Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-10 / 107. szám
Péntek, 1963. május 10. 3 SOMOGYI NÉPLAP BURGONYAVETÉS 60 holdon vetik a burgonyát az igali tsz-ben. Kovács János és Kelemen István naponta 5—6 holdon végez az ültetéssel. ’ Hogyan tovább a tabi járásban ? A TERMÉSHOZAMOK NÖVELÉSE AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS FEJLESZTÉSÉNEK ALAPJA ra azonban mégis vari mód. Néha hihetetlenül könnyelműek és fegyelmezetlenek az emberek. Hétről hétre hallunk, olvasunk szomorú tragédiákról, amelyeknek többsége elkerülhető lett volna, ha meggondoltabbam cselekszenek, ha nem kacérkodnak a véletlennel. Nem ismétlődne annyi gyászos tragédia, ha jobban vigyáznánk magunkra és társainkra. Az önfegyelmet a legjdrá- kóibb büntetés, a legszigorúbb törvény sem pótolhatja. Hiszen vannak megfelelő törvények, amelyeket ha mindenki megtartana, csak elvétve fordulna elő halál vagy súlyosabb sérülést előidéző baleset. Az előírásokat azonban meg is kellene tartani. Tapasztalatból tudjuk, hogy nem elég csupán ismerni a szabályokat, megtartásuk nem kevés önfegyelmet, önmérsékletet, szenvedélyeinken való uralkodást kíván. HiszStt van törvény, amely szabályozza a közlekedés rendjét, és szigorú büntetést tartogat azoknak, akik keresztülhágják e szabályokat, mégis mennyi a baleset! Utóvégre nem állíthatunk minden motoros, minden járművezető mögé egy rendőrt, aki állandóan figyelmeztetné a leselkedő veszélyre. S nem is kell a közlekedés területére ruccannunk, akad másutt is példa a fegyelmezetlenségre. A minap a Béke Szállodában volt dolgom, s egy olyan irodában tartózkodtam, ahonnan éppen a szemben levő Május 1. utcai lakóház építkezésére láttam. A bőrünk borsódzott attól, ami a szemünk elé tárult. Fiatal legénykék foglalatoskodtak az építkezésen, s olyan akrobatamutatványokat végeztek, hogy a járókekalmazott idős nőnek bizonyul. Ezzel mindent elront... — Á! Tehát Anyuta ismerőse ... Miért nem mondta mindjárt? — felelte élénken a háziasszony. — Jöjjön csak be nyugodtan. «•Szerencsém volt!« — gondolta Potrohov, miközben követte a ház asszonyát. A szobában utazótáskába ütközött. — Ó, bocsásson meg, kérem. Holnapután átköltözünk a nyaralónkba. Kérem, ne vegye észre a rendetlenséget... Ányuta! — kiáltotta, miközben nyilvánvalóan a lány szobája felé tartott. Potrohov közben mindent gondosan szemügyre vett, hiszen minden pillanatban halálos összecsapásra kerülhet sor az ellenféllel. A középtermetű asz- szony megállt az egyik ajtónál és bekopogott. Nem kapott választ. — Anyuta! — szólította még hangosabban. — Látogatód van! — Benyitott az ajtón. A szobában sötét volt; felkattintotta a villanyt. Barna hajú lány feküdt az ágyon, ruhástól. Egyik papucsa a lábán volt, a másik a földön hevert. Mélyen aludt, egyenletes lélegzése is tanúsította, hogy erős és egészséges. Potrohov- tnak, amint meglátta a mélyen alvó lányt, azonnal eszébe jutott Resetov elbeszélése, hogy az őrhelyen, a »Púpos lökben menten elhűlt a vér. Az emeletes épület tetejéről úgy ugráltak le a legalább egy méterrel lejjebb levő állványra, mintha a földön játszadoznának. Rengett, mozgott az egész állvány, attól féltünk, hogy összedől, és maga alá temeti a többi munkást is. Azután meg az állványtartó fémrudakon csúszkáltak alá felrúgva minden biztonsági előírást. Mondtuk egymásnak: csak legalább most tévedne ide egy szakszervezeti munkásvédelmi aktíva, biztosan nem úsznák meg szárazon vakmerőségüket ezek a viháncoló, könnyelmű fiatalok. Aztán arra is gondoltunk, hogy bizonyára van ott egy felelős személy, akinek többek között az is feladata, hogy vigyázzon beosztottjaira, óvja egészségüket, s megtartassa velük a biztonsági szabályokat. Munkavezetőjük azonban vagy nem volt ott, vagy sze-r met , hunyt a dolgok fölött, senki sem figyelmeztette a gyerekeket. És azt is föltételezem, hogy ezek a fiatal szakmunkások részt vettek valamilyen munkásvédelmi oktatáson — különben nem alkalmaznák őket —, mast mégis fittyet hánynak a tanultakra. Minden építőmunkás mellé nem állhat egy szak- szervezeti bizalmi — igen drága mulatság lenne ez —. marad tehát az, amiről írásunk elején is szóltunk: a munkás önfegyelme. Ha mindenki gondolna erre, s kellőképpen fegyelmezné magát, nagyon kevés volna a baleset; nem kellene szomorkodni feleségeknek, gyermekeknek, szülőknek. Még csak pénzbe sem kerül ez. Szívleljük meg ezt valahány an, emberek! Óriás«-nál milyen váratlanul aludt el az őrszem. — Szegényke! Ügy látszik, halálosan elfáradt a költözködés előkészületeiben — mondta a háziasszony. — Anyuta! Anyuta! — szólogat- ta, a lány azonban még csak meg sem mozdult. Potrohov fürkészőn nézett körül, de nem észlelt semmi gyanúsat. — Ügy alszik, sehogyan sem lehet felkelteni! — mondta csodálkozva a háziasszony. — Hagyjuk hát aludni! Kérem, mondja meg neki, hogy holnap reggel eljövök! —szólt halkan Gemnagyij, majd udvariasan elköszönt és gyorsan távozott Kazanszkij lakásából ... A verandán csaknem beleütközött egy idősebb férfiba. Világos porköpenyt viselt, kezében útitáskát tartott. Egy vöröses hajú fiúcska megelőzte, és két lépcsőfokot is ugorva, hangosan megzörgette az ajtót. — Mama, mama! — kiáltotta. — Megérkezett Vaszja bácsi! Nyisd ki az ajtót, anyukám! — A legjobbkor érkezett! — kiáltott fel Kazanszkijné örömmel, miután kinyitotta az ajtót. — Isten hozta, ~Vaszilij Zaharovics. Éppen holnapután készülünk Primorszkba. Tessék, tessék! Fáradjon beljebb. A tabi járás termelőszövetkezetei 1962-ben szántóegységenként a megye 1763 forintos átlagával szemben 1169 forint gazdálkodási eredményt értek el. Gyengébb ez az előző évinél. A közös gazdaságok tiszta vagyonukat tavaly a megyében 27,9, a tabi járásban 16,9 százalékkal növelték. A munkaegység megyei átlagértéke 30,67 forint, ebben a járásban pedig 22 forint 7 3 fillér jutott egységenként. Egy dolgozó tag átlagos részesedésének értéke a megyében 9386, a tabi átlag viszont 7482 forint. A megye szövetkezeti összterületének egyötödén, a tabi járásban meg a terület kereken 40 százalékán működnek gyenge tsz-ek. Nem megnyugtató ez a helyzet; az átlagosnál nagyobb nehézségek, nagyobb bajok vannak a tabi járásban. A tabi szövetkezetek nem adják terményben, egyéb áruban és pénzjövedelemben azt, amit tőlük tagságuk, a megye, az ország joggal elvárhat. A megyei szervek ezért is foglalkoznak megkülönböztetett gonddal a tabi járással. Legutóbb a megyei párt-vb tárgyalta meg a járás tsz-einek gazdasági és politikai helyzetét, és útmutatást adott a további munkához. A gazdálkodás színvonalának alacsony volta számos természeti és személyi — kivált vezetési, irányítási — tényezővel van összefüggésben. Mielőtt azonban cikksorozatunkban ezek taglalására rátérnénk, emlékeztessünk az előzményekre. Régi terhek A tabi járás a megye tsz- mozgalma fejlődésének, kibontakozásának úgyszólván valamennyi szakaszában a példaadók közé tartott. A mozgalom zászlóhordozójaként ismertük az 1950-es évek elején, s az 1953-as megrázkódtatást ez a járás állta ki a legszilárdabban. Szövetkezetei — az akkori mércével mérve — közepesen vagy annál jobban gazdálkodtak. Az ellenforradalom előtt és később is folytatódott a számszerű fejlődés. Számos közös gazdaság újjáalakult 1957- •ben, ezek általában a korábban feloszlott tsz-ek jogutódaiként működtek. A jogutódok számottevő adósságot vettek át, s ennek egy részének nem volt fedezete. Ezt a jogfolytonosságból származó, fedezet nélküli terhet azóta is, ma is érzi a járás. Ezért a megye rövidesen megvizsgálja a tabi járás hiteleinek eredetét, és szükség szerint javaslatot tesz országos szerveknek e dolog elrendezésére. Még egy hasonló pénz— Jó estét, Varvara Mihaj- lovma! — köszönt nagyon szívélyesen a vendég. Potrohov a lámpa fényéinél felismerte Vaszilij Belgorodo- vot..i Huszonkettedik fejezet A gyárban történt események híre nagyon felizgatta az amúgy is elgyötört Vera And- rejevnát. Kevéske erejével igyekezett talpon maradni; Olga azonban jól látta édesanyja állapotát, s még csak hallani sem akart róla, hogy akár egy percre is távozzék mellőle, és kisiessen a gyárba. Pedig most nagyon szeretett volna férje mellett lenni, akiért rendkívül aggódott. Csak amikor kérésére megérkezett Maja, öltözött át gyorsan, és azzal ment el a gyár-, ba, hogy amint kiér, azonnal teOeíanái. Olga távozása után Vera Andrejevna és Maja feszült türelmetlenségben várta a híreket, amelyek vagy véget vetnek izgalmuknak, vagy végleg lesújtják őket. Maja megkísérelte másra terelni az asszony figyelmét, de nem sikerült. Az ő gondolatai is a gyár körül jártak, ahol valószínűleg ott van Koszt- ricskin is. Azóta, hogy együtt voltak színházban, nem találkoztak. {Folytatjuk} ügyi probléma: 1960-ban nagy mérleghiány keletkezett, ennek nagy részét azonban a zárszámadáskor papíron eltüntették. A mérleghiány természetesen valójában megmaradt, s azt a következő években kellett, illetve kell kigazdálkodni. Szétaprózott beruházás A nagy átszervezés idején a járás számos községében két vagy több szövetkezet alakult. Így kicsiny gazdasági egységek jöttek létre, s emiatt megfelelő nagyságrendű beruházások nem valósulhattak meg, illetve a beruházásra kapott anyagi eszközöket szét kellett aprózni. Ennek kedvezőtlen hatása szintén érződik még napjainkban is. Másrészt — ismerve a dolog lényegét — azt is figyelembe kell venni, hogy a kis szövetkezetek egyesülésének előkészítése és lebonyolítása a járási vezetésnek legalább annyi erejét, munkáját kötötte le, mint egy kisebbsze- rü tsz-szervezés. Bizonyítanak az adatok: 1960-ban 42, a következő évben 32 tsz működött a járásban. Tavaly érték el, hogy mind a 28 község parasztsága egy-egy szövetkezetben gazdálkodott. A múlt esztendő volt tehát az első, amelynek sem elején, sem végén nem kellett napirendre tűzni átszervezést, termelőszövetkezetek összevonását. A járás jelenlegi vezetése ebben az időszakban — az utóbbi években — alakult ki, több személycserét hajtottak végre a pártbizottságban is, a tanácsban is. A járás mezőgazdasági szak- irányításának megerősítése még csak az idei év első hónapjaiban fejeződött be. Mindezeket az eseményeket, körülményeket ismerni kell/ ahhoz, •hogy megérthessük és tárgyilagosan értékelhessük a járás jelenlegi helyzetét. Még egy dolog okvetlenül említést érdemel. A megyei párt-vb 1960 májusában határozatban hívta fel a járási vezetés figyelmét a nagyobb szövetkezetek megalapozásának. szervezeti életük kialakításának hatékonyabb segítésére. Ezt a feladatot megoldották. A nagyobb szövetkezetekben ma elfogadható rend uralkodik. Ma viszont az a helyzet, hogy 13 szövetkezet gyenge: a legsürgetőbb teendő ezek támogatása, segítése, hogy erősödjenek, talpra álljanak, megjavuljanak. Az átlagosnál nem rosszabb adottságok Milyenek a járás termelési körülményei? A terület mintegy fele dombokkal, lejtőkkel erősen tagolt, a munka itt lassabban megy, nagyobb erőfeszítést követel, és sokkalta költségesebb is. Ráadásul egyéb tényezők is rontják az eredményességet. A közös szántóterületnek tavaly csak 14,2 százaléka kapott istállótrágyát. (A megyei átlag 16 százalék.) Alapvető talajművelési hibákat gyakran és sok helyen követtek eL Mindezek kölcsönhatásban vannak számos termelőszövetkezet vezetésének, szakmai irányításának gyengeségével, elégtelenségével. A szervezeti, szervezési fogyatékosságok és kedvezőtlen domborzati viszonyok — ezek így, együttvéve nem javítják, ellenkezőleg: nehezítik a helyzetet. Az amúgy is kevés termésből nagyobb hányadot visznek el a ráfordítások, a költségek, tehát kisebb rész marad meg jövedelemként. Vegyük még hozzá, hogy a járás nyolc községének nincs bekötő útja. E falvaknak egyikében sincs jó vagy közepes szövetkezet; mind a nyolc falu tsz-e egyen- ge. Gyengeségüket a szállítás nehézségei csak fokozzák. A termelés és a g&zdálkodás természeti okokból adódó hátrányait összességükben kiirtani ! vagy előnyösen megváltoztatni £ nem lehet. A helyset javításáEnnek egyik, részé az a munka, amely megindult a Kop- pányvölgye talajvédelmének megvalósítására, a dombos vidék szántóföldjei erodálásának megszüntetésére. A fő dolog azonban a talaj termőereje visszapótlásának meggyorsítása és a munkákban, a termelésben a szervezettség megteremtése. Ennek elérésére az utóbbi hónapokban már tettek kezdeti lépéseket. A természeti körülményeket is szánvtva a járásban a legtöbb növény termesztésének lehetősége eléri vagy meghaladja a megyei és országos szintet. Közgazdászok kiszámították: ha például tavaly a járásban a búza, az árpa, a kukorica és a cukorrépa hozama elérte volna a megyei átlagot, kereken 7 milliós terméstöbblettel rendelkeznének; ez az érték nagyságrendben azonos az államtól tavaly kapott vissza nem térítendő támogatás összegének kétszeresével. Javul a vetésszerkezet A vetésszerkezetben kirívó aránytalanság ma már nemigen található. Kenyérgabonát a járás a szántó 25,5 százalékán termel szemben a magye 27,3 százalékos területi arányával. Remélhetőleg az idén nem maradnak el holdanként 1,4 mázsa búzával a megyei átlagtól, mint tavaly. A hozam növelésében segít az is, hogy műtrágyából most többet kaptak tavaszi felhasználásra. A cukorrépa vetésterve aránylag nagyobb, mint a megye más vidékein. Törekedjenek arra, hogy a hozamok is haladják meg vagy legalábbis érjék el a megyei szintet. A kukori- ríca termelésében tavaly nagyot léptek előre, de még mindig hátrább vannak több másik járásnál. Ennek a legfőbb takarmánynövénynek a vetés- területét most növelték ugyan, ám a jövőben még több kukoricát szükséges vetniük leginkább zab és tavaszi árpa helyett. Most tavasszal járásszer- te gyönyörű lucernásokat láthatunk. Tavaly a pillangósoknak 'körülbelül egyötödét ki kellett szántani, ezért is növekedtek a takarmányellátási gondok. Most számottevően gyarapodott az évelő takarmánynövények vetésterülete: 10,5 százalékról 16,1 százalékra. A megyei aránynál jóval nagyobb ez. Andocson például évről évre nagy a fejlődés ezen a téren. A pillangósok területe 1961-ben nem érte el a 100 holdat, ma pedig meghaladja a 370 holdat, s ehhez számítsuk még hozzá a 232 hold új vetést. A lucernamag megyei készletének negyedrészét megkapta a tavasszal a tabi járás. Az idén elérhetik, hogy nem venniük kell, hanem adhatnak el aprómagot. A karádiak például már ki is szemelték magfogásra a legszebb táblákat. Az ap- rómagtermesztéssel a járás már az idén számottevő bevételhez juthat. A tabi járás mezőgazdaságának fő ágazatává az állattenyésztést kell fejleszteni. Jelenleg a közös állattenyésztés még nem képes arra, hogy kellő jövedelmet adjon. Hozamai alatta vannak a kívánt szintnek, költségei viszont túl nagyok. Ezért a tagság idei jövedelmének biztosítása céljából gyorsabb ütemben a növénytermesztést fejlesszék, s ezzel egyidejűleg alapozzák meg az állattenyésztés jövőjét. Az viszont nem távlati teendő, hanem mai feladat, hogy javítsák meg az állatok gondozását, takarmányozását, s a hozamok növelésével csökkentsék a ráfordításokat. Az állattartáson belül a sertéshizlalással kiterjedtebben, nagyobb mértékben foglalkozzanak. Tavaly a járás szövetkezetei 100 hold szántó után 20,8, a megye tsz-ei pedig 26 db hízott sertést adtak közfogyasztásra, iszek az adatok mutatják, hogy a tabiak közös sertéshizlalása el van maradva. Ne mondjanak le fejlesztéséről, hiszen ebből hamarosan pénzelhetnek. Biztató jel, hogy a közös kocaállományt az év első negyedében 1206-ról 1356 darabra növelték, s úgy tervezik, hogy december végéig további 70—80 kocasüldőt állítanak tenyésztésbe. A közös és a háztáji áruértékesítés A szövetkezeti gazdák jövedelmének alakulását vizsgálva eljutunk a közös és a háztáji áruértékesítés arányainak mérlegeléséhez. Évek óta kevés volt a részesedés a tabi szövetkezetekben, ezért más réven igyekeztek pénzhez jutni. 1961-ben például termelési célra a járás tsz-ei 915 000 forint hitelt vettek föl, üzemvitelre pedig — amiből oszthattak is a tagoknak — kereken 4,5 milliót kaptak. Tavaly ez az összeg másfél millióra csökkent, mert jött mellette az állami dotáció. Alacsony termés, kevés áru, kevés pénz, kevés jövedelem a közösből — ezt az utat járták. Megélhetésüket ezért jelentős részben a háztájira alapozták. Tavaly a vágómarha 55, a hízott sertés kereken 34 százalékát a háztáji gazdaságok adták a járásban, a megyei átlag viszont 45, illetve 24,5 százalék. A tabi járás egyike annak a négy járásnak* amelynek közös gazdaságai 1962-ben a tervezettnél kevesebb sertést és marhát értékesítettek. A háztájiban termelt árura szüksége van a népgazdaságnak. A tabi járásban sem az a baj, hogy a háztáji több húst adott közfogyasztásra, mint kellene, hanem az a fő hiba, hogy a közös gazdaságok nem adtak elegendőt. Ez azt mutatja, hogy a tabi szövetkezetek közös árutermelése nem kielégítő; azt mutatja, hogy a közös gazdaságok nem erősödnek, nem fejlődnek a kívánt ütemben. A takarmány egy része — helyenként nagyobb hányada — a háztájiba kerül. Ezért is terjedt el a tavalyinál szélesebb körben a részes művelés. A részesedésen belül a természetbeliek aránya nagyobb, így kevés pénzelőleget fizethetnek év közben. A háztáji gazdaságok méretei sok községben — Bábonymegyeren, Kisbárapátiban, Tengődön és másutt — meghaladják a törvényes mértéket. Ha ez az állapot továbbra is így marad, ha a közös nem erősödik megfelelően, akkor ebből a bűvös körből kitörni sosem tudnák. Nem elhamarkodott intézkedésekre van szükség, hanem alapos. gondos, megfontolt, előrelátó, tervszerű munkára a helyes arányok kialakítása, a közös erősítése céljából. Arra van szükség, hogy a közös és a háztáji együttes árutermelése és a belőle származó bevétel még átmenetileg se csökkenjen, hanem növekedjék. * • » A járás kilenc szövetkezete mérleghiánnyal zárta a múlt évet. Itt van a megye mérleg- hiányos tsz-einek egynegyede, s ezeknél keletkezett a megyei mérleghiánynak körülbelül egyharmada. A leggyengébb szövetkezetek tavaly is kaptak vissza nem térítendő állami támogatást, s az idén sem maradnak magukra. A dotáció azonban vem oldja meg, hanem csak segít megoldani a problémákat. A gyenge szövetkezetek megerősítéséért a legtöbbet a tagságnak kell tennie. Értsék meg ezt a sérsekstöll "siek is, mások is» és ne csupán az államtól várják sorsuk jobbra fordulását. Van erre példa ott helyben, a tabi járásban is. Kutas József (Folytatjuk.) j Varga József
