Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)

1963-07-16 / 164. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1963. július 16. Az SZSCP Központi Bizottságának nyílt levele a pártszervezetekhez a régi világ romjai alatt, ki (Folytatás az 1. oldalról.) kerülhetetlen áldozatokról«. Egyes felelős kínai vezetők be­széltek annak lehetőségéről is, hogy háború esetén százmillió­kat kell föláldozni. »A szétzú­zott imperializmus romjain a győzedelmes népek igen gyors üitemben építenek majd fel a kapitalista rendszernél ezerszer magasabb civilizációt, felépítik majd valóban ragyogó jövőjü­ket« — olvasható az »Éljen a leninizmus!« című cikkgyűjte­ményben, amelyet jóváhagyott a KKP Központi Bizottsága. Joggal kérdezhetjük a kínai elvtársakat: Tisztában van­nak-e azzal, hogy miféle »ro­mokat« hagyna maga után egy nukleáris rakéta-világháború ?! Az SZKP Központi. Bizottsága — s meggyőződésünk, hogy egész pártunk, az egész szovjet nép egy emberként támogat ebben bennünket — nem oszt­hatja a kínai vezetőknek azt a nézetét, hogy emberek százmil­lióinak holttestén »ezerszer magasabb civilizációt« lehet felépíteni. Az ilyen nézetek durván ellentmondanak a (Folytatás az 1. oldalról.) lók eredményeikhez és sok si­kert kívánok további munká­jukhoz. Nálunk Magyarorszá­gon — talán hallottak róla — mindössze két és fél eszten­deje szerveztük át a mezőgaz­daságot szocialista nagyüzemi mezőgazdasággá. Persze, min­den kezdet nehéz, de nem in­dultunk rosszul. Annyi azon­ban bizonyos: néhány év még marxizmus—leninizmus esz­méinek. »Nyilvánvaló — hangsúlyoz­za a levél—, hogy azok, akik a termonukleáris fegyvert »pa­pírtigrisnek« tekintik, nincse­nek tisztában teljes mérték­ben e fegyver romboló erejé­vel. »Mi józanul ítéljük meg ezt» az erőt. Mi magunk is gyár­tunk termonukleáris fegyvere­ket, mégpedig elegendő meny- nyiségben. Nagyon jól ismer­jük romboló erejét. Ha az im­perializmus háborút robbant ki ellenünk, nem fogunk ha­bozni, hogy felhasználjuk ezt a félelmetes fegyvert az ag- resszor ellen, ha azonban nem támadnak meg bennün­ket, nem fogjuk elsőként al­kalmazni ezt a fegyvert.« »Meg szeretnénk kérdezni a kínai elvtársakat, akik azt ja­vasolják, hogy a fényes jövőt a termonukleáris háború által lerombolt régi világ romjain építsük fel, vajon kikérték az imperialista országok munkás- osztályának véleményét erről?« »Ha a kizsákmányolok és a kizsákmányoltak elpusztulnak, kell ahhoz, hogy olyan ered­ményekkel büszkélkedhessünk, mint önök. Akkor versenyre kelünk majd ezzel a nagysze­rű közös gazdasággal — mond­ta Kádár János, s szavait nagy taps fogadta. A látogatás után a magyai küldöttség tagjai este az Üz- bég Filharmófnia nagytermében ünnepi díszhangversenyen vet­tek részt. fogja felépítem a »fényes jö­vőt?« »Minden olyan pártnak, amelynek számára a nép ér­dekei valóban drágák, tudatá­ban kell lennie annak, milyen felelősség hárul rá az újabb világháború elkerüléséért, a különböző társadalmi rendsze­rű államok békés együttélésé­nek biztosításáért folyó harc­ban.« »A békés együttélés lenini politikáját folytattuk, folytat­juk, és fogjuk folytatni a jö­vőben is — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottsága. — Pártunk a szovjet nép és min­den más ország népe iránt kö­telességének tekinti ezt. A bé­ke biztosítása jelenti a legha­tékonyabb hozzájárulást a szocialista rendszer megszilár­dításához, és következésképpen ahhoz, hogy növekedjék befo­lyása a felszabadító harc egész menetére, a világforradalam folyamatára.« Az SZKP Központi Bizottsá­ga hangsúlyozza, hogy »a KKP vezetőinek igazi álláspontja nagyon világosan megmutat­kozik a háború és béke kérdé­sedben, a leszerelésért vívott harc túlzott lebecsülésében, sőt tudatos semmibe vevésé- ben.« »A kínai elvtársak még azt is ellenzik, hogy a kommunis­ták egyáltalán felvessék ezt a kérdést, s ugyanakkor hivat­koznak a marxizmus—leniniz- musra, s minduntalan azt ál­lítják, hogy a leszerelés egy­felől »-megvalósíthajijatJan«, másfelől pedig szükségtelen. Idézetekkel játszva igyekeznek azt bizonyítani, hogy az egye­temes leszerelés csak akkor lehetséges, ha a földön megva­lósul a szocializmus teljes győ­zelme.« Amikor a békéért harcolunk, és felvetjük az egyetemes le­szerelés jelszavát — hangzik a levél —, a népek létérdekei­ből indulunk ki, tekintetbe vesszük a tényleges helyzetet, és nem hunyunk szemet a ne­hézségek előtt. Az SZKP Központi Bizottsá­ga kijelenti: »Az ilyen maga­tartás egyértelmű az agresszív erők, a militaristák és az im­perialisták előtti behódolássáL Mi pedig azon az állásponton vagyunk, hogy a munkásosz­tály, a világ dolgozói rá tud­ják kényszeríteni az imperia­lista kormányokat a leszerelés elfogadására, meg tudják aka­dályozni a háborút. Ehhez mindenekelőtt tisztában kell lennünk saját erőnkkel, össze kell fognunk.« »A leszerelésért vívott harc a háború megakadályozásának legfontosabb tényezője; tény­leges harc az imperializmus ellen. Ebben a harcban a szo­cialista tábor mellett áll az emberiség abszolút többsége.« Az SZKP Központi Bizottsá­gának levele hangsúlyozza, hogy a békéért és a békés együttélésért vívott harc gyen­gíti az imperializmus frontját, elszigeteli a népi tömegektől az imperializmus legagresszí- vabb erőit, segíti a munkás­osztály forradalmi harcát és a népek nemzeti-felszabadító harcát. Az SZKP Központi Bizottsá­ga »valóban gyalázatos kohol­mánynak és a testvérpártok megrágalmazásának minősíti a KKP Központi Bizottsága jú­nius 14-én kelt levelében fog­lalt ama vádakat, amelyek szerint e pártok a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését kiterjesztik a kizsákmányolok és a kizsák­mányoltak, az elnyomott és az elnyomó osztályok, a dolgozó tömegek és az imperialisták közötti kapcsolatokra. »A békés együttélés elve természetesen nem terjeszthe­tő ki a kapitalista államokon belül az antagonisztikus osz­tályok közötti viszonyra, nem terjeszthető ki a munkásosz­tálynak a maga osztályérde­keiért a burzsoázia ellen ví­vott harcára, az elnyomott né­peknek a gyarmatosítók ellen vívott harcára — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottsága. Az SZKP határozottan ellenzi a békés együttélést az ideoló­gia területén. Ez olyan közis­mert tény, amelyet mindenki­nek ismernie kellene, aki ma­gát marxista—leninistának tartja.« Mint az SZKP Központi Bi­zottságának nyílt levele meg­jegyzi, »a KKP-nek komoly nézeteltérései vannak az SZKP-val és más marxista— leninista pártokkal a sztálini személyi kultusz következmé­nyei ellen vívott harc kérdésé­ben.« A »KKP vezetői magukra vállalták a személyi kultusz védelmezőinek »Sztálin téves nézetei házalóinak szerepét. Iö akarják kényszeríteni a töb­bi pártra azokat a feltételeket, azt az ideológiát és morált, a vezetésnek azokat a formáit és módszereit, amelyek a személyi kultusz időszakában virágoz­tak. Őszintén szólva ez nem irigylésreméltó szerep, nem hoz sem megbecsülést, sem di­csőséget. Senki sem tudja rá­bírni a marxista—leninistákat, a haladó emberiséget, hogy a személyi kultusz védelmének útjára lépjen!« »A nézeteltérések közép­pontjában álló következő fon­tos kérdés: a tőkésországok­ban élő munkásosztály forra­dalmi harcának és a nemzeti felszabadító harcnak útjai és módszerei, az emberiség szo­cializmusba való átmenetének útja« — mondja nyílt levelé­ben az SZKP Központi Bizott­sága. A levél rámutat, hogy a KKP vezetői útón-útfélen be­szélnek a vi!;í rf orrad a lomról, mindenféle okból, sőt gyakran ok nélkül is forradalmi frázi­sokkal dobálóznak, míg má­sok, éppen azok. akiket a kí­nai elvtársak bíráilnak, a leg­komolyabban kezelik a forra­dalom kérdését, ahelyett, hogy hangzatos frázisokat hajtogat­nának, tudatos erőfeszítéssel azon vannak, hogy figyelembe véve korunk viszonyait, meg­találják a szocializmus győzel­méhez vezető legbiztosabb utat, és kitartóan harcolnak a nemzeti függetlenségért, a de­mokráciáért és a szocializmu­sért. Az SZKP Köziponti Bizott­sága hangsúlyozza, .hogy a szovjet kommunistáit és más szocialista országok testvér­pártjai felbecsülhetetlen se­gítséget nyújtanak békepoliti­kájukkal a munkásosztálynak a kapitalista országok dolgozó népének. A szocializmus or­szágai a békének általuk kivi- vott feltételei között jelentős sikereket érnek el a gazdaság- fejlesztés területén, egyre na­gyobb győzelmeket aratnak a tudomány és technológia terü­letén, javítják a dolgozo nép életfeltételeit, fejlesztik és tö­kéletesítik a szocialista de­mokráciát, megnyerik a világ minden országában élő népek szívét és agyát. A szovjet kommunisták tán- torithatatlanul követik Lenin útmutatását, hogy »a nemzet­közi forradalomra a legna­gyobb hatást gazdaságpoliti­kánkkal gyakoroljuk«. Kitűnik azonban, hogy van­nak olyan elvtársak, akik el­döntötték: V. I. Lenin téve­dett. Mit jelentsen ez? A biza­lom hiányát abban, hogy a szocializmus országai gazdasá­gi versenyben le tudják győzni a kapitalizmust? Vagy pedig olyan emberek álláspontjáról van szó, akik szembekerülvén a szocialista építés nehézsé­geivel, elvesztették a kedvü­ket, s nem látják annak lehe­tőségét, hogy a nemzetközi forradalmi mozgalomra gazda­sági sikereikkel, a szocializ­mus saját országukban végre­hajtott sikeres építésének pél­dájával gyakorolják a legna­gyobb hatást? ők a forradal­mat inkább egy más — szá­mukra rövidebbnek tűnő — úton akarják megvívni. Egy győzelmes forradalom azon­ban a nép munkájával és csak a nép munkájával szilárdít­hatja meg és fejlesztheti sike­reit, csak ezzel bizonyíthatja be a szocializmus fölényét a kapitalizmussal szemben.« »A kínai elvtársak gőffös'm és sértő módon nem keveseb­bel és nem többel vádolják Franciaország, Olaszország, az Egyesült Államok és más or­szágok kommunista pártjait, mint opportunizmussal és re­formizmussal, »parlamentáris kretinizmussai«, sőt még azzal is, hogy a »burzsoá szocializ­mus« felé sodródnak. Milyen alapon? Azon az alapon, hogy ezek a kommunista pártok nem hangoztatják az azonnali proietárforradalom jelszavát, bár a kínai elvtársaknak is meg kell érteniük, hogy ezt a forradalmi helyzet kialakulása nélkül megtenni nem lehet.« Az SZKP Központi Bizott­sága a továbbiakban hangoz­tatja: a kínai kommunisták, midőn ellene fordulnak mind­annak, ami jelenleg a fejlett kapitalista országok kommu­nista pártjait foglalkoztatja, nem mutatják a szolidaritás minimális érzését sem azon kommunisták iránt, akik az osztályharc élvonalában har­colnak a tőke ellen, s nem mutatnak semmiféle megértést ez országok adott feltételei iránt sem, a sajátos út iránt, amelyet a munkásosztály for­radalmi mozgalma ezekben az országokban követ. »A forra­dalom nevében a kínai elv­társak valójában éppen azo­kat az utakat utasítják el, amelyek a forradalomhoz ve­zetnek. Olyan irányvonalat próbálnak a mozgalomba be­csempészni, amá ahhoz vezet, hogy a kommunista párt el­szakad a tömegektől, a mun­kásosztály a monopóliumok uralma, a kapitalizmus ellen vívott harcban elveszti szö­vetségeseit.« A kínai elvtársak nem érte­nek egyet a kommunista világ­mozgalommal a különböző or­szágoknak a szocializmusba való átmenete formáinak kér­désében. Ismeretes, hogy az SZKP és más marxista—leninista pártok — amint ezt a moszkvai érte­kezletek dokumentumai és az SZKP programja világosan le­szögezi — abból indulnak ki, hogy lehetséges a szocializmus­ba való békés és nem békés át­menet. Ennek ellenére a kínai elvtársak azt vetik pártunk és más testvérpártok szemére hogy csak a békés utat ismerik el. Az SZKP Központi Bizott­sága ezután megjegyzi, hogy a kínai elvtársak a forradalmi- ság alapfeltételeként minden­ben és mindenütt a fegyveres felkelést látják. Az SZKP Köz­ponti Bizottsága leszögezi: a kínai elvtársak ezzel tagadják a szocializmus győzelméért ví­vott harc békés formáinak le­hetőségeit, noha a marxizmus— leninizmus azt tanítja, hogy a kommunistáknak a forradalmi osztályharc minden formáját: az erőszak és az erőszak nél­küli formáit is ki kell használ­niuk. Az SZKP Központi Bizottsá­ga, tanulmányozván a nemzet­közi munkásosztály és az ázsiai, afrikai, latin-amerikai népek nemzeti felszabadító mozgalma harcának párhuzamát, emlé­keztet arra, hogy a kínai elv­társak olyan »elmélettel« hoza­kodtak elő, amely szerint ko­runk fő ellentmondása nem a szocializmus és az imperializ­mus, hanem a nemzeti felsza­badító mozgalmak és az impe­rializmus között van. Ezek a kínai elvtársak szem­mel láthatólag a legkönnyebb módon akarnak népszerűséget szerezni maguknak az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek szemében. Ez az »elmélet» azonban ne tévesszen meg sen­kit. Az SZKP Központi Bizottsá­ga hangsúlyozza, hogy ennek az »elméletnek« valódi célja elszi­getelni a nemzeti felszabadító mozgalmat a nemzetközi mun- kásosztálytól és vívmányától: a szocializmus világrendszerétől. Ez azonban éppen a nemzeti felszabadító mozgalomra jeleni súlyos veszélyt. Az SZKP Központi Bizott­sága ismételten kijelenti, hogy »mind a nemzetközi munkás- osztály, mind a nemzeti fel­szabadító mozgalom jövendő győzelmeit tartós szövetségük és együttműködésük, közös ér­dekeikből fakadó együttes harcuk biztosítja az imperia­lizmus ellen«. »Lenini pártunk a nemzeti felszabadító mozgalmat a vt- lágforradalom folyamata szer­ves részének tekinti, az impe­rializmus ellen irányuló hatal­mas erőnek látja«. Mi magyarázhatja a KKP téves álláspontját korunk fő problémái iránt? Talán az, hogy a kínai elvtársak telje­sen elszakadtak a valóságtól, hogy demagóg, betű rágó mó­don közelítik meg a háború, a béke és a forradalom kér­déseit, hogy nem tudják meg­érteni korunk adott feltételeit? Vagy talán az, hogy a kínai elvtársak által a »világforrada­lomról« csapott fülsiketítő lárma mögött más célok rej­lenek, amelyeknek semmi kö­zük a forradalomhoz ... Az SZKP Központi Bizott­ságának nyílt levele rámutat: mindez leplezi annak az irányvonalnak hibás és ártal­mas voltát, amelyet a KKP vezetősége a világ kommunis­ta mozgalmára akar erősza­kolni. A kínai vezetők az »ál­talános irányvonal« látszatá­val semmi mást nem tesznek, mint felsorolják a munkásosz­tály legáltalánosabb feladatait, anélkül azonban, hogy tekin­tetbe vennék az adott időt, s az osztályerő jelenlegi irány­vonalát, anélkül, hogy megfe­lelően mérlegelnék a jelenkori történelmi időszak jellegzetes­ségeit. Az SZKP Központi Bizott­sága hangsúlyozza, hogy a marxista—leninista pártok meghatározták közös irányvo­nalukat, kidolgozták a nem­zetközi kommunista mozga­lom jelenlegi szakasza irány­vonalának alapfeltételeit. En­nek az általános irányvonal­nak lényege röviden: harc a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért. »A KKP vezetőinek korunk legfőbb politikai és elméleti kérdései iránt tanúsított néze­teit nem lehet elválasztani gyakorlati tevékenységüktől, melynek célja aláásni a világ szocialista táborának és a nemzetközi kommunista moz­galomnak egységét.« Az SZKP Központi Bizott­ságának nyílt levele ezután té­nyeket idéz, amelyekkel a kí­nai vezetők nemcsak a szocia­lista tábor, hanem az egész kommunista világmozgalom egységét is aláássák, semmibe veszik a proletár nemzetközi­ség elveit, durván megsértik a testvérpártok viszonyának normáit. A KKP vezetősége különbö­ző pártellenes, kiközösített csoportokat szervez és támo­gat, amelyek szembefordulnak az Amerikai Egyesült Álla­mok, Brazília, Olaszország. Belgium, Ausztria és India kommunista pártjaival. A KKP-hoz tartozó elvtársak különösen élénk tevékenység­gel próbálnak felforgató mun kát végezni az ázsiai, az afri­kai és a latin-amerikai orszá­gok kommunista és munkás pártjaiban, j. Az SZKP Központi Bizott­ságának levele végezetül ki­jelenti: dicsőséges lenini pár­tunk egész történelme folya­mán engesztelhetetlen harcot vívott a jobboldali és a bal­oldali opportunizmus ellen, a trockizmus és a revizionizmus ellen, a dogmatizmus és a szektarianizmus ellen, a na­cionalizmus és a sovinizmus ellen, ezeknek minden meg­nyilvánulása ellen mind az országon belül, mind a nem­zetközi küzdőtéren. Pártu«’ megacéüozódott és megerős' dött a marxizmus—lendnizmn tisztaságáért folytatott harci­ban, s nem fél a modem sza- kadárok semmilyen kirohaná­sától sem. Az SZKP Központi Bizott­sága a párt és az egész szov­jet nép előtt felelősségének teljes tudatában kijeién*!, hogy teljes erőnkkel megtet­tünk és megteszünk minden' a Kínai Kommunista Fárttal való egységünk megszilárdítá­sáért. Lenin zászlaja ala+t a kommunista világmozgalorr egységéért, a szocialista vil'n- rendszerhez tartozó ország» egységéért, a gyarmatosító.« ellen harcoló minden nép ha­tékony megsegítéséért, a bék< ügyének megszilárdításáért, a kommunizmus nagy eszméi­nek győzelméért az egész vi­lágon,*. A magyar kormányküldöttség látogatásai Taskent (MTI). Hétfőn reggel a magyar párt- és kormányküldöttség ellátogatott a taskenti textil- kombinába, Közép-Ázsúa leg­nagyobb könnyűipari üzemé­ibe. A küldöttség bejárta a gyár műhelyeit, aihol a dolgo­zók mindenütt melegen üdvö­zölték a magyar nép küldöt­teit. Sok gépre magyar zász­lócskát tűztek az ifjúmunká­sok. Ezután a küldöttség az Üz- bég Tudományos Akadémia atomfizikai intézetét kereste föl. Kádár János rövid beszédé­ben megköszönte az Üzfoég Kommunista Párt Központi Bizottságának, nogy lehetővé tette ezt az érdekes látogatást. Elismeréssel szólt Üzbegisztán kulturális, tudományos fejlő­déséről, majd a tudósokhoz fordulva kijelentette: Nem lenne helyes, ha minden szo­cialista országban egymástól Füvét útépítésben jártas i doliozókat. Jelentkezés: Somogy megyei Útépítő Vállalat Építésvezetősége, Siófok, Fő u. 234. (51728) elszigetelve dolgoznának a tu­dósok azonos problémák kuta­tásán. Ezért igen jó, hogy a magyarországi központi fizi­kai kutatóintézet szorosan együttműködik a dubnai egye­sült atomkutató intézettel és a többi szovjet atomfizikai ku­tatóintézettel, egyezteti velük kutatási terveit. Szadik Azimov akadémikus, az intézet igazgatója ismertet­te az 1956-ban épített intézet történetét, szerkezetét, munká­ját. Mint mondotta, a reaktor 1959 óta működik teljes kapaci­tással. Befejezték a gyorsító­berendezés csarnokának építé­sét, az idén helyezik üzemibe a ciklotront. Azimov akadémikus ezután átadta a vendégeknek az Üz- bég Tudományos Akadémia néhány újabb kutatási ered­ményét tartalmazó kiadvá­nyát, majd a magyar delegá­ció megtekintette a kutatóin­tézet részlegeit. A Somogy megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat kaposvári kirendeltsége gépkocsi­vész föl. Jelentkezés: Kaposvár, November 7. utca 86. (51647) A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat (Kaposvár, Májns 1. u. 57.) ipari tanulókat vesz föl kőműves, burkoló*, parkettás, ács* és üveges szakmákban. Fölvételre jelentkezhet az a tanuló, akinek az álta­lános iskolai végzettsége megvan, általános osztály­zata közepesnél nem gyengébb, és a bejárásra lehetősége van, mert bentlakást biztosítani nem tudunk. Jelentkezés a vállalat oktatási előadójánál. Határidő: 1963. augusztus 13. (3757) Szeretettel, testvéri érzéssel fogadták a magyar párt- és1 ' ..... a z iizbég fővárosban 0200303101010001

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents