Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-18 / 140. szám
Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA.ES A MEGYEI TANÁCS LAPJ A j Tanácskozás a Balaton-part nyári ellátásáról A napákban Siófokom és Fonyódon gyűltek össze az üdülők ellátásra hivatott kereskedelmi, építésügyi, egészségügyi és tanácsi szervek, vállalatok intézmények képviselői, hogy a megyei tanács vb . határozata alapján megvitassák a nyaralási idényre való felkészülést. A jelenlevőket dr. László István, a megyei tanács vb-étnökhe- lyettese üdvözölte, majd Pintér József, a kereskedelmi osztály helyettes vezetője, Ga- vamvölgyi Aladár, az építési osztály vezetője és dr. Tóth Sándor, a megyei KÖJÁL igaz. gatója beszámolt a június elején megtartott ellenőrzési tapasztalatairól. A beszámolók sok hiányosságra mutattak rá Így például több üzletben, vendéglátóhelyen a nagy kereslet ellenére néma tartattak hűsítő és üdítő italokat, háztartási és vegyi árukat Sok helyütt raktározási gondokkal ás munkaerőhiánnyal küszködnek a kereskedelmi és vendéglátóipar: üzemek. A íonyódi srtkviz- és hűsítőüzembem levő szervezetlenség gátolja a zavartalan áruellátást Az építési osztály vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy elburjánzott az engedély nélküli építkezés a Batlaiton-par- tom. Sok a fa- és egyéb bódé. a felújításra szoruló épület, a rozzant kerítés, a gazos, gondozatlan terület. Kátyúsak, göd- röseka földutak az üdülőtelepeken, Viszont szépen parkosítottak mindkét járásban. A legtöbb kifogásolnivalót a közegészségügyi ellenőrzés talált, különösen a siófoki járásban. Az Étterem és Büfé Vállalat Mosoly Cukrászdája, Siófokon a Vadvirág Presszó és a Muskátli Büfé korszerűtlenségük miatt előbb-utóbb alkalmatlanokká válnak az igények kielégítésére, hiszen hovatovább a legelemibb követelményeknek sem felelnek meg. Súlyos kifogások merülnek föl több termelőüzem, élelmiszerbolt és vendéglátóhely közegészségügyi, tárolási körülményei miatt. (Például Siófokon a tejüzemben, az fonsz termelő cukrász üzemében, a Balaton Cukrászdában, a kenyérgyár helyiségeiben, Balatonszemesen a* Belvárosi Üzemi Vendéglátó Vállalat eufcrászüzemében és Lengyel küldöttség Kaposváron Tegnap délelőtt városunkba érkezett a Siófokon tartózkodó lengyel idegenforgalmi küldöttség. Az IBUSZ helyiségében a városi idegenforgalmi hivatal vezetője és munkatársai fogadták őket, majd dr. László István, a megyei tanács vb-efeiöfcbefly ettese fogadást adott a tiszteletükre. A küldöttség tagjai, Ryfatd Sniczko, a Varsó-Olsztyn Idegenforgalmi Vállalat főigazgatója és munkatársai. Wladys- lav Afanasjew és Halina Ked- «éoc, valamint a vajdaság kulturális osztályának vezetője, Jerzy Mieloch elragadtatással nyilatkoztak mindarról, amit a fővárosban és BaHaton-partoin láttak. Dr. László István tájékoztatta a vendégeket megyénk gazdasági helyzetéről, majd baráti légkörben hosszan beszélgettek a tanácsi idegenforgalom rendszeréről, a vendéglátós fejlődéséről, idegenforgalmunk közös gondjairóL Lengyel vendégeink ezután városnézésen vettek részt, majd továbbutaztak Pécsre. az fmsz Tükörponty kisvendéglőjében.) Közegészségügyi szempontból a fonyódi járásban általában kielégítően felkészültek az idényre, a siófoki járás közegészségügyi helyzetének színvonala alatta marad a múlt évinek. Az illetékes szervek és vállalatok képviselői megvitatták a beszámolókban elhangzott bírálatokat. Általában elismerték a hiányosságokat, és egyetértettek abban, hogy minden erőt a fogyatékosságok mielőbbi megszüntetésére kell fordítani. Az elhangzottakat dr. László István foglalta össze. Hangsúlyozta, hogy a Balaton-part nyári ellátásának megszervezése tervszerűséget és fegyelmet követel. Ne a munkák kellős közepén vegyék észre a hiányosságokat — mondotta —, ezért a jövő idényre való fölkészülést már most kezdjék meg a feladatok rendszerezésével, a munkálatok programjának elkészítésével, figyelembe véve azt is, hogy a Balaton- part forgalma évente 25—30 százalékkal növekszik. W. E. dl sxem ám. A parkban gyönyörködtem a vidáman játszó gyerekekben. Rég látott kedves ismerőssel találkoztam. Kézenfogva vezette öt év körüli kisfiát. Leültünk a vadra, beszélgettünk. A gyerek néhány percig nyugodtan maradt, aztán fészkelődön, játszani akart. — Apu, vezess a szökőkúthoz, meghallgatom a békákat. —1 Menj egyedül, nézd meg, aztán gyere vissza — mondtam a kisfiúnak. Az apa egyszerre elszomorodott. — Persze, még nem tudja. A szomorúságáról ritkán beszél az ember... Nyomasztó a szomorúságot látni. Bocsánatot kértem, de ismerősöm elhárította. — Nem történt semmi ... Kézen fogta fiát, odavezette a szökőkúthoz. A kisfiú hallgatta a békákat. Aztán visszajöttek. — Azért nem szeretek beszélni erről, mert akkor mindenki sajnál. Pedig én már belenyugodtam. Megkönnyebbülve folytatta: — Azóta mindent elolvasok, ami ezzel kapcsolatos. Nemrég egy szovjet profesz- szorról írtak a lapok. Ez a professzor foglalkozik a szemátültetéssel. Aznap este papírt és tollat fogtam. Irtom a moszkvai magyar nagykövetségnek, arra kértem őket, hogy továbbítsák levelemet. Megírtam mindent. És megkaptam a választ: Iahet segíteni. Ha fiam eléri a tizenkét éves életkort, odaadom egyik szememet... Az újságban olvastam nemrég, hogy Róza Safigulina szovjet diáklány levelet írt a Szovjetunióban gyógykezelt Henry Winstonhoz: »Tudok arról, hogy ön elvesztette a szeme világát, ön igaz kommunista, én egyszerű diáklány vagyok, fiatal, kitűnően látok. Az emberekért alkarok élni, ezért felajánlom az egyik szememet.« Egy másik hír: Bogomir Glad jugoszláv munkás szerencsétlenül járt. Munka közben, robbanás következtében elvesztette a szeme világát. A rijékai kórház csakhamar levelet kapott. Antun Kovac munkás írta, Bogomir partizánbajtársa. így szól a levél: »Elhatároztam, hogy segítek. Neki adom egyik szememet. így mindketten megleszünk, élünk, dolgozunk, láthatjuk gyermekeinket. Értesítsenek, ha szükség van rám. Rendelkezésűkre állok.« Egy harmadik: Ray Charles, az Egyesült Államokban élő világhírű vak néger énekes és zongoraművész hirdetést tett közzé a lapokban. Százötvenezer dollárt kínál annak, aki eladja neki egyik szemét. A 180 milliós Amerikában még nem kapott választ N- S. SOJFZOK Megmenteni az utókornak... mA történelem az élet tanítómestere« — tartja a közmondás. Ez a gondolat ösztönözte vagy negyven évvel ezelőtt Gál István lengyeltóti tanítót is, hogy hozzálásson a falu régészeti leleteinek feldolgozásához. Negyvenévi fáradságos munka után most foglalta össze a falu történetéit. A művelődési otthonban elhelyezett üvegszekrényekből a régmúlt idők lehelete árad. A kutató érdekei, aki egész életét a letűnt kotok maradványai feüücutatásámak szentelte, de nem lehet szó nélkül elmenni a már megkövesedett, rézkorszakbeli edénytörmelékek, vésők, díszek, karpereeek mellett sem. Magukra vonják a figyelmet a tőmaiak idejéből származó pénzek éppen úgy, mint az 1800-as évek megsárgult papírlapjai Vastag porréteg takarta őket egészen addig, amíg Gál István műszeretettel hozzájuk nem nyúlt, hogy átadja a ma emberének. Délelőttönként az iskolában tanít, s munkája végeztével útnak indul Mohács-szőlőhegy, Eéndek vagy Tatárvár felé régészeti leletek után. — Egyedül kezdtem mondja —, de aztán jöttek hozzám a falu lakosai egy. egy előttük értéktelennek látszó kődarabbal, amit az eke vetett ki a földből, vagy amit építkezéseknél találtak. — Ha nem tudtam megállapítani a korát, akkor sem dobtam el. Eltettem, hogy szakembertől megtudjam az eredetét Élményeiről kérdezem, munkájáról, a kutatásokról beszél. — Az 1930-as években, amikor a lengyeltóti utat építették, aranyékszereket találtak. A Nemzeti Múzeumba küldtem...! Tatárváron avar kori pénz került elő, a Nemzeti Múzeumban van... Szavai nyomán feltárulnak a kutatómunka szépségei. — Buzsákról nemrégiben egy népvándorlás kori fülbevaló került elő. A kaposvári múzeumtól most azt a megbízatást kaptam, hogy keressem meg a párját is. — Hogyan került kapcsolatba a múzeumokkal? — Küldtem be anyagokat, s azóta mór többször is meglátogattak. Tőlük kaptam szak- irodalmat is, kijegyzeteltem őket, s nagyon sokat segítenek munkámban. Minden újabb lelet örömet szerez. Főként annak örülök, hogy tanítványaim is meg az idősebbek is mindig segítenek. Ha azt mondom valakinek, hogy szükségem volna három emberre, akkor biztosan ötödmagával jelentkezik. Siet az iskolába. Ütkőiben terveiről érdeklődöm. — Szeretném megmentem az utókornak mindazt, ami még valahol hányódik a környékien. Egyszer nekiláttam egy könyv megírásának, de abbahagytam ... Lehet, hogy újra elkezdem. Majd ha nem lesz már annyi gondom... Egyedül állok a rajzlapnyi falitáblák, a szekrényekbe aárt megsárgult papírok, kő- szerszámok és fafaragások előtt, s a tanítóra gondolok, aki egy emberöltőn keresztül arra használta föl szabad idejét, hogy mindezeket összegyűjtse, s átadja az utókornak. Ahogy a szépen elrendezett tárgyakat nézem, fölvetődik bennem a kérdés: érdemes volt egy életet ennek szentelni? Neím kérdeztem meg tőle. De szenvedély teli hangiából, ahogyan a kutatómunkáról beszélt, megtudhattam a választ Keren Imre A Dél-somogyi Állami Erdőgazdaság lipótlai erdészetében 300 köbméter ceruzaprizmát készítenek. Az áru 70 százalékát tűzifából állítják elő. Héfrtf&<zetnUa>zt: KÉTSZER TIZENÖT PERC — Tehát egy £61 órát..; — mondja a főorvos, és becsengeti az ápolóinőt. Végigkocogunk a hosszú, éterszagú folyosón, elöl az ápolónő, a nyitott ajtók mögött betegek, a hófehér ágyakon csíkos pizsamák és egy-egy pillanatra felitűnő arcok. Szenvedő és gyógyuló emberek. Tegnapi és mai tragédiák. Mai és holnapi remények. A csapóajtón túl kiszélesedik a folyosó, a lépcsőfeljárat előtt néhány — az 1950-es évek ízlésének megfelelő — csővázas fotel, az egyikben pólyáit arcú ember. Az ápolónő elköszön, fél órára, addig beszélgethetünk. A kérdésék először suták. A válaszok is. Ismerkedünk. Tudom, hogy kényes a téma — a pólyáit arcú ember csak étó, hogy az. Tíz perc már eltelt a harmincból, és nem tudok róla mást, csak azt, amit a rendőrségen már napokkal előbb elmondtak. Vázlatosain ennyit: építőmunkás, megbecsült — egy kissé talán túlbecsült — ember, sok barátja és sok haragosa volt. Évekkel ezelőtt csúnya ügybe keveredett. Az irodából eltűnt a házipénztár, őt is gyanúsították, néhányon rávallattak, befeketítették, a vállalat vezetősége fegyelmi úton elbocsátotta. Később ki' derült, hogy ártatlan, vissza' mehetett volna a vállalathoz, de..s — Akkor már ittam. Mi az istent csinálhattam volna? Most veszem csak észre szemében a vérrögöket. Hirtelen nagyon furcsa és határozatlan lesz a pólyáit arcú ember tekintete. Valaki fölfelé jön a lépcsőn, a csapóajtón túlról félmondatok szűrődnek át és halk nevetés. — ... mi az istent? Etám. _ — És most? Hangtalanul nevet a múmiaarc. Az órára pillantok: fél négy, háromnegyedkor be kell fejeznünk a beszélgetést. Tizenöt perc alatt egy összekuszálódott élet szálait kéne rendezni Hol is kezdjem? — Becstelen embernek tart.:.? A kérdés annyira meglep, hogy hirtelen nem tudok válaszolni. Próbálom megérteni ezt az embert, de nem megy. Évekkel ezelőtt egy közösség kidobta magából — oktalanul, igazságtalanul —, s ennek a nagy darab embernek akkor kettétört az élete. — A kocsmában nem kérdeztek semmit.:. A füstös, alkoholbűzös világiba menekült. Először, mert mindenki elfordult tőle, később dacból, aztán megszokásból. És egy hónapja — néhány nagyfröccs után — hátulról lapockán szúrta a kocsmárost. Összeverték. Ha nem jön a rendőr, tán ottmarad. Sokáig mozdulatlanul kellett feküdnie, néhány napja mehet ki délutánonként egy fél órára a folyosóra. A kórházban — mondja — jól érzi magát. — Szépen gyógyul:.. Ismét mosolyog, zavarosan, erőltetettem — Ha innét kimegyek, megbüntetnek. — Fél... ? (Erre már a főorvos válaszol később.) Az ápolónő éterszagot hoz magával a keskeny folyosóról A harminc perc letelt, a bepó- lyált arcú emberrel aligi beszélgettünk néhány mondatot. A főorvos az ablak mellett áll — Beszélgettek? — Csak néhány mondatot... Eszembe jut az utolsó kérdés: fél ez az ember... ? Az ablak mellett áll a főorvos, az ablakon túl magas házak körvonalai, a házak között autók rohannak, az utca éld hétköznapi életét. — Attól fél, hogy többet nem építhet — mondja a főorvos. — Egyszer, még eszméletlenül, a téglákról beszélt.;. — Megbüntetik? — Nem tudom, talán nem. Ennek az embernek a lelkét is meg kell gyógyítani. Hét éve beteg.. a A pólyáit arcú férfi most egy udvarra néző szobában fekszik, onnét nem látni az utcát, a magas házakat, a rohanó autókat, az egészséges embereket. Jó lenne tudni, mire gondol : , Vincze Jenő Nagy emberek apró mondásai Ha az egész világ púpos, szörnynek nézik az egyenest. (Balzac.) * * * A jelentősebb pozícióban álló ember sokszor nevetségesnek találja azokat, akik hajlonganak előtte, ő maga pedig hajlong olyanok előtt, akiket nevetségesnek taxi;. (Balzac.) * * * A kicsinyek büszkesége abban áll, hogy mindig önmagukról beszélnek, a nagyoké, hogy soha. (Voltaire.) * . * Ne ítélj a kard értékéről arany-markolata után. (Seneca.) * * * Többször hibázik, aki ébren van, mint aki alszik. (Széchenyi.) * * * „Szennyes" adatok Anélkül, hogy bárki szeny- nyesét kiteregetnénk, vagyis pletykálnánk, elmondhatjuk, hogy a főváros lakossága körében naponta négyezer mázsa, évente pedig 14 600 vagon szennyes rul«x gyűlne össze, ha összegyűjtenék — de nem gyűjtik, hanem gyorsan kimossák. Ennyi ruhanemű kimosásához naponta 150 mázsa mosószerre van szükség. Bár a mosodák sókat segítenek, a fehérneműk zömét mégis a háziasszonyok tisztítják. A nagyüz-emileg kimosott ruhanemű egy lakosra jutó évi mennyisége Budapesten mindössze négy kiló. Ez az arány igen alacsony. Az NDK-ban például egy lakosra 7, Prágában 5,5, Pozsonyban 10 kiló mosodai kapacitás jut. Hazánkban is csupán a mosodák teljesítő- képességén és az ebből adódó vállalási határidőkön múlik, hogy szolgáltatásaikat nem veszik igénybe többen. Országos viszonylatban 1965- ig 67 százalékkal növelik a mosodák kapacitását, 1980-ig pedig el akarják érni, hogy minden lakos számára évente 30 kiló ruhát mossanak a gyáripar jellegű mosodák. Érdekes tapasztalat, hogy a mosógépek elterjedése egyáltalán nem jelent konkurren- ciát a Patyolat Vállalatnak, sőt azt tapasztalják, hogy az ágyneműket, férfiingeket mind többen viszik a Patyolathoz azok is, akiknek gépük van, mert hiába könnyíti a munkát a gép, de megmarad a sok időt igénybe vevő vasalás. » » * Még a régi világban megürült egy állás egy bankban. A bankigazgató barátja — ultízás, bocsánat, fertilizes közben — átszól a direktornak. — Hallom, hogy van nálatok egy könyvelői állás üresedésben. — Hát van! — Mert nekem volna egy jelöltem erre az állásra. — Aztán mondd, jó munkaerő? Tud könyvelni, érti a dolgát? S "megvan a megfelelő gyakorlata is? — Na, hallod! Ha mindez megvolna neki, akkor nem kémé a protekciómat! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrsünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka S. a L
