Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-06 / 54. szám

90M0GYI NÉPLAP 2 Szerda, 1963. március &­Venezuelai hazafiak Brazíliában Adzsubej Olaszországban Róma (TASZSZ). A. Adzsubej, az Izvesztyija főszerkesztője, a Szovjet— Olasz Társaság alelnöke fele­ségével több mint egy hete tar­tózkodik Olaszországban az Olasz—Szovjet Társaság ven­dégeként. Ez alatt az idő alatt Adzsu­bej többször találkozott az Olasz—Szovjet Társaság veze­tőivel, és számos kérdést vi­tatott meg velük, amelyek a két baráti társaság együttmű­Vmapa: Mint ismeretes, az Anzoategui nevű tehergőzöst bir­tokba vevő venezuelai hazafiak Brazíliától menedékjogot kap­tak. A képen: Középen Omar Fereira, a hajó kapitánya, bal­ról a harmadik Wismar Medina Rojas (napszemüveggel), a cso­port vezetője. (MTI Külföldi Képszolgálat) ködésének bővítését, valamint a szovjet—olasz kultúrkapcso- latok további fejlesztését érin­tették. (MTI) Az Egyesült Államok Kongó csendőrségévé takarja tenni az ENSZ-et Moszkva (TASZSZ). »•Kongónak nincs szüksége gyámságra!-« — ezzel a címmel Jurij Zsukov, a Pravda szem­leírója a lap keddi számában kifejti, hogy Kongóiban egyre gyakoribbá vált a NATO-or- szágok küldöttségeinek, szak­értőinek látogatása, s ezek magatartása elárulja: a gyar­matosítók egyáltalán nem szándékoznak kiengedni a ke­zükből Kongót. Az U. S. News and World Report januári számálban megírta, hogy a különböző küldöttségek és szakértők által Kongóra vo­natkozólag kidolgozott tervek lényege: Kongót tulajdonkép­pen olyan gyarmattá tenni, amelyet belga vagy amerikai segítséggel az ENSZ kormá­nyoz. Cleveland amerikai külügy­miniszteri unja államtitkár Leo­poldville-! látogatása után tett javaslatai nyomán már számítani lehetett a további fejleményekre. Mint várható volt — jegyzi meg Zsukov —, az amerikai külügyminiszté­rium azt követeli, hogy az ENSZ állandósítsa és fokozza Kongó katonai ellenőrzését, ami biztosítaná a gyarmatosí­tók gazdasági pozícióinak aka­dálytalan helyreállítását . és megszilárdítását. Ez természe­tesen azt jelenti, hogy az ENSZ fedezéke mögött az amerikai monopóliumók to­vább folytatják mesterkedései­ket, amelyeknek célja nyugat- európai versenytársaik kiszo­rítása ebból a természeti kin­csekben igen gazdag országból. A gyarmatosítók marakod­nak egymás közt Kongó kin­cseiért, de mikor azt érzik, hogy a talaj kezd kicsúszni a lábuk alól, sietve az ENSZ zászlaja mögé bújnak. Ham. marskjöld volt ENSZ-főtitkár annakidején még arra hivatko­zott, hogy az ENSZ alapok­mánya tiltja a világszervezet beavatkozását az álamok bel- ügyeibe, és az amerikai kül­ügyminisztérium helyeslőén vállonveregette. Most viszont száznyolcvan fokos fordulat történik, az amerikai külügy­minisztérium épp az ellenke­zőjét ajánlja: az ENSZ avat­kozzék be Kongó belügyeibe, az ENSZ váljék Kongó csend­őrségévé. A gyarmatosítók tudják — írja a továbbiakban Zsukov—, hogy nincs semmiféle törvé­nyes alapjuk kongói gyámko­dásuk fenntartására. Ezért isi­mét provokációhoz folyamod­nak. Ezekkel akarnak ürügyet teremteni ahhoz, hogy az ENSZ fegyveres erői Kongó­ban maradjanak. Elisabethvil- le-fcől egyre gyakrabban ér­keznek jelentések a központi kormány odaküldött csapatai és Csőmbe csendőreinek össze­tűzéseiről. Emögött az a tö­rekvés húzódik meg hogy va­lamiképpen igazolják, miért lenne szükséges a kongói ka­tonai alakulatokat az ENSZ parancsnoksága alá rendelni. A szemleíró befejezésül sür­geti: itt az ideje, hogy Kongó népe tényleg élhessen kivívott függetlenségével, megszűnjék minden külső beavatkozás Kongó belügyeibe. Ennek biz­tosítása az ENSZ igazi köte­lessége. (MTI) Jemen békében Itíván élni szomszédaival Bunche jemeni látogatásáról Aden (Reuter, AP). Dr. Ralph Bunche, az ENSZ főtitkárhelyettese, aki a na­plókban Jemenben járt, hogy a főtitkár megbízásából a hely­színen vizsgálja meg a kiala­kult helyzetet, az adeni kor­mányzósági palotában sajtó- érteke2ÍIetet tartott. A többi között kijelentette, hogy Szá­lai jemeni köztársasági elnök­kel folytatott megbeszélései meggyőzték őt arról: Jemen Az »iraki forradalom nem­zeti tanácsa« hétfőn Bagdad­ban közleményt tett közzé, amelyben vázolja a kurd kér­dés megoldásának fő vonásait. A közlemény utal a kurd tör­zsek vezetőinek ama kijelen­téseire, hogy a kérdést csak úgy lehet véglegesen megolda­ni, ha elismerik a kurd terü­letek autonómiáját, biztosítják a kurdok részesedését az or­szág olajkincseiben és fejlesz­tik a kurd föld gazdaságát és kultúráját. A közlemény bejelenti, hogy Fuad Aref államminiszter és békében kíván élni szomszé­daival. Ezt egyébként Szalal határozottan ki is jelentette. Bunche nem említette ugyan a közelmúltban lezajlott an­gol agresszió tényét, hangsú­lyozta azonban, hogy »az ENSZ adott esetben megvédi tagállamait minden külföldi agressziótól«. Bunche kedden Adenből Kairóba utazott, ahol találkoz­ni fog Nasszer elnökkel. (MTI) Bab Ali földművelésügyi mi­niszter Szulejmanba, a kurd területek fővárosába utazott, hogy ott Barzanival, a felkelők vezetőjével tanácskozzék. Elutazása előtt Fuad Aref hangoztatta: »Minőikét fél jó­indulatot tanúsít. Mi a kérdés békés megoldására törek­szünk.« Külföldi sajtóértesülések sze­rint Barzani és a kurd felke­lők vezetői elégedetlenségüket fejezték ki a tárgyalások el­húzódása miatt és a kurd nem­zetiség érdékeinek azonnali el­ismerését követelték. (MTI) Dean, Nagy-Britcnnia ENSZ- képviselője a Biztonsági Ta­nács elnökéhez intézett leve­lében visszautasította azt a jemeni panaszt, hogy Anglia agressziót követett el Jemen ellen. Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök meghívásá­ra Lopez Mateos, a Mexikói Egyesült Államok elnöke és felesége március 19-től április 1-ig hivatalos látogatásra Ju­goszláviába utazik. Mateos az első amerikai államfő, aki hi­vatalosan Jugoszláviába láto­gat. Autóbuszkatasztrófa. Egy ápolónővéreket szállító kirán­dulóbusz zuhant az East Ri- verbe. A vízben azonnal el­merülő autóbuszból csupán négyen tudtak kimenekülni. Hét nővér feltételezhetően éle­tét vesztette. A Szovjetunió SO 000 000 ru­bel összegű hitelt bocsát Gha­na rendelkezésére. Ebből az összegből fedezik ama létesít­ményék építési költségeit, amelyeket korábbi szovjet— ghanai egyezmények írnak elő. Munkásellenes amerikai bírósági döntés Folytatódnak a tárgyalások az iraki kormány képviselői és a kurd vezetők között Beirut (TASZSZ). New York (TASZSZ). öt amerikai vasutas szak- szervezet azzal a kéréssel for­dult a közelmúltban az Egye­sült Államok legfelső bírósá­gához, akadályozza meg, hogy a vasúttársaságok a vasutak munkájának »radikális meg­változtatása« ürügyén, amit az elkövetkező öt év leforgása alatt szándékoznak végrehajta­ni, élbe» 'ssanak 40 000 mun­kást és alkalmazottat. A legfelső bíróság most ho­zott döntése elutasítja a szak­szervezetek kérését A bírósá­gi döntés értelmében a vasút­társaságoknak joguk van bár­milyen változtatást eszközölni a vasúti munkában, s ennek alapján tömegesen elbocsáta­niuk a munkásokat és alkal­mazottakat. Mint ismeretes, a szakszervezetek kijelentették, országos sztrájkot hirdetnek meg, amennyiben a társaságok bevezetik az új munkarendet és hozzákezdenek a tömeges elbocsátásokhoz. A fennálló törvények értelmében viszont Kennedy elnöknek »rendkívü­li egyeztető bizottság« kineve­zésével módjában áll hatvan nappal elodázni a sztrájk tényleges megindulásai. #fcTU Március 5-étn Mexikóba uta­zott J. Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök. A két ország között kormányfői szinten ez az első hivatalos látogatás, amelyet Mateos elnök viszo­noz, amikor mexikói kor­mányküldöttség élén a közel­jövőben Európába érkezik. Raul Castro, a kubai fegy­veres erők minisztere Havan­nában kijelentette, hogy Ku­bában nincsenek támadó jel­legű fegyverek. A szigetor­száginak semmi szüksége sincs ilyen fegyverekre, mivel Ku­bának megfelelő védelmi rendszere van. IRáHY a MMMUWISIfl KiUiiSflZOIISát 1°. f Anyagi ösztönzés nemzetközi méretekben A NEMZETKÖZI GAZDASÁGI EGYÜTT­MŰKÖDÉS új módon vetődik fel napjaink­ban. Ma már nem egyszerűen az a feladat, hogy a szocialista országok meglevő árulistái­kat egyeztessék, s kereskedelmi szerződések­ben rögzítsék, ki mit tud vásárolni, illetve el­adni a másiknak. Arról van szó, hogy jól meg­ismerve egymás lehetőségeit, megváltoztassuk az »árulistáikat«, a termelés nemzeti szerkeze­tét, hogy minden ország a szocialista világ- gazdaság szerves részeként korszerűbben, gaz­daságosabban termeljen. A KGST-országofc gazdasági kapcsolatainak szorosabbra fűzése számos elméleti és gyakorlati közgazdasági kérdés megoldását sürgeti. így például a fő statisztikai mutatók egységes rendszerének és számítási módszerének megteremtését, a tag­államok közötti sokoldalú pénzügyi elszámo­lások továbbfejlesztését, a szocialista országok közös bankjának létrehozását stb. A sokoldalú, bonyolult elméleti és gyakor­lati kérdések közül — ha csak vázlatosan is — vizsgáljunk meg közelebbről egyet, nevezete­sen azt, hogy milyen áron kerüljenek forga­lomba a KGST-országok nemzeti termékei a szocialista világpiacon. A jelenlegi gyakorlat szerint a nemzetközi árucsere elszámolásra a tőkés világpiacon kialakult árak szolgálnak. (Szó sincs tehát arról, amiről az 1956-os el­lenforradalmi propaganda előszeretettel be­szólt, hogy ezeket az árakat egyik vagy másik ország önkényesen diktálja. A tőkés világ­piaci ár objektív alap a külkereskedelemben.) A kapitalista viszonyokat tükröző árakat ter­mészetesen csak bizonyos módosításokkal használhatják fel a tervgazdálkodást folytató szocialista országok. Közismert dolog, hogy a tőüoés világpiaci árak érzékeny barométer módjára reagálnak a nemzetközi politikai és gazdaságii élet változásaira. A szocialista terv- gazdálkodás a belkereskedelmi forgalomhoz hasonlóan a külkereskedelemben is megköve­teli a stabil árakat. Ezért a szocialista világ­piacon alkalmazott árak — kiküszöbölve a tőkés piac anarchista konjunkturális ingado­zásait — hosszabb időszak átlagárai. Jelenleg a tőkés világpiacon az 1957. évi átlagárak van­nak érvényben. A KGST végrehajtó bizottsá­ga 1962 novemberében úgy határozott, hegy ezeket felül kell vizsgálni, és közgazdaságilag indokolt esetben a tőkés világpiacon 1957— 1961 között fennálló átlagárak alapján kéül korrigálni. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK GAZDA­SÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉSE az egységes terv szerinti kommunista világgazdaság kialakulá­sának irányába fejlődik. Szükséges, hogy az árak is megfeleljenek a gazdasági együttmű­ködés új, fejlettebb formáinak. Ez pedig megköveteli, hogy ne csak egyes vonatkozá­saiban, hanem elvi alapon szakítsunk a tőkés világpiaci árakkal. A feladat újszerű és köz­gazdaságilag bonyolult része itt kezdődik. A szocialista országok külkereskedelmében olyan új, saját árrendszerre van szükség, amely megteremti az anyagi érdekeltséget a nemzet­közi kapcsolatok tervszerű fejlesztésében. A termelőerőket és a fogyasztókat egyaránt arra kell serkentenie, hogy elősegítsék a szükségle­tek lehető legteljesebb kielégítését, az anyag­gal ém a munkával való takarékosságot, a ter­melékenység növelését — a szocialista világ- gazdaság gyors fejlődését. Vagyis ahogy az országos tervet sem elég csupán vállalatokra lebontani, hanem gondoskodni kell a sokolda­lú anyagi érdekeltségről,’ úgy a nemzetközi ár­képzésnek tudatosan és tudományos megala­pozottsággal segítenie kell minden ország messzemenő anyagi érdekeltségét a nemzetkö­zi munkamegosztásból reá háruló feladatok teljesítésében. Közismert tény például, hogy az utóbbi években a szocialista országok feldolgozó ipa­ra általában gyorsabban fejlődött, mint a ki­termelő és nyersanyaggyártó ipar. Ezért több anyagiban feszültség mutatkozik a szocialista világpiacon. Nyilvánvalóan olyan, ösztönző árakra van szükség, amelyek elősegítik min­den országban — de elsősorban azokban, ahol erre a legkedvezőbbek a feltételek — e hiány­cikkek termelésének növelését. (A tőkés vi­lágpiaci árak erre már csak azért sem alkal­masak, mert a vezető ipari országok és a gazdaságilag gyengén fejlettek között egyen­lőtlen a csere. A nagy tőkés monopóliumok értékük alatti áron vásárolják a nyersanyago­kat a gazdaságilag elmaradott országoktól.) Egyik szocialista ország sem várhatja el a másiktól, hogy például önzetlenül egy baráti állam szükségletére fejlessze a nagy beruhá­zásokat igénylő kitermelő iparát. A megoldás módja (a közös beruházások fejlesztése mel­lett) olyan ösztönző árak kialakítása, amelyek a természeti kincsekben gazdag országot ér­dekeltté teszik e befektetésekben, a kitermelő ipar fejlesztésében. HAZÁNK KÜLÖNÖSEN KRDEKELT az ilyen ösztönző árak kialakításában, hiszen sok nyersanyagban, energiahordozóban behozatal­ra szorul. Látszólag, igaz, úgy tetszik, hogy akkor járunk' jól, ha ezeknek az anyagoknak az árai alacsonyak. Ez azonban szűklátókörű »kupecszemlélet«, és egyáltalán nem célrave­zető. Országunknak az is megéri, ha a nyers­anyagokért a jelenlegi importáraknál többet fizet, meri így legalább be tudja szerezni őket külföldi-ól, s nem kerül olyan kényszerhelyzet­be, hogy igen gazdaságtalan, nagy beruházá­sokra kényszerüljön, s a világszintű önkölt­ség sokszorosáért termeljen bizonyos nyers­anyagokat. (Nálunk nagy mélységről .kell^ ki­termelni a szenet, holott másutt enné! jobb minőségű szén és vastagabb szénréteg külfej­téssel vagy kis mélységben kibányászható.) Az ilyen ösztönző nyersanyagárak hazánkat is jobban érdekeltté teszik az értékes bauxit- készletek hasznosításában, . az alumíniurippar fejlesztésében. Hasonló ösztönző áraikra van szükség olyan speciális anyagok, alkatrészek és más termé­kek gyártásában is, amelyekből ma még a szocialista tábor nyugati importra szorul. Így a helyes árképzés segítheti a szocialista orszá­gok gazdasági függetlenségének megszilárdí­tását. Az olyan termékeknél viszont, ame­lyekből fölöslegek mutatkoznak a szocialista világpiacon, s ezek a tőkés piacon sem érté­kesíthetők gazdaságosan, az áraknak ösztönöz­niük kell — természetesen ellenkező előjellel — az indokolatlan párhuzamos kapacitások megszüntetésére. A szocialista világpiac saját árbézisanak kialakításához sok bonyolult elméleti és gya­korlati feladat megoldása szükséges. A tőkés világpiaci árak a konkurrenciaharc hatására spontán alakulnak ki. A szocialista világpiac értékviszonyai — ezeket ma még nem ismer­jük — nem alakulhatnak így ki, csakis tuda­tos, tervszerű munka eredményeként. A szo­cialista országok sok közgazdásza együttesen összefogva dolgozik az említett problémák megoldásán. A KGST-országok szakemberei márciusban megbeszélést tartanak a szocia. lista világpiac árkérdéseiről Moszkvában. Az értekezlet vitaanyagának előkészítésében ma­gyar közgazdátok is közreműködnek. SOK VITÁK ÉS MUNKÁRA LESZ MEG SZÜKSÉG, ami a szocialista világpiac . át­térhet saját árrendszerének alkalmazására. Addig is a legfontosabb elveket a lehetőségek­hez képest a tőkés világpiaci árak korrigá-a- sánál figyelembe veszik, hogy az árrendszei a maga sajátos eszközeivel segítse a szocialis­ta országok tervszerű szakosításának és muir kakooperációjónak fejlődését. Kovács József Nemzetközi horgászverseny Spanyolországban Franco: — Jő lenne mind a kei csalétket lenyelni! (Endrődi István rajzai Halálos ítéletek De Gaulle merénylőinek bűnpetében Párizs (AFP, Reuter, DPA). A párizsi katonai bíróság hétfőn est© hirdetett ítéle.et a De Gaulle elnök ellen mait év augusztus 22-én megkísérelt merénylet szer- I vezőlnek és végrehajtóinak bűn- I percben. ! A katonai bíróság Jean Marie Bastien-Tliiry volt rlczredest, Alain Bougrcnet de la Tocnaye volt hadnagyot és Jacques Prcvost volt ejtőernyőst halálra ítélte. Ugyancsak halálra ítélte a bíróság a szökésben levő Georges Watirit, Serge Bernier-t és a magyar szár- | mazású Marton Lajos volt idegen- légióst. Gerard Buisinest élet­fogytiglani kén ; szermunkára ítél­ték. Két vádlottat 15 évi kényszer­munkára, egy vádlottat 7 évi kényszermunkára ítéltek. Varga László magyar disszidenst 10 évi kényszermunkával sújtott/^ A bíróság egy vádlottat háromévi börtönre ítélt. Két vádlottá távol­létében ítélt életfogytiglani kény­szermunkára a katonai bíróság. A katonai bíróság ítélete jogerős. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents