Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-04 / 180. szám

Vasárnap. 1963. augusztus t

s

SOMOGYI NÉPLAP

Néhány szempont Gárdonyi Géza mai értékeléséhez

Somogyi vonatkozások

Száz esztendővel ezelőtt, 1863. augusztus 3-án született Gárdonyi Géza. Igaz, hogy nein Somogybán látta meg a napvilágot, mégis félig-meddig somogyi származású. Édesanyja, Nagy Terézia szőlős- györöki leány volt. A kis Gárdonyi nem egy nyári vakációját töltötte Szőlősgyörökön. Később innen veszi a mintát a Göre-könyvek alakjaihoz. A név Győré Gáspár szőlösgyörö- ki ember nevétől veszi eredetét Gárdonyi édesanyjának harmadik szomszédja volt. Az alak maga Cságolyi bácsi, a szőlősgyöröki biró, aki »mindvégig pógár embömek« számított A Gore-sorozat többi alakját meg sok paraszti tárgyú írását gyermekkorának emlékeiből merítette.

Tanítói pályájának első évét Karádon töltötte. Édesanyja

1881. július 12-én gyalogszerrel ment át Szőlősgyörökről K arádra, és ott állást kerített fiának. 1881. szeptember 23-tól

1882. augusztus 13-ig segéd- tanítóskodott Karádon. Fizetése a sovány koszton kívül 2 forint 50 krajcár a főtanítótól, s ugyanannyi a községtől. Mégis lelkes tanítói munkát végez. Színjátszó társaságot szervez. Betanításában elődják Tóth Ede A falu rossza című színművét. Don Vigole álnév alatt innen küldi első versét a Pesti Hírlapnak. Köpönyeg címen lapot indít a községben. Ábécéskönyvet is írt. Karádon. Kéziratban ma is megvan a könyv Egerben. A karádi évek emlékeit megtaláljuk több költeményében. (A karádi fasorban stbj

A korszerű Gárdonyi-kép felé

A jubileumi alkalom — az eddig megjelent emlékezések, értékelések — is bizonyítják, hogy mennyire hiányzik ma az egész Gárdonyi-életmű korszerű értékelése. Mégis ha az adott helyzetben a korszerű Gárdonyi-arckép leglényegesebb kontúrjait fel akarjuk vázolni, először is meg kell mondanunk, hogy egyaránt téves Gárdonyi lekicsinylése, nevének törlése a haladó szellemű nagy magyar írók arcképcsarnokából — amire volt példa a múltban —, de ugyanilyen tévesek azok a próbálkozások ie, amelyek a »törés" nélküli haladó írót, a századforduló magyar kritikai realizmusának egyértelműen fölfelé ívelő pályáját, sőt annak példázatát keresik benne.

Az irodalomtörténet lapjain azt olvashatjuk, hogy a legtöbb nagy író életművében, ha vannak is törések, kisebb-nagyobb megalkuvások — mint ahogy a kizsákmányoló társadalmak ellentmondásos fejlődési viszonyai között ez gyakori eset —, mégis az alkotót, az írót életéveinek megsokasodása egyre közelebb hajtja a társadalmi haladás szolgálatához. Victor Hugo, Thomas Mann, Mikszáth nevét említhetnénk sok más névvel együtt. Gárdonyi alkotó tevékenységében ebből a szempontból Jókaira és Gogolra emlékeztet: fiatalkori, sőt érett férfikori nagy elszá- násainak későbbi "törését" halála napjáig sem tudja többé kiheverni.

Bizonyítékul utalhatunk arra, hogy olvasóközönségünk jelentős része — főképp az idősebb nemzedék — előtt Gárdonyi ma is úgy él, mint a »régi jó idők" írója. Egyik fiatal pedagógusunk a minap megkérdezte tőlem: tudott-e valaki 1945 előtt arról, vagy általában tudtak-e arról, hogy Gárdonya fiatal korában istentagadó volt. Ez a kérdés naív, de egyben sokatmondó. Mert jele az általános tájékozatlanságnak, és annak is. hogy Gárdonyi téves értelmezése érdekében mennyi minden történt a felszabadulás előtt!

Világnézeti fejlődéséről

Fiatalkori és érett férfikori világnézetéről a sok bizonyíték közül csak egy idézetet

szeretnék ideiktatni (Gárdonyi már meglett férfi, 31 éves volt, amikor írta): A vallás a •műveletlen állabember vigasztalója. Nekünk van vigasztalásunk Isten nélkül is.«) Levél Sza- bolcska Mihályhoz, 1894. okt. 15.) A levél, amelyből ezek a sorok valók, 1934-ben nyomtatásban is megjelent. Nem vitatható, hogy a fiatal Gárdonyi korának nagy természettudósait és filozófusait tanulmányozta, és hatásukra materialista lett. Később a buddhizmus hatása alá került, a lélekvándorlás fantasztikus föltevését fogadta el és vallotta. De a világról alkotott felfogásában kezdeti materializmusának igen sok nyomát ki lehet mutatni, és ahogyan Tondai Ányos cisztercita pap 1935- ben a katolikus Magyar Kultúra hasábjain megírta: »...azt sem tagadhatjuk, hogy a tété. les vallás távol állott tőle.« Ugyancsak Tordai Ányos mondja el, hogy a halála előtti utolsó óráiban is vitatkozott a vigasztalására érkező pappal. Nem volt hajiadó meggyónni. A halotti szentség fölvétele nélkül halt meg.

Hogy Gárdonyit a felszabadulás után mellőzés érte, annak objektív oka is volt. Mégpedig az 1918/19-es forradalmi időkben tanúsított magatartása. Nála ez annál feltűnőbb, mert a század elején a leghaladóbb szellemű magyar folyóirat, a Bródy Sándor szerkesztette Jövendő főmunka társaként mint a kor új eszméit hirdető író mutatkozott be az olvasóknak. Az őszirózsás forradalom idején, 1918 decemberében beválasztották a Vörösmarty Akadémia tagjai közé. Levélben utasította vissza a tagságot. A Tanácsköztársaság napjaiban (1919. április 6-án) Móricz Zsi gmond látogatta meg Egerben. Rá akarta venni, hogy fogadja él a Vörösmarty Akadémia tagságát. De Móricz Zsigmomd szavára sem hajlik. Mereven elutasító magatartást tanúsít mind az orosz, mind a magyar forradalommal szemben. És amikor az ellenforradalmi Magyaron szagon 1919 októberében a Magyar Írók Szövetségének elnökévé választják, és a választás tér/it Szabó Dezső közli vele levélben, ezt a tisztséget elfogadja.

Ady Endre igen találóan "összetett filozófiái ű" írónak x.evezte Gárdonyit. Ennek az "összetettségnek" vagy belső ellentmondásnak a másik oldala az, hogy az első világháború idején szembehelyezkedik a háborúval, elutasítja a céltalan vérengzést, és egyúttal a társadalom kapitalista formáját is embertelennek tartja. Ebből az időből keltezve azt az érdekes bejegyzést olvashatjuk naplójában, hogy a háborúból csak a "tőkepénzesek" kerülnek ki győztesen, mert a népek millióinak szenvedése csak nekik jelent hasznot. A későbbi életrajzírók és kritikusok hiába igyekeztek, hogy a »megtért" Gárdonyit »fehérre« mossák, alapjában sohasem tudták bebizonyítani, hogy a haladás ellensége, és hogy egyetért a »püspökök és mágnások" társadalmi rendszerével. Különösen egy dologban volt hajthatatlan, és ez a Habsburg-ellenessége, a családi hagyományként őrzött és tisztelt 1848/49-es magyar polgári forradalom, a magyar szabadságharc eszméihez való hűsége. Azonban ezen a szemléleti fokon nem volt képes túllátni. A múlt haladó hagyományait nem tudta a saját karának szükségleteihez, a társadalmi fejlődés újabb adottságaihoz hozzáhangolni. Nem tudta megtalálni a harc korszerű formáit azért á célért, amely a demokratikus, a népi Magyaros*»® élményéként egész életén végigkísérte. A Bibi című regényében a halála előtti napokban azokról a falusi "kultúrtermekről« ír, amelyeket már csak a szocialista Magyarország tudott megvalósítani: "A szoba közepén hosszú asztal. A szoba sarkában könyvtár. A falakon történelmi képek. Szabad pipázni. Köpni is a sarokba. Fűtés, világítás, újságjáratás, könyv tárgy arapx tás a község költségei...« De a valóságot látva így sóhajt fél: "A «ép elmaradott legalább 500 évvel.«

Megjegyzések müveiről

Világnézeti és politikai fejlődésének megtorpanása nyomot hagyott alkotó tevékenységén is. 35—38 éves korában írta két leginkább halhatatlan művét: Az én falum című novellas kötetét és az Egri csillagokat. Az előbbiben a falusi élet kissé idillikus, mégis az irodalmi fejlődés folyamatában haladó jellegű és realista ábrázolásának az úttörője. Ezt Móricz Zsigmond is elismerte. Gárdonyi minden soréból az iskolás gyerekeknek — tanítványainak — és a falusi szegénységnek a szere- tete, emberi megbecsülése szól hozzánk. (A kék pille, A török bankó, A szegény ember jóórája stb.) Az Egri csillagokban pedig a hazaszeretet nagy regényét írta meg. Vallomása szerint ő maga is a legsikerültebb alkotásának tartotta. Könyvkiadásunk többször kiadott könyve, gyermekeink és a felnőttek kedvelt olvasmánya. A romantikus mese és a karrajz jól ötvöződik benne egységes egésszé, bár értékelésekor jó, ha figyelembe vesszük Bóka Lásaíló kritikai megjegyzéseit arról, hogy a regény "társadalomszemlélete nem eléggé tagolt", és hogy nyílt antikterikalizmusa ellenére is mér ebben a művében halványan jelentkeznek Gárdonyi későbbi vallásos téveszméi.

Gárdonyi 59 éves korában halt meg. Amit élete utolsó húsz-huszonegy évében irt, nagysá#»n alig mérhető kora

férfikorának két nagy müvéhez. Talán csaknem minden írásáról elmondható valami hasonló, mint amit Z. Sza-lai Sándor és Tóth Gyula az Abel és Eszter 1962-es kiadásának utószavában írt: Ha Gárdonyi megmarad az expozícióban meghatározott társadalmi okok mellett, talán irodalmunk egyik jelentős realista müve születik meg.«

A realizmus ujjlenyomata minden sor írásában jelen van. A láthatatlan ember hunjaiban a XX. század első éveinek magyar parasztjait ábrázolja. De torténelemszes a- lélete elkanyarodik a valóságtól, a hunok napjaiba vetített nacionalizmusa ébredésük. Az Ábel és Eszterben a jó expozíció után a valóságtól el szakított lélekrajzi történetet kapunk. Az öreg tekintetes helyenként igen megkapó társadalomrajzát a falusi földbirtokos osztály életformáját misztifikáló vonás gyöngíti. Az Agyisten Bírt című regénye is jól indul: az Amerikába vándorolt magyar bányászok életének rajzával A továbbiakban azonban a történet egy meghatóan bájos szerelem rajzát adja szinte légüresen hagyott társadalmi hát 'térnek Vannak aztán kivételek is. így például Ida regényében a zárdái nevelés reális rajza és más írásai is. De későbbi műveinek többségére a realista mag rossz hasznosítása, a korszerűtlen romantikus ábrázolás jellemző.

Fejlődésének sajátosan lefelé ívelő tendenciáját kétségkívül befolyásolta szerencsétlen házassága és egri magányában tetőablakkal ellátott, a világtól elfalasott szobájába zárkózó remete életmódja. (1897- 1922.) Hogy azonban ez a nagy tehetségű író nem tudta élete végéig tovább fokoeni alkotó tevékenységének kezdeti intenzitását, annak Okét elsősorban abban kereshetjük, hogy élete folyamén a haladóbb, a korszerűbb világnézet és politikai látószög vonaláró! a korszerűtlennek, a túlhaladottnak és elavultnak irányéba fejlődött.

Ettől függetlenül írásainak máig is legfőbb értéke egyéni ízű stílusa, kedves humora, kiváló mesélő és emberábrázoló képessége. Ezek teszik csaknem minden művét — persze egyéb tényezőktől is erősem függően nem egyforma mértékben! — olvasmányossá és halhatatlanná.

Bellyei László

Henri Barbusse:

TkUUkoiMi

A sétány egyik padján ültem, a selyemzöld

gyep szélén. Napsugaras tavaszi nap volt. A ragyogó fényben élesen kirajzolódtak a járókelők könnyed mozdulatai, és jól érvényesüllek a ruhák meg a táj színeinek különböző árnyalatai. Elmerültem látványukba, s csak később vettem észre, hogy fordítva tartom kezemben a könyvet.

Ekkor fordult be a fasorba egy fiatal pár, és közeledett felém. Szépek voltak, és választékos öltözetük ízlésre vallott. Áradt belőlük a tökélynek az a varázsa, amely minden ellenszenv dacára is hat a magamfajta szegény ördögre.

A hölgy kifogástalan szabású kosztümjét antik módon stilizált levélminta díszítette. Apró lábát kecses fehér cipő takarta, és csillogó foglalat tartotta kalapjának libegő kócsagtMát. Az egész jelenség finom művű perzsa miniatűrre emlékeztetett, és az édenkert magányos viranyain sem keltett volna nagyobb feltűnést, mint ezen a népes délutáni sétányon. Kísérője is az utolsó divat szerint öltözött, azzal az eleganciával, amelyet én csak másoknál ismertem.

Mindez eszembe juttatta gyűrött kézelőmet előző nap ügyetlenül ráültem —, elviselt, formátlan cipőmet és kopott zakómat, amely még csak fokozta természetes félénkségemet. Nem is tudom, honnan vettem a bátorságot, hogy mégis belenézzek ebbe a tündéiden rózsás, nemes vonalú arcba, amely pasztellképhez hasonlított.

Amikor az úr hölgyével elhaladt mellettem, önkéntelenül felálltam, és lehajtott fejjel követtem árnyékukat. Vonzott ennek a két gazdag embernek a gondtalan ragyogása. Érdeklődéssel figyeltem őket.

Tulajdonképpen hárman voltak, mert elfelejtettem említeni, hogy a fiatalasszony karját elörehúzta egy kutya póráza. A hószinű spicc nagy szőrbundájában egészen elveszett egy állat nyurga teste.

JJirtelen mind a ketten megálltak.

— Förtelmes! — kiáltotta a hölgy.

Odanéztem, hogy mi kellette föl ellenszenvét, s megvallom, bennem is furcsa érzést ébresztett, amit láttam. Egy nyomorék cigány harmonikázott a fasor végén. Kreol bőrével és koromfekete hajával keleti varázslóhoz hasonlított. Előtte négyszögletes ládán egy táncosnői ruhába bújtatott majom.

Ez a két toprongyos, ápolatlan alak valamelyik csatornából bújt elő, vagy egyenesen a pokolból szabadult ide, nagyon elütött a környezettől, és valósággal beszennyezte a sétány harmonikus képét.

A férfi viharvert, alattomos arca meg az elnyűtt rózsc&zinü gyapjúszoknyába öltöztetett koszos majom rendkívül visszataszító volt.

A kis állóinak két lábon kellett állnia és jobbra-balra forognia. De pirosasszürke mancsaival minduntalan a láda szélébe kapaszkodott, és fáradtan topogva keserves pofákat vágott.

A cigány időnként a ládaba rúgott. Ilyenkor az ijedten ugráló majom farka néhány percre megemelte a szoknyát, akár a terroristák kardja a díszes köpenyt.

A hölgy hangosan felkacagott. Ez cat ijesztő

együttes, melyet még a legszánalomraméItób« bak sem érintettek volna meg szívesen, igen szórakoztatta. A kiskutya vakkantott.

—Mulasd meg neki. Hófehérke! — uszította haragos kutyáját a hölgy.

— Nem szívelheti a csúnyát. Hallod, Frank?! Nagyszerű Ms kutya vagy. Nem félsz a gonosz majomtól.

Hófehérke vinnyogva ugrált ide-oda, póráza feszült, mint hegedűn a húr, és ha megrázta

fehér bundáját, ezüstös hangján megszólalt a nyakába akasztott csengettyű.

A majom is nyugtalan lett, és leugrott * földre. Talán azért, hogy fölszedjen egy szivar- véget. Gazdája torokhangú parancsa azonban visszakergette a ládára. Félósen összekuporodott, és jobb lábát bánatosan arcához emelte.

A hölgy nevetett, a kutya morgóit. A fiatalember elbüvölten nézte minden mozdulatát, miközben egész sereg ember vette őket körül.

A hölgyet mulattatta ölebének mérge, és nevetve uszította a kutyát a koszos Ms táncos ellen.

Hófehérke nekiugrott, és dühösen a rózsaszínű gyapjúszoknya után kapott.

A majom szemét forgatva cincogott, mint valami csapdába esett egér, és két mancsával testéhez szorította a kis szoknyát. Ez a mozdulat a maga groteszk szemérmességében igen komikusán hatott. Majd mérges fintort vágott, és fogát• vicsorgatta, úgy, hogy az egyik gyerek követ dobott felé, amely az üres alamizsna-tányérba esett.

Elfogott az indulat, de uralkodtam magámon. Sokkal félszegebb és kopottabb vagyis gyávább és szegényebb voltam, semhogy hangosan mertem volna gondolkodni ennyi ember előtt.

Ebben a pillanatban halk reccsenéssel szétszakadt a rózsaszínű szoknya. A kétségbeesett majom sovány kezének begörbített ujjaival hóhéra pofájába vágott.

A kutya elengedte áldozatát, és vérző szemmel, szűkölve menekült gazdája lába közé. Ekkor a fiatalember fölemelte botját, és teljes erővel a majom barna combjára sújtott. A kis állat még fordult egyet a ládán, aztán összerogyott. Szakadt ruhája ráborult, akár a szemfedő.

Mindez percek alatt történt. A majom vany- nyadt teste utolsót rándult, a cigány haját tépve hangtalanul sírt, és a tömeg soraiban tíTki- kerüLhetetlen sorsnál zordabb arccal feltűnt egy rendőr.

/~^*.ors elhatározással félretoltam néhány / bámészkodót, és a fiatalember elé ugrottam. Egy pillanatra farkasszemet néztünk, majd lendült a karom, s arcul ütöttem. Elvesztette az egyesvlyát és megiántorodott. A második ütéstől nekiesett egy fának ... Elegáns kalapja kettőnk közé gurult. Felszabadultam, a győzelem érzetével rúgtam bele, és az úttestre röpítettem a divatos föveget.

Amikor távoztam, a tömeg szótlanul nyitott utat. És én úgy éreztem, hogy rászolgáltam erre az elismerésre, mért egy percre megfeledkeztem kopott ruhámról, és le tudtam küzdeni gyávaságomat.

Boldog Balázs fordítása