Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-03 / 153. szám
2 Szerda, 1963. július 3. \ SOMOGYI NÉPLAP Németh Ferenc eivtárs beszéde a termeitiszövetkezeti vezetöh megyei tanácskozásán (Folytatás az 1. oldalról.) den anyagi befektetés nélkül r— csupán azzal, hogy hozzáértő, rátermett vezetés veszi át az irányítást, szinte egyik évről a másikra gyökeres változás, helyenként ugrásszerű fejlődés következik be. Szövetkezeti mozgalmunk kivált 1962- ben számos példát szolgáltatott erre. Gondoljunk csak Istvánidd, Lakócsa, Bélavár, Balatonendréd és1 még több gyenge szövetkezet múlt évi fejlődésére. Ezek példája azt igazolja, hogy a gyenge szövetkezetekben a legjobb és a leggyorsabbban visszatérülő lefektetés a rátermett, hozzáértő, a tagok bizalmát élvező vezetés kialakítása. A rászoruló gyenge szövetkezeteket anyagilag is támogatja az állam. Szenta, Török- koppány, Balatonkeresztúr és még néhány szövetkezet nagyobb összegű dotációban részesül. Ám azt is világosan és határozottan meg keil mondanunk, hogy egyetlen falu szövetkezeti parasztsága sem rendezkedhet be tartósan arra, hogy jövedelmének kiegészítésére évről évre az államtól vár százezreket, milliókat. Senki Mint már az előbb említettem, a termelést a fejlődés, a folyamatos javulás, az eredmények jellemzik. De hát kihoztuk-e a földből mindazt a termést, ami benne van? Állat- állományunk adja-e azt a hozamot, amire képes? Tudjuk jól, hogy többet termelhetünk, ha lehetőségeinket jobban kihasználjuk. Ehhez nemcsak újabb anyagi beruházásra van szükség, hanem a termelés mindennapos ffelhdatainak szervezettebb és jobb elvégzésére is. Mindent a maga idejében — mindenki ismeri és helyesli ezt a jelszót. A baj csupán az, hogy nem mindenki valósítja meg. A tavalyi ősz, úgy vélem, mindnyájunk számára tanulságos *és emlékezetes leckét adott: korán beköszöntött a tél, és több-kevesebb időszerű munka elmaradt. Számos tsz-ben szeptemberben és októberben nagyon ráértek a vetéssel. A vezetők úgy számoltak, nincsenek elkésve, lesz még idő arra, hogy földbe tegyék a gabonát. Elszámították magukat, kifutottak az időből. Azok a termelőszövetkezetek, amelyek jól megszervezték a munkát, elvethették összes gabonájukat. Dicséret és elismerés illeti őket ezért. Becsapódni viszont nemcsak azok csapódtak be, akik nem tudtak elvetni, hanem azok is, akik akkor kezdtek kapkodni, amikor már nagyon a körmükre égett a dolog. Mintegy 30 000 holdon késve került a földbe az őszi kalászosok magja. Ezeken a területeken — a ' téli kiritkulást is figyelem.be véve — holdanként mintegy 3 mázsás terméskieséssel kell számolni. Kereken 90 000 mázsára tehető ez a mennyiség, pénzértékben pedig 20 millió a veszteség. Nem túl drága ez az ár a késlekedésért, kényelmességért, esetenként a tehetetlenségért, a mulasztásért? A termelésnek általánosan ismert, alapvető folyamata a növényápolás. Tudják ezt jól á tsz-vezetők és a tsz-tagok is. A június 29-i jelentés szerint a nagyatádi járásban a burgonyának 50 százaléka mégsem volt másodszor betöltve. A tabi járásban pedig 65 százalék ez az arány. De milyen termést várhatnak attól a burgonyától egyik-másik tsz-ben, amelyiknek első kapálásához és tőltögetéséhez csak június vége felé fogtak hozzá? Ezekhez a munkákhoz nem kellett volna semmiféle beruházás, hanem csupán arra lett volna szükség, hogy a szövetkezet vezetői előrelátóan megszervezzék, a tagok pedig idejében elvégezzék a növényápolást. Ugyancsak a múlt héten volt még kapálatlan kukorica Bá- bonymegyeren, Fonóban és »ásutt. Pedig ezeknek a tszne számítson arra, hogy saját mulasztását, hanyagságát, nemtörődömségét a munkásosztály fizeti meg. Inkén az ősszel nem válogatták ki idejében a burgonyát. Sérsekszöllősön a téf beállta előtt a kukoricának körülbelül csak 20—25 százalékát törték le. Másutt évről évre meghamisították a zár- számadási mérleget, hogy minél többet kioszthassanak, most pedig dotációt kémek: A mulasztást, a hanyagságot, a felelőtlenséget senki nem varrhatja más nyakába, s az ilyen szövetkezetek tagságának félreérthetetlenül meg kell mondani, hogy nem az állami támogatás, hanem a becsületes munka a jólét alapja. Ma már ott tartunk, hogy minden szövetkezetnek meg kell tanulni a saját lábán járni, s a kapott segítséget okosan és ésszerűen felhasználni. A gyenge tsz-ek erősítése, támogatása már a múlt évben is a megyei vezetők munkájának homlokterében állt. Ma is fontos feladatunk, hogy megkülönböztetett gonddal segítsük őket. Megerősödésükhöz azonban döntően az kell, hogy vezetőségük, tagságuk becsülettel végezze el munkáját. eknek a vezetői sem úgy tudják, hogy június 20-a után van a kukorica első kapálásának ideje. Hát akkor miért hagyták gazban ilyen, sokáig ezt a növényt? Az elmaradás szer- veretlenségből, bizonyos fokú felelőtlenségből fakad. Mikor jutunk el végre oda, hogy ne csak szólam legyen a »mindent a maga idejében« jelszó, ne csak hangoztassák arany- igazságként, hanem eszerint cselekedjenek is mindenütt? Legnagyobb értékű szálas takarmányunk a pillangós széna. Ezt több helyen mégis késve takarították be. Hogyan dolgozik az a tsz-vezetőség és az a pártszervezet, amelynek szeme láttára előfordulnak ilyen esetek? A ráérős hangulat nem új keletű dolog, régóta megvan, és helyenként hosszasan tartja magát. Az esetek többségében nem az a baj, hogy valamilyen időszerű munkát elsietnek, hanem ellenkezőleg: az, hogy mindennel elkésnek. Ebből haszon nem származik, ebből csak kár keletkezhet. Nézzük csak, mi van akkor, ha nagyon ráérünk. Tavaly ősszel nemcsak gabonavetés, hanem mélyszántás is maradt el. Emiatt az idén a kukoricának túlnyomó többsége — a 110 000 holdból 90 000 hold — tavaszi szántásba került. A szakemberek kiszámították, hogy körülbelül 280—300 ezer mázsával kevesebb termést ad ez a terület. Ezzel az abrakkal 50—55 000 darab sertést lehetne meghizlalni, s ezért 75—80 millió forint járna. Bizonyos, hogy az érdekelt tsz- ek vezetői is tudják ezt. Az is valószínű, hogy a kukoricát szemlélve ma már sajnálkóznak az őszi mélyszántás elhanyagolása miatt. Ám ilyenkor már késő a bánkódás. Legyen tiszta a hátáé a nyáron is Ügy vélem, időszerű a ráérős hangulat és a késlekedés káros hatására most, az aratáskor is figyelmeztetni. Az idén p gépek a kalászosoknak mintegy 90 százalékát levágják. Egyáltalán nem azt jelenti ez, hogy a parasztembereknek aratás idején nincs más dolguk. A széna betakarításából is jut tennivaló erre az időszakra. S ami a fő, a növényápolást folytatni kell ekkor is. Nem annyiszor kapáljuk meg a kukoricát, a répát, a napraforgót, ahányszor ráérünk, hanem annyiszor, ahányszor megkívánja. Adjuk ki a jelszót, és valósítsuk meg, hogy a határ legyen tiszta állandóan, tehát az aratás idején is. A gabonabetakarító gépek kiszolgálása minden, szövetkezetnek fontos feladata és kötelessége. Egyelőre nincs biztosítva, hogy valamennyi új kombájnra hozzáértő ember üljön. A szövetkezetek engedjék. kombájnnal dolgozni géphez értő szakembereiket ebben az időszakban. Vagy ott van a kombájnszalma betakarítása. Mondjuk ki, határozKülön kívánok szólni még a kenyérgabonáról. Tavaly ilyenkor nagyobb területről arattunk búzát és rozsot, mint az idén. Ha, valamikor, akkor most nem feledkezhetünk meg arról, hogy a népgazdaságnak minden szem gabonára szüksége van. Késedelmes aratással, kellően be nem állított gépek üzemeltetésével nem szabad növelni a szemveszteséget. Amit betakarítottunk, azt a kombajninál és á cséplőgépnél egyaránt pontosan vegyük számba, és törődjünk azzal, hogy mi lesz a sorsa a búzának és a rozsnak. Kenyerünkről, népünk kenyeréről van szó! Ezért erről a helyről is fölkérem szövetkezeteinh vezetőit, hogy a termésből lássák el a tagságot a szükséglet erejéig, a többit, a fölösleget pedig a tagokkal egyetértésben szinte az utolsó szemig adják el közfogyasztásra. Teljesítsük felvásárlási tervünket. Ezt minden szövetkezeti vezető és tsz-tag tekintse becsületbeli ügyének, és ne tűrjenek meg semmiféle spekulációt. A tanácskozás részvevői jól tudják, hogy pártunk meghirdette a programot: termeljünk annyi kenyérgabonát, hogy egy szemet se kelljen külföldről behozni. Benne van ez a célkitűzés az agrárpolitika irányelveiben, a VIII. pártkongresszus határozataiban. Nem árulok el titkot, ha megmondom, hogy ennek ellenére az idén. is gabonát kell külföldről vásárolnunk. A kényszerű gabonabehozatalban része van Somogy megye mulasztásának, tehát a mi mulasztásunknak is. Ez az igazság, okuljunk belőle. Most, zuk el, hogy szalmát sem leszántani, sem eltüzelni nem szabad. Szükség van minden szálára. Szervezzék meg gondosan lehúzását, betakarítását. Helyesnek tartjuk, ha a tsz- ek megengedik, hogy a tagok vasárnapomként hazahordjanak annyi szalmát, amennyit munkaegységük alapján kaphatnak. Az aratást a szalma lehúzásával, a tarló elmunkálásával, a nyári mélyszántással tekinthetjük befejezettnek. Tapasztalatból tudjuk, hogy a mélyszántást ősszel soha nem sikerül elvégezni. Az egyébként is erős őszi munkacsúcsot tehermentesítjük azzal, ha az összes szabad terület mélyszántásának idejét az őszről a nyárra előrehozzuk. Jelenleg 3480 traktoregységünk van. Ezzel a gépparkkal a nyári mélyszántást idejében elvégezhetjük, A téli tanfolyamokon sok traktorost képeztek ki. Ezek után nem hivatkozhatnak semmire azok a termelőszövetkezeti és gépállomási vezetőik, akik kellő számú traktorra nem tudnak kettős műszakot szervezni. A 136 500 hold tarlószántásból 65 000 hold van előirányozva nyári . mélyszántásra. Van rá lehetőség, hogy idejében végezzék el, csak gondosan meg kell szervezni a munkát. nek összeállításához hozzáfogunk, senkinek sem lehet erkölcsi alapja arra, hogy tovább csökkentse a kenyérgabona termőterületét. Ehelyett azon kell gondolkodnunk, hogy hogyan termelhetünk több és több búzát és rozsot. Ázzál az eltökélt szándékkal fogjunk hozzá majd az őszi vetéshez, hogy megteszünk mindent a gabonaprogram végrehajtásáért. Segítsük hozzá a népgazdaságot ahhoz, hogy hazai termésből láthassa el az ország lakosságát. Ehhez nem csökkenteni, hanem növelni kell a vetésterületet. Teljesen indokolt és, megvalósítható az a célkitűzés, hogy az ősszel mintegy 112 000 holdon vessünk kenyérgabonát. A kenyérgabona-termelés növelése váljék a yaegye kommunistáinak, a mezőgazdaság dolgozóinak, a termelőszövetkezetek vezetőinek és tagjainak becsületbeli ügyévé. A jövő évi gazdagabb aratás megalapozásához úgyszólván már ma hozzá kell fogni. A több termés érdekében nemcsak a területet, hanem a holdanként! hozamokat is növelni kell. A parasztemberek jól tudják, hogy az egész termesztési folyamat részkérdésein, ezek összességén áll vagy bukik a termelés sikere. Hadd mondjam el az osz- topániak példáját. Egy harminc holdas tábla Autonómia fajta olasz búzából 28 mázsás hozamra számítanak. Fehérhere után vetették nyári mélyszántásba. A területet kétszer megtárcsázták és gyűrűshen- gerezték. Kísérletként korán, augusztus 28 -án elvetették a magot. Két részletben, az őszszel és a tavasszal összesen két mázsa műtrágyát adtak holdanként. Elvégezték a tavaszi ápolást és a vegyszeres gyomirtást. Mindent úgy tettek, ahogy azt a nagy hozamú búza nagyüzemi termesztése megköveteli. Amint látjuk, az eredmény nem is maradt el. Indítsunk mozgalmat az ilyen és a hasonló bevált termesztési tapasztalatok elterjesztésére és általános alkalmazására. Minden szövetkezet készítse el búzatermesztésének részletes ütemtervét. Július közepéig jelöljék ki mindenütt a leendő gabonatáblákat. Ezekbe a földekbe másodnövényt ne vessenek. Állapítsák meg, hogy melyik táblán mikor, milyen talajmunkát végeznek, s ezt traktorokra, traktorosokra bontsák le. A Évek óta komoly problémánk, hogy nincs meg az összhang az állatállomány és a takarmánybázis között. Esztendőről esztendőre 800—1400 vagon abrakot kell kölcsön kérni az államtól. Számos tsz-íben hiány van tömegta- karmányban is. Hányadán állunk tehát a tafcarmányter- mesztéssel? A megye 433 000 hold szántójából 240 000 holdat takarmánynövények foglalnak el. A területi arányok helyességén nem akarunk vitatkozni. Nyilván vannak olyan községek, sőt járások, ahol szükségesnek látszik újabb területek elvetése takarmánynövénnyel. Nem ez azonban a fő útja a takarmánygond megoldásának. A hozamok növelésére van szűk ség és arra, hogy a lehető legjobb minőségben, akkor takarítsuk be a megtermett takarmányt, amikor a legnagyobb a tápértéke. Ezen a téren sok a tennivaló. Számos tsz- ben késve kaszálják le a pillangósokat, és hagyják, hogy először äsenden napokig, azután meg petrencében hetekig ázzon. Mire kazalba kerül, levele jóformán már nincs is. Ha a tehénnek adják, csodálkoznak azon, hogy nincs elég tej. Ezen nem lehet csodálkozni. Kórótól nem tejelhet a jószág. Az állványos szénaszárítás még nem terjedt el általánosan. Miért vonakodnak tőle, miért nem alkalmazzák9 S megkérdezem a tanácskozás részvevőitől, hogy a pillangósok betakarításában mennyire tették anyagilag érdekeltté a szövetkezeti tagokat. Ha lassan, késedelmesen takarítjuk be a pillangós szénát, akkor tápértékének jelentős hányadát kint hagyjuk a termőföldön. Nem engedhetjük meg, hogy bárki is ilyen pazarló módon bánjék az megtermeli értékkel. A takarmánytermelés szempontjából nagy jelentősége Nemcsak a takarmány termesztés, hanem az egész növénytermesztés szempontjából vetési menetrendben az is szerepeljen, hogy melyik táblába milyen fajtát szándékoznak vetni, és hogy mennyi vetőmagra van szükség. A szakemberek számításai szerint az olasz fajtákból 140—160, a Be- zosztája 1-esből 130—140, a hazai fajtákból pedig 120—130 kilogramm szükséges egy-egy holdra. Ezt a mennyiséget el is kell vetni. Aki a vetőmagból bármennyit is meg akar takarítani, az nagyon rosszul jár. A hozamok növelése szempontjából a vetés idejének és a vetés mélységéinek is nagy jelentősége van, Ügy vélem, elvtársak, hogy nem fölösleges, hanem nagyon is szükséges ezekről a részkérdésekről beszélni. Csakis ezek megvalósításával számíthatunk nagyobb termésre. van a rét- és legelőgazdálko* dásnak. Sok szó esik erről már évek óta, de a rétek és legelők számos helyen még ma is a legelhanyagoltabb területei a mezőgazdaságnak. A termelőszövetkezeti vezetők többsége a rét- és legelőgazdálkodást nem tekinti a mezőgazdaság szerves részének. Ebben az évben van kezdeti javulás. Minden járásban folytat egy-két termelőszövetkezet fűtermelési kísérletet, Tapasztalatcseréket rendeztünk a kísérleti eredmények helyszíni ismertetésére, s mintegy 7—800 szövetkezeti vezető és tag vett részt' ezeken. Kivált a balatonszentgyörgyi szövetkezet vezetőit és a fonyódi járási mezőgazdasági osztály munkatársait illeti dicséret azért, mert példásan megszervezték a rét- és lege- lőjavílási kísérleteket. Számottevő területről, 140 ezer holdról van szó. Ennek folyamatos és fokozatos rendibe hozásárai, karbantartásával nagy mennyiségű takarmányhoz juthat a megye állattenyésztése. Műtrágyát is •biztositoltunk a rétek és legelőik fűhozamának növelésére. Nem új növény a silókukorica. Az idén 14 400 holdon termesztik a szövetkezetek.! Fontos jól megszervezni betakarítását. Javasoljuk, hogy a gépállomási gépeket összevontan, brigádban üzemeltessék, a termelőszövetkezetek pedig egymás segítésére alakítsanak önkéntes brigádokat. Fordítsanak az eddiginél nagyobb gondot erre a munkára a járási tanácsok mezőgazda- sági osztályai is. Megvan tehát minden mód és lehetőség arra, hogy a termőterület növelése nélkül, 'a hozamok emelésével, a megtermelt takarmány gondos betakarításával megoldjuk a ta- k armánj'-ellátást. tállótrájgyázásnak. A szakemberek számítása szerint a szakszerűtlen, gondatlan kezelés következtében a trágya tápanyagának mintegy 50 százaléka ' kárba vesz. Ez, 3000 vagon műtrágyának felel meg, s -pénzben kifejezve 30 millió forint az értéke. Miért fordulhat elő Ilyen nagy veszteség? Azért, .mert soli helyen szemétnek tekintik az istállótrá- gyát, pedig tudhatnák, hogv ezzel lényegében a . termőföld aranyat érő orvosságát dobják el maguktól. Folytatva az előbbi gondolatsort: ha az istállótrágya összes hatóanyagát például kukoricatermesztésre fordítanánk, akkor 6000 vagon abraktöbblethez jutnánk. Ez 120 000 darab sertés meghizlalásához elegendő mennyiség. A szakszerű trá- gyakezelés eredményeként tsz-eink tehát 180 millió forint többletbevételhez jutnának, s ez az összeg a munka(Folytatás a 4. oldalon.) is döntő jelentősége van az ísAz elnökség. Szakítsunk a ráérős hangulattal, mindent Tegezzünk el a maga idejében A népgazdaságnak minden szem gabonára szüksége Tan amikor az idei ősz vetéstervéA takarmányelláíást nem a terület, hanem a hozamok nŐTeléséTel oldhatjuk meg Nagy értéket nyerhetünk az Istállótrágya szakszerű kezeléséTel
