Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-15 / 138. szám

© Szombat, J963. június 15. 3 SOMOGYI NfiPLAF FURCSA ÁTSZERVEZÉS! Hogy milyen furcsa, azt mindenki megállapította, aki Szilágyi Gyulának, a Kaposvá­ri Ruhaüzem asztalosának ügyével foglalkozott. De men­jünk sorjában. Még áprilisiban megbízták az üzem vezetőd Szilágyi Gyulát egy felirat elkészítésével, s szerintünk idejében meghatá­rozták feladatát. Ez utóbbi azonban kétséges. Mert még az utolsó pillanatokban is, amikor a feliratra már majd­nem szükség volt, olyan veze­tő után kellett az asztalosnak szaladgálniuk, aki kétszáz fo­rint kiutalását engedélyezi a hiányzó anyag megvásárlására. Hogy miért csak ekkor, az utolsó pillanatban került erre sor, az talán nem is lényeges. Tény azonban, hogy a felirat nem a megszabott formában készült el. Ekkor Müller Lás: ló elvtárs, az üzem igazgatója ezekkel a szavakkal fordult Szilágyi Gyulához: »Ez fegyel­mezetlenség. .. Ügy látszik, a munkaidejük nincs kihasznál­va. Vegye tudomásul, el van bocsátva...« S másnap az igaz­gató aláírásával a következő szövegű papírt kézbesítették Szilágyinak: »Közlöm kartárs­sal, hogy mukainszonyát 1963. V. 18-cal felmondással az MT 29 (11. bekezdés) b pont alap­ján megszüntetem. Indokolás: Jelenleg két fő asztalos folya­matos munkával ellátását nem látom biztosítottnak, ezért az asztalos munkaterület átszer­vezését s ezzel együtt járva egy fő létszámcsökkentését tartom szükségesnek. A fel­mondásnál figyelembe vettem nevezett munkához való viszo­nyát. .. A munkák elvégzésére kiadott utasítást nem tartotta be, s ezen magatartásával a munkafegyelem ellen vétett.« Szilágyi nem nyugodott bele a felmondásiba. Az üzem egyeztető bizottságához és szerkesztőségünkhöz fordult panasszal. A vállalati egyez­tetőbizottság igen körültekintő alapos vizsgálat után megálla­pította, hogy nem csupán Szi­lágyit terheli a felelősség, ami­ért a rábízott munkával nem készült el. Azt is megállapí­totta, hogy az átszervezésre való hivatkozás csak ürügy — az igazgató így akart alapot és megfelelő indokot találni, hogy a szerinte súlyos fegyelmezet­lenséget elkövető embert az üzemből eütávobthassa. Az át­szervezésről sem Liliom Lajos főmérnök, sem Dávid Róbert üzemmérnök nem tudott. Az üzemmérnök kijelentette, hogy Szilágyi munkája ellen nem volt különösebb kifogás, és szerinte nem két, hanem három aszta­losnak is lenne állandó mun­kája. Mindezek miatt a válla­lati egyeztető bizottság határo­zatot hozott Szilágyi Gyula asztalos felmondásának visz- sza vonáséiról. Ezt meg az igazgató nem hagyta annyiban, s panasszal fordult a Területi Egyeztető Bizottsághoz. — Mint az üzem igazgatója felelős vagyok a vállalat gaz­daságos működéséért, s azért, hogy ezt mánél kisebb létszám­mal tudjam megvalósítani. Ezért kötelességem fölöttes ha­tóságaim utasításai nélkül is átszervezést elrendelni akkor, amikor az üzem érdeke meg­kívánja. Valóban, ez minden igazga­tónak kötelessége. De akkor sem lehet egyik napról a má­sikra elhatározott átszervezés címén — amiről senki más nem tudott — felmondani egy olyan munkásnak, aki hat éve dolgozik az üzemben. Az emberség azt kívánja, hogy az átszervezést — ha va­lóban indokolt — körültekin­tően, az érintettek anyagi és családi helyzetét figyelembe véve hajtsák végre. S akár­mennyire az igazgató köteles­sége is ez, mégis jó, ha részt vesz benne az üzem többi ve­zetője, ha meghallgatják a pártszervezet és a szakszerve­zet véleményét is, hogy dön­tésük egyetlen embert se so­dorjon kellemetlen helyzetbe. Ez azonban nem történt meg. A TEB nem az igazgatóval, hanem a vállalati egyeztető bizottsággal értett egyet, s megerősítette, hogy Szilágyi Gyula asztalosnak joga van a ruhaüzemiben maradni. Nem állítjuk, hogy Szilágyi Gyula az utasítás késedelmes, illetve pontatlan végrehajtásá­ért nem érdemel felelősségre vonóst. De az már túlzás, hogy e mulasztásáért — átszerve­zésre hivatkozva — felmond­janak neki, Szalai László A szocialista nemzeti egység és az osztályba re Az építStáborokban, a falvakban, és a Balaton környékén lép fel a nyáron a KISZ Központi Művészegyüttese A hatszáz tagú KISZ Köz­ponti Művészegyüttes tagjai a nyáiri hónapokban sem pihen­nek. Az együttes csoportjai az ország több városában és falu­jában, valamint az üdülőhelye­ken és az építőtáborokban ad­nak műsort. Ezenkívül a nép­szerű rajkózenekar július vé­gén augusztus elején Bécsben a Volksstimme-ünnepségen öt koncertet ad. A 18 tagú tánc­kar június 16-án a budapesti társastáncversenyen, a hónap régén pedig az országos tár- sastáncversenyen tart tánctör- téneü bemutatót (MTI.) XT annak emberek, akik hi- ' zonyos politikai jelen­ségeket tértől és időtől elvo­natkoztatva vizsgálnak, a saját szájuk íze szerint magyaráz­nak, és ezen az alapon a leg- meghökkentőbb következteté­sekre jutnak. Így alakulhat ki némely emberekben pl. olyan képtelen gondolat, hogy a szo­cialista nemzeti egység jelsza­va az oszályharc feladása. Vegyük hát bonckés alá ezt a képtelen állítást. Pártunk VIII. kongresszusa mélyen- szántóan elemezte az utóbbi években végbement fejlődést, és megállapította: Magyaror­szágon befejeződött a szocia­lizmus alapjainak lerakása, és megkezdtük a szocializmus tel­jes felépítését. A népgazdaság­ban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, ennek eredménye­ként a különböző osztályok és rétegek, amelyeket korábban a tulajdonhoz fűződő viszonyuk megosztott — mint például a parasztság —, a közös szocia­lista gazdálkodásra tértek át, vagy a volt kizsákmányoló osz­tályok tagjai és főleg leszár­mazottaik beilleszkedtek tár­sadalmunkba. Egyszóval a tár­sadalmunk osztályszerkezeté­ben bekövetkezett változások eredményeként meggyorsult a különböző osztályok és rétegek erkölcsi-politikai egységének fejlődése. A szocialista nem­zeti egység politikája ennek a fejlődésnek a következménye. A dolgozó osztályok és réte­gek ilyen vonatkozású összefo­gását nemcsak azért nevezzük szocialista nemzeti egységnek, mert az alapok lerakásával cé­lul tűzhettük ki a szocializmus teljes felépítését, hanem azért is, mert most már éppen a ter­melési viszonyokban bekövet­kezett változások eredménye­ként alapjában véve szocialis­ta dolgozó osztályokkal és réte­gekkel van dolgunk. Ezt a leg­határozottabban a két alapve­tő osztály, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsé­ge bizonyítja, amely éppen a tulajdonviszonyokban bekövet­kezett változások eredménye­ként két szocialista jellegű osztály testvéri összefogásává vált. Szocialista nem utolsósort­ban azért is, mert ez az össze­fogás a marxizmus—leninizmus eszméin alapul, s a cselekvés vezérfonalául is ezek az elvek szolgálnak. Azért nemzeti ez az egység, mert alapvetőek a változások a tulajdonviszonyok terén, be­fejeződött a kizsákmányoló osztályok gazdasági felszámo­lása is, és most az összefogás már az egész nemzetre kiter­jedhet. Kitérj edhetett-e ezt megelőzően is? Nyilvánvalóan nem! Hiszen a különböző osz­tályok és rétegek »érdekei-« pl. a szocialista forradalom külön­böző szakaszaiban legföljebb csak egyes kérdésekben estek egybe a munkásosztály céljai­val, érdekeivel. Most azonban a célok, érdekek egy beeséséről beszélhetünk. Jelentheti-e a szocialista nemzeti egység kialakulása, hogy az osztály harc befejező­dött? Korántsem, hiszen a szo­cialista nemzeti egység megva­lósítása és az osztályharc nem zárja ki egymást, sőt az osz­tályba«: következetes végigvi- tele eredményeképpen alakul ki, mi több, kölcsönösen felté­telezik egymást, ugyanis a nemzeti egység történelmileg változó, tartalma és szerepe az osztályharcok alakulásának függvénye. A szocialista nemzeti egy- sóg ma még nem teljes, csak részben az, s részben megvalósításra váró program. Hogy ma már szocialista nem­zeti egységről beszélhetünk, ahhoz hozzájárult az is, hogy tisztultak a fejek, közelebb ke­rültek hozzánk az emberek vi­lágnézetileg, de a teljes ideoló­giai egységig még hosszú az út. A teljes egység megterem­tése komoly edvi-politikaá harc eredménye lesz, hiszen bár­mennyire szocialista termelési viszonyok között élnek és dol­goznak is a korábban külön­böző kispolgári vagy kizsákmá­nyoló rétegek, a szocialista termelési viszonyok létrejötté­vel nem változik meg egy csa­pásra mentalitásuk, A harc te­hát a fejekért is, a teljes ideo­lógiai egységért is folyik, hogy az emberek gondolkodásmód­ját a szocialista termelési vi­szonyok határozzák meg. Mint­hogy kialakulóban levő (és nem kialakult) szocialista nem­zeti egységről van szó, ez azit jelenti, hogy nagy feladataink vannak ideológiai, politikai, gazdasági szempontból egy­aránt. IV em szűnik meg az osz- tályharc a szocializmus alapjainak lerakása után, ha­nem tovább folyik megválto­zott körülmények között és vál­tozó eszközökkel. Napjaink osztály harcának első vonala gazdasági feladataink megoldá­sa és az ideológiai-eszmei harc. Miután elhárult minden aka­dály a szocializmus teljes fel­építésének útjátoót, minden energiánkat az építőmunka megoldására irányíthatjuk. Némelyek fölvethetik a kér­dést, hogyan lehet az osztály- harc tárgya a gazdasági építés. Elegendő, ha arra gondolunk, hogy napjainkban a szocialis­ta világrendszer gazdasági si­kereivel gyakorolja a legna- gyobb hatást a kapitalista or­szágok népeire. Napjainkban a harc a szocializmus, a kommu­nizmus felépítéséért, folyik, ez pedig el sem képzelhető az anyagi javak bősége nélkül Márpedig aki azt hiszi, hogy ez egy sétagalopp, nagyon is téved, éppen ellenkezőleg: éppúgy, mint -az ideológiai harc, ez is rendkívüli erőfeszí­téseket igényel, ez viszont osz­tályharc a javából. A szocialista nemzeti egység jelszavát nemegyszer összeke­verik a revizionisták osztálybé­ke jelszavával, amely a mun­kásosztály vezető szerepének tagadásából és a proletárdik­tatúra elvetéséből indult ki. A revizionista jelszó annak ide- jén a kisárutermelő szektor bővítését, a nehézipar és a ter­melőszövetkezett mozgalom elsorvasztását célozta. A szo­cialista nemzeti egység többek között a szocializmus teljes fel­építésére irányul, miután a társadalmi fejlődés olyan sza­kaszához érkeztünk, amikor ez az egység objektíve szocialista viszonyokra épül, amikor nem osztják meg az osztályellenté­tek a társadalmat, amikor alapjában véve szocialista jel­legű osztályokkal és rétegekkel van dolgunk, amelyeknek ér­dekei »egybeesnek, s ezek a kö­zös érdekek a szocialista tár­sadalom felépítésében testesül­nek meg. A szocialista nemzeti egy­ség és az osztályharc problematikájával kapcsolatos téves nézeteket illetően hatá­rozott választ ad a VIII. párt- kongresszus határozata, amely leszögezte: »A szocialista nem­zeti egység politikai tartalma: harc a szocialista rendszer vé­delméért és fejlesztéséért, a szocializmus teljes győzelmé­ért, a békéért, a nemzeti füg­getlenség védelméért, küzde­lem a nemzetközi imperializ­mus és a még meglevő ellensé­ges erők és tendenciák ellen. A szocialista nemzeti egység ve­zető ereje a munkásosztály, an­nak forradalmi pártja, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, az egész magyar nép elismert vezetője.« Ha tehát valaki ra­gaszkodik a tényékhez, és lát­ja a társadalmunkban végbe­ment történelmi jelentőségű változásokat, valamint megérti a szocialista nemzeti egység megvalósításához vezető fel­adatokat, az előtt világossá vá­lik, hogy az osztályharc fel­adásáról szóló képtelen nézet­nek nincs és nem is lehet ta­laja. Boros Béla hogy ah -■— .. T felts?ENyEZNE]£% r Kedvező változás a DÁV üzletigazgatóságánál mehetett a sortól, hiszen az még feltűnőbb lett volna. Hát­rahúzódott .: : Végre megkezdődött az adás, megindult a sor .; j A riporter bevezette a mű­sort, aztán oda alti a portás­fülke pultjához, s az érkező vendégeket egyenként vagy pá­rosával bemutatta a nézőknek. Már a tizenkettedik vagy tizen­harmadik pár is elmehetett a 'portásfülke előtt, amikor lök­dösődés támadt a sorban. Egy idősebb férfi és egy egészen fiatal, húsz év körüli nő min­denáron hátrább akart kerülni, a mögötte állók viszont nem akartak helyet cserélni. A ka­mera hirtelen elfordult a foj­tott hangon vitatkozó sorról, és a hallban folytatódott a riport Nyolcan-tízen állták körül a riportert. Egy nagy katonaiadé mellett parasatbácsi állt, pipá­zott. Mögötte még két paraszt- ember, mindkettő új vulkánit Voltak mór üdülni valaha is, Kiss bácsi? — Most vagyunk először — válaszolta az öreg. — És mit szándékoznak csi­nálni itt a két hét alatt? Nyil­ván bebarangolják majd ezt a gyönyörű vidéket, a hegyeket, erdőket, völgyeket... — Nem. Mi pihenni jöttünk. De az is lehet, hogy majd el­megyünk ... Mondja, maga nem sátoraljaújhelyi? — kér­dezte az öreg a meglepődött ri­portert anélkül, hogy pipáját kivette volna a szájából. — Nem én, Kiss bácsi. Miért kérdi? — Csak .;. Azt hittem, mert valamikor ott laktam... — No, e kedvesen érdeklődő juhász bácsi után nézzük a többieket — mondta kissé su­tán ä mikrofonba a riporter, s odafordult egy fiatal párhoz. — Önök honnan érkeztek? — Pestről... Nászutasok va­gyunk ... — válaszolta moso­26-os emberei, gondolta. Pedig dó. Tiszta, kellemes minden, milyen bajban lett volna, ha Sípos már indult volna, előbb több ágyas szobába kerül. De azonban még gondosana bezár- hát jól előkészítettek mindent, ta a bőröndöket, betette őket a s neki meg kellett kapnia az szekrénybe, aztán azt is be- egyágyast! zárta. A folyosóin megtorpant. Az Amikor ezzel elkészült, ki- egyik szobából Ferenczi Éva ment a szobából, duplán rázár- lépett ki. Sípos hirtelen letette ta az ajtót, s a kulcsot zsebre bőröndjeit, mintha elfáradt volna. Ö az! Kétségkívül 5 az! Oda­kinn fényképekről annyira az agyába véste Ferenczi Éva vo­násait, hogy nem tévedhetett. Igyekezett úgy viselkedni, mintha nemcsak a fáradtság, vágta. Igyekezett fölvenni a kissé félszeg, ilyen helyen rit­kán megforduló fiatalember modorát. Kényelmesen lébaktatott a lépcsőn. Már vége volt a televíziós ri­portnak, de a hallban most is de a lány váratlan szépsége is ácsorgó, ténfergő embereket ta­ber bőröndben hozta magával lyogva a fiatalember. A fiatal holmiját. A riporter először hozzájuk fordult. — Kiss István bácsi, a ba­lognagyházi Hasznos út Terme­lőszövetkezet juhászbojtárja. Meleg Péter és Koronda Mik­lós szintén Balognagyházáról érkezett — mutatta be a két Vulkanfiber bőröndös paraszt- embert is. — Mindhárman egy juhászbrigád tagjai. Amint az úton megtudtam tőlük, nem szívesen jöttek el kis alföldi falujukból, mert éppen dolog­időben kapták a beutalót-,. asszonyka belepirult, hogy ki mindenki láthatja most őket a képernyőn. Amíg a riporter a hallban bí­belődött, a többiek szétoszlot­tak, ki-ki ment megkeresni a szobáját. Sípos is fölsietett a hosszú, velúrszőnyeggel borított lép­csőn. A két nehéz bőrönd meg se kottyant neki. örült, hogy megúszta a televíziós riportot, s főleg, hogy vita nélkül sike­rült egyágyas szobát kapnia. Mégiscsak jól dolgoznak a B. közrejátszott volna ebben a megtorpanásban. Tudta, hogy a nők gyorsan olvasnák a férfiak szeméből, s egy mély tüzű te­kintet a legtöbb esetben hatá­sos. Éva azonban úgy ment el Sípos mellett, mintha észre sem vette volna. Kikerülte, rá sem nézett, vissza sein for­dult ..: Sipos bement a szobájába, bezárta az ajtót, aztán amilyen gyorsan csak tudott, átöltözött. Iáit. Ismerkedtek a hellyel, s kezdtek kialakulni Jjis társasá­gok. Sipos leült egy fotelbe, s on­nan figyelte az embereket. Évát nem látta. Nyilván kiment va­lahová, lehet, hogy sétál. Jó lenne utána menni, gondolta. De vigyázni kell, nem szabad ajtóstul rohanni a házba. In­kább majd úgy helyezkedik, hogy az étkezésnél egy asztal­hoz kerüljenek. Ez a legbizto­Hófehér, tiszta inget, halvány- módja, hogy bekerüljön **“»<*•■ *■ az első vacsoránál hatassal tán... Ez a lány még csino- akart lenni a lányra. Le sem sabb a valóságban, mint fény­mosta az út poráig, csak éppen Micsoda szép szempil­lái vannak... Nem lesz kelle­A Dél-dunántúli Áramszol­gáltató Vállalat kaposvári üz­letigazgatóságához tartozó vi­déki telepek, munkahelyek dolgozóinak munkakörülmé­nyei egy év óta sokat javultak, emelkedett az emberek általá­nos és politikai műveltségének színvonala. A munkások éltek a. lehetőségekkel. Pedig koráb­ban nem használták ki ezeket a lehetőségeket. Az üzletigaz­gatóság vezetői már régebben szerették volna, hogy a család­juktól távol dolgozó emberek rendezett szálláson, otthonos viszonyok között hajtsák álom­ra fejüket. Ám a munkásak elhanyagolták magukat, egy részüknek nem volt igénye ar­ra, hogy otthonosabb, kultúrál- tabb körülmények között pi­henjen, olvasson, tanuljon. A kedvező változás jóreszt a munkaversenynek köszönhető. De hisz korábban is verse­nyeztek. mégsem volt a dolgo­zók öntudata olyan magasfo- kú, mint most — mondhatná valaki. Ez igaz, csakhogy az akkori versenynek voltak olyan hibái, amelyek akadályozták abban, hogy kibontakozhasson, nem volt egységes, és időn­ként elbürökratizálódott. A fordulat a múlt év szep­temberében, a Keszthelyen megtartott tanácskozáson kö­vetkezett be. Az ottam üzlet- igazgatóságnál ugyanis a SZOT vizsgálta a munkaversenyt, és fölfedte a fogyatékosságokat. Ezután arról tárgyaltak, hogyan tehetnék élőbbé a vetélkedést. Kidolgoztak egy olyan terveze­tet, amely figyelembe' veszi ugyan a vállalat munkahelyei­nek sajátosságait, mégis egysé­ges. Egységes a verseny kiér­tékelésének módjában és ab­ban. hogy általa mind a háló­zatépítésben dolgozók, mind' a szolgáltatást végzők verseny» egyaránt a vállalat (üzletigaz­gatóság) legfőbb céljainak megvalósítását, azaz azt segíti elő, hogy pótolják a két és fél millió forintos téli lemaradást, emeljék a szolgáltatás színvo­nalát, valamint, hogy minél több emberhez juttassák él a villanyt, növeljék az egy főre jutó áramfogyasztást. A tanácskozást követő akti­vitásra jellemző, hogy a szocia­lista címért közdő brigádok száma a tavalyi tizennégyről húszra emelkedett. E brigádok felkarolták a nevelést, terjesz­tették a kultúrát, segítettek egy­másnak, a környezetet igyekez­tek otthonossá termi, és elér­ték, hogy a szálláson minden­kinek a kezében ott legyen a könyv, az újság. A dolgozók termelési tanácskozáson fel­ajánlották, hogy az üzemveze­tőségnek háromszáz-három­százezer forinttal túlteljesítik eredménytervüket. A versenykedv a téli kedve­zőtlen időjárás után fokozódott. Űjabb és újabb felajánlást tet­tek a munkások hogy pótolják a kiesést. A marcali üzemeve- zetőség például elhatározta, hogy pótolja az első negyedévi 270 000 forintos lemaradást, és teljesíti korábbi vállalását is. Minden jel arra mutat, hogy hamarosan a műszakiák is ala­kítanak brigádot, hogy több se­gítséget nyújthassanak beosz­tottjaiknak. Az eltelt egy év tehát azt bizonyítja, hogy érde­mes megalapozni a versenyt, törődni véle, naprakészen ér­tékelni. Érlelődnek a keszthe­lyi tanácskozás gyümölcsei. Sz. N. a kezét, arcát lötykölte meg, hogy minél előbb készen le­gyen ... Tekintete végigfutott a szo­bán: modem franciaágy. mo­dern szekrény, asztalka két székkel. Az ajtó mellett a mos­metflen ez az akció, annyi bizo- ; nyos. Csak sikerülne fölébresz- | teni benne az emlékeket (Folytatjuk.) A 13-as AKÖV kaposvári és vidéki telephelyre rakodómunkásokat fölvesz. Jelentkezni lehet: Kaposvár, Berzsenyi u. 1—3. (51304)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents