Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-09 / 133. szám
Yasámap, 1963. Június 9. 5 SOMOGYI NÉTC,AP Tari János: A MAGTÁROS LAUAim MIHAL.V': Levél a felnőttekhez Apáink háborúban öldököltek, akna verte fel játszótereinket, a felnőtt szuronyt tűzve jött felénk, s kiontotta játékunk kor betét, aztán szemünk betnsereg-re ám ült, s erre több szörnyűség is kitárult, s megtudtuk, mi Tár kettőnkre végül. ha az apátn apáddal mégse bekül, és megtanultuk otthon, hogy miként keli önérekböl bánni az emberekkel, és megtanultuk otthon: az a jó, mit a* ember mástói önmagához hódit. Ma vád gyűrűzik felén* a világban, hogy sokunkban csak sivár pusztaság van. De ki volt, aki Irtotta a fákat míg reszkettünk, árvábban, mint az állat?! Ti, kiknek már semmi sem idegen, amit csak ésszel felfoghat az ember, javítsátok meg érté kezetekkel a világot, hogy lakható legyen. '' * ■> Borgwaid Fredor (Binz): A TENGER CSILLOGÁSA (A Barátság Hídja fotókiállítás anyagából.) S Z /\ M U t L MARSA K* Csodák csodája Midőn az erdő fekete, átlátszó volt és pőre, úgy tűnt, csodák csodája lesz, ha még egyszer kizöldeil De megtörténik a csoda tavasszal, minden évben. Nézd csak, a fáknak ágboga megtelik zöld pillével'. És zuzleplüket lerázva állnak, nem hajtva térdet — Nővérek, kik az ősi házba mátkáiként visszatértek. DAL Ég. Tenger. Tenger. Ég. A földet elfelejted, mintha sohasem láttad volna még. Kezdettől járnád ezt a vizet. De félhomályban ágyra dőlve, akárcsak otthonodban, a földet látod, csak a földet, s láttán a szived megdobban. P*p{> Árpád fordításai. * 1887-ben született. Köifcő, műfordító, a legnépszerűbb szovjet ifr* júsági költő. Az idén munkásságáért Lenin-díjat kapott. Két ősz hajú, fekete ruhás férfi ballag a ■temetőből a faluba vezető úton. A sokaság már eloszlott, csak néhány gyomiálgató öregasszony maradt vissza a frissen hantolt sárgásvörös síndomb körül. A két idős ember töb. bet ácsorog, mint megy az úton. Kalapjukat levették, és a májusi nap fényesője szikrázva öntözi fejüket. Az egyik tanító, a másik a földmű vessző vetkezet ügyvezetője. A halott pedig, akit utolsó útjára kikísértek, s akiről a szó folyik, a tsz magiárosa volt A magtárt® nem akárki a faluban. Régen a gazdasági cselédség »-arisztokráciájához-« tartott; nem zsákolással kereste a kenyerét, hanem az eszével és a tintaceruza hegyével. Mihók Pali bácsi, az elhunyt a grófnál is mag- táros volt, majd a tsz megalakulásával tovább folytatta mesterségét, míg a halál él nem dobatta vele a raktárkönyvet. — Én ismertem a történetét, mert együtt gyerekeskedtünk — mondta a tanító. — Világhírű. teniszező lehetett volna belőle, ha nem abban a dermedt korban születik, amikor a cselédsorban évek kellettek, hogy valaki béresből kocsis tehessen. De hát akkor élt, és kihasználták a tehetséget. S amikor már nem volt rá szükség, kidugták a szemét egy fnag- tárossággal. A húszas évek elején mindketten serdülő kamaszok voltunk. Én polgáriba jártam, Pali meg az ötödik elemiből kimaradva labdaszedő lebt, a grófi kastélyban a teniszpályán. Nem volt az éppen rossz foglalkozás, mindenképpen többet ért, mint a napszám. Mert fizetést ugyan alig kapott, ha jól emlékszem, fél kam- memciót, de borravalóból a nyári hónapokban reggeltől estig akár két napszámot is egybe- garasolt. A kastély parkjában két teniszpálya volt. Képzelj el az óriás kupolájú tölgyek és ezüstfenyők alatt elrejtve, üde fűvel koszorúzva két vörös salakos, parkettsimaságú teniszpályát magas dróthálóval körülvéve. Itt szoktak kora délelőtt meg esténként a grófi vendégeli teniszezni, amikor a nap már nem égetett, csak éppen barnára kvarcolta a bőrüket. Tavasztól őszig itt taposták a salakot fehér ruhájukban, s még le se kellett hajolniuk a labdáért, arra valók voltunk mi, labdaszedök, hogy a kezükbe adjuk. Pali volt köztünk a favorit. Nemcsak azért, mert ő volt a labdaszedők törvényes elöljárója, hanem azért is, mert a villámgyors lábú fiú csodálatos érzékkel előre tudta, melyik labdát érik el a vendégek, a lágy mozdulaté úri lányok vagy a hátukra tapadó selyemingben futkározó férfiak. Ha a játékosok közt vita támadt, hogy a vonalon túlra szállt-e a labda, csak Palit kellett megkérdezni. Csalhatatlan szeme volt. Ki is tanulta úgy a játékot angol szavaival együtt, mintha már csecsemő korában teniszütő lett volna a játékszere. A kastély gazdájának fia, a fiatal László gróf különösen szerette. Néhány évvel idősebb volt, mint PaM, s áprilistól októberig szinte a teniszpályán lakott. Meg kell hagyni, rendkívüli képességű teniszező volt. Az apja egy angol trénert is hozatott mellé. A pipás, zömök angol — olyan volt, mint egy okos go- riBa — már korán reggel edzette a fiút, amikor a vendégek még javában aludtak. A jószemű angol hamar észrevette, hogy a gróf fia nemzetközi versenyekre is bátran elküldhető tehetség, s kíméletlenül megdolgoztatta. A fiú lihegett, folyt róla a víz, de csak kergette a hálón golyóként átvágódó labdákat, s Páti adogatta föl nekik az összeszedett szökevény fehér gömböket. Néha, amíg kifújták magukat, meg is kérdezték a fiút: — Pali, mi az eredmény? — öt-négyes állásnál harminc-tizenöt a gróf úr javára. Egy óra múlva az angol tréner kidőlt. Tö- rölgette a nyakán és a homlokán az izzadságot. — Kellene valaki helyettem, aki tovább játszik. László a fiúra mutatott — Majd folytatja Pali! Tudta, hogy a gyerek jói teniszezik. Néha tréfából a kezébe adta az ütőt, s egy-egy vendégét azzal bosszantotta, hogy fogadást ajánlott fel: meg tudja-e verni a labdaszedőt? A tréner eleinte tiltakozott, de aztán belement a gróf ajánlatába. Felült a játékvezetői emelvényre, és elkezdődött a verseny. Pali ugyan még nem volt kellően gyakorlott az irtó használatában, de villámgyors mozdulataival minden labdát elért, és ütései kemények voltak, mintha dinamittal lőtte volna vissza a labdákat. László gróf csak az angol tréner néhány vitatható döntése segítségével tudott győzni. A játék végén odamentek az edzőhöz. Az angol tréner megtapogatta Pali karját, és meg. csóválta a fejét. — Hány éves vagy? — Tizenöt. — Mióta játszol? A gróf felelt helyette. — Talán ha tízszer volt ütő a kéziében. Mi a véleménye róla, Mister Hardy? Az angol megvakarta a feje búbját. A legszívesebben azt válaszolta volna, hogy Palit a grófnál is különbnek tartja. — Ha nálunk élne, garantálom, három év múlva vele fogna kezet Wimbledonban a király. Ritka tehetség ez a kölyök! Attól kezdve az edző Palit is rendszeresen engedte játszani. László gróf vele gyakorolt naphosszat. Pali lett a gróf állandó partnere. De nem úgy engedték játszani, ahogy szeretett volna. Az angol edző különleges feladatot bízott Palira. Néha órák hosszat csak a gróf bal kezére kellett játszania a labdákat, hogy a fonákja erősödjék. Máskor meg beküldték a hálóhoz, s a gróf megpróbált elütni mellette. Mai szemmel nézve bizony csúnyán kizsákmányolták a kis cselédsuhanc tehetségét és energiáját a grófi fiú sportkarrierjének kiszolgálására. Akkor azonban nem így ítéltük meg Pali esetét, örültünk neki, hogy rendesen felöltöztették, és bevitték a kastélyba. A lovászok folyosóján adtak neki egy szobát, hogy mindig kéznél legyen, ha szükség van rá. A. következő év nyarán a gróf meghívást kapott Németországiba egy teniszversenyre. Ez a meghívás volt a gróf tehetségének első külföldi elismerése. Egy héttel a verseny előtt lázas készülődés kezdődött a kastélyban. S megindult a vita: el vigyék-e Palit is magsukkal? Végül is az edző véleménye győzött: a verseny előtt is tovább keU folytatni a kemény edzéseket valamelyik eldugott pályán. Gondolhatod, milyen port vert föl a faluban, amikor híre terjedt, hogy a gróf és a tréner magukkal viszik külföldre a tizenhat éves kis cselédgyereket. Pali elment a szüleihez elbúcsúzni. Édesanyja, a negyvenéves korára megráncolódott arcú, szakadt réklis cselédasz- szony úgy sírt, mintha háborúba vinnék a fiát. Még az apa is rászólt, amikor görcsös sírással zokogta: — Jaj, nem gyüsse te onnan vissza, érzem érti — Ne öbégass! — mondta neki bosszúsan az ura —, vigyáz rá a kis gróf meg az ánglius is. Nem egyedül megy! A fiú megcsókolta szüleit, aztán leporolta nadrágját. Akkor már rendesen öltöztették, nyakkendőt hordott, és a gróf drága félcipője vol t a lábán. A verseny helyén egy eldugott kis pályát béreltek maguknak. Nézőjük nem volt, s az edző vezetésével egész nap tervszerűen dolgoztak; csak a verseny előtti napon, volt sétával egybekötött pihenő. A fiatal gróf az első fordulóban nehezen győzött. Az angol csaknem elrágita izgalmában a rövid pipa szárát. Következő ellenfeleit azonban már egyre fölényesebben győzte le, s nagy meglepetésre az alig ismert versenyző végül is megnyerte a versenyt. A külföldi sportlapok szokásos túlzásaikkal kéttüdejűnek nevezték el. Pali is boldog volt, úgy érezte, hogy az ö keze munkája is benne van a győzelemben. Aznap este a banketten ivott életében először pezsgőt, s először villant rá egy rövidre vágott hajú, különcködő mágnás lány kihívó tekintete. Az első aranyérem megszerzésétől kezdve állandó és megbecsült edzőtársa lett a grófnak. Elkísérte minden versenyére, és vele együtt szurkolt gazdája győzelméért Téten többnyire otthon tartózkodtak, s ilyenkor Pali minden nap meglátogatta szüleit. De a két játékos a téli hónapokban sem tétlenkedett Az angol edző a kastély ,egyik alagsori termét tornateremnek rendezte be, s a két játékosnak a falról visszapattanó labdát kellett megjátszania. Az angol így fejlesztette reflexüket. László gróf neve most mér egyre jobb csengésű lett a nemzetközi teniszpiacon. Számolni kellett vele, vonzotta a közönséget. Gyakran kapott meghívást külföldi versenyekre is. Felkészülési módszerét az angol ugyan titokben tartotta, de szakmai körökben megszimatolták, hogy egy kivételes képességű állandó ed- zőtánsa van, akivel együtt készül fél a versenyekre. Egy-egy győzelem után az élelmes újságírók Pali közelébe férkőztek, és vallatni kezdték a fiút a grófi versenyző titkairól, de az edző féltékenyen vigyázott Palira, mint gyanakvó anya a kikapós lányára, és karonfogva magával hurcolta as újságírók gyűrűjéből. A következő év tavaszán a ríviérad verse, nyékre kapott meghívást a gróf. A rendezők sok hírneves versenyzőt gyűjtöttek egybe. Szőke írektől kezdve olajbarna arcú, hallgatag hinduig és pergő beszédű, cifra pulóveres amerikaiig, mindenféle náció elküldte legjobb teniszezőit. A sportlapok naponta adtak híreket a versenyzők felkösd léséről. László gróf is korán teutazott a tengerpartra edzőjével és Palival együtt A verseny színhelyéhez közel, egy kis francia faluban vettek ki maguknak szállást, és kibérelték a falu egyetlen teniszpályáját Keményen edzettek pontos napi beosztással. Nézőjük nem igen akadt, legföljebb egykét biciklis suhanc állt meg egy percre kíváncsian a vörös salakpálya előtt. Az angol a gyakorlás napi adagjain túl ilyenkor megengedte, hogy a két fiú szabályos mérkőzést vívjon egymással. Ezekből a küzdelmekből a legtöbbször Pali került ki győztesként Végtelen. nyugalommal, szinte gépiesen játszott, ahogy fiatal koráiban arra idomították. Nem volt elérhetetlen labda előtte, s a hálónál félelmetesen bombázott, vagy ravasz szellemességgel kiszámíthatatlanul nyeste és ejtette a labdát Egyik délután két toprorrgyos alak áBt meg a pálya szélén. Egykedvűen bámulták a két fiú küzdelmét Az edző ei akarta őket küldeni, de aztán meggondolta magát. Úgyse értenek ezek a teniszhez. László gróf frissen játszott. Az első két játszmát megnyerte, de utána Pali könnyedén felerősített. Hárem játszmát nyert egymás után. A két alak összenézett. Kiköpték a cigarettavéget szájukból és sietve elmentek a falu irányába. Az úton már leplezetlenül fröcskölt belőlük a gyors francia beszéd. Az egyik férfi egy nagy francia napilap sportriportere volt, a másik egy ismert profi teniszklub elnöke. — Úgy van, ahogy sejtettem! — mondta kezét dörzsölve az újságíró. — A gróf partnere, az a suhanc, a gazdájánál is különb versenyző. — Különb az egész mezőnynél! — hunyorgott vissza izgatotton az elnök. Másnap megkezdődött a nagy verseny az összes pályákon. László gróf könnyen vette az első akadályokat, fölényesen, győzte le ellenfélét. Csak a döntőben tudták megszorítani. S amikor a verseny győzteseként átvette a köztársasági elnök díját, az összes telefonvonalakon új teniszcsillag feltűnéséről adtak hírt lapjaiknak az újságírók. A késő esti banltetten a gróf boldogan fogadta a gratulációkat edzőjével együtt. Mindenhonnan elhalmozták meghívásokkal A svéd követ is átadta neki királya meghívásét egy nyári stockholmi versenyre. Pali azonban nem volt ott a banketten. Az edző most még jobban igyekezett elrejteni a nyilvánosság elől. A fiú pénzt kapott a gróftól, és elküldték egy mulatóba szórakozni. De nem tudta, mit csináljon a tömérdek pénzzel. Ügyetlenül ődöngött az utcákon, nézegette a kirakatokat. Utánabémult a nőknek, és bele- fájduli a szíve az otthontalanságba. Mit kezdjen ezekkel, akik még a szavát sem értik? Hogyan magyarázza meg nekik, hogy 6, a gazdag magyar gróf barátja alig több, mint a vadászkutyája, s még a mindennapi ebédjét is és vacsoráját is ellenőrzik? Egyszer csak egy kéz nehezedett a vállára. Három férfi állt előtte: a sportklub elnöke, az újságíró és egy tolmács. Pali nem ismerte fél őket. Most estélyi ruhában voltak, s a bankettről vágtattak ide, hogy üzletet kössenek vele — Halló, Mister- Mihók! Magárai szeretnénk beszélni. Jöjjön velünk, igyunk meg egy pohár pezsgőt! Beültek négyen egy bálba. Az elnök egy borítékban valami nyomtatott papírt tett eléje. — Mister Mlfaök, láttuk önt játszani. Ne kérdezze, hogy hol, nem is mondjuk meg. Felajánlunk önnek harmincezer dollárt egy há- relnéves szerződésért. Gazdag ember lesz egy csapásra. Ezenkívül gondoskodunk szerződése idejére megfelelő lakásról és a teljes ellátásról. Magának csak teniszeznie kell. Írja alá ezt a szerződést A fiú úgy érezte, mintha álmodna, s a bár zenéje és az estélyi ruhás nők csak a képzeletében lebegnének körülötte. Alig tudta felmérni az ajánlat nagyságát. Elképzelte, amint három év múlva harmincezer dollárral a zsebében hazatér a faluba. Házat, birtokot vásárol, teniszpályát építtet a pank közepén. Szüleit magához veszi, a húgát gazdagon férjhez adja. Hebegni kezdett zavarában. — Kérem, uraim ... ezt én egyedül.. . Ezt meg keil beszélnem László gróffal. Nélküle nem dönthetek az ajánlatról. Az elnök éppen ezt nem akarta. Félt, hogy a gróf meghiúsítja a szerződés aláírását. — Írja csak aiá! A bankettről jövünk, mi már a gróffal mindent megbeszéltünk. Ebből persze csak annyi volt igaz, hogy a banketten valóban megjelentek, és mivel a fiút nem találták ott, felkutatták érte a bárokat. Érezték, hogy az edző és a gróf távol« létében sikerülni fog a szerződést megkötni vele. S valóban, a fiú megszédült a felkínált összeg nagyságától. Reszkető kézzel aláírta a szerződést. A három férfi szenvtelen üzleti arccal vett búcsút a fiútól, de kint az utcán már nem titkolták izgatottságukat. Az újságíró egy taxin elment telefonálni lapjának a nagy sportszenzációról, az elnök pedig a banketten újra fölkereste a grófot. Megmutatta neki az aláírt szerződést. A gróf kirúgta a széket haragjában maga alól. — Nem engedem el! Ha nem tudná, ő az én cselédem. — Az emberek szabadon rendelkeznek önmagukkal — mondta gúnyosan az elnök. — Legalábbis nálunk, Franciaországban! — Nálunk Magyarországon nem. A szülei is az én cselédeim. Az én házamban laknak, az ál kenyeremet eszik. A fiú tudja, hogy ha nem tér haza, a szüleit dönti nyomorúságba. S az edzővel együtt azonnal eltávozott a bankettről. Hogy mi történt azon az éjszakán, nem tudni. De másnap mindhárman hazautaztak. A gróf ettől kezdve sohasem vitte magával a fiút a külföldi versenyekre. Otthon kiköltöztette a kastélyból, és a magtárban adott neki munkát. Pali hamarosan megtanulta ezt a mesterséget is. Teniszütőt azonban ezentúl nem vett a kezébe. A gróf maga tovább járt versenyezni, de most már állandó edzőtárs nélkül. Néhány év alatt azonban megkopott a tudása, vereségek érték. Már nem volt szenzáció, ha megjelent valamilyen versenyen, a nézők nem tódultak ahhoz a pályához, ahol ő játszott, mint régebben. Később pedig egyre ritkábban kapott meghívást. Űjabb feltörő tehetségek jelentek meg a vörös salakon, s a gróf a teniszről lassanként rászokott a vadászatra. Néha hónapokig el se hagyta a birtokát. Palival csak akkor találkozott, ha nagy ritkán a szemlét tartotta a magtárban. Nem haragudott rá, de a teniszről soha nem beszéltek J egymással. A kastély vendégei is hiába csalogatták a pályárá a grófot, az egykori híres versenyző végleg szögre akasztotta a tenisz- ütőt,
