Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-28 / 149. szám
„Szorgalom díi n AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Öt község kivételével mindenütt lesz dolgozók általános iskolája a fonyódi járásban Készülnek a művelődési tervek A sürgető mezei munkák közepette is jut idő és figyelem a fonyódi járás falvaiban az egész éves művelődési tervek elkészítésére. Nem csupán irodai munka ez, sőt elsősorban nem az, hiszen nem az íróasztalnak készül, s nem is azért, hogy legyen mit mutogatni a járási, megyei kiküldötteknek. Egy hónappal ezelőtt a járási pártbizottság irányításával működő munkacsoport irányelveket vetett papírra, s egyúttal javasolta, hogy minden községben alakuljon operatív bizottság, s ennek tagjai a helyi igények és lehetőségek figyelembevételével állapodjanak meg: mire van szükség, mit akarnak tenni a műveltség terjesztéséért. A községekből beérkezett elképzelések, tervek meggyőzően bizonyítják, hogy a járási pártbizottság helyesen, reálisan állítatta össze az irányelveket, a várakozásnak megfelelő előzetes tervek érkeztek be. E vázlatos elképzelések alapján állítják össze majd júliusban a végleges, mindenre kiterjedő művelődési terveket a községekben. Mit tartalmaznak az előzetes tervek, mi foglalja él bennük a központi helyet? Túlzás nélkül mondható, hogy a szervezett pártoktatás mellett a legnagyobb érdeklődés az iskolai továbbképzést kíséri, örvendetes jelenség, hogy a falvak dolgozói között új fölismerés érik és terjed: az általános műveitBég emelésének legjobb módja, ha elvégzik a hiányzó általános iskolai osztályokat, illetve gimnáziumban, technikumban gyarapítják általános és szakmai tudásukat. A járás huszonkilenc községe közül huszonnégyben kívánják megszervezni a dolgozók általános iskoláját. Van, ahol az ötödik, hatodik osztályt kezdik el, s olyan is, ahol a hetedik-nyolcadikban most folytatják a már korábban félbehagyott vagy megkezdett tanulmányaikat Még olyan kis községekben, mint amilyen Visz, ott is megszervezik a dolgozók általános iskoláját. Ide a szomszédos Lát- rányból járnak át hetenként a pedagógusok, rrávei a községben nincs nappali felső tagozatos oktatás, öt községben — Fonyódon, Balatomfenyvesen, Balatonszentgyörgyön, Bala- tonbogláron, Síomogyváron — középiskolai első osztályokat indítanak a dolgozók részére. Szemléltetésül érdemes idézni a lengyeltótiak egységes művelődési tervéből. Harminc hallgatóval mezőgazda- sági technikumi első osztályt szerveznek. Hatvanan járnak majd a dolgozók általános iskolájának osztályaiba. Negyven analfabéta cigány részére alapismereti tanfolyamot indítanak. A hároméves szakmunkásképző, szőlő- és gyümölcs- termesztési tanfolyamra szintén negyvenen járnak majd. Ezüstkalászos tanfolyamra huszonöt, tsz-vezetőképző tanfolyamra harmincöt embert vonnak be. Az anyák iskoláján, a szülők akadémiáján, a nők akadémiá ján százhuszonötén, a nőtanács sütő-főző és kézimunka-tanfolyamán, a Vöröskereszt elsősegélynyújtó tanfolyamán, valamint a honismereti szakkör előadásain százan vesznek részt. Megrendezik a tíz előadásból álló ismeretterjesztést is. így váltható valóira a járási pártbizottságnak az az útmutatása, hogy az új művelődési évben újabb ezreket és ezreket kell valamilyen módon bekapcsolni a tanulásiba. Korábban ugyanis az volt a helyzet, hogy sok helyütt ugyanazok az arcok voltak láthatók mindenféle tanfolyamon, előadáson. Hogy ez évtől másként legyen, azért természetesen sokat kell tenniük a községi pártszervezeteknek, a tanácsoknak és a tömegszerve- zeteknek. Mint ahogyan ateg- ragycgóbb elképzelések, úgy a művelődési, tervek sem valósulnak meg ömmagufctól, végrehajtásuk alapos és mindennapos szervező munkát, lelkiismeretességet kíván meg mindenkitől, akiknek csak egy kis közük van a népműveléshez. Nehéz lesz a munka, de megéri, V. J. Nyolcszáz forint havi fizetés é a ^maszek pr í iium‘ ‘ Ha elvétve is, de még mindig akadnak olyan emberek, akik nem akarják tudomásul venni, hogy megszűnt a régi rend, és alkalmazottaikkal annyit dolgoztatnak, ameny- nyit csak akarnak. Tóth Imrének jól menő fagylalteláirusí tó üzlete van a kaposvári piacon. Ezért családtagjain kívül még három alkalmazottat is tart. Van mindnyájuknak elegendő tennivalója. Ketten a fagylaltot mérik — Tóíhné mellettük áll, és a pénzt szedi —, egy pedig a főzésnél, illetve a konyhán és a műhelyben segédkezik. Piaci napokon, vasárnap, de máskor is, ha nagy meleg van, pihenni is alig érnek rá! Ebédelni is csak annyi idejük van, hogy bekapják az ennivalót. Az alkalmazottak munkaideje reggel héttől este hétig tart. Ez napi tizenkét óra. Elletve a fagylaltmérők felváltva hetenként este nyolc óráig dolgoznak, tehát naponta tizenhárom órát. Fizetésük havi nyolcszáz forint — Nem kevés ez az összeg a napi tizenkéUti zenhárom órai - kérdeztük Tóth Imrétől. — Kérem szépen, nem sok ugyan, de prémiumot is adok. _ ?! — Hát olyan szorgalomdíjat a fizetésükön felül. Persze csak annak, aki jól dolgozik. Ez havi két-háromszáz forint. Nem a mi feladatunk annak elbírálása, hogy megéri-e Tóth Imrének a három alkalmazott tartása, annak a megállapítása sem a mi dolgunk, hogy mennyi a jövedelme — 35 000 vagy 40 000 forint-e — havonta. Ez az adóhivatalra tartozik. De az ellen már szót emelünk, hogy napi 12—13 órát dolgoztasson alkalmazottaival havi nyolcszáz forintért! Nem egyéb ez, mint kizsákmányolás. Ha üzleti érdeke megkívánja a napi 12—13 órai nyitva tartást, tartson több alkalmazottat, és fizesse meg őket sóikkal rendesebben! De jne az ő kénye-kedvétől függő ‘»maszek prémiummal-«, illetve »szorgalom-díjjal«, hanem olyan összeggel, amit ezek az alkalmazottak napi másfél műszakos becsületes munkájukkal megérdemelnek! Sí. L A szabálytalanság következménye Rajz az aszfalton i,-.Egy fiatal lány térdéi a Kurfür- stendaimmon, Nyu- gat-Berlán egyik legelegánsabb útvonalán. Mellette doboz — az aprópénznek. Képeket rajzol a járda aszfaltjára. Nem rendszeres foglalkozásról vagy a dekadens művészet új hóbortjáról van szó, hanem sokkal prózaibb dologról: egy fiatal egyetemi hallgatónő így próbálja megkeresni a tanulmányaihoz szükséges pénzt. Vajon célravezető-e ez a módszer? Hébe-hóba a járókelők néhány pfenniget dobnak a dobozba, s ha a lánynak szerencséje van, estére néhány márkát hazavihet. Haza a bútorozott szobába, amely havonta kerek száz márkába kerüL Ismerősünk filozófiát hallgat az egyetemen. Ezen a napfényes délutánon is ott kellene ülnie a szemináriumban könyvei mellett, de talán itt a rajzolás közben jobban el tud gondolkozni azon, amit délelőtt hallott az előadóteremben. Az a nyugatnémet újság, amelyben ezt olvastuk, fényképfelvételt is mellékelt a cikkhez. A gép lencséje csak egy jelentéktelen apróságot ragadott ki az egyetemi hallgatók mindennapi életéből. A lap viszont igen keserű igazságokat közöl a hallgatók életéről. Természetesen a nyugati egyetemeken is kapnak a hallgatók ösztöndíjat. De csak nagyon kevesen részesülnek a teljes juttatásiban, a 245 márkában. Ebből maga a bútorozott szoba 100 márkába kerül. A Kurfür- stendammon térdeplő ismerősünk távolról sem fizet »»sokat«. Ez az átlagár Nyugat-Berliniben, Hiedel- bergiben és Bonnban egyaránt. A cikk írója szélűit 150 márkába kerül a teljes havi ellátás. De honnan veszi még az az egyetemi hallgató is, aki teljes ösztöndíjat kap, a tanszerekre, a színházra, a mozira és a ruházkodásra szükséges összeget? A statisztika szerint 137 000 hallgató közül 41 000 rendszeresen dolgozik, hogy tanulmányait folytathassa. Csak sejteni lehet az adatok mögött rejlő óriási szellemi - és fizikai megerőltetést, amelynek a legtöbb hallgató a nyolc-tíz félév alatt ki van téve. A neonreklámos, »utcai cirkálókkal« zsúfolt Kurfür- stiendammon térdeplő és aszfaltra rajzoló egyetemi hallgató nincs egyedül. Hallgató- társainak több mint harminc százaléka így vagy ehhez hasonló módon biztosítja a tanuláshoz szükséges összeget. (Szentirmai) cÁ falu bőlöitdfa A vizesárok szélén állt. Hirtelen zápor jött. A hideg esőiét, mely arcán végigfolyt, nem lehetett megkülönböztetni a sós könnyektől. Az úttest szétroncsőlódott, sok. helyen feldudorodott szalagját nézte, a mélyedéseket, ahol libák lubickoltak. — A tankok! Átkozottak!... Szinte hangtalamü járt a szája, amint maga elé mormolta a szavakat. Majd eltakarta karjával az arcát, zavaros tekintetében fészket vetett a rémület .. i Mezítlábasán egy fiú szaladt felé. Megállt egy percre egy tócsa közepén, nagyot dobbantott lábával, és a sáros víz ősz hajára, nyakára fröccsent. — Bolond! Eredj haza! Tankokat emleget! Nem a tank — a tél, a fagy tette tönkre az utat! Ide figyelj, te falu csúfja! Bolond! Meg se rezzent, meg se fordult, tálán nem is hallotta a gúnyolódó hangot... * * * TZalamikor, amikor még ' nem volt ősz a haja Simon Péternek, mély tüzű fekete szeme tisztán csillogott az értelemtől. Széles vállára, arányos, izmos testére sok vézna legény irigykedett a faluban. A lányok örültek, ha a bálban megforgatta őket. Sok szegényes és úri cifrasággal berendezett szobában suttogták sóvárogva az éjszaka fülébe: — Simon Péter, bárcsak engem választanál.. i Pedig nem volt se rangja, se földje. Egyedül élt a faluszéli zsúpos házban. Apjától maradt rá a mesterség és minden szerszám. Ütőr, útkaparó volt. Hajnalban a mezőre igyekvők már kinn találták, és az alkonyat is mindig munkában köszöntötte... Nem volt címe, nem volt rangja, mégis róla álmodtak a lányok. Mert híre volt, messze községekben beszéltek róla... A szokásosnál is jobban megnőtt az érdeklődés iránta, mikor egyszer egy hintó érkezett a faluba, s egy lefátyolozott kegyelmes asszony maga élé hívatta. Azért jött — beszélték —, hogy a vármegye dicséretét tolmácsolja, mivel a legrendesebb, legszebb útszakasz Simon Péteré volt. Suttogtak arról is, hogy nem viselkedett elég alázatosan a lobogó tekintetű fiatalember, mert vállát megrándítva csak ennyit válaszolt: — Csak a dolgomat teszem... A kézcsókra nyújtott kezet nem akarta elfogadni, pedig a jelenlevők látni vélték, hogy a kegyelmes asszony a szokottnál hosszabban pihentette bársonyos tekintetét a szép szál legényen Teltek az évek. Simon Péter cigányfeketére bámult testét minden télen megfakította a hó... Végezte munkáját nem csupán becsülettel, hanem. szinte szerelemmel, hiszen a legszívesebben rózsafákat ültetett volna az út két oldalára, hogy még szebb legyen, még szemrevalóbb külsőt mutasson a messze futó szürke szalag... A megdöbbenés, a suttogás hetekig nem akart csitulni a faluban, mikor végigszaladt a hír: Simon Péter nősül... Titokban sok lány telesírta a zsebkendőjét, s irigykedő, csúfolódó szavak kegyetlen tüzét zúdították a másik faluból hozott kis árvalányra ■.. A törékeny, vézna asszonyka csodát tett a zsúpfödeles házban. Simon Péternek takaros otthonná lett, és mindig dalolva, fütyölve dolgozott. Az asszonykának eleinte nehéz volt megszoknia ezt a munka iránti rajongást, de soha nem szólt érte egy szót se. Pedig sokat volt egyedül, sokat kínozta a bánat: nem született gyereke ... Már ősz szálak tarkították Simon Péter fekete haját, válla egy kissé meggömyedt, mikor kitört a háború * * * 1[Jég sápadtabb, még so- lf± ványabb lett az asz- szony. Kósza hírek dúlták fel a falut, s egyre több gyászfekete felleg telepedett a kis házak fölé. Simon Péter ráncolt homlokkal, összeszorttott foggal rendületlenül dolgozott az úton. Az asszony összerezdütt, ha postást látott — rettegett a behívótól. Egy éjszaka tompa dübörgésre ébredtek. Simon Péter felült az ágyban, mellére bújva vacogott az asszony. — Mi lehet az? — találgatták. A következő pillanatban valaki megvette az ablakot. — Ki az? — Én vagyok, a Jóska. Menjetek azonnal a pincébe! Jönnek a németek! S máris továbbfutott a hírvivő. Simon Péter elfordult az ablaktól. A sötétben hallotta, hogy kapkodja magára a ruhát felesége, s kétségbeesve súgja: — öltözz már gyorsan! De alig bírt mozdulni, mintha valami gúzsba kötötte volna kezét, lábát. Jajveszékelés hallatszott a faluból, s a dübörgés mind erősebb lett. Simon Péter kézen fogta feleségét, bezárta az ajtót, és fvutva igyekezett a pincébe. A dohos levegő mellbe verte őket. Tágra nyílt szemmel kutatták egymás arcát a sötétben, az asszony tört szavakkal imádkozott. Péter makacsul hallgatott. Aztán mintha szét akarna nyílni alattuk a föld, remegni, reszketni kezdett minden. Eszükbe sem jutott, hómt a gerendák közül lehulló földcsomókat letöröljék arcukról. Megbénulva álltak, maguk sem tudták, meddig^. Lassan csöndeseden a pokol, az asszony az átélt izgalomtól a falnak tantorodon. Simon Péter, mint aki kábulatból ocsúdik, vészesen felkiáltott: — Az út!! Egyetlen ugrással kilökte az ajtót, nem hallotta az asszony rémült sikolyát: — Péter, hová mész? Maradj! Nem látta azt se, hogy ájül- tan zuhan a földre a törékeny test. Rohant, rohant... A virradatkor kimerészkedő emberek találtak rá. Arcra borulva, eszméletlenül feküdt a fölismerthetetlenségig feldúlt, összetört úton. Keze görcsösen szorított egy föltépett földrögöt. Mikor felnyitotta szemét, üresen, zavarosan, megtörtén meredt a tekintete, az asszony hátrahőkölt. De ezt sem látta, fülére szorított tenyérrel az utcára szaladt, artikulátlanul kiabálva az útra vetette magát ... Aztán a pergő idő, a kórház megcsöndesítette, de kezéből örökre kihullott a szerszám. Minden éjszakán hallani vélte a tankokat, s naphosszat állt az út szélén a messze futó szürke csíkot bámulva, értelmetlen szavakat motyogva. Melle behorpadt, válla összegörnyedt. Simon Péterből így lett a falu bolondja Vörös Márta • • • • • >••••« SOKOfí Leégés a strandon Egy fiatalember szeretett volna megismerkedni valakivel a strandon. Feltűnt neki, hogy a Ms medence közelében olyan fél óráj~ egyedül üldögél egy csinos fiatal nő. Odatelepedett mellé, s dicsérni kezdte a fürdőruháját, szürke bókokat mondott. Az rá se hederített a tolakodóra. — Hazaviszem strand után, ha akarja — ajánlotta fel végső elkeseredésében a szolgálatát. — Igen? — fordult érdeklődve a nő a fiú felé. — Itt a motorom — kész- ségeskedett boldogan a fiú. — Oldalkocsis? — Nem... De miért fontos ez? — hökkent meg a fiatalember. — Mert a kislányaimat is haza szeretném vinni... Nézze, ott pancsolnak a medencében. — lg — * * * Felhőkarcoló- fürdetés 1 Megmosták a világ legmagasabb épületét, a New York-i Empire State Buil- dinget. Harmincegy év alatt annyira belepte a por és a korom, hogy a tisztítást nem lehetett tovább halasztani. A munkások felülről lefelé haladva, ég és föld között lebegve kefélték, mosták a 360 méter magas, 86 emeletes épület fdlaii, ablakait. Nem csoda, hogy nehezen akadtak vállalkozók erre a munkára. * * * Amerikai humbug Egy amerikai lap írja, hogy az Egyesült Államokban, különösen New Yorkban viharos napokon a levegő annyira megtelik villamossággal, hogy amikor a szőnyeget söpri a háziasszony, majd fejbe veri a belőle szerteszét pattanó szikra, s a gázt minden tűz nélkül, csupán ujjuk érintésével meg lehet gyújtani ... * * * „Meghalt" — pedig még él Halálhírét költötte egy újság Ignjacije Bulimbasic split! nyugdíjasnak, a jugoszláv repülés úttörőjének. Bulimbasic 1927-ben átrepülte az óceánt. Növi Sadon szállt fel, és New Yorkban ereszkedett le. A Civilna Zastita című lap egy három évvel ezelőtti száma téves információ alapján nekrológot írt az immár hetvenhá- rom éves öregről, s közölte két régi fényképét. A zágrábi Vjesndk riporterének most véletlenül kezébe került ez a szám, és elvitte a »halotthoz«. Bulimbasic egy csöppet sem rendült meg halálának hírére, hanem tréfásan kijelentette, hogy bár így halna meg. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Sizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzüntt meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca C.
