Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-06 / 181. szám

MJZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA VÍZI PARÁDÉ Magas színvonalú műsor — Vitorlások reflektorfényben — Ezer színben pompázó vízesés és tűzijáték — Elragadtatással nyilatkoztak a külföldiek Mar napok óta a vízi pará­dé volt a Balaton-part sláge­re. Az újraéledt kánikulában a 100 éves fürdőváros nyüzsgé­sét, forgalmát jellemezni ta­lán nem is lehet. Az utcákon már a gyalogosok is nehezen közlekednek; a strand olyan zsúfolt, mint Pesten a Palatí­nus, s az utak mentén autó- rengeteg, mint Párizsban. A hét végére még csak fokozó­dott a forgalom. Óriási táblák, plakátok hirdették az idény legjelentősebb rendezvényét, s bár özönlött a közönség a strandon fölépített hatalmas vízi színpadhoz, senki sem hit­te volna, hogy ilyen kápráza­tos estében lesz része. Bátran használom ezt a jelzőt, mert hosszú évek óta részese va­gyok a siófoki ünnepségek­nek, de a vízi parádéhoz meg­közelítően hasonlót még so­hasem láttam. A látvány már eleve lenyű­gözte a magyar és a nagy számban megjelent külföldi közönséget. Óriási fényszórók pásztázták az eget. A szín­pad előtt mór ott ült a tűz­rendészet! parancsnokság szimfonikus zenekara, s hang­szerek, muzsikusok tükörképe lebegett a tó felszínén. A szín­pad hófehér virágerdővel s mögötte kétoldalt több emelet magasságú »díszlet« zöld lomberdővel borítva. Balról már közeledtek a vitorlások, s amint felsorakoztak a színpad jobb oldalán jellegzetes keret­be foglalva a pódiumot, meg­szólaltak a trombiták. Az Aida Győzelmi indulója harsant a víz fölött. Jelképesen talán a rendezés győzelmét hirdette; Szép volt az éjszaka. Kris­tálytiszta az ég, s a tó vize tü­körsima. Messziről a kikötő fényei villóztak, olyan volt minden, mint a mesében. Ilyen csodálatosan békés környezet­ben hallani Simándy József szárnyaló tenorját — ez már művészi kielégülés. Lenszkij áriája ég a Hazám, Hazám ezen az estén fergeteges taps indítéka volt S aztán jöttek a többiek, az élvonalbeli mű­vészgárda tagjai. Leonóra áriá­ja csendült és Musette kerin- gője Mötdován Stefánia aj­kán, Oscar-áriát és Bolerót énekéit László Margit; Palcsó Sándor következett, s a műsor­közlők négy nyelven köszön­tötted a 100 éves fürdővárost S miközben a nézőtéren a rendezők hozzáértését, művé­szi igényét emlegettük — saj­nálatos —, talán fél órára ép­pen ők zavarták meg illúzióin­kat Zervtay Anna és Bilicsi Tivadar — tisztelet és elisme­rés művészetüknek — ezúttal kimaradhattak volna a ko­rántsem az 5 műfajukra épült estéből. Es ez volt a vélemé­nyünk Brachfeld Siegfried erőlködő s még esztrádműsor- barn is rendkívül vérszegény konferansziéjáról is. A reme­kül indult műsor tehát törést szenvedett a szünet előtt, de ki keseregne ma, két nappal a vízi parádé után, amikor a második rész élménye talán örökre feledhetetlen marad számunkra. . s Balett. Színes fények für­dették a színpadot, s a Hunya­di László Palotásával kezdő­dött a műsor. Szép volt és ér­tékes az énekesek föllépése, de a balett, igen, a balett sokkal otthonosabb volt a vízi szín­padon. Csajkovszkij-kettös kö­vetkezett, s az óriási nézőté­ren fölszisszent a tömeg a gyö­nyörűségtől. Liláskék fények öntötték el a háttér lomboza­tát, s megindult a zuhatag a magasból, fény tört meg a víz- cseppeken, s olyan hangulatot teremtett, melyhez hasonló­ban még aligha volt része a Balaton-part közönségének. S a pódiumon Orosz Adél és és Róna Viktor táncolt kecse­sen, átszellemültem Lakatos Gabriella tüzes szenvedélytől izzó táncát láttuk Dózsa Imre oldalán, a Keszkenőből mutat­tak be részletet: a Kék Dunát táncolta Orosz Adél és Róna Viktor; a balettkar Tereferé- jének kacagott és tapsolt a kö­zönség S még a Kék Duna közben újabb káprázatos meg­lepetés. A két vízesés között óriási szökőkút vízsugarai csaptak a magasba, s úgy hul­lottak vissza a tó tükrére, mint az aranyeső. Hogy játszották a színekkel! Kék és lila, vörös és sárga ezernyi változata festet­te a vizet, egyszerre hat szín pompázott a színpad mögött, s Ravel Boleróját láttuk a tűz- fényben, Lakatos Gabriella és Róna Viktor táncolt. Az él­mény leírhatatlan. S még mindig emelkedett a műsor, még mindig tudtak újat és meglepőt adni. Gounod Faust­jából láttunk részleteket, s a viz, a fény, a zene, a tánc harmonikus kavalkádja elkáp­ráztatta a közönséget. Aztán még egy látványos mozzanat. a műsornak már vége, csak a víz csobogása hallatszott, s a fények gyö­nyörködtettek, amikor magas­ba szökkent az első rakéta, s aranyesővel borította el a tó vizét. S aztán a másik, a tize­dik, a huszadik: évadnyitón még sohasem volt ilyen nagy­szerű tűzijáték. Mindenki a helyöl maradt, s hallottam, egy angol házaspár mondta: »Miért nem tudunk mi ilyen csodálatos estét adni az em­bereknek?« Tódult kifelé a közönség: nem hallottam zokszót, csak elismerést, nem volt elégedet­len senki sem, várakozáson fe­lüli élménnyel tértek haza az emberek. S ha ezt vethetem papírra, kívánhatnak-e többet a rende­ző, a községi tanács, az önkén­tes tűzoltótestület, a honvéd­ség, a Népstadion hangosítói, a fények és vizek mesterei, a művészet tolmácsolni? Vala­mennyiüknek köszönjük az él­ményt. Mert próbálkozásnak sánták ugyan, kísérlet volt ez az est az ő szemükben, de a közönség véleménye sze­rint: tökéletes beteljesülés ;; j Jávori Béla NDK kulturális napok Aria- és dalest A BÁNYÁSZ-ÜDÜLŐBEN Mint már jeleztük, július 23-a és augusztus 17-e között NDK kulturális napokat ren­dez a Balatom-parton a Né­met Demokratikus Köztársa­ság Kulturális és Tájékoztatási Irodája. A műsorsorozat egyik igen figyelemreméltó estéjét rendezték meg pénteken a sió­foki Bányász-üdülőben. Két fiatal művész mutatkozott be a közönségnek: Hans-Otto Rogge, a berlini Komische Oper tenoristája, az 1962. évi helsinki Nemzetközi Énekver- seny aranyérmese és Dieter Hauer, az 1961. évi Eneseu- verseny második helyezettje. Mindketten méltóan képvisel­ték az NDK előadóművészetét. Az érthetetlenül kis számú közönség szinte nem várt él­ménnyel gazdagodott. Rogge kitűnően képzett, kiváló te­norista, aki — búr furcsállot- tuk kissé — inkább a dalok tolmácsoláséval hívta fel ma­gára a figyelmet Schubert, Schumann, Brahms dalait tit­kán hallani oly drámai erővel, mint az ő újraköltésében. Szenvedélyes, átélt és hangu­latilag is megkapóan hiteles Schubert-muzsikálása forró sikert aratott. Partnere, Die­ter Bauer nemcsak kíséretével bizonyult kitűnő, markáns hangú, technikailag briliáns felkészültségű muzsikusnak, hanem önálló számaival is. A hangverseny folyamán állan­dóan pódiumon volt, s bár a romantika távolabb áll tőle, stílustörés nélkül, muzikáli­san tolmácsolta Beethoven, Mozart, Canstantinescu, Liszt műveit. Gazdag műsorából Beethoven c-moll variációja és Canstantinescu Toccatája emelkedett ki leginkább, ezek­ben volt a legotthomosaítíb. A két fiatal művész — ma­guk konferálták és ismertet­ték a műveket — szerénységé­vel, közvetlenségével is igen kellemes benyomást tett a közönségre, mely színvonalas, művészi érzékkel válogatott műsorukat hálás, hosszan tar­tó tapssal viszonozta. Dinnye? Sütőtök? Egyik sem. Ezt a 3 és fél kg súlyú szarvasgombát Csehszlovákiában találták. Jó étvágyat! (MTI Külföldi Képszolgálat) Népi iparművészeti kiállítás Somogyi hagyomány, leilei nevezetesség a vasárnap dél­előtt megnyitott népi iparmű­vészeti kiállítás, mely két hé­tig hirdeti itt a népi alkotó- képzelet csodálatos díszítőele­meit: fába, vászonra, agyagra mintázott művészetét. A művelődési házban ren­dezett megnyitón dr. László István, a megyei tanács vb- elnökhelyettese üdvözölte a megjelenteket, majd Kiss Ivor Sándor, a Népi Iparművészeti Tanács titkára meleg szavak­kal emlékezett meg e vidék népművészeti kincseiről, az új reneszánsznak indult so­mogyi pásztorfaragások sajá­tos hangulati elemeiről. — .;. A sokféle vírágmotí- vum, a pásztorélet jelenetei és környezete: az erdő fái, áll­tai és madarai, a nyáj, a kos, a nyájat őrző kutya, a pász­tor, a betyár stb. — e gazdag hagyományanyagból merítettek ihletet a faragásművészetnek olyan jeles képviselői, mint idősebb és ifjabb Kapóit An­ted, Kálmán István, Nagy Fe­renc, Varga íjászló, Tóth Mi­hály, Bognár Károly, Jancsi- kity János, Serényi László, Balási Gyula, Breglovits Kál­mán, a két Nagy István fara- népi iparművészek, s a névsort a tehetséges új fiata­lokkal lehetne még folytatni, akik valamennyien megtalál­ták art a helyes művészeti át­tételt, amely a társadalom igényéből fakad kultúránk ma­gasabb fokán. Ezek az alko­tások eljutnak a világ sok tájára — mondotta Kiss Ivar Sándor, majd szólt a Dél-ba- laton vidéki hímzőasszonyok művészi tevékenységéről s a kaposvári fazekas népi ipar­művészek, Tamás László, Barth Lidia, Balogh Károly értékes, egyéni stílusú alko­tásairól. Évek óta vándorol idősebb Kapoli Antal cizellált szaru- kürtje a legtehetségesebb népművészek között. Ezúttal Serényi László népi iparmű­vésznek, a Kaposvári Vető­magkirendeltség könyvelőjé­nek adták át a Kapoli-vándor- díj háromezer forintos jutal­ma kíséretében. Serényi Lász­ló 1956 óta foglalkozik fafara­gással. Népi díszítőelemeit fő­leg kazetták, használati tár­gyak faanyagába vési. A kiállítás üvegvitrinjei mutatós, színes, áttekinthető képet nyújtanak a mintegy harmincöt kiállító népművész fa-, hímzés-, szőttes- és kerá­mia alkotásairól. Különösen megragadnak a karádi, a bu- zsáki, a sárközi, a sióagárdí és a baranyai kézimunkák között elhelyezett somogyi fa­ragások: a kulacs, a lopótök, az őzfejű pásztorbot, s egy másik vitrinben a csanak (ré­gi pásztor ivóedény) és a kis bölcső mint cigarettatartó, az író- és dohányzókészletek, ka- * zetták, bombamerek fából. Modem vonalú formák orna­mentikájukban népi tartalom­mal. Amott habán kerámia tárgyak, vázák, étkészletek mágnesezik a szemlélők fi­gyelmét, s dísze, értéke a ki­állításnak ai kaposváriak két cserépkályha remeke is. Kár, hogy a kiállított tár­gyak szerzőit eltitkolták a rendezők. Hiszen ezek a ne­vek elismerést hoztak eddig Somogynak, Magyarországnak. W. E. Kötél A földvári campingben szerepelt a Budapest Tánc­együttes, s a színpadot kö­télkordonnál akarták körül­venni. De nem volt kötél, érthető. Nem tartozik az ide­genforgalom »profiljába«. Kértek a hajósoktól. Adták is, bár nem szívesen. Leltá­ri tárgy. — Mennyi kellene? — Száz méter. Vitték a mázsára. Nem mintha a méter elavult mér­ték volna, de hát kölcsönről van szó, jó azt lemérni de­kára is... Nyolc kiló hu­szonhat és fél deka volt. — Remélem, ennyit hoz­nak vissza? — szólt szigo­rúan a méregető. Előadás előtt a színpad kö­rül az Idegenforgalmi Hiva­tal 23 dolgozója imádkozott áhítattal: — Isten, ha vagy, csak esőt ne adj. Megázik a kö­tél. Ki veszi vissza tőlünk, ha nehezebb lesz? A fohászkodás használt. Kilenc és fél »deka« csapa­dék esett... * * * Bizalmatlanság így dolgozik egy KISZ-sportosztály Vidéki túrák — 3átékos sportrendezvények A múlt év decemberében alakult meg a Kaposvári Já­rási KISZ-bizottság mellett működő tizenegy tagú sport­osztály azzal a céllal, hogy a falusi KlSZ-alapszervezetek- nek segítsen a sokrétű sport­élet megteremtésében, előmoz­dítsa az Ifjúság a szocializmu- sért-mozgalom követelményei­nek teljesítését. Készül a homokvár Jó kapcsolat alakult ki a sportosztály és a Magyar Hon­védelmi Sportszövetség között. A fiatalok szívesen vesznek részt az MHS szakosztályainak munkájában. A sportosztály, a KISZ és az MHS közösen szervezte meg a Kaposvár— Pécs—Mohács—Harkány út­vonalon a motoros túrát és a Bélatelep—Keszthely—Tihany —Nagyvázsony útvonalon a kétnapos kirándulást. Azoknak a KISZ-tagoknak, akik rendszeres sportolással nem teljesíthetik az Ifjúság a szocializmusért-mozgalom kö­vetelményeit, játékos sportfog-' lalkozásokat, kirándulásokat szerveztek. A spartosztály jó munkájának köszönhető, hogy a spartakiádokra olyan alap­szervezetek fiataljai is jelent­keztek, ahol azelőtt nem volt sportélet. Hanzel Teréz Alsó- tapaszdról, Hampuk Ferenc Kaposszerdaihelyről hozott sportolókat a spartakiádokra, Teremi József pedig az úttö­rők között népszerűsítette a sportot. A járási KISZ-vb a sportosz­tály munkatársait továbbra is meghatározott feladatokkal bízza meg a KlSZ-alapszerve- zetekben az Ifjúság a szocia- lizmusért-mozgalom sportkö- fstelményeinek teljesítéséért. A technikumban a levele­ző tagozat vizsgái folynak. Matematikából felel az egyik hallgató. Ismerteti a példát és az eredményt. Köz­beszól a tanár: — Kérem, bizonyítsa a té­telt. Hallgató (hosszas töpren­gés után): — Isten bizony tudtam, csak... Bonyodalmakat okozott egy csodaszép henteslegény George Martin 35 érvess »cso­daszép« henteslegény különle­ges jóképűsége miatt pörbe keveredett. Martin hosszabb ideig az angliai Clacton egyik közkedvelt mészárszékében dol­gozott, majd áttette működésé­nek székhelyét ugyanabban az utcában egy másik mészár­székbe, és — elcsalta előző munkahelyéről a női vevők túlnyomó részét. Volt munkál­tatója bepörölte a szép fiút mondván, hogy megszegte a megállapo<iást, amely szerint ha egyszer munkahelyet vál­toztat, ugyanabban a kerület­ben nem vállal állást. Volt fő­nöke kimutatta, hogy George Martin távozása óta üzletének forgalma heti 50 fonttal csök­kent. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefoi* H-10. 15-11# Kiadja a Sonioj. ^plap Lapkiadó Vállalat, n posvár, Kossuth tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünft meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kanosvár. Latinka Sándor utca §.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents