Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)
1963-08-19 / 193. szám
Hétfő, 1963. augusztus 19. 5 SOMOGYI NÉPLAP Tanácstagok Jól dolgozó tanácstagokat keresek Nagybajomban. Dómján László, a vb elnöke egy hosszú névsort vesz elő. — Itt vannak mind. Válasszon közülük. Régi és új tanácstagok, gyakorlott és kezdő társadalmi munkások neve szerepel a listán. Kiválasztok hármat, aztán elindulunk. Akkor még nem tudtam, hogy mind a három embert 1950-ben választották meg, és mind a hárman a Zöldmező Tsz tagjai. * * * első utunk Merkei Mi- •*-' bolyhoz vezetett. Kint a tsz lóhertábláján találjuk meg. Kezébe vesz egy fürtöt, aztán szétmorzsolja. Hosszan nézi a sötétsárga magokat. — Milyen lesz a magtermés? — Közepes. Volt már jobb is. Fordítok a szón. A tanácstagról kérdezősködöm, és ő a tanács munkájáról beszél. — Nálunk minden tanácsülésen beszámol az elnök a határozatok végrehajtásáról. — Nehéz vagy könnyű tanácstagnak lenni? — Nehezen ment eleinte, de most már belejön az ember. Gyakorlat teszi a mestert. — Miről beszélnek az emberek a fogadónapokon? — A fogadónapon? Együtt vagyok ón egész nap az emberekkel. Nézze meg ezeket a kocsisokat, mind az én választóim. Ha valami javaslatuk vagy sérelmük van, megvitatjuk itt kint a mezőn. Könnyebben megy így, mint a fogadónapokon. A múltkor például azt vetették föl, hogy a Mester utca egyik részén nagyon sötét van. Kellene egykét villanyégő az utcába. — Hogyan fejlődött a község a tanácsválasztás után? — Aki ismeri a mi falunkat az könnyen leméri a fejlődést Építettünk két óvodát, három iskolát, most készül az új buszváróterem meg a gimnázium. ; ; • • • A lóherföldön találkoz- tam Kiss Józseffel is. Leteszi a kaszát, komótosan megtörli a homlokát, aztán nagy léptekkel elindul az út menti fák árnyékába. — Hogyan telnek a tanácstag hétköznapjai? — Dolgozgatunk, csak egy Ids eső kellene, kiszárad minden. Arról érdeklődöm, hogyan lett tanácstag, összeráncolja homlokát, aztán széles gesztussal mondja — Az elődöm nem fogadta el aztán engem jelöltek. Azóta mindig megválasztottak. Megtudom, hogy fuvaros emberként kezdte az életet, és amikor megnősült, a középparasztok közé »tornázta« fel magát. — Akkor ismeri a régi ügyintézést. ; : Egy példát említ. Azt, hogy hogyan bántak az ügyfelekkel a régi községházán. — Néha bementem a jegy- zőségre, de sohasem kínáltak hellyel. Az ember háromszor is megnézte a kalapot a kezében, mire egyszer bemert kopogni. Most az emberek nem is mindig ipennek a tanácshoz, tudják, hogy a tanácstagok képviselik őket. — Sok a panaszos? — Nem. Már lassan egy éve lesz, hogy panaszossal találkoztam. Manapság az emberek inkább javaslatokkal, észrevételekkel jönnek.. s * * * A mikor Varga Ferenc fe- lől érdeklődöm, a tsz elnöke azt mondja, őt lesz a legnehezebb megtalálni. Hosz- szú keresés után a tejháznál sikerült vele találkozni. Ha öt perccel később érek, ma1’ ott sem találom meg. Ahogy napcserzett arcát nézem, a tanácselnök szavai jutnak eszembe: »Vitatkozó, bátran véleményt nyilvánító ember. Ami a szívén, az a száján.« — Csak úgy lehet eredményeket elérni, ha kiállunk véleményünk mellett — mondja. — Szerintem a mi tanácstagjaink lelkes, fáradhatatlan emberek. Sokat tanultunk az utóbbi években. Amikor megválasztottak, sokat bajlódtunk. Szerettük volna jól ellátni feladatunkat, de valahogy nem tudtuk átfogóan nézni a falu problémáit, meg aztán féltünk is a nagy számoktól. Amikor azt mondták, hogy valami kétmillió forintba kerül, fölszisszentünk. Meg kellett tanulni községi szinten gondolkodni. — Nem nehéz a választókat képviselni? — Ha az ember józanul gondolkodik, akkor nem Előrelátónak kel] lenni Sokai segített nekem az, hogy már két ciklusban népi ülnök voltam. A bíróságon sokat hall tapasztal az ember. Látja, hbva vihet egy ballépés. Ezt a tapasztalatot itthon is föl lehet használni. * * • Három idős falusi ember. Évtizedekig a saját gondjaikkal bajlódtak, s most őszülő fejjel részt vállalnak a falu dolgaiból is. Kercza Imre Kisbóll Tibor. Jól megalapozott, kitűnően működő közös gazdaságként tartja számon a közvélemény az országos hírű ráksi Űj Élet Termelőszövetkezetet. Akadnak, akik úgyvélik, hogy könnyű lehet a szakembernek az ilyen kiváló szövetkezetben. Így van éz valóban? Aligha. Hiszen a jó szövetkezet szintjét elérni nagy dolog, s nehéz ezt tartani, és még nehezebb a termelést tovább fejleszteni. Erre gondoltam, amikor legutóbb találkoztam a rák- siak két fiatal szakemberéA RÁKSI vei, Kisbóli Tibor főagronó- mussal és Boda János főállattenyésztővel. Ha munkájukról szólunk, a gazdálkodásról beszélünk, hiszen tevékenységük nem választható el szövetkezetük fejlődésétől, attól, hogy a ráksi Üj Élet egyben-másban már eljutott a mezőgazdasági termelés világszínvonalára. Hosszú, járatlan út vezetett idáig. A szövetkezeti üzemet még gépállomási gyakorlatából ismerte Kisbóli Tibor. Ennek ellenére egy kicsit félve látott munkához Ráksiban, de erőt adott neki az a bizalom, amellyel fogadták. Azóta is vallja, hogy a szakember csak akkor dolgozhat jól, ha szót ért a vezetőkkel, ha bíznak egymásban. Elmondva igen egyszerű, hogy a talajerő biztosítása, a vetésforgó kialakítása, a táblásítás hogyan következett egymás után. Pedig mennyi számolást, töprengést okozott mindez, mennyit tanakodott közben, hány álmatlan éjszakát virrasztóit át! Kisbóli Tibor kutatta az új. a jobb módszert, amivel előbbre lehet lendíteni* a gazdaságot. Ezért vállalkozott fajtakísérletekre. A ráksi Űj Élet már 1961-ben o’van intenzív búzafajtákat termesztett, amelyek azon a vidéken a legA háború után néhány évvel nehéz terepjáró kocsik törték fel Igái határát. Egy külföldi érdekeltség emberei kutattak a föld mélyében. Olajat kerestek. A fúrómunkások egyszer csak elújságolták a hírt. — Melegvíz-forrásra bukkantunk a völgyben ... Az apró völgy a falu alatt van. Másnap már csapatosan mentek az érdeklődők. A fúrást, vezető mérnök szívesen beszélt. — Olaj nincs, de azt hiszem, ez a víz is egyszer még kincs lesz. Elemeztetni kellene, lehet, hogy nagy érték. Talán az egész falu hasznát venné..: első vállalkozó nem tudott megbirkózni a munkával. Keresték a régieket. Azokat, akik másfél évtizede velük örültek a kincsnek. A mérnököt megtalálták. Dr. Szalánczy György, a Kőolajipari Vállalat főgeológusa örömmel teljesítette kérésüket. — Jövünk, segítünk... Vele jöttek azok a munkások, akik 1947-ben egy nyári estén lelkesen újságolták a hírt. És néhány nap múlva jelentették az eredményt. A lázas izgalom ekkor lobbant fel. Lehet, hogy hiábavaló volt a pénzbefektetés, lehet, hoey értéktelen a víz... Hatszázötven méterről, egy ötvennyolc mé- te» átmérőjű sziklatár lóból hozza fel a motor. A 71 foA víz beszédtéma lett a faluban. Az emberek szabadjára engedték fantáziájukat. Aztán csalódtak. Mivel az érdekeltségnek olajra lett volna szüksége és nem vízre, betondugóval lezáratta a csövet, és leállította a munkát. A falu azonban nem nyugodott bele ebbe. A köz érdekeit becsülő emberele terveket kovácsoltak. S azóta nem akadt ríyan falugyűlés, ahol ne em- ■'rtték volna:- Ha kincs, legyen a mienk... És a tervből valóság lett. A községi tanács két lelkes vezetője, Fehér István vb-elnök és Bárdos János vb-titkár kézbe vette az ügyet. Szakembereket kerestek, minisztériumokkal, vállalatokkal leveleztek. Kértek, könyörögtek, követeltek. 1961-ben tervet készítettek. Az A Vegyelemző Intézet távirata azonban minden kétséget eloszlatott: »Kincset ér. Vetekszik a legjobb gyógyfürdők vizével ...« Ezután következett a munka nehezebbik része. Motorok kellenek, géphá2, öltöző, medencék. De miből? A megyében is szárnyra kelt a hír. Akadtak olyanok, akik nem jósoltak jövőt az igák fürdőnek. Miért? »Pénz nélkül nem lehet ugrálni ...« Az igaliak rájuk cáfoltak. Egy év alatt annyit tettek, hogy az már csodálatos. Megvan a két szép medence, a bejáratnál impozáns épület emelkedik. Van gépház, 500 személyes öltöző, mellette korszerű büfé árnyékot adó színes gombákkal. A domboldalon víkendházak állnak. Épül A jövö terve. AGRONÓMUSOK jobban megfeleltek. Simán ment ez? Nem. Vitatkozni kellett a tagsággal, hogy a több műtrágya a szövetkezetnek nem a tönkretételét okozza, hanem fölemelkedését segíti; meg kellett győzni őket, miért lényeges, hogy a cukorrépa ne abba a táblába kerüljön, ahová néhá- nyan elképzelték, hanem a vetésforgónak és a talajerőnek megfelelő helyre; magyarázni kellett, hogy miért van szükség a szervezeti átalakításra, arra, hogy a munkaerőt központilag irányítsa a vezetés. S miközben a tengernyi kisebb-nagyobb napi gonddal birkózott, azon töprengett, mi lesz holnap, hogyan gazdálkodjanak jövőre, két év múlva. Persze nem állt egyedül. A növénytermelést az állattenyésztéstől elválasztani nem lehet. — Emlékszel, mikor magunk rajzolgattuk az építési terveket? — szaladt ki a kérdés a főállattenyésztő száján. Ez arra utal, hogy menynyire együtt voltak a munkában már akkor is, a két szakember milyen jól egymásra talált. Kellett is ez nagyon. Ráksi híres állattenyésztő község volt azelőtt is. a szocialista nagyüzem még szebb, még : b eredm nyéknek nyitott kaput. A tagság eleinte nem értette, hogy miért van szükség a mesterséges borjúnevélőre és a szabadtartásra. A főállattenyésztő fáradhatatlanul érvelt) magyarázott. A mindig magasabb színvonalra való törekvés — így lehetne jellemezni kivált a sertéstenyésztői munkát. Még tart az útkeresés, s aki nincs bent az állattenyésztésben, az érthetően nem tudja lépésről lépésre nyomon követni, hogy mi minden történik ott. Magasabb szintű tenyésztői munka ez, mint amit megszoktak az emberek. S hogy mi a feltétele az eredményességnek? »Ismerje a szakirányító a tenyészetet, s ne csak úgy általában, hanem egyedenként is ismerjen minden jószágot...« Ráksiban az emberek az egyéni gazdálkodás idején kétmillió forintot költöttek évente, most a szövetkezet 4 800 000 forintot fizet ki zárszámadáskor. S az igények egyre nőnek. Csak mindig jobb, fejlettebb gazdálkodással lehet megfelelni a kívánalmaknak. Ez hallatlanul nagy felelősséget ró az ag- ronómusokra is. A közgyűlésen már beszámoltak az öntözéses tervekről, a gyű- '--oV't'’lenítési el kénzelé0 ékről, a további géno'ítésről. Hány szakkönyvet olvasnak Az elnök a szanatórium helyét mutatja. a fürdőhöz vezető műút. Gyurisics Dániel fürdőmester statisztikája szerint naponta átlag négyszáz für- dővencTág érkezik. Vasárnaponként 1500. S nemcsak a közeli vidékről jönnek. A fürdő híre már eljutott külföldre is. A francia, a szovjet, az angol és a német vendégek előtt sem kell szégyenkezniük az iga- liaknak... A kincs áttetszőén tiszta. kos víz vasat, szulfidot, jó- dot, brómot, ként és sót tart- talmaz. A víz gyógyító hatása mindennél jobb reklám. Levelek bizonyítják, hogy már sok ember kapta vissza itt a legdrágábbat. Egy kazsoki fiatal- asszonyt autóval hoztak ide, mert nem bírt járni. Saját lábán ment haza... Szabó János igali lakos évekig bottal járt. Meggyógyult, ma munkaképes. Állunk a medence mellett, és gyönyörködünk, álmél kódunk. Ismerve a megye többi, régi gyógyfürdőit, még nagyobb az igaliak érdeme. A víz és a fürdőzők. Csokonyavisonta már évtizedes múltra tekint vissza. De hol van ettől?! Itt egy év alatt többet tettek, mint másutt évtizedeken át. Hogyan csinálták? — Akartuk — mondja a titkár. — Az egész falu egy emberként akarta. És még mindig akarnak; Mutatják a terveket. Az elnök lelkesen magyaráz. — Ide még egy medencét építünk, odább egy hidegvize- set. Az mellett lesz a gyerekek medencéje. A dombtetőre mutat. — Ott lesz a szanatórium. Idébb, a völgy bejáratánál teraszos étterem. Följebb sátortábor. Szóba jött már az is, hogv a járás termelőszövetkezet' i üdülőszállót építenek a betrat elé. Okos gondolat, me, r- né a befektetést. Az igaliak akaratáról ér ’evégig, hány folyóiratot tanulmányoznak át azért, hogy mindig mindenről tudjanak, hogy könnyebben megtalálják azt a módszert, amelynek alkalmazásával többet nyer a közösség... Nem könnyű mesterség — nehéz, de szép hivatás az agronómusé. Csak szívvel-lé- lekkel, szenvedéllyel lehet csinálni. S a ráksiak szakemberei így dolgoznak. Munkájukkal méltán vívtak ki elismerést, megbecsülést maguknak. Vörös Márta SZEPTEMBER 30-IG 1500 Ft feletti rádióvásárlásnál 150 Ft-tól 550 Ft-ig terjedő áron beváltjuk régi készülékét! Felvilágosítás a szaküzletekben!
