Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-22 / 144. szám

somogyi vppT,»? Í Szombat. 1963. június 23. Két falu, két könyvtáros A tabi járás dimbes- dombos felső csücskében, egy­mástól mindössze néhány kilo­méterre van a két falu, Tengőd és Kánya. Tengőd a nagyobbik, lakóinak száma majd kétsze­rese annak, ahányan Kányán élnek. Tengőd lakossága meg­haladja az ezerötszázat, emitt nyolcszázan sem élnek, mégis Kánya bizonyítja, hogy nem sokaság, hanem lélek tesz csu­da dolgokat. Tengőd könyvtá­rában 875 kötet szerénykedik, a kányái könyvtár polcain 1112 kötet könyv várja az olvasó­kat. S míg itt nem várják hiá­ba a könyvek, hogy kézbe ke­rüljenek, Tengődön alig nyit­ják a könyvtárosra az ajtót. Pedig ebben a községben évei­nek számát még nagyon húsz- szal kezdő pedagógusjelölt a könyvtáros, Kányán pedig egy idős parasztember, aki igen­csak megette már a kenyere javát. Ha összehasonlítjuk a népművelésnek ezt a két »szomszéd várát«, a tengődi és a kányái könyvtárat, kétség­kívül az utóbbi tölti be jobban nemes hivatását. Nem magától való eredmény ez, nem ingyen termett siker, hanem olyan valami, amiért Vaskó Imre bá­csi, a könyvtáros nagyon meg­harcolt. Tisztelik is érte a já­rásban, kivált a járási könyv­tárnál, ahova mindig betalál, ha valami gondja támad akár az adminisztrációval, akár a könyvállomány gyarapításával Évekkel ezelőtt úgy lett könyv­táros ez a sokat olvasott pa­rasztember, hogy gyakori láto­gató volt Tabon. Kicsi lévén akkor még a könyvtár Ká­nyán, amikor tehette, rendre beautóbusaozott Tabra olvasni­valóért Bárki megvizsgáztat­hatja olvasottságát, így aztán amikor könyvtárost kerestek a faluban, reá esett a választás. Nem volt elhamarkodott-lépés rábízni a könyvtárvezetést Ki­derült ez nagyon hamar, mert Imre bácsi százféle — jó érte­lemben vett — fondorlatot vitt végbe azért, hogy egyre töb­ben olvassanak. Főleg az idő­sé: bek, hiszen a gyerekek fe­dezik föl leghamarabb egy-egy faluban a könyvtárat. De a fel­nőttek, azok nem mozdulnak olyan könnyen a megszokott- ságokbói. Imre bácsi gondolt egyet... Ha a hegy nem megy ? ohamedhez, Mohamednek kell elmennie a hegyhez. így tett. Hóna alatt válogatottan jó könyvekkel kereste föl a szülő­falubelieket Egyszer, kétszer, háromszor, ötször is. Aztán egyszer csak már nem győzték várni, hozták vissza a kiolva­sott könyveket, vitték az úja­kat. Értesülve újabb könyvcso­magok érkezéséről, valóságos versengés támadt már később, hogy ki kapja meg először ol­vasásra az új szerzeményt. Egy szó, mint száz, a kis lé­lekszámú Kánya a betű szere- tetében maga mögött hagyta Tengődöt nemcsak a nagyobb állománnyal rendelkező könyv­tár olvasóforgalmával, hanem gyarapítása dolgában is. A községi tanács, a terméé'szö­vetkezet is megtette eddig még a magáét, hogy el ne öregei jen a könyvtár. Most azonban az a bánata a könyvtárosnak, hogy a községi tanács állománygya­rapításra beállított évi kétezer forintját lefaragta ezer forint­ra a járási tanács pénzügyi osztálya. Joggal méltatlankod­nak emiatt Kányán, mert a tervezett kétezer forinttal meg azzal az ezerrel, melyet Imre bácsi a termelőszövetkezettől hadakozott kk háromezer forint jutna új könyvek vásárlására. S így lenne jó, ha már — Im­re bácsi szavait idézve — »jó étvágyat csináltunk az embe­reknek az olvasáshoz«. Rátermett ember kezébe tet­ték Kányán a könyvtár vezeté­sét. Az sem mellékes persze, hogy Imre bácsi közösség szá­mára követelő kardossága ta­lálkozik a falu vezetőinek meg­értésével. Ez a könyvtár a szó szoros értelmében községi. A község a gazdája, és Vaskó Im­re hűséggel, fiatalos ügybuzga­lommal szolgálja a közösséget. T6 TlgÓdÖ n valahogy úgy Lett könyvtáros Kátai Katalin képesítés nélküli nevelő, hogy nem volt ki vállalja sem a fa­luban, sem az öttagú tantestü­letben a könyvtárosi teendőket. Elfogadta a megbízatást, de maga sem tudta, hogy olyan nagy feladatra vállalkozik, ami alapos próbára teszi. Az iskola öt pedagógusából kettő képesí­tés nélküli, egy a tanárképzőt végzi. Gondolom, sokat árul el ez az egyetlen mondat. A többi között azt, hogy ebben a kis iskolában még nehezebb peda­gógiai képzettség, gyakorlati tudás nélkül helytállni, mint egy nagyobb tantestületben. Szükség törvényt bont. Bontott itt is, és a képesítés nélküliek­nek tanítaniuk kellett az esti tagozaton. Szaktanár hiányá­ban szaktárgyakat... a minő­ség elemzése nem ide tartozik. De ... nem gondolt senki sem arra, hogy milyen nehéz Kátai Katalinnak naponta megbir­kózni a tanítással? Foglalkoz­va a nappali tagozatosokkal, esténként pedig (ha nem is minden este) a más tanítási módszereket követelő felnőt­tekkel. Ügy hiányzott neki a könyvtárosság, mint púp az ember hátára. Sajnos, nem a községi tanács vezetői ismer­ték föl, hogy rossz kezekben van a könyvtár, hanem az el­lenőrző kőrútjaikon erre járó járási könyvtárosok. Minthogy alig szolgálja a közművelődést a mindenki számára hozzáfér­hető és nyitva álló könyvtár Tengődön, akkor is célszerűvé vált volna a vezetőcsere, ha Kátai Katalin nem megy az ősszel tanárképzőre ... Jó lénne elővenni a község 1962—63. évi kulturális ter­vét, és fellapozni, milyen teen­dőket szántak a tervezők a könyvtárnak. Ki ellenőrizte és kérte számon a feladatok vég­rehajtását, vagy akár azt, hogy a község vezető emberei közül hányán beiratkozott olvasói a könyvtárnak? Ha ezt megte­szik, nyilván ráébrednek Ten­gődön, hogy sokkal kevesebbet törődtek a könyvtárral, mint kellett volna. Márpedig a gaz­da figyelő szeme nélkül elvesz a jószág... László Ibolya VIZSGÁZOTT tKjtökompresszor-kezelöt és karbantartó kőművest FELVESZÜNK. Húsipari Vállalat, Kaposvár, Vöröshadsereg útja 67—69. (3683) Egész n\f áron kartonban íiib. Hilf /f/ff II If/ ///«mini/ / 7/« mi ni if/ / | f I MU I «Mill Mill um ■ IMI ___________________ I« N ői mosóruhák normál és extra méretben 110,— Ft-tól 220,— Ft*ig Leányka mosórnhák 58,— Ft*tól 88,— Ft-ig Bakfis mosórnhák 90,— Ft-tól 160,— Ft-ig (4800) ________ S zemünkben csillag ragyog“ — Ez nagyon okos ötlet — helyesel a férfi, Pócs József, c textilmüvek művezetője, és c tizenhárom fonónő munkához lát. Serényen osztják szét egy­más között a piros nyakken­dőket és a textüművek főni II. Pártoló üzemrésze három szocialista brigádjának aján­dékát, amit a 7,ója Gyermek­otthon növendékeinek szán­tak. Eközben felharsan a kürt fegyelmezetten sorokba ren­deződnek a gyerekek. Veim szemben a tantestület topjai és a szülők foglalnak helyet. A pálya l-özepén a kis zójá- sok néznek szembe velünl boldog tekintettel, mint áhogi egyik kislány szavalja: »Sze­münkben csiUag ragyog.« Ne­kik jut az a megtisztelő sze­rep, hogy dal- és táncjátékuk­kal szórakoztassák pajtásaiba és az úttörőavató ünnepségei megjelent vendégelhet. Vidá. man csengő hangjuk toválibet a szellővel, önfeledten énekel, nek és táncolnak. Aztán fel harson a kürt, vezényszó hal latszik, és megcsillan a zászk selyme. A zójásokat meglepik a fez tiles avatószülők. Mindegyikül blúzára fekeriU a piros nyak kendő a kék helyére, s egy egy kis csomagot meg szereit csókot, simogatást kapnák út Tavaiéként. Ki tudná leinti boldogságu­kat? ök maguk sem tudjál kimondani, csak mosolyognák s a szemük ragyog... Szombat délután 2 óra. Zson­gás tölti be a II. Rákóczi Fe­renc Általános Iskola verő­fényes udvarát. Rakoncátlan üstökű, mosolygós arcú gyer­meknép nyüzsög hófehér ing­ben, blúzban. Piros meg kék nyakkendő a nyakukban. Az udvar egyik sarkában ti­zenhárom asszony fog közre egy férfit. Csöndesen, de iz­galommal adják, egymásnak a szót. — A mi gyerekeink még nem jönnek. — Nincsenek elkésve ... — Édes kis csöppségeink, nem is sejtik., hogy várjuk őket... — Nem baj ... így nagyobb lesz az örömük... — De leszünk-e annyian, ahányan ők? — Vállalok én kettőt is... — Én is szívesen ... — Osszuk szét a nyakken­dőket és a csomagokat, míg itt várakozunk. Sr. F. AZ ÉM 44. m. Állami Építő­ipari Vállalat (Budapest, V_, Kossuth Lajos tér 13—15.) azonnal fölvesz budapesti munkahelyekre kőműves, ács, állványozó szakmunkásokat, építőipari könnyűgépkezelő­ket, kubikosokat, térti segéd­munkásokat. Szállást és napi egyszeri ét­kezést biztosítunk. Munka­ruha, vidékieknek tanács- igazolás és szakmunkások- 2 nak szerszám szükséges. 3 Jó reggelt, nyár... A kik ma' hajnalban korán ébredtek, né­hány perccel napkelte után jó reggelt »köszönhettek« a nyárnak. Hajnali 4 óra 4 perckor érkezett meg a »forró« vendég. De valóban forró-e ...? A tavasz április módjára búcsúzott. Aranyait érő, bő­séges májusi esőik után ká­nikulával kezdődött a jú­nius. Még tavasz volt, de sokan már a nyári kániku­lát emlegették; június kö­zepén aztán jött a tavasz »áprilisi« tréfája ... Hu­szonháromról tizenhat fok­ra hűlt le a hőmérséklet, csütörtökön pedig — a dé­li órákban — mindössze ti­zenhárom és fél fokot mér­tek. Egyszeriben előkerül­tek a melegebb holmik, az emberek fázósan húzták össze magukon a kabátot. Eső esett, hűvös északkele­ti szél fújt, a Skandináviá­ból beáramló hideg légtö­megék különösen a Baia- t on-part vendégelt bos­szantották. Csütörtökön délben megfordult a szél, a déli, délnyugati légáramla­tok enyhülést hoztak, pén­tekre virradó éjszaka már csak szórványosan esett az eső Somogy megyében. Péntek délig kereken nyolc fokkal emelkedett a hő­mérséklet; tegnap a kora délutáni órákban 21,2 fo­kot jelentettek a meteoro­lógiai állomásról. A nyarat az atlanti-óceá­ni meleg légtömegek hoz­ták meg, s ebből arra kö­vetkeztetnek a meteoroló­gusok, hogy az első nyári napok langyos esőket is hoznak. Még valamit az első nyá­ri napról. Hajnalban 3 óra 46 perckor kel, és este 19 óra 45 perékor nyugszik a nap — most a leghosszab- bak a nappalok. Az éjsza­ka »térhódítása« 25-én kez­dődik. Az először egyper­ces. majd mind hosszabb időtartamú rövidülések a szeptemberi napéjegyenlő­séget juttatnák az ember eszébe... ... De ki gondol a szép­nek ígérkező nyár első napján az őszre ...? — vő — V _________________ S ütemény hatezer tojásból Talán csak a mesebeli Bur- kus király la­kodalmán hasz­náltak el ennyi tojást. Kever­hették is a sü­tőasszonyok a sárgáját, s ver­hették a habot a fehérjéből, míg csak el nem zsibbadt a karjuk. £s most újra hatezer tojásból készül naponta sütemény Bala- tonszemesen, a Belvárosi Üzemi Vendéglátó Vál­lalat félkészáru- üzemében. Per­sze már nem mesebeli kirá­lyoknak. Jelen­leg még >+csak« harmincötfajta süteményt csi­nálnak, de a szezonban öt­vennél nem ad­ják alább. Aztán a gusz­tusos sütemé­nyek útra kel­nek, hogy a boltok putjain kellessék ma­gukat, vagy pe­dig a Balaton­Csomagolják a félkész csokoládétortát. Tóth Albertné és Bognár Mária munka közben. V J- * w- UH Rapcsák Ro zália a teasütemények csokoládékrémet nyom. tetejére parti üdülőven« dégek ebéd utá­ni csemegeként elfogyasszák őket. . Mondjunk számokat? Egy héten hétezer torta készül, százhúsz kilő édes teasüte­mény; itt gyárt­ják a félkész tortákat is meg a beléjük való öt-hatféle kré­met; van kép­viselőfánk, kug­lóf, briós, búr­kifli meg sajtos rúd és pogácsa. Üj készítmé­nyük a Mókus és a Szirén cse­mege, ez a gyorsan népsze­rűvé vált, celo­fánba csoma­golt édesség. Az üzemet a közeljövőben bővítik, új ke­mencét és gé­peket kapnak. I?y a reggeli sütemény is mindig eljut idejében az üdülők vendé­geihez. NYOLCTOL FEL ÖTIG — Halló! Autóközlekedési Vállalat? A szakszervezeti bi­zottság titkárát kérem. A központos kapcsolja az irodát, de az szb-titkár nincs bent. Azt mondja, mindig ne­héz megtalálni A párttitkárnál sincs ... Az igazgató titkárságáról most ment el... A bérszámfejtés­ben az imént látták... Űjra az irodáját kapcsolja, már mással beszél... Mindegy, megvárom. Végül vagy félórái telefonálgatás után sikerült vele beszólni, s más­nap reggel találkoztunk, hogy végigkísérjen egynapi munká­ján. A bejáratnál falitábla hir­deti, hogy a szakszervezet au­tóbuszkirándulást szervez Har- kányfürdőre. A dolgozók egy­másnak adják a kilincset, sorra jelentkeznek. De más ügyben is jönnek. Gulyás Ferenc egy kissé fel­szegem lép be, de aztán nyu­godtan beszél. Panasszal jött — Elromlott a kocsim — mondja —, emiatt vasárnap reggel nem jöttem be. A for­galmi szakosztály büntetésből egy hónapra visszaminősített. Amikor a panaszos elmegy, azt mondja Gyócsi Gyula szb- titkár, hogy már ismeri az ügyet, a dolgozót valóban sé­relem érte, a forgalmi szak­osztály döntése helytelen. Rövid időre megszakad a ki­rándulási jegyigénylők árada­ta. Elmondja, hogy hét éve szb-titkár, azelőtt a taxirész- legnél volt szerelőcsoport-veze­tő. Antikor megválasztották, sok gond szakadt a nyakába. Az első időkben nehezen ment minden. 1958-ban elvégezte a SZOT-lskolót, azután már könnyebb volt. Szeretettel be­szél munkájáról, azt mondja, emberekkel foglalkozni na­gyon szép dolog. Sorolja a hi­bákat, az emberek gondjait. Azon csodálkozom, hogyan tudja a sok dolgozó kérését, panaszát így megjegyezni. De rögtön megértem, amikor az üzemben a munkásokkal talál­kozom. Mindegyiket személye­se^ és jól ismeri. A telefon után nyűit. Az igazgatót hívja. Az egyik kalauz azt kérte tő­le, intézze el neki, hogy a da- rabáruosztályra kerüljön, mert ott több a kereset. Az öttagú családnak pedig sok kell. Az igazgató megígéri az áthelye­zést. Tíz óra tájban körülnézünk a telepen. Az autóbuszok kö­zött egy fiatalasszony szólít meg bennünket, a fiát sze­retné üdülőbe küldeni. Az szb-titkár az üdültetési fele­lőshöz irányítja. Rögtön szóvá teszi azt is, hogy reggel az egyik dolgozó panaszkodott, mert egyheti munkabérét még nem kapta meg. Ezt a fiatal- asszonynak kell elintéznie. Tő­le is ígéretet kap. Sorra járjuk a műhelyeket és irodákat... — Azért csinálom ezt így — mondja —, mert az emberek sokszor nem akarnak apró sé­relmekkel hozzám fordulni, de munkahelyükön beszélgetés közben elmondják. Sok bajt lehet így megelőzni, A kapuban a személyforgal­mi indító újságolja, hogy a harkányi kirándulásra két buszt tud biztosítani, így tehát nem kell senkit sem vissza­utasítaná. Dél van. Ebédelni indulunk. Az ajtóban egy fiatalember házassági segélyt kér, most nő­sül. Az szb-titkár elintézi a kérést, és sok szerencsét kíván a házassághoz Délután nyakunkba vesszük a várost. Útközben élményei­ről beszél. — Vasárnap délután a fele­ségemmel sétáltam a városban. Megszólított egyik segédmun­kásunk. Mérgesen az orrom elé dugta bakancsát, és azt mond­ta, már lejárt a kihordási ide­je, mégsem akarják kicserél­ni. Tegyen valamit a szak- szervezet. Egy másik esetet is elmond: — Egyik fiatal dolgozónkat baleset érte, feleségének kif.- zettük a szakszervezeti se­gélyt. Másnap reggel részegen beállított a férje. A pénzt kér­te. Amikor mondtam neki, hogy hiszen már fölvették, dü­hösen az asztalra csapta a szakszervezeti könyvet. Azt kérdezte, miért fizeti a tagdí­jat, ha a fia után nem kap pénzt Amikor kijózanodott, belátta viselkedésének helyte­lenségét. Fél ötkor érünk vissza az Krodáoa. A munkások hazain­dulnak, a szakszervezeti titkár még marad. Még van elinté­zetlen dolga. Kercza Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents