Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-12 / 59. szám

Kedd 1963. március 12. 3 SOMOGYI NÉPŰM* KESERVES ÉLET A föld ajkkor életet jelentett. Az élet pedig keserűséget. Pa­rasztsors volt ez — paraszt- gond. Házasságok köttetlek a földért, a • kéthaldakórt. Test- vérháborúk dúltak, gyűlölet és harag fakadt a szeretet he­lyett. És folyt a verejték, pa­takzott a könny. És pergett a végrehajtó dobja. Ez már történelem. íme egy sors ebből a-történelemből. Az Országos Levéltárban őrizték meg az alábbi levelet: »Mély tisztelettel kérem Méltóságos Alispán Urat, én Csirna József kisgyaláni lakos. Legyen szíves felvilágosítani, mert október 23-án elárverez­ték a házamat kerttel együtt, meg két hold mezei földemet a Dunántúli Bank. Hogy hová kelI folyamod.jak, mert nem tu­dom fizetni, mert nagyon sok e1emí csatpás ért, és nem önhi­bám végett jártam így, mert én mindig dolgos ember voltam,. A rossz viszonyok, végett ke­rültem bele a bajokba, mert mink voltunk heten testvérek, tíz kis hold földben öt férfi, két leány, és apánk elhalt 14 tavaszán. És én, Csirna Jó­zsef legidősebb voltam a nagy- háborúban. Egyszerre öten egy családból berukkoltuvik, kettő elhalt közülünk, és így nagyon sok bajon mentem keresztül. 27-ben megvettem a leány test­véremtől másfél hold föld jo­gát, 160 P fillérbe jött kadrál- >a, oszt úgy vettem fel a pénzt. Most köbejött a rossz termés és áresés és a 18-as kamat, es így nem bírtam eleget tenni. Most, odaértem öregségemre, elviszik mindenemet. És van két gyermekem. A leány férj­nél van, a fiú pedig kilencéves, és most kérdem' Méltóságos Urat, mit csináljak? Világosít­son fel, lehet-e ezt valahol kér­vény áltál kérelmezni vagy hosszabbítást kérni, vagy pe­dig a banktól kivenni a házat, mert az ég alatt nem lakha­tom. És amennyi adósságom volt, arra már. az ügyvédek többet számolnak 1000 pengő perköltségnél. Azt kibírni nem lehet. Es bízok a Magyar. ÁL lomban és a Minisztériumáig- ban, hogy csak nem hagynak éhen veszni. Csima József Kis- gyalán II. ház. S most, harminc év után ke­resem a levél íróját. A földbe süllyedt tömésház még meg­van. Ott áll a faluszéii pásztor­ház mellett. Berlinerkendős, gazdakötényes öregasszony dolgozik az istálló előtt. — Ä Jóska sógor? — mond­ja csak úgy magának. Aztán hallgat, szinte konokul. Ke­mény a ; hangja, mikor újra megszólal: — Elment a föld alá. Mert nagyon szerette a földet. Halá­lában 'megkapta, amit szere­tett .:. Arcán nyoma sincs a sajná­latínak, sorolja a többieket. — Imrét és Jancsit a hábo­rú vitte el. Pedig földet ígér­tek nekik az urak. Megkapták parcellájukat a temetőben . . Péter volt az én uram. A föl­dért esküdtünk, mert rokon­ságiba voltunk. Tizenhat éves voltam. A háborúból betegen jött haza. Hét hónapig ápol­tam, aztán eltemettük. Megsi­rattam ... Meghaltak a lányok is. Egyedül István él még Be­teg szegény. A háború nagyon megviselte. Jóska családja is kihalt. 'Nagyon szerették a nagy fiút. Eltűnt az is a hábo­rúban. Két évre rá a fájdalom elvitte az anyját. Aztán el­ment Jóska, és követte' a lá­nya. Az én gyerekeim is el­mentek. Azt mondják, a rokon­ság volt az oka... Csönd lesz. Az öregasszony ölébe ejti bütykös ujjait. Vége a számolásnak. — Itt csak keserűség volt, meg bánat... Hallgatni kell. nem lehet megtörni a csendet. — Olyan ember csak száz év múlva születik, minit a Jósika sógor.. ■ Erős volt, mint az ál­lat ..; Még talán annál is erő­sebb ... És szeretett dolgoz- ni... Mutatom a levelet. Először megijed. s — Mi kifizettünk mindent.. — Hogyan történt? — Megdöglött két szép csi­kója. Csapás csapás után érte... Imára kulcsolja bütyke® uj­jait. Mi nem tehetünk róla;.. Tönkretette a jótállóit. Átkoz­ták még a nevét is ... — És nem állt mellé senki? A válasz rideg. — Mindenki földet akart... Nem tudott fizetni, hát elbu­kott ... Nézi az új konyhaszekrényt, befejezettnek tekinti a beszél­getést. — És' a földet M vette meg? Haragosan villan a szeme. — Mi. A Péterrel... 'Hiába írta a levelet, nem segítettek rajta. ' ' • — .És magjuk? — Nem tehettük ...­— Rokonok, testvérek vol­tak. — Nekünk is nagyon keltett a föld. A földnél nincs testvér- ség... Örültünk nagyon, csak hát Péter nem sokat dolgozott benne.;. — Jóskából mi lett a kisem- mizés után? Felcsaptam a hangja. — Kocsimiatöltelék. rongy­ember. Még a családját se kí­mélte .: . Mozadklapos a konyha, előszo­bát épített téglából. És bebúto­rozta. Bizalmatlanul néz rám. Ott van .az arcán, hogy kérdezni szeretne. Bátortalan lett egy­szerre. — Csák nem a banktól jött? Megnyugszik. Igazít fejken­dőjén. — Az is baj volt, hogy a Jós­ka sógor nem paroliázott. Min­dig azt mondta, hogy nem vesz 'Gömbös Gyulának szivart. Ko­nok volt... Mindenért megfizetett. Ájtatos lesz az arca. — Meg. Ez a família a földbe pusztult bele ... Csak szenve­dés jutott nekünk... Könnyeit törölgeti. — Pedig vallásosak voltunk, én még ma is elmegyek min­den búcsúba... A kiskapuból utánam szól: — Ha ma élne a Jóska, első ember volna a faluban. És visszásáét a házba. Németh Sándor Homokszentgyörgyiek Törökkoppányban A jó állattenyésztés segíthet a Koppányvölgye Tsz-nek CSÖNDESEN BESZÉLGET­TEK, tanácskoztak. Valaki megjegyezte, hogy ilyen hasz­nos vezetőségi ülés már régen volt Tömkkoppányban. Pedig az irányítás jó ebben a gazda­ságban, a közösség ismét bi­zalmat szavazott a vezetőknek annak elleniére, hogy bizony kevés, 13,90 forint lett a mun­kaegységenként! osztalék. A beszélgetés közben elröppent mondat arra vall, hogy akad még tennivaló, van még mit kijavítani. A homokszentgyör- gyi látogatók ott, akkor nem kérdezték mag, mégis felszín­re került, hogy tavaly nem vol­tak ilyen tartalmas, előremu­tatóak a vezetőségi ülések. Elő­fordult, hogy egy-e>gy határo­zat meghozatalakor a vezető­ség a személyi érdekeket tar­totta fontosabbnak, nem pedig azt, hogy ind lenne jó, mi len­o Nem dicsekszik a bútorral, a szép zomámiocss , tűzhellyel. Pedig öregségére megkapta mindazt, ami faluhelyen ran­got jelent Villanyi, rádiót A lengyeltóti óvodában A délelőtti foglalkozáson rajzolni tanítják a kicsinyeket. A kislányok legszívesebben * babákkal játszanak. megmutassa személyi igazol­ványát különben Varsavszkij semmit sem értene meg. — Amiről ön a. primorszki rendőrkapitányságot óhajtotta értesíteni, nekem is elmond­hatja! — szólt rövid szünet után. — Feltételezhető, hogy mind a házat, mind a lakóit figyelik. A legkisebb gondat­lanság, és végeznek önnel. Jobb, ha mindent alaposan át­gondolunk. Varsavszikij bezárta a táblá­kat A díványról filianelltakarót vett le, gondosan elfüggönyöz­te az ablakot, és felkattintotta a villany t — Honnan tudja, hogy vala­miről értesíteni akartam a rendőrséget? — Fekete szemé­nek pupillája kitágult, kezével nyugtalanul a hajába túrt. Lát­szott rajta, hinni szeretőé, hogy e nehéz percekben barát­tal ül szemben. — Önt egy sebesülthöz hív­ták, akit lőfegyverrel sebesí- tettek meg: bűntény nyomára bukkant... Varsavszkij csodálkozva né­zett rá. Felelet helyett Zavja- lov átnyújtotta az állambizton­sági szervek igazolványát. Az orvos sokáig forgatta, lapoz­ta. Amikor pillantását újból Zavjalovra emelte, szeméből Itöm sugárzott. — Ármint lápja, Szem jóm Jec- kovílevics, mindketten érdekel­tek vagyunk egy és ugyanab­ban az ügyben, önnek a hon­polgárt kötelesség nevében kiéli cselekednie, nekem pedig ezen­felül is, szolgálati kötelesség­ből. — De miért az áflambizton- sági szervek ügye ez? Hisaen a bandi ták... — Diverzánsokfcal, kémeik­kel, államunk esküdt ellensé­geivel állunk szemben! — mondta nyomatékfcal a száza­dos. Elmondhatná-e most már nekem, doktor, hogy mi tör­tént önnel? Nagyon kérem, hogy a legkisebb részletre is ügyeljen. Ebben az ügyben még a legjelentéktelenebbnek tet­sző részlet is óriási jelentősé­gű lehet; minden elveszett perc emberek életébe kerülhet. — Elmondom.., — Var­sa vszkij Zavjalov igazolványá­ra tekintett, amelyet még min­dig kezében tartott. — El­mondok mindent, Alekszandr Konsztantyinovics! A legtelje­sebb részletességgeL Már pirfcadt, amikor Zavja­lov telefonon jelentette Rese- tovnak, hogy Belgái: odova-Sze- verinova egy bizonyos Zapiha- lónál tartózkodik, és hogy a házat megfigyelés alá vett®. Az ezredes megismételte utasí­tásiét: semmáíSte intézkedést ne foganatosítson Beigorodova- Szeverinova és a ház lakóinak letartóztatására, csak folytas­sa a megfigyelést. Negyedik fejezet A délután már estébe hajlott. A lemenő nap halvány fénye szivárványszínűre varázsolta a hullámokat. Fenségesen nyu­godt volt a tenger. Egy férfi, aki eddig közvetlenül a szaka­dék mellett levő pádon ült, utolsó pillantást vetett a víztü­kör gyorsan halványuló fényé­re, majd felállt, és a park M- járata felé indult. Villamossal utazott a város központjáig. Az utcákon hemzsegtek az em­berek: sokan sétáltak a hűvös estén. A férfi elvegyült a tö­megben. Nyugodtan lépdelt. A kirakatokat figyelte, majd sor­ra vette a hirdetményeket, reklámokat. Kéksávos szürke ruhát, bordó nyakkendőt, ízlé­ses nyári cipőt viselt Az egyik útkereszteződésnél megállt, órájára pillantott, és a kávéház felé fordult. Innen a Szovjet Hadsereg utca, Pri- morszk egyik legforgalmasabb utcája felé indult. A Storm vendéglő előtt megállt, szem­ügyre vette a cégtáblát, amely hullámzó tengert ábrázolt, kis me hasznos az egész gazdaság­nak. Ez a tanácskozás, mely le­zárta a homokszentgyörgyiek első törökíkoppányi látogatását, egészen más volt. Mélyreha­tóan elemezték a. Koppányvöl­gye gondjait, keresték a ba­jokból kivezető utat. Berki József, a homok- szentgyörgyi Zöldmező elnöke így kezdte tapasztalatainak összegezését: — Megmondom őszintén, fél­ve jöttem el ebbe a községije. De kellemesen csalódtam, sőt a bárom nap alatt én is ta­nultam itt Igen jó benyomást keltett bennem, hogy a koppá- nyi nép az alacsony • osztalék ellenére milyen szorgalmasan, odaadóan dolgozik ...-A munkával nem volt itt baj sohasem. Nem sok szövetkezet dicsieikedhet azzal, amivel a Koppányvölgye, hogy otthon maradtak fiataljai, s a közös­ben tevékenykednek. Bár a munka szervezésén van még javítanivaló, de ez nem szá­mottevő. Felvetődik a kérdés: mi hát az 1200 000 forintos mérleghiány és az alacsony ré­szesedés oka? A BAJOK GYÖKEREI mesz- sae nyúlnak. Olyan teher alatt roskadozik a szövetkezet, ami­ért nagyobbrészt nem a mosta­ni Koppányvölgye a felelős. Korábban, amikor még két gaz­daság volt a faluban, akkor is igen gyengék voltak az ered­mények. A mérleghiány, az adósság az egyesüléskor meg­kétszereződött. A Koppányvöl­gye Tsz mintegy hárermmillió forint fizetnivalóval kezdte meg munkáját. Ennek nagyab­bik része az ép íifcezésekre föl­vett hitel. A visszafizetést most keli megkezdeni, és a törlesz­tés összege évről évre növek­szik. Tavaly például 1 200 000 esedékes és 1 400 000 forint rö­vid lejáratú •hitelt kellett tör­leszteni, Jövőre ez az összeg 600 000 forinttal nagyobb lesz. Takács Ferenc elnök szerint hiába Igyekszik a közösség, a bevételeiket a folytonos sorbán- állás miatt fölemészti az adós­ság. Önerejükből nem tudnak kilábalni ebből az igen súlyos pénzügyi helyzetből. Arira len­ne szükség — és ebben meg' is egyeztek a tanácskozáson —, hogy .a fedezet nélkül átvett tartozást töröljék, az adósság most esedékes részének törlé­sét három-négy évre felfüggesz- szék. Ez elengedhetetlen 'fölté­tele annak, hogy megerősöd­jék, fizetőképessé váljon a szö­vetkezet. E nélkül a támogatós nélkül képtelenek előrejutni a koppányiaík! MILYEN MÓDSZEREK al­kalmazása segíthetné a Kop­pányvölgye Tsz fölemelkedé­sét? — Helytelen lenne — momf- ta a tanácskozáson a homok- szentgyörgyi elnök —, ha most arról beszélnék, hogy mi ho­gyan csináltuk. Mások itt az adottságok, az éghajlati, a domborzati, a talaj- és a klí­maviszonyok, nyilvánvalóan ezeknek megfelelően kell ki- alakítani a fő termelési irányt Nem találomra, hanem asze­rint, hogy minek vannak ha­gyományai, miből éltek 1 az­előtt az emberek. Hasznosíta­ni kell a régi tapasztalatokat Valamennyiüfe véleménye megegyezett abbéin, hogy az állattenyésztést keli a fő ter­melési ágnak tekinteni. Fej­lesztéséhez elsősorban férőhe­lyeikre van szükség. Amit lehet, saját erőből, olcsón kell fölépí­teni. Ugyanilyen fontos a biz­tos takarmánya !ap megterme­lése. MÁRÓL HOLNAPRA nem lehet megvalósítani a terveket, de okvetlenül szükséges a munkát elkezdeni. S addig is, amíg a célokat elérik, igen hasznos lenne — s ezt nyoma­tékosán hangsúlyozta a tanács­kozáson jelenlevő Szirmai Je­nő, a SZÖVOSZ elnöke, or­szággyűlési képviselő —. ha a szövetkezet együttesen értéke­sítené a tagok háztájiban hiz­lalt jószágait. Nem érne káro­sodás egyetlen gazdát se, a tsz is jól járna a felárral, nem be­szélve arról, hogy mit jelent, ez az újraértékesítésben. S ha már a háztájiról beszélünk, hadd említsük meg azt is: jó lenne változtatni a helyzeten a törvényesség szellemében. Hangzott el javaslat a lucar- natelepftésről, a rét- és legelő- javításról, a belterjesebb ker­tészkedésről. Valaki fölvetette^ hogy fűzzel, keltene betelepíte­ni a vizenyős, lapos területe­ket, így télen kosarat fonhat­nának. A homofcszemíigyöigyiefc első látogatása volt ez. Érdemes feljegyezni a testvérszövetike- zet önzetlen segítésének szép példáját. Berki elvtárs fel­ajánlotta — mivel burgonyát is termeinek a fcoppámyiak —> hogy jó minőségű, egységes vetőgumót adnak étkezési bur­gonyáért cserébe. Örömmel fogadták a támogatást. ÜGY BÜCStrZTAK a ven­dégektől á Koppányvölgye ve­zetői, hogy ezután sokszor talál­koznak majd. Ügy érzek, esc hasznos lesz számukra, segíti a szorgalmas, törekvő közösséget abban, hogy túljussianak gond­jaikon. ▼őrös Márta hajóval a hátán. A cégtábla a vendéglő nevére — Storm... vihar — utalt, A férfi nyugod­tan körültekintett és benyitott. Meredtek lépcső vezetett a zsúfolt helyiségbe. A beszélge­tők hangját túlharsogta a ze­nekar. A levegőben füstfelhők úsztak. Az abroszok tarkállot- tak már aiz étel- és itainyomok- tóL Csinos megjelenésükkel annál inkább kitűntek a ke­ményített fehér bóbitás, gallé­ros pincémők. A férfi leült egy szabad helyre; amíg a pim- cérnőre várakozott, gondosan megfigyelte a vendégeket. Többségük kikötői munkás volt. Külön ültek a halászha- jók napbarnított arcú, vihar­edzett matrózai. Élénk moz­dulatokkal olyan hangosa n be­szélgettek, mintha túl akarnák kiabálni a zénekart. — Mit parancsol? — fordult az új vendéghez egy fiatal pin­cérlány. Arányló haját gondo­san hátraíésülve viselte. Fülé­ben aranyozott fülbevaló csil­logott — Ecetes-hagymás tokhalat, egy deci vodkát, sört és hirte­len sült húst kérek. A pincémé felírta a rende­lést, és az asztalok között ügyesen ide-oda cikázva, a tá­laló felé tartott A vendeg a szomszéd ásásáé­ról elvette a hamutartót, pi­pát húzott elő, fogára kapta, majd kioldotta a dohányzacs- kót A pipa feje Mefisztafe- lészt ábrázolta, száráról vé­kony láncocskán Isis tőr füg­gött. Amikor a mennyezertlámpá- kait is meggyújtották, belepil­lantott a tükörbe. A hosszúkás arcú, tarkóig felnyárt hajú fér­fi megigazította homlokába csüngő hajfürtjeit, amely käs sebhelyet takart:. A pincémé meghozta a va­csorát, és a vendég kitűnő ét­vággyal látott neki. A hirtelen sült húst bőségesen megkente mustárral Általaiban úgy lát­szott, mintha csakis az étkezés érdekelné. De egész idő alatt magán érezte az egyik közeli asztalnál ülő férfi éber pillan­tását. Arca azonban nem árul­ta el izgalmát; türelmesen vá­rakozott. ' Amikor megette vacsoráját, ismét elővette pipáját; a szom­széd asztaltól átült hozzá a fér­fi. Minuhin volt. Sört töltött a poharába, és közben figyelme­sen vizsgálta szomszédja arcát. De az nyugodtan rágta tovább a pipáját. Háziasszonyok! Állandóan, télen, nyáron h ulladékzsírok szappanná való feífőzését vállaljuk. Zsiradékátvétel: Kaposvár, Piac tér 7. (Latinka Sándor Mg. Tsa, Kiskorpád,) (3396) Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalat kő ni íiveseket és segéd­munkásokat Izaposvári, Siófok környéki, Nagyatád környéki munkahe­lyeire fölvesz. Fizetés teljesít­ménybérben. Jelentkezés : Kaposvár, Május 1. n. 57., Siófokon : Fő u. 222. és Nagyatád főépítésvezetőség, vasútállomáson túl. (16281)

Next

/
Thumbnails
Contents