Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-16 / 164. szám
Kedd, 1963. július 16. 3 4 kulfisrális tervezés időszaké han MEGYÉNK KÖZSÉGEIBEN hozzáláttak az 1963—64-es év népművelési tervének készítéséhez. Nyár van, a mezőgazda- sági munkák dandárja. Nem könnyű ezekben a hetekben összegyűjteni az igényeket, fontolóra venni, mi és hogyan legyen. Községi tanácsvezetőink kellő időben megkapták feladatukat a kulturális tervezés előkészítésére. Ennek & munkának több olyan vetülete van, amelynek nagyobb figyelmet kell szentelni. Nézzünk közülük néhányat. Sérsekszöllősön évek óta nem sikerült megszervezni a dolgozók esti iskoláját. Az őszszel ismét megpróbálkoznak 15 felnőtt beiskolázásával. A szer- vező munkához azonban még nem fogtak hozzá. Nem időszerű talán? De, nagyon is az, hiszen általános tapasztalat, hogy az esti iskolákat ott lehet zavartalanul megindítani, ahol idejében összetoborozták a jelentkezőket. Megyénknek az ötéves terv időszakában mintegy nyolcezer mezőgazdasági szakmunkásra lesz szüksége. Alap- műveltség nélkül nincs mire építeni a szakismereteket. Hasonló problémával találkoztunk Nágocson is. Itt brigádonként és termelési áganként négy mezőgazdasági előadássorozatot terveznek. Tavaly két ilyen tanfolyamot tartottak. Vajon nem volna időszerű legalább egy termelési ágban megteremteni a szakmunkásképzés lehetőségeit? Igen ám, csakhogy a szervezett felnőttoktatás iránt nincs valami élénk érdeklődés. Pedig még a termelőszövetkezet irányítói közül sem végezték el mindannyian az általános iskolát. TAPASZTALATAINK SZERINT vannak elképzelések, és történnek bizonyos előkészületek községeinkben a kulturális tervező munkában. Ez azonban széles körben ható tájékozódás nélkül folyik. Sérsekszöllősön beszélgették már az ismeretterjesztő előadások témáiról, de csak a falu népművelői egymás között. Nágocson sincs véleménykutatás. A tanács elnöke szerint »nem. is valószínű, hogy az emberek beleszólnak a tervkészítésbe« (?!). Ez a szemlélet, sajnos, igen sok helyen meghódította a koordinációs bizottságok jó néhány tagját is. Nágocson a tanácselnök szerint hiába felelős a tsz a mezőgazdasági előadássorozatokért, mert »a szervezés a tanács feladata« elvet vallják. Sajnos, a tömegszervezetek csak saját érdekeikkel törődnek a tervezéskor, és csak saját rendezvényeikre mozgósítanak. Tarthatatlan ez a nézet, t-z a szokás! A koordinációs bizottság minden tagja ismerje meg a művelődési tervet, eszmei célját, és megvalósításáért tartsa felelősnek magát, hiszen névaláírásával nem egy »reszort-feladatért, hanem az egész kulturális tervért vállal elkötelezettséget! A tervkészítés időszakában ezzel a felelősségtudattal tegyék elképzeléseiket a bizottság asztalára a tömegszervezetek képviselői. A tanács és a népművelés vezetői pedig gondoskodjanak róla, hogy a tanácstagság, a tömegszervezeti aktívák végezzenek közvélemény-kutatást a faluban. Sérsekszöllősön nemrégen új tömegszervezeti vezetőket választottak. Itt az alkalom, hogy bebizonyítsák: többre képesek elődeiknél. ISMÉT KÍSÉRT a községek terveiben az aránytalanság veszélye, főleg az ismeretterjesztésben. A sérsekszöllősiek a télen nagyobb érdeklődést mutattak az egészségügyi előadások iránt. Most is több ilyen előadást terveznek. Érthető és méltányolható a nagy érdeklődés az egészségügyi ismeretek iránt De az idén már nemcsak az igények kielégítése tartozik a fő feladatok közé, hanem az igények formálása is. Közérdeklődést kell kelteni a társadalomtudományi, a művészeti, a technikai stb. témák iránt is! Ismeretterjesztésünk fő feladata: vonzó keretek között emelni az általános műveltséget. SOK PONTATLANSÁGGAL találkozhatunk a készülő tervekben. Különösen a művészeti csoportok, a klubmozgalom feladatainak meghatározásában keresik néhány helyen a »dolog könnyebbik« végét. Például ilyeténképpen: »Egy há- romfelvonásos vagy két egy- felvomásos színdarab megtanulása az év során«; »Egy leánytánc, páros tánc. három kórusmű megtanulása« stb. Sajnos, e feladatok az idézett tormában kerülnek a művelődési tervbe. A pontatlanság oka az, hogy a csoportvezetők többsége az utolsó pillanatban gondol írókra, színdarabcímekre, lehetőségekre. S akkor is hogyan? Egy tanító például egyik tanítványát'küldte el a nagyatádi művelődési ház igazgatójához azzal, hogy »adjon valami színdarabot«. Alkalomszerű így a művészeti csoport működése. Márpedig ha maguk a vezetők nem tudják előre, mit akarnak betanítani és kikkel előadatni, hogyan várjunk tudatalakító nevelőmunkát a művészeti csoporttól? A művészeti csoportvezetőknek állandó panaszuk, hogy nem jutnak hozzá a színdarabokhoz, műsorkiadványokhoz. A népművelők tanfolyamán színjátszócsoport- és irodalmi- színpad-vezetők megemlítették, hogy a könyvtárakban, a Népművelési Tanácsadónál igen kevés a műsoranyag. Ez igaz. Azonban a járási művelődési házak legtöbbjében megtalálhatók a Népművelési Intézet kiadványai, az Ifjú Kommunista és a Kerek egy esztendő műsoranyagai. Sajnos, a csoportvezetők többsége vagy nem ismeri ezeket a kiadványokat, vagy nem szán rá időt, hogy felkutassa a rendelkezésre álló anyagból a legalkalmasabbakat. NEMZETI ÜNNEPEINK megrendezéséről is ide kívánkozik egy gondolat. Ünnepeink megrendezése egy-két ember vállán nyugszik, vagy az iskola feladata. Ezen a gyakorlaton is lehet és kell változtatni. Mégpedig oly módon, hogy már a tervezéskor osszák fel a hivatalos ünnepek megrendezésének feladatait a párt- és a tömegszervezetek között. Több helyi kezdeményezést kellene tartalmazniuk a kulturális terveknek. így rangosabb, érdekesebb és értékesebb lenne a község művelődési élete. (Néhány községünkben már van ilyen: aratóünnepség Sávolyon, vők bálja Bálaton- szentgyörgyöin, honismereti-régészeti szakkör Andocson stb.) Egy-két hiányosságra kívántuk felhívni a figyelmet. Gondos, körültekintő tervezés a siker alapja. Ahol eddig nem sikerült megvalósítani a kollektív tervezést, és hiányzik az igényeket számba vevő körültekintés, még van mód a hiba kijavítására. Wallimger Endre Pintér László-- Szabó István '. WmJjm (48) 19 Aznap este az egyik miskolci kiskocsmában különös dolog történt. Egy férfi ült a sarokban összetolt asztalok mellett, és mindenkit odacsalogatott, hogy igyanak vele. Persze akadtak, akik szívesen vették a potyaitalt, a többség azonban nem fogadta el a meghívást. Ám akarat1 anul is mindenkinek a mulató férfira kellett figyelnie, mert hangja betöltötte a termet: — Legyetek a vendégeim, ha mondom! Nyertem a lottón! Nem akarok vagyont gyűjteni! Hukk ... Eliszom a nyereséget ... — kiabálta. A kocsmáros egyre csak intette, de nehezen bírt vele. Két-háromezer forint hevert előtte az asztalon, s amikor a pincér újabb üveg bort hozott, mindig a kezébe nyomott egy százast... A jelenlévők közül csak egy valaki tudta, hogy az egyre inkább lerészegedő »lottónyertes« honvéd szakaszvezető, és a nyugati hírszerző- szervek ügynöke., ( A, szakaszvezető, aki mindig is szerette az italt, nem tartotta be Sipos utasítását. Égette a zsebét a pénz. Néhány napig ugyan igyekezett elkerülni a kocsmákat, de aztán egyre nagyobb lett a csábítás ... Civilbe öltözött, és beült az egyik kocsmába. A nyomozó, akinek az volt a feladata, hogy szemmel tartsa a szakaszvezetőt, nem avatkozott a dologba. Semmiképpen sem akarta leleplezni magát... — Azt mondtad ... hukk. _ hogy ... az a meccs... tavaly volt? A Sárosi tavaly... Tavaly ... előtt sérült... meg — nyögte a szavakat. — Mondon, hogy tavaly! Igenis tavaly volt! — repliká- zott vele az egyik ugyancsak részeg asztaltársa. — Tavalyelőtt! — Tavaly! — Tavalyelőtt! — Hülye részeg vagy... — vágta oda a szakaszvezetőnek a testes férfi. Az ügynök lassan feltápász- kodott, Felemelt egy palackot, s váratlanul olyat sújtott vitacimborája fejére, hogy az menten lecsúszott az asztal alá. A vendégek felugráltak, odarohantak hozzá. Néhányan, akiknek fizetett, az ő pártjára álltak. Pillanatok alatt olyan tömegverekedés bontakozott ki, amilyet csak cowboy-íilmeken lehet látni. Repültek az üvegek, a székek. Csörömpölt az egész kocsma. Néhányan felüvöltöttek fájdalmukban ... Hamarosan két rendőr lépett a terembe, s gumibotjukkal pillanatok alatt megfékezték a garázda társaságot... Mindenki azt állította, hogy a »lottónyertes« kezdte a verekedést. Mire a rendőrök, anélkül, hogy igazoltatták volna, elvezették a támolygó embert. — Hát ez meg kicsoda? — kérdezte az őrszobán a törzs- őrmester, amikor a két rendőr betámogatta a részeget. — Verekedett a kocsmában. Több ezer forint van nála.;. — Igazoltatták? — Még nem, Nem volt rá időnk. — Hogy hívják? — fordult a törzsőrmester a részeghez. — Én... Engem? — Naná, majd a dalai lámát ... A szakaszvezető azonban nem tudott válaszolni, mert hirtelen kiömlött belőle a töménytelen mennyiségű ital, amit az este lenyelt. A szoba tele lett savanyú borszaggal. — A szentségit ennek a disznónak! — kiáltott fel a törzsmester. — Mint egy állat... — A lottón... A lottón nyertem a pénzt... — nyögte a részeg ügynök, mihelyt vissza tudta fojiaai hányingerét,.. EBÉD Az árokpart árnyat adó hűvösében pihen a nagybajomi Győzelem Tsz aratóbrigádja. A nagy munka után jólesik az ízletes ebéd. Szervezettebben foglalkozzanak: az újításokkal a gépállomások! Az utóbbi években növekedett megyénkben a mezőgazdasági újítások száma. 1960-ban 41 újítást adtak, be, 1961-ben 99-re, 1962-ben 119-re emelkedett ez a szám. Az újítási hónapokban adták be a legtöbb újítást. A MEDOSZ megyei bizottsága legutóbbi ülésének napirendjén szerepelt a gépállomások újítási munkája: Az utóbbi másfél év tapasztalatait tárgyalták meg. Megállapították, hogy tavaly Tabom, Balatonki- litiben, Lengyeltótiban és Iha- rosberényben nem volt kielégítő az újítási munka. Ezeken a gépállomásokon adták be a legkevesebb ésszerűsítési javaslatot, s mindössze egyet- egyet valósítottak meg. Az újító-, ésszerűsítő munkára nem fordítanak kellő gondot a Nagybajaim Gépállomáson sem. Például az 1963. január 8-án és február 14-én beadott újítást június 19-ig nem tárgyalták meg, az 1962 októberében elfogadott újításokat nem díjazták. Ez évben sokat javult a Tabi Gépállomás munkája. A fellendülésben nagy szerepe volt Németh Lajos gépésztechnikusnak, a gépállomás újítása előadójának. A gépállomásokra azonban általában az jellemző, hogy szb-üléseken nem foglalkoznak rendszeresen az újításokkal. Fonóban, Kaposváron és Mernyén érték el a legnagyobb eredményeket. Fonóban az újítások zömét Fecske László műhelyvezető adta be. Az újítási ügyeket Lusztig József főmérnök intézi. Az újítási tervfeladatok figyelembevételével serkenti a dolgozókat, ő maga is jó példával jár elöl: két újítást dolgozott ki. Hiányosságok mutatkoznak az újítások népszerűsítésében. A feladattervek nem eléggé ismertek, a dolgozók nem látják világosan, hogy mit kellene megvalósítani. Bár a gépállomásokon rendeznek újítási tapasztalatcseréket, az állami gazdaságokat és termelőszövetkezeteket nem vonják be. Javasolja a MEDOSZ megyei bizottsága, hogy szakemberek, műszaki vezetők is vegyenek részt a tapasztalatcseréken, fogjanak hozzá megyei újítási kiállítás szervezéséhez. A tavalyi kiállítás szép eredménnyel zárult: 13 újítást fogadtak el országosan kötelező bevezetésre. Határozatba foglalta a megyei bizottság, hogy a gépállomások között újító, ésszerűsítő munkaversenyt hirdetnek, s a legjobb eredményt elért gépállomási újítási megbízottat és a többszörös újítókat megjutalmazzák. Tűzrendészeti őrjárat A kopott íróasztalon megszólalt a telefon. A törzsőrmester felvette a kagylót. — ... Kicsodát? ... Kivel beszélek? Nem adunk semmiféle felvilágosítást... Még akkor sem, ha a sógora ... — mondta,! aztán lecsapta a kagylót. — Ez után a disznó után ér-| deklődtek... : — Biztosan a hapsik — vála-l szólta az egyik rendőr. } Ebben a pillanatban a sza-| kaszvezető mintha eszméletre! tért volna. I — Ki volt az? — kérdezte! tágra meredt szemmel. ' — Fogja be a száját! Semmi} köze hozzá!... Vigyék le, amíg! teljesen kijózanodik — utasí-i tóttá a két rendőrt a törzs-! őrmester, aztán vizsgálgatni! kezdte a szakaszvezető iratait... ! Hirtelen a nyomozó robbant! be a szobába ... — Mit csináltak, maguk sze-| rencsétlenek? — ordította. —♦ Mindent elrontottak! — Talán bemutatkozna' —} válaszolta minden nyugalmát} magára erőltetve a törzsőrmes-t tér. | — Krajcsovics főhadnagy va- ♦ gyök! — hökkent meg a nyo-♦ mozó, s igazolványát odadob-! ta a törzsőrmester elé. ! A rendőr megnézte a köny-| vecskét, aztán felállt, és vi-t gyázzba vágta magát. ! — Miről van szó, főhadnagy! elvtárs? ! — Erről a részeg szakaszve-} zetőről... Mi a fenének hoz-! ták be? | — Főhadnagy elvtárs, nem! hagyhatták, hogy tovább veie-t kedjen ... Szétverte az egész} kocsmát... — mondta a törzs*! őrmester még mindig vigyázz-! állásban. ! iFolytatjuk.) A gabonatáblákon szorgos munka folyik. Aratnak. Hogyan vigyáznak az ország kenyerére, hogyan óvják a tűz- től a gyúlékony szalmát? Ezt vizsgálták a megyei tűzoltó-parancsnokság és a megyei tanács ellenőrei. Oktatás volt, jegyzőkönyv nincs A somogyjádi Augusztus 20. Tsz irodájában azt a jegyzőkönyvet kérik, amelyik igazolja, hogy a tűzvédelmi oktatás megtörtént. Nem tudják megmutatni, de azt mondják, hogy megtartották az oktatást. Sóto- nyi Gyula főgépész volt az előadó. — Ismeri a megyei tanács és a megyei tűzoltó-parancsnokság közös rendeletét? — Nem, nem ismerem. Nem is láttam... Mielőtt elhagynánk a falu határát, még megnézzük a vasút menti tarlót. Nincs védőszántás, pedig a MÁV már június 28-án kérte a tsz vezetőségét, hogy végezzék eL Kicsi a szikrafogó Talán egy fél órája kezdte el az aratást Horváth József a szöllősgyöröki Kossuth Tsz búzatábláján. Az ellenőrző füzetet és a tűzrendészeti szabályzatot kérjük. — A feleségemnél van. Ö a segédvezetőm. Körülnézünk a gépen, a tűz- o’tófelszerelés rendben van. G—35-ös traktorral a kombájnhoz magért megy Rózsa Sándor. A szikrafogó-berende- zést ellenőrizzük. Megvan, csak a mérete kicsi. A traktoros azt mondja, hogy a gépállomáson szerelték bele. Túri Géza, a községi tanács vb-titkára elmondja, hogy a tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott a tűzesetek megelőzéséről. Felhívták a lakosság figyelmét, hogy ne rakjanak a határban tüzet, és állandó tűzfigyelő szolgálatot szerveztek. A pamuki Petőfi Tsz árpatábláján találjuk a Lengyeltóti Gépállomás egyik kombájnját és egy G—35-ös traktorát. A traktor szikrafogó-berendezése rendben van, a kombájnról sem hiányzik a tűzoltófelszcre- lés és a tűzrendészeti utasítás. Az ellenőrző könyvbe bekerül a vizsgálat eredménye: »Hiányosságot nem tapasztaltam...« Mi lenne, ha tűz keletkezne! A látrányi Alkotmány Tsz- ben a kazalozási tervet kérjük. Csakhamar kiderül, hogy egy szérüskertben akarják több mint 400 hold termését elcsépelni. S ugyanitt tárolnak még 100 hold takarmányt is. — A helyszínrajz? Az csalt vázlatban van meg — mondja a tsz főkönyvelője. Megtudjuk azt is, hogy ezen a területen csak egy ásott kút van. Ha tűz keletkezne, a fecskendők percek alatt kimerítenék. Meggondolandó tehát itt elhelyezni a szérűskertet, mert ennyi gyúlékony anyag tárolásánál már természetes vízforrásra van szükség. Eső után értünk a böhönyei Szabadság Tsz-be. A határban leálltak a gépek. A tsz istállója előtt a kocsisok az eget kémlelik. — A tűzrendészeti fogatot keressük. — Biztosan megvan, mert tavaly is volt — mondják többen is. — De hol találjuk? — Ott kell lennie a tűzoltó- szertárnál, mindig ott szokott állni. — Igen, de az tavaly volt. A rendelet értelmében a falu belterületén ke'l maradnia a kocsinak, nem a tűzoltószertárnál. — Akkor nem tudjuk, hol van. Csak a tsz-elnök tudta megmondani a kocsi helyét Tűz esetén hogyan értesítenék a fo- gatost? K. L
