Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)
1963-08-25 / 197. szám
Vasárnap, 1963. augusztus 25. s SOMOGYI NÉPLAP Hollós Korvin Lajos: KELLEMETLEN (fen A születési bizonyítványa 1x3111 a kis fekete iskátuiyá., J bain tartja? Ha lehetséges szerint már nem fiatal, de a volna ilyesmi, úgy csakugyan recemzorok szerint még fiatal mondhatnánk, hogy eljött már költő merengve pihent dolgo- a Kánaán! Az volna ám a zószobája heverőjén és ilyen- költő a talpán, kitől ily ki- olyan-díjának babérkoszorú- csínyre hagyná magát zsugo- ján, mely utóbbi elnyerésekor rítani a kiadója! szerencsére még nem mérlegelték a versek művészi szépségét. Pillantása réveitegen járt könyvespolcain s a falán függő képeken: Marx és Lenin arcmásán, valamint két kisebb absztrakt fantazmagórián. (Az utóbbiak körül a fal tisztán maradt négyszöge világosan mutatta, hogy nem túlságosan régen azok helyén is a Marx és Lenin portréjával azonos nagyságú képek függtek, amelyeket azonban a költő valamilyen oknál fogva helyesnek látott az említett absztrakt festményekkel föltő. — Itt vannak a kéziratmásolatok, elolvashatja őket. — Kéziratmásolatok? Már ne nézzen bolondnak az úr. Hiszen ez nyomtatás. — Mondja! — hüledezett a költő. — Maga tán még írógépet sem látott? — Vagy úgy! — ragyogott fel a jövevény. — Gép írta — Mondja, honnan jött maga? — kérdezte most már türelmetlenül a költő. — Most épp ... Félegyházá- róL — És nem tudja, mi az a telefon? Még a televízió? .— Ne tessék azért megne- heztelni... — Erre most amúgysem érek rá, mert egy perc múlva két versemet szavalják a Per sem tudja, mi az írógép? Idea költő érteni. — Hallja! — fojtotta vissza haragját a költő. — Erdőben élt maga máig? Hogy azt tőfí-adón —. felelte órájára pillantva. — Jól értettem a szót? Petőfi-adó? — kiáltott fel a jövevény. — A kirjelejzucserélni.) Miközben magafőzte mát! Ki volt az a kurafi, aki pompás feketéjét szürcsölget- éppen egy adót mert elnevezte, egy pesszimista hangütésű, ni olyan emberről, ki_ ellene de optimista kicsengésű köl- van mindennemű adózásnak? temen yen törte fejét, nem De a költő már oda se fi- mintha ilyet nehezére esett gyeit, bekapcsolta rádióját, ugyan volna írni, hanem mert hang- amely abban a pillanatban sok. S ütés és kicsengés közt a vers zengte el a nevét. Önhitt sze- közepén egyszersmind azt is rénységgel nézett a jövevényki akarta nyilatkoztatni, hogy re, aki elbűvölten hallgatott, ő — mármint a ^ költő^ — el- .— Nos, hogy tetszett? — hivatott vátesz és titán, aki kérdezte utóbb a versek elhangzása után ernyedt hangon és feszülő figyelemmel. — Hát szó, ami szó, csodálatos egy masina — ámuldozott a jövevény. — Nem a masináról kérdeztem, hanem a verseim felől — horkant fel sértődötten a költő. — Versek’ — Hát azok iötfelelősnek érzi magát a jövőért, melynek valamennyi gondját egyedül és kizárólagos joggal viseli vállán. Már szinte ceruzája hegyén csírázott a remekbe formabontott troeheojambikus kezdősor, amikor rányitott a bejárónője. — Valami dilis pók keresi szerkesztő elvtárs-urat mondta hunyorítva, mert tudta, hogy a költő kedveli a né- tek ki ebből a szekrénykéből? pies hangot. — Azt mondja, Nem is kapiskáltam ... jól tetszik őt ismerni. s mert a költő erre eisáA költő keserűen, de meg- padt haragjában, gyorsan és könmyebbülten sóhajtott: — engesztelőig hozzátette: Nem hagyják az embert dől- _ ügy motyogta el ez a gozni... Bocsássa ^ be! masinabeli hang, mint ahoCsakugyan elég fura fia- gyan bajsza alatt dohog a , 7 „ magányos vándor. Jobbára taiemoer lépett be az ajtón, csak önmaga érthette. — Emgedelmet, most már elébb elolvasom őket — lépett hátra a jövevény. — Mert akinek ilyen csudálatos szerszámai vannak, annak bizonnyal csudálatosak a költeményei is. Avval nyomban a versek olvasásába merült. De arca egyre kedvetlenebbé vált, s végül egészen elpirult — Hát sajna — nyújtotta vissza ezután a kéziratokat —•, ezek bizony idétlen klapanciák ... — Mit mert mondani? — pattant fel a költő (mert közben ismét hanyagul elpihent babérjain), de szinte ugyanabban a pillanatban visszaesőket a verseket? S az úr nyerte fölényes nyugalmát. — csak belehányta a szavakat, a Tudhattam volna — folytatta gép meg összekeverte őket? finom iróniával —, hogy egy Hát^ azért nem lehetett meg- iiyen műveletlen tahó, ki még 1 a fűtőtestet sem ismeri, a versekhez sem érthet. Legjobb lesz, ha olajra lépt — Hová, kérem...? — Hja, persze ezt sem érti. nézzen, *z az! És így imák ^óval: ha kotródik, takart vele, így! Látja. — Nem keH engem kiebrui öngös. amu o- ^alni, megyek én magamtól zott megszeppent«! a jőve- fe Csak rfébb megkövetem az vény. - Minő szerencsém, ^ mert hiS2en ^ hogy éppen a kend házába yan nem ismebotlottam be. Sohasem hit- rem ezeket a masinákat> s tem életemben, hogy csak- nem tudom> mi az a tdcoví- léteznek garabanciá- ^ ; ^ hogy e vereek most lám, az úrban üres-víziók, azt nyugodt lé- alighanem egy garabanciast lekfeel Mert ami tisztelhetek... a költészetet illeti, hát ahhoz- Garabanciast? Hogyhogy? valamelyest, lévén, hogy — kérdezte megenyhült mo- J ' ’ e*' sollyal a költő. magiam is sok verset írtam — Hát úgy, hogy ez az író- hajdanán, s a puszta költője masina meg ez a harmonika vatták máskülönben. Azaz formájú kandalló meg a rá- hogy: különben, mint az úr! dió no meg a két tele... a _Csaií ^ jött víziló meg a fon mind az ur furfangos leleményei ugye- hozzam, hogy elolvastassa ve- bár... lem a dilettáns firkálmá(— Egy frászt? — fakadt ki nyait? — nevetett fel a költő, a házigazda. Ezeket akárki „ Mert erre nem vagyok megvásárolhatja, még maga kapható. —i Már minek tenném? Hits, ha van rá pénze. Mondtam már, ihogy én költő vagyok. Mégpedig a nagy magyar szén föl tehetem az ilyen műpuszták egyetlen megéneklője Velt emberről, hogy mindent elolvasott, amit valaha is írtam. Habár nagyon is tisztá— Ilyen a modem rádiószavalás. No de hát amennyit értett belőle, az hogy tetszett? — Az, instálom, igen kevés ahhoz, hogy megítéljem — felelte kitérőleg a jövevény. — Szerencséje van — mosolygott megenyhülten a kölKopott, zsinóros atillát viselt, régimódi, múzeumi kardot és felleghajtót, sáros csizmát a lábán és kecskeszakállt az állón. Ahogy kezet fogtak, ajkáról gyengéd fokhagymaillat, csizmájáról faggyúszag áradt. — Erre vándorolván, úgy gondolnám, bízvást meglátogathatom az urat — kezdte barátságosan a jövevény. — Kicsinyég megpihennék, mert ----------------------------------------------igen-igen elfáradtam. — Kihez van szerencsém? 'T'udom, nagyon bölcsen — kérdezte bizalmatlanul a tudom, hogy manapság költő. nem valami jó és szerencsés — Hát nem ismer meg az foglalkozás királynak lenni. úr? — csodálkozott a jőve- Mert olyan korszakhoz érkez- vény. tünk, amikor a világ minden — Rémlik valami — mo- részén egymás után omlanak tyogta hűvösen a költő. össze a haladás szelétől a ki— No, akkor úgy vélem, rályi trónusok, és aki a trónszívesen lát — mosolygott a SZg7cen csücsült addig, koro- j öve vény. — De különben n(fstuZ, országalmástul egy szedem leszek sokáig az úr tér- riben lehuppan a porba. Ez pe- hére, csak épp megszároga- jjjg igen kellemetlen. Egy kikorunkban. Bizonyára olvasta... Mert hiszen ki nem olvasta nemrég megjelent »■Pálpusztai sóhaj« című kötetemet, melyről a kritika egyhangúlag megállapította, hogy az új népi líra illatai találkoznak benne a hagyományos földszaggal. .. — Igen restellem, de mostanság már nem olvasok ... «— Akkor mi a fenének tisztelt meg becses látogatásával? Adja vissza azokat a kéziratokat. .. nak látszik ott a polcán az a vastag, piros kötet, amelyen ha nem csalódom, az én nevem aránylik... Azzal kivágta az ajtót, és elsietett. A költő pedig minden igyekezetével arról próbálta meggyőzni magát, hogy csak álmodta az egészet, ostoba história Bmck Lajos: LIBAPÁSZTORLÁNYKA JOHANNES R. BECHER: Háromszor reng a Föld Háromszor reng a Föld az ember életében. Először reng a Föld, amikor az ember öntudatra ébred, és fölismeri, mit jelent: embernek lenni. Ekkor meghajlik a Föld az ember nagysága előtt, és először reng. Másodszor reng a Föld, amikor az ember a sors fölé emelkedik, és fölismeri, hogy ő úrrá lehet a sorson, ekkor meghajlik a Föld az ember mindenhatósága előtt, és másodszor reng. d Harmadszor reng a Föld, amikor az ember az emberrel összefog, és együtt hirdetik: »Mi megváltoztatjuk a világot.« Ekkor egy új megtermékeny ülés előérzetében harmadszor reng a Föld. És ez a rengés elvegyül időkön át, tova a végtelenségen a világ teremtését kísért mennydörgés morajával. Hollósi Tibor fordítása őqij esjddiáhj, ... leghívebb alattvalómmal, aki olyan szépen és olyan nagyot tudott füttyenteni, ha megkívánta az ország érdeke, ö emlékezett vissza gyermekkoromnak ezekre a szép napjaira. — Ma is úgy játszanak a gyerekek, mint annak idején — rály a porban ... Milyen műtőm a csizmámat. Ámde hol itt a kandalló? _ latságos. Kandallóval nem szolgai- ^ szegény király dühében hatok — felelte ajkbiggyeszt- iai^n sírva is fakad. Ám hiá- ve a költő. ba potyognák a könnyei, őfelUgyhat honnet e barat- s^e atfái a pillanattól kezdve ságos rrieleg? csodálkozott CSUp^n exkirály. A nyakába a jövevény. akaszthatja vándortarisznyáját, Központi futeses a la- .g me^gí> ahová tud, ahol meg- kas- tűrik, mert trónusával együtt — Közp ... Az mi a csuda? a birodalma is. A költő az ablak alá szerelt Nos, jómagam szintén ilyen radiátorokra mutatott. exkirály vagyok, megvallom __ Hujnye! __ kapta vissza őszinte-igazán. (Lehet, hogy a z ujját a jövevény, miután abból majd bajom származik, megtapogatta a fűtőtestet. — mert eddig kihagytam minden Ez valami újmódi találmány? önéletrajzomból királyi szár— Legalább ötvenéves. De mazásomat. De nem tudom tovigyázzon, mert lelöki a tele- vabb tartam vsamban ezt a ■víziót! nagy-nagy titkot. Üsse ko! Legyen, aminek lennie kell!) Halljátok tehát a mesét, a E pillanatban fölcsengeti a mesémet arról, hogy csak- telefon. A jövevény ugrott ugyanvalóst király voltam én egyet ijedtében, majd száj- élelem tavaszán. Húsból-vér- tátva bámuVd, mint beszél a bői való igazi király hatalmas házigazda a fekete szerszám- birodalommal, királyi trónus- ba, saí, csillogó koronával a feje— Mit csinált most az úr? men és sok alattvalóval az or- — kérdezte tisztelettel, ami- szágomban. Igaz volt, igaz. kor a költő letette a kagylót. Higgyétek el végre, hogy nem — Egyik kiadómmal beszél- tréfálkozom. tem. 7\7yár eleje volt akkor, cso— Már ne szedjen rá az dálatosan szép tdo. A úri — nevetett a jövevény. — nap meleg mar érlelni kezdte Tán csak nem akarná velem a mezőkön a telt kalászokat, elhitetni, hogy a kiadóját ab- és én az egyik délután elindultam ki a határba, hogy meg- majdnem sírás fojtogatta a Csak ő lehet a királynő ebben mártózzam kicsi folyócskánk torkomat, amikor különös öt- az országban, ahol én vagyok hús habjaiban. Már majdnem let jutott az eszembe. Az utca a király. Három főemberem a gáthoz értem, amikor hirte- gyerekeiből valóságos hadse- küldöttségileg rögvest föl is len-váratlanul ráeszméltem ar- reget szervezek, és megválasz- kérte erre az igazán megtisztelő mondta régi szólgálatkészségé- ra, hogy a csacska szellő ne- tatom magam uralkodójuknak, feladatra. És ö elfogadta! Lejött Vel. — Képzeld, elfoglalták a kém dótól. Azt súgja a fülem- Ha majd király leszek, Erzsit a nádasban vágott hosszú, kacs- birodalmunkat ott a folyócska be, hogy tudja biztosan: a gól- biztosan és véglegesen meghó- karingós hadiúton a ná.dpalo- őr leánya, a szőke hajú Erzsi díthatom. tába, és ott egész ország színe titokban kedvel és szeret en- Valóra is váltottam terve- előtt letette a királynői esküt, gém. Nagyot nyeltem erre, és met. Király lettem, a Szegfű megfogadván, hogy sem az orutca gyerekeinek királya, ők hatalmasat dobbant a szivem. Megálltam hát a házuk előtt, hogy a szemébe nézzek annak az Erzsinek. Igaz-e az, amiről a csacska szellő dalolt. Tíz percet sem kellett várnom. Erzsi kijött a kapun, hogy behajtsa az udvarba a kisbocit. Én elébe álltam bátran, akár egy mesebeli hős, és mélyen belenéztem a szemébe. Először meglepődött, aztán zavartan elnevette magát, és beszaladt a kapun. Valóban szeret hát! Ő, kedves nyári szellő, igaz volt a dalod! Attól a naptól kezdve minválasztottak meg napalkomyu- láskor lent a folyó partján, a füzfaerdö legszebbik tisztásán. szágot, sem engemet soha el nem hagy. Amikor megkezdődött a szertartás, a kis sánta Jóska funkciójának megfelelöÉppen akkor volt egy hónap- en nagyot füttyentett két ujja ja annak, hogy kikaptuk a segítségével. Erzsi pedig jobb nyári vakációt. kezét némán felém nyújtotta. T/"arázslatosan szép volt az A kis csacsi lány teljesen elér- ' a nyár, királyságom zékenyedett. Könny csillant partján, és minden nyáron csatáznak komolyan, hancúroznak vígan. A múlt nyáron például az én fiam volt a király! Szinte súgta az utolsó mondatokat, mint valami szép nagy titkot, és az örömtől ragyogni kezdett a szeme. — Nem is tudtam, hogy megnősültél, Jóska! — kiáltottam föl a meglepetéstől. — 0, már régen — válaszolnyara. A folyócska melletti hatalmas nádasban vertünk tanyát, azaz palotát alattvalóimnak, és én uralkodó méltóságtudattal kormányoztam népemet. A trónuson, a nádrengeteg tisztásán egy kivénhedt katonáiddá volt, kezemben a kimeg a szeme sarkában, ettől ta szerényen és halkan. Naden gondolatom Erzsinél járt, rályi jogar egy jó darab nád Tele... micsodát? de amint múltak a hetek, egyre bátortalanabb lettem. Talán nem is szeret ö engem, kitalálás az egész. Mit is szeretne rajtam? Olyan vagyok, mint a többi gyerek az utcában, semmivel se különb. Meg kell tehát hódítanom! Különb kell hogy legyek a buzogánnyal, a koronám pedig sztaniollal bevont, szépen körülcsipkézett ko.rtonpcúpiros. De nem adtam volna oda ezt a királyságot egész Egyiptomért. A kis sánta Jóska, leghűségesebb udvari tanácsadóm az egyik törvényülés alkalmával hajmeresztő ötlettel szolgált. többi gyereknél, hogy elámul- Azt mondta: mit ér a királyi jón, és fölnézzen rám igaz ra- birodalom királynő nélkül, szer- jongással. Fél délután kószál- vezzünk hát egy lányt, akit tam kint a határban, és les- ugyancsak megkoronázunk, és tem, vártam a csacska szellő mellém ül a katonaládára, azaz érkezését, hátha tanácsot ad, a susogó nádország birodalmi mitévő legyek. De nem jött elő, trónusára. és nem dalolt nekem. Már Mindjárt Erzsire gondoltam. meg én érzékenyültem el. Így álltunk szótlanul és önfeledten, kéz a kézben, a királynőmmel hosszú percekig, amíg aztán a sánta Jóska megint füty- tyentett egy éleset. A szertartás véget ért. Másnap kezdődött az új iskolaév, s az, sajnos, meggátolt abban, hogy tovább uralkodjam a birodalom fölött. Hazavittem hát az öreg katonaládát, kéthavi uralkodásom ma is meglevő egyetlen tárgyi emlékét, és amikor letettem a trónust a kamra sarkába, na- gyon-nagyon elszomorodtam. Exkirály lettem, semmi más, akinek elveszett a birodalma. A napokban találkoztam a kis sánta Jóskával, egykori gyón jó és szép asszony a feleségem. Tudod, kit vettem el? Erzsit, aki »nádországban« a mi királynőnk volt. Emlékszel rá? Én javasoltam, hogy királynő is kell nekünk. Most is annak tartom, az én királynőm ő... A kis sánta Jóska tehát bob 2-*- dog, mert az idők közben sok mindent megváltoztattak és elrendeztek. Elveszett királyságom után nem maradt akadálya annak, hogy ő, a volt alattvaló feleségül kérjen egy királynőt. De én, az exkirály sem vagyok azért boldogtalan, mert az ilyen királyságért'-, az egykori királynak nem kell szégyenkeznie. Gyermekkoromnak ez a szép emléke meg is marad a szívemben örökre, örökre ... Vass György
