Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-07 / 182. szám

VtLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI ] jRA, gg |I(I IR AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. ÉVFOLYAM 182. SZÁM ★ SZERDA 1983. AÜGUSZÍUS 7. A közösség iránt érzett felelősséggel, önzetlenül iá. o.) Olvasóink írják <5. o.) Mai számunk tartalmából: Séta egy szobor körül 16. o.) égés* világ «t®igo*á embereit kell győznünk igazságunkról^ Kádár János elvtárs beszéde a szovjet — magyar barátsági nagygyűlésen Kádár János elvtárs beszéde bevezetőjében a legutóbbi két esztendő feladataival foglal­kozva rámutatott: — Jelentős belpolitikai fel­adatokat kellett megoldanunk. Foglalkoztunk perek felülvizs­gálatával, a személyi kultusz utolsó maradványainak felszá­molásával, olyan belpolitikai kérdésekkel, amelyek részei voltak az 1956-os ellenforra­dalmi események teljes lezá­rásának. Foglalkoztunk a gaz­dasági és a kulturális építés nagy kérdéseivel. Olyan alkalmakkor, amikor a belpolitikai teendőket nem­zetközi program váltja fél, s összegezzük, hogy mit mon­dunk majd barátainknak, ak­kor látjuk azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket szor­galmasan és állhatatosan dol­gozó népünk pártunk vezeté­sével elért a szocialista építé­sért, a népköztársaságunk föl­emeléséért végzett munkában. (Taps.) — Körülményeim úgy ala­kultak I—* folytatta Kádár elvtárs —, hogy a legutóbbi hetekben öt küldöttségnek voltam tagja. Jártam Észak- nyugat-Lengyelországban, a Mazuri-tavaknál, len,gyei bará­tainknál, testvéreinknél, Go. mulka elvtárséknál. (Nagy taps.) Jártam Berlinben, ahol Ulbricht . elvtars 70. születés­napjának ünnepségein vettem részt. (Nagy taps.) Azoknál a testvéreinknél voltam, akik talán Európa legkényesebb pontján, kontinensünk köze­pén, német földön tűzték ki a szocialista forradalom zászla­ját. (Nagy taps.) Jártam a nagy szovjet földöm is, hű ba­rátainknál, szövetségeseinknél, szovjet testvéreinknél. Ennek az útinak három programpont­ja volt: párt- és kormánykül­döttségünk baráti látogatása; részvétel a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának ülé­sén, majd a Varsói Szerződés politikai tanácsadó testületé­nek ülésén, ahol szintén fontos politikai kérdéssel, egyesített fegyveres erőink állapotával foglalkoztunk. (Nagy taps.) Mindenütt, ahol elvtársaim- rnM együtt megfordultam, ahol tanácskoztunk, szívélyes vendéglátásban volt részünk, nagy megbecsüléssel és tiszte­lettel, igaz, őszinte testvéri érzéssel fogadtak bennünket. Tudjuk — és számunkra ez a legfontosabb, a legdrágább —. hogy a testvéri szeretet, amellyel bennünket köszön­töttek, pártunknak, a magyar munkásosztály, a magyar dol­gozó nép forradalmi élcsapa­tának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak és szocializ­must építő népünknek, a ma­gyar népnek szólt. (Nagy taps.) Kellemes dolog mostaná­ban a magyar kommunis­ták és a szocializmust épí­tő magyar nép követeként a szocialista világban megfordulni. Pártunk, né­pünk becsülete megnöve­kedett. A szocialista országok népei előtt azért növekedett meg, mert az a segítség, amelyet népünk forradalmi harcához a testvéri népek nyújtottak, nem volt hiábavaló. Azt az anyagi és nemegyszer véráldozatot, amelyet a népünkkel való szo­lidaritás. az igaz, testvéri együttérzés jegyében ügyün­kért hoztak, arra érdemes né­pért hozták. Bár testvéri orszá­gokban jártunk, találkoztunk tőkésországok képviselőivel is. Elmondhatom, hogy a Ma­gyar Népköztársaság becsülete a velünk egyet nem értők sze­mében is megnövekedett, még az ellenség is megtanulta tisz­telni a Magyar Népköztársasá­got. A testvéri népek azért tisztelik, becsülik és szeretik népünket, és azért tanulták meg niég ellenségeink is tisz­telni népköztársasáigunkat, mert pártunkat, népünket most határozott, következetes, vilá­gos politika vezeti. (Nagy taps.) Azért, mert látják, hogy pár­tunk irányításával népünk ha­talmas munkát végzett, meg­vívta azokat a politikai harco­kat, amelyek elé a történe­lem állította; mert teljes mér­tékben helyreállítottuk a Ma­gyar Népköztársaság törvé­nyes, szocialista rendjét; mert népünk következetesen, eltö­kélten és eredményesen halad a szocializmus építésének út­ján. Tisztelet és megbecsülés tapasztalható a Magyar Nép- köztársaság iránt, mert lerak­tuk a szocialista társadalom alapjait; mert mindenki tud­ja, hogy kitérések nélkül ha­ladunk a szocialista társada­lom teljes felépítésének útján. (Nagy taps.) Megmondom őszintén, haza­érkezni sem rossz. Hosszú út végén, hazai földön rendkívül örül az emher olyasminek is, amit máskor észre sem vesz. Először is, itt még a gyerekek is értenek magyarul (derült­ség), és az már óriási előny számunkra, hogy saját honfi­társainkhoz szólhatunk, még­hozzá tolmács nélkül. (Derült­ség.) Ilyenkor még inkább megerősödik az emberben az az érzés, hogy ha világosan, értelmesen, magyar nyelven megbeszéljük közös ügyeinket, akkor népünk nagyszerűen egyetértésre juthat minden kérdésben és erőit még job­ban tömörítve, feltartóztatha­tatlanul és mind nagyobb len­dülettel tudunk előre menni történelmi utunkon. Kádár elvtárs először párt­ós kormányküldöttségünk szovjetunióbeli látogatásáról, arról a fogadtatásról emléke­zett meg, amelyben a testvéri szovjet nép részesítette a ma­gyar küldöttséget. Jelentős, tekintélyes progra­mot bonyolítottunk le —mon­dotta. — Utunkon mindenféle klímával találkoztunk: sza­kadó esővel, száraz idővel, me­leggel, hideggel. Jártunk Csa­pon, Lvovban, Kijevben, Moszkvában, Taskentben, Ir- kufszkban, Bratszkban, Krasz- nojarszkban és ismét Moszk­vában. Volt azonban valami, ami soha, sehol nem változott. Mindenütt, az eső zuha- tagán, a napsütésen, a hűvös időn és a melegen áttört valami leírhatatla- nul forró elvtársi, baráti, testvéri szeretet, akár egyszerű dolgozókkal ta­lálkoztunk, akár helyi, akár országos vezetőkkel. Olyan élmények voltak ezek számunkra, amelyeket mi, akik részesei voltunk, sohasem fe­lejtünk el. Szeretnénk ezeket az élményeket megosztani önökkel, de nem tudjuk, mert ehhez kevés az emberi szó. Ta­lán az újságírók, az írók, a fo­tóriporterek, a filmesek segí­tenek majd ebben. Elhoztuk azonban szívünkben az érzése­ket, s e látogatás után erőseb­bek vagyunk, mint annak előt­te, amikor elindultunk bará­tainkhoz a Szovjetunióba. (Taps.) Nem tudom elmondani önök­nek, hány üzenetet bíztak ránk, mert vezető emberek, a gyá­rak dolgozói, űrhajósok, az üzbegisztáni kolhoz pionírjai egyaránt azt kérték, hogy ad­juk át üdvözletüket. Elhoztuk népünk legismertebb, legköze­lebbi szovjet barátainak kö­szöntését. Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs (nagy taps), Brezsnyev elvtárs, Mikojan elvtárs és számtalan más ve­zető szovjet elvtársunk, száz­ezernyi szovjet dolgozó és mondhatjuk, az egész szovjet nép testvéri üdvözletét a ma­gyar kommunistáknak, munká­soknak, parasztoknak, értelmi­ségieknek, szocializmust építő magyar népünknek. (Hosszan tartó taps.) < Láttuk, hogyan dolgoznak a szovjet emberek a gyárakban, a kolhozokban, a tudományos központokban, a hatalmas erő­művek építésénél, a legkülön­bözőbb munkahelyeken. A gigantikus építés, az ezernyi helyen látható fegyelmezett, öntudatos, áldozatkész, pontos, lelki- ismeretes munka úgy fog­lalható össze, hogy láttuk a kommunizmust építő embert, láttuk a kommu­nizmus építését. (Nagy taps.) És — ami számunkra nem kis örömet jelentett — láttunk egy hatalmas kommunista se­reget, a Szovjetunió Kommu­nista Pártját, amely sziklaszi­lárd egységben tömörül lenini Központi Bizottsága köré, ame­lyet a mi drága barátunk, Hruscsov elvtárs vezet. (Nagy taps.) Láttuk azt a Lenin alapította pártot, amely az egész szovjet néppel megbonthatatlan, szik- laszilárd egységbe forrva fel­tartóztathatatlanul halad előre a kijelölt, világos lenini úton. (Taps.) Hozzáteszem: szá­munkra, a magyar munkásosz­tály, a magyar nép képviselői számára rendkívül jóleső érzés volt, hogy ez a lenini úton járó ha­talmas párt, ez a lenini úton járó hatalmas szov­jet nép pártunk és né­pünk hűséges barátja, szi­lárd szövetségese, testvé­re, aki jó időben, rossz időben velünk volt, ve­lünk van. és velünk lesz a jövőben is. (Nagy taps.) Kedves elvtársak! Azokon a tárgyalásokon, amelyeket párt­ós kormányküldöttségünk a szovjet elvtársakkal folytatott, ismét megállapítható volt, hogy az összes megtárgyalt kérdé­sekben, a szocialista építés, a kommunista építés kérdései­ben, országaink, pártjaink, né­peink kapcsolatainak kérdései­ben, a nemzetközi kommunis­ta mozgalom és a külpolitika kérdéseiben teljes az egyetér­tés közöttünk. (Taps.) Szovjet elvtársaink tájékoz­tattak bennünket további ter­veikről. A mérhetetlen ará­nyok, a hatalmas számok és tervek, amelyekről beszéltek azt bizonyították számunkra, hogy a Szovjetunió fejlődése viharos gyorsaságú. Tárgyaltunk sok konkrét kérdésről. Megbeszéltük a két ország kapcsolatainak vala­mennyi kérdését, pártjaink, kormányaink közös tennivalóit, beszéltünk a magyar—szovjet gazdasági és kulturális együtt­működésről, a két ország né­peinek közvetlen kapcsolatai­ról. Ami nagyon fontos: megegyeztünk, hogy ösz- szes eddigi kapcsolatain­kat tovább mélyítjük, ki­szélesítjük és magasabb színvonalra emeljük. (Taps.) Ügy döntöttünk, hogy az il­letékesek megvizsgálják, ho­gyan lehetne az áruforgalmat bővíteni, s még sok területen hosszú távra szóló, gyümöl­csöző együttműködési megálla­podást kötni. A megbízott elv­társak már hozzáfogtak a mun­kához, és azzal biztatnak ben­nünket, hogy a feladatot jól megoldják. Tárgyalásaink, megállapodá­saink nagyszerű eredmények­kel zárultak. Bizonyosak va­gyunk abban, hogy ezek az új tárgyalások és megállapodá­sok nagy lendületet adnak a szocializmus építésének ha­zánkban. (Taps.) Azt kell mondanunk, hogy túl a részkérdéseken — ame­lyeknek természetesen külön- külön megvan a maguk fon­tossága gazdasági, kulturális és egyéb vonatkozásban —, a kül­döttség munkájának legfőbb eredménye; tovább erősödött fegyve­rünk, pajzsunk, legfőbb nemzetközi támaszunk, a magyar—szovjet barátság — jelentette ki Kádár elvtárs. Barátságunknak történelmi gyökerei vannak — mondotta ezután. — Üzbegisztánban és Szibériában, ahol korábban ha­sonló szintű és összetételű ma­gyar párt- és kormányküldött­ség nem járt, mindenütt talál­koztunk olyan emberekkel, akik valamikor — még a Ta­nácsköztársaság idején — egy frontban harcoltak velünk, majd harcoltak felszabadulá­sunkért a második világhábo­rú időszakában, vagy 1956-ban közvetlen és személyes segít­séget nyújtottak nekünk. De Üzbegisztánban és Szibériában azt is jóleső érzéssel láttuk, hogy az ott élő szovjet embe­rek — emlékművek és egyéb megemlékezések formájában — mind a mai napig meleg szere­tettel őrzik azoknak a magyar veteránoknak az emlékét, akik a szovjet hatalom kivívásának időszakában — Lenin szavára hallgatva — csatlakoztak, az első vörösgárdákhoz, a vörös hadsereg első osztagaihoz, a vörös partizánokhoz, s ott in­ternacionalista módon, becsü­lettel eleget tettek kötelezett­ségüknek, a szovjet hatalom oldalán léptek fel, és ezzel a mi népünk szabadságáért és szocialista jövőnkért is har­coltak. (Taps.) Jó. hogy barátságunknak tör­ténelmi gyökere és múltja van, de nem kevésbé jó és fontos, hogy reális és szilárd alapja van a jelenben és a jövőben is. Internacionalista egyetér­tésünk, céljaink közössége az, ami összefűzi ma a Szovjetunió Kommunista pártját és a Magyar Szo­cialista Munkáspártot, ál­lamainkat és népeinket. Azt is meg kell mondanom, hogy barátságunk szovjet test­vérpártunkkal, a szovjet kor­mánnyal és a szovjet néppel olyan barátság, amely jó mind­két ország népének, jó a szo­cialista világ népeinek, jó a nemzetközi kommunista moz­galomnak és minden józan és normális embernek a világon, aki a béke mellett van. A szovjet—magyar barátságról tehát valóban elmondhatjuk, hogy része, éltetője, kovásza annak a szélesebb, hatalmas frontra kiterjedő, internacio­nalista 'összefogásnak, amely a szocialista országok, a nem­zetközi kommunista mozga­lom, a függetlenségért harcoló népek, a békéért harcolók egy­ségét hivatott erősíteni. Utalt ezután Kádár János arra, hogy küldöttségünk szov­jetunióbeli látogatása jelentős, fontos nemzetközi események sorozatának időszakára esett. Összeült a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa, éppen Moszkvában tárgyaltak a rész­leges atomcsend-megállapodás- ról, s a látogatás idején hoz­ták nyilvánosságra a Szovjet­unió Kommunista Pártjának nyílt levelét a Szovjetunió kommunistáihoz, az egész szovjet néphez: ezekben az időszerű kérdésekben termé­szetesen állást is foglaltunk, abban a meggyőződésben, hogy ismerjük Központi Bizottsá­gunk és kormányunk vonalát, programját, népünk álláspont­ját, hangulatát és véleményét, tehát bízhatunk abban, hogy állásfoglalásunkat jóváhagy­ják (Taps.) Így állást foglal­tunk a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának július 14-i nyílt leve­lével kapcsolatban is, s közöl­tük, hogy mi, magyar kommunisták a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjával és a nyílt levélben foglaltakkal tel­jes egészében egyetér­tünk. Mi egyetértünk, teljesen szo­lidárisak vagyunk a Szovjet­unió Kommunista Pártjával, s ez nem valamiféle udvariasság a Szovjetunió Kommunista Pártja iránt, hanem ezzel sa­ját álláspontunkat, pártunk ál­láspontját, a nemzetközi kom­munista mozgalom — meggyő­ződésünk szerint — egyedül igaz és helyes álláspontját, né­pünk érdekeit képviseljük és fejezzük ki. Néhány szót szeretnék szól­ni a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Kínai Kommu­nista Párt vezetői közötti vi­táról, amely az egész nemzet­közi kommunista mozgalom és a kínai vezető elvtársak vitája. Mi a kínai vezető elvtársak álláspontját elutasítjuk. Eluta­sítjuk mindenekelőtt elvi meg­győződésből, mert megítélé­sünk szerint a kínai vezető elvtársaknak a legutóbbi idő­szakban nyilvánosságra hozott állásfoglalása nem marxista— leninista, hanem dogmatikus és szektás. Elítéljük és eluta­sítjuk gyakorlati okokból, mert Leninnel együtt azt valljuk, hogy a szocialista forradalom­nak soha sincs szüksége for­radalmi frázisokra, mindig többet éi- egyetlen hétköznapi, gyakorlati tett, amely előbbre viszi a szocialista forradalom ügyét, mint száz forradalmi frázis. (Taps.) Elítéljük a kínai vezetők frakciós módszereit, azt, hogy mindenütt, ahol erre alkalmuk nyílik, megkísérlik a bomlasz­tást az egyes testvérpártokon belül. Mélyen elítéljük ezt, mert az efféle eljárás nem tartozik a kommunista pártok vitamódszerei közé, és nem vezethet jóra. A vita a kínai elvtársakkal nem tegnap kezdődött, de ko­rábban nem a nyilvánosság előtt folyt. Őszintén meg kell mondani azt is, hogy nekünk, az egység hívednek, bizonyos tekintetben meg volt kötve a kezünk. Az utolsó lehetőségig türelemmel voltunk, mert nem akartuk mélyíteni a vitát. Azt akartuk, hogy a vezetők kö­zötti nézeteltérés ne terjedjen ki a tömegekre. Mi volt az eredmény? Az, hogy a kínai elvtársak eljárásunkat rosszul értelmezték, ök mindenféle úton-módon terjesztették véle­ményüket, állásfoglalásukat. Központi Bizottságunk he­lyesen járt él, amikor a lehe­tőségek határáig nem folyta­tott nyűt vitát. Minden hason­ló esetben így fogunk eljárni, mert kötelességünknek tartjuk az egység védelmezését, ebből indulunk ki. Nem módszerünk, hogy egy vitás kérdésből azon­nal nyilvános vitát, presztízs­kérdést csináljunk, mert véle­ményünk szerint így nehezebb a kérdések elvtársias tisztázá­sa és rendezése. Aki tehát tü­relmetlenkedett, mert sokáig nem kapott tájékoztatást, bo­csásson meg nekünk és kérem, utólag értsék meg eljárásunk indítékait. Most más a helyzet. Ha a kínai elvtársak vitázni akar­nak, nyugodtan vitatkozunk velük, mert meggyőződésünk, hogy ha ezeket a kérdéseket őszintén, világosan párttagsá­gunk és népünk elé tárjuk, ak­kor pártunk és népünk a ma marxista—leninista állásfogla­lásainkat fogja támogatni, nem pedig a szektás, dogmatikus pozíciókat. (Nagy taps.) Ehhez azt is hozzáfűzöm, amiről a Központi Bizottság­ban már beszéltünk, hogy most, miután nézeteltéréseink, saj­nos, olyan stádiumba jutottak, hogy a nyilvános vita szükség- szerű és elkerülhetetlen, meg fogjuk védelmezni és mindenütt képviselni fog­juk igazságos és helyt» álláspontunkat. Természetesen nem akarunk arra berendezkedni, hogy a magyar munkásosztályt és a magyar népet reggeltől estig és estétől reggelig egyes kínai vezetők dogmatikus frázisai­val traktáljuk. Az a vélemé­nyünk, hogy amit az elvi vi­ta megkíván, azt tegyük meg, egyébként pedig igazi forra­dalmi feladatainkkal, szocia­lista iparunk fejlesztésével, termelőszövetkezeteink és me­zőgazdaságunk erősítésével, a tudományos kutatás fejleszté­sével, kultúrpolitikánkkal fog­lalkozzunk; azokkal a felada­tokkal, amelyeknek megoldá­sával a legforradalmibb és a leghelyesebb választ adjuk mindenféle dogmatikus frázis­ra. Ezzel akar népünk foglal­kozni! (Nagy taps.) Szeretnék égy másik kér­dést is fölvetni. Központi Bi­zottságunktól, állami életünk vezetődtől párttagságunk, mun­kásosztályunk, népünk nagyon sok szépet és jót hallott kínai (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents