Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-16 / 139. szám
Vasárnap, 1963. június 16. 5 SOMOGVl NÉPLAP Csurka Péter: DCáraLy, ha C or jóban tűntek el az is- merős falvaik, tornyok, hiszen hét éve szeli már a vonatokkal a tájat szülőfalujától Pestig, Pesttől vissza kéthetenként Legemlékezetesebb az első útja. Édesapja mély zengésű hangja töltötte be a fülkét, amelyben hárman ültek. A harmadik, az idegen, aludt. Apja hangjának zengése összefolyt a lármázó kerekek énekével. Ebben a hangáradatban sok volt a szomorúság, sárga, nehéz illat, temetőszán. Apja édesanyjáról emlékezett. Friss volt még az emléikezés, a lelkűket és a hantot még nem nőtte be a fű. Lakatos, gépész emberek voltak mind a ketten, híresek a környéken. Mégis felszámolták anyja halála után a kis üzemüket, és Pesten a Gazdasági Gép- és Traktorgyárban helyezkedtek el. Falusi házukban csak az anyai nagymama maradt Nagymama szombatokon várta a munkás vonatot, amely- lyd mindig meg is étkezett a veje és az unokája. Hétfőn hajnalban utaztak vissza Egy ilyen csöndes hajnalon — nagymama mér régen kint pusmékolt a konyhában, készítette az útravalót már kétezer is beszólt, hogy kelhetnék — ifjabb Károly azt látta, hogy apja aa ágy szélén ül, nagyokat sóhajt, nem mozdul. — Lekéssek a vonatot, édesapám! — Én nem megyek! — szólt vissza tompán az öreg. — Hogy-hogy nem jön? —Meguntam . ..j Meguntam Pestet... — Pestet? — bámult a fiú. Tekintete követelőzött, magyarázatot, bővebb felvilágosítást kért. — Nem töröm magam tovább. Megélek én itthon is ... Megszólított a Haladás elnöke. ‘ Gépjeik, traktorjaik vannak. A tavasszal pedig már saját kombájnjuk lesz. Kell ehhez a hétezer holdhoz!... A kombájnhoz pedig egész szakember kell.;. A mozgó műhelyt is beállítják. Az* mondja, hogy lépjek be hozzájuk... Vagy én, vagy te... Ügy gondoltam, én lépek be... Te még, fiam, fiatol vagy... Járjad a világot! Tanulj!... Ifjabb Károlyt fejbe vágta ez a hirtelen fordulat. Ugyan mit vethet ellen, vagy minek helyeseljen? Idő kellene a gondolkodáshoz. Jó, nem jó? Miért jó, és miért nem jó? Erre pedig most nem ér rá. Az asztalon, ketyeg a vekker, a mutatók kíméletlenül tolják az időt előre. Sokszor szaladtok már nyirkos, ködös hajnalokon az állomásra, ugrottak fel a mozgó vonatokra, és fújtattak Sziemlőhegyig. Azért még ma csak be kellene jönni Pestre az apjának, rendezni dolgait a gyárban, hiszen szervezett szakmunkás nem hagyhatja úgy ott a helyét, min* tyűk a tojását. — Azért ma még csak tessék bejönni, rendezni a benti dolgokat. Felmondás is van, munkakönyv is van ... — Attól félek nem engednek el... Károly vállrántva kisietett. Nagymama a konyhában a nyakába akasztotta a vinniva- lát, és Károlyka nekieredt az útnak. Kiáltás érte utol: — A fél tízessel mégiscsak bemegyek! • * * A mióta idősebb Károly visszamaradt a faluban, Károly ritkázita a hazajöveteleket. Már egy éve is elmúlt, hogy itthon járt. A munkás- szállót is otthagyta, Zuglóban AZ ÉM 44. sz. Állami Építőipari Vállalat (Budapest, V., Kossuth Lajos tér 13—15.) azonnal fölvesz budapesti fminkahelyekre kőműves, ács, állványozó szakmunkásokat, építőipari könnyügépkezelö- ket, kubikosokat, férfi segédmunkásokat. Sc&llást és napi egyszeri étkezést biztosítunk. Munkaruha. vidékieknek tanács- igazolás és szakmunkások- 2 nak szerszám szükséges. 2 bútorozott szobát bérelt. Most sem. jött volna, de expresszi e- vélben hívta az apja. A sürgősség okát nem árulta el. Azt is írta, örülne, ha a szabadságát itthon töltené. Szívesen, ha már azt a zuglói kék szemű kislányt is hozhatta volna már, de az anyakönyvvezető majd csak októberben adja meg rá az «engedélyt«. Vajon miért sürgős most apjának az ő hazajövetele? Hirtelen beleharapott a gondolat: Nősül! Nem hiszi! Legalábbis furcsa elgondolni egy fiatalembernek, még ha katonaviselt is, hogy édesapja felcseréli az ő édesanyját egy idegen asszonynyal ... Este érkezett haza. Hiába zörgette a kaput Nagymama sem bújt elő. Benyúlt, és szokás szerint a kapukulcs bent lógott a kapufélfán szegre akasztva. Föllépett az eresz alá. Megnyomta a konyhaajtó kilincsét. Nyűt az ajtó. Itt lehetnek valahol a közelben. Villanyt gyújtott A konyhában fényes, tiszta volt minden, ragyogott a kredenc, csillogtak a falra akasztott dísztányérok. Benyitott az utcai szobába. Ami először meglepte, modem csillár csüngött a mennyezet közepén. (Édesanyjának volt örök vágya egy ilyen díszes, modem csillár...) Aztán egy fényképet pillantott meg. Fekete hajú nő ejti fejét apja széles mellére. A nő kezében virágcsokor. Ügy tetszik, hogy ismeri is. Felcsillannak távoli évekből tekintetek, arcok, szemsugarak, melyek elkapták az utcán, boltokban, nyilvános helyen, amikor még ő is itthon gépészkedett, hol itt, hol ott, és olyan elérhetetlennek tűnt föl Pest, mint a messzi ég. Ez az asszony az állami textilboK- ban ült a kasszában. Elvált asszony, hogyishívjákné volt?... Apja a fényképen hihetetlenül fiatal. Pedig már ötvenkettő! Leült egy fotelba, és akkor vette észre az új bútorokat, a garnitúrát, a nagy kombinált szekrényt. Ült mereven messze járó gondolatokkal Nem hallotta a lépteket, az_ ajtónyitásokat, csak akkor eszmélt, mikor már apja megsimogatta a haját. Néma ölelkezésük után is döbbent csend állt közéjük. Az apa észrevette, hogy fia arcára sürgető kérdések ültek rá De miért kell itt már a szó? A fiú látott, tudott mindent. Csak annyit mondott: — Hát ez a helyzet, fiam! — Nagyanyám hol van? — Nagymama? — köszörülte torkát idősebb Károly. — Hiába marasztaltuk, nem maradt Pedig szinte könyörögtem neki, ne menjen ed, mert még azt mondják, mint hogy már mondják is, hogy az új asszony szorította ki a házból. Zsuzsika is kérte, marasztalta ... Elköltözött Erdősrétre, a húgához... Az első kétszáz forintot visszaküldte .. . Elutaztam hozzá ... Na, azóta aztán elfogadja a pénzküldeményéket... — Miért nem értesített, apám, en gémét ezekről a dolgokról? Erre a kérdésre idősebb Károly hosszú hallgatás után a belső falon függő, meglágyított fényképről mosolygó édesanya felé fordította a fejét. A fiú nézte az apját, majd az ő szeme is a mosolygó asszony arcát ölelte. — Nagyon egyedül voltam, fiam!... Ne haragudj reám!. Azért hívtalak, hogy kész helyzet elé állítsalak, mert uj- jaim sohasem tudtak a tolira görbülni, hogy megírjam a valót... Üjra a fényképet nézték. Vallottak, magyarázkodtak némán, pedig a falról megbékélt sugarak vilióztak rájuk. És mikor halk ajtónyitással belépett az új asszony, zavartan, megil- letődve lépett be,, mint mikor valaki fontos megbeszélésre későn érkezik, jaj, vissza is kellene fordulni, de már mindegy, itt van, talán csak nem vonja felelősségre a fiú. Búgó meleg asszonyi szó üdvözölte anyáskodóan. Ifjú Károly érezte, nincs benne tettetés csak a megszeppent lélek rezeg ki olykor hangjából. * * * U étfőn hajnalban Károlyka nagyot nyújtózkodott. Megnézte óráját Talán csak nem aludta el az időt, mint régen midőn futottak az apjával, verték a port az út közepén. Nem aludt el, van még bőven idő. Űtrakészen lépett ki a konyhába. Apjától és... hogy is mondjuk már ezután, ej, Zsuzsika nénitől még az este elbúcsúzott, hogy ne zavarja őket, és most meglepetésre már mind a kettőt a konyhában találta: — Éppen most akartam szólni, fiam, hogy kelj föl! És szép volt minden a hajnalban, pirosodott a táj, éppen hogy csak a szőlődombok levelei rezzentek olykor a hideg harmattól... M1HAI BENIUC.-* KEMÉNYEBBEN Én az Idők tartóoszlopa vagyok, Talpkő a mélyben, hova szem se lát, Égy rejt engem a mélység, mint a Hangot Szép festmények s nehéz szimfóniák. Lassan az öröklét útjára lépek, De vállalom mindig e századot, ó, Elég annyit tudni rólam: az Ének Dermedt az arcomra, ha meghalok! Minden utódok, kik majd felnyitjátok A véres már vány tömb őket a könnyebb Napokban, érezzétek meg, a lelkünk Hiába égették keserű lángok, Nem ejtettünk szemünkből soha könnyet, S viharnál keményebben énekeltünk. * Mihai Beniuc (sz. 1907-bon) az új román Ura legjellegzetesebb képviselője. Kozlowski Stanislaw (Katowice): SZEMEK (A Barátság Hídja Fotókiállítás anyagából! Egyetemes Filozófiatörténet (Kossuth Kiadó, 1963.) A marxizmus szelleme megköveteli — mondotta Lenin —, hogy minden tételt történetileg vizsgáljunk. Ez a gondolat a tudományos világnézet tanulmányozására is érvényes, amely elképzelhetetlen az emberi történelem teljes szellemi gazdagságának • — ezen belül a filozófia történetének — elsajátítása nélkül. Az Egyetemes Filozófiatörténet szerződ e fontos igényt kívánták kielégíteni a mű megírásával. Mi teszi jelentős kiadvány- nyá e művet? Elsősorban hozzáértő kézzel összeállított szerkezete, amely egy kötetben át tudta fogni az egész Marx előtt ti és utáni filozófia történetének legfontosabb áramlatait, méghozzá úgy, hogy emellett új, eddig mellőzött területeket is érintett (elsősorban a XIX. és a XX. századi természettudomány filozófiai problémáinak felvázolása, az európacent- rizrnus miatt eddig elhanyagolt kínai és indiai filozófia fejlődésének bemutatása). Az Egyetemes Filozófiatörténet segédkönyv, amely egyetemi hallgatók és a filozófia történetét önállóan tanulmányozni kívánók számára készült. A legnagyobb mérföldkő a filozófia történetében a marxizmus filozófiájának kialakulása volt. Ez indokolja, hogy a kötetnek csaknem fele a marxista—leninista filozófia történetét öleli fel. A korábbi tankönyvekből a Marx utáni filozófiáról meglehetősen elnagyolt sommás képet kapott az olvasó. Nagy és régi adósságot törleszt a tankönyv akkor is, amikor a XIX. század végi, XX. század eleji marxista filozófia fejlődését és nyugat-európai elterjedését vázolja fel. Franz Mehrint és Paul Lafargue, valamint más marxisták jelentős munkásságáról reális méltatást találhat az olvasó. Ugyancsak értékes Plehanov filozófiatörténeti helyének körvonalazása. Nem kevésbé érdekesek a műnek azok a fejezetei, amelyek a világirodalom olyan jelentős alakjainak filozófiai gondolatait mutatják be, mint Tolsztoj és Dosztojevszkij (lásd az »©rósz idealista filozófia a XIX. század második felében« c. fejezetet). Alaposak és részletesek a marxista filozófia lenini szakaszának kezdetéről, a dialektikus és történelmi materializmus lenini továbbfejlesztéséről szóló tanulmányok (XX—XXI. fejezet). Nagyon méltánylandó — és az oktatásban igen sokat segít majd —, hogy a szerzők az általános elvi fejtegetések mellett az egyes nagyobb és filozófiai szempontból nehéz Le- nin-művek (Materializmus és empiriokriticizmus, Filozófiai füzetek) lényegi tartalmi ismertetésére is vállalkoztak. E fejezetek tanulmányozása közben tisztázódik az olvasók előtt Lenin igazi filozófiai hagyatéka. A szerzők feltárják a személyi kultusz időszakának káros következményeit a filozófiai kutatásra, és bemutatják, hogy a személyi kultusz felszámolása után a nemzetköri munkás- mozgalom milyen jelentős elméleti megállapításokkal gazdagította a marxista filozófiát. A tankönyv elemzi a XXII. kongresszusnak és az SZKP új programjának legfontosabb tételeit is. A mai nyugat-európai és amerikai idealista filozófia ismertetése és bírálata során a szerzők érvényesítették azt az elvet, hogy a legelterjedtebb és legveszélyesebb eszmei ellenfelekre kell a fő tüzet irányítani. Ebből a helyes elvből adódott,' hogy a neopozitiviz- musnak és az egzisztencializmusnak az eddiginél részletesebb és mélyebb bírálatát kapjuk. Az Egyetemes Filozófiatörténet természetesen nem mentes a kisebb hibáktól. Ezek azonban eltörpülnek a mű szerkezeti, tartalmi és pedagógiai érdemel mögött, és a könyv minden bizonnyal jól szolgálja majd a világnézeti nevelést Rathmann János A Nagy Honvédő Háború története Moszkva (MTI). Moszkvában megjelent a Nagy Honvédő Hábaní történetének ötödik kötete, amely igen sok, eddig ismeretlen okmányt tartalmaz. A kötet az 1945-ös eseményeket tárgyalja, a háború befejező szakaszát, amikor a szovjet csapatok betetőzték a hitleri Németország szétzúzását, majd a Szovjetunió hadat üzent Japánnak. A munka sok magyar vonatkozása közül kiemelkedik a közép- és kelet-európai országok belpolitikai helyzetét részletesen jellemző fejezet: Magyarország demokratikus politikai fejlődése; az újjáépítés első lépései; a Szövetséges Ellenőrző Bizottság megalakulásának és több más eseménynek leírása. Vitezslaw Kocourek ENNYIT ISZIK EGY POZITÍV H< Viktor barátom regényt irt. Kéziratában haromszázöt- venküenc oldalon át bonyolítja napjainkból vett hősének időszerű konfliktusát. Két hónap múlva hivatta a könyvkiadó szerkesztője, s így szólt: — Munkája tetszett. Mind a tizenkét lektor kedvezően nyilatkozott a regényről. Ki fogjuk adni. De előbb még végre kell hajtani néhány változtatást — tette hozzá, és so- katmondóan fölemelte a mutatóujját. Barátom majd kibújt a bőréből örömében. Lám, merészen belenyúlt a mindennapok életébe, és elnyerte a lektorok jóindulatát. Hát nem nagyszerű?! Egészen természetes, hogy vannak kívánságaik. Aki pénzért lektorál, annak lehetnek kívánságai. Csak nem vágja zsebre a keresetét munka nélkül? Ez nem totó. — Milyen változtatásokról van szó? — kérdezte Viktor készségesen. A szerkesztő komoly arcot vágott: — József nevű hőse remekbe készült figura. Korunknak kifejező eszközökkel ábrázolt embere. Egy szociálisan érző, fiatal feltaláló, aki az emberiségnek ajándékozza a találmányát. De általános vélemény szerint egy kicsit sokat iszik. Őszintén szólva nincsen olyan fejezet, amelyben ne hajtana föl egy-két pohárral. Tulajdonképpen mindent megiszik, ami a keze ügyébe kerül: vodkát, rumot, konyakot, szilváriumot... — Igaz — felelte Viktor —, no de ki veheti ezt tőle rossz néven? Ahogy a cselekményből kiderül, a kapitalisták elsikkasztották a találmányát. Az ilyesmi megrendíti egy érzékeny ember lelki egyensúlyát. Az ital a legjobb búfelejtő. Akinek gondjai vannak, az iszik... pálinkát, rumot, szóval szeszt. A szerkesztő elnézően mosolygott. — Kétségtelenül így van. Viszont harcot hirdetünk az alkohol ellen. Minden villamosban ott függenek a táblák, amelyeken az olvasható, hogy »Igyál tejet, egyél sajtot!« — maga meg folyton borpárlatot önt le a pozitív hős torkán. Viktor erélyesen védelmébe vette hősét, aki bizonyos fokig saját szüleménye volt. De a szerkesztő nem engedett. — Kérem — szólt enyhe szemrehányással a hangjában —, pontosan átnéztem a fejezeteket, és megállapítottam, hogy József, a fiatal feltaláló körülbelül tizenöt liter vodkát, kilenc liter konyakot és ugyanannyi szilváriumot iszik meg. Igaz, hogy rumból csak három üveggel. Barátom meghökkent. Harmincöt liter nem kis mennyiség. Végig simított a haján, majd tárgyilagosan föltette a kérdést: — Tehát mennyivel csök- kentsem? A szerkesztő sértődötten tü- takoeott — Ennyire nem befolyásoljuk az alkotói szabadságot. A szilvórium és a vodka meny- nyiségének megállapítása egyedül a szerző joga. — Értem — sóhajtott a barátom. — Talán felállíthatnánk egy tapasztalati normát? Ha a pozitív hős átlagos fogyasztása mondjuk, öt liter, arcizom-rándulás nélkül csökkentem a mennyiséget — egy magasabb eszme érdekében. — Ez sematizmus — jegyezte meg a szerkesztő szigorúan. — Az egyiknek már három liter is megárt, míg a másik nyugodtan ihat tizenötöt vagy akár húszat. Mindig az ember adottságaiból és képességeiből. kell kiindulni — Jó, hát induljunk ki —■ egyezett bele Viktor. És nyomban hozzá is láttak, hogy megvizsgálják a főhős, József adottságait veleszületett intelligenciája, a környezet hatása, akaratereje, barátainak és barátnőinek jelleme, megbántott lelkülete és egyéb körülményei alapján. Mivel azonban egy szerkesztőségben nagy a sürgés-forgás, és állandóan cseng a telefon, nehéz koncentrálni, anélkül pedig bajosan megy a komoly munka. Ezért azt ajánlotta a szerkesztő, hogy ugorjának át a szomszédos kiskocsmába. Ott majd könnyebben megoldják ezt a fontos problémát. 1gy is történt. A nyolcadik pohár után tisztázták a tényállást, és zseniális megoldást találtak — Nézd, Viktor — mondta a szerkesztő —, nem bánom, igyék, ha a természete megkívánja. De egy litert feltétlenül törölnöd kell. — Ihat, de undorodjék meg az italtól, úgy, mint mi... Erre ittak még egy pohárkával és sírva fakadtak. Bűntudatot éreztek, merthogy Józsefet megrövidítették egy liter pálinkával. Boldog Balázs fordítása
