Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-09 / 158. szám
Kedd, 1963. július 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP K£«RtfAr fwanHwk ELNÖKFELESÉGEK Hivatalosan ugyan nem fuvarosok, hanem földtulajdonosok. A fuvarozást csak mellékfoglalkozásként — »másodállásként« — végzik. Van egy darabka földjük a Lonka-, a Róma- vagy a Kecel-hegyen. Megműveléséhez tartanak két- három, sőt négy lovat is. Némelyiküknél »albérletben« van a ló, mert tulajdonosa vidéken lakik. — Szeretjük az állatot — mondják —, azért vállaljuk a velük járó kellemetlenségeket Persze nemcsak azt vállalják. Ha valaki megkéri őket szén, homok, tégla stb. szállítására, készségesen vállalják. — Olcsón megszámítjuk, nem vagyunk ml olyan lelketlenek,, mint akik ebből élnek... — mondják. „Azt hiszem, hat forintért.. .** A Füredi utca 15. szám alatt keresem Grünfeld Imrét — úgy tudtam, itt lakik —, de onnan a Petőfi utcába küldenek. Amikor a nevét említem, azt mondják, nem ismerik. — Lovai vannak — magyarázkodom. — Ja, aki fuvart vállal... A 33. szám alatt, Tucseknénál megtalálja — igazítanak útba a Petőfi utca elején. ősz hajú asszony lép ki a kapun. — Nincs itthon — mondja. — Egy kis tüzelőt kellene hazaszállítani. — Utalványos vagy készpénzes? i — Készpénzes. Tojásszén. Mennyit kellene fizetnem?... — Azt hiszem,1 hat forint mázsája. De jöjjön ei este, hozza el a befizetés számláját, j és megegyezhetnek... „Száz forintért elszállítom.. — Ide küldtek. Azt mondták itt vállalnak fuvart — nyitót- ; tam be Király Sándor Füredi utca 33. szám alatti lakására. — Igen, de a férjem nincs itthon. Homokot szállít a1 szomszédba, utána szénáért ! megy Fonóba. Nagyon elfog- j lalt mostanában, tegnap Fonó- j ha vitt meszet. — Szenet is szállít? Mit kérnek a hazaviteléért? — Nem tudom, nekem nem mondja. Várjon egy kicsit, jönnie kelL Jött is hamarosan Király Sándor. — Milyen a szén? Hány mázsa, és hova kell vinni? — kérdj. — Tizenöt mázsa tojásszén. A Honvéd utcában lakom ... — Száz forintért elszállítom... Fa nem kell? Ha igen, fizesse be azt is, adunk egy-két forintot a telepen, s majd a jal t ; A 80. nemzetközi dandár »Akik megjárták a poklot...« — így emlékezik meg a történelem azokról a milliókról, akik az első — 1914—1918-as — világháború csatatereit és fogolytáborait végigjárták. Galícia, Wolhynáa, Doberdo, Flandria & az Ardennesek lövészárkaiban a poklok poklát élte át a harcos. És a gyötrel- mes pergőtüzek acélesői után egyre többen tették föl a kérdést önmaguknak: »Miért mindez? Kinek az érdekeben folyik el annyi vér?« És mivel' e kérdések feleletet követeltek, megszületett a válasz. Ez a válasz pedig polgárháborúvá, majd proletáríar- radalommá változtatta az imperialista háborút Európa sok pontján. A milliók legéletrevalóbb fiai fölismerték a háború okát, s fölismerték azt is, hogy mit kell tenniük. A cári Oroszországban ezért csatlakában is maguk mellett tudjál az elnök családját. Persze megértik azt is, hogy mindenki nem dolgozhat a közösben. A zákány! Lovrencsics Lajosné- ruik négy apró gyereke van, és segítség nincs. Érthető, hogy minden idejét leköti a család, s erejéből sem futja, hogy részt vállaljon a közös tennivalóból. A kihelyezett elnökök felesége többnyire nem él a községben. A fonyódi elnök felesége, Mura Józsefné Viszen tanácstitkár. Nehéz lenne otthagynia ezt a munkát, ha Fonyódra költözik, s ezzel ő is áldozatot hoz a gazdaság megerősítéséért. Ez ugyan nem mérhető le munkaegységben, de a szövetkezeti gazdáknak érezniük kell, hogy ez az asz- szony a maga területén sokat tesz és tehet még az ő érdekükben ... Kovács Józsefné, a patosfai elnök felesége kapál. Perzsel a nap, barna bőrén verejtékcsöp- pök. — Mikor megalakult a téesz* és én is dolgozni kezdtem, úgy éreztem, az emberek tartózkodóbbak velem szemben ... Nem firtatta miért, nem tett szemrehányást, csöndesen és szorgalmasan végezte munkáját. És lassan kitárulkozott előtte társai szíve... Elneveti magát... — Szinte úgy ismerek én mindent és mindenkit, mint a férjem. Nekem még azt is elmondják, amit nem közölnének senki mással... • Az elnöknek sok a gondja* sokfelé jár, a feleség — talán — mondhatnánk így — összekötő kapocs közte és a közösség között. ASSZONYOK, éppen olyanok, mint a többiek, nincs bennük semmi rendkívüli, különleges. És jó, hogy így van, mert titokban sok ezer szem figyeli őket. És nem mindegy az, hogy ezek a szemek örömteli megértéssel, büszkén vagy csak közömbösen tekintenek az elnök feleségére... Vörös Márta vát kiválogatom, bízza csak rám... „Szenet kap, nem port.. A Béke utcában lakó Lend- vaiék sem sokat tétováznak. — Én ugyan nem vállalhatom — mondja az ember —, mert betegeskedem, de a fiam elviszi, vele egyezzen meg. — Ma már nem tudom elszállítani, csak holnap — alkudozik a tizennyolc év körüli fiú. — Hány mázsa lesz? — Tizenöt. Mennyit kér érte? — Hozza el a befizetésről a számlát, és majd megállapodunk. — Nem úgy van az — szól közbe a családfő. — Meg kell mondani előre! — őt mázsát negyven forintért, tizenöt mázsát százhúsz forintért szállítunk. Láthatja rajtam, hogy so- kallom, mert hozzáteszi: — Villával rakjuk majd, meglátja, szenet kap, nem pedig port... Becsületes emberek vagyunk mi, megdolgozunk a pénzért... Tizenhat iparos* ötven kontár Ezután Endrédi hajóstól, a KIOSZ megyei titkárától érdeklődtem, hogy hány iparengedéllyel rendelkező fuvaros van Kaposváron, és hogy hány kontárról tudnak. — Tizenhat iparosunk van Kaposváron, s legalább ötven kontár. — Grünfeld, Lendvai, Király fuvarosoknak van iparengedélyük? — Egyiküknek sincs.;. Tehát mind a három kontár. Kivonják magukat a jövedelemadó fizetése alól, elveszik a munkát az iparengedéllyel rendelkezők elől, és becsapják a fuvaroztatókat: nem a megengedett 3,20 forintot, hanem mint a példák mutatják, jóval többet kérnek mázsánként. A kontár nem fizet jövedelemadót, KlOSZ-tagsági díjat, nyugdíjjárulékot. A tanácsnál tudnak róla, hogy léteznek a városban kontár fuvarosok, de nemigen küzdenek ellenük, Dr. Tart Imre szabálysértési főelőadó szerint az ipari osztály már két éve nem jelentett föl egyetlen kontárt sem. Pedig csak határozott rendszabályokkal lehetne gátat vetni tevékenységüknek. Szalai László KAPÁLNAK az asszonyok, egy idős néni megáll egy pillanatra. s elneveti magát: — Látod, Irma. most kétszeresen büszke vagyok. Nem sokkal maradtam el tőled... — Ügyes asszony maga, Annus néni. — Az egyszer bizonyos — vágja rá a másik. Aztán meghajlik derekuk. A nap cserzi, égeti boriikét, verejték csordul homlokukon. Árnyék sehol, csak a messzi erdőig szaladó táblák. Az asz- szonyok kapálnak. Akinek szólt az idős néni, az az elnök felesége. Alig pirkad, de Porcsió Györgyné már kinn van a so- mogyacsai határban. Messze mintha mozogna valaki. Tréfás duzzogással motyogja magában: — No lám, hát nem sikerült elsőnek lennem, pedig hogy igyekeztem! Munkához lát. Van tennivalója bőségesen, hiszen amikor mérték a kapásokat, két részt vállalt. Miért? Dolgozni akart Pont ő, az elnök felesége vonná ki magát ebből a nagy, nehéz munkából? Nem. Még ha kémék rá, sem tudná megtenni, hiszen mindig ezt csinálta, és mindig szeretettel, igyekezettel. Nem pályázik hírnévre, dicsőségre, mégis a jó néhány követésre méltó példa közül az egyiket ő szolgáltatja munkájával, szorgalmával... Az emberek figyelik a vezetőt. Nem úgy, mint a szomszédjukat, annál sokkal fürké- szőbben. Emberi tulajdonság ez, meg az is, hogy hamar kicsúszik szájukon az ítélet, sokszor talán helytelenül. S .nemcsak azt kísérik figyelemmel, hogy a vezető mit tesz értük, a falu boldogulásáért, hanem azt is, hogyan él a családja, mit csinál a felesége... VILLANÁSNYI KÉPEKET lestem el az elnökfeleségek életéből. Éppolyan asszonyok, mint a többiek: a gyermeknevelés, a mosás, a takarítás, a háztartás ezernyi gondját viselik vállukon. A különbség talán csak áz, hogy az ő férjük még annyit sem tud otthon segíteni, mint a többi férfi. Persze ezt nemigen szokták figyelembe venni az emberek. Somogy szobon egy asszony ezt mondta Hosszú Sándor elnöknek: — Könnyen megy dolgozni a maga felesége a tsz-be, hiszen annyit segíthet maga otthon, amennyit csak akar... Pedig ennek az ellenkezője igaz. Éppen,a szövetkezet elnöke az, aki a legkevesebbet tartózkodik családja körében. Ezért vállal magára sokat az a t elnökfeleség, aki a közösben dolgozik. S a megyében nagyon tfcezeti elnök felesége együtt a többiekkel. ■Sorolhatnám a példákat. A somogyba bodi Bárt fai Imréné szinte minden nap a közösben található. Szívesen veszi és jó szemmel nézi ezt a falu, hiszen új az elnök, és új ez a jelenség is Babodon. Mi tagadás, leste és el is várta a község, hogy így legyen. Az ordacsehi Csizmeg Ferencné nem fiatal asszony már. Tavaly nem dolgozott a tsz-ben, de az idén úgy vélte, bírja még, és ott a helye a többiek között..; Sokan elmondják, hogy jó és megnyugtató érzés, ha a múnTöbb mint két hét óta aratnak megyénkben. Július 5-ig az őszi árpának mintegy 90 százalékát, a búzának pedig csaknem 20 százalékát vágták le. Sok termelőszövetkezetben a learatott táblákon munkához láttak a szántógépek. Majdnem hatezer holdon végezték tarlóhántást, ebből mintegy kétezer hold a nyári mélyszántás. Képünkön: Sz. Szabó János és Nagy János osztopáni traktorosok nyári mélyszántást végeznek. MEGKEZDŐDÖTT A TARLŐHÁN Pintér László—Szabó István: Wmlm fény, egy ágy, egy éjjeliszek(42) A szakaszvezető letért egy keskeny kis utcába. Sipos követte. Nem szóltak egymáshoz, úgy viselkedtek, mintha nem ismernék egymást. A szakaszvezető egy emeletes épület kapuján gyorsan befordult, anélkül, hogy hátranézett volna. Felsietett a lépcsőn. Sipos utána. A katona az első emeleten megállt, elővette kulcscsomóját, s kinyitott egy barna ajtót. Sipos észrevette, hogy á lakás ajtaján két névtábla van, de egyelőre nem kérdezett semmit. ő is belépett a lakásba. A szakaszvezető, még mindig szótlanul, becsukta az ajtót, rázárta, aztán bevezette Sípost az egyik szobába. — Vigyázni kell, mert társbérlet ... — szólalt meg végre a szakaszvezető. : Kissé kopott, régimódi búto- egy faragott hármasszék.'■Jtv.. . rény, egy asztal, négy párna- zott szék, mindössze ennyiből állt a szoba berendezése. Leülteik. Egy félig telt fiaskó állt az asztalon. A szakaszvezető töltött, de Sípos elhárító mozdulattal jelezte, hogy nem iszik: — Ilyenkor pláne nem iszom. És azt javaslom, maga se igyon. — Egyedül vagyunk, mitől fél? — Nem arról van szó. de munka közben nem tanácsos inni. Blgyengülnek az ember reflexei. A szakaszvezető azonban nem hallgatott Síposra, hanem egyhajtásra kiitta az italt, — Mi a feladatom? — kérdezte a szakaszvezető, miután zubbonya ujjával végigtörölte a száját. — El fogom mondani. Előbb azonban arról számoljon be, hogy közvetlen összeköttetésben van-e a B. 26-ossal? — Telefonon érintkezünk. Levelet kaptam tőle annak idején, amelyben közölte a telefonbeszélgetés módját, s azt is, hogy milyen szavakat fogunk használni bizonyos fogalmak jelölésére. — Tudja, ki a B. 26-os? — faggatta Sípos a szakaszveze- tőt. — Nem tudom. — Na mondja csak meg nyugodtan ... Nekem aztán igazán megmondhatja — mondta ártatlan képpel Sipos. — Mondom, hogy nem tudom! — Jó, jő..; De mS együtt fogunk dolgozni... — próbálta mindenképpen kiszedni az ügynök a nála tizenöt-tizenhat évvel idősebb emberből a titkot ... Sipos tudta, ki volt a B. 26-os azelőtt, s most sem azért faggatta a szakaszvezetőt, mert olyan kíváncsi volt a titokzatos főnök személyére, hanem csupán próbára akarta tenni ezt az embert. Ha elárulja, kit takar a B. 26-os fedőnév, akkor nagyon kell vigyáznia, nem bízhat a szakaszvezetőben. Ha viszont még a faggatásra sem hajlandó beszélni, akkor szabadabban megnyilatkozhat előtte... Bár lehetséges, hogy csakugyan nem tudja. Ügyes ember ez a... — Mióta teljesít szolgálatot? — Ez ugyan nem fontos, de wlacaolhatok rá — mondta a szakaszvezető, s hátracsapta kissé őszülő í'ejét. — 1948 óta. — Azelőtt, negyvenöt előtt? — Katona voltam. Sí pos tudta, hogy a szakaszvezető megjárta a frontot, aztán Németországba, majd amerikai fogságiba került. Onnan küldték haza, hogy jelentkezzen továbbszolgálónak az újjászerveződő magyar hadseregbe. És ő jelentkezett. Hadtáp-szolgálat- ra került, és most is ott dolgozik. A rakétaegységnél. — No, térjünk a tárgyra — mondta Sipos. — Először is itt van tízezer forint... Gondolom, már megcsappanhatott a pénze ennyi idő alatti — Hát igjen... Sipos a belső zsebéből elővett egy köteg százforintost, s kitette az asztalra. De a szokás zvezető nem nyúlt hozzá. — Tegye eL — Majd a végén. Én babonás vagyok... — Mit marháskodifc? Mondom, hogy tegye el. Nem feltétlenül fontos, hogy a társbérlője az asztalon lásson ennyi pénzt..; Különben lehetőleg ne költekezzen nagyon. Az akció végén eljuttatok magához még ötvenezer forintot... Ha megkérdd valaki, honnan van ennyi pénze, mondja, hogy a lottón nyerte. Megértette? — Igenis! — válaszolta katonásan a szakaszvezető, mintha legalábbis feljebbvalója lett volna az asztal túlsó oldalán ülő fiatalember. — Mit kell csinálnom? — Mindjárt elmondom ... Ismeri Ferenczi századost? — Természetesen. —• Milyen ember? — Hogy érti? — Ügy, hogy milyen ember mint katona... — Pedáns! Szigorú! És vad kommunista! — Ez utóbbit tudom. — Kitől? — Mindegy. Üjabb tervem született! — mondta Sipos. — Hiszen még a régit sem tudom..; — Hallgasson ide... Én mintát veszek a százados kulcsairól, ezt garantálóim. Néhány napon belül. Maga megcsináltatja a kulcsokat, s ennek segítségével fog bejutni a laktanya irodájába... — Az szinte lehetetlen ... — Miért? — csattant fel Sipos. — Fél? — Hát... Nagycm forgalmas hely az az iroda... És külön őrség áll a parancsnoki épület előtt. — Márpedig be kell jutnia! Ha sikerül az akció, legfeljebb kijön hozzánk... — csillogtatta meg a szakaszvezető előtt a disszidálás reményét. Sípos tudta, hogy a szakaszvezető már 1956-ban ki aikart menni Nyugatra, de akkor szigorú parancsot kapott, hogy maradjon a helyén. Q ugyan nem volt* felhatalmazva rá, hogy ilyen? ígéretet tegyen, de attól tartott,? hogy a szakaszvezető esetleg! megijed és visszalép a feladat? végrehajtásától. (Folytatják^ I közlők a magyar foglyok a lenini forradalom zászlajához. És nálunk, Magyarországon a Tanácsköztársaság hívására ezért csatlakoztak a magyar Vörös Hadsereg hadosztályaihoz az itt élő oroszok, lengyelek, délszlávok, bolgárok, románok, szlovákok, osztrákok, sőt más nemzetiségűek is. Belőlük alakult meg a 80. nemzetközi dandár. Ez a nagyszerű harci egység a magyar forradalomért küzdött, a világ- forradalomért harcolt, és bámulatos hőstetteket hajtott végre. Történetük egy feledhetetlen része a proletár nemzetköziség történelmének. Hetes Tibor róluk szóló izgalmas kötete mindenképpen jól sikerült munka. Feledhetetlen olvasmány. (Kiadta a Zrínyi Kiadó.) A. A. 18 évesek klubja A lengyelországi Lodzbacn egy érdekes ifjúsági klub alakult. A klub tagsága olyan olyan fiúkból és lányokból áll* akik mindannyian IS évesek, s ugyanazon a napon születtek* amikor a szovjet hadsereg felszabadította hods városát,
