésének útján. Ez volt a harc fő kérdése. Mi azonban nemcsak a revizionizmussal és az el­lenforradalmi felkelés kirob­bantóival szálltunk harcba, hanem a személyi kultusszal is és mindazzal, amit a sze­mélyi kultusz jelent, a szocia­lista törvények megsértésével, a dogmatizmussal, a szekta- rianizmussal, az élettől és a néptől való elszakadással. Ez harcunk belső logikája és tör­vénye. Harcba szálltunk a tör­vénytelen perek gyakorlatá­val, a megalapozatlan gazda­sági tervezéssel és általában mindazzal, ami a személyi kultusz káros maradványa. Változatlanul az a felada­tunk. hogy dolgozzunk a pártélet, a magyar közélet demokratizálásáért, a szo­cialista demokrácia szün­telen fejlesztéséért és to­vábbi kibontakoztatásáért. Aki most a személyi kultusz és a személyi kultusz módszerei­nek ügyvédjeként lép fel a nemzetközi kommunista moz­galomban, az ne számítson ránk. mert nekünk, pártunk­nak és népünknek untig elege volt a személyi kultuszból, s azt nem akarja viszontlátni. (Nagy taps.) A személyi kultusz elleni harccal is a szocialista építé­sért, népünk békéjéért és jó­létéért küzdünk. Ami a világibékéért folyta­tott harcunkat illeti, most bi­zonyos oldalról vitatják, hogy az helyes-e? Márpedig ha el­határoztuk, hogy felépítjük a szocialista társadalmat, ha el­határoztuk, hogy népünk éle­tét még gazdagabbá tesszük, fokozzuk jólétét, hogy sok min­dent megteremtünk, ami ma még nincs meg, akkor ehhez a harchoz az is hozzátartozik, hogy megőrizzük népünk és a népek békéjét. Hogyan lehet a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozni, a népnek jobb életet biztosítani, ha egyszersmind nem óvjuk meg, nem erősítjük a béke általános ügyét? Aki Magyarországon a szocialista társadalom erőteljes és lendületes építésének a híve, annak ugyanakkor a béke hívé­nek kell lennie, mert a kettő egymástól elválaszt­hatatlan. Mit jelent a háború elkerül­hetőségének elve? Marxista— leninista álláspontot, amely a jelen korszak tudományos elemzésén alapszik, és amely­nek egyik fő tétele, hogy az im­perializmus természete ugyan nem változott, de az imperia­lizmus és a népek helyzete változott, azért korunkban a világháború többé nem végzet­szerűen elkerülhetetlen. Ilyen viszonyok között minden kom­munistának, minden forradal­mi munkáspártnak legelső, fel­adata harcolni a béke megőr­zéséért, a békés egymás mel­lett élés elvének győzelemre viteléért. iTaps.) Azért vágyunk a béke meg­őrzésének és a békés egymás mellett élés elvének hívei, mert bízunk szocialista társa­dalmi rendünk fölényében, hisszük, hogy a szocialista rendszer erejével és a szocia­lista országok alkotómunkájá­val az imperialistákat rá tud­juk kényszeríteni a békés egy­más mellett élésre. Hisszük, hogy rendszerünk erejével, né­peink alkotó munkájával a gazdasági versenyben is fö­lénybe kerülünk, és győzelmet aratunk a kapitalista társa­dalmi rend felett. Meggyőződésünk szerint a békés egymás mellett élés el­vébe vetett hitnek a kommu­nista számára a jelen korszak­ban a saját kommunista meg­győződésébe vetett hitet kell jelentenie, mert aki meggyő- ződéses kommunista, annak hinnie kell rendszerünk erejé­ben, fölényében és feltétlen győzelmében. Ez nem vallásos hit, hanem marxista—leninista meggyőződés, amelyet az élet megcáfolhatatlan tényei tá­masztanak alá. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa — ahogyan ezt az 1957-es és az 1960-as moszkvai közös nyi­latkozatban leszögeztük — ter- mékenyítőleg hatott áz egész nemzetközi kommunista moz­galomra. E kongresszuson hirdették meg a szovjet elvtársak a há­ború elkerülhetőségének mar­xista tételét. Bárki megnézhe­ti, mi történt azóta. Sikerült megőrizni a békét? Sikerült! Erősebb lett azóta a kommu­nista világ? Igen, erősebb! Gyengébb lett az imperializ­mus? Feltétlenül! A népek egész sora sza­badult fel a gyarmati já­rom alól. Üj szocialista ország született. mégpedig nem is akárhol, ha­nem a nyugati féltekén, az amerikai imperialisták közelé­ben! (Nagy taps.) Ez megcáfol­hatatlan tény. Vita folyik néha még arról is, hogy hány szocialista ország van. Vitázni persze lehet, s mi vitatkozunk is a jugoszláv elv- társakkal pártjuk programjá­nak egyes tételeiről, de vég­eredményben az ésszerű utat járjuk. A szocialista Jugoszlá­via szomszédunk, és ha nor­mális viszonyra törekszünk az Amerikai Egyesült Ál­lamokkal, miért ne töreked­nénk sokkal inkább normális és jószomszédi viszonyra a szo­cialista Jugoszláviával, amely itt van mellettünk, határos ve­lünk, és sorsközösség is ösz- szeköti népeinket? Ha tehát az átmeneti nézet- eltérésektől eltekintünk, min­denképpen már 14 olyan or­szág van a világon, ahol a társadalmi rendszer alapja szocialista. Nagyszerű dolog ez! (Taps.) Elvtársak! A békés egymás mellett élés eszméjét Lenin ad­ta a kommunistáknak, s a XX. kongresszus fejlesztette tovább a megváltozott erőviszonyok­nak megfelelően. A kongresz- szus óta eltelt hét esztendő minden ténye ennek az elvnek az igazságát, erejét és nagy- szerűségét bizonyítja. Nagyon jól tudjuk, hogy a békés egy­más mellett élés elve a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésére vonatkozik, de egy­ben harcot is jelent az ideo­lógia, gazdasági verseny te­rületén és sok egyéb terüle­ten. Mi továbbra is az államok békés egymás mellett élése mellett vagyunk és bízunk abban, hogy az ideológiai vitában, a gazdasá­gi versenyben a szocialista társadalmi rendszer legyőzi a kapitalista rendszert, az impe­rializmust. Elveink mellett kitartunk, de biztonságunkról és a hon­védség megfelelő színvonalá­ról gondoskodunk, mert erre az érvek soréiban feltétlenül szükség van. Ilyesmivel ugyan nem jó tréfálni, ,de úgy áll a dolog, hogy az imperialista ve­zetőknek hiába dugjuk az or­ruk alá, mit mondott Marx, Engels, meg Lenin (derültség) nemigen veszik figyelembe, mert ha figyelembe vennék, nem imperialisták, hanem kommunisták lennének. Moszkvában a három tár­gyaló ország, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannda képviselői aláírták a részleges atomcsendire vonat­kozó egyezményt. (Nagy taps.) Alkalmunk volt már a tár­gyalás közben is kifejezni vé­leményünket. Helyeseltük, hogy a tár­gyalások megkezdődtek, örülünk, hogy a megálla­podás létrejött és aláír­ták. Bejelenthetem, hogy a legközelebbi napok egyikén a Magyar Népköz- társaság is alá fogja írni az egyezményt. (Hosszantartó, nagy taps.) Tudatában vagyunk annak, hogy ez részeredmény. De ez is fontos. Először is a légkör nem szennyeződik tovább, s ez az egész emberiség érdeke. Másodszor: a megállapodás egy lépés előre az atomfegy­ver-kísérletek teljes betiltása, mindenfajta atomfegyver meg­semmisítése, az általános és teljes leszerelés, a hideghábo­rú felszámolása felé. De, hogy egy kínai közmon­dást idézzek: ezer mérföldé« utat is csak úgy lehet meg­tenni, hogy előbb megtesszük az első lépést és azután a többit. Az atomcsandegyez- ményt így értelmezzük és ezért helyeseljük. A világ békeszerető népei üdvözlik a megállapodást. Bizonyos, hogy ez a si­ker új erőt ad száz- és száz­millióknak, hogy még nagyobb egységben, még nagyobb erő­vel harcoljanak a békéért, hogy ezen az úton új és új győzelmeket arathassanak a népek. A megállapodást ellen­zik az Egyesült Államok és Nyugat-Németország legreak- ciósabb körei, ellenzik a fran­cia nagyhatalmi sovinizmus megszállottjai, és sajnálatos módon ellenzi ezt a megegye­zést a Kínai Népköztársaság kormánya. Persze, az indító okok különbözőek. A lényeg azonban az, hogy a föld összes országaiban mindazok a politikai áramlatok, társadalmi ré­tegek és körök üdvözlik ezt a megállapodást, ame­lyek hívei a békének. Üdvözöljük mi is, mert a mi országunk, a mi népünk is a békepolitika híve. (Nagy taps.) Kedves elvtársak! Befejezé­sül építőmunkánkkal szeret­nék foglalkozni. Párttagságunk, öntudatos dolgozóink őszinte és meggyŐ- ződéses hívei irányzatunknak. Azt várják tőlünk, hogy a nemzetközi fórumokon, a nem­zetközi kommunista mozgalom összejövetelein és a külpoliti­kai aktusokon is a helyes, marxista—leninista vonal mel­lett és a békét szolgáló javas­latok mellett adjuk le pártunk, kormányunk szavazatát. Pár­tunk szavazatának súlya a nemzetközi kommunista moz­galomban és kormányunk sza­vazatának súlya a külpolitika kérdéseiben egyenes arányban áll népünk belső harcával, bel­ső építő munkánk eredményei­vel. Epítőmumkámk tehát nem­csak népünk egyre jobb életének előfeltételeit te­remti meg, hanem nem­zetközi jelentősége is van. Az igazság az, hogy például vezető amerikai körök a ma­gyar Népköztársaságot és még inkább annak kormányát ma semmivel sem szeretik job­ban, mint 1956-ban. Most még­is másképpen néznek ránk. Miért? Mert meggyőződtek ar­ról, hogy a Magyar Népköztár­saság él és erősödik. A Szovjetunióban tett hosz- szú utunkon természetesen vártuk a hazai híreket is. Ami­kor például megérkeztek hoz­zánk a Statisztikai Hivatal adatai népgazdasági tervünk első félévének teljesítéséről, nagyon nagy figyelemmel ol­vastuk. Iparunk az év első felében tervét csak 99 százalékra tud­ta teljesíteni. Mi mégis azt tartjuk: figyelembe véve, hogy a nagyon hosszú, nem várt tél miatt egész népgazdaságunk hallatlan nehézségek közepet­te kezdte az első negyedévet, az eredmény nem rossz. Ami­kor láttuk a statisztikai jelen­tésből, hogy az iparban, a szállításban az elmaradás jelentős részét leküzdöttük, a mezőgazda­ságban az időszerű mun­kákat kielégítő eredmény- nyel végezték, a felvásárlási terv az első fél­évben megvalósult, külkeres­kedelmi mérlegünk az első fél­évben a várakozásnál jobb volt, az állami iparban az egy munkásra eső átlagbér csak­nem 3,3 százalékkal, a kifize­tett összes munkabér pedig 7 százalékkal növekedett, s a la­kosság összes pénzbevétele 7 százalékkal, a kiskereskedelmi forgalom 7 százalékkal emel­kedett az egy év előttihez ké­pest, azt mondottuk, hogy az első félév mégis eredményes volt. Az év előttünk álló részében nagyon komolyan kell dolgoz­nunk. A tennivalókat Közpon­ti Bizottságunk tegnap nyil­vánosságra hozott határozata pontosan megszabja. Pártunk, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt méltónak bi­zonyult történelmi küldetésé­re, amelyet mint a magyar munkásosztály forradalmi él­csapatának be kell töltenie. Pártunk marxista—leninista pórt, ideológiailag, politikailag, és szervezetileg egyaránt egy­séges. Egészségesen fejlődik és erősödik, Vezeti és irányítja társadalmunk, országunk éle­tét, népünk tevékenységét. Visszatekintve az elmúlt évek­re és erőt merítve abból, mi­lyen hallatlan nehézségeket küzdöttünk le, abból, hogy belső rendünk megtámadihatat- lan, a Magyar Népköztársaság nemzetközi presztízse barátok, közömbösök és ellenségek előtt hatalmasan növekedett, pártunkra az a feladat vár, hogy még nagyobb energiával, elvileg még szilárdabban és követke­zetesebben vezesse új és új győzelmekre a gazda­sági és a kulturális épí­tést. A párt a mi fő erőnk! (Taps.) Növekszik népi államunk szer­vezett ereje is. A jelenlegi egészséges, jó viszonyok közepette a párt nem egyedül, nem izoláltan dolgozik, hanem úgy, hogy nyugodtan és nagy mértékben támaszkodhat tömegszerveze- teinkre, a szakszervezetekre, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ségre, a nőtanácsokra és a töb­bi társadalmi és tömegszerve­zetre. Pártunk építhet és szá­míthat a Hazafias Népfront­mozgalomra, annak bizottsá­gaira, aktivistáira. Nagy erőt jelentenek az öntudatos, élen­járó dolgozók, a szocialista bri­gádmozgalom részvevőinek sok százezres serege, azok az emberek, akik nemcsak sza­vakkal, hanem cselekedetekkel és a példamutatás erejével is erősítik népünkben a szocia­lista gondolkozást, a társadal­mi felelősségtudatot és segítik építőmunkánkat. Bizton támaszkodhatunk ar­ra az erőre, amelyet interna­cionalizmusunk, internaciona­lista kapcsolataink jelentenek. Elsőként említem a most még szilárdabbá vált magyar—szov­jet barátságot, harcunk egy fő támaszát (nagy taps), a szocia­lista országok népeinek, a nemzetközi kommunista moz­galomnak egyesített erejét, a függetlenségért harcoló egy­kori gyarmati népek és a sza­badságukért még harcoló gyar­mati népek egyesített erejét, a békéért harcolók egyesített erejét. A belső építés kérdéseiről szólva még egyszer megemlí­tem a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát, örvendetes, hogy az elmúlt ülésszakon tö­rekvéseink általános irányá­ban, az együttműködésünk bő­vítésére irányuló szándékban egyetértés volt közöttünk, és jó lehetőségek vannak arra, hogy okos és helyes politiká­val, elgondolásaink egyezteté­sével a KGST-ben tömörült országok .népgazdaságát külön - külön és valamennyit együtt gyors iramban fejlesszük. Ha összehasonlítjuk Ma­gyarország helyzetét valameny- nyi tőkésország helyzetével, megállapíthatjuk, hogy nálunk néphatalom van, a nép élet- színvonala a múlthoz képest jelentékenyen növekedett. Or­szágunkban az élelmiszerárak átlagosan alacsonyabbak, mint a tőkésországokban. De az igazsághoz tartozik az is — ha fejlett tőkésországokkal ha­sonlítjuk össze a viszonyain­kat —, hogy ezekben az or“ szágokban - jelenleg olcsóbban, nagyobb tömegben és jobb mi­nőségben jutnak a dolgozók iparcikkhez, mint nálunk. Ezen a fontos területen is adott a feladat: el kell tün­tetnünk a múlt örökségét és úgy kell dolgoznunk, hogy néhány esztendő múlva olcsóbb, több és jobb mi­nőségű iparcikket gyárt­sunk, mint a tőkés orszá­gok. Teljesen világos, azonban, hogy az iparcikkeket olyan szériában, olyan minőségben és olyan olcsón, ahogyan ezt céljaink megkövetelik, mi csak a nemzetközi együttműködési köretében tudjuk — és fogjuk is — biztosítani. Örvendetes, hogy Központi Bizottságunk és kormányunk jóváhagyta a KGST ülésén részt vett küldöttségünk állás­foglalását. A mi embereinknek, akik a KGST szerveiben dol­goznak, az a feladatuk, hogy ezt a nemzetközi összefogást és együttműködést — ami meggyőződésünk szerint a szo­cializmus ügyének legjobb in­ternacionalista szolgálata, s egyben népünk jóléte megte­remtésének legrövidebb útja — jól képviseljék és szolgálják. (Taps.) Itt is csatlakozom ah­hoz, amit Hruscsov elvtárs a magyar—szovjet barátsági gyűlésen a Kremlben mond: 1 , hogy nekünk az egész világ dolgozó embereit meg k .11 győznünk igazságunkról, azo­kat is, akik a fejükkel gondol­koznak, s azokat is, akiknek inkább a gyomrukon át jut el tudatukba az igazság. Ez utób­biakat a gyomrukon keresztül fogjuk meggyőzni arról, hogy igenis a kommunizmus a jövő társadalma. Ez a társadalom a leg­igazságosabb, a legjobb, az egyedüli igaz, szabad emberi társadalom, amely biztosíthatja az emberek­nek a békét és a jólétet is, mégpedig olyan fokon, amilyet ember korábban sohasem látott. (Taps.) Ami népünk harcát illeti, az utóbbi években nagyon sok kérdést tisztáztunk, s pozí­ciónk állásfoglalásunk, utunk világos. Népünk rengeteget ta­nult politikailag, támogatja pártunk állásfoglalását, politi­káját, támogatja terveinket, mégpedig nemcsak szóval, ha­nem munkával is. Ezen a világos, egyenes úton kell tovább mennünk, s nagyon sokat kell foglalkoz­nunk a legforradalmibb cse­lekedettel, a gyakorlati tettel, a szocialista építés feladatai­val. Népünk szerencséjének tartjuk, hogy a Szovjetunió­val, a szocialista országok né­peivel, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom osztagaival, az emberiség min­den józanul gondolkodó fiá­val, a béke ügye mellett álló emberekkel együtt haladunk ezen az úton. Elvtársak! A Központi Bi­zottság határozata szilárd elvi helytállásra, gyakorlati építő tevékenységre, új erőfeszítésre hív fel mindenkit. A munka néha bosszúsággal, néha mé­reggel is jár, de mégis a mun­ka adja meg a legnagyobb elégtételt, az hozza az eredmé­nyeket, amelyek nyomén jobb és szebb lesz népünk élete. Haladjunk tovább az eddigi úton, mert ez a szocializmus teljes felépítésének útja, amely a kommunizmushoz, a béké­hez, a jóléthez, a magyar nép nemzeti felvirágzásához és bol­dogulásához vezet. (Hosszan­tartó taps.) (MTI) Mesterséges holdat lőttek fel a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunióban 1963. au­gusztus 6-án fellőtték a Koz­mosz—19. mesterséges hol­dat. A szputnyik fedélzetén tudományos berendezéseket helyeztek el. Ezeknek az a feladatuk, hogy a TASZSZ ál­tal 1962. március 16-án nyil­vánosságra hozott program­nak megfelelően folytassák a kozmikus térség felkutatását. A mesterséges holdon elhe­lyezett berendezések normáli­san működnek. A beérkező adatokat koordinációs számí­tóközpont dolgozza fel. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents