Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)

1963-07-27 / 173. szám (174. szám)

Szombat, 1963. július NÉPLAP Józsi bácsi, a párttitkár A Somogy szili énekkar a kulturális szemlére ké­szül. Indulni kellene, de nincs jármű. — Józsi bácsi, tegyen vala­mit, mert nem tudunk elmen­ni. Gyors intézkedés, s az AKÖV autója odaáll a művelő­dési ház elé. A falu énekkara részt vesz a szemlén, s a szín­padon a fiatalok között ott éne­kel Tóth József, a falu párttit­kára is. Színdarabot játszik a falu kultúrcsoportja. A függöny előtt megjelenik Tóth József. — Kedves közönségünk ... Köszönti a nézőket, aztán el­tűnik a függöny mögött, kezé­be veszi az öreg hegedűt, s fel­csendül a darab kísérőzenéje. Tóth József tagja a falu zene­karának is. Szabad idejében meg tanul. A legöregebb diák a faluban. Júniusban végezte az általános iskola hetedik osztályát. Taná­rai azt mondják, hogy nagyon szeret tanulni. Most a gabonabetakarítás ró nagy feladatot rá — Józsi bácsi, aratók kelle­nének, mert nem fogy le ... Leállítottuk egy napra a csép- lést, aztán a cséplőmunkások most azt hiszik, hogy szabad­napjuk van. Felbúg a motorkerékpár, és tizenhét kaszaerő munkába á.l. A tavasszal vontatottan ment a szántás. A tsz vezetősége úgy határozott, hogy vasárnap is dolgoznak. Igen ám, de sen­ki sem akart szántani. Tóth József nem szólt senkinek, be­fogott egy pár lovat és ment. Híre futott a faluban, a kocsi­sok is követték. Jól sikerült a vasárnapi szántás.. s A KISZ-titkár szerint a leg­szívesebben a fiatalok között van. Víg kedélyű ember, tár­saságában jói érzik magukat a fiatalok. — Megért bennünket — mondja Danes Sándor. — Szin­te alig van olyan vezetőségi ülés vagy taggyűlés, amelyiken részt ne venne. Hozzászól a fia­talok dolgához, elmondja véle­ményét munka jukiról. A múltkor az egyik fiatal traktoros rosszul dolgozott: Ki­ment a határba, és lefeküdt a gép mellé. A párttitkár észre­vette, kérte a KlSZ-vezetősé- get, hogy vonják felelősségre... Most levelet kapott a trakto­rostól. Azt írta, hogy megbánta amit tett, s kérte, engedjék meg neki, hogy újra részt ve­hessen a kultúrcsoport munká­jában. Ennyit mond róla a fata; • * * U stefelé kopogok Tóth Jó­-Lj zsef öreghegyi kis házá­nak ajtaján. Fürgén, szinte fia­talosan jön elém. Pedig már 62 éves. Azt akarom megtud­ni tőle, hogyan lett a jutom- pusztai cselédgyerekből egy nagy szövetkezet párttitkára. Nehéz volt az út. A cseléd­sors verítékes, nehéz napjai után kis földet mondhatott ma­gáénak. Elsőként írta alá a tsz belé­pési nyilatkozatot. 1951-ben vá­lasztották meg párttitkárnak. A legnehezebb időkben. Az emberek becsülik. Ebben része van annak is, hogy ad­dig is nagy odaadással végezte feladatát míg nem kapott fi­zetséget a párttitkári funk­cióért. — Nehogy azt higgye, hogy most mindenki elégedett. Ha végigjárná a falut, sok panaszt hallana. Jogosat is meg jogta­lant is. S Tóth József — a falu Jó­zsi bácsija — többi elvtársával együtt arra törekszik,'hogy mi­nél kevesebb legyen a panasz. A kezdeti nehézségeken túlju­tott a falu. A szövetkezetnek jói fölszerelt gazdasága van. A párttitkár érdeme is ez. Sza­vaival, tetteivel erősítette az embereknek a szövetkezetbe vetett hitét. Szilágyi János szavait emlí­tem, azt mondta délelőtt, hogy Tóth József képes vitatkozni akár fél napig is, de az igazsá­got nem hagyja. Csak ennyit mond erre: — Milyen párttitkár az, aki nem küzd körömszakadtáig az igazságért? Kercza Imre (^kapcsolatunk Történelmi tapasztalat, hogy a szocialista építés ütemét nagymértékben az határozza meg, hogy milyen kapcsolatot tud kiépíteni a párt a dol­gozó tömegekkel. Nem lehet jó a tömegkapcsolat, ha rossz a párt politikája, ha nem tá­mogatják szíwel-lélekkel a pártot minden ténykedésében a dolgozó nép tömegei. Ma nyugodt szívvel, jó érzéssel je­lenthetjük ki, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a nép között közvetlen és te­remtő, jó kapcsolat van. En­nek a kölcsönös bizalom meg az a helyes és töretlen politi­ka az alapja, amelyet az öt­venhatos októberi ellenforra­dalom leverése közben a néo- oel ewetéfríés.ben munkált, ki és fejlesztett tovább a párt Mi bizonyítja e politika he­lyességét? Bizonyítja az élet. Az, hogy sikerült kiiktatni a párt és a nép életéből a sze­mélyi kultuszt és káros követ­kezményeit. Az, hogy si'keru’t meggyorsítani a szocialista óoítés ütemét. Az, hooy a VIII. kongresszus célul tűzhet­te a szocialista társadalom teljes fölépítésének feladatát. Az embereket elsősorban mai életük, munkájuk alapján ítéljük meg. Senkinek sem kell félnie, ha tisztességesen él és dolgozik, hogy bántódás éri; Nyűt, szabad, bizalomkeltő a légkör, s az emberek a bi­zalomra bizalommal, az őszin­teségre őszinteséggel, nyíltság­gal válaszolnak. Ez a jellem­zője megyénk közéletének is. Sok példával bizonyíthatnánk, hogy pártszerveink, állami testületeink, mielőtt határoz­nak egy-egy kérdésben, mind több helyen kérdezik meg az emberek véleményét, s ko­molyan adnak is rá. Egyre szívélyesebb a viszony a párt­szervezetek és a pártonkívü- liek között. Nem is lehet más­ként, hiszen — mint a me­gyei páahbizottság legutóbbi ülésén is rámutattak — alap­szervezeteink vannak a leg­közvetlenebb és legszélesebb területen kapcsolatban a pár­ton kívüli dolgozókkal, ezért csakis az ő munkájukkal, a párttagság közreműködésével világosíthatják fel és mozgó­síthatják a páirtonkívülieket a párt politikájának végrehajtá­sára. Enélkül elképzelhetetlen tömegek aktivitása. Ám kívánatos az olyan né­zetekről, hibákról is szólni, amelyek akadályozzák vagy akadályozhatják a párt tömeg- apcsolatának elmélyülését. Ezt tette a megyei pártbizott­ság ülése is, amikor a tömeg­kapcsolat helyzetét vizsgálta. Milyen jelenségekről, nézetek­ről van szó? Néhol találkozni a párt vezető szerepének hely-1 visszaélést, a basáskodást, ALMÁSKERTBEN A Bárdibükki Állami Gazd porozzák a gyümölcsfákat. aság 65 holdas almáskertjében az idén már nyolcadszor — Jó termés lesz — mondják —, csak győzzük majd al­maszüretkor. mert húsz-huszonöt méternyi­re tőle, egy szikla mögül vala­ki fojtottan rákiáltott: — Ne mozduljon, mert lelö­vöm! Dobja el a fegyverét! Pálos mintha hozzánőtt vol­na a földhöz. Nem válaszolt a íélszólításra. Óvatosan maga elé emelte a poláris-lámpát, s pillanatok alatt meglátta a gyilkos fél fejét. A B. 26-os a sziklák között hasalt. Mintha Kurt Müllert, a né­met vadászt vélné felismerni, akinek a cipője oly nagyon ha­sonlított a jelzőpor által ki­mutatott cipő alakjára. Csak nem? Hiszen akkor felborult minden eddigi féltételezése! Ez a nyomozás csődje! Most nem mozdulhat, meg kell vár­nia, hogy jobban kibújjon. Ha lőni akar, úgyis ki kell bújnia. Pálos most már tökéletesen le­higgadt. Oly nyugodtan tartot­ta maga elé a pisztolyát, mint­ha egy vásári céllövöldében gyakorolt volna. Nem lőtt, bér így is eltalálná a B. 26-ost. De nem akarta halálra sebezni. A B. 26-osnak még sok mondani­valója van... Néhány perc telhetett él, amikor a szikla mögött rejtőz­ködő férfi hirtelen lehuppant a földre. Magasról ugorhatott. A sziklák ismét eltakarták a tes­tét. Szaladni kezdett a fák kö­zött. Az őrnagy felpattant, s utá­na vetette magát. Fától fáig szökellt; nem látta, csak az avar ropogásából tudott követ­keztetni, hogy merre tart. Kegyetlen hajsza kezdődött; Bent voltak már a hegyek kö­zött, s mindketten elszánták magukat. Pálos semmi félelmet nem érzett, csak a régóta tartó fu­tás merítette ki. Izzadt, s a ve- rejtékcseppek a szemébe foly­tak ... Amikor már úgy lihe­gett, mint egy kovácsifújtató, egy rántással letépte magáról a matrózblúzt. De bármennyire is elfáradt, a távolságot még mindig tartot­ta. A B. 26-os negyven-ötven méternyire futhatott előtte, de olyan iramban, hogy az őrnagy legnagyobb igyekezete ellenére sem tudott közelebb jutni hoz­zá .:. Pálos éppen az egyik fához tapadt, hogy átszökelljen a má­sikhoz, amikor hirtelen süket csend lett. Megállt volna? Így akarja bevárni? ... A poláris-lámpával sem ta­lálta meg. Viszont húsz méter­nyire tőle egy keskeny barlang- nyílást pillantott meg. Az őr­nagy kis ideig várt, jól szem­ügyre vette a barlang környé­két, aztán ismét kúszni kez­dett, de most már a barlang fe­lé. E pillanatban egy gyenge kattanást hallott, majd szinte ezzel egybeolvadva egy sokkal erősebbet. A B. 26-os hangtom­pítás pisztollyal rálőtt. A go­lyó egy fába fúródott. Ügy látszik, nem a vegyi pisztolyt használja... Már egészen közel jutott a nyíláshoz. A poláris fényű lám­pát a barlang szájára irányí­totta. De embert nem tudott felfedezői. Maga élé tartotta pisztolyát, a barlang nyílásá­ba célzott, Jött. Hatalmas dörrenés rázta meg a hegyek csendjét. A B. 26-os lövéssel válaszolt. Hol lehet? Kanyarog a bar­lang? Pálos most már nem teketó­riázott. Lőtt, hiszen az életéről volt szó. A lőporfüst megcsa­varta az orrát... Bár csak meghallanák Liszkaiék a lö­völdözést, gondolta. Sajnos, már legalább négy-öt kilomé­ternyire eltávolodtak az üdü- lőtőí Nem tehet mást, meg kell várnia a többieket, és úgy kifüstölni a barlangból a fic­kót ... Nem is pazarolja to­vább a töltényeit... Meglapult egy bükkfa tövé­ben. Várt. Eltelt egy perc, ket­tő, három, de a B, 26-os nem válaszolt. Fojtó lett ismét a csend, még neszét sem hallotta, hogy bár­ki is közeledett volna feléje. Már egészen biztosan keresik, de nem hallották meg a lövé­seket. És ha a barlangnak még egy kijárata van? Könnyen megléphet előle a gyilkos! Hirtelen felpattant, és ott termett a barlang szájánál. Ol­dalt állt, hogy a B. 26-os ne tudja eltalálni. Odatapasztotta fülét a sziklához, de semmi zajt nem hallott Ismét elővette a poláris-lám­pát ... Nicsakj mit csinál ez odabent? Mintha égne valami. Egy keskeny lángcsíkot látott... Magára gyújtja a barlangot? Ez lehetetlen.— Gyújtózsinór! — villant át agyán. A barlangnak tehát másik ki­járata is van! Mint a sikló, amikor ember közelít, úgy osont be hasmánt a kis barlangnyüáson. Odabent, három-négy méternyire, való­ban gyújtózsinór égett. Most már felismerte a szagáról is ... Térdéről lejött a bőr, olyan télén megítélésével. Akadnak, akik tagadják, illetve az ideo­lógiai és propagandamunkára korlátozzák a párt vezetősze repét. E nézetek azonban szórványosak. Gyakrabban je­lentkeznek ezzel kapcsolatiban dogmatikus nézetek. »Sok pártszervezetben a párt veze­tő szerepét a vezető beosztás­ban levő kommunisták szá­mától teszik függővé, mások azonosítják a párt vezető sze­repét a proletárdiktatúra mechanizmusával, egész rend­szerével.« Mások parancsol­gatni szeretnének. Akadnak olyanok is, akik amiatt féltik a proletárdiktatúrát, hogy pártunk az utóbbi években határozottan kimondotta: a pártfunkciók kivételével pár- tonkívüliek is betölthetnek ve­zető állást, ha alkalmasak rá, azaz szilárd hívei a rendszer­nek, szakmailag jól értik a dolgukat, van szervezőkészsé­gük, tehetségesek, és erkölcsi magatartásuk kifogástalan. Vajon mi kár származhat ab­ból, ha ilyen emberekkel erő­södik a szocialista társadalom vezető gárdája? S mi szüli a helytelen né­zeteket? A maradiság, az ér­tetlenség, a korlátoltság, s nemegyszer fellelhető a szek- tásság és a kicsinyesség is. Azok az elvtársak, akik »-elvi« okokból fenntartásokkal élnek e kérdésben, gyakran a népha­talom, a szocializmus féltésé­vel együtt, sőt annak ürügyén saját beosztásukat féltik. Ezek­nek rendszerint alacsony a szakképzettségük, az általános műveltségük, és »rendíthetet­len a szocializmusba vetett hitük-«. A beszámoló fölvetet­te: neon nyugodhatunk bele abba, hogy némely pártveze­tőség tagjai, miközben tovább­tanulásra buzdítják a fata la­kosságát, maguk lemorzsolód­nak a tanulók sorából. Pártunk tevékenységét a türelem hatja át Mégis egyik- másik alapszervezetünkben meghonosodik a türelmetlen­ség, a kapkodás. A nehézsége­ket hatalmi szóval akarják legyűrni. A tömegek megnye­rése nem megy máról hol­napra. A pártszervezeteknek számolniuk kell azzal, hogy az emberek — akiknek szo­ciális helyzete, gondolkodás- módja nem egyforma — nem értik meg azonnal a helyes célokat Sok kérdésben egyet­értenek velük, segítenek, egyik-másik kérdésben azon­ban lehetnek fenntartásaik, •j nem ismerik föl azonnal a he­lyes álláspontot. Türelmes szóval meg kell győzni őket a páirt igazáról. Milyen kérdé­sekben tapasztalható türelmet­lenség, értetlenség? Pédául a termelőszövetkezetekben a ház­táji gazdaságok mértékét és az anyagi ösztönzők szerepét il­letően. Persze gyakran ellen­tétes nézetek csapnak össze. Némelyek csalt szükséges rosz- szat látnak a prémiumban. gyorsan kúszott a keskeny tor-f vagy a háztájiban keresik kú barlangban a gyújtózsdnór-! minden rossznak az okát. Még értik mindenütt, hogy hoz. Észéibe sem jutott, hogy! nem maiban isj szerkezet,! akár a következő pillanatban is j "'ff dnya^i ösztönzők, helyes T alkalmazasa, a háztájik tor­felrobbanhat a amellyel a B. 26-os valamit meg akar semmisíteni. Nyil­vánvaló, hogy ez a szándéka... De el kell oltani, amilyen gyor­san csak lehet. vényes rendezése megkönnyíti a vezetők munkáját, szoro­sabbra fűzi a tagság és a ve­zetőség közötti viszonyt, erő­síti a párt tömegkapcsolatát«. A tömegikapcsolatot befolyá­solja, hogy a pártszervezetek Pisztolya agyával lefojtotta J és a különböző intézmények, az égő zsinórt, amelyből már » hatóságok hogyan foglalkoz­r* -“-“»-ISU* SÄÄST&Ä állt ki a földből... AB. 26-os-♦ bizalmukat, hogy a pán nem nak tehát újabb titkai vannak! tűri meg a hatalommal való parancsolgatást.« Elismeréssel nyilatkoznak az emberek ar­ról is, ho-gy a pártfunkcioná­riusok őszinték hozzájuk, köz, vetlemek, s mindinkább a tö­megek tanácsadóivá válnak. Az ő példáikból, módszereikből értik meg egyre jobban, hogy a kommunisták szeretik az embereket, hogy minden tet­tükkel a közösség életének könnyebbé és bo’dogabbá té­teléért fáradoznak. Azért még akad javítanivaló S. Nem egy üzemben panasz­kodnak a munkások, hogy a vezetők keveset járnak közé­jük, csak akkor látják őket, ha vendégeket kísérnek az üzemben. Fölvetik, hogy a ter­melési tanácskozások gyakran formálisak, unalmasak; hogy a művezetők durvák; hogy például a TRANSZVILL-ban a szervezetlenség miatt rend­szeres a hó végi hajrá, s tár­sadalmi munkában teljesítte- tik a terveket; hegy egyik- másik igazgatóhoz nem jutnak be a munkások. Hibák ezek? Kétségtelen. Kedvezőtlenül hatnak a párt tönnevkapcscla- táira? Igen. Ezért olyan fon­tos, hogy minden vezető, min­den kommunista a legletkiis- méretesebben lássa el felada­tát, hiszen sokszor voltakép­pen az ő munkájukból, maga­tartásából ítélik meg a pártot. Ezt a nézetet erősítették meg azok a felszólalók is, akik az életből vett példákkal támasz­tották alá a beszámoló meg, állapításait. A párt tömegkapcsolaténak további erősítésére hívott fel zárszavában Németh Ferenc elvtárs, a megyei pártbizott­ság első titkára is. Hangsú­lyozta, hogy a megyei pártbi­zottságnak még többet kell tennie az egészséges kritikai szellem érvényesüléséért, ügyelni kell arra, hogy sehol se tekintsék a bírálatot sze­mélyes sértésnek. Otromba megtaríásokkal 'ma már nem találkozni, inkább kifinomult módszerei vannak a kritika visszautasításának. Aláhúzta, hogy a vezetőknek példamu­tatóan kell élniük, mert ütkö­zőpont lehet a párt és a tö­megek között, ha azt látják, hogy vezetőik nem úgy élnék, ahogy beszélnek. Az ilven ve­zetőkből kiábrándulnak az emberek, s ezen nem is kell csodálkozni — mondotta. Arról is beszélt Németh elv- ■ őrs, hogy a párt számára lét­kérdés a bizalom, de a töme­geknek is fontos a párt ügye. Bírálta azokat a vezetőket, akik abban látják szerepüket, hogy felhívják valamilyen kérdésre a felsőbb szervek fi­gyelmét, és ezzel a maguk részéről letudják kötelességü­ket. Ez önmagában nem old meg semmit — mondotta Né­meth elvtárs, s kiemelte, hogy mindenkinek el kell látnia saját feladatát. Hangsúlyozta, hogy a művezetőknek, mér­nököknek kötelességük részt venni a munkások nevelésé­ben is. Az a baj —hangoztat­ta —, hogy sokszor kifelejtik a milliós értékből a legfonto­sabbat, a legnagyobbat, az em­bert. Legyen türelmük törődni az emberekkel. Az egész tanácskozás lég­köréből érződött, hogy min­dent az emberért teszünk, az ő érdeküket, boldogulásukat szolgálja a párt tömegkapcso­latának szüntelen erősítése, mélyítése is. Varga József ezzel a barlanggal... Beljebb* kell mennie, a másik kijárat-$ hoz... Előrenézett a poláris-1 lámpával. A barlang elfordult. | Pálos óvatosan a falhoz la-f pult, és úgy mászott előre... ! Hamarosan észrevette a má-f sík nyílást. Sütött a hold, s bár| az erdő lombjai megszűrték a| fényt, innen belülről, ebből a{ szuroksötét barlangból egészen! jól kirajzolódott a nyílás kon-‘s [ túrja. (FolytatjukJ : Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat a 2. az. fő-építésvezetőséghez Siófokra és kórnyékére építészmérnöki ▼agy építőipari technikusi végzettséggel építésvezetőt keres. Jelentkezés Írásban vagy személyesen a válla­lat központjában: KAPOSVÁR, MÁJUS 1. U. 57., SZEMÉLYZETI OSZTÁLY. Útiköltséget fölvétel esetén térítünk. (51727)

Next

/
Thumbnails
Contents