Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-14 / 110. szám

A PIACON MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA A Vándor Kórus hangversenye Ritka zenei esemény volt szombaton este a Kaposváron vendégszereplő Vándor Kórus hangversenye. Párját ritkítot­ta már műfajilag is az évad egyetlen felnőttkórus-hangver- senyeként. De színvonalában, a kórusalkotások művészi új­rateremtésében, a muzikális él­ménykeltésben is a legemléke­zetesebb koncertekhez sorol­ható. Sajnos, az egyéb zenei rendezvényeket is meglehető­sen gyéren látogató közönség ezúttal sem tüntetett érdeklő­désével. Alig kétszázötvenen voltak a Latinka Művelődési Ház nagytermében. Szerencse, hogy az a lelkesedés, amellyel a jelenlevők a műsorszámokat ünnepelték, valamit szépített. Ez a külföldön sem ismeret­len, »a Szocialista Kultúráért-« jelvénnyel kétszeresen kitünte­tett nyolcvantagú énekkar még a harmincas években névadójának, Vándor Sándor­nak az irányításával jegyezte el magát a klasszikus művek, a Bartók- és Kodály-kórusok, a nemzetközi forradalmi dalok terjesztésével és magával a munkásmozgalommal. Az ille­gális KMP céljainak érdekében a dal fegyverével küzdöttek a fasizmus ellen. (Vezetőjüket, a kiváló zenepedagógust és komponistát a nyilasok ölték meg.) A kórus a félszabadulás után újult erővel segítette a hatalomra jutó munkásosztályt magasfofeú művészettel hirdet­ve az ember fölemelkedését. Ezt a hivatást vallják ma is. Gyárak szerelőcsarnokaiban, művelődési otthonokban és mindenütt, ahová meghívják őket. Jelenlegi műsoruk is tük­rözi küldetésük eszmei célját. Szombat esti koncertjüket praeklasszikus számokkal kezd­ték. Lassus Visszhangjának, já­tékos hangulatát és Lully láncdalát csodálatos könnyed­séggel alkották újjá E muzsi­ka nyomán a művek dinamikai árnyalása mellett a kórus fe­gyelmezettsége, légzéstechniká­ja és a szövegformálás rend­kívüli fejlettsége tűnt ki első­sorban. Haydn Évszakok óra. tóriumából a Tavasz-kórust hallottuk. Ebben a szimfonikus zenekari hangzásokra emlékez­tető színeket, a romantikus ellentéthangulatokat hullámzó Bramhs-részletekben pedig a megragadó sforzando és ki­elemeit piano effektusokat cso­dáltuk meg különösképpen. A továbbiakban a magyar nép­dalkultúra géniuszainak mű­veiből hallottunk. Bartók négy szlovák népdala, a havasi le­gelők, a dudaszó sajátos szép­ségeit idézte. Kodály Székely keserves és Öregek című kó­rusművét — mint az est mind­egyik számát is — hosszú vas­taps fogadta. Az utóbbi mű szívbemarkoló tolmácsolása különösen hálás fogadtatásra talált, sokak számára a fölfe­dezés örömét is jelentette. Az első részit záró Mátrai képek kezdő tempója mintha lendüle­tesebb lett volna a kívántnál, mert a Vidróczky-ballada nyájterelő basszus kádenciája szinte egybeolvadt. A második részben két ma­gyarországi bemutatóval lep­ték meg a közönséget. Kozma József Gyásztermő tárnák cí­mű kórusműve egy 1906-os bá­nyakatasztrófának állít emlé­ket. A mű sötét tónusban festi a föld mélyén sínylődök életét. Ebbe a fásult, monoton alap­hangulatba hasít bele a szop­rán »bányalég-bányalég!« si­koltása, éles, világos színekkel ecsetelve a tragédia megrázó döbbenetét. A másik bemuta­tott mű, a Ballada Jimmy Croft gyarmati katonáról című, mai német szerző, Siegfried Brinberg kórusműve egy ked­ves kisfiúról, áld felnőtt, és »•mundért öltött«. Idegen cé­lokért kell harcolnia, ölnie. A refrén »Ügy telt, mint máskor, az ünnep« zsoltárszerű akkor­dokkal érzékelteti az otthon békéjét, akkor is, amikor Jim- myt eléri a halálos golyó. Mindkét darab megrázó közvet­lenségével hatott a kórus nagyszerű tolmácsolásában. Kirobbanó sikert aratott Eisler és Brecht szerzeménye, a Zsák­hordók balladája. Ezt éppúgy, mint a Vándor—József A.: Mondd, mit érlel... kórus­darabot is, újból el kellett énekelniük. Szívesen emléke­zünk vissza Radnóti Tavaszi szeretők verse című költemé­nyének kórusváltozatára, amit Dávid Gyula kitűnő, modem formai elemekkel szőtt megze­nésítésében hallottunk. S nem kevésbé emlékezetes Révész László feldolgozásában a tü­zes spanyol ritmusú Ai Cuba, no című forradalmi dal. A be­fejező Muragyelli kórusmű után a közönség állhatatos vas­tapsa újabb ráadásokat köve­téit. A kórusvezetők — Révész László és két számban Orosz Sándor — mindvégig biztos kézzel irányították a kivételes adottságokkal rendelkező, ma­gas kultúrájú énekkart. Az igényes, pontos zongorakísé­retet Freimann Magda és Fe­nyő Péter kétszeres VIT-díjas művész látta él. Kedves emléket hagyott, művészi élményt keltett kapos­vári bemutatkozásakor a Ván­dor Kórus. Akik hallották, visszavárják őket. Wal linger Endre A gyorsabb vásárlás érdekében... Néhány megjegyzés a kaposvári önkiszolgáló boltokról (Tudósítónktól.) Négy éve látott hozzá a Somogy megyei ÉLelmiszer- kiskereskedelmd Vállalat Ka­posváron az önkiszolgáló bol­tok felállításához. Az új ki­szolgálási formára való átté­rést vevők és eladók egyaránt vegyes érzelmekkel fogadták. Az azóta eltelt idő eloszlatta a téves hiedelmeket. Kaposvár 38 fűszerboiLtja közül 20 már önkiszolgáló rendszerben mű­ködik. Emelkedett a forgalom Nem találtunk a városban egyetlen olyan üzletet sem, ahol a forgalom az önkiszol­gáló rendszer miatt vissza­esett volna. Sőt, a Vöröshad­sereg úti üzlet — ez a leg­régibb önkiszolgáló bolt a vá­rosban — most egy negyedév­ben 200 000 forinttal több árut forgalmaz, mint négy évvel ezelőtt. A donneri üz­let forgalma — tavaly tért át az új rendszerre — egy év alatt 20 százalékkal emel­kedett A többi üzletben is hasonló a helyzet. A vásárlók megszokták és megszerették az új vásárlási formát. Nincs leltárhiány Egyetlen boltnak sem volt számottevő leltárhiánya az önkiszolgáló rendszer miatt. A kálónak általában 40 százalé­kát használják fel. Nem lett tehát igazuk azoknak, akik megkongatták a vészharangot, hogy a vásárlók visszaélnek majd az előlegezett bizalom­mal Kiderült, hogy egy 11 forintos meggyes desszert »jár a lopások élén« immár négy éve. A bolti szarkák legtöbbször a cukorkához vagy • csokoládéhoz nyúltak hozzá. Akadnak más példák is a vásárlók becsületességének igazolására. A Vöröshadsereg úti boltban vajat és teát vett egy nyugdíjas bácsi. A teát a zsebébe tette, és csak a vajat fizette ki Otthon észrevette, hogy tea is van nála. Azonnal visszament a boltba, és kifi­zette az árát. A Dimitrov ut­cai boltban egy idős asszony a szóda kifizetéséről feledke­zett meg, de néhány perc múlva ő is visszasietett, rendezte a számlát. Lehetne gyorsabban is A vásárló azt szeretné, ha minél gyorsabban távozhatna az üzletből. Ezt részben már megoldottuk az új típusú bol­tok felállításával. De még sok a bosszantó hiba A donneri 'boltban igen rosszak a pénz­tárgépek. Emiatt gyakran hosszú perceket kell sorbaál­lással eltölteni. Az Arany térd bolt kicsi, éppen ezért ugyancsak hosszú sorban áll­nak az emberek a pénztár előtt. Az északi városrész nagy fejlődését — két új utca is nyílott — nem követi a ke­reskedelem. Égetően szükség lenne a bolt bővítésére. Tovább lehetne gyorsítani a forgalmat a joibb áruelosztás­sal is. Némely helyen olyan árut tartanak a hagyományos pultok mögött, amit nyugod­tan kitérhetnének a polcokra, és így a vásárlók maguk vá­laszthatnának belőle. A Di­mitrov utcai és a Május 1. ut­ca sarkán levő üzletben sem­mi szükség sincs arra, hogy a sósborszeszt a pult mögül árul­ják. Az Arany téri boltban is lenne helye a polcokon a mus­tárnak és a tortalapnafc Szovjet segítséggel hőerőmű epul Kubában Kuba keleti részében gyors ütemben folyik a »Rente« hő­erőmű építése. Az erőmű első 100 000 kilowat kapacitású részlegét a jövő év végén fe­jezik be. A szovjet segítséggél épülő hőerőművet a legkorszerűbb berendezéssel látják el. (MTI) Hew Yorkban emelték a fogyasztási cikkek adóját Robert Wagner, New York polgármestere törvényt írt alá arról, hogy június 1-től kezdő- dőleg négy százalékkal emelik a fogyasztási cikkek adóját. Az adóemelés elsősorban a kisfizetésűeket érinti. (MTI) Megnyílt Bényi László festőművész kiállítása Az UNESCO »Az knpresz­szioniizmustól napjainkig« cí­mű reprodukciókiállítása után Bényi László festőművész negyven alkotását mutatta be a Rippl-Rónai Múzeum. Az ötvennégy éves mester Ka» posváron állította ki először ezeket a festményeiket. Az Aba-Novák Vilmos tanítvány Bényi László legutóbb a bu­dapesti Csók Galériában, a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetében mutatkozott be leg­újabb műveiveL A különleges színrvdlágú művész kiállítását Takáts Gyula, a Rippl-Rónai Múzeum igazgatója nyitotta meg vasárnap délelőtt. Hang­súlyozta, a tárlaton szereplő művekből is érezhető, hogy alkotójuk igen érzékeny mű­vészi kedélyvilág és robbanó temperamentum szorításában él Ez a kettősség festői lírá­val és az erő jegyeivel sugár­zik képeiről. Bényi László nemcsak fes­tő, hanem műtörténész is. Ér­dekes könyvet írt Koszta Jó­zsefről, Rudnay Gyuláról; ő rendezte »Az Alföld a művé­szetben«, »A nagybányai isko­la« című kiállításokat a Ma­gyar Nemzeti Galériában. Taikáits Gyula így összegez­te a művészről alkotott véle­ményét: »Képeivel ma egy olyan pontra érkezett, ahol Tornyai, Koszta, Endre Béla képei jelzik magyar vonatko­zásban az ót mérföldköveit. Ha most temperamentuma és kedélye a minden alkotásihoz oly szükséges hideg tudatos­sággal méri föl képességeit, és azok elé egy gondolatilag keményen ötvözött világot konstruál, és ha jószerencsé­vel és szívós munkával sike­rül e távlat összehangolása, azt hiszem, egy egészen egyé­ni magyar festői világ meg­jelenésének lehetünk tanúi.« A megnyitón Bényi László festőművész is megjelent. A tárlatot megtekintő érdeklő­dők szeretettel köszöntötték a mestert. A kiállított képek annyira megnyerték a kapos» váriak tetszését, hogy méha­nyáit azonnal megvásároltak. Li. G. Újfajta rádiók készülnek A Székesfehérvári Villamossága, Televízió- és Rádiókészülékek gyá­rában még az idén elkészítenek egy olcsó — a tömegigényeket ki­elégítő — zsebrádiót, amelynek gyártása jövőre megkezdődhet. Ugyancsak ebben az évben állitják elő az univerzális, autó- és táska­rádióként egyaránt használható, URH-sáwal is eUátott tranziszto­ros készüléket. Ez a kis rádió sa­ját teleppel vagy a gépkocsi 6—12 voltos akkumulátorával működtet­hető. Ügy képezik ki, hogy a gépkocsi szerelvényfalába illesz­kedjék, kivételekor pedig automa­tikusan táskarádióvá »lépjem elő«. (MTI) De nem könnyű üyet kita­lálni. Ketten sincsenek ti­zennégy évesek. A kisfiúnak már se híre, se hamva, ami­kor Klári összeráncolt hom­lokkal és nagy komolyan kivágja a megsemmisítőnek szánt ítéletet: Kurta szoknyácskájukból kivillog bámuló combjuk, ahogy az udvaron ténfereg- nek. Nagyon komolyak. A téma sem akármilyen, Cso­kiról van szó, aki az imént robogott el mellettük nagy tülköléssel azt játszva, hogy most autó és vezető egy sze­mélyben. Megtorpant egy OOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXX pillanatra, hogy játszani R ­hívja pajtásait, keze már 8 VETELV. mozdult az invitáló hatba x verésre, amikor mind a kéto TÁ R S A K kislány egyszerre kiöltötte ^ ” rá a nyelvét. Nahát, milye- OOOOOOOOOOOOCJOOOOOOOOC nek ezek a lányok! Már trappot is tovább. Mit neki ez a kis közjáték! Hozzászo­kott, hogy szeszélyesek ezek a pajtások. Most rákapcsol. Távolodik a szandálos lábak tripprtrappja, a két nyelvöl­— Nőcsábász! Valamelyik nap, apuka mondta ezt valakiről. Évi hökkenten hallgat, mintha nem értené. Kérdezni azon­ban nem meri, hogy az meg tő pedig sóvár irigységgel mit jelent, csak erélyesen nézi a távolodót. — Undok! — mondja Klárika, és egészen belepi­rul. — Ronda alak! kontráz Évi, és úgy tetszik, fehér ar­cocskája még fehérebb egy árnyalattal. Méltatlankod­nak, hogy Csoki, azaz Jancsi így faképnél hagyta őket. Valami szörnyűségeset kel­lene még mondani, hogy megsemmisüljön au ellenfél bólogat. A rövid nadrágos lovag pedig már robog is visszafelé. Hogy robog? De­hogy! Valósággal hasítja a levegőt, két karja kitárva. Ügy látszik, fölcserélte az autót repülőgépre, mert eszeveszetten börrög. Esze ágában sincs megsemmisül­ni. Már az sem, hogy játsza­ni hívja a pajtásokat. Klárika kényesen fordítja el fejét, mégis tudja, hogy Csoki most ért el a diófáig, amit meg kell kerülnie egy valamire való repülőnek. A tiszteletkor után eltűnik a fáskamrasor mögött. Éviké leplezetlen érdeklő­déssel bámul Jancsi után, és szemrebbenés nélkül arra gondol, hogy az első alka­lommal megmondja Jancsi­nak — talán már holnap az iskolában —, hogy mit mon­dott róla Klári. Igenis, meg­mondja a nőcsábászt akkor is, ha nagyon Csúnyát jelent, és anyuka parazsat tesz a nyelvére. Klári unalmas és irigy, mindig a ruháját fél­ti, és nem lehet vele olyan jót játszani, mint Csokival. Nem is igaz, hogy goromba, és szeplői is olyan mókásan virítanak! Buták a fiúk, amiért pulykatojásnak csú­fol ák. ö nem csúfolja töb­bet. Klári szintén ilyen gon­dolatokat forgat barna für­tös fejében, de azért csak utánakiáltja Jancsinak, aki ismét elvágtat mellettük: — Bee-e, undok! Csoki nem is sejti, milyen igazat szól, amikor vissza­kiabálja: — Nem baj! «László) SO fi OK Fölösleges erőlködés Illetékes helyről közölték szerkesztőségünkkel, hogy a vasárnapi lapban megjelent Türelmetlenség című tarka sor félreértésen alapul. Ugyanis az SZTK-ban alig­ha gyógykezelnék as ájult fiatalembert, ott esetleg csak a kezelés idejére szóló táppénzt folyósítanák ré­szére. Ájult emberek keze­lésére a rendelőintézet hiva­tott. Az egész tarka sor körül­belül úgy hangzott, mintha valaki a színház igazgatóját Okolná azért, mert sok a szúnyog az erdőben. * * * Czibere Kázmér feleségül kérte Klovácz Béni lányát. — Tisztelt Klovácz úr, ezennel megkérem kedves lánya kezét, ámbár tőle még meg sem kérdeztem, hogy tudna-e engem szeretni... Klovácz Béni csak legyin­tett erre, és megveregette Czibere Kázmér vállát: Ugyan, ugyan, Kazi fiam, hát pont magát ne tudná? * * * Ohióban elfogtak egy hír­hedt biciiklitolvajt, áki még a temetőből is lopott egy kerékpárt. A tárgyaláson így védekezett: — Tessék elhinni, vizsgá­lóbíró úr — mondta — , a körülmények megtévesztet­tek. Az a kerékpár olyan szomorúan támaszkodott egy sírra, hogy azt hittem, meghalt a gazdája. * * * Pistike sétált öcsikéjével az utcán. Az egyik sarkon úgy eltoáimészkodott, hogy a kisgyermeket majdnem el­ütötte egy autó. Látva ezt egy járókelő, rászólt Pistiké­re: — Ejnye, majdnem elgá­zolta az autó az öcsédet. — Nem baj, kérem — fe­lelte Pistike —, ugyanis ikergyerek. Otthon van még egy egészen ilyen..: • * Egy labdarúgóedzőhöz, aki éppen sportújságot olvasott, berontott a bába. — Megszületett a kisfia! Alig múlt el néhány perc, ismét rohant a bába. — Még egy kisfia szüle­tett! — Nézze, asszonyság — mondta erre ingerülten az edző —, ne zavarjon minden pillanatban. Számolja szépen össze őket, és a második fél­idő után mondja be nekem a végeredményt. • * * Egy tárgyaláson megkér­dezi a bíró Takácsot: — Csakugyan látta, hogy a vádlott agyonütötte anyó­sát? — Láttam biz én! — felel­te önérzetesen a tanú. — Miért nem sietett a se­gítségére? — Akartam ón segíteni — felelte Takács —, de ami­kor láttam, hogy egyedül is agyon tudja ütni, nem tar­tottam szükségesnek a be­avatkozást. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünle meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő«» fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft* Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe* Kaposvár, Latinka S. u. C.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents