Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-12 / 135. szám

#scrda, 1963. június 12. 3 SOHOGll NÉPLAP MIÉRT NEM FOGNAK ÖSSZE? A zákányi tsz-elnök és a tanácselnök kapcsolatáról Nyilvánosan először _ egy Tehát ott volt, és mégsem volt! össze, de előreláthatólag a kö­Zákányhan megtartott járása ott; a hivatallal járó teendőit végrehajtó bizottsági ülésen vetették föl, hogy tarthatatlan zeljövőben erre is sor kerül. Egyetértés helyett széthúzás az az állapot, amely a község két vezetője, Lovrencsics La­jos fcsz-elnök és Dolonecz István tanácselnök kapcsolatát be­árnyékolja. Amúgy is sok gonddal küszködik a kis szö­vetkezet, s megerősítése nagy erőfeszítést, szoros összefogást kíván a község vezetőitől. Szép számú példa bizonyítja, hogy ahol a tanácselnök tá­mogatja a szövetkezet vezetői­nek munkáját, ott könnyebb az előrehaladás. Mert sokat te­het egy tanácselnök a terme­lőszövetkezetért. Egy olyan gazdaságban, mint a zákányi szövetkezet, az egyenetlenkedés még nagyobb kért okoz, mint másutt. A vb-ülés jegyzőkönyvében ezt a mondatot olvashatjuk: »A vi­szály két pártra osztja a köz­séget.« Rendbe tenni, megjaví­tani a gazdálkodást pedig csak úgy lehet, ha az egész tagság fáradozik érte. Honnan ered a baj? Dolo- necz István valamikor a szö­vetkezet elnöke volt. Magatar­tása miatt a tagság leváltotta, s helyébe az a Varga László került, aki annak idején mint a szövetkezet szorgalmasan dolgozó tagja többször megbí­rálta az elnököt. Ez a viszály az oka annak, hogy azóta sem si­került összhangot teremteni a vezetők között. Lovrencsics La­jos mint idegenből jött elnök elsősorban közvetlen elődjének, Varga Lászlónak tanácsaira, tapasztalataira hallgatott. Bár -— mint mondotta — Dolonecz István régi ismerőse, mégsem sikerült megfelelő kapcsolatot kialakítani vele. Ha például a tanácselnök reszt vett a vezető­ségi ülésen, akitor nem arról beszélt, hogy mi a legnagyobb probléma a szövetkezetben, mire kellene a fő figyelmet irányítani, hanem valami köz- igazgatási témát hozott szóba. (Tudósítónktól.) Tizenöt tanuló szorgoskodik a Bartók Béla utcai Általános Iskola meteorológiai szakköré­ben. A kis meteorológusok igen sokoldalú megfigyelést végez­nek. Naponta háromszor mérik a hőmérsékletet, a levegő pá­ratartalmát, a szél irányát és erősségét, a légnyomást meg az esetleges csapadék mennyisé­gét. Az adatokat feljegyzik, öt évre visszamenő nyilvántartá­suk van Kaposvár időjárásáról. A szakkör vezetője, Pető István tanár érdekes adatokat közölt az idei tavaszról Ápri­lis igen száraz volt. Mindössze négyszer esett, s csak elenyé­szően kevés — 9 milliméter elvégezte, és mégsem segített. Ami miatt vb-ülés elé került a község két. vezetője kapcso­latainak kérdése, az az volt, hogy hatan azt forgatták fe­jükben, hogy elmennek a szö­vetkezetből, de a közgyűlés nem adott helyt kérelmüknek. A meggyőző szavak, az okos érvek hatására be is látták ezek az emberek, hogy .meg­gondolatlanul adták be ké­relmüket. Legalábbis így lát­szott, amikor a két vezető be­szélgetett velük. Nemsokkal ezután a tanács­elnök mégis kiadta az utazási kedvezményre szóló igazolást Béli Györgynek. (Ilyen ked­vezményben csak azok része­sülhetnek, akik hivatalosan nem a termelőszövetkezetben, hanem valahol másutt, üzem­ben, vagy intézményben dol­goznak.) Munkavállalói igazol­ványt ugyan nem adott a ta­nácselnök (kérdés, hogy ho­gyan alkalmazták mégis Béli Györgyöt), de ily módon — mondjuk meg nyíltan — hoz­zásegítette a kérelmezőt, hogy elhagyja a szövetkezetei. Ért­hető, hogy ez felháborodást keltett a faluban, hiszen a szö­vetkezet tagjainak többsége a tavasszal bizonyságot tett ar­ról, hogy megértette: csak ös­szefogással. becsületesen dol­gozva tudnak javítani helyze­tükön. A vb-ülésen határozat szüle­tett a két vezető közötti kap­csolat rendezéséről, s arról, hogy a tanácselnök támogassa a szövetkezetét, segítse a ve­zetést. Több mint egy hónapja ennek. Némi javulás tapasztal­ható is. A tanács állandó bi­zottságai munkához láttak: a mezőgazdasági állandó bizott­ság fölmérte a szövetkezet helyzetét; a pénzügyi áb a kö­zelmúltban tartott, felülvizsgá­latot. Koordinációs értekezle­tet ugyan még nem hívtak — volt az eső. Tavaly 64,4 mm csapadék hullott ilyenkor. A májusra viszont nem panasz­kodhatunk. Tíz esős nap volt ebben a hónapban. A múlt évi 35,8 milliméter esővel szem­ben 40,5 milliméter esett az idén, Júnim első hét napjában 27,7 milliméter csapadék hullott Kaposvárra. Háromszor több, mint áprilisban. Az idén eddig a legmelegebb nap május 28-a volt. Napon 33 fok meleget mér­tek, árnyékban 29 fok meleget mutatott a hőmérő: A meteorológiai szakkör ré­szére a közeljövőben újabb műszert, talajmenti hőmérőt szereznek be, Eredmények ezek, de koránt­sem lehet velük megelégedni. A valóság az, hogy javulás csak abban mutatkozik, amire közvetlenül határozatot hoz­tak. Mert például mikor járta végig a határt együtt a két ve­zető? A határszemlékor —• mert a szabály ezt előírja. Azonban nemcsak a szabályokra és a határozatokra kell hallgatniuk. Érdemes ezen elgondolkodni, meg azon is, hogy együttes erővel mennyivel inkább szol­gálhatnák az egész falu érde­két. A határozatot végrehajta­ni fontos ddog, de ennél sok­kal több az, ha szíwel-lélekkel mindent megtesz egy vezető, amire emberileg képes! Zá­kányban ez hiányzik, pedig er­re volna most a legnagyobb szüksége a falunak. Idegenforgalmi tapasztalatcsere Tízapos látogatásra tapasztalat- szerzés céljából négytagú lengyel idegenforgalmi küldöttség érkezett hazánkba az Osdini vajdaságból, a Mazuri-tavak mellől. A lengyel idegenforgalmi szakemberek ma érkeznek Siófokra. Itt megismer­kednek a megye idegenforgalmi hivatalának munkájával, ellátogat­nak néhány termelőszövetkezetbe, ipari üzembe, majd Baranya me­gyébe utaznak. Távol a településektől, mé­lyen az erdőben, festői környe­zetben fekszik a középrigóci erdészeti szakmunkásképző is­kola. A táj szépsége lenyűgö­ző. Két éve lesz, hogy a Föld­művelésügyi Minisztérium mil­liós költséggel megteremtette itt a szakmunkásképzés alap­jait. Ennél ideálisa bb helyet szinte el sem lehet képzelni. Néhány hónap óta mégis gon­dot okoz a minisztériumnak ez az iskola. Az itt uralkodó ba­jokra hívta fel szerkesztősé­günk figyelmét is egy nemrég érkezett levél. Ez adta az indí­tékot, hogy utánanézzünk: mi a bajok forrása. Igazgató nélkül van az iskola Az intézet igazgatóját, Ott György mérnököt kerestük. — Már nincs itt. Áthelyezé­sét kérte, mert az itteni álla­A rádió emlékhangversenye Erkel halálának 70. évfordulója alkalmából Erkel Ferenc halálának 70. év­fordulója alkalmából emlékhang­versenyt sugároz, június 14-én a Kossuth-adó. A műsorban részle­tek hangzanak majd el a Bátort Márta, a Hunyadi László, a Bánk bán, a Sarolta, a Dózsa György, a Brankovics György, a Névtelen hősök és az István király című Er- kel-operákbóL (MTI) potokon nem tudott úrrá lenni. Mások szerint az igazgató megfutamodott a nehézségek elől. Mi hát az igazság? Ezt a kér­dést próbálja bogozni hetek óta a Földművelésügyi Miniszté­rium is. Hidasy László minisz­tériumi szakfelügyelő mint megbízott igazgató vezeti ideig­lenesen most az intézményt. — Ha idegesség van, nem indoktalan — mondja az it­teni helyzetre utalva. A meg nem értés és a »bel- háború« szinte kezdettől fogva kíséri az intézmény életét. Az ide kerülő fiatal mérnökök az­zal a kikötéssel fogadták el kihelyezésüket, hogy feleségük­nek is biztosítsanak megfelelő munkát. Amint a tapasztalatok mutatják, ez állandó összeütkö­zés forrása lett. Remete Istvánná — az egyik mérnök-oktató felesége — így lesz élelmezésvezető. Néhány hónap múlva azonban sikkasz­tás miatt az igazgató leváltatja, és eljárást indít ellene. Reme­te mérnök helyére Gerendás Lajos kerüL Ő is azt kéri, hogy feleségének is biztosítsanak munkát az iskolán. Többszöri sürgetésére — szabálytalanul — az igazgató Gerendásáét fölve­szi fűtő státusba. Ténylegesen azonban az irodán dolgozik, a fűtést pedig a tanulók végzik. A szálak érdekesek: Geren­dás Lajost Ott György igazgató hívja Középrigócra. Kezdetben nem ért egyet Gerendásné ilyen természetű alkalmazásá­val. Gerendás így kerül össze­ütközésbe Ott Györgygyel. A kapott ígéretekre hivatkozik, s nem nyugszik, amíg kérését nem teljesítik. Ahhoz azonban, hogy feleségének »szabályos« munkát tudjanak, biztosítani, arra lett volna szükség, hogy Horváth Béla, az akkori gond­nok elhagyja állását. Két tá­borra szakad az intézet. Az egyik oldalon állnak a tanárok, a másikon az igazgató és a technikai személyzet. Emberek jönnek, emberek mennek így utólag úgy tetszik, hogy némelyek szinte céltudatosan törekedtek egymás lejáratásá­ra, bosszantására. Egy példa a sok közül: Az intézet szabály­zata szerint a konyhába a ta­nárok nem léphetnek be. Ge­rendás mérnök mégis bejárt, és amikor Horváth Béla gond­nok ezt szóvél tette, csúnya, tettleges összetűzés keletkezett. Joggal feltehető a kérdés: Ott György miért nem élt az igazgatód jogkör adta lehetősé­gekkel? Miért hunyt szemet akkor, amikor példás felelős­ségre vonásra lett volna szük­ség? S mivel nem történt sem­mi, ez csak olaj volt a tűzre. Ott György érezte, hogy elvesz­tette tekintélyét, ezért fölmen­tését és áthelyezését kérte. A gondnok — akit, úgymond so­hasem lehetett megtalálni az irodában, és az intézet ügyei­vel alig foglalkozott — ugyan­csak elment Rigóéról. Horváth helyébe Hajdú Ist­ván mérnök felesége, Hajduné helyébe pedig Gerendásné ke­rült. Mivel azonban sürgetővé vált, hogy végre megfelelő szakember kerüljön az intézet gazdasági vonalának élére, új gondnok jött Barcsról. Hajdu­né most szülési szabadságát tölti, az élelmezés irányítását Gerendásné látja el. De mi lesz akkor, ha Hajduné vissza­jön, s Gerendásáénak megint marad a bújtatott állás? Elöl­ről kezdődik majd minden? Ez elsősorban az intézet le­endő új igazgatójától függ: Igaz, hogy távol a települések­től nagyon nehéz munkát biz­tosítani a mérnökfeleiégek- nek, de amint a példák mutat­ják, a jelenlegi megoldás nem éppen a legszerencsésebb. Mert végső soron úgy látszik, hogy alapvetően az állásügyek és az igazgatói következetlenség jut­tatták ide az intézetet. Márpe­dig egy intézet sorsa nem le­het függvénye néhány ember személyi vitájának. Szabálytalanságok és tanulságok Mit láttak itt a leendő szak­munkások? Állandó békétlen- kedést és marakodást. Nem. használ a szakmunkásképzés­nek az sem, hogy a fiatalokkal végeztetik a fűtést, velük vá­gatják fel a konyhának szüksé­ges fát, s beszerzési feladatok­hoz is igénybe veszik őket. A szabályzatok tiltják ezt. Meg­vannak a pénzügyi lehetősé­gek, azokkal kell élnie a veze­tésnek. Nem lehet egyetérteni azzal sem, hogy a tanárok illetmény- földjeit a diákok művelik. Még akkor sem, ha azt a gyerekek szabad idejükben és társadal­mi munkában végzik. Ezt az intézeti szabályzat is szigorúan tiltja. Középrigócan még mindig nincs rend. A technikai sze­mélyzet és Gerendás mémökék között feszült a helyzet. Ez ab­ból is adódik, hogy az intézet csaknem kétéves fennállása alatt a vezetők egyszer sem szakítottak időt arra, hogy le­üljenek a személyzettel, és tisztázzák a hatásköröket. El­feledkeztek arról, hogy a cél közös: a szakmunkásképzés vonzó otthonává kell alakíta­niuk az intézetet. Ezen a hely­zeten még könnyen változtat­hatnak. Az ellentétek nem ki- békíthetetlenek. Elengedhetet­lenül szükség van azonban egy határozott, igazságos új veze­tőre, és nem utolsósorban köl­csönös megértésre, bizalomra. Németh Sándor —Varga József 7*00 ni díuloinás Esőrekord 15 ifjú meteorológus figyeli Kaposvár időjárását Vörös Márta Baíatonszentgyőrgyön egy műemlék jellegű ódon épület­ben nyitott állandó kiállítást a Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala. Május végén ünnepélyesen nyi­tották meg a Balatoni Népművészeti Tájházat és kiállí­tásait. A talpasházban ízlésesen elhelyezett anyag igen nagy érdeklődésre tarthat számot. Képünk a kiállítás egy részletét mutatja be. — Hagyjál békében ezekkel a szamárságokkal.., Tehát kint hagyod a kocsit? A százados nem válaszolt, az utat figyelte, de aztán moso­lyogva ránézett a húgára, s Éva már tudta, hogy két hétre övé a Trabant... Bár egy városban éltek, ese­ményszámba ment, ha mind a két gyerek időt tudott szakíta­ni, és elmehetett a szüleihez. Éva még csak el-eljárogatott, de a fiú már ritkábban. A szülők a szobában terítet­tek. Nem voltak egyedül. Egy tizennyolc év körüli fiú ült az asztalnál. Mellette Ferenczi bá­csi, a rokkant édesapa. Éppen valamit mesélt, amikor belép­tek a szűk kis lakásba. Meg­csókolták szüleiket. Ferenczi bácsi bemutatta gyermekeinek az idegen fiút. — A János bácsi fia. Pest- rőL Tudjátok ... Reggel érke­zett, este megy tovább Sátoral­jaújhelyre, a Manci néniékhez. Ott nyaral..; Az idén. érettsé­gizett, s azóta nyaral hol a Ba­latonon, hol a rokonoknál. Hát így... Az öreg Ferenczi aztán nem zavartatta magát, hanem foly­tatta, amit abbahagyott: — Nos hát, mondom, csak két puskánk volt... Jóska és Éva összenézett. Már tudták, miről lesz szó. De nem intették le apjukat. Igaz, már nagyon sokszor elmesélte, vele azonban olyasmi történt, ami nemigen esett meg ember­fiával Magyarországon. Hadd mondja az öreg, mert ha valaki a saját sírjából mászik ki, hogyne mesélné él százszor is? — ::. aztán voltunk hozzá ti­zennégyen, erdészek meg kő­bányászok. És úgy határoztunk, hogy szerzünk még többet, és egy erős kis csapatat alakítot­tunk. A nácik állandóan ott masíroztak föl s alá a hegyek lábánál az országúton. Akkor már erősen visszavonulóban voltak. Kergették őket a rusz- kik, úgyhogy sokszor egymás­nak szaladtak az. autók. Tud­tuk, hogy ha még több fegyve­rünk lesz, akkor még többen jönnek a hegyekbe a falubeliék közül... Jó hegyek azok, édes fiam, ott a Zemplénben, elrej­tik azt, aki kéri a segítségü­ket ... És jó emberek is laknak arrafelé. Csak két disznót is­mertem, de az a két vadállat, mert én nem is tudom ember­nek nevezni, az nagy disznó volt. Az egyik, aki följelentett bennünket, egy kasznárnyaló, egy seniki'házi, akkor került oda nemrégen az erdőgazdaságba, a másik meg a vitéz Kertes, a sátoraljaújhelyi DEF-nek a vezetője. Tudod, fiam, ez volt akkor a kémelhárítás. Ügy hív­ták, hogy DEF. — Mi az, hogy DEF? — kér­dezte a fiú. — Azt én nem tudom, csak úgy, hogy Lemeiüariuf. — Defenzív osztály — szólt a százados. Ferenczi néni köziben feltá­lalta a levest. Hajlott, Ids ter­metű asszony volt, de korát meghazudtoló fürgeséggel jár­kált a lakásban. — Egyetek már, ne lefetyel­jetek annyit:.; Jövök én is mindjárt..; Csak még a krumpli utolját kisütöm — biztatta evésre gyerekeit és az ifjú vendéget. — Csakugyan, együnk már — mondta az öreg, s egy kis­sé megemelkedett, hogy a fiú­nak odaadja a merőkanalat. A gyerék meglepetve látta, hogy Ferenczi bácsinak eltorzul az arca, amikor fölemelkedik._ Az öreg nyomban vissza is hup­pant a székére..; — A vitéz Kertes.-.. Hogy nyúljon ki abban a pillanat­ban, amikor egy székről kell felállnia... Tudod, fiam, ő csi­nálta ezt nekem ... No de hall­gasd csak... Egyik éjszaka ránk törtek a csendőrök fönn a he­gyekben. Körülkerítettek ben­nünket. Két puskánkkal addig lőttük őket, amíg csak győztük tölténnyel, ök is lőttek kegyet­lenül ..; Hárman meghaltak közülünk, tizenegyen pedig be­kerültünk a sátoraljaújhelyi politikai börtönbe... Volt ott már mindenfajta népség. Szer- bek, ukránok, szlovákok, még német is egy. Egy sváb. Kom­munista volt az is..; Meg az­tán persze magyarok*.. Vitéz Kertes járt be minden nap ki­hallgatni a társaságot. Tudtuk, hogy nagy vaddisznó, ember­nyúzó, de aztán egyszer olyat hallottunk róla, amitől össze- borsózott a hátunk, hogy még ma is félek rágondolni. Már korábban is rebesgették, hogy egy-egy tízes csoportot mindig elvisznek a börtönből. Az őrök azt mondták, bogy Németor­szágba hurcolják a foglyokat; Dolgozni. Egyik este aztán megtudtuk, hogy fenét Német­országba, vitéz Kertes viszi ki őket a hegyekbe, és ott tarkó­lövéssel kísérletezik rajtuk. Maguknak kell megásniuk a sírt, aztán belelövöldözi őket a gödörbe. Mondták, hogy olyan tarkólövést kísérletezett ki, amitől azonnal meghal az em­ber. Irtózatos volt az az este. Az egész börtön ott állt a cel­laajtóknál, és iszonyatosan dö­römbölt. Egyszer csak valahon­nan énekelni kezdték az Inter- nacionálét. És ha hiszed, fiam, ha nem, az egész börtön az In- temacianálét énekelte egyfoly­tában, estétől reggelig. Hiába jöttek az őrök, hiába üvöltöz­tek. Amelyik cellát kinyitották, az elhallgatott, de a többi to­vább énekelt. Ekkor elrettenté­sül két foglyot kivittek az ud­varra, ahová le lehetett látni a cellaablaikokfoól. Az egyik szerb volt, a másik meg ukrán. Szö­ges korbáccsal ütötték a mezte­len testüket. Azok meg mind a ketten tovább énékelték az tnternaciomálét, egészen addig, amíg el nem ájultak..; — Hagyja már abba, apám, nem tud ebédelni a fiú... — próbálta megfékezni az öreg nyelvét Ferenczi százados. — Igaz is.;. Egyél, fiam... — De folytassa cak, Ferenczi bácsi. Borzasztóan érdekes — rázta meg az öreg karját a fiú. — Hát ha ő akarja — nézett a gyerekeire Ferenczi bácsi. — Két nap múlva belekerültem abba a bizonyos csoportba. Tí­zen voltunk foglyok a teher­autón meg négy csendőr. Vitéz Kertes a sofőr mellé ült. Őrna­gyi sarzsit viselt, pedig tudom, hogy fél évvel azelőtt még fő­hadnagyként grasszált az újhe­lyi utcán. Mentünk az éjsza­kában, mentünk, az autó már majd kirázta belőlünk a lel­ket. Vacak hegyi utakon, me­redeken, egyre beljebb a he­gyek közé, az erdőségbe. Vé­gül is leparancsoltak bennün­ket a kocsiról. Ásót nyomtak a kezünkbe, és ásni kellett. Ak­kor már tudtuik, hogy saját sí­runkat ássuk. Nem akaródzott sehogy sem, de hát tudod, fiam, melyik ember ássa meg szíve­sen a saját sírját? Köves volt a talaj, lassan haladtunk. Vi­téz Kertes egyre csak nógatott bennünket. Aztán kész lettünk egy kisebbfajta gödörrel, bár szerintem még döngölővel is nehezen fért volna el benne a testünk... (Folytatjuk.) .a felsőoktatási intézftíényekben | Az ország felsőoktatási intéztKé­♦ nyeinek nappali tagozatán a hő­itekben 7100 hallgató fejezi be ta- | nulmányait, szerzi meg diplomá­ját, majd kezdi meg munkáját a ♦ népgazdaság, a kultúra különféle ♦ területein. Í Közülük csaknem 1200-an műsza- |ki végzettséget szereznek a két <* budapesti és a Miskolci Műszaki í Egyetemen. A Veszprémi Vegyipa­ri Egyetem 71 végzett hallgatót bo­tosát ki. Az egészségügyi szolgálat ♦ munkájába mintegy 860 új orvos, | csaknem 70 új fogorvos kapcsoló- tűik be. A pedagógusképző felső­soktatási intézményekben 720 kö­zépiskolái, 490 általános iskolai, 52 ♦ gyógypedagógiai, valamint 68 test­♦ nevelő tanár, 700 tanító és 270 óvó- 5 nő végez. A tanárképző főiskolá­ikon először fejezik be tanulmá- |nyaikat háromszakos tanárok. Ök fkét fő szakukhoz kapcsolódóan I egy szakban — műszaki, illetve mezőgazdasági ismeretek és gya­korlatok, orosz nyelv, rajz, testne­velés — szereznek képesítést, s így különösen a kevesebb tanerővel működő vidéki általános iskolák­ban jelent majd munkájuk nagy segítséget. A Földművelésügyi Mi­nisztérium felügyelete alá tartozó ^felsőoktatási intézményekben mint- Jegy 740-en végeznek: agrár-, erdő-, ♦ faipari mérnökök, állatorvosok. A ♦ felsőfokú mezőgazdasági techniku- ♦ mokban 880-an szereznek képesí­tést. A művészeti főiskolákon ♦150-en fejezik be tanulmányaikat. ♦(MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents