Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-07 / 182. szám

VtLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI ] jRA, gg |I(I IR

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

XX. ÉVFOLYAM 182. SZÁM ★

SZERDA

1983. AÜGUSZÍUS 7.

A közösség iránt érzett felelősséggel, önzetlenül

iá. o.)

Olvasóink írják

<5. o.)

Mai számunk tartalmából:

Séta egy szobor körül

16. o.)

égés* világ «t®igo*á embereit kell győznünk igazságunkról^

Kádár János elvtárs beszéde a szovjet

— magyar barátsági nagygyűlésen

Kádár János elvtárs beszéde bevezetőjében a legutóbbi két esztendő feladataival foglalkozva rámutatott:

— Jelentős belpolitikai feladatokat kellett megoldanunk. Foglalkoztunk perek felülvizsgálatával, a személyi kultusz utolsó maradványainak felszámolásával, olyan belpolitikai kérdésekkel, amelyek részei voltak az 1956-os ellenforradalmi események teljes lezárásának. Foglalkoztunk a gazdasági és a kulturális építés nagy kérdéseivel.

Olyan alkalmakkor, amikor a belpolitikai teendőket nemzetközi program váltja fél, s összegezzük, hogy mit mondunk majd barátainknak, akkor látjuk azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket szorgalmasan és állhatatosan dolgozó népünk pártunk vezetésével elért a szocialista építésért, a népköztársaságunk fölemeléséért végzett munkában. (Taps.)

— Körülményeim úgy alakultak I—* folytatta Kádár elvtárs —, hogy a legutóbbi hetekben öt küldöttségnek voltam tagja. Jártam Észak- nyugat-Lengyelországban, a Mazuri-tavaknál, len,gyei barátainknál, testvéreinknél, Go. mulka elvtárséknál. (Nagy taps.) Jártam Berlinben, ahol Ulbricht . elvtars 70. születésnapjának ünnepségein vettem részt. (Nagy taps.) Azoknál a testvéreinknél voltam, akik talán Európa legkényesebb pontján, kontinensünk közepén, német földön tűzték ki a szocialista forradalom zászlaját. (Nagy taps.) Jártam a nagy szovjet földöm is, hű barátainknál, szövetségeseinknél, szovjet testvéreinknél. Ennek az útinak három programpontja volt: párt- és kormányküldöttségünk baráti látogatása; részvétel a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának ülésén, majd a Varsói Szerződés politikai tanácsadó testületének ülésén, ahol szintén fontos politikai kérdéssel, egyesített fegyveres erőink állapotával foglalkoztunk. (Nagy taps.)

Mindenütt, ahol elvtársaim- rnM együtt megfordultam, ahol tanácskoztunk, szívélyes vendéglátásban volt részünk, nagy megbecsüléssel és tisztelettel, igaz, őszinte testvéri érzéssel fogadtak bennünket.

Tudjuk — és számunkra ez a legfontosabb, a legdrágább —. hogy a testvéri szeretet, amellyel bennünket köszöntöttek, pártunknak, a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép forradalmi élcsapatának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak és szocializmust építő népünknek, a magyar népnek szólt. (Nagy taps.)

Kellemes dolog mostanában a magyar kommunisták és a szocializmust építő magyar nép követeként a szocialista világban megfordulni. Pártunk, népünk becsülete megnövekedett.

A szocialista országok népei előtt azért növekedett meg, mert az a segítség, amelyet népünk forradalmi harcához a testvéri népek nyújtottak, nem volt hiábavaló. Azt az anyagi és nemegyszer véráldozatot, amelyet a népünkkel való szolidaritás. az igaz, testvéri együttérzés jegyében ügyünkért hoztak, arra érdemes népért hozták. Bár testvéri országokban jártunk, találkoztunk

tőkésországok képviselőivel is. Elmondhatom, hogy a Magyar Népköztársaság becsülete a velünk egyet nem értők szemében is megnövekedett, még az ellenség is megtanulta tisztelni a Magyar Népköztársaságot. A testvéri népek azért tisztelik, becsülik és szeretik népünket, és azért tanulták meg niég ellenségeink is tisztelni népköztársasáigunkat, mert pártunkat, népünket most határozott, következetes, világos politika vezeti. (Nagy taps.) Azért, mert látják, hogy pártunk irányításával népünk hatalmas munkát végzett, megvívta azokat a politikai harcokat, amelyek elé a történelem állította; mert teljes mértékben helyreállítottuk a Magyar Népköztársaság törvényes, szocialista rendjét; mert népünk következetesen, eltökélten és eredményesen halad a szocializmus építésének útján. Tisztelet és megbecsülés tapasztalható a Magyar Nép- köztársaság iránt, mert leraktuk a szocialista társadalom alapjait; mert mindenki tudja, hogy kitérések nélkül haladunk a szocialista társadalom teljes felépítésének útján. (Nagy taps.)

Megmondom őszintén, hazaérkezni sem rossz. Hosszú út végén, hazai földön rendkívül örül az emher olyasminek is, amit máskor észre sem vesz. Először is, itt még a gyerekek is értenek magyarul (derültség), és az már óriási előny számunkra, hogy saját honfitársainkhoz szólhatunk, méghozzá tolmács nélkül. (Derültség.) Ilyenkor még inkább megerősödik az emberben az az érzés, hogy ha világosan, értelmesen, magyar nyelven megbeszéljük közös ügyeinket, akkor népünk nagyszerűen egyetértésre juthat minden kérdésben és erőit még jobban tömörítve, feltartóztathatatlanul és mind nagyobb lendülettel tudunk előre menni történelmi utunkon.

Kádár elvtárs először pártós kormányküldöttségünk szovjetunióbeli látogatásáról, arról a fogadtatásról emlékezett meg, amelyben a testvéri szovjet nép részesítette a magyar küldöttséget.

Jelentős, tekintélyes programot bonyolítottunk le —mondotta. — Utunkon mindenféle klímával találkoztunk: szakadó esővel, száraz idővel, meleggel, hideggel. Jártunk Csapon, Lvovban, Kijevben, Moszkvában, Taskentben, Ir- kufszkban, Bratszkban, Krasz- nojarszkban és ismét Moszkvában. Volt azonban valami, ami soha, sehol nem változott.

Mindenütt, az eső zuha- tagán, a napsütésen, a hűvös időn és a melegen áttört valami leírhatatla- nul forró elvtársi, baráti, testvéri szeretet, akár egyszerű dolgozókkal találkoztunk, akár helyi, akár országos vezetőkkel.

Olyan élmények voltak ezek számunkra, amelyeket mi, akik részesei voltunk, sohasem felejtünk el. Szeretnénk ezeket az élményeket megosztani önökkel, de nem tudjuk, mert ehhez kevés az emberi szó. Talán az újságírók, az írók, a fotóriporterek, a filmesek segítenek majd ebben. Elhoztuk azonban szívünkben az érzéseket, s e látogatás után erősebbek vagyunk, mint annak előtte, amikor elindultunk barátainkhoz a Szovjetunióba. (Taps.)

Nem tudom elmondani önöknek, hány üzenetet bíztak ránk, mert vezető emberek, a gyárak dolgozói, űrhajósok, az üzbegisztáni kolhoz pionírjai egyaránt azt kérték, hogy adjuk át üdvözletüket. Elhoztuk népünk legismertebb, legközelebbi szovjet barátainak köszöntését. Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs (nagy taps), Brezsnyev elvtárs, Mikojan elvtárs és számtalan más vezető szovjet elvtársunk, százezernyi szovjet dolgozó és mondhatjuk, az egész szovjet nép testvéri üdvözletét a magyar kommunistáknak, munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, szocializmust építő magyar népünknek. (Hosszan tartó taps.) <

Láttuk, hogyan dolgoznak a szovjet emberek a gyárakban, a kolhozokban, a tudományos központokban, a hatalmas erőművek építésénél, a legkülönbözőbb munkahelyeken.

A gigantikus építés, az ezernyi helyen látható fegyelmezett, öntudatos, áldozatkész, pontos, lelki- ismeretes munka úgy foglalható össze, hogy láttuk a kommunizmust építő embert, láttuk a kommunizmus építését.

(Nagy taps.)

És — ami számunkra nem kis örömet jelentett — láttunk egy hatalmas kommunista sereget, a Szovjetunió Kommunista Pártját, amely sziklaszilárd egységben tömörül lenini Központi Bizottsága köré, amelyet a mi drága barátunk, Hruscsov elvtárs vezet. (Nagy taps.)

Láttuk azt a Lenin alapította pártot, amely az egész szovjet néppel megbonthatatlan, szik- laszilárd egységbe forrva feltartóztathatatlanul halad előre a kijelölt, világos lenini úton. (Taps.) Hozzáteszem: számunkra, a magyar munkásosztály, a magyar nép képviselői számára rendkívül jóleső érzés volt, hogy

ez a lenini úton járó hatalmas párt, ez a lenini úton járó hatalmas szovjet nép pártunk és népünk hűséges barátja, szilárd szövetségese, testvére, aki jó időben, rossz időben velünk volt, velünk van. és velünk lesz a jövőben is.

(Nagy taps.)

Kedves elvtársak! Azokon a tárgyalásokon, amelyeket pártós kormányküldöttségünk a szovjet elvtársakkal folytatott, ismét megállapítható volt, hogy az összes megtárgyalt kérdésekben, a szocialista építés, a kommunista építés kérdéseiben, országaink, pártjaink, népeink kapcsolatainak kérdéseiben, a nemzetközi kommunista mozgalom és a külpolitika kérdéseiben teljes az egyetértés közöttünk. (Taps.)

Szovjet elvtársaink tájékoztattak bennünket további terveikről. A mérhetetlen arányok, a hatalmas számok és tervek, amelyekről beszéltek azt bizonyították számunkra, hogy a Szovjetunió fejlődése viharos gyorsaságú.

Tárgyaltunk sok konkrét kérdésről. Megbeszéltük a két ország kapcsolatainak valamennyi kérdését, pártjaink, kormányaink közös tennivalóit, beszéltünk a magyar—szovjet gazdasági és kulturális együttműködésről, a két ország népeinek közvetlen kapcsolatairól. Ami nagyon fontos:

megegyeztünk, hogy ösz- szes eddigi kapcsolatainkat tovább mélyítjük, kiszélesítjük és magasabb színvonalra emeljük.

(Taps.)

Ügy döntöttünk, hogy az illetékesek megvizsgálják, hogyan lehetne az áruforgalmat bővíteni, s még sok területen hosszú távra szóló, gyümölcsöző együttműködési megállapodást kötni. A megbízott elvtársak már hozzáfogtak a munkához, és azzal biztatnak bennünket, hogy a feladatot jól megoldják.

Tárgyalásaink, megállapodásaink nagyszerű eredményekkel zárultak. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ezek az új tárgyalások és megállapodások nagy lendületet adnak a szocializmus építésének hazánkban. (Taps.)

Azt kell mondanunk, hogy túl a részkérdéseken — amelyeknek természetesen külön- külön megvan a maguk fontossága gazdasági, kulturális és egyéb vonatkozásban —, a küldöttség munkájának legfőbb eredménye;

tovább erősödött fegyverünk, pajzsunk, legfőbb nemzetközi támaszunk, a magyar—szovjet barátság

— jelentette ki Kádár elvtárs.

Barátságunknak történelmi gyökerei vannak — mondotta ezután. — Üzbegisztánban és Szibériában, ahol korábban hasonló szintű és összetételű magyar párt- és kormányküldöttség nem járt, mindenütt találkoztunk olyan emberekkel, akik valamikor — még a Tanácsköztársaság idején — egy frontban harcoltak velünk, majd harcoltak felszabadulásunkért a második világháború időszakában, vagy 1956-ban közvetlen és személyes segítséget nyújtottak nekünk. De Üzbegisztánban és Szibériában azt is jóleső érzéssel láttuk, hogy az ott élő szovjet emberek — emlékművek és egyéb megemlékezések formájában — mind a mai napig meleg szeretettel őrzik azoknak a magyar veteránoknak az emlékét, akik a szovjet hatalom kivívásának időszakában — Lenin szavára hallgatva — csatlakoztak, az első vörösgárdákhoz, a vörös hadsereg első osztagaihoz, a vörös partizánokhoz, s ott internacionalista módon, becsülettel eleget tettek kötelezettségüknek, a szovjet hatalom oldalán léptek fel, és ezzel a mi népünk szabadságáért és szocialista jövőnkért is harcoltak. (Taps.)

Jó. hogy barátságunknak történelmi gyökere és múltja van, de nem kevésbé jó és fontos, hogy reális és szilárd alapja van a jelenben és a jövőben is.

Internacionalista egyetértésünk, céljaink közössége az, ami összefűzi ma a Szovjetunió Kommunista pártját és a Magyar Szocialista Munkáspártot, államainkat és népeinket.

Azt is meg kell mondanom, hogy barátságunk szovjet testvérpártunkkal, a szovjet kormánnyal és a szovjet néppel olyan barátság, amely jó mindkét ország népének, jó a szocialista világ népeinek, jó a nemzetközi kommunista mozgalomnak és minden józan és normális embernek a világon, aki a béke mellett van. A szovjet—magyar barátságról tehát valóban elmondhatjuk, hogy része, éltetője, kovásza annak a szélesebb, hatalmas frontra kiterjedő, internacionalista 'összefogásnak, amely a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom, a függetlenségért harcoló népek, a békéért harcolók egységét hivatott erősíteni.

Utalt ezután Kádár János arra, hogy küldöttségünk szovjetunióbeli látogatása jelentős, fontos nemzetközi események sorozatának időszakára esett. Összeült a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, éppen Moszkvában tárgyaltak a részleges atomcsend-megállapodás- ról, s a látogatás idején hozták nyilvánosságra a Szovjetunió Kommunista Pártjának nyílt levelét a Szovjetunió kommunistáihoz, az egész szovjet néphez: ezekben az időszerű kérdésekben természetesen állást is foglaltunk, abban a meggyőződésben, hogy ismerjük Központi Bizottságunk és kormányunk vonalát, programját, népünk álláspontját, hangulatát és véleményét, tehát bízhatunk abban, hogy állásfoglalásunkat jóváhagyják (Taps.) Így állást foglaltunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának július 14-i nyílt levelével kapcsolatban is, s közöltük, hogy

mi, magyar kommunisták

a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a nyílt

levélben foglaltakkal teljes egészében egyetértünk.

Mi egyetértünk, teljesen szolidárisak vagyunk a Szovjetunió Kommunista Pártjával, s ez nem valamiféle udvariasság a Szovjetunió Kommunista Pártja iránt, hanem ezzel saját álláspontunkat, pártunk álláspontját, a nemzetközi kommunista mozgalom — meggyőződésünk szerint — egyedül igaz és helyes álláspontját, népünk érdekeit képviseljük és fejezzük ki.

Néhány szót szeretnék szólni a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Kínai Kommunista Párt vezetői közötti vitáról, amely az egész nemzetközi kommunista mozgalom és a kínai vezető elvtársak vitája.

Mi a kínai vezető elvtársak álláspontját elutasítjuk. Elutasítjuk mindenekelőtt elvi meggyőződésből, mert megítélésünk szerint a kínai vezető elvtársaknak a legutóbbi időszakban nyilvánosságra hozott állásfoglalása nem marxista— leninista, hanem dogmatikus és szektás. Elítéljük és elutasítjuk gyakorlati okokból, mert Leninnel együtt azt valljuk, hogy a szocialista forradalomnak soha sincs szüksége forradalmi frázisokra, mindig többet éi- egyetlen hétköznapi, gyakorlati tett, amely előbbre viszi a szocialista forradalom ügyét, mint száz forradalmi frázis. (Taps.)

Elítéljük a kínai vezetők frakciós módszereit, azt, hogy mindenütt, ahol erre alkalmuk nyílik, megkísérlik a bomlasztást az egyes testvérpártokon belül. Mélyen elítéljük ezt, mert az efféle eljárás nem tartozik a kommunista pártok vitamódszerei közé, és nem vezethet jóra.

A vita a kínai elvtársakkal nem tegnap kezdődött, de korábban nem a nyilvánosság előtt folyt. Őszintén meg kell mondani azt is, hogy nekünk, az egység hívednek, bizonyos tekintetben meg volt kötve a kezünk. Az utolsó lehetőségig türelemmel voltunk, mert nem akartuk mélyíteni a vitát. Azt akartuk, hogy a vezetők közötti nézeteltérés ne terjedjen ki a tömegekre. Mi volt az eredmény? Az, hogy a kínai elvtársak eljárásunkat rosszul értelmezték, ök mindenféle úton-módon terjesztették véleményüket, állásfoglalásukat.

Központi Bizottságunk helyesen járt él, amikor a lehetőségek határáig nem folytatott nyűt vitát. Minden hasonló esetben így fogunk eljárni, mert kötelességünknek tartjuk az egység védelmezését, ebből indulunk ki. Nem módszerünk, hogy egy vitás kérdésből azonnal nyilvános vitát, presztízskérdést csináljunk, mert véleményünk szerint így nehezebb a kérdések elvtársias tisztázása és rendezése. Aki tehát türelmetlenkedett, mert sokáig nem kapott tájékoztatást, bocsásson meg nekünk és kérem, utólag értsék meg eljárásunk indítékait.

Most más a helyzet. Ha a kínai elvtársak vitázni akarnak, nyugodtan vitatkozunk velük, mert meggyőződésünk, hogy ha ezeket a kérdéseket őszintén, világosan párttagságunk és népünk elé tárjuk, akkor pártunk és népünk a ma marxista—leninista állásfoglalásainkat fogja támogatni, nem pedig a szektás, dogmatikus pozíciókat. (Nagy taps.)

Ehhez azt is hozzáfűzöm, amiről a Központi Bizottságban már beszéltünk, hogy most, miután nézeteltéréseink, sajnos, olyan stádiumba jutottak, hogy a nyilvános vita szükség- szerű és elkerülhetetlen,

meg fogjuk védelmezni és

mindenütt képviselni fogjuk igazságos és helyt» álláspontunkat.

Természetesen nem akarunk arra berendezkedni, hogy a magyar munkásosztályt és a magyar népet reggeltől estig és estétől reggelig egyes kínai vezetők dogmatikus frázisaival traktáljuk. Az a véleményünk, hogy amit az elvi vita megkíván, azt tegyük meg, egyébként pedig igazi forradalmi feladatainkkal, szocialista iparunk fejlesztésével, termelőszövetkezeteink és mezőgazdaságunk erősítésével, a tudományos kutatás fejlesztésével, kultúrpolitikánkkal foglalkozzunk; azokkal a feladatokkal, amelyeknek megoldásával a legforradalmibb és a leghelyesebb választ adjuk mindenféle dogmatikus frázisra. Ezzel akar népünk foglalkozni! (Nagy taps.)

Szeretnék égy másik kérdést is fölvetni. Központi Bizottságunktól, állami életünk vezetődtől párttagságunk, munkásosztályunk, népünk nagyon sok szépet és jót hallott kínai

(Folytatás a 2. oldalon)