Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)

1963-07-03 / 153. szám

Szerda, 1963. július 3.

3

SOMOGYI NÉPLAP

Hruscsov elvtárs beszéde a berlini nagygyűlésen

(Folytatás az 1. oldalról.)

Német Szövetségi Köztársasággal. Ország hűen békeszerető politikájához, érdekének tekinti, hogy a Szovjetunió és Nyugat-Németország kapcsolatai a bizalom és az együttműködés, útján fejlődjenek. Ügy vélem, a német népnek is mélységesen érdeke, hogy országunkkal és az ösz- saes többi szocialista országgal szilárd, baráti kapcsolatokat tartson fenn.

Ha visszapillantunk a nem is olyan távoli múltba, találunk példát a Szovjetunió és Németország közötti kapcsolatok efajta fejlődésére. Az első világháború után volt egy olyan időszak, amikor a német állam vezetői találtak magukban elegendő erőt ahhoz, hogy bátnan beismerjék: Németország és a Szovjetunió baráti kapcsolatai hasznosak mindkét országnak, mindkét népnek.

Meg tudták oldani a Versailles! békeszerződés minden buktatóját, és országaink között jó kapcsolatok alakultak ki. Ez érett államférfiúi cselekedet volt.

Milyen kárt okozott e:z Németországnak, gazdaságának? Semmilyét. Ellenkezőleg: a német ipar rendeléseiket kapott a Szovjetuniótól és ez lehetőséget adott amna, hogy helyreállítsa és fejlessze Németország gazdaságát. A kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok létrejötte a Szovjetunióval lehetővé tette Németországnak, hogy nagyobb százalékkal foglalkoztassa iparát, munkát adjon a német dolgozóknak.

Hruscsov beszédének további részében a német kérdéssel foglalkozott. — A népek — hangoztatta — a német kérdés megoldását várják, hogy ily módon létre lehessen hozni a népek együttműködésének, barátságának békés fejlődéséhez szükséges még kedvezőbb feltételeket.

Mit kell tenni az európai, és következésképpen az egész világ békéjének megszilárdítása céljából?

Fel kel! számolni a második világháború maradványait és békeszerződést

kell kötni Németországgal.

A Németországgal kötendő békeszerződés aláírása nemcsak a Szovjetunió népei, hanem a békés politika mellett állást foglaló többi ország számára is előnyös lenne. A békeszerződésre szüksége van a többi európai országnak is, az egész világ népednek; a békeszerződés aláírása különösen megfelelne Nyugat-Németor- szág lakossága érdekednek és óhajainak.

Mit javasol a Szovjetunió, amikor a második világháború maradványainak mielőbbi felszámolását sürgeti? Mi semmi olyat nem indítványozunk, ami megváltoztatná a jelenleg fennálló és a hitleri Németország szétzúzása következtében létrejött feltételeket és helyzetet. Csupán jogilag akarjuk rögzíteni a kialakult helyzetet, hogy ily módon megfékezhessük a revansistákat az új háború kirobbantásának előkészítésében.

Józanul kell szemlélni a dolgokat. Meg kell érteni, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nem mítosz, hanem létező állam, amelynek megvan a maga kormánya, társadalmi rendje, törvényed és határai.

A revansista körök, hallani sem akarnak a békeszerződés megkötéséről. Céljukul tűzték ki, hogy felszámolják, elnyelik az NDK-t. Világosan látják azonban, hogy ezt saját erejükből nem érhetik el. Nem elég erős a gyomruk ahhoz, hogy ezt a falatot megemész- sze, no meg a torkukon is akadna ekkora falat. Ezért igyekeztek annyira belépni a NATO-ba, a nyugati hatalmak agresszív katonai tömbjébe. A megmaradt hitleristák úgy látták, hogy a NATO lehetőséget nyújt nekik ábrándjuk valóra váltásához, s végül revansot vehetnek a második világháborúban elszenvedett vereségért.

A Nyugat agresszív körei pedig a fő ütőerőnek akarták felhasználni Nyugat-Németor- Szágot a szocialista országok ellen. E rabló tervek platformján találkoztak a nyugati agresszív körök és a német re- vansisták érdekei — jelentette ki Hruscsov.

Megértjük azokat a németeket — folytatta —, akik szeretnék, ha hazájuk egyesülne, s' megszületne az egységes, békeszerető demokratikus német állam. Ez természetes és jogos óhaj. A béke és együttműködés politikája közelebb hozza, a háború és a revans politikája pedig távolabbi időre halasztja e cél megvalósítását.

Látnunk kell — hangoztatta —, hogy az imperialista erők saját érdekükben próbálják kijátszani a németek e természetes óhaját, s a Német Demokratikus Köztársaság felszámolására törekednek.

De korunkban nem lehet így megoldani a német kérdést. Ez a polgárháború, a világháború útja. Márpedig tudjuk, mit jelent a háború ma, amikor rendelkezésre állnak a nukleáris rakétafegyverek. Még Adenauer kancellár is, akit pedig mindenki másnál erősebben mételyezett meg a revansiz- mus, megérti, hogy ha megkezdődik a háború, először Nyugat-Németország ég eL Még a kapitalizmus legféktelenebb képviselőd is látni kezdik, hogy a háború ma ön- gyilkosság bármely agresszor számára — hangoztatta Nyiki- ta Hruscsov.

Igen, Hitler ezeket a célokat akarta elérni, de dicstelenül elbukott. Hogyha a re- vansisták Hitler eszméivel akarnak élni, ugyanaz a sors fogja őket is ómi. így hát jobb lenne, ha minél előbb higgadt realista álláspontra helyezkednének. Ahogy a távozó kancellár dicstelenül fejezi be pályafutását, mert nem volt képes ésszerűen értékelni a világhelyzetet, az új kancellárra is ugyanez a sors vár, ha nincs elegendő ereje, hogy reális vágányra álljon.

Kennedy nyugat-berlini látogatásának tényében egymagában nincs semmi rossz. Üdvözölni lehetne a látogatást, ha jószándékú lett volna. De azok, akik az elnököt meghívták, természetesen nem jóindulatból tették ezt. Esztelen re- vansiista törekvéseikhez akartak megerősítést kapná.

Sajtójelentésekből ítélve az amerikai elnök nem mindjárt egyezett bele abba, hogy a távozó kancellár társaságában utazzék Nyugat-Berlinbe. Szemmel láthatóan felismerte, hogy ez a társaság mindenképpen rossz fényt vet utazására.

Az a mód, ahogy Kennedy

a nyugatnémet revansisták törekvései elé sietett, mindenképpen elszomorítja azokat, akik az elnöknek a washingtoni egyetemen tartott legutóbbi beszédét szerették volna megerősítve látni. Ez a beszéd a nemzetközi helyzet józan értékelésével emelkedett ki a többi közül.

Tizenhárom nappal azután, hogy az elnök említett beszéde elhangzott, Kennedy megérkezett Nyugat-Németország- ba, azután pedig Nyugat-Ber- Hnbe, és egészen, más szavakat mondott. Ha elolvassuk Kennedy elnök Nyugat-Német- országban, különösen pedig Nyugat-Berlinfoen elmondott szavait, és összehasonlítjuk ezeket a washingtoni egyetemen mondott beszéddel, azt gondolhatnánk, hogy két különböző elnök mondta azokat.

Az Egyesült Államok elnöke Franciaország elnökével versengve próbálja elnyerni az »agg nyugatnémet özvegy« kegyeit. Mindketten meg akarják hódítani kihűlt szívét, amely gyakran sugalmaz tulajdonosának teljességgel kártékony gondolatokat S ha ennek az özvegynek úgy fognak _ udvarolni, ahogy azt ez a két udvarló teszi, amelyek közül mindegyik saját szívéhez próbálja kötni őt, akkor az özvegy még azt gondolhatja, hogy lényegében tőle függ a világraszóló problémák megoldása. Pedig a valóságban már igen kevés múlik rajta.

Az efajta udvarlás csak feszültséget idéz elő, éspedig igen feszült világhelyzetet.

Az amerikai elnök nyilván aláposan tanulmányozta Dulles volt amerikai külügyminiszter beszédeit ahhoz, hogy olyan aníikommunista beszédeket mondhasson, mint amilyeneket Nyugaf-Németországban és Nyugat-Berlinben mondott. Mégpedig nem is annak a Dullesnak a beszédeit, aki az amerikai külügyminiszter életének utolsó hónapjaiban volt, hanem, hogy úgy mondjuk, az egészséges Dullesét, aki rá- kényszerítette akaratát a Fehér Házra. Csak nem akar az Egyesült Államok elnöke visz- szatémi most ahhoz a csődre vezető politikához, amelyet Dulles hatalma teljében hirdetett meg?

Hruscsov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország mindig igaz báláiként, s a kommunizmus győzelméért vívott harc szövetségeseként állt és fog a jövőben is állni a Német Demokratikus Köztársaság mellett.

Ostoba és veszélyes a nyugatnémet revansistátonak az a reménye, hogy katonai úton számolják fel a Német Demokratikus Köztársaságot

Ha Hitler előre látta volna saját végét, nemigen szánta volna rá magát kalandjára. Azért robbantotta ki a háborút, mert azt hitte, győzni fog. Hitler még a gondolatát sem tűrte volna annak, hogy kénytelen lesz öngyilkossággal véget vetni életének azért, hogy elkerülje a népek igazságos büntetését, ahhoz, hogy ne kelljen úgy szembe néznie önmagával, mint az emberiség ellenségével.

Ügy vélem, hogy a kapitalista vezetők jó! tudják, mire vezethet egy a modem haditechnikával megvívott világháború.

Miért nem hajlandók a nyugati hatalmak me#:ötini a német békeszerződést? A nyugatnémet kormány politikája nem a nyugatnémet nép érdekeiből, hanem az amerikai monopóliumokkal szoros kapcsolatban álló német revansisták érdekeiből indul ki. Az amerikai monopolistáiknak előnyös, hogy szövetségeseiket állandóan a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal ijesztgessék. Mindenki számára érthető, hogy minél többet költ egy ország védelmi kiadásokra, annál kevesebb erőforrása marad a gazdasági élet békés ágainak fejlesztésére. Az amerikai imperialisták éppen1 erre törekednék szövetségeseiknél, arra, hogy a nyugatnémet és egyéb monopolkörökkel fennálló versenyben minél kedvezőbb helyzetbe jussanak.

Figyelembe kel. venni, hogy az amerikai imperialisták arra számítanak, ha Nyugat-Né- metországot a fegyverkezési verseny útjára taszítják, akkor háborús konfliktus esetén Nyugat-Németország területe esik elsősorban a nukleáris csapás övezetébe, az Egyesült Államok pedig egy időre kívül maradhat. A nyugatnémet népnek azonban az az érdeke, hogy Németország békésen fejlődjék, rendeződjenek és fejlődjenek a szocialista országokkal való sok oldalú kapcsolatai. Megvannak-e ehhez a megfelelő objektív feltételek? Meggyőződésünk, hogy vannak ilyen feltételek.

Először: A Szovjetunió és az NSZK között nincsenek olyan ledönthetetlen sorompók, amelyek kizárnák a két ország közötti együttműködés lehetőségét. Természetesen ellentétes ideológiai pólusokon helyezkedünk el. Országainkban más-más a társadalmi rend. De hiszen ez nemcsak az NSZK-t választja el a Szovjetuniótól, a szocialista országoktól. A társadalmi politikai vízválasztó két különböző rendszer között húzódik; a szocialista és a kapitalista között, s a kapitalista rendszerhez nemcsak Nyugat-Németoir- szág, hanem az Egyesült Állatnék, Anglia, Franciaország,

Olaszország' és még sok más állam is tartozik.

S ha más kapitalista országokat a társadalmi gazdasági rend különbözősége nem feszélyez abban, hagy fejlessze együttműködését a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, akkor Nyugat-Németország miért nem haladhat ugyanezen az úton?

Másodszor: A nyugat-németországi németeknek vannak olyan politikai és gazdasági érdekeik, amelyek azonosak a szocialista országok népeinek érdekeivel. Vonatkozik ez elsősorban a békére. Ügy hiszem, Nyugat-Németországban sem mer egyetlen egészségesen gondolkodó ember abban kételkedni, hogy a szovjet nép és más szocialista országok dolgozói a nemzetközi feszültség megsriintetéséért közeiének. békés életet akarnak az egész földöm

Ami a gazdasági életet illeti, ezen a területen több vonatkozásban is találhatunk szilárd alapot az országaink között fennálló kapcsolatok fejlesztéséhez — mondotta Hruscsov.

— Nyugat-Németországnak ipara, egész gazdasága fejlesztéséhez szilárd, állandó külső piacra van szüksége. Ezen a téren azonban összeütközésbe kerül nyugati partnereivel — az Egyesült Államokkal, Angliával, Franciaországgal, Olaszországgal és más országokkal —, s érvényesül a konkurren- cia törvénye. Nekünk azonban Nyugat-Németország nem versenytárs Ha a Német Szövetségi Köztársaság több acélt és több- gépet gyárt, ez nem jelent számunkra rosszat. A gépek olcsóbbak lesznek, s mi többet vehetünk belőlük.

A történelmi fejlődésből és országaink gazdaságának szerkezetéből kifolyólag egyaránt következik, hogy jó kereskedelmi partnerek lehetnénk óriási lehetőségekkel.

— A nyugatnémet üzletemberek világosan látják azokat az élőnyöket, amelyeket a Szovjetunióval, A Német Demokratikus Köztársasággal és a többi szocialista országgal való tartós és szilárd gazdasági kapcsolatok jelentenek. Mint látható azonban, politikai elképzelések nagy hatással vannak ezekre az üzletemberekre, és nem teszik lehetővé számúikra azt, hogy az egészséges gazdasági együttműködés útjára lépjenek velünk.

— A nyugatnémet vezetőknek — folytatta Hruscsov •—, ha valóban józanul akarnak politizálni, nem szabad megfeledkezniük arról az egyáltalán el nem hanyagolható körülményekről, hogy a második világháború után Európáiban és az Egyesült Államokban tapasztalt gazdasági fellendülés már régen áthaladt tetőpontján. Ezt nemcsak mi, marxisták, hanem a polgári közgazdászok is elismerik. Egyes tőkés országok üzleti körei már tesznek bizonyos intézkedéseket a fenyegető veszély elhárítására. Ilyen körülmények között — állapította meg a szovjet miniszterelnök —■ nem lehet okosnak és előrelátónak nevezni azt a politikát, amely figyelmen kívül hagyja a szocialista országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatokat, sőt akadályozza ezeket. Az ilyen politika árt .Nyugat- Németország gazdaságának.

Ezután Hruscsov a német békeszerződés megkötéséről beszélt és hangsúlyozta, hogy a szerződés megkötése gyökeresen normalizálná nemcsak a Szovjetunió és Nyugat-Németország, hanem az összes európai, és nemcsak európai országok közötti kapcsolatokat.

•— Ma már sokan megértik — jelentette ki —, hogy a német békeszerződés megkötésére vonatkozó javaslatunk nem egyoldalú érdékeket szolgál. A békeszerződés megkötésében ugyanúgy érdekelt Nyugat- Németország és Nyugat-Ber- lin. Ennek a lépésnek a megtétele minden békeszerető ország és nép érdeke.

Hruscsov ezután hangsúlyozta, a nyugati hatalmak agresszív körei mindent megtesznek, hogy megakadályozzák

a német békeszerződés aláírását. A német kérdés békés rendezésének ellenséged mint az ördög a szentelt víztől, úgy félnek attól, hogy a békeszerződés aláírása esetén Njnigat- Németország lakossága rádöbben az NDK és a többi szocialista ország ellen irányuló »hidegháború« folytatásának értelmetlenségére. A reakciós körök ellenzik a békeszerződést. mivel az agresszív észak-atlanti szerződés., széthullásától tartanak.

Előbb vagy utóbb eljön az az idő, amikor valamennyi német dolgozó megérti, hogy

állhatatosan harcolni Kell

a béke biztosításáért, a

második világháború maradványainak teljes felszámolásáért, a német békeszerződésért,

hisszük, hogy eljön az az idő, amikor Nyugat-Németország- ban olyan kormány lesz hatalmon, amely a Szovjetunióval, a Német Demokratikus Köztársasággal és a többi szocialista országgal való együttműködés útjára lép, amely békés; és minden néppel baráti politikát folytat.

Hruscsov ezt követően rátért a nukleáris kísérleti robbantások megszüntetésének kérdésére és emlékeztetett arra, hogy július közepén Moszkvában előreláthatólag tárgyalások kezdődnek e problémáról. Természetesen — folytatta a szovjet miniszterelnök — sokan vetik fel a kérdést, hogy végül is sor kerül-e a nukleáris kísérleti robbantások megtiltásáról szóló megállapodás aláírására. A kérdés felvetése teljes mértékben jogos.

Hruscsov utalt arra, hogy a nyugati hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok nem óhajtják aláírni a megállapodást. Igyekeznek a végtelenségig húzni a tárgyalásokat, különböző mesterséges ürügyekkel hozakodnak elő, csak hogy elodázhassák) az atom- robbantások betiltását Különösen makacsul, ragaszkodnak a nemzetköri megfigyeléshez.

A tudomány bebizonyította és a gyakorlat is teljes mértékben megerősítette, hogy semmi szükség a kísérletek, így a föld alatti kísérletek be- fáliásánál megfigyelésre. A kormányok tulajdonában levő nemzeti észlelőeszközök az önműködő szazmográf-állomá- sokkal együtt — amelyek felállításához hozzájárul a Szovjetunió — megfelelően biztosítják valamennyi kísérleti robbantás megszüntetésének ellenőrzését. Ennek ellenére a nyugati hatalmak az atomrob- bantások beszüntetését makacsul összekapcsolják az úgynevezett nemzetközi megfigyeléssel. Mindez azt jelenti — mutatott rá a szovjet miniszterelnök —, hogy a nyugati hatalmak más okokból kiindulva követelik a helyszíni szemlét.

Ha korábban lehetett is valakinek kétsége a nyugati hatalmak igazi céljai felől, amikor azok helyszíni ellenőrzést követeltek, most már erre nincsen semmiféle alap. Ismeretes, hogy múlt év végén a szovjet kormány jelentős lépést tett a nyugati hatalmak felé azzal, hogy beleegyezett évi 2—3 helyszíni ellenőrzésbe. Mivel is feleltek a nyugati hatalmak a jóakaratnak erre a megnyilvánulására? Nemcsak hogy nem értékelték méltóképpen’ lépésünket, hanem alkudozni próbáltak velünk az ellenőrzések számát és körülményeit illetően. Ezután még inkább nyilvánvalóvá vált, hogy nyugati tárgyalópartnereink nem egyenjogú szerződés megkötésén fáradoznak, hanem lehetőséget akarnak kapni arra, hogy berepülhessenek szovjet területre, légi fényképeket készítsenek, és egyéb olyan dolgokat műveljenek, amelyek semmiképpen sem tartoznak az atomfegyver-kísérletek betiltásához, de kielégítik a NA- to-hadiszállások igényeit.

Az imperialista uraknak azonban meg kellene már tanulniuk, hogy a szovjet kormány sohasem adja fel saját országa, sem pedig a többi szocialista ország biztonságának érdekeit, nem nyitja meg kapuit a NATO felderítői előtt. Itt nincs helye alkunak. Álláspontunk ezzel kapcsolatban, világos és megmásíthatatlan.

A szovjet kormány bizonyos abban, hogy a népek érdekeinek mindenfajta atomfegyver- kísérlet — légköri, űrbéli, víz alatti és föld alatti — tilalmi egyezményének mielőbbi megkötése felel meg, de most ez a nyugati hatalmak álláspontjának figyelembevételével lehetetlen.

A szovjet kormány gondosan mérlegelve a kialakult helyzetet, a népek sorsáért érzett magasrendű felelősségtől vezettetve kijelenti: mivel a nyugati hatalmak akadályozzák valamennyi atomfegyver-kísértet tilalmi egyezményének megkötését, kész megegyezni a légköri, a világűrben végrehajtott és a víz alatti atomfegyver-kísérletek betiltásáról. Már korábban is javasoltuk ezt, de a nyugati hatalmak meghiúsították az egyezményt azzal, hogy olyan pótlólagos követelményeket támasztottak, amelyek területünkön széles körű helyszíni ellenőrzés végrehajtását helyezték kilátásba.

A nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről szóló egyezmény megkötéséről szólva Hruscsov rámutatott arra, hogy ennek megtörténte megr szüntetné a légkör radioaktív szennyeződésének veszélyét, elősegítené a nemzetközi légkör általános javulását, a feszültség enyhülését, megköny- nyítené a nemzetközi kérdések kölcsönösen elfogadható megoldását.

— Természetesen — mondotta — a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről szóló szerződés bármilyen nagy jelentőségű lépés, mégsem állítaná meg a fegyverkezési versenyt, nem háríthatja el, sőt lényegesen, nem is csökkentheti a termonukleáris veszélyt. A szovjet kormány tehát úgy véli, hogy már most, a nukleáris fegyverkísérletek megtiltáséról szóló szerződés megkötésénél egy másik nagy lépést is kellene tenni a nemzetközi feszültség enyhítése és az államok közötti 5>izalom megszilárdítása felé: megnemtámadási szerződést kellene kötni a NATO-országok és a Varsói Szerződésben részt vevő országok között. A Szovjetunió és a többi szocialista állam már évek óta javasolja ilyen szerződés megkötését. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy ez a javaslat egyre nagyobb nemzetközi helyeslésre talál, még egyes NATO-orszugokban is. Elérkezett az ideje, hogy ezt a javaslatot valóra is váltsuk. .

A nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló egyezmény megkötése, s egyidejűleg a két államtömb közötti megnemtámadási szerződés aláírása olyan új nemzetközi légkört alakítana ki, amely kedvez korunk legfontosabb problémái, köztük a leszerelés kérdése megoldásának.

— Elvtársak! A szocializmus útjára lépett népek bizalommal tekintenek a jövőbe. Nehéz harcokban megvédtük az imperializmussal szemben azt a jogunkat, hogy a rrfa- gunk életét saját meggyőződéseink és eszméink szerint építsük. A szocialista testvériség továbbra is sikeresen építi . a kommunista társadalmat,

amelyben nincs ellenségeskedés, kizs ákmányolás, és amelyben az ember testvére és barátja az embernek.

— A nézetek és az érdekek azonosak, a proletárszolidaritás, a marxizmus—leninizmus halhatatlan tanítása iránti hűség, a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság közötti barátság megren- díthetetlen alapja — jelentette ki Hruscsov.

Befejezésül Hruscsov éltette a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság barátságát, a szocialista testvériség országainak egységét, a Német Demokratikus Köztársaság munkás-paraszt kormányát, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságát, élén Walter Ulbricht elv társat.