Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-16 / 139. szám
SOMOOV1 NÉPLAP 4 Vasárnap, 1963. június 16. NŐNEK A FALAK A habarcs fröccsenve csapódik a mennyezetre. Az áll ványon álló fiatalember fürgén szétsimítja. Orsós Gyuri, Bogdán Gyula és Kolompár István egy pillanatra megáll mellette. Azt beszélik meg kinek vigyenek anyagot, hogy a munkában ne legyen fönnaka- dás. A fonyódi gimnázium épülő falai között ugyanis kemény küzdelem folyik azért, hogy augusztus végére legalább a tantermeket átadják a diákoknak. A röpgyűlésen Orsós Gyűrték ellenőrzik, megtartja-e a brigád minden tagja azt az elvet, hogy biztosítani kell a munka folyamatosságát; a szakmunkásokat kiszolgáló segédmunkások annál a csoportnál tartózkodnak-e, ahol a legtöbb anyagra van szükség. — Miért nem dolgoztok már, hé! — hasít a levegőbe Kalányos Imre érces hangja olyan erővel, hogy talán a födémet építő Tóth, — a tornateremben dolgozó Gréczi- és a Varga ácsbrigádnak — a három kiváló versenytársnak — a tagjai is meghallották. Orsós Gyűrték szétugranak, és teszik a dolgukat. Magyar Lajos, a brigádvezető elmosolyodik. Elégedett, mert Orsósék nem vágtak vissza azzal, hogy fontos dologról tárgyalnak, Iranern elfogadták a bírálatot egytized százalék igazsággal is. Az alacsony, gyors észjárású, szerény brigádvezetőben ez a jelenet is megerősítette azt, hogy jó úton haladnak. Cigányai — ők alkotják a brigád többségét —, nagy utat tettek meg a csoport megalakulásától idáig. Mi tagadás, először ő is megijedt, amikor megtudta, hogy egy egész cigánykaravánt kell vezetnie. De vállalta. Hisz nincsenek nevelhetetlen emberek. Ki formálja ezeket a Lengyeltótiból bejáró cigányfiatalokat, ha nem azok a szakmunkások, kik — mint ő is — régóta dolgoznak a szakmában, s érzik felelősségük súlyát? Csakhamar látta, hogy a fiúk egytől egyig dolgozni, keresni akarnak. Egy-két hét múlva már bizonyos volt benne, hogy tetszik nekik a rend, a fegyelem. Reggel, amint a vonat megérkezik — hivatalos munkakezdés idejét meg sem várva — dolgozni kezdenek. A brigádvezető, valamint Sziver János építész és Balogh művezető ötleteit kiegészítik a magukéval. Versenyeznek a imásodpercekért is. Egy igen eredményes munkastílus alakult ki. Magyar Lajosnak, akinek megvan az a jútulajdon- sága, hogy csak akkor nyugodt, ha a másnapi feladatot részletesen átgondolta, és elvégzéséhez megtette a szükséges intézkedéseket, sikerült ezt a kincset érő szemléletet átvinni a fiúkra is. A már említetteken kívül átvette ezt Borzó Géza, Raffai Rudi, Miusza János, Horváth István, Istvándi János, Visnyei Pál és Bőg Gyula is. Nagy az iram, amelyet a ci- gánybrigád diktál. De álkák a versenyt a másik három brigád tagjai is. S ennek kö-'z 'n- hető, hogy napról napra, szemlátomást nőnek a gimnázium falai. Azok, akik egy-két héttel ezelőtt látták utoljára, már rá se igen ismernek. Bogdánék viharos gyorsasággal vakolják a tantermek falát. Alig kenik el a habot. Magyar már a következő lépésen töri a fejét. A napokban valaki azt a hírt hozta Kaposvárról, hogy a barcsi építkezés dolgozói 56 órás munkahetet tartanak. A fonyódi gimnázium építői egy röpgyűlésen elhatározták, hogy ők Is szakítanak a 48 órás munkahéttel, és áttérnek az 56 órásra. Azzal, hogy reggel a szokásosnál korábban kezdenek, délután pedig később fejezik be a munkát, s hogy a szabad szombatot is a lemaradás pótlására használják fel, naponként mintegy másfél órával hosz- szabbítják meg a munkaidőt. Magyar kinéz az ablakon, s a röpgyűlés hangulatára utalva azt mondja: — Mi a fiúkkal mindannyian a hosszabbított munkaidő mellett döntöttünk, de ahogy láttam, a többieket se kellett biztatni. Azok a gyerekek, akik ebbe a gimnáziumba járnak majd, s figyelemmel kísérik a falak növekedését, bizonyára nem tudnak erről az elhatározásról. De reménykednek abban, — s úgyhisszük nemhiába —, hogy idejében megkezdhetik a tanulást. Szegedi Nándor Giccs minden mennyiségben Melyik balatoni nyaraló. — akár külföldi, akár hazai — nem visz valami kedves emléktárgyat magával a magyar tenger partjáról? S melyik balatoni üdülőhelyen nincs olyan magén árus, aki ízlésromboló, gyakran szemétre való portékáját ne tukmálná rá az emléktárgyat keresőkre? „Van kérem, szebbnél szebb!' özv. Vaczkó Lászlóné alsófcélatelepi ajmdékárus bódéja mellett néhány lengyel tört magyarsággal valami kedves balatoni emléktárgyat kért. — Van, kérem, szebbnél szebb! — mondja az árus, s máris előttük éktelenkedett a a rikító színre mázolt ócskaságok halmaza. Láttam elhúzott szájukon, hogy nem nagyon tetszett nekik egyik sem. Válogattak, turkáltak a limlom kö»Vetkőző nő« potom áron — Halványlila kagyló, huligánnyakkendő— Látrányi díszfokos — Emlékkendő Boglárról A kuntelepi Dózsa Tsz gattertelepén naponta 5—6 köbméter fát fűrészelnek föL ORSZAQOS QYERMEKTANC FESZTIVÁL Az ízléses meghívó arra az I. Országos Gyermektánc Fesztiválra invitált, amelyet a Somogy megyei Tanács Népművelési Tanácsadója, Művelődésügyi Osztálya, a fogadó járás tanácsa rendezett meg. A vendégcsoportok száma — az egy maroslelei tánccsoport kivételévéi dunántúli együtteA fold mű vessző vetkezeti szak üzlete kit*“ ? iVői fürdőruháitt Legújabb divat, új modellek, egy és kétrészes. Szatén, szatéokarton, piké bánion alapanyagokból 93,— Ft-t61 280 Ft-lg. iVői, bak fis- és gyermekshoriokt Legújabb fazonok, szép színek. Vászonból, patraszból. kartonból. 40, Ft-tól 85,- Ft-lg. Voí és hakfi* halássnadrágokt Modern fazonok, divat színek. 90,— Ft-tól 120 Ft-lg. (3675) sek jelenték meg itt — mindössze öt volt Megyénket — meggondolandó, helyes-e ilyen arányokkal országosnak szánt eseményt rendezni! — hat gyermektánccsoport képviselte. De nemcsak ezért nem bizonyultunk jó vendégfogadóknak. Az első Országos .Gyermektgnc- fesztivál nem a legszerencsésebb körülmények között zajlott le a fonyódi kertmoziban. A rendezésért egyedül felelősséget vállaló Népművelési Tanácsadó munkatársai ugyanis mindent elkövetve sem tudtak lehetőséget biztosítani sem a nagyobb nyilvánosságnak, sem pedig a zavartalan műsorbonyolításnak. Ismeretes a Bala- ton-part ez évi 'kulturális terveiből, hogy a műsorszolgáltató szervek a déli Balaton-part hagyományos eseményeivé kívánják emelni a különféle folklórrendezvényeket, a népművészeti kiállításokat és a népi együttesek találkozóját. Ha ezt vesszük figyelembe, vajmi kevés mentséget találunk a művelődésügyi osztály számára, hogy sem anyagi, sem erkölcsi tekintélyének súlyával nem volt jelen a táncfesztivál megrendezésében és lebonyolításában. Még a rendezvénynek helyet adó fonyódi járásiak sem érezték át teljesen a találkozó fontosságát. A körülményektől függetlenül nagyon szép erkölcsi siker volt az osztályrésze azoknak az úttörő táncegyütteseknek, amelyek részt vettek az első országos gyermektánc fesztiválon. Nem véletlen, hogy a legnagyobb sikert a Baranya megyei szebényiék gyermektáncegyüttese aratta. Amit ez a nagy tánckultúrájú, életrevaló csoport produkált, mondhatni egyedülálló és utánozhatatlan. A szülőfalu valóságos paradicsomát jelenti a feldolgozásra váró folklórkincseknek. Tetszetős produkciónak számít a literiek Sapkás tánca, a Kaposvári Zója Gyermekotthon Kari- házója, a lakócsai gyermek- táncegyüttes Ördög című népi játéka. Érdekes színeket képviseltek a maroslelei, a kanizsai tánc- csoportok is. Sajnos, a már említett somogyi csoportokon kívül nem dicsekedhetünk a többiek, a gamásiak, a buzsákiak, még a csokonyavisontadak szereplésével sem. Dicséret illeti viszont a hed- nehelyi népi együttes gyermek- tánccsoportját Köszöntő című műsoráért. Noha ez is lehetne jobb. Kár, hogy az első országos gyermektánc fesztivált mostoha körülmények között rendezték meg, és mind a közönség érdeklődése, mind a hivatalosok figyelme nélkül zajlott le. Tatám másodszorra már méltóbb gazdái leszünk ennek az országosnak szánt fesztiválnak. L I. Milliós jégkárok A közös gazdaságok bejelentései szerint rendkívül tetemes károkat okozott a jégverés. Frimm Géza, az Állami Biztosító megyei igazgatója az alábbi tájékoztatást adta erről: — Először május 12-én volt jégverés a megyében: a tabi járásban és Kerekiben okozott károkat. Május 18-án Tabán, május 27-én újra a tabi járásban és Kadarkúton pusztított a jégverés. Június 1-én már három járást érintett. A barcsi járásból Kálmáncsáról, a fonyódi járásból Balatonberény- bői érkezett teteme» kárzött, majd egy úgynevezett kettes képtartót (12 forint) és egy díszdobozt (16 forint) vásároltak. No hiszen, »gyönyörű« emlék lesz a Balatonról az a darab fán levő, halványlilára fes tett kagylókból álló, két csigával fölszerelt, két otrombám kidolgozott képtartóval ellátott valami meg a csigákkal, kagylókkal teüeragasztott doboz alakú deszkadarab is! Vám belőlük bőségesen Vacz- kónónál és Kasza Lajosnál Fonyódom, Ungvári Józsefnénél Eogláron. özv. László Sándor- nénál Lellém, özv. Szulner Ala- dáménál Siófokon, hogy csak néhányat említsünk az ajándékárusok közül „Művészek' és „alkotásaik' Nehéz lenne valamennyit felsorolni. Sajncs, az emléktárgy kész! tőkből és munkájukból annyi vám. hogy Balatont lehetne velük rekeszteni. László Ádámné és Gábos Sndomé Baiatonlellém lakik. Sorozatban készítik a kis rózsát lilára festett kagylókból darabonként 8 forintért, s a balatoni emlékvi- torlást, mely két összeragasztott kagylóból egy vékony pálcikából rajta jobb napokat látott vászomd arabból áll, s az egész »mindössze« 7 forintba kerül Hasonló »remekmű« a látrányi díszfokos, ezt Nagy Ferenc látrányi lakos készíti. Az egész egy görbe botból, végén egy teltára emlékeztető faragásféléből áll. Primitív munka, a politechnikás gyerekek ennél sokkal különbet készítenek. Festve 5, fényezve 9 forint Fried Lajosivé a boglárt emlékkendők gyártója. Látható ezekem rnódasibani álló gólya, kalocsai népviseletben táncoló lány, bőgatyás alföldi juhászlegény, siófoki, badacsonyi, keszthelyi stb. tájrészlet, s a színek zavaros egyvelege — az egész csupán 19 fcirimt Horváth B. Pál állítólag iparművész, de az általa készített takarékpersely nem erről vall. 21,90 forintot kémek érte, bár nem ér többet 3 forintnál. Semmivel sem különb dr. Kálmán Emőné (Budapest) otromba vitorlás csónakja, mégis 13,80 forintért árulják. Risály József fonyódi tükörkészítő a szerelmesekre gondolt: rózsaszínű, Más virágkoszarú- ban egymásra hajló csókolózó szerelmes pár és »Szeretlek« felirat van a tükrök hátlapján. Scher Sándor budapesti töltőtoll-készítő 68 forintot kér egy olyan műanyag toliért, arm nem ér többet 15—20 forintnál. Bizonyára a toliban elrejtett félig levetkőzött fürdőruhás nő képét kell megfizetni. Sorolhatnánk még a fekete- fehér zsinórból készült huligánnyakkendőt — eredetileg borjúkötélnek szánhatták —, a szoknyája alatt leporellót rejtő nőt, a locsoló fején cuclival ellátott babát és a többi ízléstelen ajándéktárgyat. Egy érdekes kiállítás Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség Somogy megyei munkatársai nemrégen egy kiállításra való giccses emléktárgyat gyűjtöttek össze a Balaton déli partján. Mindenki megdöbben annak láttán, hogy milyen értéktelen vacakokért adnak ki pénzt a külföldi és a hazai nyaralók. A kiállítást bemutatták kereskedelmi szakembereknek, iparművészeknek — jó lenne, ha a közönség is láthatná —, s valamennyien megállapították, hogy ezeket a balatoni kagylóból, kavicsból, roneybóL. hulladékból stb. készült »emléktárgyakat« nem szabadna forgalomba hozni. Sajnos, többet beszélünk, mint cselekszünk, hogy a giccs ne kerülhessen a tömegek kezébe. S közben a Balaton partján az ajándékárusok és emléktárgykészítők senkitől sem zavartatva végzik »áldásos« giccsterieszitő tevékenységüket. A megyei tanácsnak rendeletben kellene szabályozni, hogy a magán-ajándékárusak csak olyan emléktárgyakat árusíthassanak. amelyeknek készítését a művelődésügyi osztály engedélyezte. Sz. Ibejelentés. E hónap 9-én a tabi, a kaposvári, a siófoki, a nagyatádi és a barcsi járás tizenöt községében verte el a gabonát a jég. Két hónap alatt háromszor érte jégverés a tabi járást, Ziesen és Nágocson háromszor, Bedegkéren kétszer pusztított. A kárbecslők azonnal megkezdték a munkát. A számítások szerint milliós károk vannak. Szerencsére a szövetkezetek idejében megkötötték a jégbiztosítást, így kártóc megtérül. ÁTÉL Az üzem vezetői figyelemmel kísérték a termelés menetét, és igazoló jelentést kértek mindenféle kiesésről, rendellenességről. Cimbalek részlegvezető írta is az igazoló jelentéseket szakadatlanul. Naponta akadt valamilyen hiba. Hol a selejt volt sok, höl kevesebb terméket gyártottak a tervezettnél, hol ellóg- ták a munkanap felét a részleg dolgozói, hol pedig nem volt mit csinálniuk. Cimbalek jelentései, amelyekben meg kellett indokolni a történteket, egy dologban mindig . egyeztek Mégpedig abban, hogy főérvül állandóan a keméy télre hivatkoztak. Igaz, hogy ma öt órát nem dolgozott négy ember — írta egyik jelentésében —. de ennek kizárólag a tél az oka. Mert, kérem, a télen sok volt az állásidő, s az emberek nehezen tudnak kizökkenni a téli gyakorlatból. Igaz, hogy nem teljesítettük a napi tervet, de a zord léli időjárás még mindig érezteti káros hatását. Igaz, hogy reggel nyolcra az előkészítők nem rakták a gépek mellé az anyagot, és három órát állt a munka, de a tél ... A tél, a tél... minden jelentés ezzel zárult. Mindennek a tél volt az oka. Az üzem vezetői maguk között már csak hójelentésnek nevezgem tesznek felelőssé ezért. Nem hiszem, hogy az elvtársak közül valaki is tudná, hogy én téli gyerek vagyok. Anyám annak idején igen sokat szenvedett a hidegtől, és egyébként is mindig fá- zós voltam. Azon a télen, amikor születtem, alig sütött valamicskét a nap. Nomármost, a zord tél rendkívül furcsán hatott az én szellemi fejlődésemre. Ezért nálam a tanulásban ték Cimbalek iro- . ,,, _ m ányait, de azért e0Vszer hullám elfogadták. Eszük- vo1™’ e™szer ^ be se jutott, hogy utánanézzenek, valóban mindennek a tél-e az oka. Történt, hogy Cimbaleknek arról kellett igazoló jelentést írnia, hoav miért bukott meg a technikum év végi vizsgáján. Nem jött zavarba. Annál már sokkal jobban belejött a magyarázgatások írásába, mintsem egy parányit is habozott volna. »Kedves Elvtársak! — írta —, igaz, hogy megbuktam, de azt hiszem, valamit szem elöl tévesztenek, amikor enhuüámhegy van. Periódusban jelentkezik, mint a dagály meg az apály. Erről má~ biztosan hallottak az elvtársak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy noha az idén megbuktam, de jövőre idegrendszerem felfrissül, és olyan eredményeket fogok elérni a tanulásban, hogy az az idei bukást a feledés homályába borítja.« Ez volt Cimbalek utolsó hójelentése. Mert ezt — végre — nem hitte el senki. Sz. N.
