Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-03 / 78. szám

ässerda, 1963. április 3. 3 SOMOGYI «NÉPLAP Örülnöm kellene... Egy asszony helyébe kép­zetem magam. Csak azért, hogy elmondhassam, mi tör­tént vele. Tehát nem ő volt a főszereplő, hanem én, kö­vetkezésképpen csak rajtam verhetik ej a port, ha még nem támadt volna fel a lel­kiismeret ... — Nem, sohasem tartot­tam nagyra magam. Annyit tudok, hogy szeretnek és megbecsülnek az emberek. Mondták már szemembe is, hogy jól dolgozom, meghíz­ható vagyok, becsületes.... de nem szívesen hallom az ilyesmit. Örülök, hogy sze­retnék. Ennyi elég. Nem volt nekem semmi bajom, higy- gyék el, mintha otthonom lett volna a vállalat. És egy­szer csak — nem tudom, má­ért — belegázoltak a nyu­galmamba. Ugye, türelmesek tesznek? Etenondam. — Galíbárdit — értsék, meg, hogy most így neve­zem őt — elég régóta isme­rem, hiszen együtt dolgoz- tunk, a főnököm volt. Ked­ves, előzékeny férfi, megér­tettük egymást Talán három hónapja elment tőlünk egy másik vállalathoz. Blbúcsúz- iattufc, persze nem sírtunk, hisz ezután 3a taláikoeunlc majdnem minden nap. Át is jött, beszélgettünk, s egyszer legnagyobb meglepetésemre így állt elém: — Tervem van magával, Klárika! Szükségem lenne a munkájára, szeretném, ha átjönne hozzánk. Ott is ad- miimszbráifcor tesz, biztosan megértjük egymást ■— Ugyan, hogy gondolhat ilyet? — kérdeztem megüt­közve. — Semmi bajom itt, ezerkétszáz a fizetésem, nem megyek sehova. Kért, könyörgöm, de miért hallgattam volna rá? Nem akartam elszakadni a régi környezettől. Gálibárdi azonban támadást indított. Barátaimat, munkatársai­mat, TOkonáámat kérte, hogy beszéljenek velem, csalja­nak át oda, mert én. pontos vágyók, lelkiismeretes, jó képességű, meg mit tudom én, még miket nem hordtak össze. Egy darabig álltaim a sa­rat, de lassan elfogyott a tü­relmem. Már a legjobb ba­rátnőm te azt hajtogatta, hogy magam alatt vágom a fát. Igaz, nem értettem, hogy miért, de végül is nem tud­tam ellenállni. Galiibándi előzékeny volt, udvarias. Ismertette munka­körömet, ős úgy mutatott be, mint egy igen kiváló dolgo­zóit, Szégyelltem magam. Át­vette munkakönyvemeí, és közölte, hogy itt is 1200 lesz a fizetésem. Nem is gondol­tam többre. Szerződést per­sze nem kötöttünk. Dolgoz­tam, és ismerkedtem az em­berekkel. Nem láttam, őt vagy há- roan napig. Akkor behíva­tott. Visszagondolni is rossz rá. — Kérem, kar társnő (nem is Klárika, mint máskor), önt- kétheti próbaidőre al­kalmazzuk, utána pedig nem tartunk igényt munkájára. Etsópaditam. És azt hi­szem, dadogtam is, annyira meglepett ez a váratlan for­dulat. — Próbaidőre, engem? De hiszen állandó munkahelyem volt, úgy csábítottak: ide! Mit jelent az, hogy nem tar­tanak igényt a munkámra? — Nézze, kartársnő, meg­tudtam, hogy maga terhes. És pont akkor menne sza­badságra, amikor a legtöbb a munkánk; Értse meg, hát vállalati érdek is van a vilá­gon ... Papírt tett elém. a kéthe­ti szerződést, hogy írjam alá. Kijöttek a könnyeim, és ki- rahairttam a szobából. Nem, nem íróim alá, hajtogattam magamban, és lehet, hogy most megvetnek érte, de el­mentem panaszra a pártbi­zottsághoz. Mert iszonyú ig&zságtelanságot láttam eb­ben. Miért magyarázkod­jam? Behívatták. Nem tu­dom, mit beszéltek vele, de amikor hazajött, odaállít mel­lém s azt mondta: — Nézze majd. ha szabad­ságra megy. megosztjuk ezt a munkakört. És most itt vagyok, örül­nöm keltenie, de nem tudok. Keserű a szájízem, és úgy érzem, Gálibárdi sem úgy néz rám. mint azelőtt Fél­tem nyugalmamat bár sem­miféle más elégtételre nem gondoltam, valahogy mégis olyan furcsám érzem ma­gam . ; 3 Egy asszony héfyébe kép­zeltem magam, s addig nem beszélhettem arról, ami ben­nem dúlt Pedig voltaképpen fefeéborítatt, hegy Galibán­ál jogra hivatkozott, s er­kölcsre nem, vállalati érdek­ről beszélt, s emberségről nem, s olyan színben tün­tette föl magát, mint aki nem érti élveink lényegét, nem tiszteli törvényeinket. Lehetséges, hogy ilyen em­ber ő? Bízom benne, hogy nem, tálán csalk megfeled­kezett magáról.;: Jávori Béla FREILICHMANN: a Pol csapi a Az úlrmnka rablásának néhány gondja a halatonkeresztúri iskolában Hat teremben tíz tanulócso­port tanul a Balatoakeresztúri Általános Iskoláiban, délelőtt hat, délután pedig négy osz­tály. A helyiséghiány erősen rányomja bélyegét az úttörő- csapat munkájára, hiszen no­vembertől áprilisig külső fog­lalkozást nern tarthatnak, bent viszont alig tudnak mozogni. Azért folyik a munka Persze a teramhiány miatt nem állt le teljesein az úttörő­munka. Az őrsök -- úgy-ahogy — megtartották foglalkozásai­kat, készültek a kulturális szemlére, jelmezbált rendez­tek sőt égy. nagyszabású hul­ladékgyűjtési kampányban is reszt vetitek. 170 mázsa vasat, 33 mázsa papírt és 14 mázsa rongyot adtak el a MÉH-nek, ezért értékes egyéni és közös jutalmat kaptak. Segítettek a termelőszövetkezetnek a nap­raforgótörésben és más mun­kákban. A pajtások — főleg a nyolcadikosok. — nemrég fe­jezték be az iskola udvarán egy szép röplabdapálya építé­sét Érdekes és jelentős dolgok ezek, mégis valami hiányérze­te van az embernek. Az út­törőcsapat munkájából hiány­zik valami többlet, olyan szív diktálta akció, egyszóval iga­zi, fiatalos vonós. Ki adhat szívet a mozgalomba? Félreértés ne essék, egy szó­val sem akarjuk megbántani az idős pedagógusokat. Hatal­mas élettapasztalatukkal fon­tos munkát vállalnak az új nemzedék nevelésében. A halatonkeresztúri isikolá- ban nam fiatal már a nevelő- gárda húsai év köirüld pedagó­gus mindössze egy van. Án­gyán Ferencné, s az úttörőcsa­pat irányításában munkát vál­laló tanárok már a harmadik x-efc ostromolják. Tengerdi Ferenc igazgató nyíltan megmondotta, hagy ki­fáradtak, és nem tudják úgy ellátni feladatukat, amint el­várnák tőlüík. Olyan telkes és határozott fiatalok kellenének a tantestületibe, mint Ángyán- né. Otthonos a mozgalmi mun­kában, és minden esélye meg­van, hogy kiváló csapatvezető váljék belőle. Persze, ő hiába ad mindent bele a munkába, ha másak kedvetlenül dolgoznak. Az irá­nyításon, a vezetésen nagyon sok fordul meg, de a mozgal­mi tevékenységhez nem elég egy-fcéf ember akarása. „Majd a nyáron...* Jó dolog az, ha a rajok és őrsök kimozdulhatnák a sza­badiba, és az erdőben teszik le az úttömpróbákat a pajtások. Okos ötlet, hogy táborozásra készülnek, csak valósítsák is meg a tervet, és valóban csa­pattá borba vigyék a pajtáso­kat a kevés gyereket szóra­koztató autóbuszt úrák helyett; szerencsés együttműködés, hogy KlSZ-flatalok tanítják pingpongozná az úttörőket. De Szabados András járási úttö- rőtiitkár tud arról, hogy egyik­másik pedagógus még az osz­tályában levő őrsök nevét sem ismeri... Meg kellene érteniük az is­kola tanárainak, hogy az úttö­rőmozgalom. segítése és irányí­tása egyelőre rájuk vár. Ad­dig, amíg valóban nem akad egy új, fiatal nevelőgárda — amely friss lendületet adna a mozgalomnak — csak az ő feladatok: a pajtások összefo­gása; Az űttórémazgatarn számít, rájuk, és igényli segítségüket. Polesz György Motoros fűrésszel könnyebb a ra feldolgozása. Gréczl László és Tolnai János, az Észak-somogyi Erdőgazdaság kapolyi kerületé­nek dolgozói naponta 15—IS űrméter fát aprítanak és hasogatnak fel. Az idén is megszervezik az ifjúsági munkacsapatok versenyét Termelőszövetkeze tek és ál­lami gazdaságok ifjúsági nö­vénytermelő munkacsapatai országos és megyei versenyeik­ben vettek, részt a múlt évek­ben. A cél: adott területen mi­nél nagyobb terméseredményt elérni. Tavaly megyénkből 211 munkacsapat 3609 tagja , vett részit ezeken a versenyeken. Az eredmények kihirdetésekor a megyei KISZ-ibizottságan több mint harmincezer forintot osz­tottak ki a helyezettek között. A tapasztalat azt mutatja, hogy az egészség«? verseny­szellem növelte az ifjúsági csapatok munfcakedvét. Készül a versenynapló Az idén is rendeznek ifjú­sági versenyeket? — kérdeztük Papp Lászlótól, a megyei KISZ -hi aottság parasztifjúsági felelősétől. (84) — Meg kell mondanom, hogy hebehurgyábban aligha járhattál volna el, minit ami­kor egyedül, csupán a saját erődben bízva, akartad torkon ragadni a vadállatot. Az ellen­séggel nem egyedül kell har­colni, hanem feltétlenül azok­kal együtt, akik az ilyenfajta harcban tapasztalatokkal ren­delkeznek. Ezt jól jegyezd meg! Drozdov ezután elmondot­ta, miként hívták az erdőbe, és hogy látszatra engedett nagybátyja követelésének. Va­lójában elhatározta: felderíti sötét szándékaikat, és értesíti a hatóságokat, hogy tetten ér­jék az ellenséget. Azután rész­letesen kitért arra is, mi előz­te meg találkozását a bűntár­sak egyikével, hol történt meg a találkozás, és mivel végző­dött. — És hová tetted a nagybá­tyádtól kapott pénzit? — szakí­féábe ítesekw« Drozdov fehér arca vérvö­rösre vált. — Egy jó ismerősömnél;.; egy barátomnál hagytam... azaz... bármelyik pillanatban átadhatom az államnak. Az ezredes önkéntelenül el­mosolyodott. Maga elé tette a telefont, és az áilambiztonsá- gi szervek nyomozó osztályá­nak számát tárcsázta. Kérte, hogy azonnal hozzák be a 207-1. számú aktát. — Folytasd, Drozdov! — for­dult a fiatalemberhez. — Evvel a féreggel Pri- morszkban, a Storm vendéglő­ben találkoztam. Ahogyan ön is mondta, ezredes elvtárs, ez a pipa volt az ismertetőjel. — Tudod a családi és ke­resztnevét? — Csak fedőnéven ismerem. »Vasgyúró^nak nevezik. Ne­kem a »Sofőr« fedőnevet ad­ták. — Le tudnád írni »Vasgyú- c«« külsejét? — Benetwált fejű, középter­metű. — Nem emlékszel saemének színére, orrának formájára és általában más ismertetőjelei- re? — Szeme szürke, orra kicsi, vékony, kissé hajlott. Ez min­dem, azt hiszem..* — Dohányzik? — Igen, cigarettázik; Ki­csiny, pipaszerű szipkát hasz­nál Miután a vendéglőben ta­lálkoztunk, beültünk az autó­jába és elindultunk. Ettől kezd­ve én is az ő autóját haszná- tam. Primorszk környékén egy magányos öregember ud­varában garazsíroztank. Vala­hol éjjeliőr az az ember. Nap­pal alszik, éjszaka őrködik. A kocsit akkor hoztam el és vit­tem vissza, amikor szükséges volt. Alig találkoztam az öreg­gel — Címe? — Zarecsnij külváros, hu- szonkettes utca, tizenkilences számú ház. Sokáig nem volt semmiféle feladatom. Sétál­gattam az előre megbeszélt helyeken, a Storm, a Hullám és a Kaukázus vendéglők kör­nyékén, valamint Primorszk külvárosának négy utcájában. Ha a meghatározott helyeken, a megbeszélt órákban meglát­tam valahol az autót, elvit­tem a garázsba. Nem tudom, ki vezette, de az illető jó so­főr, mert mindig a legnagyobb rendben hozta vissza. Első feladatom az volt, hogy egy megjelölt időpontban várakoz­zam a tengerhez vezető ka­nyargós úton, és amikor meg­jelenik egy személyautó, vált­sam le a sofőrt Már hajnalo- dott, amikor megérkezett. A sofőr kiugrott a vezetőülésből, én pedig elfoglaltam a helyét. Még csak egy pillantást sem! senyeken, mint vethettem az arcára. Csupán}munkacsapatok arra emlékszem, hogy fiatal f kaptunk legény volt. Utána, ahogy le-1 Kötéséről felé mentem azon az átkozol-1 Barcsról. Reméljük, hogy a ta­tul rossz úton, kétszer is — Igen. A múlt évhez ha­sonlóan a növénytermelésben és áltettmyésztésben dolgozó fiatalok, valamint a gépállo­mások ifjú traíktotrosairaak ver­senyét rendezzük meg. Az ed­digi gyakorlattól eltérően az elbíráláskor a terméseredmé­nyek mellett az önköltséget és a termelési módszereket is fi­gyelembe vesszük. Eddig csak kukoricatermelő versenyek voltak. Most öt főnövóny és egy takarmányféle termelésé­ben versenyezhetnek a részve­vők. Ezenkívül a megyei szer­vek kertészeti munkacsapat- versenyt is meghirdettek. A korábbiaktól eltérően a járási KISZ-bizottságak is rendeznek versenyeket. A felhívásokat már eljuttattuk az alapszerve­zetekhez. Versenynaplók ké­szülnek a nyomdában, ezeken rögzítjük a versenyfeltétele­ket, az elbírálás, a jutalmazás módját. Jelentkezési lapokat is mellékelünk a naplóhoz. A versenyzőknek mezőgazdasági szakmai oktatáson kell részt venniük. Ezt úgy segítjük elő, hogy fiatal agrárértelmiségie­ket kérünk meg a járásokban, tartsanak előadásokat, patro­nálják a csapatok tagjait. — Milyen az érdeklődés? — Előreláthatólag jóvaliöb- ben vesznek részt az idei ver­tavaly. Üj alakulásáról értesítést például Gyékényesről, majdnem lezuhantam a sza­kadékba. A »Lópata« sziklánál^ élesen balra kellett fordulnom,! és ezen a rossz, csaknem jár-} hatatlan úton jutottam vissza Primorszkba. ötezer rubelt kaptam a feladatért. »Vasgyú­ró« adta át a pénzt. — Hol őrződ a pénzt? — kérdezte Resetov. valyihoz hasonló lelkesedéssel dolgoznak a fiatalok. „Öreglak is lehet első“ Az öreglaki mun kacsapai tavaly az állami gazdaságok kukoricatermelő ifjúsági mun­kacsapatainak versenyén mé- , gyei második volt. A tíztagú Postára adtam ugyanan- ♦ csapat 50 kataszteri hold átlá­tlak a barátomnak! — mondta} gában vegyszeres gyomirtással megint csak zavartan Droz­dov. — A feladat teljesítése után sokáig törtem a fejemet,} miként férkőzhetnék a banda} főfészkéhez, hogy még valakit* megismerjek a »Vasgyúró«-« | kívül. Eközben teltek-múltak' a napok... | Elhallgatott, gondolatait} rendezte. | — Mi történt ezután? —} ♦ kérdezte az ezredes, és maga} elé helyezte az imént megka-* pott iratcsomót | ií'ollfiatjihkt • 45 mázsa csöves kukoricát termesztett. — Az idén is benevezünk a versenybe — mondja Horváth Vendel a munkacsapat-vezető; — Jó lenne még egy ifjúsági munkacsapat a gazdaságban, így egymással is versenyezve talán még jolbb eredményt ér­hetnénk el. Hat éve végez mezőgazdasá­gi munkát Horváth Vendel. A tálén traktoros tanfolyamra járt, s ha kap gépet, más ve­zető után keti néznie a mun­kacsapatnak. — De nem hagyom el őket — ígéri —, ha szükség lesz rém, bérmálkor szívesen segí­tek. Be kell bizonyítanunk, hogy öreglak is lehet első. Bizakodnak a holládiak Nagy munkában találjuk a balatonszentgyörgyi Dél-Ba- laton Tsz holládi üzemegysé­gének ifjúsági munkacsapatát; Trágyát hordanak a Bari­hegyre. Jó dolgos lányok, asz- szonyok a csapat tagjai. — Attól féllek, hogy egysizer nem tudok elegendő dolgot adni nekik — tréfálkozik bri­gádvezetőjük, Mózes Ernő. A csapat a termelőszövetke­zetek megyei kukoricatermelő versenyén második helyezést ért el. — Jobb eredményünk is volt már — mondja büszkén Szabó Dénesné munkacsapat­vezető. — Az előző évben me­gyei elsők lettünk, sajnos, a somogytúriak most megelőztek bennünket. Nem rajtunk mú­lott, hogy nem sikerült job­ban, beleszólt az időjárás is. Bár az első helyire számítot­tak, ne gondolja senki, hogy mivel ez nem sikerült, elve­szítették kedvüket. Szabóné bizakodva mondja: ——. Majd megmutatjuk az idén... Strubl Márta Vegyen részt ön is április 11-én este fél 8 órakor Kaposváron, a Latiníka Sándor Műve­lődési Házban az „UTAZÁS OANUVSA MO TORKERÉKPÁRRAL ” c. műsoros fejtörőn. Az ajándékműsorban közreműködik: Hollós Ilona és Majláth Jenő zongorakísérettel. Játékvezető: Pálos Miklós. A fejtörőn sikeresen részt vevők jutalomban részesülnek. (1801)______________________________________________________

Next

/
Thumbnails
Contents