Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-10 / 159. szám
Szerda, 1963. július 10. 3 SOMOGYI NÉPLAP Még nyofcmilió tégla hiányzik „SZERETNI KELL AZ EMBEREKET. A téglagyárak szívesen látnak fiatalokat a szünidőben A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatot kellemetlenül élintette a tél és a késői kitavaszodás. Amikor a jó idő megérkeztével az üzemek munkához láthattak, mintegy tízmillió tégla hiányzott. Minden erőt a kiesés pótlására mozgósítottak. Üzemekre bontották a tervet, s megállapították, hogy a vállalatnak naponta 1 300 000 darab téglával kell többet készítenie ahhoz, hogy az elmaradást megszüntesse. Eddig nyolcmillióra sikerült csökkenteniük a hiányt. Remélik, hogy a harmadik negyedévre sikerül teljesíteniük az időarányos tervet. Az időjárás kedvező, ellenben kevés a kazal ozáshoz szükséges munkaerő. Jó lenne, ha a nyári szabadságukat töltő fiatalok közül jelentkeznének a téglagyárakba dolgozni. A Kaposvári Textilművek szakszervezeti bizottsága nagyon sokat tesz azért, hogy minél kellemesebb legyen az üzem leányotthona. Mert nemcsak az a cél, hogy a dolgozók szállást kapjanak, hanem az is, hogy otthont teremtsenek nekik a szó legnemesebb értelmében. Ez a legkörültekintőbb gondoskodást igényli. Kellemesebbé teszi ugyan az otthonban lakók életét az a sok anyagi természetű juttatás is. melyet a lányok az üzemtől kapnak. Hozzá tartoznak a kulturált életformához a mosó- és vasalószoba, a tv, a rádió, a mozi és a különböző rendezvények, az ízlésesen berendezett három- és négyágyas szobák is. Sokkal többet jelent azonban az a gondoskodás, amelyben a szakszervezet részesíti az életbe induló lányod kát. Lukács Józsefné, a szákszervezeti bizottság titkára ezt mondta: »Szeretni kell az embereket hibáikkal együtt, és ott segíteni, ahol szükség van rá.« A szakszervezeti bizottságot ez a gondolat vezérelte, amikor elhatározta, hogy a családjuktól távol levő 16—17 éves falusi vagy árvalányokat felkészíti az életre. Szabad időben varró- és főzőtanfolyamokat, kézimunka-szakköröket szerveznek. Az eredmények azt mutatják, hogy a lányok komolyan veszik ezeket a foglalkozásokat. A vizsgákra nagyon lelkiismeretesen készültek fel. Lukács Józsefné nemcsak szb«titkár, hanem gyakran jó tanácsot adó anya is. Az otthon lakói sokszor fordulnak hozzá ügyes-bajos dolgaikkal. Néha kisiklott sorsokat kell »sínre tenni«. Ehhez már nem elég a hivatalos ügyintézés módszere. Ez már nem »szervezés kérdése«, hanem maga az élet, ahol emberekkel, jellemekkel kell foglalkozni. Hogy milyen sikerrel tölti be a várdai tij Élet Tsz ötholdas tábláján. A Dózsa-brigád az első szedésből 45—50 mázsa termésre számít. A zöldbabot a MÉK-nek szállítják. A nagyüzemi szocialista mezőgazdaság fejlődése időszerűvé tette, hogy a szervezett újítómozgalmat a tsz-ekben is életre keltsék. Az Országos Találmányi Hivatal, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a MEDOSZ kezdeményezésére a budapesti XII. kerületi Rozmaring Mezőgazdasági és Kertészeti Tsz-ben alakult meg az első újítási bizottság, és az első három újítás hivatalos beiktatásával itt indították meg a termelőszövetkezetek szervezett újí- tőmozgalmát. Don László bemutatja újítását, a pvc csőrendszeres öntözést. (MTI Foto — Műtő László felvj — Vigyázná kell, nem szeretném, ha megtudnák, hogy itt jártam magánál. Nos, legkésőbb négy napon belül eljuttatom a kulcsok mintáit. A főpostán teszem le, jeligés csomagban. Hányas a postafiókja? — Most változott, illetve változtattam, százhárom. Persze nem az én nevemen van ... — Aztán azonnal el kell készíttetni a kulcsokat. A imkro- íényképezőgép? — Megvan. Természetesen ;.. — A film? — Az is. Ügy, ahogy megkaptam. — A tervrajzokat le kell fényképezni. A mintát a főpostán helyezze eL Érti? — Igen! — Egy telefont kérek Lillafüredre, hogy a mama megbetegedett. Akkor én már tudni fogom... — És ha nem sikerül bejutnom az irodába? — Azt mondtam, hogy be kell jutnia! Persze nagyon vigyázzon! Jó előre ki kell eszelni valami trükköt, hogy miért megy oda! — Ha jelentést kér a B. 26- os, adjak? — Egyelőre ne — válaszolta Sipos. — Egyébként lehet, hogy kap majd egy telefont, hogy a mama felgyógyult. Ez azt jelenti, hogy már megszereztem, amire szükségünk van. Az esetben nem kell csinálnia 6emmit. A szakaszvezető igyekezett elpalástolni a sóhajt, amely felszakadt belőle. De nem nagyon sikerült. Sipos észrevette. — Szeretné, mi? A pénzt webre vágni, tizennégy év óta belőlünk élni, de dolgozni, azt nem! — Emberek vagyunk . — Maga egy szolgálatnak a tagja! Magának még eszébe sem juthat, hogy jobb lenne simán átvészelni egy-egy ilyen akciót! Kibúvókat nem engedünk! Megértett? Mi nem viccelünk! A s zakaszvezető megsemmd- sülten hallgatta az ügynök kioktató szavait. Ügy pattogott Sípos, mint az ostor. Az öregedő katona, hogy elüsse valamivel ezt a szerencsétlen melléfogást, panaszkodni kezdett, hogy lehetetlen körülmények között lakik, és ez is befolyásolja a munkáját, mert a társbérlője kibírhatatlan. — Folyton leskelődik utánam, még azt is számon tartja, mikor jövök haza. Egy szarházi, aki azért irigyel, mert jobban élek, mint ő! — Ki ez az alak? — Egy írnok az adóhivatalban! — Miért nem költözik el innen? — Mert nem adnak lakást! Talán majd most, megígérték, hogy kapok egy honvédségit... — No látja, az jó lenne..; Biztonságosabb körülmények között élhetne — mondta Sipos, azután hosszan hallgatott. Nagy dongólégy röpködött a szobában a csillár körül, de most alább merészkedett, s rászállt a szakaszvezető fejére. Sípos, aki falun nevelkedett, s hozzászokott az örökös légyfogáshoz, óvatosan felállt, és agyoncsapta a legyet a szakaszvezető fején. A katona úgy megijedt a váratlan ütéstől, a textilművek szakszervezeti bizottsága ezt a feladatát, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az egyik tizenkilenc éves lány esete, aki egy évig csavargóit, és azt híresztelte magáról, hogy se apja, se anyja. Már egy hónapja dolgozott, amikor az szb-titkámak sírva elmondta, hogy él az anyja, de mór nem mer hozzá visszamenni , mert egy év óta nem adott életjelt magáról Azóta munka nélkül csavargóit az országban. A szakszervezettől levél ment az édesanyának, és visz- szaadták neki gyermekét. Az elveszettnek vélt lány levélben köszönte meg, hogy »visszavezették az életbe«. S léhet-e nagyobb elismerése egy szb munkájának, mint azok a szóban és írásban kifejezett köszönetek, amelyeket a társadalomnak megmentett emberek mondanak? Aligha. Az élet nem áll meg. A lányok férjhez mennek, elköszönnek, és újak lépnek a helyükbe, új feladatokat adnak. S ezeket csak úgy lehet megoldani, ha valóban szeretik az embereket..« K. I. Országos honismereti szakkörvezeíei tanfolyam Kaposváron Hétfőn mintegy hatvan részvevő jelenlétében országos honismereti szakkörvezetői tanfolyam kezdődött Kaposváron, a Felsőfokú Tanítóképző Intézetben. Az ország csaknem minden megyéjéből jöttek hallgatók, elsősorban pedagógusok, de találni köztük orvost, gyógyszerészt, hivatalnokot, sőt lelkészt is. Az első napon a honismereti mozgalom problémáiról, a dorogi Bányász Művelődési Ház és a Somogy megyei honismereti szakkörök munkájáról hangzott el előadás és vita, majd városnéző séta következett. Tegnap a kozmopolitiz- mus és a nacionalizmus meg a falumon ografia szerepelt az előadások témái között. Délután a Somogy megyei helytörténeti kutatásokkal ismerkedtek a hallgatók, majd ellátogattak a Kaposvári Állami Levéltárba. Megyénk honismereti szakkörvezetői és helytörténeti kutatói, gyűjtői részére az országos tanfolyammal párhuzamosan tartanak előadásokat a honismereti tevékenység tervszerű megindításához szükséges elvi .és gyakorlati kérdé- í sekről. hogy majdnem kicsúszott alóla a szék. Sipos felnevetett, — Nem tudom nézni a legyeket! Ha egyet meglátok, valami belső kényszer hajt, hogy agyoncsapjam ... No, de mennem is kell. Tehát ahogy megállapodtunk! Világos minden, ugye? Sipos kisimította az üléstől kissé összeráncolódott nadrágját, aztán elindult az ajtó felé. Rápillantott az órájára. Már egyre járt az idő... Azt mondták neki, hogy óránként indul az autóbusz. Legkorábban tehát csak kettőkor indulhat el, s fa három lesz, mire kiér az üdülőbe. Éva biztosan haragszik majd. De hát mit csináljon? Különben is, ez izgatja át a legkevésbé... 17. Másnap délutáni egy Ms csoport gyülekezett a hallban. Az erdész ugyanis megígérte néhány vendégnek, hogy ismét elviszi őket vadászni, s útközben majd meglátogatják az ő kis erdészházát is, fönn a hegyekben. A meghívottak között volt Sípos és Éva is. Pálosnak és Liszkainak ugyan nem szói!; az erdész, de az őrnagy, amikor meghallotta a készülődő kirándulást, megkereste Jár- fást, és kérte, hogy velük tarthasson. — Egy öreg erdészkollégá- nak? Hát az csak természetes... — válaszolta az erdész. — A fiatal egyetemista barátomat is elvihetem? — próbálta a csoportba csempészni Lisz- kai főhadnagyot az őrnagy. — Aki jön, jön. Mindenkit szívesen látok.t. Persze, az egész üdülőt nem hívhatom* meg a házamba ... | — No persze — mondta Pá-| k>s. I így esett, hogy most Pálosék ! is ott álltak a kis csoportban. | Az őrnagy Sípos arcát figyelte. | Nagyon gyanús volt neki, hogy! oly gyakran látja a külföldi | vadászok körül. Most is ott! sündörgött. Vajon egy mozdu-| lata, egy tekintete nem árulja! el, hogy régebbről ismer vala-í kit?... A külföldiek egyre ke-| vesebbet jártak ki vadászni,! s egyre többet tartózkodtak a! szállodában. Kovács igazgató * megint elment valahová, s így! megkövetelték az erdésztől,! hogy költözzön a szállodába,! mert nincs tolmácsuk. Jártás,! elég kelletlenül ugyan, de be-! vonult a száméra egyébként is! fenntartott személyzeti szobá-f ba. Az egyik fűtő lakott ben-f ne, de még egy ágyat betettek,! mert gyakran előfordult, hogy! az erdésznek késő estig dolga! volt a külföldiekkel, s inkább | lent maradt, mint hogy haza-! gyalogoljon nyolc kilométert, | aztán hajnalban ugyanezt azt utat megtegye visszafelé... ! Sípos mozdulatai azonban* semmit sem árultak el az őr-! nagynak. A nyugatnémetek egy! térképet nézegettek, az útvi-* szonyokat tanulmányozták. ! Ekkor Lüszkaít hirtelen tele-! ionhoz hívták. A egyetemista! fiú hamarosan jött is vissza, és! szemével intett a zenetanár-! nak, hogy fontos mondanivaló-! ja van. ! (Folytatjuk.) A gadányi határban A gadányi termelőszövetkezet 1200 holdján aratnak, kaz- lazmak, zsákolnak, kapálnak. — Munka van bőségesen — mondja Kurucz Lajos párttitkár, miközben határjárásra indulunk —, csak munkáskéz kellene. Tudom, hogy ez sok helyen nagy gond, de nálunk még súlyosabb: nincs fiatalság. Máshova járnak dolgozni. Mindössze öt olyan tagunk van, aki harmincévesnél fiatalabb. Az átlagos életkor hatvan év. Nehéz így boldogulni... Árpaföld mellett visz az út. Gép szedi föl a rendet. Korok- nyai János kombájnos munkájával elégedett a szövetkezet. Volt olyan nap. hogy négy vagon árpát csépelt el. Ügy ül a kombájnon, úgy engedelmeskedik neki a gép, mintha össze- volna vele nőve. Mintha érezrépaföldre érünk. A kapások — a két Langné, Mártonná és Cseriné — kíváncsian tekingetnek felénk. — Segítség jön? — kérdezik; Nemrég kezdték a kapálást, délelőtt a kukoricánál voltak. — Reggel héttől tizenegy ku- koricarenddel végeztem — mondja Mártonná. — Itt folytatom a kapálást. A szomszéd táblán dolgozó kukoricások az árnyékban pihennek. — Ebédszünetet tartunk — mondja Ősz Józsefné. — Sok van még hátra? — Nemigen — válaszol Horváth Györgyné, a legidősebb dolgozó tag. — Ennyi sem lenne már, ha nem lett volna búcsú. Péter-Pálkor tartottuk, s nagyon hátramozdított mindenkit a munkában. Már három né a masina, hogy a járás egyik legjobb kombájnosa irányítja, aki tavaly a versenyen előkelő helyezést ért el. Utunk első állomása a Léh- ner major. Rostálják, merik, zsákolják az árpát. A zsákolóbrigádnak társadalmi munkában Batky Pál segít. Bár csak tíz óra körül kezdték el a munkát, délre mór 72 mázsa árpa került a zsákba. A pajtánál dolgozik ifi. Varga Józsefné és Kurucz Lajosné. Az ő segítségükre van kirendelve két fiú: Kovács István és Birkás Ferenc. Mindketten szerződött tanulóként dolgoznak a szövetkezetben. — Egy napra 1,6 munkaegységet kapunk — mondják —, de meg Is dolgozunk érte. Tegnap este fél tizenegyig voltunk itt. A közelben van a marhaistálló. Ügy alakították át, növendékmarhákat szándékoztak tartani benne. így is méretezték. Ezért fejősök tartására nem valami megfelelő. A kis hely miatt a levezetőben fekszenek a jószágok. így van a másik két istállónál is. Korszerűtlenek. kicsik az épületek. Folytatjuk a határjárást. Az Alsó-hegyen kanyargó utat gyümölccsel teli fák szegélyezik. Magasan jár a nap, mire a nappal előtt elkezdődött a készülődés. Még szerencse, hogy csak egy búcsú van évente... ösznének segítsége is van, a 12 éves Jancsi a »második« kapás. Itt is megállja a helyét, nemcsak az iskolában, ahol kitűnő tanuló. Mérnök vagy színész akar lenni, de »nem árt — ahogy mondja — egy kis tréning sem«. A büki legelőn keresztül, az erdő szélén az Alsó majorba érünk. Ide szállítják a learatott árpa szalmáját. Az egyik kocsi tetején Ősz József fogatos áll. — Dolgozik az egész család — mondj a —, így lesz sok munkaegység. A majoristállóban Markos Sándor éppen most fejezte be a növendékmarhák vakarását. — Van dolog velük elég — mondja —, de szeretem őket. Alig várom, hogy már jöjjenek a kistaorjúk, »az óvodások«. Azok a kedvenceim. Akár hiszik, akár nem, nagyon jól elvagyok velük. Lefelé jár a nap. Meredek földúton ereszkedünk le a faluba. Benépesedik az utca. Jönnek haza a mezőről az emberék. A ház körül is van teendő.«, Strubl Márta Ötezres vevőtörzsgárdája van a Képcsarnok Vállalatnak Körülbelül 5000-re becsülhető azoknak a száma, akiket úgynevezett vevőtörzsgárdának tekinthet a Képcsarnok Vállalat. A forgalom az 1955. évi 28 millió forintról tavaly már 60 millióra emelkedett. Népszerűek a részletvásárlási akciók: az 1955. évi 6,2 millióval szemben 1962-ben már több mint 21 millió forint értékű képzőművészeti alkotást vásároltak részletre. A jövőben a dolgozók még szélesebb rétegei számára teszik lehetővé, hogy valóban művészi színvonalú alkotásokkal díszítsék lakásukat. A tervek szerint még ebben az évijén bemutató és árusító kirendeltségeket létesítenek a nagyobb üzemekben és hivatalokban. A másik nagyszabású terv a parasztsággal is megismertetni és megszerettetni a képző- és iparművészet különféle »termékeit«. Művelődési autókon keresik föl a falvakat, tanyákat, »mozgó kiállításokon« mutatják be a részletre is megvásárolható alkotásokat. Ugyancsak még az idén hat járási művelődési otthonban képző- és iparművészeti bemutató-, illetve árusítótermet rendeznek be. Jövőre további 25—30 ilyen ki- állítóterem megnyitását tervezik. (MTI)
