Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-26 / 173. szám
AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Feledésbe hulló Néprajzi gyűjtőkkel a Zselicségben Cséphadaró, törött vasmozsár, fafaragások, pásztóiját: régirégi használati tárgyak. Verej- tékes, küzdelmes életek tanúi, kenyérkeireső szerszámai. Pedagógusok gyűjtöttek őket. — Hét csoportban tárgyi, helytörténeti, népzenei és hagyománygyűjtésre vállalkoztak a tanfolyam részvevői. A cél: Szientbalázs és Sánitos népéletének, helytörténetének kutatása — tájékoztat dr. Dömötör Sándor, a Népművelési Intézet tudomány^ munkatársa. Az országos honismereti szakkörvezető tanfolyam gyakorlati foglalkozásán vagyunk. A somogyi részvevők most ismerkednek a néprajzi gyűjtéssel. TV AGYAPA KORÜ, erőteljes, pirospozsgás parasztember ül a nagy ebédlő- asztal mellett. Az asztalon magnetofon, körülötte nyolctíz népzenegyűjtő jegyzettömbbel, »csőre töltött« írószarszámokkal. Az öreg készségesen, egy kissé megillető- dötten készülődik. Híres nőtás- kéint ismerik errefelé legénykora óta. — Hát.. 3 melliket? —i — Ahogy eszébe jut, Józsi bácsi. Csak bátran.;. Apró torokköszörülés után rákezdi: »Nem ide valósi gyerek vagyok én«... Lassú, bánatos népdal: ismert dallam és ismeretlen szövegvariáns. Erőteljes hangja szárnyal, beltöl- tené a legnagyobb hangversenytermet is. Zenekíséret nélkül énekel, mégis olyan tisztán és pontosan, mintha világ- életében a muzsika lett volna a kenyere Józsi bácsinak. Ös- tehetség. Tudja is, mert két nóta közt a fülembe súgja: — Hej, ha én tanulhattam volna... Az első után »belejön«. Ontja a dalokat, kérni se kell, tüzesen, szívből énekéi. »Lám, megmondtam, ne vedd el, ne vedd el / Nem győzöd él se- lemkeszkenövel..»Végigmentem a szentbalázsi Fő utcán...«. Itt-ott egy-egy műdal is becsúszik a sorba, de senki sem szól érte, nem zavarják. Az ajtófélfának támaszkodik, úgy hallgatja a dalokat Józsi bácsi felesége. Ajkával időnként hangtalanul formázza egy első világháborús katonadal emléket kavaró sorait: »Mikor engem besoroztak, virágzott az erdő...« Jó óra is beletelik, mire a tekercs végén felhangzik: — Dalolta Pap p József, Szentbalázs, 68 éves. A Z ÁTELLENBENI HÁZ- ^ BAN egy finom arcú, törékeny asszony áll a magnetofon előtt. Unokák kapaszkodnak a szoknyájába. MeséL — Még az én gyermekkoromban, szőke, göndör hajú kislány voltam... Fehér ruhába vittek a nagyobb lányok. Feldobtak a magaspa, hogy »•ekkorára nöjjön a kendtől' cucorkája (kendere). Ez vöt a cucorkázás... — Hát még mire emlékszik a gyermekkorából? Nehéz már vallatni a sok évtizedes múltat. Erősen töpreng. — Játék, kiszámoló, hívogató...? Ismét felködlik a szőke cop- fos süldőlány képe úgy Szent Ivánmap táján... A gyerekek csapatostul keresték föl a házakat, s korai almával ajándékozták meg őket. Ügy, hogy a szakajtót almástul feldobták a levegőbe. Az alma szétgurult, az ügyesebbje többet markolt belőle. — Énekeltünk is az utcán ... — Sárái Józsefné fölidézi a gyermekinvogató örökké bájos hangjait; »Szénát, szaamát, / szentivámyi aamát; / Aki nem ád aamát, / száradjon el fája, / Tűjestül, ágastul, / bokrostul, levelestül!« Az almaszecraés után szalma- csutát égettek a legelőn. Nyilván délszláv hatásra, de hogy mi célból, ez már elmosódott valahol messze, talán még a gyermekkor és az eladósor mezsgyéjén. Eredőjét a tudománynak kell majd meglelnie. TSMERITEK a Luca- napi szokást? Két surbankó legémyke, Szabó Gyula 12 éves és Herczeg István Í6 éves sántosi fiú izgatottan topog. A kérdésre mindketten egyszerre igennel válaszolnak., A fiatalabbik kezdi is mesélni, hogy régi szokás erre Luca napján £ »kotyulás«. Suttyó gyerekek járnak ilyenkor házról házra, és rigimust mondanak. Bele is kezd vagy háromszor, de bizony a közepén elakad. Törölni kell a szalagot. Pistának már jobban megy: — Kity-kotty, kity-kQtty / galagonya kettő / Az én szemem is kettő / Bíró hátán tek- nyő / A teknyőben jegyző / Felborult a teknyő / Kiesett a jegyző / Kendtök lányának annyi csibéje legyen, mint égen a csillag, mint réten a fűszál: / kity-kotty, kity-kotty... — Jól van, Pista, most még csak azt mondd meg, miért csináljátok ezt? Mit tart a hagyomány, mi a célja a kotyoiás- nak? Pista gondolkodik, s egy kis restelkedéssel kiböki: — Hát, szokásból csináljuk... Egy kis zsebpénznek.. j Pista már a mai kor gyermeke. Anyagi szempontok határozzák meg elképzelését, ismereteit a régi népszokásról. Leszűkül ennek a szokásnak a jelentősége is egy pontra, csakúgy, mint a gyerekek húsvéti locsolkodása. Elvész, elhomályosodik a népi hagyomány eredete, s emiatt sokat, veszít sajátos kelleméből, üde és éppen _ eredetiségéiből táplálkozó egyéni varázsából a fennmaradó szöveg. Az idősebbek már csak ködösen, töredékesen idézik a szokások lényegét; a mai fiatalt pedig a hagyomány születése és fenmaradása már nemigen érdekli. Egy idős néni, Kúlakov Boriszné fogalmazta meg a »kotyulás« különben eléggé nyilvánvaló okát: — Biztos lesz csirke ott, ahová a gyerekek Luca napján elmennek kotyulni. CANTOS, 1963. JÚLIUS. k"' Megkérjük Papp Pista bácsit, meséljen a falu lakodalmi szokásairól, hagyományairól — halljuk a gyűjtőcsoport vezetőjétől. Kattan a magnetofon, kikapcsolják. Kezelője, Varga Sz. Sándor nagyberki iskolaigazgató s a négy másik gyűjtő türelmesen várakozik. Szépen berendezett, kellemesen hűvös konyhában üldögélünk. Pista bácsi testes, piros arcú ember gondosan ápolt baj ússzak Ahogy sebtében elhívták a munkahelyéről, kötényben és fekete posztókalapban ül a hokkedlin, és vastag ujjú, erős tenyerében izgatottan marko- lássza az apró mikrofont. Gondolkozik. A kalapot a feje búbján hátrabdllemti. — Nyugodtan, Pista bácsi, ahogyan eszébe jut, úgy mondja; csak gondolkozzék, mintha mi itt se volnánk, van idő elég — biztatják. Pista bécsi egykor híres kikérő vőfély volt a faluban. Sok lagzit végigcsinált már életében. Most azonban izzad erősen, és töri a fejét. Mi tagadás, bizony mikrofoniaza AZ ÜZEMI TANÁCSOK ÚJJÁVÁLASZTÁSA ELÉ Kotyolás, cucorkázás ★ A szentbalázsi nótafa Amikor a vőfély .kikéri” a tehenet... Telik az idő. Már a harmadik cigarettára sercinti a gyufát, amikor egy mély szívás után a kalapot határozott mozdulattal előrebillenti (mindenki föUélegzik), és — megvakarja a tarkóját. — Várjanak már egy kicsit, hadd spekuláljak!..; Láthatóan idegesíti a mikrofon,. Megígérik neki, hogy először nem kapcsolják be, s ha felvétel közben hibázna, törölhető a szöveg. Ebben megnyugszik, végleg elszánja magát (a kalap előrebillen) s rákezdi: — Muzsika szál hangosan / lábom járja módosán / Kérem alázatosan / Kérem násznagy urakat / Kerítsék ki utamat / Kerítsék ki kezemre / Kerítsék ki lábamra / A mi menyasz- szonyunkat / Egy pár táncra szöröncsésen... Forog a jnagnetofon tekercs, peregnek a kérdések, és kibontakozik egy igazi sántosi lakodalom menete szép sorjában. Időnként azonban Pista bácsi meg-megáll, gondolkodik. Nagyon kényes a pontos szövegre, hisz »annak idején« is szégyennek számított belesülni vagy hibát csúsztatni a mondókéba; — Bizony, amikor én kezdő vöfény voltam, már hetekkel a lagzi előtt éjjel-nappal tanultam a szöveget. Főleg csutakolás közben szerettem ezt, amikor volt »kinek« beszélni, és mégse hallotta senki... »Búcsúztattam« a lovakat, meg »kikértem« a teheneket... így hát először csak úgy magában dörmögi a mondóka sorait. S még magyarázatképpen hozzáteszi: —... Mert ha az ember kihagy egy bötüt, nem esik jól talpra a szó ... Wallinger Endre Megyénk valamennyi termelőüzemében megkezdődtek az előkészületek az üzemi tanácsok újjáválasztására. A szakszervezeti bizottságok aktivistái ezekben a napokban arról beszélgetnek dolgozó társaikkal, hogy kiket javasolnák üzemi tanácstagnak, ki az, aki szakmai és politikai szempontból rátermett, ki az, akit a szakszervezeti bizottság nyugodtan ajánlhat megválasztásra a júliusi, augusztusi és szeptemberi tanácskozásokon. Az üzemi tanácsok tagjainak a legbecsületesebb munkások közül kell kikerülniük, azol'at kell javasolni és megválasztani, akik nemcsak munkájukban, hanem magánéletükben is példamutatóaki Az üzemi tanácsok a munkásdemokrácia fontos szervei lesznek, éppen ezért örömmel fogadták az emberek az újjá- választásról szóló híreket. Különösen az keltett nagy megelégedést, hogy* megszűnik a delegálás, mindenkit választanain Tapasztalható azonban némi aggodalom is. Többen fölvetették: vajon nem marad-e ugyanolyan formális szerv az üzemi tanács, mint eddig volt; mi a biztosíték, hogy a vállalatok vezetői segítőtársat látnak benne, nem pedig hátramozdítót Jól tudják ugyanis a munkások, hogy az üzemi tanácsnak csak akkor lesz létjogosultsága, ha támaszkodnak rá, igénylik segítségét. Mint Szőke Pál, az SZMT vezető titkára elmondotta, a Baromfifeldolgozó Vállalat és az Építőipari Vállalat némely vezetőjének az a véleménye, hogy az üzemi tanács fölösleges szerv, és viszolyognak tőle. Szerencsére más helyen jól látják, hogy milyen nagy szükség van a kollektíva bölcsességére. Foglalkoztatni kívánják, mert bíznak benne. Nem félnek attól, hogy az üzemi tanács mindenbe beleszól, nem féltik hatáskörüket. És ez a jó, hiszen több szem többet lát. Sokkal könnyebb elkészíteni a vállalati terveket, meghatározni a nyereség- részesedést, az igazatói alap felosztását stb., ha tizenöt vagy harmincegy ember javasol, érvel és meggyőz. Csak ott lesz kellemetlenkedő partner a munkások választott szerve, ahol nincs minden rendiben az üzemi demokráciával. Nem lényegtelen az sem, hogy az üzemi tanácsok megválasztásával mindenütt szélesedik a társadalmi munkások hálózata. Üj erők kerülnek az irányításiba, olyanok, akikre később bizton lehet számítani a termelésben. Az üzemi tanácsok az eddigi sitatisztálás után végre főszerephez jutnak. Ki kell ezt használni, engedni kell, hogy érvényesüljenek. Mert a murilcásdemokrácia e fontos szervei csak így tölthetik be hivatásukért. P. GY. Sas és repülőgép különös karambolja Vlagyivosztok (Taszsz). Vlagyivosztok közelében egy EL—1. típusú szovjet repülőgép »összeütközött-« egy tengeri sassal. A madár, amely egyébként óvatosságáról nevezetes, ezúttal kapzsisága áldozata lett. Ugyanis egy hatalmas pontyot tartott karmai között, és terhével nem tudott idejében kitérni a repülőgép előL Az IL—l-es az összeütközéskor hevesen megrázkódott, és a normálisnál nagyobb sebességgel ereszkedett lefelé. A szerencsés földet érés után a szárnyon 70x30 centiméteres léket találtak, amelynek szélein fölfedezték a tengeri sas tolláit és a halcsontokat. (MTI) Nem az asztalfióknak újítanak A Pamut Fonóipari Vállalat kaposvári gyárában (az átszervezés után a Kaposvári Textilműveket nevezik így) újítási kiállítást rendeztek. Az elmúlt másfél év termését szemléltette a gyár előcsarnokában az üzem szakszervezeti újítási és ésszerűsítési bizottsága. A kiállítás tetszetős és jól áttekinthető, A csaknem háromszáz újítás között sok olyan van, amely igen jelentősen elősegíti a termelés növelését, könnyíti a munkát. Ilyen többek között Kőműves Sándor és Fenyvesi Zoltán elektromos piheszedője, amely a gépek legeirejtetteb zugában is felcsavarja, összegyűjti a gyapothulladékot; Kovács Józsefnek és Veres Zoltánnak a kannák jobb kihasználását elősegítő elmés alkotása; Lakatos József minden művelethez igazítható tárcsalehúzója; Haháti János, Lakatos József és Kőműves Sándor különböző szerszámgépek késeinek csiszolására alkalmas, házilag készített köszörűgépe. A többi újítás is nagy érdeklődésre tarthat számot. Ám nemcsak az újítások ragadják meg a figyelmet, hanem néhány olyan velük kapcsolatos jelenség, számadat is, amely arra enged következtetni, hogy a Pamut Fonóipari Vállalat kaposvári gyárában eleven az újítómozgalom. A kaposváriak nem akarják, eredményeiket véka alá rejteni. Ezért meghívták más gyárak dolgozóit is a kiállításra. A megnyitás másnapján a Lőrinci Fonóból érkezett népes munkásküldöttség tapasztalatcserére. A rendezők megragadták az alkalmat, és kif üggesztették az üzem újítási feladattervét mintegy hangsúlyozva, hogy az újítómozgalom akkor a legsikeresebb, ha az üzem vezetői megjelölik, hol kellene észszerű sí Um. De talán a legör- vendetesebb az, hogy a kiállított anyag nagy részét közvetlenül a termelésből vették ki egy-két napra. Ez azt mutatja, hogy nem az asztalfiókba rakják az újításokat, hanem hamar elbírálják, s be is vezetik őket. Jellemző, hogy az idei első félév 198 újításából 64-et mór alkalmaznak. Ez nagyban elősegítette az újítások számának emelkedését. Szalai József, a kiállítás egyik rendezője azt mondotta, hogy a jövőben sokkal rugalmasabban fognak díjazni. Változtatnak a korábbi rossz módszeren. Lehetőleg nem a legalsó határon állapítják meg az újítási díj öszegét, hanem följebb. Ezt ugyanis a rendelet megengedni. így még jobban ösztönzik az újítókat. Megéri, hogy szüntelenül keressék, kutassák, mivel lehet még jobban föllendíteni az újítómozgalmat. Bizonyíték erre a kiállítás. Csupán azok az újítások, amelyeknek hasznát már megállapították, 2 millió forint többleteredményhez juttatják az üzemet. PIHENŐ A marcali kór ház nagy parkjában madarak trilláznak. Hűs szellő enyhíti a délutáni íorróságot. Betegek ülnek az épület előtt, beszélgetnek, olvasnak, pihennek. Gyönyörködnek a rózsaerdőben, a szo- morúfüzben. Hallgatják a galambok turbékolását, nézik a fenyő ágain hancúrozó rigókat. És várják, nagyon várják a gyógyulást. „Jaj, de Trabant" Egy hat év körüli szőke kisfiú sétál apukájával a Rippl-Rónai utcában.^Észrevesz egy ott veszteglő ütött- kopott, kiszerelt gépkocsit, és megvetően így kiált fel: »Jaj, de trabant ez a kocsi!« Nem akart sértegetni, azt akarta mondani, hogy jaj, de tragacs ... * * * Moliére, a híres francia vígjátékiró egyik színművének bemutatóját a nézőtérről tekintette meg. Előtte egy fiatal pár ült, és állandó suttogásukkal zavarták. Az író egy ideig tűrte, majd letompított hangon éLőre- szólt: —• De kérem, mi lesz? Egy szót sem értek! Mire a lány hátrafordulva dühösen így szólt: — No hiszen még az kellene, hoigy kihallgassa a beszélgetésünket ! * * * Leone Allatius híres humanista tudóst egy alkalommal megkérdezte X. Ince pápa, hogy miért nem házasodik meg. — Azért — felelte a tudós —, hogy bármikor kolostorba vonulhassak, ha szerzetes akarok lenni. — Ez derék dolog — jegyezte meg a pápa —, de akkor miért nem lép be valamelyik rendbe? — Hogy bármikor megnősülhessek, ha kedvem lesz rá — válaszolt nyugodtan Allatius. Csalánba nem üt a mennykő Önkijózanífó A bécsi kávéházakban és bárokiban új automatákat állítottak fel a részegek kijó- zamításána. Aki túl sok szeszes italt fogyasztott, egy pénzdarab bedobása ellenében tömény ammóniaszagot kap _ a képébe az automata nyíláson keresztül. Ettől az »illattól« gyorsan magához tér, és legalább egy napig nem vágyik több italra. ... Gyermeki logika — A legfösvényebb állat , a moly. Csak lyukakat eszik. S Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogy! Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemébe* Kaposvár, Latinka Sándor utca uofstyr «’V
