Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-28 / 149. szám

Péntek, 1 f>63. június 28. 3 SOMOGYI NÉPLAP Nemcsak kérnek, hanem cselekszenek is Sok átutazó — elsősorban más járásbeli — áll meg cso­dálkozva Marcaliban: nézik a lázas építkezés t, elismerően szólnak a község rendezett ké­péről, az ízlésesen kifestett középületekről. És nagyon so­kan megkérdezik: Honnan ve­szik mindenre a pénzt? Miért éppen Marcali fejlődik, miért nem segítik így a többi járási székhelyt is? Valóban, Marcali az utóbbi években gyors fejlődésnek in­dult, és ma a megye egyik legszebb, legrendezettebb járá­si székhelye. Mi ennek a tit­ka? Egy mondattal lehet vá­laszolni: Nemcsak kémek, ha­nem cselekszenek is, kezde­ményeznek, méghozzá igen bátran, ésszerűen. Barát Lász­ló elvtáirs, a községi tanács vb-elnöke így beszél erről: — Hamar megláttuk, hogy a köz­ségfejlesztési alapból nem tu­dunk minden sürgős feladatot megoldani. Volt és van azon­ban igen sok használható he­lyi anyag, és sikerült haszno­sítani a község lakóinak alko­tókedvét is. — 1954-ben — elsőnek a me­gyében — filmszínházat épí­tettek több százezer forintos költséggel. A Mözhizemá Vál­lalatnak csak a berendezést kellett adnia. Nem volt meg­felelő óvodájuk, 1959-ben épí­tettek egy háromtantermes óvodát. S mind nagyobb ter­vekkel kezdtek ezután foglal­kozni : gimnázium, szálloda, üzletház kellett, lakás a szak­embereknek, a letelepülő ci­gánycsaládoknak. Honnan, mi­ből? — Kezdjük el a munkát, kutassuk fel a helyi anyago­kat, alakítsunk építőbrigádot, szervezzük meg a lakosság társadalmi munkáját, és ak­kor már bátrabban kérhetünk segítséget is — határozták el a községi tanács ülésén. így tettek. Építőbrigádjuk a múlt évben egyemeletes, négy­lakásos házat emelt a gimná­zium tanárainak. 12 kőműves dolgozott a brigádban. Ma 78 tagja van a brigádnak. A ta­nácselnöknek nemegyszer olyan feladatot kell ellátnia, mint egy vállalatvezetőnek. A brigád már lebontotta azt a régi, használaton kívül álló épületet, amelynek helyén a nyolctantermes gimnázium épül fel. Eltüntették a Petőfi és a Rákóczi út sarkán levő néhány korszerűtlen, elavult üzletet is. Itt egy kétemeletes, hatlakásos üzletházat építenek. A Simon József téren is bon­tanak. Jövőre egymillió forint felhasználásával általános is­kolát építenek, ehhez 400 000 forintot ad az állam. A hiány­zó összeget helyi anyagból és társadalmi munkával pótol­ják. Lebontják a járási könyv­tár korszerűtlen épületét is, és a használható anyagból, a SZÖVOSZ meg a megyei ta­nács biztosította pénzből kor­szerű, két éttermes, huszonöt szobás szállodát építenek. A jélenlegi szállodából bisztró lesz. Májusban . vízmű-haszno­sítási társulást alakítottak. Az idén egy kilométer, a követ­kező években pedig 10—15 ki­lométer hosszú vízvezeték-há­lózatot építenek a községben. Tavaly a társadalmi munka értéke 200 000 forint volt, a legtöbb a járásiban. A gim­názium építéséhez az iskola KISZ-ástái ajánlották föl se­gítségüket. A Táncsics Mi­hály utcát társadalmi munká­ban kövezték le. A sportpá­lyánál 1000 köbméter földet teregettek el. Kálmán Sándor, Rákos Ferenc, Horváth Vendel végzett itt igen eredményes munkát. Pintér Géza és Pozs- gai György a járda- és útépí­téseknél tűnt ki. Kádár József erdőmómök a parkosítást irá­nyította önzetlenül. Mindezek eredményéként a ma még köz­ség holnap talán már város lesz. Olyan lelkes emberek, akik szívesen dolgoznak községü­kért, nemcsak Marcaliban, ha­nem másutt is vannak. Más­hol is van mód arra, hogy az állam nyújtotta támogatást megtoldják a rendelkezésükre álló helyi anyaggal és a lakos­ság segítő erejével. Sok köz­Terven felül 3597 pulykát nevel f51 a darányi Üj Élet Tsz-ben Gyurkovics Ilona. A pulykákat ötkilós súlyban értékesítik. ség tanulhatna Marcalitól. Szalai László kor az ember szíve is megfia­talodik egy kicsit... — Egész nyugodtan ... Tes­sék csak helyet foglalni. Mind­járt hozok egy széket... — készségeskedett Sípos, és szék­kereső körútra indult. Pálos közben megfigyelte a cipőjét. Viszonylag kis mére­tű, kissé hegyes orrú, fekete cipőt viselt. Könnyen felismerhető, gon­dolta az őrnagy. — Nagyon néz ide a kicsi­ke... — mondta huncutul a visszaérkező Síposnak, és Éva felé intett. — Magát keresi a szemével... — Helyes lány... Értelmes. Amolyan feleségnek való ... — Csak nem? Ilyen rövid idő alatt? — No, csak úgy... Egyéb­ként csakugyan tetszik ... Gondolom, maga is észrevet­te... — Le sem tudná tagadni... Közben a tánc véget ért, és Szakváriné, a kultúros lépett fel a dobogóra. — Akinek kedve van a tár­sasjátékhoz, nyújtsa föl a ke­zét — kiáltotta jó hangosan, hogy mindenki hallja a te­remben. A vendégek összenéztek, majd végül is sok kar emel­kedett a magasba. — Döntöttünk! Játszani fo­gunk. Ezúttal Kovács igazgató kartárs lesz a játékmester. Mindjárt megérkezik, csak fölment átöltözni... Liszkai az őrnagyra nézett. De Pálos nem reagált a jelen­tőségteljes pillantásra. Azt vi­szont észrevette, hogy Sipos az asztal alatt megfogta a lány kezét. A fiatalember és a lány úgy tett, mintha Szakvárinét figyelnék, de arcukon meglát­szott, hogy gondolatban egy­mással törődnek. Az őrnagy egyre aggasz- tóbhnak találta a lány helyze­tét. Mekkorát fog majd csa­lódni. De hiába! Az ügy érde­kében nem volt joga idő előtt felvilágosítani Évát... Éva valamit súgott Sípos­nak. A férfi felállt, és a bár­pulthoz ment, de kis idő múl­va már jött is vissza, négy pohárka konyakkal a kezé­ben. Pálos tiltakozott: — Nagyon köszönöm, de az én gyomrom nem bírja ... — Ugyan már, ezt a kicsit igazán meg lehet iirmi... — erősködött Sipos. Végül is Szakváriné vetett véget a vitának, ugyanis min­denkit a terem közepére pa­rancsolt, s körbe ültette őket. Közben megérkezett Kovács igazgató vakítóan fehér ing­ben, jól szabott, sötétkék ru­hában. Nem csoda, ha a fia­tal lányok belebolondulnak ebbe a férfiba ... Nyoma sem látszott rajta a korábbi csöndes, kissé félszeg modornak. Ellenkezőleg. Vi­dám volt, s olyan frissen moz­gott, mint amikor az ember egy jó alvás után kiugrik az ágyból. Most mindenkinek az volt a benyomása, hogy Ko­vács nyilvánossághoz szokott ember. Pálos ezúttal is Siposék mel­lé telepedett. Ügy tett, mintha az igazgatót figyelné, pedig a két fiatalra fülelt. Sipos suttogott a lánynak: — Majd megnézem, milyen a lakása ... Kíváncsi vagyok, hogyan él egy huszonhárom éves lány ... Hogy jön ki a bátyjával? — Alkalmazkodjunk egymás­hoz. — Nagyon elfoglalt ember? — Meglehetősen ... — Akikor nyilván ritkán van otthon. — Eléggé..? De hagyjuk ezt a témát. — No, nézzenek oda, csak nem fél tőlem? — vigyorgott a férfi. Pálos a legszívesebben le­ütötte volna az ügynököt... A kör közepén a »Kamám- asszony, hol az olló?« nevű eléggé bárgyú kis társasjáték­kal voltak elfoglalva..? — Milyen ember a bátyja? Meg akarok ismerkedni az egész családjával — folytatta halkan Sipos. És ezúttal az őszinte kíváncsiság is hajtotta, nemcsak az akció sikere. Vala­hogy egyre közelebb érezte magához a lányt. — Nagyon rendes fiú... Mondom, hogy ne kérdezzen ilyesmikét. Hozzánk nem lehet benősülnd — nevetett föl Éva. — Olyan nagyon ellenére lenne, ha megkérném a kezét? — Ne tessék viccelni ;. A kislány szívével nem szabad játszani. — Nem játszom. Halálosan komolyan gondolom ... — Két nap után, ugye? — Miért, maga még nem hallott ilyesmiről? Én hiszek abban, hogy meglátni és meg­szeretni. Amikor tegnap meg­láttam, azon kaptam magam, hogy vonzódok magához.:. — Vonzódom. ?; — javította ki huncut mosollyal a lény. — Ügy is jó... A legszíve­sebben sétálnék egyet magá­val. Semmi kedvem sincs ezt a füstös legevőt szívni, erről a buta játékról nem is beszélve?? A kijavított 25 cséplőgépen próbajáratot végeznek a Lengyeltóti Gépállomáson. A múlt héten megkezdődött az aratás megyénkben is. Ott, ahol már elkezdték, és ott is, ahol még ezután fognak hoz­zá, a munka folyamatosságá­nak nagy jelentősége van: csak így lehet az aratás idejét a legrövidebbre fogni, a kalá­szosokat mielőbb betakarítani. Az aratás első napjainak ta­pasztalatairól érdeklődtünk megyénk több termelőszövet­kezetében. Gépek próbatétele Gépék és emberek máról holnapra egyre nagyobb terü­leten vágják le a kalászoso­kat. A rendrevágóknak és a ké­vekötő aratógépeknek jutott a legnagyobb szerep az első na­pokban. S néhány forduló után az is kiderült, hogy jól előké- szítették-e őket a nyári nagy feladat megoldására. A Dará­nyi Gépállomás például jó ké­vekötőt és rend reá rátét kül­dött a kastélyosdombóiaknak, s a termelőszövetkezet vezetői­nek nem kellett bosszankod­niuk. És ami ugyancsak jel­lemzi a gépállomás felkészült­ségét: a tsz kérésére azonnal elindították a gépeket. A Ka­posvári Gépállomás is idejében kivonultatta a kért gépeket — Nem, ne menjünk ... Úgy­is annyira figyelnek már ben­nünket ... — Ki? — Hát a többiek. Bárdudvarnokra; a két kéve­kötő aratógép és a cséplőgép is a helyszínen van már, sőt a kazalozót már a szénabeta­karításban is igénybe vehették. Hantosi István, a Nagyatádi Járási Tanács vb-elnökhelyet- tese elmondotta, hogy a járás gabonatermésének mintegy 80 százalékét géppel vágják le, s ebben a most érkező öt kom­bájn teljesítménye is szerepel. Ezek a kombájnok a hót ele­jén még nem voltak a járás­ban, de a kenyérgabona aratá­sából alaposan kivehetik a ré­szüket. Megyénk több mint 40 kombájnt kapott terven felül, s ezek a gépek, ha nem is mindjárt az aratás kezdetén, de hatékony segítséget adnak majd a legnagyobb nyári mun­kában. A gépállomány növekedése mellett jelentősen csökkenthe­ti az aratás idejét a gép és a munkaidő gazdaságos kihasz­nálása. Sziép példát mutattak erre az igali gépkezelők: a múlt hét péntekén kezdték el az aratást, és elhatározták, hogy vasárnap is dolgoznak, hogy lehetőleg minél többet menjen a gép a kedvező idő­ben, és gyorsan lefogyjon a gabona. Szentgáloskéren a fő­gépész, Igáiban a gépcsoport­vezető és az elnök volt jelen, de másutt is ott találhatók a | termelőszövetkezeti vezetők az aratás megindulásánál, és nem­csak megmutatják a beérett táblákat a gépkezelőknek, ha­nem meg is várják, megnézik, hogyan arat, nincs-e hibája a gépnek. Jó lenne, ha a gépál- is ugyanezt — Az üdülők? Éva, maga túlságosan sokat ad mások vé-tlomási vezetak Ä^T^ÄÄlmegtennek, hiszen a körzetük­hogy folyton azzal törődjünk, ? . mit mondanak mások. Az an- |be tartozó tsz-ek nem mma- ber gondolkodó lény, döntsön »egyikében kezdik ugyanabban tehát, mégpedig úgy, ahogy jó- } nak látja. A társadalom csak $ kerékkötője lehet az egyéniség | kibontakozásánaík, s ha időn- j ként egyetértéssel találkozunk ♦ is, mások a legtöbbször nem S tudják megérteni elhatározá­sainkat. Hiszen mindenki más az időpontban az aratást. Szükség van a kézi erőre is | A táblaszélek lekaszálásán } kívül több-kevesebb gabonát . . , , ___. , ikézi erővel kell learatni. Ho­e s mas egyemseg, s hogy tudna j a*™ tevőre vön például í+óiötTv. int-rvi tmöKSzentgyorgyoii a hosszú szalmával akarják betakarni az ősszel, ezért valamennyi ro- . , ♦zsuka.t kézzel vágják le. De a Ej, de egy szuszra mond- f t többségében a gépesítés ta. Maga kis individualista, hat |f<jka dönti el> mennyi kalászos közös gondolatra, ítéletre jutni JÜ embertársa dolgában, amikor föurgony p folytan befolyásolja a maga lel- ) ki viliága? ezt meg hol tanulta? — Sokat gondolkodtam ] marad a kézi kaszákra. A kézi én erőre szükség van, sok függ ezeken a dolgokon, sok min-* attól h elegendő kaszapárt dent összeolvastam már óle-| szervezett-e a tsz. Nem min- temíben. De nem vagyok mdü-i , k dik úgy az aratást, vidualista. Azt viszont vallom, | S pKdá^aho! sok a hogy a szocializmusban az1 ““ ’ egyéniség óriási szerepet kap, fölé nő a közösségnek, ha úgy tetszik, elnyomja időnként kapkodott Sípos, mert észre­: kaszafogható ember, s nem : jönnek zavarba akkor sem, ha :a gépek esetleg a tervezettnél ; kevesebb munkát végeznek fVICtUuVVUÜt 1 OllJJUlb, Hircr li C.OZU V. T _ , __ r-1 v ette, hogy önkéntelenül is el-t m®®hihasodas vagy egye 1 szólta magát. Olyan témára té­vedt, ahol ki kellett buggyan­nia neveléséből fákadó világ­miatt. Idejében kialakították a kaszapárokat a legtöbb terme­lőszövetkezetben — a kézi ara­szemléletének. Hiába, az ember i tásra váró területnek megfe- bármennyire tudatos lény is,|lelően—, így Mikében és Pusz- önmagia árnyékát soha át nem| taszemesen is. A mikeiek husz, lépheti, világnézete itt vagy ott, de kibújik belőle. Az ügynök zavartan babrálta} Ugyanígy körmét, de annyira azért nem* cséplocsapato a volt ügyetlen, hogy föl ne ta- " lálja magát. (Folytatjuk) a pusztaszemesiek pedig tiz kaszapárral dolgoznak majd. megszervezték a is. Mikében . két növénytermesztő brigád l adja majd a cséplőgép mellé a i tagokat, minden második héten ♦ kerül sor egy-egy brigádra, a tagok pedig a brigádon belül naponta váltakoznak a cséplő­gépnél, hogy könnyebben, pé- hentebben végezhessék mun­kájukat. Pusztaszemesen — amint Kalocsa Ferenc vb-titkár szerkesztőségünknek küldött levelében írja — a jó fölkészü­lés révén biztosra veszik, hogy nyolc-kilenc nap alatt végez­nek az aratással. Hasonló jó, megfontolt szervezést tapasz­taltunk a lábodi Lenin és a há­romfai Űj Barázda Termelő- szövetkezetben is. Háromfán. például egy kaszásra alig öt hold kalászos jut. Ugyanebben a gazdaságban tavaly a gabo­na zömét kézzel aratták le. Ahol munkatorlódás várható Nem dicsekedhetnek az előb­biekhez hasonló felkészültség­gel a kaposfőiek főleg a kézi aratásra váró terület nagysága és a növényápolás lemaradása miatt. A Kossuth Tsz-ben csak­nem 900 hold kalászoshoz egyetlen kombájnt kapnak, s az majd a két rendrevágó után fölszedi a gabonát. Botykai Já­nos mezőgazdász szerint majd a tagok is segítenek a rendföl- szedésben, viszont a terület többi részén kézi kaszára vár az aratás, s ehhez is — 400 holdhoz — alig harminc ka­szást tudnak kiállítani. Jellem­ző a tagok húzódoeására, hogy néhányan még a kukorica első kapálásával is elmaradtak, jól­lehet csak egy hold kapálniva- ló jut egy tagra. Ilyen körülmények között köszöntött az aratás a bárdud­varnok! Munkásőr Termelőszö­vetkezetre is. Bosnyák Tibor főkönyvelő szerint az elsőfl) és a másodszori kapálás bele- nyúlifc az aratásba, s félő, hogy ez hátráltatni fogja a gabona­betakarítást, vagy fordítva: a kapálás miatt akadozik majd az aratás. Az aratás nagyobb fokú gépesítését ebben a gaz­daságban főleg a rossz dom­borzati viszonyok akadályoz­zák, s ezért mintegy 400 holdon kézzel vágják majd a gabonát, ha elegendő kaszaerő áll ren­delkezésűikre. Éppen a nö­vényápolás eltolódása miatt sürgős tennivaló Bárdudvarno­kon, hogy ott, ahol a terep en­gedi, a lehető legjobban kihasz­nálják a két kévekötő aratógé­pet, s így csökkentsék a kézi kaszára váró területet. Olyan gondok ezek — Ka- posfőn és Bárdudvarnokon is —, amelyek aratás közben vagy közvetlen aratás előtt ve­tődnek föl. Igaz, korábban volt az ideje a nyári fő feladatra való felkészülésnek, de azért' most sem árt, ha menet köz­ben vagy helyenként éppen a nagy tennivaló küszöbén még egyszer számba vesszük: csak­ugyan megtettünk-e mindent az aratás gyors lebonyolításá­ért. És tegyük meg sürgősen? amit elmulasztottunk. A töké­letesebb szervezésért, a rnunika folyamatosságáért, a gabona mielőbbi betakarításáért. Hermész Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents