Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-05 / 129. szám

Szerda, 1963. június 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP JVeiIB<*9ü»ií a WS HETVENEGYEZER TONNA ÁRUT szállítottak el január 1- től április 30-ig a 'kaposvári vasútállomásról, a megyeszék­helyre érkező áru pedig ennek csaknem háromszorosa volt. Az Erzsébet-rakodón éjjel-nappal folyik a munka, 'jön az építő­anyag meg a tüzelő, indul a gépalkatrész meg a fonal. Ta­lán egypercnyi, megállás sincs a hatalmas gépezetben; olyan az egész állomás, mint az em­ber érrendszere: lüktet szapo­rán, hol sebesebben, hol pedig lassabban. Az utóbbi időre in­kább a gyorsaság a jellemző. A kemény tél nagy kiesést oko­zott, s ráadásul jött. az árufor­galmi korlátozás. Kaposváron azonban sikerült minimálisra csökkenteni az elmaradást. Márciusban óriási előreugrás történt: 10 500 mázsával több darabárut szállítottak el, mint a legerősebb őszi forgalomban, ezzel, szinte egy csapásra be­hozták a hátrányt, visszatérhe­tett minden a rendes kerékvá­gásba. Csupán az adott több munkát, hogy az átmenő forga­lom nem csökkent. Ez még a mai napig is érezteti hatását — főleg az építőanyag szállításá­ban akadnak zökkenők, hiszen a kavics- és a kőbányák csak késve kezdhették meg a terme­lést; éppen a közelmúltban volt egy olyan nap, hogy 1007 vagon fordult meg az állomáson. (Az őszi csúcsforgalom idején 867 volt a legtöbb.) A nagy forgalom nagy erőfe­szítéseket követel a vasutasok­tól. De állják a sarat. És áll­ja. a társfuvarozó Vállalat, a 13. sz. AKÖV is. Január elsejével központosí­tották az áruszállítást. Ez azt jelenti, hogy a vasútállomás rakodóiról az AKÖV tehergép­kocsijai fuvarozzák el az árut a vállalatoknak. Amíg nem ez volt a gyakorlat, addig egy va­gonra 8,2 óra rakodási idő ju­tott. Most sikerült ezt 6,2 órára csökkenteni. Az év elejétől 22 000 óráról van szó! jJJem kis dolog ez, hiszen ennyivel csök­kent a kocsiállás, máshová irá­nyíthatták a vagonokat, oda, ahol nagy szükség volt rájuk. A Dunántúlon a 13. sz. AKÖV viszi el a pálmát a 6,2 órás ra­kodási idővel. SAJNOS AZONBAN nem ■minden vállalatnak szívügye a kocsiállások idejének csökken­tése. Némelyik vállalat például szombat-vasárnaponként vagy éjszaka nem hajlandó rakodni. Pedig az egyenletes, szállítás mennyivel megkönnyítené a munkát! Nemcsak a MÁV ká-' rosodik azzal, hogy állnak a vagonok, hartem az egész nép­gazdaság. Üres vagonokra van szükség, hogy a tömegesen je­lentkező szállítási, igényeket a vasút ki tudja elégíteni. A Malomipari és Termény- forgalmi Vállalat tüskevári szárítójánál januárban egy nap 28 vagon (!) állt kirakatlanul. És vajon mivel magyarázzák meg a Somogy megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat vezetői, hogy április 1-től május 20-ig huszonhárom alkalommal (!) nem vették át az árut munkaszüneti napon vagy éjázaka. és ezért 1608 fo­rint kocsiálláspénzt fizettek? A Vegyianyag Nagykereskedel­mi Vállalat — szűk raktározá­si körülményekre való hivatko­zással — tizennégy, az Üveg- és Porcelánértékesítő Vállalat hét. az Iparcikk-kiskereskedel­mi Vállalat kilenc alkalommal nem vette át az árut. A Finom- mechanikai és Gépjavító Vál­lalat, az Asztalosipari Kisipari’ Szövetkezet, a Tanácsi Bánya- és Építőanyagipari Vállalat meg a Nyomdaipari Vállalat többször késlekedett a rakodás­sal. Ha összeadjuk, hogy hány órát álltak másfél hónap alatt fölöslegesen a vasúti kocsik nagy számot kapunk: 763 óra vészéit kárba. Több mint egy hónap! Csupán azért, mert némelyeknek így kényelme­sebb. PEDIG MEGVAN A LEHE­TŐSÉGE az éjszakai és a mum- kaszünetes napi rakodásnak, hiszen a Központi Szállítási Tanács javaslatára a Minisz­tertanács hitelkeretet biztosí­tott a túlmunka díjazására, és engedélyt adott az állományon kívüli béralap felhasználására, ha azt vasúti kocsi ki- vagy berakására használják fel. Miért tud éjszaka és vasár­nap is rakodni a 'textilművek — még soha sem volt vele baja a vasútnak —, a cukorgyár, a MÉK, a parkettaüzem vagy a Baromfifeldolgozó Vállalat? Azért, mert jól megszervezik a munkát, és nem okoz meglepe­tést, ha jön a távirat vagy a telefonüzenet. S ha ők meg tud­ják oldani, miért nem lehet más vállalatoknál is hasonló­képpen dolgozni? Májusiban egyetlen föladás sem volt vasárnaponként a ra­kodón. Hétfőtől péntekig min­dig fokozatosan emelkedik a forgalom, aztán visszaesik a nullára. Meg kell érteniük a vállalatok vezetőinek, hogy a g*on <lja népgazdaságnak kocsira van szülcsége, nem kocsiálláspénz­re! Ez utóbbi szükséges rossz. Még az sem segít, ha a rend­szeres nem rakodókkal három­száz százalékkal 'több állás­pénzt fizettetnek. A FUVAROZÁS egyenle­tessé TÉTELÉVEL, ésszerű tervezéssel, a kocsik megfelelő kihasználásával meg lehet ol­dani, hogy a jövőben fennaka­dás nélkül folyjon a- vasúti szállítás. De ehhez körültekin­tőbb irányítás szükséges. Polesz György „Beszéljünk a műsorról“ A rádióhoz müsorügyekben naponta igen sok levél érkezik. A fölvetett kérdések változa­tossága szükségessé teszi, hogy a műsorban is, tehát a hallga­tóság legnagyobb nyilvánossá­ga előtt foglalkozzanak egyik- másik problémával. A most in­duló »-Beszéljünk a műsorról-« című adás a sokakat érdeklő műsorproblémákkal foglalko­zik majd, s beszámol a rádió terveiről is. (MTI) A NEB megvizsgálta rr a csecsemő-, a gyermek­es az ifjúsági otthonok helyzetét Kevés Az elhagyott, árva és állami gondozásba vett gyermekek el­helyezését, ellátását, nevelését vizsgálta meg a közelmúltban a Somogy megyei Népi Ellen - őrzési Bizottság. Huszonkét né­pi ellenőr és három szakértő működött közre a vizsgálatban, s átfogó képet kaptak az ott­honok lakóinak életéről. Megállapították, hogy a me­gyei tanács egészségügyi osztá­lyának hatáskörébe tartozó cse­csemőotthonokban nagyon jól oldották meg a kicsik elosztá­sát. A kaposvári csecsemőott­honban másfél éves korig fej­lődnek a csecsemők, innét át­kerülnek a nagybajomi otthon­ba, ott hároméves korig neve­lik őket. Azonban korántsem megnyugtató a gyermekek helyzete a hároméves kor el­érése után. Ekkor az »óvodás korba lépő« gyermekeket a Nagykanizsai Gyermekvédő Otthonba helyezik, onnét egy részük más megyei óvodás ott­honiba, több gyermek pedig ne­a csecsemőotthonok befogadóképessége — Súlyos gondok az ifjúsági otthonokban velőszülőkhöz kerül. A vizsgá­latot végző bizottság vélemé­nye szerint indokolt lenne egy óvodás otthon létesítése So­mogy megyében. A két csecsemőotthon épüle­te megfelelő, viszont kifogásol­ható, hogy a gyermekek elhe­lyezése sok esetben a túlzsú­foltság miatt akadályokba üt­közik. Vagy bővíteni kellene mindkét otthont, vagy egy új megyei csecsemőotthont kelle­ne létesíteni. Még mindig na­gyon kevés a szakkép zeit cse­csemő-gondozónő. A. kaposvá­ri otthonban hat. Nagybajom­ban kilenc szakképzetlen gon­dozónő dolgozik. Emiatt hiá­nyos a gyermekek egyéni fog­lalkoztatása. A csecsemők or­vosi ellátása és élelmezése jó, a szükséges kalóriamennyiséget megkapják a kicsinyek. A megyében levő három gyermekotthon közül kettő — a szöllősgyöröki és az alsó-bé- latelepi — a Fővárosi Tanát» kezelésében van. A vizsgálat ........Spgfl I IW 11 ■| ÍK-vö ::s ; '-st \ mP W ><. V s \ y',’-'.1 -«<• >'< ' u f V, . Bilit íigi Az idén 130 holdon termelnek, dohányt a mikei Rákóczi l sz-ben tát ültető asszonyok egy csoportját ábrázolja. . 3*. *£**«».' Képünk a paián­Pintér István —Szabó László: gél kiment a gátőrházhoz, möndta az asszony. — Az öt- lanul. Á konyhában szorongok amelyben egy nagyon rendes venhatos árvíz idején egymás is hallgattak. Még a szúnyogo­család lakik. Készségesen segí­tettek. Még arra is hajlandók voltaic, hogy a két gyereket el­vigyék a faluba egyik ismerő­sükhöz, ós így most már sem­mi sem zavarta az előkészüle­teket. Különösen vigyázni kel­lett, hogy mindabból, ami az éjszaka folyamán a kis gátőr­házban történik, egy szikrányi után három éjszakát is ébren kát is za jtalanul hessegették el töltöttünk. A férjem meg kü- arcukról, kezükről, lönben is mindig éjszaka szó- végül is a gátör felesége tör. kott pecazm. , . — Csakugyan? — derült fel a némaságot: Pálos hangja. Én is sokat hor- — Nem kérnek egy kis te. gásztam valamikor. Újabban jet? Biztosán szomjasak. Az nem nagyon jut rá időim. Az asszony nem enged... — Szerintem is arra való az se szivárogjon ki. Mert sohasem éjszaka, hogy aludjon az em­(15) A békességben nyugvó vi­dék lakói nem is sejtették, hogy milyen gyorsan pergő, különös eseményeknek lesz rö­videsen színhelye a csodálatos Palota Szálló. 6. A Duna-parti gáton olyan sötét volt, ‘ hogy az ember a legkisebb vakondtúrásban is könnyen orra bukhatott. Egész nyáron alig esett az eső, de most felhők tornyosultak a sö­tét égbolton. Eltakarták a hol­dat, s így még ez a gyenge éj­szakai lámpás sem nyújtott se­gítséget a tájékozódáshoz. Két Pobeda éles fénycsóvá­ja hasította szét az éjszaka sö­tét falát. Látszott, hogy igen­csak igyekeznek valahová. A gát tetején robogtak, s bár úgy huppantak le a mélyedésekbe, mint a hullámvasút a Vidám Parkban, mégsem psökkentet- ték a sebességet. Az első kocsiban Pálos őr­nagy, Liszkái főhadnagy és még két nyomozó ült. A má­sodik viszont tömve volt em­berekkel, lehettek vagy nyol­Pálos hátradőlt az ülésen. Bajusza alatt cigaretta parázs­lóit. Karját a nyitott ablakra támasztotta. A sofőr mereven figyelte a keskeny utat. Egy rossz, fi­gyelmetlen mozdulat, s köny- nyen belecsúsznak a vízbe. Akármennyire meleg volt is az éjszaka, ezekben a percekben egyiküknek sem volt kedve megfürdeni, különösen nem így, felöltözve. Valamennyien el voltak foglalva gondolataik­kal. Pálos sokért nem adta vol­na, ha túl vannak ezen az éj­szakán. Újabb müncheni rádió­jelzést fogtak, amiből ki tud­ták sakkozni az indulás idő­pontját. Igen, sakkozni. Mert olyan ez az ügy, mint valami bonyolult sakkjátszma. Azzal a különbséggel, hogy itt emberek életére megy a játék. A túlol­dalról támadnak, ezen az olda­lon védekeznek ... Pálos még mindig azon töprengett, hogy milyen úton jöhet az ügynök. Csupán feltételezésekre voltak utalva. A legvalószínűbbnek mégis az látszott, amit ez a fia­tal Istvánfi százados eszelt ki: a víz alatti érkezés. Erre ké­szültek fel legjobban. Pálos embereinek egy része már reg­lehet tudni, milyen úton-mó- dom jut el az ügynökhálózat­hoz, hogy a rendőrség valamire készülődik ezen a partszaka­szon ... A reflektorok fénycsóvájá­ber — kapott a szón a gátőr felesége. — Nem mondom, itt a vízparton egy kicsit más a helyzet, de az én emberem is képes lenne naphosszat elülni p bot mellett, ha be nem za­este fejtük. Szívesen adom ... — Nagyon szépen köszönjük, de nem vagyunk szomjasaik — mondta Pálos. — Az elvtárs csak a maga nevében beszéljen, hátha a többiek innának... —; Nem, nem, köszönjük — mondták a többiek is. Pálos elmosolyodott a baju­sza alatt. — Na, tessék, most lebeszél- te őket! Várjanak csak, majd ide tesszük az asztalra, és ami­kor megszpmjaznak, isznak. Vagy inkább ennének? Vagy hozzak vizet? Az őrnagy most már nem szólt, megijedt az asszony nyel- fogadta Pálost, csak egy radar- dókkal mozgatható cső vezetett vétől. De a többiek újra csak ban feltűnt' a gát tetején álló várnám,... No, de hagyom az őrház. Fehér falai élesen verték elvtársakat. Nyugodtan csinál- vissza a fényt, de mintha min- csak a dolgukat, majd mi den kihalt volna a környéken. tehúzódunk a sarokba — s Palos azonban hrdta, _hogy máris emelte a széket, hogy annal mozgalmasabb az elet félrevonuljon. Férje szótlanul odabenn a háziban. követte. Csöndes vízi ember volt, s '.kkor tollgatott , 1«. kiugráltak az autókból. Az őr­nagy leparancsolta embereit a gátról, ő maga- pedig besietett nagyobbakat, amikor a felesé­Liszkaival az épületbe. Alig Pálos világosszürke ruhájá­fért be az ajtón, annyian voí ban ,le“!t aA Padlóra a raj­ták a konyhában. ernyő ele. A Dunara nyíló ab­Majd a szobában is sötétség Ja)™n karvastagságú, csuk­készülék skálamutatója és er­nyője vibrált. A gátőr és felesége ott ült az asztalnál. Csöndben figyelték, mit csinálnak a tisztek. Pálos öngyújtója gyenge fényénél megkereste a házigazdát, aztán az asszonyt és üdvözölte. Elné­zésüket kérte az alkalmatlan­kodásért. — Elraboljuk az éjszakáju­kat, bár egészen nyugodtan le- fekhetnek. Igyekszünk nagyon csöndben maradni... Sajnos, nem találtunk ennél alkalma­sabb helyet... — Ugyan már! Dolgozzanak csak. Megvagyunk mi itt — ki a készülékből. Bentrol nem lehetett látni, hogy hol végző­dik ez a szürke fémkígyó, de bizonyára hosszan kinyúlha­tott. A radarkészülék mellett két telefon állt, egy kurblis tálbori meg egy rövidhullámú adó-vevő. Még hárman térdeltek a ké­szülék körül: Bondor százados és két nyomozó. Mereven fi­gyelték a radarernyőt. Tekin­tetük úgy csüngött a szürkés­fehéren vibráló üveglapon, mintha mágnes vonzotta vol­na. » Csend volt, csak egy szú­nyograj zümmögött kibírhatat­erősítgették, hogy már vacso­ráztak, nem szomjasak. — Ne beszéljenek nekem! Nem lehet az éjszakát üres hassal kibírni... — Hallgass már... Hozd be és hallgass — mordult rá a vízi ember. — Igaz is... — felelt az asszony, és máris indult, de előbb még a papucsát is le­húzta a lábáról, hogy minél kisebb zajt csapjam. {Folytatjuk) idején a két otthonban az át­alakítás miatt csak a működés­hez legszükségesebb tárgyi fel­tételek voltak biztosítva. A ná- gocsi gyermekotthon épülete kisebb átalakításokra szorul (két hálóterembe csak a beteg­szobán keresztül juthatnak be a gyermekek, a fürdőszoba és a hálóhelyiségek között hosz- szú, fűtetlen folyosó húzódik...), az átalakítás azonban az épü­let műemlék jellege miatt megoldhatatlan. Kifogásolták a népi ellen­őrök, hogy az otthonnak nincs mosókonyhája, a mosást a Pa­tyolattal végeztetik, s hogy ez mennyire nem gazdaságos, bi­zonyítja a következő számadat; a költségvetésben 9600 forin­tot irányoztak elő az évi mosa­tásra, és március 15-ig már 12 000 forintot használtak feL Az otthonban »-legnépszerűbb« ruhadarabnak, a melegítőnek a mosását a Patyolat nem vál­lalja, csak vegyileg tisztítja, ez pedig ruhadarabonként 22,70 forintba kerül — egy új mele­gítő ára 90—100 forint. Sokkal gazdaságosabb lenne egy saját mosoda fölszerelése a nágocsi gyermekotthoniban — állapítot­ta meg a NEB. A gyermekek ellátása általá­ban jó, bár Szöllősgyörökön ki. fogásolható az élelmiszerek tá­rolása. Ellentétes a jogsza­bállyal és megengedhetetlen, hogy.Nágocson hét általános is­kolai nevelő — a megyei tar nács vb művelődésügyi osztá­lyának engedélyével — az ott­hon konyháján étkezik, s hogy Szöllősgyörökön az épület kor­szerűsítését végző építőipari dolgozók rendszeresen igénybe veszik az otthon étkeztetését« Végül megállapította a bizott­ság, hogy a gyermekek értel­mi, erkölcsi, esztétikai és testi nevelése jó, bár sok esetben a szükséges tárgyi feltételek (po^ Iitechnikai műhely) nem állnak rendelkezésre. Megyénkben két ifjúsági ott- hon működik, ahol az általános iákolás korhatárt meghaladó fiatalokat nevelik. Az öregla­ki ifjúsági otthon az itteni ál­lami gazdaság, a szöllőskislaki pedig a Balatonboglári Állami Gazdaság épületében kapott helyet, ezek a gazdaságok biz­tosítják az otthon részére a munkát. A két ifjúsági otthon szűk, sok gondot okoz a helyi­séghiány, elkülönített beteg­szobával egyik intézmény sem rendelkezik, a zsúfoltság miatt még a ruhák elhelyezése is ne­hézségbe ütközik. A két épü­let elhanyagolt, az állami gaz­daságok nem fordítanak kellő gondot karbantartásukra. Az öreglaki otthon — állapította meg a vizsgálat — egyáltalán nem felel meg a célnak; Nem tudták megoldani a fia­talok továbbképzését sem; a gondozottak egy része — mint­egy 50 százaléka — tanul szak­mát; a fiatalok legtöbbjének csak idénymunkát adnak a gazdaságok. A szöllőskislaki otthonban az étkeztetés kifo­gásolható; az ellenőrzés nap­ján a főzelékhez adagolt hús mennyiség 3—4 deka volt, a vacsorára kiadott disznósajt egy kilóval kevesebb volt az előírtnál. Rossz módszer az is, hogy a fiatalok nem kapják kézhez keresetük egy bizonyos százalékát, ez gátat szab önál­lóságra való nevelésüknek. A népi ellenőrzési bizottság a vizsgálatról készített össze­foglaló jelentést ihtézkedésté- teire megküldte az illetékes ha­tóságoknak. YE.-&

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents