Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)

1963-07-30 / 175. szám

Kedd, 1963. július 30. 3 SOMOGYI NÉPLAP 300 FÉRŐHELYES SERTÉSHIZLALDA A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséért a súgván termelőszövetkezetben. A hizlaldát augusztus brigádja. 20-ra készíti el a tsz épitő­Első osztályú selejt 240 000 darab tetőcserepet utalt ki a kaposvári TÜZÉP- nek az Épületanyagellátó azzal, hogy a Békéscsabai Tégla­gyár szállítja le július 31-ig. Közismertek termelési és szál­lítási gondjaink, mégsem mehetünk el szó nélkül amellett, ami ezután történt. Július 10-ig 74 060 darab cserép érkezett meg Kaposvár­ra az okmányok szerint első osztályú minőségben. Az em­ber azonban első pillantásra láthatta, hogy a cserép ko­rántsem olyan kiváló mint Békéscsabán hiszik. Mivel a kaposvári vállalat szóvá tette ezt, a téglagyár szakembe­rei hosszas alkudozás után hozzájárultak, hogy 52 060 cse­repet másodosztályúra, 22 000 cserepet pedig harmadosztá­lyúra értékeljenek le, mert a mész valamennyin kipattog, és néhány perces locsolás, majd szárítás után a cserép va­lami lyukas edényhez hasonlít. A téglagyárnak az volt a véleménye még ekkor is, hogy a TÜZÉP adja csak el, majd ha a vevő kifogásolja, ők kicserélik. Furcsa állás­pont. Július 27-ig újabb 45 000 cserép érkezett, s megismét­lődtek a panaszok. Most újra vizsgálat, majd leértékelés következhet. Közben jó néhány építkezés leállt, mert nincs tetőfe­dő anyag. Nem tudják a somogyjádi borjúnevelöt befedni, több magtár is használhatatlan, mert szabad ég alatt még­sem tárolhatják a gabonát. A kaposvári lakóház-építkezé­sekhez 40 OOfl cserépre lenne szükség. De nincs. És félő, hogy a békéscsabaiak július 23-i ígéretével ellentétben nem érkezik meg a hó végére a várt 120 040 darab cserép sem. Ha viszont érkezik valami, akkor sem lesz benne köszönet. Helyesnek tartanánk, ha a Belkereskedelmi Minisztérium Tüzelőanyag és Építőanyag Főigazgatósága vizsgálatot rendelne el a békéscsabai selejtcserepek ügyében, mert az intézkedésről tájékoztatni szeretnénk olvasóinkat. P. Gy. Akadozik a zöldség­es ivüiiiölcsszátütás Nincs elég gépkocsi (Tudósítónktól.) Igen sok szállítóeszközt igé­nyel a zöldség- és gyümölcs- szállítás. Naponta 10—12 vagon zöldáru kell Kaposvár és a Ba- laton-part ellátására. Visznek megyénkből zöldséget, gyümöl­csöt a fővárosba és a dunántú­li iparvidékekre is. A 13. sz. Autóközlekedési Vál­lalatnak 55 gépkocsiját kötik le ezek a szállítások. 20 autó áruterítést végez, 35 pedig az árukat gyűjti be, s a távolsági fuvarokat bonyolítja le. Noha ez az 55 gépkocsi kevés, a Fu­varelosztó Tanács mégsem akar több szállítóeszközt adni a MÉK-nek. Ráadásul a gépko­csik 10—15 százalékára rend­szerint nem lehet számítani, ugyanis sok az üzemihiba. Jú­lius 25-én például Böhönyén 4, Balatonbogláron 2, Kaposváron 1 gépkocsi romlott el. A MÉK-nek gyakran okoz fejtörést a szállítás, a lakosság érdeke pedig megköveteli, hogy minél kevesebb legyen a fenn­akadás. Az első hallásra, olvasásra talán meghökkentően merész­nek és megvalosithatatlannak tetszik a kaposmérői elgondo­lás: egy év alatt megkétszere­zik a tehénállományt. Úgy szá­molnak, hogy a jelenlegi 51 he­lyett 1964 közepén legalább 100 tehenet tartanak. Beszélget­tünk erről Prukner András el­nökkel, miközben bejártuk a majort; majd pedig tapaszta­latainkat és a mérőiek terveit egybevetettük a félévi statisz­tikával. Nagy Sándor főköny­velő adatokkal bizonyította: megvan az alapja a szarvas­marha-tenyésztésük ilyen üte­mű és méretű fejlesztésének. Vegyük hát sorra az első fél­év főbb változásait, és mind­ezek ismeretében vázoljuk a tehenészet fejlesztésének lehe­tőségeit. Megállt a csökkenés Ellentmondásos helyzetet ta­lálunk, ha az év közi adato­kat vizsgáljuk. A tehénállo­mány fejlesztéséről beszélnek a kaposmérői Új Élet Tsz-ben — és joggal —, viszont most kevesebb a tehenük, minit az év elején. Hogyan történt ez a csakis átmenetinek tekinthető visszaesés? Úgy, hogy már a tavasszal kiselejtezték azokat a teheneket, amelyeket nem ér­demes meghagyni a tenyésztés­ben. Itt nagy ez az arány. A 67 darabos állományból 17 te­henet költöttek a hízómarhák közé. Közben egy tehén elhul­lott, kettőt pedig kényszervág­ni kellett, maradt hát az év eleji 67 tehénből 47. Ez csak­nem egyharmados csökkenés a szokásos, elfogadható selejte­zésnek meghaladja a kétszere­sét. Érthető hát, hogy a mérőiek a tehénállomány nagyobb ará­nyú növelésére törekszenek. Szükséges és lehetséges is ez. Előrelátásukra vall, hogy ide­jében felkészülitek a tenyész- egyedek pótlására. Legjobb te­heneik utódait már eleve ki­válogatták tenyésztésre, és vet­tek tavaly 29 üszőt. Harminc fiatal tehén Kaposmérői tervek és lehetőségek télben belépett rajta a B. 26-os, a magas termetű nyugatnémet vadász. Ugyanaz a fekete ruha volt rajta, mint az erdőben. Megállt a szoba közepén, s várta, hogy leültessék. Arcán nyoma sem volt az iz­galomnak, tudta, hogy végzete elérte, s már nincs menekvés. A lakásán mindent megtalál­tak, a barlangot ismerik, már minden emberét elfogták — ér­telmetlen tagadni. Talán köny- nyíteni akart a sorsán, amikor látható készséggel válaszolt már az első kérdésre is, mi­után levették róla a bilincset, s ráparancsoltak, hogy üljön le a középen elhelyezett székre. — Evett? — kérdezte Pálos a foglyot. — Igen. — Amint láthatja, jelen van az ügyész úr is. A hadnagy elv­társ készíti a jegyzőkönyvet, ugyanúgy, mint tegnap — mu­tatott Pálos a nyomozóra. — Legyen szíves még egyszer mondja el, miért ölte meg Sí­post? — Ugyanazt tudom mondani, mint korábban. Parancsot kap­tam, hogy Fecskét semmisít­sem meg. Sipos viselte a Fecs­ke fedőnevet... — És miért szaladt el a szál­lóból? — Az akció befejeztével azonnal vételre kellett áll- nom. — ön mikor kapta a B. 26-os fedőnevet? — csapott rá hirte­len Pálos, egészen más vonat­kozásait kutatva az ügynek. — 1945-ben. —. És mikor kapott utasítást Kemecsei őrnagy meggyilkolá­sára? A hidegvérű, mindenre el­szánt kém felkapta a fejét. Er­ről eddig nem volt szó. Még csak nem is kérdezték tőle, hogy mi köze van Kemecsei — Erről semmit sem tudok... Nem tudom, kiről beszél őr­nagy úr... — Nézze, mondtam már ma­gának, hogy jobb, ha mindent őszintén bevall... Az őszinte­ség mindig enyhítő körül­mény ... — Semmit sem tudok róla — makacskodott a B. 26-os. — Ezt sem ismeri? — kér­dezte Pálos, és felemelt az asztalról egy kis dobozt, majd óvatosan kivett belőle egy tö­rött üvegfiolát. A nyugatnémet vadász nagy önuralommal nézte Pálos ke­zét, és hallgatott. — Megtaláltuk rajta az ujj­lenyomatát. Egyeztettük, kár tagadnia. A B. 26-os látta, hogy már nem tagadhat. Bólintott. — A szakaszvezetővel ho­gyan tartotta a kapcsolatot? — fordított a kérdéseken az őr­nagy. — Telefonon és levélben. — ö ismerte magát? — Nem. — És maga? — Én természetesen ismer­tem. — Hogyan került vele érint­kezésbe? — Kintről kaptam meg az utasítást, és a korábbi fedőne­vét. — Hogyan látta el pénzzel? — Postán... — Korábban adott neki uta­sításokat? — Csak hálózatszervezési pa­rancsokat kapott, meg néhány­szor kísérletezgettem vele, ho­gyan viselkedik. — Hogyan válaszolt magá­nak? — Mindig más és más falu­ból, gépelt borítékkal, a mis­kolci postára... Küldtem neki vegyi indigót, s később azt használta. Aztán kapott ötven különböző nevet, besorszamoz­A vemhes üszők közül 4 már leellett. Így megállt hát a te- ♦ hénállomány év közi csökkené- j .se. s június 30-án 51 tehenet va. Ugyanennek a másolata; vehettek nyilvántartásba. A megvolt nálam is, és mindig a? vemhességi vizsgálatok ered- következő névre kellett külde-f menyeinek tanúsága szerint nie a levelet a miskolci postá-í számíthatnak arra, hogy az i'a..: |év végéig összesen 30 előhasi — Rágyújt? -üsző gyarapítja a tehénállo­— Ha megkínálna, őrnagy úr, t manyt. szívesen venném ; Az idén várhatóan néhánnyal — No, gyújtson rá! Kísérjék)több.^? szüleük, mint ahány ki az előszobába! eladnak vagoba. Erük, ,. ♦ tudjak a meroiek, hogy a meg­A B. 26-os-t újra megbilm-» felelő üszőt érdemesebb te- cselték, és kivezették azi előszó-; nyészállatnak fölnevelni, mint baba. Az őrnagy ezután Fe-j rnegihizlalni. A kormány új in- renezrt faggatta, hogy milyen 5 tézkedései hozták ezt a ked- embernek ismerte meg a sza-, vező fordulatot. Kaposmérő- kaszvezetot, hogyan került a; ben igyekeznek felhasználni az hadsereghez. Ferenczi részlete-Jelőnyösebb anyagi lehetősége- sen válaszolt a kérdésekre. iket a háztáji gazdaságokban is Egy óra isi elmúlt már, ami-fa tenyésztés fejlesztésére. A kor Pálos javasolta, hogy men-f szövetkezet vezetői már kere- jenek le ebédelni, addigra meg-f sik is a lebonyolítás legjobbnak jönnek Ferenczi szülei is. —| ígérkező formáit. Együttesen Beszéljen a húgával — far-| kezelik a közös és a háztáji ál- dult Ferenczi századoshoz is-i lományt, elősegítik, hogy a hoz­mát —, talán éppen az erősíte-» záértő gazdák az ország, a né meg, ha teljes meztelensé-f megye köztenyésztésének adják gében megmondanánk neki, 4arra alkalmas üszőiket. ki volt ez a gazember... — Akkor is várjunk még né­hány napot, őrnagy elvtárs. — Van egy tippem. Jelen lesz Éva is, amikor a szüleivel beszélgetünk. Csakugyan! Be­hívjuk! Ha ez sem döbbenti meg, akkor... — Őrnagy elvtárs... ne fe­ledje, hogy Éva nagyon rendes lány... Az ügyész és a rendőrtisztek lementek az ebédlőbe. Liszteai közben odasündörgött a pa­rancsnoka mellé, s kissé híze­legve próbált kiszedni belőle néhány dolgot, amit még min­dig nem értett. — De kíváncsi maga, főihad­nagy elvtárs! — csapott a vál­lára Pálos. — Nőn volt ebben semmi ördöngösség. (Foiyíatjti&J A mintegy másfél ezer hold íszántójú közös gazdaság nem [elégedhet meg 60—70, de még •100 tehénnel sem — így véle­kednek Prukner elvtársék. Van ! további utánpótlás. Jelenlegi : állományukban százra tehető a : különböző korú — 3 hónapnál •idősebb — üszők száma. Feüne- [velik őket, hogy a fiatal te- I nyészegy edekkel pótolhassák a [következő évek selejtteheneit, ;sőt tovább növelhessék tehené­szetüket. Növekszik a jövedelem A tehenészet fejlesztésének terve természetesen előzetes gazdaságossági számításon alapszik. Fél év adatai nem mutathatják pontosan egy ilyen bonyolult üzemág ráfordításai­nak és hozamainak különbsé- 'fiét, ám a mérőiek azt már föl­ismerték: van pénz a tehené­szetben. Nagy élvtárs, a szö­vetkezet főkönyvelője kiszámí­totta, hogy az év végéig leel­lett üszők után járó 120 000 fo­rint állaim támogatás 2 forint 20 fillérrel növeli minden mun­kaegység értékét. Ezt a 4000 forintos kedvezményt tartják az anyagi ösztönzés legszámot­tevőbb tételének. Tejért is több pénzt kapnak. Nemcsak azért, mert emelke­dett az ára, hanem azért is, mert növekszik a tejtermelés. Az okszerű selejtezési a tehén- állomány minőségének javulá­sát eredményezi. Tavaly egész évben 2350 liter tejet adott egy-egy tehenük, az idei év el­ső hat hónapjában pedig 1480 liter az egyedenkénti hozam. S azzal is növelhetik eredményü­ket, hogy áttérnek a borjak ita­tásos nevelésére. Szakember irányításával Takarmányuk van, épületre, új istállóra szükségük lesz a mérőieknek. Addig is találhat­nak átmeneti megoldást. Az el­szállított hízómarhák helyére beköhetik a friss borjas tehe­neket, a növendékek egy része pedig elfér az évekkel ezélőtt átalakított egyéni istállókban, pajtákban, így például Szalai János gazdasági épületeiben. Remélhetőleg nem lesz ennek adóügyi akadálya! A szövetkezet vezetői el­mondják, hogy Gulyás József, Fodor László, Fok Henrik és Szabó Sándor tehenészek jól ellátják teendőiket. Torma Gyula, aki korábban brigádve­zető volt, most a felsőfokú technikumról visszatérve mező­gazdászként dolgozik az állat- tenyésztés fejlesztésén. Nem kétséges, hogy frissen szerzett szaktudásának meglesz majd a gyakorlati haszna. Minden személyi és tárgyi feltétele megvan tehát Kapós- mérőben annak, hogy növeljék a tehénállományt. Ügy, ahogy arra ráirányítja a figyelmet mostanában számos fórum, köztük legutóbb a tsz-vezetőb megyei tanácskozása is. Kutas József azÁLLATFOR .Ml VÁLLALATTAL Ä SZERZŐDÉSES hizlalás ÉS TARTÁS * 1SZ fazontzj KÖSSÖN SZERZŐDÉST Kizárólag saját tenyésztésű állatra kötött kis súlyú nevelési és növendék- marha-hizlalási szerződésre takarmányt is bizto­sít az Állatforgalmi Vállalat az alábbiak szerint: Az 1963. évi kis súlyú növendékmarha- nevelési akcióban, ha a termelő az állat fölnevelését 200 kg-os sú­lyig vállalja, a szerződés megkötésekor 1 q abraktakarmány, ha a termelő az állat fölnevelését 300 kg-os sú­lyig vállalja, a szerződés megkötésekor 1 q abraktakarmány, a szerződés megkötésétől számított három hónap múlva újabb 1 q abraktakarmány, az 1963. évi bika-tinó- és üszőhízlalási akcióban, ha a termelő az állat felhizlalását bika-tinó ese­tében legalább 430 kg súlyra, üsző esetében, ha a hizlalást legalább 380 kg súlyra vállalja, a szerződés megkötésekor 1 q abraktakarmány, a szerződés megkötésétől számított hat hónap múlva újabb 2 q abraktakarmány beváltására jogosító utalványt kap. Fenti feltételeken kívül felhívjuk a figyelmet arra, hogy takarmányjuttatásban csak a legföljebb 120 kg-os súlyban lekötésre kerülő állatok részesíthetők. A kiadásra kerülő takarmányutalványokat 1963. július I.,illetve az ezt követő időpontban váltják be.

Next

/
Thumbnails
Contents