Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-03 / 52. szám

Az érem másik oldala AZ - MSZMP MEGVÉI BIZOTTSÁGA E.S A MEGYEI TANACS LAPJA OTTHONA A KULTÚRÁNAK, OTTHONA A FALUNAK Három éve még se villanya, se művelődési háza nem volt SzöHőskislaknak. Amikor sa­ját erejükből, a falu apraja- nagyjáinak keze munkájával oda varázsoltak a bogiári út mellé egy szemrevaló épületet (ahol otthonit adnak cs jó gaz­dái a kultúrának), sokat vál­tozott, érdeklődőbb lett a falu. Lakói büszkék a művelődési otthonra, és nem kerülik el, ha valamilyen esemény történik falai között Zsúfolt ház előtt vetítenek játékfilmet hetente kétszer, s nem kisebb az ér­deklődés a Csiky Gergely Szín­ház előadásai iránt sem. Elő­fordult, hogy a színház autóbu­szának defektje miatt több órás késéssel kezdődött meg a fél nyolcra hirdetett előadás. A kétszáz főnyi közönség azon­ban nem mozdult a helyéről, türelmesen várakozott Maguknak építették a műve­lődési házat Terveiről tud, megvalósításukban részt akar venni mindenki a faluban. Be­szélnek róla, s maguk is ter­vezgetnek: hogyan lehetne még csinosabb ez a ház? Mint az újháziasok két. kezükkel épí­tett hajlékukat, úgy díszítik, gyarapítják hol egy függönnyel, hol egy virággal, hol egy új bútordarabbal Központja a művelődésnek Bár a lakosságnak több mint fele nem a faluban, hanem a Balatonboglári Állami Gazda­ságban, városi üzemekben, bá­nyákban dolgozik, az emberek bekapcsolódnak a művelődés egyéb ágazataiba is. Most első alkalommal indult meg a dol­gozók esti iskolája. Harminc­nyolcán jelentkeztek az ősszel az általános iskola hatodik-he­tedik osztályába, s számuk ma is ugyanennyi. Érdeklődnek a rendezvények iránt is, szívesen meghallgatják a közismereti vagy mezőgazdasági témájú is­meretterjesztő előadásokat. A falu szívében levő műve­lődési otthon központja lett a kulturális életnek. Hétfő kivé­telével a hétnek egyeben nap­ja sincs, amikor a délutáni-esti órákat ki ne használnák. Ked­den és pénteken a népitánc- és a színjátszó szakkör próbál es­te hét órától tízig. Szerdán és szombaton délután könyvtári kölcsönzés folyik, utána a te­levíziónézőké a helyiség; csü­törtökön a nőtanács kézimun­ka szakkörét a KISZ politikai foglalkozása követi. Vasárnap délelőtt gyermekfoglalkozást, délután pedig három órától es­te tízig klubdélutánt tartanak. Élénk klubélet Zakár Antal pedagógus má­sodik éve foglalkozik a fiatal­sággal. Tavaly kötetlen szóra­kozás töltötte ki a klubdélutá­nokat. A fiatalok jól érezték magukat, még Szöllőegyörökből is átjártak a kislaki művelődé­si házba. Most januártól kötött foglalkozásokat is tarts nak. 'Legutóbb az »illik, nem illik« témakörben folytattak színes, hangulatos beszélgetést. Előtte táncoltak, majd a társasjáték és a beszélgetés után ismét .ánc következett A foglalkozások népszerűsé­ge nem csökkent. Sőt időseb­bek, családos emberek is be­kapcsolódnak a fiatalok szóra­kozásába, s a klubszoba egyre kisebbnek bizonyul. Mit lehetne még tenni? Sók jelenség bizonyítja a község egészséges szemléletét, lakóinak művelődési szándé­kát Egy valamiben mégis többre futná erejükből, akara­tukból A művészeti mozga­lom kedvelői általában a ti­zenöt-húsz éves fiatalok. Elő­fordul, hogy egy-egy színda­rab szereposztásakor érettebb, tapasztaltabb egyéniség kellene egyik-másik figura alakításá­hoz. Azonban ezt a szerepet is valamelyik fiatalra kell bízni. Sajnos, a régi szokások jég­páncélját még nem sikerült át­törni. Nem tartják házasem­berhez vagy fiatalasszonyhoz méltónak színpadon játszani. Pedig ha egyszer valaki sutba vetné ezt az ósdi felfogást, so­kat segíthetne. Akkor mások sem tartózkodnának, és vala­hány műsoros előadás színvo­nalasabb, a falu kulturális élete izedig gazdagabb lehetne. A hétszáznyolcvan lelkes fa­luban mindössze százharminc- nyolc tsz-tag éL Valószínű, hogy a mostani 47,53 forintos munkaegység többeket vissza­térésire ösztönöz majd. Ez ter­mészetesen függ a helyi műve­lődési lehetőségektől is. Adód­nak még gondok a tsz-ben, de bizakodó a közhangulat. He­lyes lenne, ha a tsz szociális­kulturális alapját célszerűbben, tervszerűbben használnák fel Például segíthetné a tsz a he­lyi könyvtár állományának, bútorzatának gyarapítását A könyvbarátmozgalom megindí­tásával, támogatásával növe­kedhetne az olvasók száma, s könyvankétok, bálok, tombo­lák, író-olvasó találkozók ren­dezésével még változatosabb lehetne a falu kulturális élete. WaUingcr Endre Készülődés a KI mit tud? vetélkedőre. A balatonboglári Vlkár Béla Művelődést Ház Boglárka együttese tiroU táncot, próbát, HA RITKÁBBAN IS, DE ELŐFORDUL, hogy a panasz­ra viszooitpanasz érkezik. A megbírált szerv, intézmény, vállalat elismeri ugyan, hogy a levélírónak igaza van részben vaov teljesen —. ám elmondja a maga jogos kifo­gásait, észrevételeit is. Lássunk talán egy példát. Németh István kanosvári ol­vasónk elpanaszolta, hogy a Szövetkezetek Megyei Értéke­sítő Központjának kaposvári kirendeltségén durván beszél­nek a dolgozóikkal. Koltai De­zső, a Hung&ró'Yuct Külke­reskedelmi Vállalat átvevője és Magyar József raktáros nyomdafestéket nem tűrő sza­vakat vagdos az ott dolgozó asszonyok fejéhez. Olvasónk jogosan emelt szót a durva hang ellen, he­lyesen állapította meg, hogy szépen is meg lehet magya­rázni mindent A Szövetkeze­tek Megyei Értékesítő Köz­pontja igazat is adott Németh Istvánnak. Koltai Dezsőt és Magyar Józsefet figyelmeztet­ték, hogy a jövőben megjelelő hangon beszéljenek a dolgo­zókkal. A MÉK amellett, hogy elis­merte a panasz jogosságát, megmutatta az érem másik ol­dalát is. A kaposvári kiren­deltségen dolgozó hatvan al­kalmi munkás nagyon sok al­mát megevett csomagolás köz­ben. Koltai Dezső először szé­pen kérte a ■brigád1 agokat, hagy ne egyék meg az ex­portra menő gyümölcsöt, sza­vai azonban süket fülekre ta­láltak, így kénytelen volt eré­lyesebb hangot használni. Ma­gyar József raktáros is azért jött ki a béketűrésből, mert az alkalmi munkások — min­den tilalom, kérés ellenére — megettek 20 kiló mandula- és 20 kiló mogyoróbelet. Annyira rákaptak a krumplisütésre, hogy 30—40 kilót elfogyasz­tottak naponta. A MÁSIK OLDALRÓL SZEMLÉLVE azonnal megvál­tozik a kép: a panaszkodók sokkal inkább elmarasztalha­tok, mint a megbíráltak. Sú­lyosan vétettek a munkafe­gyelem ellen, rendszeresen dézsmálták a kaposvári ki- rendeltségen raktározott árut. Németh István szerint szépen is meg lehet mondani min­dent. Igen, de meg is kell ér­teni! Vagy itt van a hetesá uta­sok panasza. A község lakód azért emelték föl szavukat, mert a föMművesszövetkezeti italbolt vezetője nem engedte megmelegedni őket. Arra hi­vatkozott, hogy szabadnapos. A Szövetkezetek Kaposvári Jársi Központja a hideg időre val ó telein tettel megkérte a vezetőt, hogy csak akkor zár­ja be az italboltot, amikor el­mentek a buszok. De miért Itt akarnak várakozni az uta­sok, hiszen a bolttal szemben korszerű, megfelelő nagyságú buszváró van? A levél küldő­je így ír erről: »...sem ab­lak, sem megfelelő ajtó nincs a várón. Hogy kinek a hibájá­ból, arról most nem írunk!« Pedig érdemes beszélni róla, hiszen ez adott okot a vi- szontpanaszkodásra. A község lakói nem becsülték meg a buszvárót, nem vigyáztak rá eléfigé. Némely felelőtlen, ga­rázda, nemtörődöm emberek annyira tönkretették, hogy eb­ben a hidegben nem lehet ben­ne ácsorogmi. Az ablakokat kitörték, a kilincset leverték, a villanykancsolót, égőt elvit­ték, a vezetékeket letérték! TÖBB KAPOSVÁRI OLVA­SÓNK szóvá tette, hogy rosz- szak a nyilvános távbeszélő- készülékek. Ha valakinek sür­gősen orvost kell hívnia, egyik fülkéből sem tud telefonálni. A panasz jogos, sok borsot törnek a süket készülékek az emberek orra alá. De hall­gassuk csak meg a Pécsi Pos­taigazgatóság viszontpanaszát. j Hiába minden igyekezet, min­den karbantartás, javítás, az! emberek nem vigyáznak a készülékekre. Különféle ér-; mékkel, külföldi pénzekkel; próbálják működésbe hozni. A! Pécsi Postaigazgatóság tízpfe-! nigestől ötbandsig, 1926-ban j vert tízfülérestől csorba húsz-; filléresekig mindenfelét talált; az automaták perselyében.! Akik ilyen érmékkel rongál­ják a távbeszélőt, nem gondol-; nak arra, hogy más is szeret-; ne még telefonálni. Sajnos,! ennél megdöbbentőbb eset is előfordul: leszerelik a mikro-; font, a hallgatót, elviszik aké-; »beszélőt, megrongálják a; készüléket. Érdemes dlgondolkozni azon.! hogy egyes felelőtlen emberek; miatt kénytelenek panaszkod­ni a telefonálni szándékozók, a buszra várakozó utasok. Ha mindenki jobban vigyázna a telefonokra, a váróhelyiségek­re, goirdja volna arra, hogy a fülön csípett rongálót fele­lősségre vonják, kevesebbszer kellene ilyen ügyekben pana­szos levelet írni. A másik oldalról néha más képet mutat ugyanaz a pa-! nasz. Hja, az éremnek két ol­dala van! Lajos Géza Coiidsilsna! vszeüe az aulát — javiló-nevsíő munkára Hérák Szeptemberben beszámol­tunk róla, hogy Vadepusztánál Hrankai János nagyatád-kis- erdői lakos a Lábodi Állami Gazdaság személygépkocsijá­val gondatlan vezetés miatt Delefutott a megyei tanács egyik személygépkocsijába, és 10 000 forint kárt okozott. A Kaposvári Járásbíróság Hran- kait hathónapi javító-neve1 ő munkára ítélte tízszázalékos öórcsökikentéseéL (4; mint a magyar. Egy-egy foga­dás a pohár bor vagy pezsgő után már be is fejeződik. Már búcsúzkodtunk, amikor a kórus rázendített a Marseil- laise-re. Kéz a kézben együtt énekeltük. Ök franciául, mi magyarul. Gondolataink azon. ban megegyeztek. A másik epizód színhelye a Riviéra csodaszép városa: Mon- te-Carlo. Gépkocsivezetőnk lassan hajt, hogy minél többet lássunk. Sem időnk, sem le­hetőségünk nem volt arra, hogy megálljunk. Ezt egy kis­sé fájlaltuk, mégis hálásak voltunk gépkocsivezetőnknek, mert tudtuk, hogy a legszíve­sebben valamelyik előkelő ho­telban vendégelné meg a tár­saságot. René vitt bennünket végig Franciaországon, nem­egyszer szabad idejét is felál­dozta, hogy kedvünkben jár­jon. Hol szebb útvonalat vá­lasztott, hol a tengerpartra vitt bennünket programon, kí­vül. Ahogy megyünk a pálmafák­kal szegélyezett főúton, a kár­tyakaszinók között, az egyik fiú határozottan előreszól: »Álljunk meg!« Francia barátaink kézzel- lábbal magyarázzák, hogy itt nem lehet megállni autóbusz- szak Aki itt megáll, annak luxuskocsija van, s téli a zse be. Barátunk erre keserűen ki­fakadt: »Hát nem disznóság, itt járók a kártyakaszinóm előtt, s nem nézhetem meg be­lüli „ Mindenki kacag. A fiú folytatja: »Tudjátok, őseim melédeintwctek voltak s bárok. hercegek birtokain. Gazdáik itt verték el a pénzüket Le­het, hogy éppen ebben a kaszi­nóban van néhány téglányi jussom.« Ezen aztán már senki sem nevetett Közös nyelven a békéről! Sok emberrel találkoztunk, sok emberrel beszélgettünk kü­lönböző kérdésekről. Egyben és másban eltérő véleményen vol­tunk, ha azonban a béke ügye került szóba, mindjárt megta­láltuk a közös nyelvet. A béke és a háború kérdése ugyanúgy foglalkoztatja őket, mint ben­nünket. S ez érthető is. A sok beszélgetésből hadd idézzek most hármat Egy munkás, aki az öltöző­ben keresett föl bennünket, így vélekedett: — Kormányunk sok mindent nem úgy tesz, ahogyan a mun­kásak akarják. Mi az algériai háborút sem kívántuk. Sajnál­juk a háborús célokra elfecsé­relt milliókat. Nyugodtan mondják el odahaza, hogy a francia munkások nem akar­nak háborút. Gyűlölik és meg­vetik azokat, akik rettegésben tartják a világot, akik a barát- kozás helyett a fegyvert vá­lasztják. Egy polgármester: — A *dr «»V» id Szívből és őszintén kívánjuk, hogy mind gyakrabban láthas­suk népük gazdag folklórját A személyes kapcsolatok erő. sítik a népek barátságát Egy katolikus pap: — Aki a békét akarja, aki a békéért küzd, az Isten akara­tát teljesíti, bármilyen vallá­sé, bármiben hisz is. Magasz­tos és felemelő, ha a művészet és a folklór e nemes célt szol­gálja. Matyóbabát vegyenek! Kéz a kézben Szép emléket hoztunk haza Landivisdau-ból. A háromezer lakosú kisvárosnak nyolcszáz személyes színháza van. Szál­lodájában azonban nem fér­tünk el, magánházaknál szál­lásoltak el bennünket Az egész estét betöltő műsor előtt a város polgármestere fo­gadást adott tiszteletünkre. Az előadás után a város kórusa fo­gadta a magyar vendégeket. Hamar összebarátkoztunk a kedves emberekkel. Felváltva énekeltünk egymás tiszteleté­re (persze ők messze felülmúl­tak bennünket). A francia bo­rok, konyakok és egyéb külön­legességek csak fokozták a hangulatot. Vendéglátóink egy cseppet sem fukarkodtak. Egyébként a francia vendégiá. tán korántsem olyan bőkezű, Két hete vagyunk úton. Egy­re gyakrabban gondolunk szü­lőföldünkre. Ekkor kapjuk a meghívást a Francia—Magyar Baráti Társaság confolens-i magyar kiállítására. A ma. tyóbabák, a halasi csipkék, a budapesti, a balatoni látképek szinte felvillanyoznak bennün­ket. Ugyan vendégek vagyunk, de azért egy kicsit vendéglá­tóknak is érezzük magunkat. Hiszen ez a kiállítás egy csepp a szülőhazából. Figyeljük, ho­gyan vélekednek az emberek. Hát úgy, hogy megveszik a ha­lasi csipkét, a matyó babát és a többi ajándéktárgyat. Ügy fest tehát, hogy nincs rossz véleményük. Francia kísérőnk, Jean büszkélkedve mutatja Katona Bánk bánját. Édes­anyja a halasi csipkegamitúrát Fiataljaink nyugodt lélkiis- merettel és egy kis büszke­séggel ajánlják a kiállítás tár­gyait a látogatóiknak. Tudják, hogy tanácsukért nem érheti őket szemrehányás. (Folytatjuk) Sxollár György Ez is világrekord? Tizenhét lakestonei (Ang­lia) aranyifjú megdöntötte egy eléggé szokatlan nyuga­ti »sportág« világrekordját. A vállalkozó szellemű fiatal­embereknek sikerült belebúj­niuk egy meglehetősen kis méretű szemctládába. A régi rekordot amerikai kollégáik tartották, tizenöten préselték be magukat egy telefonfül­kébe. ... George Pompidou francia miniszterelnök válaszolta egy újságíró kérdésére: — Három dolog tehet tönkre egy karriert. A sze­rencse áték, a nők és a szak­értőktől kért tanács. Charley River amerikai komikus mondta a televízió­ról: — A televízió a felnőttek cuclija. ® * * Egy zürichi napilap kör­kérdést intézett olvasóihoz. Aziránt érdeklődött — első­sorban a nőknél —, hogy mi­kor kezd öregedni egy férfi és mikor egy nő. Egy hetvennégy éves asz- szony Így válaszolt: — A férfi abban a pilla­natban kezd öregedni, ami­kor barátai és barátnői meg­állapítják, hogy igen fiatalos külsejű. Egy huszonöt éves asszony válasza: — Á nők az esküvő más­napján kezdik meg az örege­dést, a férfiak két héttel a la­kodalom elmúltával. * * * A milliomos így szól az építészhez: — A villát övező parkban építsen három úszómeden­cét. Az egyik meleg vizű, a másik hideg vizű legyen, a harmadikban pedig egyálta­lán ne legyen víz. — S minek lesz a harma­dik? — Barátaim közül néhá- nyan nem tudnak úszni. * ¥ Maria Meerken New- York-i asszony nyerte el egy nagy önkiszolgüó üzlet pá­lyázatának első díját. A ju­talom: fél órán át annyi árut vihet ki a boltból, amennyit csak elbír. Az igazgatóság engedőmé­vel tizenöt éves fia is se­gédkezhetett. Ketten har­minc perc alatt egymillió- százezer dollár értékű árut cipeltek ki a boltból. Az üz­let vezetője csak akkor szó't rájuk, amikor a pénztárszek­rényt is a hátukra vették. Eltalálta? Vizsgáznak a növényter­melők. A Díkonirt gyomirtó szer hatásáról faggatja az egyik brigádvezetőt a vizs­gáztató. Ám a helyes válasz csak nem akar megszületni. — Hát miben hálnak meg olyan gyakran manapság az emberek? Milyen betegség az? — próbálja rávezetni a felelőt a válaszra. — Influenza, kérem — mondja az rögtön diadalma­san. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a So:vr?y megyeő Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kanosvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NEF® LAP LAPKIADÓ VM.ULAT IGAZGATÓ * \. Beküldött kézira -ii őrzün& meg, és nem a t vissza* Terjeszti: a Magyar Posta. Elő« fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézhesítőknéi. Előfizetési díj egy hónapra 11 Index: 250R7. Készült a Somogy megyei Nyomda® ipari Vállalat kaposvári üzemébe«® Kaposvár, Latinka 8. «. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents