Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-03 / 78. szám

AZ ÚJ MŰVELŐDÉSI TERVEK ELKÉSZÍTÉSÉRŐL Gondolatok egy tapasztalatcsere nyomán A megyei tanács művelő­désügyi osztálya és a népmű­velési tanácsadó szakmai ta­pasztalatcserét rendezett a barcsi, a csurgói és a kapos­vári járások: népművelési fel­ügyelői, a járási művelődési há­zaik munkatársai és néhány nagyobb községi művelődési otthon vezetőjének részvételé­vel a nagyatádi járási műve­lődési házban. A részvevők meghallgatták és megvitatták a nagyatádi járási művelődési ház munkájáról szóló beszá­molót A vitet nyomán támadt néhány gondolat ismertetése talán hasznos lesz az új mű­velődési tervek elkészítése e’őtfc Mostanában egyre több szó esik a népművelés új útjairól, módszereiről Azért is. mert nem hagyható figyelmen kívül a népművelésnek egyik mind­inkább tért hódító népszerű eszköze, a televízió. Sokan kér­dezik, hogy milyenek legye­nek azok az új népművelési formák, melyek a tv mellett is közönségsikerre számíthat­nak. Nos, ezekről néhány gondo­latot. _ »Ismeretterjesztésül*: jövő­je szerintem azon áll vagy bú­ink, hogy a TIT mennyire lesz képes modernebb, tudományo­sabban megalapozott munkára áttérni. A tudományosságot persze nem az előadások any agában hiányolom, az ed­dig is megvolt. Hiányolom az előadások didaktikájában, me­tódusában, az előadások tech­nikai proibléníáinak mellőzésé­ben« — írja a Népművelés márciusi számában Marúti Andor. Valóban, az előadóknak meg keli ismerniük a népmű­velés elméletét és módszerta­nát. Az új évadban a diffe­renciált ismeretterjesztést kell érvényesíteni, a jól bevált mű­velődési (tsz) akadémiai for­mákat meg kell tartani. A munkások számára munkás- akadémiákat kell szervezni, s tematikájukat úgy összeállíta­ni, hogy magukban foglalják a sajátos helyi problémákat. Az értelmiség részére esztéti­kai sorozatok (filmkörök, stb.) szervezhetők. Bátrabban kell alkalmazni az eddig meglehe­tősen elhanyagolt ismeretter­jesztő tormáikat is, a kiállítá­sokat, szakköröket, kirándulá­sokat és az önálló ismeretter­jesztő filmvetítéseket. Helyes lenne az előadásokhoz kap­csolni a tv műsorát is. Ehhez persze jó előre megadott tv- műsonra lenne szükség, hogy úgy tudjanak szervezni (pl. ne­gyedéves műsorterv). Sok em­bert kapcsolhatnánk be az is­meretterjesztésbe a vezetékes rádió hálózatán keresztül is. A járási székhelyeken egy, az er- re a célra alakított műsorbi­zottság meghatározott időben irodalma ismeretterjesztő mű­sort sugározhatna. Érdemes azt is megfontolni, hogy a ha­gyományos csütörtöki ismeret- terjesztő nap helyett pénteken legyenek az előadások (ekkor nincs tv-adés). A népművelő munka hom­lokterébe mindenekelőtt az állami oktatásban való részvé­telt kell ismét állítani. Bizto­sítani kell, hogy évről évre minél több felnőtt végezze el az általános-, közép- és felső­fokú iskolákat. A műkedvelő művészeti mozgalom minden más véle­mény ellenére is él, és élni fog a jövőben is. Más kérdés, hogy hogyan, milyen vonzó tarta­lommal és formában. Noha az irodalmi színpadok országszer­te teret hódítanak, a színját­szás nem hal el. Néhány pél­da erre: 1949-ben 1768 színját­szó csoport működött az or­szágban, számuk 1961-ben 4961-re emelkedett. A műsor- politika megváltozott, na­gyobbrészt értékes műveket mutattak be. A produkciók művészi szűnvoriala azonban még mindig nem kielégítő. A jövőben. — és már a nyáron — arra kell törekednünk, hogy minél több csoportvezető ve­gyen részt továbbképzésben. Az egész estét betöltő darabok helyett előtérbe nyomulnak az egyfelvonásosok, a jelenetek, az irodalmi és kabaréműsorok. A népművelés szolgálatába kéLl állítani a járási művelő­dési házak keskenyíümfelveivő gépeit is. Egy-egy munkaifo­lyamat, munkaközösség életé­nek bemutatása nagy érdeklő­désre tarthat számot. Csupán néhány a tervezés­kor felmerülő résaprohlémá- ról mondtam el véleménye­met. Bizonyos vagyok benne, hogy sok népművelőnek van mór elképzelése az 1963—64-es tervezésről Nem lenne ha­szontalan, ha véleményüket megírnák a megyei lapban. Ez­zel elősegítenék, hogy olyan művelődési tervek készülje­nek, amelyeknek megvalósítá­sa nem okoz nehézséget, és biztosítja, hogy nagy tömegek vegyenek részt a népművelés­ben; D. S. Talán a járási szemlén! Vasárnap zárult a tabi járás­ban a Latinka Sándor kulturá­lis szemle körzeti bemutatói­nak sorozata. Az alkalom Tab- ra szólított bennünket megtud­ni, milyen érdeklődés mellett zajlott le kulturális életünknek ez az eseménye; minőségben mit képesek produkálni azok­nak a községeknek a művé­szeti csoportjai, amelyek köz­vetlenül a járási székhely mű­velődési életének hatósugará­ban élnek. Csalódnunk kellett. De nem a körzeti szemlén részt vevők munkájának jőszándékúságában. A hivatalos és nem hivatalos közönség érdektelenségét kell tollhegyre tűznünk. Igaz, több helyen nem jelenhet meg egy ember azonos időpontban. Ezen a napon a járás több községében volt hasonló ren­dezvény. Karádon — egyebek között — vasárnap emlékeztek Gárdonyira. De abban már ké­telkedünk, hogy a járás és a község vezetői közül senki sem ért rá arra, hogy a járási székhelyen megrendezett kör­zeti szemlén részt vegyen. Eb­ben a járásban eddig is sok gondot okozott népművelőink számára az állami és gazdasá­gi vezetőknek a kulturális munkával szemben tanúsított közömbössége. Most is ezt ta­pasztaltuk. Az érdekelteken kí­vül — a szemlén szereplőkön és vezetőiken kívül — mind­össze egy vezetőt láttunk itt, a tabi termelőszövetkezet elnö­két, aki szinte restelkedve val­lotta be, hogy »nem hagytak békén ezek a gyerekek, annyi­ra hívtak, hogy nézzem meg őket«. Mindegy, ő ott volt, és bizonyára jó érzéssel töltötte el az, hogy a tsz-fiatalokbóJ alakult tánccsoport nem hozott szégyent a »házhoz«. A másik észrevétel. Megye- szerte örömmel fogadott új, hogy a kulturális szemle kör­zeti bemutatói iránt megnöve­kedett az érdeklődés. Tab és körzete sajnálatos kivétel. A rossz közönségszervezés miatt? A színházterem í’üthetetiensége miatt? Miért? Reménykedünk, hogy az áp­rilis második felében megren­dezendő járási szemlén ott lát­juk majd a járás és a község vezetőit is, s hogy nagyobb közönség előtt mutathatják be a falvak művészeti csoportjai, szólistái azt, amire felkészül­tek, amit tudnak. L L Balettól'» a barcsi művelődési házban. A gyerekek művészi tor­nát és balett-táncot tanúinak. MkweoK Még mindig április elseje ... Az orvos ráförmed a mű­tőasztalon fekvő páciensre: — Hát ez meg micsoda? Hiszen magának nincs is vakbele! — Ha-ha-ha! Hát nem em­lékszik, doktor úr? Tavaly április elsején is ezzel tet­tem bolonddá! __ * * * Kincstári ész Tetten értek egy norvég egyetemi hallgatót, amint a személyvonat egyik vagon­jának kerekei között uta­zott — természetesen menet­jegy nélkül. Az ellenőr 113 korona pénzbüntetéssel súj­totta a diákot, a vasút elszá­molási osztálya azonban 26 koronával növelte a büntetés összegét, mert kiderült, hogy a norvég diák elsőosztályú vagon alatt utazott. ... Az elektronika legújabb csodája Nemrég helyezitek üzembe Angliában a manchesteri egyetemen a világ leghatal­masabb és legnagyobb telje­sítőképességű számológépét, az Atlast. Másodpercenként félmillió összeadást vagy kivonást tud elvégezni, a szorzás viszont már nehe­zebben megy: »csak« 200 000 műveletet végiez másodper­cenként. A tudósok most azon fáradoznak, hogy az Atlas teljesítőképességét két­szeresére növeljék. A koppenhágai központi fegyintézet — ahogy monda­ni szokták — dugig megtelt. Egy tréfás kedvű dán kiírta a fogház kapujára: Túlzsú­foltság miatt zárva. Helyet csak előjegyzés után kaphat. FÖLF □ FeSolvasom nekik a régi fol­terjesztést. Zsifkó György és Miklós, Maltesics Mihály, id. Benke Vendet és özv. Bála Gyuláné, az ősz tanító néni elgondolkodva hallgatja. *»Méltóságos főispán úr! Bol­ha községben 40 olyan család van 201 családtaggal, akiknek a mindennapi kenyere az év közepéig nines biztosítva... Az ínség oka, hogy ezekben a családokban sok a gyermek, a nyáron megkeresett gabonából él kellett adniok, hogy gyerme_ kelhet annyira felruházhassák, hogy azok iskolalátogatási kö­telezettségeiknek eleget tudja­nak tenni... A gyűjtést az összes községeinkben újból 'megindítottam, azonban sem a járás nagybirtokosai..., sem a leáUvtott iparvállalatok vezetői..., sem a kisgazda kö­zösség nincs olyan helyzetben, hogy bármily jóindulattal is, de ... adakozzon.« A barcsi járási főszolgabíró 1934. ’ja­nuár 18-án kelt feliratát né­hány nap múlva megtoldotta a gazdasági felügyelő: »A köz­ségben semminemű munkaal­kalom ... nincs. A szegénység és nycmior szinte megdöbben­tő. A legtöbb háznál sertést nem öltek, sem hús, sem zsír, sem liszt, sem burgonya vagy főzelékféle, de még világító­anyag sincsen. A nyomorgó la­kosság kenyér helyett kukori­capépet süt meg, és ez képezi csaknem minden tápláléku­kat ... Tisztelettel javaslom nem pénzbeli segítséget adni, hanem liszt, burgonya, főzelék és zsír kiosztását, mert az új termés csaknem fél év, ezek az emberek pedig éheznek.« fölnézek jegyzetfüzetemből. ELÉ... — így volt? — kérdezem. Bólintanak; E — Kapott a falu valami se­gélyt? — Kétszer ötven mázsa lisz­tet — feleli id. Benke Vendéi, a falu régi bírója. — Elosz­tottuk. Személyenként nem jutott több öt-hat kilónál. Egy hónapig sem volt elég. —■ Akkor hét hogy éltek itt? — fordulok a többiekhez is. — Mint addig. A nincstele­nek csapatostul várták a köz­ségháza előtt, jönnek-e a vál­lalkozók, a bandagazdák Ha jöttek, elsőnek szegődtek el a rokonok, a jó barátok, az erős emberek. S csak aztán a le­romlottak, a soványak, a gye­rekek. Elárasztottuk embertel egész Baranyát, nemcsak a dél-somogyi uradalmakat. A szerencsések télen fát vágtak. — Mennyi volt a kereset? — Napi egy pengő. Amikor a zsír kilójáéit egy pengő negyvenet fizettünk. A hónap- számosok egy mázsa búzát és nyolc pengő bért kaptak. A gyerekeknek hat hónapra négy mázsa búzát adtak, semmi pénzt. — Hogyan ruházkodtak? — Egy nadrágnak négy évig el kellett tartani. Az esküvői ruhának évtizedekig. Minden­ki fatalpú papucsban járt, nyá­ron meg mezítláb. A nyak nél­küli inget az asszonyok szőt­ték kenderből. — És mi volt az iskolában kedves tanító néni? — Télen alig volt télikabát a fogason, A kislányok bér li­ner kendőt terítettek magukra. A tavaszi hónapoktól sokan kimaradtak. Hoztak törvényt, hogy nem szabad tízéves gye­rekeket dolgoztatni, de hát a szülő kénytelen volt elküldeni azokat is, messze vidékre. — Tízórai? — Sült krumpli, kukoricake­nyér. Nagy ünnep után, hét­főn kelt rétes. Olcsó kekszet gyúrtam, azzal jutalmaztam a jó tanulókat. De hát hogy is hoztak volna valamit? Egyszer elmentem Harasztié. Vidékhez. Mondták, ott eladó malac van. Azt a nyomort ma sem fele­dem. Az asszonyon, a gyere­keken alig volt ruhadarab .a Megigazítja fekete főkötőjét, csöndesen elköszön és elmegy. Az öreg emberek megindulta*! mondják: — Áldott lelek volt az ará­val együtt. Mindig kosztolt ná­la egy-két gyerek.*. De hát ők egyedül kevesek voltak. — & ma, mi van ma a fa­luban? — Mienk az ezemégyszás holdas határ, aminek azelőtt a báró a felét bírta. öt magát csak akkor láttuk, ha erre va­dászott a mezőm,... Most meg közülünk való az elnök, és negyvenöt forintot ér az idén egy munkaegység... — Hogyan tőként? — Nehezen álltunk a közös­be. De szorgalmas itt a nép, senki sem húzza ki magát a munkából. Egyetlen fegyelmit sem kellett hozni. Az öreg te­metőőrt dorgáltuk meg egy­szer, mert ölnyi szénát vitt haza. És jó a vezetés. Három és fél milliót ér a közös alap, hatszázezer forintot tartalékol­tunk a jövőre.’.. Ezerötszáz sertés hízik a közösben, három­százötven a háztájiban. A duplája ez a réginek. — Akikor van zsfrozóra, — Bizony. Nem két kraj­cárért vesszük a cukrot a bolt­ban. Olyan is akad, aki egy­maga visz haza egy mázsát. Aztán — Virág Miklós bácsin kívül — nincs olyan család, amely legalább két disznót ne vágott volna. — És ő miért nem vágott? —- Még egyéni gazda és öreg. A gyerekei nem segí­tik... Mi pedig a nyugdíjon felül minden öregnek két má­zsa búzát adtunk. És hogyan ruházkodnak? — A fiamnak, aki a téesz állatgondozója, négy télikabát, ja van ■— mondja Zsifkó György. — A nőknek meg ahány ruhájuk, annyiféle ci­pőjük. — De nemcsak kenyérrel él az ember..? —‘Igaz. Azelőtt harminc he­tilap járt a faluba, és egy pár darab Szívújság. Ma pedig alig van ház, ahol valamilyen na­pilapot nem olvasnak. A könyvtárból ezernyolcszáz könyvet kölcsönöztek az idén. Dalárdája is van a falunak. És a téesz-akadémiára is jár­nak vagy nyolcvanén, százan. — S a gyerekek az iskolá­ban? — Akkor négy tanító há­romszáz gyereket tanított. Most hét pedagógus csak két­százat. A politechnikai mű­helyben tizenhat gyalupadon számtalan szerszámot találunk. A nyolcvan százalék tovább tanul Barcson vagy Kaposvá­ron. Amíg el nem éri a kort, egy sem dolgozik. —< Bizonyára akad még gond. — Hát persze... Még töb­bet oszthattunk volna, ha előbb intézkednek, és leszed­jük a kukoricát. A prémiumot is későn vezették be. Kétszáz­hetven holdat nem vetettünk el.»« Az asszonyoknak nem jut elég munka. Kicsi a határ. Ugyanakkor már sokan, jöttek vissza az elvándoroltak közül. Most is huszonnégy új belépőt vettünk fel. Lesz ötven höld kertészetünk, ez talán majd segít valamit a gondon. Megköszöntem a szíves be­szélgetést, és kértem, mondja­nak valakit abból a bizonyos negyven családból. — Menjen csak Baracsi Mi­hályhoz. űk kilencen voltak testvérek. A téesz-épületek mellett, a legszebb házban megtalálja... 4. Ötvenen felüli, izmos, ener­gikus férfi. Amint emlékszik, nagy csontú kezével néha oda­ült az asztalra. — Húsz-egynéhány éves ko­romban egyszer már azon a ponton voltam, hogy öngyil­kos leszek... Arattunk az uradalomban két kicsi testvé­remmel, Magdival és Jóskával. Nem bírták szegények. Délben méricskéltem a kis szalonnát, hogyan osszam el. Addig, hogy az egészet nekik adtam. Én meg hagymával, kenyérrel beértem. De csak nem bírták. Gömyedeztek, bukdácsoltak a kévekötésben, az összehordás­ban. Akkor jött a bandagazda, és adott egy kancsó bort. Húz­tunk belőle, és mindjárt job­ban bírták, gyorsabban men­tek, hajszolták magukat. Könnyebb lett persze az én dolgom, mégis sírt belül a lelkem: miért kell ennek így lenni, miéri nem lehet jobb a mi sorsunk... Bele akartam hágni a kaszába ... Tölt egy pohár bort, iszunk. — De aztán azt mondtam magamban, gyáva embernek nincs hazája. Ki kell harcolni mindenkinek a magáét. De majd lesz egyszer egy ember vagy egy párt, aki kiharcolja mindenkinek a jobblétet. Földet szerzett, 1945 után kapott is hozzá. Bevallja, nem szívesen lépett a csoportba. Jól élt egyénileg is, mert dol­gozott. A takaros új házat ak­kor építette. De most már azt mondja: — A téeszben is lehet jól él­ni. Csak dolgozni kell. Négyen az asszonnyal, a lányommal meg a vömmel ezernégyszáz- egy egységet szereztünk. Ha mindent összeszámolunk, az hatvankét ezer forint. S ehhez jött a háztáji. Négy hízót vágtak négyőjüfc- nek, mert kell a nehéz mun­kához. Megtudta, hogy valaki azt a megjegyzést tette erre: »Na, a Baracsi megtalálta Amerikát.« Nem nyugodott; amíg nem találkozott az ille­tővel. Azt mondta neki. — Igazad van, Amerikát ta­láltam-. De ezt az Amerikát megtalálod Moszkvában is... Érted?... Moszkvában. Aki dolgozik, annak ez ott is, itt is megjár. Lánya, a várandós fiatalasz- szony velünk tart Babócsáig. Útközben beszélgetünk. Isme­ri apja múltját, sokat emlege­ti. — Az ő esküvőjük más volt, mint a mienk. Apám, anyám az egyetlen napszítta ruhájá­ban volt. Az én mennyegzőm- re kétszáz vendéget hívtunk. Borjút, hízót, huszonöt csirkét vágtunk. És megvették nekem a teljes bútort apámék. De én Hcserélem, -mert modernre van szükségem... * * * Ez történt Bolhón 1934. ja­nuár, 18-a óta ... Csák vári Janos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents