Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-15 / 138. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Szombat, 1963. június 15. *9 Kedves nyomozó bácsi,./’ Egy szeplős, koravén arcú fiú várakozik a kapitányság folyosóján. Az ügyeletes őr­szem egy mondattal jellemezte: — Elvetemült, majdnem gyil­kos lett. Néhány perc múlva szólít­ják a fiút. Vad, elszánt konok, ság a szemében. Lezseren meg­áll az ajtó mellett, és cigaret­tára gyújt. — Itt vagyok ... A nyomozó nem szól semmit. Széket tesz a fiú elé, — Vállalni merem a felelős­séget, tudom, hogy mit csi­náltam! ... Az íróasztalnál ülő barátsá­gos arcú ember csöndesen kér­dez. — Tudod? Akkor mondd el... A válasz csattan. — Nem mondjam ... Azért se mondom... — Jól van, fiam, ha nincs mit mondanod, hallgass . .. Csönd ül a szobára. Már-már azt hittem, ez a nyomozás csődje. Tévedtem. A konok fiút megtöri a nyugalom. — Pista nekem barátom volt... — És mégis hátba szúrtad. Ha az orvosok nem segítenek.. — Ittunk... Ketten egy liter bort... Összevesztünk, akkor szúrtam ... ő erősebb, mint én, féltem, hogy megver, ezért... Elhallgat, és szemében meg­jelenik a félelem. — Mi lesz velem? — A kérdésre csönd a vá­Mivel — Möt csinálnak? . büntetnek?... — Te mivel büntetnéd ilyen barátot? az A kihallgatás után szótlanul ülünk egymással szemben. A nyugodt ember cigarettára gyújt, és elgondolkodva fújja a füstöt. — Én bízom ebben a fiúban. Meglátja, rendes gyerek lesz belőle. Nagy leckét kapott... Én nem bíztam. És téved­tem. Tibi, a 'konok fiú rendes gyerek lett. Majd minden hé­ten megkereste a nyomozót, és beszámolt életéről. Először a helyreállt barátságról, aztán a bizonyítványról, mindenről. Tanácsot kért, és bejött egy-egy jó viccet elmesélni. Néhány nappal ezelőtt kapta meg szak­munkáslevelét. Az avatáson ott volt a nyomozó is ... Egy másik eset: Elemér... Vaskos jegyzőkönyvkötegek őrzik élete főbb állomásait. Ap., ja becsületes, szorgalmas vas­utas. Elemér csavargó, iskola­kerülő, betörő és alkalmi tol­vaj« volt. Évente kétszer-há- romszor ide került a rendőr­ségre. Ilyenkor apja fizette a kárt, utána jól kiszíjazta a fiát. Ezzel eldntézettnek vélte a dol­got És a megkapóan ártatlan arcú gyerek újra kezdte a rosszat. Apja egyszer félholtra verte, utána följelentette ma­gát a rendőrségen, mert azt hitte, meghal a gyerek. Elemér két hét alatt felgyógyult, egy hétig rendesen járt iskolába, aztán megszökött. Az apa ép­pen akkor kopogott segítségért, amikor a félresiklott gyermek­sorsokról beszélgetünk a nyo­mozóval. — Higgyék el, mindent meg­adtam neki. Nekem gyermek­koromban egy ruhám volt meg egy cipőm. Egész életemben nem ettem annyi édességet, mint a fiam két hónap alatt. Ki a hibás? ... Már szégyellem magam a házban, a hátam mö­gött arról beszélnek az embe­rek, hogy bűnözőt neveltem a fiamból. Pedig az én kezemhez soha semmi nem tapadt... Két nappal később a járőr bekísérte Elemért egy hórihor- gas kamasz társaságában. A hosszú fiú alkoholista szülők gyermeke, Elemér legjobb ba­rátja, a bátorság példaképe. Pénzt loptak egy asszonytól a moziban... A nyomozó szobájában, az ablak előtt zöld színű páncél- szekrény áll. A dossziékon ne­vek, ügyiratszámok. Induló, sarjadó sorsok. És a nyugodt ember, Kacsar József főhad­nagy beszél a Pistákról, a Jós­kákról, a Tibikről. Kockás fü­zetlapot tesz elém. — Nézze csak, írt Elemér. Aszódon van, a javítóintézet­ben. A maszatos papíron tíz-ti­zenkét sor. »Kedves nyomozó bácsi! Tu­datom, hogy jól vagyok. Elő­ször haragudtam, hogy ide kül­dött, most már belátom, jobb így. Látogasson meg minél előbb, és írjon levelet. És arra is kérem, hogy békítsen ki édesapámmal. Mondja meg ne­ki, hogy biztosan megjavulok. Először magának írtam .. .« összehajtom a jegyzetfüze­tet. Nem kérdezek semmit. Ele­mér néhány sarában minden benne van, Németh Sándor ^ " ■■ I / • ■ I ■ rr •• I koszok, éjjeliőrök EGY TERMELŐSZÖVET­KEZETI ÉJJELIŐRTŐL hal­lottam egyik reggel, amikor le­járt a szólgálat: »Megvigyáz­tam az állatokat, nyugodtan alszom át a délelőttöt.« Neki éppen olyan jólesett a pihe­nés, mint bálki más fizikai vagy szellemi dolgozónak, ha elvégezte napi tennivalóját. És nemcsak azért, mert ébren töltötte az éjszakát, hanem azért is. mert lelkiismeretesen bejárta körzetét: az istállóktól a fiaztatókig végig az egész majort. Érezte, hogy munká­ja felelősséggel jár még ak­kor is, ha nem érzékelhető úgy, mint a szövetkezet nö­vénytermesztő vagy állatte­nyésztő tagjaié. A közös tulajdonra vigyáz­ni nem kis dolog bár a megye legtöbb sző vetkezettében olyan emberek látják el ezt a fela­datot, akik csökkent munka- képességük miatt más munkát nemigen végezhetnének. Ebben a beosztásban viszont ■— ha éberen őrködnek — hasznára vannak a közösségnek. A ter­melőszövetkezetek többségében a munkából kiöregedett vagy megrokkant embereket tisztes­séges keresethez juttatják az­zal — persze csak úgy, ha al­kalmasak rá —, hogy csősz­nek vagy éjjeliőrnek teszik meg őket. A bizei Búzakalász­ban például a három éjjeliőr közül a legidősebb, Cservolo- vics János tavaly 251 egységet szerzett, nyolcvannal többet, mint amennyi ebben a tsz-ben az egy dolgozó tagra jutó évi átlag volt. Helyenként egy, máshol háromnegyed vagy fél egységet kaipnak az őrök na­ponta. illetve éjszakánként, de | Az ilyen mulasztások arra fi­OCaftuM^itás Szeretem nézni, amint ölel­keznek a népek zászlai. Sok­szor láttam már lobogva ösz- szehajolni őket. És sohasem untam meg ezt a látványt. So­káig nézem a SZOT balatonlel- lei Május 1. Üdülőjének hom­lokzatán is, amint a cseh, len­gyel, német és francia zászlók barátkoznak egymással a len­gedez» szélben. Az épületiben — mely a kül­földiek előtt most tárta ki ka­puit — ismerkednek a nemze­tek üdülni jött fiai. Ismerked­nek? Hisz úgy látszik, mintha már nagyon régóta ismernék egymást. Minden asztalnál van közös téma. Itt a prágai és a pesti divat éppoly jó beszéd­téma, mint a Balaton vagy az árucsere-forgalom. Marika, aki amit már az első két napon ta­pasztaltunk, felülmúlta minden várakozásunkat. Nem akarom elkiabálni, hogy mindez még csak a kez­det, hogy az üdülő kollektívája — amely miután elnyerte a »Kiváló üdülő« címet, s a Vö­rös Vándorzászlót is meg akar­ja szerezni — sok kellemes meglepetést tartogat számukra. Ebben az évadban nemcsak a jó koszt, a fürdés, a kirándu­lás, a könyv, a tv, a társaisjá­ték jelenti a szórakozást. Az üdülő vezetői aról is gondos­kodtak, hogy az ötletesen és ízlésesen kicsinosított Május L- ben föllépjen többek között a Kassa környékéről jött, még Tátrai vonósnégyes, Szendrey­Vokucka Frant. a lengyel, a cseh, a német, a francia. Minden arcon önfeledt derű. Csak egy embert nem látok nevetni ezen az estén. Egy fél­karú németet, akinek egyik ke­ze ott maradt valahol a harc­téren a második világháború­ban. Nem, nem akar ünnepron­Két csehszlovák kislány. tánc közben is azt bizonygatja partnerének, hogy az egyik pesti vállalat és az ő gyáruk közötti kapcsolat révén köz­vetlen összeköttetésbe került Magyarországgal. Az a nagy szeretet, amellyel fogadták, a vendéglátás, amelyben részesí­tették őket, megható — kiált föL Négy lépéssel odább erről beszél Honza Dobes, a cseh­szlovák csoport egyik vezetője is. Tudtam — mondja —, hogy ebben a baráti országban jól fogjuk magunkat érezni. De az, Karper László, Ágay Karola, a Fúvósötös és a Kaposvári Szimfonikusok Zenekara, De nem is tudom mindezt elmon­daná Honza Dobes elvtársnak, hisz alig fejezi be mondókáját, máris táncolni invitálják. Ott pörög a társalgó köze­pén szinte mindenki. Aranyló bortól, gőzölgő feketétől erő­sen dobogó szívvel, gyöngyöző homlokkal. Már rég nem tu­dom megkülönböztetni ebben a vidám forgatagban, hogy ki Barátkozás. tó lenni, hiszen minden tánc­ban részt vesz, csak mosolyog­ni nem tud. Fél karjával ve­zeti partnerét, és elgondolkoz­va néz valahova messze... A másik kezére gondol? Egy ak­nasülvöltésre? Arra a pilla­natra, amikor a kórházi ágyon először tért magához, és mint a villám sújtott bele a fölisme­rés, hogy egyik keze nincs töb­bé, nem tud vele fogni, ölelni, táncolni? Vagy talán észrevet­te itt mellettem azt a kis cso­portot, amelyben lengyelek, csehek, németek ölelkeznek, s megérezte azt az erőt, amelyet a békeszerető emberek e kis csoportjának ölelkezése jelké­pez? Észrevette, hogy egyikük szeme rámeredt az ő csonka karjára, és szomorúan ingatta a fejét, mintha csak azt akarta volna mondani: nem, nem lesz­nek többé harcmezőről fölsze­dett, csonka kezű emberek?... Kimegyek a levegőre, a hom­lokzaton lengő zászlók alá. A nagy üvegajtón nem látom a csonka karút, csak az önfe­ledt, boldog táncosokat s az imént barátko zó csehekböl, lengyelekből, németekből ál­ló csoportot — Mi egyek vagyunk — hal­lom a cseh munkás hang­ját és az indu­lót, amelynek első taktusát dúdolni kezd­ték. Egyek va­gyunk a békés célokban, a ba­rátságban. És erősek. Fejem fölött csattog­nak a szélben a lobogók, össze­fonódnak. Hall­gatom őket Szeretem néz­ni, amint ölel­keznek a népek zászlai ... Szegedi Nándor változik a bérük az évszaktól és a felügyelt terület nagysá­gától, az őrzendő vagyon ér­tékétől függően is. Az éjjeli­őrök amellett, hogy a nappali órákban pihennek, a háztáji­ban, de gyakori, hogy a kő zösben is keresnek és talál­nak is elfoglaltságot A böhö r.yei Szabadság Tsz-ben kilenc mezei csősz és éjjeliőr közül öt háromszáznál is több egy­séget teljesített a múlt évben. Ilyen sok egységet csak úgy szerezhettek, hogy /az őrködé­sen kívül egyéb munkát is végeztek. Papp György jutái mezőőr tevékenysége sem ab­ból áll csak, hogy vigyáz a határban a terményekre, ha­nem rendszeresen rendbe te­szi a dűlőutakat, és kitisztítja a mezei kutakat, forrásokat is. Ügy érzi, hogy a betakarítás előtt így töltheti leghaszno­sabban az idejét. A MEZŐŐRÜK FELADATA nyáron és ősszel növekszik meg, az éjjeliőrök vállán vi­szont egész évben ugyanannyi felelősség nyugszik. Munkáju­kat ellenőrizni kell, így lehet meggyőződni helytállásukról. Bizén a körzeti megbízott ren­dőr és a termelőszövetkezet vezetői meglátogatják éjsza­kánként mind a négy őrt, s meggyőződnek róla, ébren vannak-e. Nemcsak azáltal károsul meg a tagság, hogy némelyek lopják a közös vagyont. Ta­valy Böhönyén a pulykagon- dozó nem zárta be éjszakára az állatokat, s az éjjeliőr fi­gyelmét is efflkerülték a szabad­ban levő pulykák. Éjszaka ku­tyák támadták meg a szár­nyasokat, s tizennyolcat el­pusztítottak belőlük. A kár fe­lét — nagyon helyesen — azj éjjeliőrrel fizettette meg a tsz. I gyelmeztetnek, hogy alaposan meg kell válogatni az őrködés­re alkalmas embereket. Nem helyes az a szemlélet, amely megyénk egvik tsz-ében a mezőőr megválasztásakor nyil­vánult meg. A »választás« — sorsolás révén — egy magate­hetetlen emberre esett, aki képtelen arra, hogy bejárja a határt. Munkájának elvégzé­séhez fogatot kért a tsz-től, persze nem kapott De az in­dok, amivel némelyek ennek ellenére is mellette kardos­kodtak, nagyon rossz fénvt vet rájuk. Azt mondták ugyanis, hogy sántán legalább nem bír futni, így nem éri utói a tol­vajt. Ahol ilyen szempont sze­rint választanak csőszt, ott egyáltalán értik-e, hogy a kö­zös vagyon az egész tagságé, nem pedig néhány lapóé? A CSŐSZÖK ÉS AZ ÉJJE­LIŐRÖK fontos megbízatást eljesítenek — ezután még in­kább, mint eddig. Rövid idő van hátra az aratásig, az év első nagyobb arányú betakarí­tási munkájáig Több lesz a vigyázásna váró termény, nö­vekszik a tűzveszély a mezőn és a szérűkön. Sok tsz-ben, így például a kaposmérői Űj Élet Tsz-ben is kioktatták az őröket a tennivalókra. Írásos nyilatkozatban elismerik, hogy a tsz vezetői fölkészítették őket a nyári feladatokra. Most már tőlük függ — s ezért a felelősség őket terheli —. hogy hogyan végzik a rájuk bízott munkát. Ha jól vigyáznak a vagyonra, ami az egész tag­ságé, akkor az egész tagság elismerését, megbecsülését kapják majd lelkiismeretessé­gükért cserébe a megérdemelt keresetükön felül. Hemesz Ferenc ASSZONYSORSOK A gölled asszonyoknak meg­lehetősen nagy a tekintélyük a faluban. A férfiak sokszor megjegyzik: »Jó lesz vigyázni, mert a fejünkre nőnek.« E tré­fás megjegyzés alapja az a tény, hogy az asszonyok felelősségér­zete túlnőtt a családi tenniva­lók keretein. Részt vállalnak a közösség, a társadalom gondjai­ból, munkájából. Deák Lajos elvtárs. a párttit­kár azt mondja, hogy a szövet­kezetben az asszonyok »az ütő­hadsereg«. Mindenütt ott van­nak, ahol éget a munka. Min­dig lehet rájuk számítani. Országgyűlési pótképviselő­nek is asszonyt választottak. Berta Lajosné jó munkájának köszönheti ezt a megbízatást. A párttagról kérdezősködöm, és ő a munkájáról, a szövetke­zetről beszól. 1952-ben léptünk férjemmel a szövetkezetbe. A növényter­mesztésben dolgoztam. Az 1957- es újjászervezés után növény­termesztési munkacsapat-veze­tő lettem. Tavaly betegségem miatt kértem a leváltásomat, most »szürke« brigádtag va­gyok, A múltról beszélgetünk. — Árva lány voltam. Tizen­hat éves koromban ketten ma­radtunk a testvéremmel... Az­tán férjhez mentem, jöttek a családi gondok... A fiamnak éltem, azt aíkartam, hogy ami nem sikerült a bátyámnak, si­kerüljön neki. Most a Debre­ceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem bölcsészhallgatója... Ezután társadalmi megbíza­tásait sorolja. — A nótanács elnöke, or­szággyűlési pótképviselő, MESZÖV-igazgatósági tag va­gyok — mondja. — Tervei? — Minél több feladatot sze­retnék kapni úgy is mint párt­tag, úgy is mint pctképviselő. — Mennyi ideje marad a csa­ládra, mikor végzi el a háztar­tási munkát? Nem válaszol. De az ízlésesen berendezett lakás, a tisztaság, ami a látogatót fogadj késén bizonyítja, hogy jut ideje erre is. Űjabb asszonyokkal találko­zom. Bor és harapnivaló, kerül az asztalra. Lassan indul a be­szélgetés, alig vagyunk túl a bemutatkozáson. ' — Közélet? — Holnap ta­nácsülésre megyek — mondja Mülléder József né. — A köte­lesség parancsol. Megyei ta­nácstag vagyok. — Munkája? — Az itatásos bor ióneveles­ben dolgozom. — Látod, milyen szépen nő az a kis tarka borjú, mióta so­ványtejet kap? — veti közibe Deres Anna. A szó az állattenyésztésre te­relődik. Elmondják, hogy egy éve dolgoznak ebben a munka­körben, s azóta megszűnt a nö­vendékelhullás. Deres Anna már az állattenyésztési szak­tanfolyamot is elvégezte. Na­gyon szeretik a munkájukat» Hangosan, jókedvűen beszél­getnek. Szavaik nyomán egy harcos életút tárul föl előttem, amelyen a sokáig csak önma­guknak és családjuknak élő asszonyok eljutottak a közössé­gért végzett munka szépségei­hez. Egy kép ötíik föl előttem; Hónapokkal ezelőtt láttam elő­ször Müllédernét . egy tanács­ülésen. A járás gondjairól vi­tatkoztak. Ott is olyan hévvel beszélt, mint most. Napjai a csalód és a társadalmi megbí­zatások között oszlanak meg. — Elégedett? Biztosan. Nem mondja, de eddigi szavai erre engednek következtetni... A párttitkár­ral az utcát rójuk. A csöndes házak között azokról az asszo­nyokról beszél, akiknek élete már összefonódott a közösség, a társadalom életével. Darms József szociográfiai riportjai jutnak eszembe a harmincas évek falusa asszonyairól, akik­nek élete a családi gondok és a cselédsors között őrlődött. Kercza Imre A jó bizonyítvány jutalma — PAJTÁS BOX 160,- Ft, SMENA 6 540,- Ft, M1KROMA ff. 700,- Ft, PENT! fi. 900,- Ft fényképezőgépek. Kaphatók az OFOTÉRT boltokban. (4893)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents