Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-12 / 161. szám
Somogyi Néplap MSZMP MEGYÉI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA Látogatás a tsz-irodán FIATALOK A LEJTŐN « Egy bíró naplójából IV. Az üzenjen egyetlen munkatársnak hiányzott csak: Marikának, a kis segédmunkásnak, akinek Tibi udvarolni kezdett, s időnként hazakísérte. Marika előtt a gáncs nélküli lovag, a hős szerepében tetszelgett. Átlátszó hazugságokkal akart bizalmába férkőzni. Marikát is kihallgatom a tárgyaláson. — Soha nem gondoltam volna Tibiről semmi rosszat — mondja a lány szemlesütve. — S maga mindent elhitt neki, amit mondott? Hiszen olyan nyilvánvaló hazugságokat tálalt fel magának, amiket ma már egy tizenhat éves kislány sem hihet el. — Néha ugyan gondoltam oá, hogy nem mond igazat, de olyan szépen tudott beszélni, és olyan jó volt hallgatni. Nekem becsületessége tetszett a legjobban. Soha nem akart tőlem semmit. Persze azt Marika nerr tudta, hogy Tibi már aikkoi hosszú ideje tartott fenn nemi kapcsolatot Györgyivel, egy másik lánnyal. De ezt nem mondtam meg neki a tárgyaláson, nem akartam szétrombolni illúzióit. Ma is tűnődöm magamban: ahány hely, annyiféle arcot mutatott Varró Tibi, mindig az adott helyzet követelményeinek megfelelően. Mi kellett volna ahhoz, hogy őszinte emberré váljon? Mindenesetre egy bizonyos: a családi étet ziláltsága, az apa erkölcstelensége, az anya ideggyengesége jelentősen befolyásolta az amúgy is gyenge jellemű, cinikus, hazudozó, színészkedésre hajlamos fiút. S akkor már nem volt megállás. Most már rendszeresen találkozik Jóskával, aki csaknem ugyanazon a napon maradt ki a munkából. Kölcsönösen meggyőzik egymást, hogy nem érdemes dolgozni. Jóskának még van pénze, mert nemrégiben vette föl járandóságát. Egyelőre szórakozni fognak, aztán majd csak kietlenek valamit. Egy éjszaka öt szórakozóhelyet járnak végig. Mindenhova taxin mennek.- Gyorsan nyakára hágnak Jóska pénzének. Sürget az idő, most már pénzt kell szerezni. De hogyan? A döntést későbbre halasztják, mert időközben Györgyi meghívja őket egy jó »házibulira«. Györgyi szülei ugyanis kis- öccsével együtt a Balaton mellé utaztak nyaralni. A szülők a lányt bőséges élelemmel és pénzzel is ellátták erre az időre. A lány azzal bújt ki a nyaralás elől, hegy az üzemből nem engedik el. Ennek valóságáról a lány szülei nem győződtek meg. Így hát szabad volt a vásár. Egy jó »házibuli« megszervezésének minden feltétele biztosítva volt. Hogyan folyt le a „kitűnően“ sikerült „házibuli“? Erről Jóska és Tibi is csak igen szűkszavúan vall. Így csupán találgatásokra vagyok utalva Csak Györgyi unokaöccse kottyantotta ed magát, amikor elmondta, hegy a buli után Tibi és Györgyi egy szobában aludtak. Talán a legjellemzőbb, amit erről a házibuliról Jóska mondott el a tárgyaláson: — Ez a házibuli igen jól sikerült. Jobban nem is sikerülhetett volna. — S meddig tartott? —kérdeztem. — Három napig — vágja rá mosolyogva Jóska. Egyébként Jóska valóban nem hazudott: a szép napok valóban három napig tartottak, mindaddig, amíg a »háziasszonynak« tellett a pénzből és az élelmiszerből. S vajon Jóska és Tibi a sok földi jót, a szíves vendéglátást mivel hálálta meg Györgyinek? Ezt is elmondom most, mert az ügy tényállásához hozzátartozik, és rávilágít a két jó barát gátlástalan magatartására. Már harmadnapon, amikor Györgyi a közértbe ment tejért, Tibi előállt tervével: meg kell szerezni a munkás pisztolyát. Ö tudja, hogy a fegyvert az íróasztalban hol tartja, sőt azt is kipuhatolta, hogy az íróasztal kulcsai egy cipzá- ras aktatáskában az íróasztalon vannak. Jóskának viszont az öngyújtók és golyóstollak kellenek, amelyeket Györgyi előző nap mutogatott neki. De miért kell Tibinek a pisztoly? Ezt még Jóska sem tudja. — Ne törődj vele! Most cselekedni kell! — mondja Tibi rejtélyes mosollyal. Hozzálátnak a »munkához«. A terv azonban meghiúsul mert Jóska jelzi az erkélyről, hogy Györgyi mór jön vissza a közértből. Mindent gyorsan visszaraíknak az íróasztalba. Tibi azonban nem adja föl a tervet. Az íróasztal kulcsait zakójába helyezi, hogy később nyugodtan tudjon »dolgozni«. Még a délelőtt folyamán valamilyen ürüggyel elmennek, aztán Györgyit telefonon lecsalják a parkba. Most sikerül a tervet végrehajtani. Tibi a pisztolyt tartalmazó zöld kazettával rohan a Körtér felé. Jóska alig bírja követni. A fontos, hogy megvan a zsákmány. A zöld dobozt fol- feszíták, Tibi övébe dugja a pisztolyt, magához vesz néhány tárat, két tárat Jóskának is ad. Ott a Körtéren megszületik a végleges terv is: erőszakkal gépkocsit szereznek, aztán Nyugatra disszidálnak. Jóskának rokona van Szombathelyen, az majd segít. S ha ellenállásra találnának, ott van kezükben a fegyver, keresztüllövik, aki ellenszegül. S most vessünk ismét egy pillantást a két fiú otthonára. A fiúk már napok óta távol vannak. Vajon nem hiányoznak otthon? A tárgyalás adatai alapján a következő kép alakul ki bennem: Tibi távollétét senki sem hiányolja. Anyja kórházban van. A mostohaapa pedig nőügyeit bonyolítja. Szinte kapára jön neki, hogy Tibi nincs otthon. Majd csak előkerül. És ha nem? .:. Akkor sem történik nagy baj, legalább nem okoz több gondot. Az apa és a szomszédok tanúvallomása alapján ezt a következtetést vonom le. S Jóska szülei, akik pedig rendes emberek, nem hiányolják fiukat? Az apa nem ér rá ezzel a »kérdéssel« foglalkozni, any- nyira leköti a munkája. Precíz ember, nála van bizonyos fontossági sorrend. Be nem ütemecaett »problémákkal« nem tud foglalkozni. Az anya viszont egyfolytában aggódik, de sehová nem fordul. Már hozzászokott Jóska csavargásához. Igaz ugyan, hogy ilyen hosszú ideig még sohasem maradt el hazulról. Viszont sok gonddal küszködő férjét sem akarja az ilyesmivel zaklatni. Az anya végül is azzal nyugtatja meg magát, hogy Jóska élelmes gyerek, biztosan nem alszik az utcán. Szekeres Károly (Folytatjuk) — Mindenki aratni ment lelkem, de ha már itt van, segíthetne zöldibabot pucolni. -a (Szegő Gizi rajza.) „A szorgalom királyai“ Magunk mögött hagyjuk az aranyló búzatáblákat, a zöldellő kukoricásokat. Ahogy haladunk befelé az erdőbe, mindjobban körülölel bennünket a csend. Az út szürke porával együtt bejut a kocsiba az édeskés hársfaillat is. Az út mellett, a zöld lombok alatt méhkaptárok sorakoznak. Körülöttünk sokezemyi méh. Apró testük csillog a júliusi napfényben. Szorgosan dolgoznak A jól sikerült akácvirágzás után most az ezüsthárs nektárét gyűjtögetik. Andó Antal és Zalavári Já- >s az egyik kaptárban az anyát keresi. Ahogy a nagy fakaptárból sorra kiemelik a kereteken egy ismeretlen világ tárul fel előttem. A hatszögletű viasz- lépben már méz aránylik, és a sárga lépet sötétbarnára festi a rajta nyüzsgő sok száz méh. Féltve zümmögik körül, és nem jó szemmel nézik az idegen látogatót. Azt mondják a méhészek, hogy idegesek a méhek, mert nagyon meleg van, erősebb a virágillat. Ilyenkor hamar csípnek. Egyik cigarettáról a másikra gyújtunk rá, hogy elhessegessük a felénk rajzó méheket, de még így is megesik egykét erőteljes szúrás. A méhészek nem törődnek vele, LEVIZSGÁZTATTAK NEW YORKBAN írta: Ludvig Askezany A taxisofőrt Stanislaw Potockynak hívták. Krakkó környékéről származott, de már annyira elamerikanizá- lódott, hogy szülőfalujának nevét sem tudta rendesen kiejteni. Ezzel a Potockyoal volt nekem egy kis beszélgetésem, ami elég rosszul végződött. — Honnan való? — kérdezte, amikor megállapította, hogy külföldi vagyok. — Csehszlovákiából. Mentünk tovább, hallgattunk. — Menekült? — kérdezte. — Nem. Látogatóba jöttem. — Tetszik magának itt nálunk? — Van, ami tetszik, van, ami nem tetszik, —> Akárcsak nekem — nevetett föl a sofőr. — Na és mi nem tetszik magának? — folytatta a diskurzust. — Szereti az olyan típusú nőket, mint Marilyn Monroe? Kár, hogy meghalt. — Válóban, nekem is tetszett. — Látott Monroe-filmet? *— Sajnos, nem. — Nem látta öt? — Nem. Mentünk tovább és hallgattunk. — Van maguknál színes televízió? — Még nincs — válaszoltam. — Na, látja! Nálunk már van. Később majd éu is veszek egy készüléket. Most még nem. — Miért? — Feleségem a szülőotthonban van. Sok pénzbe kerül. — Nálunk a kórházi kezelés teljesen ingyenes — jegyeztem meg röviden. — Mi az ingyenes? — A kórházi kezelés és a szülőotthon is. — Igen — válaszolta ki- mérten — , hallottam már róla. De a gyerekeket oda kell adni az államnak, igaz? — Em ber! Ne örüljön meg! A gyerek az anyáé. — Tudom, csak próbára akartam tenni. Mentünk tovább és hallgattunk. — Mondja csak — kérdezte —, a fogakat is ingyen húzzák maguknál? — Persze. — A röntgen sem kerül semmibe? — Nem. — Valamennyien fizetés nélkül röntgeneztethetik magukat? fe— Mindenki. — Tudom. Csak levizsgáztatom, hogy tényleg onnan jött-e. — Jó, csak vizsgáztasson, ha kedve van hozzá. — A gyerekkocsi is ingyenes? — akarta tudni. — Bizonyos mértékben igen — válaszoltam. — Ne beszéljen mellé! Keü érte fizetni vagy nem? — Valamit kell fizetni, de kapnak rá pénzt. — Kik? te Az édesanyák, te A gyerekkocsira? — Igen, a gyerekkocsira. fc— Elég! — szólt Potocky. te Kiszállhat. — Nem szállók ki. Nekem az L Avenue-re kell mennem. — Szálljon ki! Utálom a propagandát, érti? Állandóan az jár az eszembe, hogyan akar átejteni. Nem tudok közben a közlekedésre is figyelni, — Jó, akkor kiszállok. Mentünk tovább és hallgattunk. — Miért beszél összevisz- sza? Miért akar engem átejteni? — szólalt meg ismét. — Nem beszélek» a levegőbe. — A maga felesége is ingyen kapta a gyerekkocsit? — Nem, ő pénzt kapott. A gyerekkocsira? — Yes. Mentünk tovább és hallgattunk. — Megérkeztünk, •— Köszönöm, •— Mikor lesz maguknál színes televízió? Van egyáltalán televíziós készülék az autóikban? — Az még nincs nálunk otthon. — Na, látja. Nálunk ez viszont már van. És ezzel szó nélkül továbbhajtott. Én pedig kereshettem magamnak másik taxit. Fordította: Szentirmai László M ÍOAfOk Felvételi megszokták, de nekem sokáig sajog a karom. A »törvény« jut eszembe, amit a méhek szabtak maguknak. Talán ezzel tették lehetővé, hogy az ember megismerje életmódjukat, szokásaikat. Drákói ez a törvény, de igazságos, és amelyik megszegi, a legdrágábbal, az életével fizet. Életmódjuk szigorú. Az anyaméh tartja össze a családot, s ha érzi, hogy élete végérája közeleg, utódról gondoskodik. Az egyik méhibölcső- ben új anya fejlődik, aztán ha kikel, megindul az élethalálharc. Az erő dönti el, hogy ki lesz tovább a család feje. Gyakran előfordul, hogy a szorgos méhek között megjelennek a rablók is, s ki akarják fosztani a népes családot Ilyenkor ádáz harc kezdődik a szorgalom gyümölcséért, a nektárért, s vagy kitessékelik az orvtáma- dókat, vagy mindannyian elpusztulnak. Életüket védik, munkájuk gyümölcsét, mélyért gyakran kilométereket tesznek meg. A méhészek kiszámították, hogy egy méh egy repülésire átlag 50 müigramm mézet tud begyűjteni. Mennyi fáradságos munkát jelent ez, ha összevetjük, hogy egy méhcsalád — 70—80 000 méh — egy nap alatt, közepes hordásnál 10—12 kilogramm mézet gyűjt össze. Ezrével indulnak el, és érkeznek percenként. Illik rájuk az elnevezés: »a szorgalom királyai«. Még alig pirkad, már útnak indulnak, s az est már leszáll az erdőre, de még mindig nagy a sürgés-forgás a kaptárak előtt. Eloltjuk a cigarettát, aztán beljebb indulunk, újabb családok felé. Egy völgykatlan szélén pillantjuk meg az újabb települést. Itt már az erdő az úr. A környék zaja idáig már nem jut éL A mély csendet a méhek zümmögése tölti be. Székács Lajos és felesége ingujjban emelgetik a kereteket a kaptárból. Méhpempőt gyűjtenek Az egyhangú munka a be nem avatott számára nem sokat mond, de ahogy magyaráznak, kezdem érteni, hogy a méh- pempőtermelés nem is olyan egyszerű. Előre elkészített viasz anyabölcsőkbe a dolgozók lárváit rakják bele. Ezt három-négy napra beteszik a kaptárba, és a méhek megtöltik méhpem- pővel, hogy táplálják az új anyát. Ezután már csak ki kell szedni az anyabölcsőből a pempőt, amelyet a gyógyszer- iparban éppen úgy, mint a kozmetikában felhasználnak. Fehéren virágzik a hars. Olyan a szentbalázsi erdő, mint egy nagy csokor virág Már újra ringó búzatáblák között visz utunk, de még halljuk a hárs halk susogását, és az enyhe szél utánunk hozza az édeskés virágillatot. Lehetetlen másra gondolni, mint »a szorgalom királyaidra, a sok száz méhcsaládra, amelyek hajnalhasadtától napestig gyűjtik az erdők és mezők virágainak kincsét, a mézédes nektárt Kercza Imre Belép a jelentkező. Az egyetemi felvételi bizottság elnöke irodalomból kérdezi: — Beszéljen Németh László íróról... — Hm... hm... olvastam egy versét... — Igen? És tetszett? — Nagyon... Olyan emberi, olyan megható volt... — Köszönjük... Elmehet. .. Mindenesetre a verset szíveskedjen nekünk is elküldeni. .. Ügy látszik, Németh László — aki eddig csak prózával foglalkozott — egyedül önnek írt egy verset. .. Szeretnénk mi is elolvasni. Korszerű súgás A portugáliai Lamego város gimnáziumában a matematika dolgozat írása közben a tanárnak feltűnt, hogy az egyik leggyengébb matematikus rendkívül rövid idő alatt helyesen oldotta meg a feladatot. Hirtelen gyanúja támadt, s egy Sherlock Holmes ösztönével követelte a fiútól, hogy vegye le a füle mögött elhelyezett ragtapaszt Kiderült, hogy nem valami tályog hanem parányi vevőkészülék húzódik meg a füle mögött; a zsebében tartott elem táplálja. Karóráján pedig apró mikrofont hord. A tanuló ezen keresztül közölte a kérdéseket bátyjával, aki az iskolaépület előtti parkban ült, a feladatot megoldotta, és öccsének a készüléken áttovábbította. A nők mind egyformák Wisconsin államban (USA) a hatóságok rendeletet hoztak, amelynek értelmében a vásárló nők egy üzletben legföljebb hat ruhát vagy kalapot próbálhatnak fel. • »» Eszak-S véd ország ban, a norvég határ közelében a Lapp-hegység déli lejtőit nyári vadvirágok borítják, míg az északi lejtőkön sok helyütt félméteres hórétegen síelnek a fürdőruhába öltözött turisták. Ez a vidék a sarkkörtől 150 mérföldre fekszik északra, s igen nagy számbam keresik föl a síelők, akik legföljebb arról panaszkodnak, hogy »nem túl kellemes dolog egy szál fürdőruhában a hóba poty- tyanni.« Az amerikai legfelső törvényszék hatálytalanította New York város rendeletét, amellyel betiltotta a tetoválást. A legfelső törvényszék határozata szerint a rendelet »ellenkezik az alkotmányban biztosított szabadsággal.« Hivatkoztak továbbá neves személyiségek példájára is: IX. Frigyes dán, V. György angol és XII. Alfonz spanyol királyra, továbbá Montgomery marsallra, aki szintén díszes tetoválásokat visel a testén. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár* Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossutb tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrziink meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Katinka Sándor utca ft
