Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-19 / 193. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Hétfő, 1963. augusztus 19. Negyvenhét év után... ülnek az apró fotelokban. A 1918-ban Omszk védelménél, markáns arcú, őszülő portástól Elfogták. Kartasovnál megti- Gorszki Vilmosról érdeklő- zedelték az osztagot, majd egy döm. fehér tiszt azt mondta, hogy — Jobbra tessék. a harma- aki Ligetit agyonlövi, szabad, dik folyosón a 309-es szoba... Senki sem mozdult. Az a fe­Kopogok az ajtón. hér tiszt a fogát csikorgatja ... — Mozsno... 1919. június 2-án több for­A szobában alacsony, erős, radalmártársával együtt a fe­izmos testalkatú, hófehér tő- hérek kivégezték Ligeti Ká- mött bajuszú férfi. Oroszul kö- rolyt. szöntöm, ő ízes szabolcsi ma- —■ Kerestük a sírját, de sen­gyarsággal válaszol. Semmit ki sem tudja, hová temették, sem felejtett negyvenhét év Kozik és Daskovics elvtársak börtönben vele együtt voltak — ők sem ... Szép, vörös selyemkötésű Petőfi-kötetet mutat. »Szere­tettel Vilmos bátyámnak: Ró­K1SVÁRDAI VAStJT­alatt a magyar nyelvből. Beszélgetünk. —... Igen, elmentünk a parti­zánokhoz. Vertük a fehéreket, ahol csak értük. Mit is mond­hatnék erről többet? — hunyó- zsi húgod.­rít oroszosán, és széttárja kar- — Tegnap meglátogatott Iá­ját. — Omszk környékén har- geti Károly húga, Czirok Mi- coltunk, segítettük a vörös hályné. Tőle kaptam ... zászlóaljakat, ők pedig min- Kun Béláról beszél. Szemé­ket. ök is, mi is szerveztük a lyes, jó ismerősök voltak, szovjeteket. November 14-én — 1931-ben sokat beszélget­felszabadult Omsz a kolcsakis- tünk Kun elvtárssal a magyar- ták alól; továbbmentünk, és ság problémáiról... Csicskámkában — régen Su- A kis motelszobában egy hovának hívták — én lettem a pillanatra beszökik a történe- tanácselnök. 1924-ben a járási lem. Hallgatunk. Gorszki Vil- Az omszki fogolytábort még tanács elnökhelyettese és a mos — Vlagyimir Leonyide­vics Gorszki — talán az el múlt negyvenhét év utolsó há­rom esztendejére gondol. A Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság egyik vezetője Omszk- ban. Gondozzák, minden jú­nius első vasárnapján megko­sök emlékére,- a múzeumban két szobát rendeztek be ma­gyar emlékekkel Omszkban, a Pionír mozinál emléktáblával ÁLLOMÁSON kürt rí- az 1904-es orosz—japán hábo- pénzügyi osztály vezetője let­kodtott, tompán bufogott a dob. rúban »építették-«. A tetves, tem. Később elnökösködtem a A katonazenészek csizmája nyirkos, földbe ásott barakkok- menysikovszki, a csanovszki alatt már tócsává olvadt a hó, bán százával pusztultak el a ha- és a kupinszki járásban, aztán de a tamburmajor csak nem difoglyok. Betegség, férgek, hi- megválasztottak a Jamal a intette le az indulót A regru- deg, embertelen munka és em- Nyenyecki körzet elnökévé, táknak megjár a nóta.;: bertelen bánásmód. Volt ott Hét járás tartozott ide, nyelv­A fellobogózott állomásépü- néhány magyar őrmester, s testvéreink, az osztyákok és a szorúzzák a elesett magyar hő­iét előtt bekecses, csizmás, ezek a »kapók-« rosszabbak vogulok földje is. Hatalmas te- sök sírját. Marinovkánál nagy bajuszú szabolcsi pa- voltak a cári őröknél is. rület ez' Elférne benne húsz ^Sygyűlést rendeznek a hő­rasztemberek és vállkendős Egy nap érdekes ember ke- A asszonyok szorongtak, a máso- rült Gorszkiék barakkjába. ag5, , rsz^S ■■■ A második dik sínpáron hosszú szerel- Asztrab Jánosnak hívták, ci- világháború alatt területi el- vény, a vagonokban riadt ar- viliben budapesti asztalos, a K. nökhelyettes voltam, ezerki- cú legénykék. Vezényszó csat- u. K. hadseregben az őrmester- lencszáznegyvenöttől hatvanig 5elölték meg azt az épületet, tant, s lassan forogni kezdtek ségig vitte, de szociális érzel- T -1aH Hivatal 31101 1918 eleíén a magyar a kerekek. mei miatt lefokozták. Ez az a Xer^letl £Jiencxrzo nivatai pártszervezet székelt: Ligeti Február volt __ 1915:.: Asztrab János éjszakánként az vezetője. Azóta nyugdíjas va- Károly, Rabinovics József, So­G orszki Vilmos még aznap emberi jogokról, a szabadság- gyök. És most hazajöttem..-, mogyi József, Somlai József, magéra öltötte Nyíregyházán a ról, egyenlőségről suttogott Elérzékenyül, eszébe jut az foglyoknak. Tőle hallották elő- a perc, amikor a határállo­ször a nyírségi parasztgyere- más után Szabolcs megye föld­kek ezt a szót: intemaciona- ján futott a vonat. Akkor is lizmus, meg hogy munkásmoz- könnyezett. Izgatott volt, mind­fiam ..: — A jó öreg Gorszki galom.;; untalan kinézett az ablakon, bácsi, a nagyon szegény kis» =; • És egy óvatlan pillanat- fiatalnak, tizenkilenc évesnek kus, a közeljövőben kapja meg várdai napszámos büszkén lo- ban jól elverték a vérszopó érezte magát. Ismerős volt kandidátusi címet. Ez is tör­bogtatta a tizenkilenc éves Bodnár őrmestert. A lázadó- minden, tudta, mikor melyik ténelem, »Kaiserlich und Königlich« 5. honvéd huszárezred egyenru­háját. — A huszároknál szolgál a Radó Ödön... Történelem.;: Két lánya van. Egyikük az idegen nyelvű tanszék vezető­je az omszki egyetemen, a má­sik tudományos kutató, kémi­Vilmos gyerek leveleit. Egye- kát elkülönítették, napokig en- állomás következik. nesebb derékkal járt-kelt, s ni-inni sem kaptak, aztán ki- ha valahol a háborúról esett hajtották őket az állomásra, szó, nem mulasztotta el meg- Zárt marhavagonban utaztak, jegyezni: »Két fiam szolgál a a második éjjel egy apró szi- huszáróknál...« Ám egyszer bériai állomáson állt meg a Jászberényből jött a levél: szerelvény. Gyalog indították — Sajnos, a program kötött, nem látogathattam el Kisvár- dára..: De az ismerősök eljöttek... Találkozott régi bajtársával, gyón? Később, a Balatonban. Vilmos bácsi tempósan úszik, szemközt halványkék hegyvonulat, a vízen karcsú vi­torlások. — Tudja, mit szeretnék na­... leszedtek bennünket a ló- el a foglyokat, keresztül egy Pogonyi Antal íróval, aki most (Az ősz bajusz mintha él­ről Nem kell a huszár .« hatalmas erdőn, amit arrafe- regényt ír az omszki fogolytá- tűnne, az arcon fiatalos mo­Ázért jó élet volt még ak- lé uiramnak hívnak. A kis fal- bor legendás hírű magyar for- soly, a szemekben gyermekes kor a jászberényi 11-es honvéd vakban el-elmaradoztak a fog- radalmáráról, Ligeti Karoly- vágy.) gyalogezredben is! Kimenőre lyok. Gorszki Vilmos Gera lm— ról. Hazajönni az ősszel... re szegedi fiúval Novimojzasz­ba került a kövér, nagy sza- bér volt! Ügy szerettük, mint kálíú Oborin nagygazdához az apánkat, pedig csak négy-öt bátraknak — szolgának. évvel volt idősebb nálunk. Keserves élet volt batrák- Szerkesztette a Forradalom cí- nak lenni. Az igavonó állat mű hadifogolyújságot, a nem- sem dolgozott annyit, mint ök. zetközi vörösigárda élére állt Egyszer aztán — már jócskán ________________ benne jártak a tavaszban -r jártak, meg-megpaskolták a lányokat, nagyokat mulattak a Sztipák-kocsmában. Akkor ez a nóta járta: »Jászberényi ko-kolostorban Sárátok járnak fapapucsban ...« Nyár derekán vége szakadt a gyöngyéletnek. A 11-eseket a harctérre vezényelték, s mindjárt az északkeleti arcvo­nalra. Breszt—Litovszk, Tar- nopol... Az első világháború kegyetlen gépezete számolatla- npl szedte áldozatait. Kará­csonyra az ezred egykori állo­mányából alig maradtak né- hányan. Hideg volt nagyon, a derékig érő hóra hüvelyknyi jégpáncél fagyott, a Sztripa- folyón megrekedtek a jégtáb­lák. Karácsonyeste csend volt. Másnap reggel aztán elkezdő- fordult a hadifoglyokhoz: dött a lövöldözés, ^ harmadnap »Gyülekezzetek, fegyvert kap­ls • ■ • Akl me® -loketlv~ tok, megyünk haza forradal­vel, így viccelődött. _ inat csinálni!« Nem kell berezelni, fiuk.... ánomáson vonatra szállt Olyan ez, mint mikor kihajt a a három magyar fiatalember, kanász odahaza. így durrog az njéhény kilométer után a fe- is, csaknem ilyen szaporán hérek megtámadták a vonatot. A lövészárokból visszapufo- Túlerőben voltak, a vonatbe- gattak a 11-esek. Nem volt kö- lieknek fegyverük is alig... zelharc, roham, csak lőttek, Gera Gorí;7ki ^ Grósz meg­puhatolóztak, ki bírja tovább. szökött Elmentek a partizá- Negyednao csöndesen virradt, nokkoz lövés nélkül. Aztán felszabadult a kör­— Visszavonultak az oro- nyék. Gorszki Vilmos Suhova szók — futott végig a hír a lő- községben lett tanácselnök, ké­vészárokban, aztán jött a pa- sőbb járási tanácselnöknek vá­Ligeti... Csodálatos em- Szüretre... Negyvenhét éve szeretnék hazajönni szüretre. — Biztosan sikerül, Vilmos bácsi... Így búcsúztunk. Viszontlá­tásra szüretkor... Vincze Jenő TÁBOR« MOZAIK LÁNYOK A PAPRIKATABLAN, a barackosban, a cso­magolóban. És lányok szedik a paradicsomot is — nem túl nagy kedvvel, de szorgalmasain. A paradicsc|n — mumus. Nem szeretik, félnek tőle. És élcelodnek, játszanak a gondo­lattal. Tábor'íz van, s egy csoport részletet mutat be Az ember tragédiájából. XV. szín, »Paradicsomon kívül«. Lucifer: Ébredjetek, álmotok véget ért. Kar: Már megint, még csak háromnegyed négy ... Éva: Álmom nagyszerű volt, biztató. Messze a kerítésen túl egy szebb világ vár ránk, a barackos. Oda vágyunk, ahöl Pista bácsi él, s barackot rejt az overall zsebébe. Éljutsz majd oda is egyszer... Mondottam, ember, küzdj, és bízva bízzál... * * * OLVÁSOM A NAPLÖT. Tábori élmények, gondolatok. Egyik így szól: »A zászlófelvonásnál léhirdették, hogy ma este átjönnek a fiuk a súgván táborból. Nagy volt az izgalom és készülő­dés. A várva várt vendégek csakugyan megérkeztek, és mi szeretettel fogadtuk őket. Megszólalt a zene, és a várok táncra perdültek. Azaz csak perdültek volna, ha a fiúk föl­kérték volna a csinos kislányokat. Gyámoltalanok ...« * * * KÉT BRIGÁD LÁNYAI »ŰJÍTASTk VEZETTEK BE. Senkinek sem szóltak, csak úgy nagy titokban fölszerelték magukat. Hosszúra növesztett, lakkozott körömmel indultak munkába, de akkor még senki sem tudta, hogy milyen meg­lepetésre készülnek. Vidámak voltak, nevetgéltek, csevegtek. És amikor kiértek a csomagokéba, előhúzták »védőpajzsu­kat«. Jött a táborparancsnok, nevetnie kellett. Két brigád .lá­nyai kesztyűben csomagolták a barackot... Másnap ünnepélyes aktus volt a táborban: kollektív kö­römvágás ... * * * ÖNÉRZETESEK A LÄNYOK, különösein a 17-es brigád tagjai. Eleinte simán ment minden aztán egyszer csak meg­makacsolták magukat. Néni dolgoztak. Ligtek-lógtak a táb­láin, beszélgettek, de csak úgy szomorkásán, nem éppen jó hangulatban. Túlságosain nagy eredményekről azelőtt sem számolhattak be, de mindig a jó közepesek között végezitek. — Nem lesz meg a norma, lányok! — mondta az egyik vezető. — Miért nem dolgoztok jobban? Néma csend, a szemek egymásra villantak, kuncogás, cin­kos mosoly... — Valami baj van? Megsértődtetek? — próbált közeled­ni a vezető. Végre az egyik kislány megszólalt: — Mert minket sohasem emlegetnek a zászlólevanás- nál... Mindig csak közepesek vagyunk. . . azokról hallgat a krónika ... Tetszik tudni, most összebeszéltünk. Elhatároztuk, nem dolgozunk. Egyszer legalább —» az utolsók között — minket is említsenek— • * • A FÖAGRONÓMUS ÉS A TÄBORPARANCSNOK BE­SZÉLGET. Megértik egymást, de azért elvi viták vannak. Kádár elvtárs azt szeretné, ha egy-egy csoport a két hét alatt azonos munkaterületen dolgozna. Jobban megtanulnák a munkát. Mikusha Irén a lányok érdekét védi. Kiharcolta, hogy legalább hetenként válthassa őket. És hadakozik, hogy mindig a legjobb munkát kapják, amivel tudnak keresni..? S a vita így zárul: — A végén még megszeretjük ezt a KISZ-tábart — mondja a főasrcnómus. A parancsnok szúrós szemmel néz rá, s a férfi helyesbít: — Nélküle úgysem tudnánk megoldani feladatunkat... * * * ÖTÖDIK ÉVE VAN KISZ-TABOR BALATONÜJ HE­LYEN. Olyan eredményt azonban még sohasem értek el a lányok, mint az idén. Tavaly általában a norma alatt teljesí­tettek, az idén — az elmúlt másfél hónap alatt — egyetlen­egyszer sem fordult elő, hogy ne teljesítették volna a nor­mát. A paradicsomszedésért (nem leányálom) 10 forintot szá­molnak mázsánként. Volt olyan kislány, aki hat óra alatt a 20 forintos normával szemben 40—45 forintot teljesített. A barackszedésnél pedig nemegyszer előfordult, hogy egyik­másik brigád 300 százalékot, hatvan forintot teljesített. Érthe­tő, hogy a tábor és a gazdaság vezetői is igen elégedettek a lányok munkájával. Néhány érdekes számadat bizonyítja ki­tűnő munkájukat: Az első két turnus például 168 870 forin­tot keresett; 3174 mázsa 65 kiló paradicsomot, 1651 mázsa kajszibarackot és 258 mázsa őszibarackot szedtek le. Nem kis teljesítmény ..; J. B. hozták a hírt a februári forra­dalomról. Megszöktek, de elfogták és börtönbe vetettek őket. Az ok­tóberi forradalom híre aztán már a szabadulást jelentette. Akkor egy vajgyárban dolgoz­tak Gerával és egy Pócspetri- ből származó magyarral, Grósz Hermannal együtt. Hármasban nekivágtak az erdőnek, hogy a legrövidebb idő alatt elérjék a négyszáz kilométerre húzódó vasútvonalat. Útközben hallot­ták, hogy Kun Béla felhívás­rancs: — Előre! A negyedik faluban talál­koztak az oroszokkal. Csúnya csetepaté volt, akkor esett fog­ságba — többedmagával — Gorszki Vilmos. Kiiev mellé, a Dnyeper keleti -partjára, a darnicai fogolytáborba kerül­tek. onnét Omsz.kha vitték a foglyokat. Szibéria,,. lasztot.ták meg. nyugdíjaztatá­sa előtt Omszkban dolgozott foto'ős beosztásiban. Fddia a történet dióhéjban. És Vilmos bácsi? 1963 nya­rán. negyvenhét évi távoliét '.+án ’-'azaiött látogatóba ... A BALATONFOLDVÄRT MOTEL HALDIÁ­BAN nemzetközi forgatag lengyelek, németek, franciák Hat hónapja jelent meg nyomtatásiban Anci sorsa. A tizenhárom éves kislány ön- gyilkosságot kísérelt meg, mert nem kapta meg azt, amire vá­gyott: a szeretetet, szülői csó­kot, ölelést. El akarta dobni magától az életét. Egy orvos mondta el a történetet, mert segíteni akart. A riporter pa­pírra vetette. És Anci felé kinyúltak a se­gíteni akaró kezek ... A cikk megjelenése után gyakran csörgött a szerkesz­tőség telefonja. Először egy siófoki asszony hívott fel. — örökbe fogadjuk ..; Elmondta, hogy gyermekte­len házasok. Férje évek óta szeretne már egy kislányt örök­be fogadni, ö idegenkedett et­től, de most úgy érzi, hogy kell. így mondta: Kell. — Akarjuk ezt a sokat szen­vedett gyereket. Mindent meg adunk neki. Nálunk jó helye lesz, embert nevelünk belőle, szüléi leszünk a szülei he­lyett ... Egy asszony ezt írta: »Nem tudtam könny nélkül végigolvasni Anci történetét. Nekem is van egy fiam. Arra gondoltam mindjárt, hogy se giteni kell. Még aznap este megbeszéltük férjemmel a dől­cAflcl é? az ejnJxwJk got. Úgy döntöttünk, hogy örökbe fogadjuk Ancit.* Egy házaspár bejött a szer­kesztőségbe. A férj vasúti tiszt, a feleség egészségügyi dolgozó. Tizenöt éves házasok, és nem lehet gyermekük. A férj be­szélt: — Olvastuk a cikket, és azonnal jöttünk. Elvisszük a kislányt, legyen a mi gyerme­künk. Biztosan meg fog szeret­ni bennünket. Másfél évtizede minden álmunk a gyerek. Délután a MÁVAUT-tól te­lefonált egy asszony. — Segítsen hozzájutni a gye­rekhez. Nem tudnánk nyugod­tan aludni, ha nem lehetne a mienk . . . Egy vasamap Kaposváron, a Zrínyi utca egyik lakásában tettem föl a kérdést. — Miért? A ragyogó tiszta szobában ülünk. Eljött velem az orvos, aki segíteni akart. Szemben ül az asszony, aki utoljára tele­fonált. A férj robusztus, erős ember. Az AKÖV-nél dolgo­zik. Akarjuk — mondja az gyerek nélkül üres a lakás, tartalmatlan az élet... Az orvos Anciról beszél. El­mondja, hogy a kislány lelké­ben sok minden összetört. A szeretet nélküli élet koraéretté tette. A maga módján reagál mindenre. Nehezen lesz nevel­hető. Ahhoz, hogy megváltoz­zon, nagy szeretetre és megér­tésre lenne szükség. — Mi így is akarjuk .;: A feleség: — Meglátják, igazi gyerme­künk lesz... S ekkor megmondom az igaz­ságot. Ancit a cikk megjelené­se után állami otthonban he­lyezték el. Csönd szakad kö­zénk. A feleség nem bírja to­vább, könnyes a szeme, remeg a hangja. — De mi azt akarj uk, hogy a mi gyerekünk legyen ... © Ma megtudtam, hogy milyen nagy dolog az akarat. Még na­gyobb, ha. szeretettel párosul. Levelet hozott a postás a Zrí­nyi utcából. A levelet az erős ember írta. íme néhány sor: »Nem mondtunk le Anciról. Levelezni kezdtünk. Azon vol- erős ember, s a feleség bólint. I tunk, hogy visszaadjuk önbi- — Szeretetet akarunk adni, I zalmát, életkedvét... Enge­délyt kértünk az intézet igaz­gatónőjétől, hogy meglátogat­hassuk. Az- engedély gyorsan jött, megtoldva azzal, hogy a gyerek hangulata, tanulmányi előmenetele nagyot változott, amióta velünk levelez. Június 29-én már reggel 8 órakor az otthonban voltunk. Egész éj­szaka utaztunk. Hogy ki volt boldogabb? Nehéz kérdés. Még nagyobb lett az örömünk, ami­kor az igazgatónő engedélyezte, hogy Anci tíz napot nálunk töltsön.. . Aztán hazajött. Itt volt tíz napig. Nagyon örül­tünk egymásnak. Feleségem, ruhákat varratott, cipőket vett gyermekünknek. Nem hiszem, hogy Kaposvár utcáin azokban a napokban boldogabb embe­rek sétáltak, mint mi hárman... Ma érkezett levelében is írja, hogy nehezen várja a kará­csonyt, hogy három n (iy hétig itthon lehessen. Aztán mint ír­ja: „Repül majd az idő, ha­mar vége lesz az iskolaévnek, és végleg otthon leszek.” Szor­galmától, tehetségétől függően szeretnénk tovább taníttatni Szeretjük egymást, s ez a leg­fontosabb... Csak azért ir­tom, hogy bizonyságot adjak.* Érdemes volt megírni a ri­portot, mert egy elhagyott gyermek megtalálta, ahogy 6 írja, »apucit, anyucit«, ők pe­dig érta<í 'fislányukat.. . Németh Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents