Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-16 / 164. szám
1 V +1LÄG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK1 Ara 50 FILLÉR MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. ÉVFOLYAM 164. SZÁM. * SEDD, 1963. JÚLIUS 16. Mai számunk tártaiméból: A kulturális tervezés időszakában (3. o.) A tartásdíj fS. o.) A MENŐ (6. o.) Kaposváron rendezte meg vasutasnapi ünnepségét a MAY Pécsi Igazgatósága Több mint egymillió forintot osztottak ki Szombaton délután az Irányi Dániel utcai vasutas művelődési otthonban tartotta meg a MÁV Pécsi Igazgatósága a tizenharmadik vasutas- nap központi ünnepségét. Nagykanizsáról, Pécsről, Dunaújvárosból, Bátaszékről érkeztek ide erre az alkalomra vasutas dolgozók. Hogy miért éppen Kaposvárra esett a választás, azt Tóth János, az igazgatóság vezetője így indokolta meg ünnepi beszédében: — Hangsúlyozni akartuk, hogy Kaposvár, illetve So- mogiy megye igen jelentős helyet foglal el az igazgatóság területén. A megye vasúthálózata mintegy 40 százaléka az igazgatóság irányítása alatt álló hálózatnak. Utalt arra, hogy a megyét keresztülszelő vasútvonalaknak — különösen a Székesfehérvár—nagykanizsai vasútnak — a megépítése fontos állomása volt az ország fejlődésének. A szónok ezután az idei év munkájával foglalkozott. Rámutatott, hogy a kemény tél nagy erőfeszítéseket kívánt a vasutasoktól. Örömmel állapíthatjuk meg — mondotta —:, hogy túlnyomó többségük becsületesén helytállt. Mihelyt az időjárás lehetővé tette, hozzáfogtak a lemaradás pótlásához. Noha az idei májusi forgalom nagyobb volt, mint a múlt év októberi csúcsforgalom, az első félév végéig nem sikerült teljesen elszállítani az elmaradt árut. Mintegy 284 028 tonna a lemaradás most is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a második félévi feladat elvégzése, valamint a lemaradás pótlása további erőfeszítéseket kíván a vasutasoktól. Kérte őket, hogy minden erejükkel segítsék elő a terv teljesítését. Különösen fontos — mondotta —, hogy mind a személy-, mind a te- hervonatokat menetrend szerint közlekedtessék, jobban kihasználják a kocsiparkot, csökkentsék a kocsiforduló idejét, jó kapcsolatot tartsanak a fuvaroztató felekkel, biztosítsák az éjjel-nappali, a szombat—vasárnapi ki- és berakást, növeljék a járműpark üzemképességét. Mindemellett teljesítenie kell a vasútnak a beruházási és a felújítási terveket is. A munka akkor lesz eredményes, ha a feladatokat gazdaságosan, a minőségi követelményeknek megfelelően végzik el. Tóth elvtárs után Szőke Pál, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára szólalt fel. A Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Bizottsága nevében köszöntötte a vasút dolgozóit. Ezután az igazgatóság vezetője kiosztotta a kitüntetéseket, jutalmakat. A 13. vasutas- napon a pécsi igazgatóság több mint egymillió forinttal jutalmazta meg a munkában élenjárókat. Heten kaptak kormánykitüntetést, tizenegyein »Kiváló vasutas«, huszonegyen »Érdemes vasutas«, 943-an »Kiváló dolgozó« címet. 732-en részesültek soron kívüli előléptetésben, 111-en nyerték el »A szakma ifjú mestere« cím arany-, illetve ezüst- és bronzfokozatát. Szeretettel, testvéri érzéssel fogadták a magyar párt- és kormányküldöttséget az üzbég fővárosban Nyolc szocialista brigád 3000 forint pénzjutalmat pott. 2— kaFrancia balettegyüttes vendégszerepei megyénkben Július 18-án Siófokra érkezik a poitiers-i (Nyugat-Fran- ciaország) ifjúsági és művelődési ház negyvenöt tagú népi balettegyüttese. A csoport a Békéscsabai Balassi Művész- együttes meghívására tartózkodik Magyarországon. Az egyetemista fiatalokból álló folklór együttes 1946-ban alakult meg. A népdalokat és táncokat rajongásig szerető diákok lelkes gyűjtőmunkájának anyagából állították össze első műsorukat. Bemutatják a nyugat-franciaországi tájegységek, vidéki népi játékait, táncait; fölelevenítik az ünnepi népszokásokat, és a népművészet eszközeiben ábrázolják a dolgozó embereket munka közben. Magyarországi vendégszereplésük első állomásaként július 19-én Siófokon, 20-án pedig Balatonlellén mutatják be műsorukat, s még ezen az estén föllépnek a földvári folklór napok keretében is. Vasárnap reggel a Kádái János vezetésével Taskentben tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség tagjai felkeresték az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottságát. A Központi Bizottság tanácstermében Saraf Rasidov, a párt első titkára és a pártelnökség tagjai fogadták a küldöttséget. Rasidov, valamint Kurba- nov, a köztársaság miniszterelnöke tájékoztatta Kádár Jánost és a delegáció tagjait Üzbegisztán helyzetéről, fejlődéséről. A rendkívüli szívélyes és ba. ráti. hangulatú beszélgetés végén Kádár János köszönetét mondott a részletes tájékoztatásért. — Az önök országának fejlődése s a jövő tervei valóban lelkesítőek — mondotta. — Engedjék meg, hogy ennek a gyorsan fejlődő köztársaságnak, a köztársaság minden dolgozójának sók sikert, jó egészséget kívánjak további munkájukhoz, amely nemcsak a Szovjetunió, hanem az egész szocialista tábor fejOődése szempontjából is igen jelentős. Ezután a küldöttség tagjai gépkocsira szálltak, és .megtekintették Taskent nevezetességeit. A verőfényes vasárnap délelőttön a körülbelül 40 fokos hőség ellenére is az utcán mindenütt ezrek üdvözölték a magyar küldöttséget. Kádár Jánosnak és a küldöttség tagjainak megmutatták az üzbég főváros új, modem lakótelepét, és elmondották a vendéglátók, hogy Taskentben csupán a legutóbbi három esztendő alatt összesen hatmillió négyzetméter alapterületű lakások épültek. Ebéd után a küldöttség fölkereste a Taskenttől 15 kilométerre fekvő Kizil Üzbegisztán (Vörös Üzbegisztán) kolhozt. A kolhoz diadalkapu- szerűen kiképzett bejáratánál! Sztyepán Onufrijenko, a kolhoz alelnöke és főagronómusa fogadta a magyar vendégeket. A küldöttség először is a kolhoz legfontosabb terméke, a gyapot megmunkálását tekintette meg. Érdeklődéssel nézték, hogyan irtja a gyomot egyszerre négy sorban a szovjet gyártmányú, traktorra szerelt kultivátor. Nagy érdeklődéssel nézte a munkát Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, aki a küldöttség tagjai közül legtöbbet foglalkozik mezőgazda- sági kérdésekkel. Itt kedves jelenet játszódod le: a kolhoz öreged vették körül a delegáció tagjait, és kérték, hogy együtt fényképezzék le őket. Gáspár Sándor, Biszku Béla, Péter János és Szipka József, a küldöttség tagjai örömmel ráálltak a kérésre és a hetven évet meg- i haladott, népviseletbe öltözött öregekkel együtt mosolyogtak a lencsébe. A kolhoz körülbelül 800 fői befogadó színháztermében a küldöttség meghallgatta a kollektív gazdaság ifjúsági tánc- és énekegyüttesének rögtönzött hangversenyét, majd a2 óvoda udvarán a kettő—ötesztendős csöppségek énekében és táncában gyönyörködtek. Ezután friss gyümölcstől roskadozó asztaloknál látták vendégül a ma,gyár párt- éí kormányküldöttség tagjait a kolhoz vezetői, tagjai. A terített asztalnál közvetlen hangulatú beszélgetésben adtak számot a milliomos kolhoz gazdái eredményeikről, terveikről. A látogatás végén Kádár János rövid pohárköszöntőben összegezte a magyar küldöttség tapasztalatait. — A számok azt mutatják, hogy önók rendkívül intenzív munkát végeztek, hogy meg. tanulták: az emberi munkával mindig többet és többet lehet kihozni a földből. — Őszinte szívből gratuláldFolytatás a 3. oldalon) fiz SZKP Központi Bizottságának nyílt levele a pártszervezetekhez Elkészült az első emeletráépítés Siófokon, a Batthyány utcában. A helyi tervezőiroda elgondolásai alapján öt lakást építettek ilyen módon. Az első lépést követi a második: az idén újabb négy lakást építenek. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nyílt levelet intézett a párt- szervezetekhez, a Szovjetunió valamennyi kommunistájához. A Pravda július I4-i száma közli négy újságoldal terjedelemben az SZKP Központi Bizottságának nyílt levelét Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14- én kelt levelével együtt. Az alábbiakban rövidített forrná' ban közöljük az SZKP Központi Bizottságának, nyílt levelét. Az SZKP Központi Bizottsága kijelenti, hogy »a Szovjetunió Kommunista Pártja szoros barátságot akart és akar most is a Kínai Kommunista Párttal«, Komoly nézeteltéréseink vannak a KKP vezetőivel, de úgy véljük, hogy a két párt, a népeink közötti kapcsolatok építésében abból kell kiinduljunk. hogy közös a célunk: az új kommunista társadalom építése, és közös az ellenségünk: az imperializmus. Az SZKP Központi Bizott- a nyílt levélben kifejti álláspontját a nemzetközi kom munista mozgalom legfonto sabb kérdéseiről a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-én keK levelével kapcsolatban. Az SZKP Központi Bizottsága utal az SZKP és a KKP küldöttségeinek jelenleg Moszkvában folyó találkozójára, és sajnálattal állapítja meg, hogy »a KKP képviselői ezen a találkozón továbbra is élezik a helyzetet«. A SZKP Központi Bizottsága ismertette a kínai vezetőségnek az SZKP-val és a többi itestvérpárttal való nézeteltérései történetét, majd megjegyezte, hogy »a KKP vezetői szembeállítják saját külön vonalukat a kommunista mozgalom általános irányvonalával, rá akarják kényszeríteni a kommunista mozgalomra diktátumukat, korunk alapvető problémáit illetően elfoglalt mélységesen hibás nézeteiket«. Az SZKP Központi Bizottsága megjegyezte, hogy a KKP Központi Bizottságának június 14-i levele »önkényesen magyarázza a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezleteinek nyilatkozatait, eltorzítja e történelmi dokumentumok igen fontos tételeit.« »A KKP Központi Bizottságának levele alaptalanul rágalmazza pártunkat és a többi kommunista pártot, a XX., XXI. és XXII. kongresszusok határozatait, az SZKP programját«. »Mindenki, aki elolvassa a KKP Központi Bizottságának levelét, látja az egységről és összefogásról szóló hangos frázisok mögött a barátságtalan, rágalmazó támadásokat pártunk és a Szovjetunió ellen, látja, hogy csökkenteni akarják annak a harcnak a történelmi jelentőségét, amelyet népünk vív a kommunizmusnak a Szovjetunióban való győzelméért, a békének és a szocializmusnak világméretű diadaláért.« Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy »I960, áprilisában a kínai elvtársak nyíltan feltárták nézeteltéréseiket a kommunista világmozgalommal úgy, hogy »Éljen a leninizmus!« címmel cikkgyűjteményt adtak közre. Ez a gyűjtemény olyan tételeket tartalmaz, amely lényegében az 1957. évi moszkvai értekezlet nyilatkozatának alap- elved ellen irányul, pedig ezt a nyilatkozatot a KKP nevében aláírta Mao Ce-tung elvtárs.« Az SZKP Központi Bizottsága emlékeztet arra, hogy a 81 kommunista párt 1960. novemberi moszkvai tanácskozásán a kínai küldöttség »makacsad védelmezte a maga külön nézeteit, és csak akkor írta alá a nyilatkozatot, amikor kitűnt teljes elszigetelődésének veszélye«. »Ma már teljesen világos, hogy a KKP vezetői csupán manőverezésből írták alá az 1960. évi nyilatkozatot« — állapítja meg a levél. Az SZKP Központi Bizottsága a továbbiakban megírja, hegy a KKP vezetői »a test vérpártokkal fennálló ideológiai nézeteltéréseket tovább mélyítve kiterjesztették ezeket az államközi kapcsolatokat is. Kínai szervek kezdték korlátozni Kína gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. A kínai kormány kezdeményezésére Kínának a Szovjetunióval folytatott kereskedelmét az elmúlt három esztendő alatt csaknem 67 százalékkal csökkentették. Az ipari termékek szállítását 2,5 százalékra csökkentették, mégpedig a kínai vezetők kezdeményezésére«. Az SZKP Központi Bizottságának levele elmondja, hogy 1961 végén a kínai képviselők nyíltan hozzáláttak ahhoz, hogy a nemzetközi demokratikus szervezetekben elfogadtassák téves nézeteiket. Rátérve a KKP-nak az SZKP-vel és a nemzetközi kommunista mozgalommal való nézeteltéréseinek lényegére, sz SZKP Központi Bizottsága kijelenti: »A vita középpontjában a népek létérdekeit érintő kérdések állnak, ezek: a háború és a béke kérdései; a szocialista világrendszer szerepének és fejlődésének kérdései; a »személyi kultusz« ideológiája és gyakorlata elleni harc kérdései; a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító harc stratégiájának és taktikájának kérdései«. A KKP vezetőségének tézisei — amelyek szerint mindaddig nem lehet véget vetni a háborúnak, amíg van imperializmus; a békés együttélés ábránd és nem általános vezérelv a szocialista országok kül-' politikájának; a békéért vívott harc akadályozza a forradalmi harcot — azt jelenti, hogy a kínai elvtársak a háború és béke kérdéseiben szembefordultak a kommunista világmozgalom általános irányvonalával. »Nem hisznek az új világháború megelőzésének lehetőségében, lebecsülik a béke és a szocializmus erőit, túlbecsülik az imperializmus erőit, figyelmen kívül hagyják a népi tömegek mozgósítását a háborús veszély elleni harcra«. Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy »a kínai elvtársak nyilvánvalóan lebecsülik a termonukleáris háború egész veszélyét«. »Az atombomba nem más, mint papírtigris, s egyáltalán nem borzalmas« — állítják. — A fő dolog ugyebár az, hogy véget kell vetni az imperializmusnak, amilyen gyorsan csak lehet, de az már nyilvánvalóan másodrendű kérdés, hogy ezt hogyan, milyen veszteség árán lehet elérni. De joggal feltehető a kérdés: Kinek a számára másodrendű dolog ez? Az emberek százmillióinak-e, akikre biztos halál vár, ha kirobban a termonukleáris háború? Azoknak az államoknak-e, amelyeket az ilyen háborúnak már az első óráiban letörölnek a föld színéről? A KKP Központi Bizottságának június 14-én kelt levele sokat beszél az állítólag a forradalom nevében hozandó »el« (Folytatás a 2. oldalon^ 0101010123023200534800000101020202000001000102010000010202000201020201
