Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-26 / 71. szám

Kedd, 1963. március 26.

3

SOMOGYI Vf.Pf.AP

rDo ktű if rf)hta (mell

\7astag szemüveget hord,

“ és van a nézésében valami megfoghatatlanul rejtélyes. Szeme néha huncutul csillog, néha viszont komoly és méltóságteljes, mint ahogyan egy megértő, jó nagyapóhoz illik. Tudom, nem szereti, ha öreg embernek nevezik, alá is huzigálta egy jó néhány évvel ezelőtt megjelent újságcikkben a korára utaló megjegyzéseket.

Mert valóban, a test megöregedhet, de a lélek fiatal marad. S a szív is — a sok-sok cigaretta meg kávé ellenére is.

Dr. Horváth István, a textil- művek üzemi orvosa betöltötte hatvanadik életévét. S a háta mögött hagyott hatvan esztendő szép volt meg nem is, ahogyan egy emberi életben váltogatják egymást az események, volt sok gond és baj is, de öröm is akadt jócskán.

És volt valami, ami vörös fonalként húzódott végig életén: egy cél, egy elv: embernek lenni mindig, minden körülmények között.

Ilyen korban, ha számadást csinál az ember eltelt éveiről, és rájön, hogy célját elérte, nagyon szép és jó érzés lehet Jó tudni azt, hogy ma már nemcsak a diagnózis megállapítása az orvos, különösen a falusi orvos feladata, hanem elsősorban a megelőzés, aztán a gyógyítás.

Azért szólok itt falusi orvosról, mert dr. Horváth István életének nagy részét falun töl- rötte. Látta a nyomort, beszívta a cáfolt cselédlakások rossz levegőjét, viaskodni próbált, mint annyi más becsületes társa a métely ellen. De tehetetlennek bizonyult, mert hiába írt föl a tbc-s betegnek étvágycsináló gyógyszert, ha annak még kenyérre valója sem volt. Nem volt hatalom a kezében, hiába süvegelte meg úr és paraszt egyaránt, egyént gyógyított csupán, ha tudott még segíteni, egyes embereket, nem pedig mindenkit, akit kellett volna. Hiába akarta megmenteni a terhes anyát, ha annak napszámba kellett mennie, s a burgonyaföldön hozta világra az újszülöttet.

Tudta a diagnózist, mint annyian, megállapította a pusztító kórt. De gyógyszert nem adhatott, bármennyire akarta is. ^

Tgy múlott el több mint negyven esztendő az Setében, s ma már csak akkor gondol vissza ezekre az évekFREILICHMANN:

re, ha kérdezik róla, vagy régi barát látogatja meg, s föleleveníti az egykori időket.

Ma üzemorvos, egy nagy gyár dolgozóinak egészségéért felel, és dolgozik érte. Ügy fogalmazta meg munkája lényegét, hogy a szocializmus akkor adta a legtöbbet az orvosnak, amikor lehetővé tette, hogy a munkást ne engedje olyan helyen dolgozni, ami az egészségére ártalmas.

Mert mi egy üzemorvos feladata? Sokan legyintenek erre: megnézi, hogy ép-e a szív, a tüdő, a szem, aztán kész, jöhet a következő. Azt már nem tudják, hogy a keresztorsózóoan miért szűnt meg a dolgozók neurózisos és gyomorfájdalmas panasza. Azért, mert az üzemorvosnak feltűnt a betegek nagy száma, vizsgálódni kezdett, és rájött, hogy túlságosan nagy a megterhelés, még enni sincs idejük az embereknek. Tanácskozott, intézkedett, szünetet harcait ki, s az eredmény őt igazolta.

S ott vannak a munkásfelvételek. Sokan nem látják be, hogy elutasításuk mögött egészségük féltése rejlik, hiszen nem mindenki bírja a textilművek klímáját, a gépek monoton zaját, a rázkódást. Sokan nem bírják az álló munkát sem, s talán nem is gondolnak arra, hogy bár még semmi bajuk nincs, de két hónap múlva jelentkezhetnek a tünetek. Az üzemorvosinak erre is gondolnia kell, s ez nem kis felelősség. Ezért kapta a megelőzés az előkelő első helyet az orv« munkájában. Az a cél, hogy úgy gondozzák és kezeljék a dolgozót, hogy ne betegedjék meg.

"C1 hhez persze ismerni kell jól az embereket, nagy élettapasztalatra van szükség és bizalomra.

Dr. Horváth István egyik kellékben sem szenved hiányt. Mert jó dolog, ha nevén szólíthatja az érkező beteget, s az is jó, ha »Pista bácsi, kérem« a válasz. Persze könnyű neki, a falusi élet sok mindenre megtanította, ismeri a vidéki ember észjárását, gondolkodását, s »nemcsak azt nézem, hogy a polgár mint mond, hanem azit is, hogy miért mondja«.

Látja a fejlődést is, látja felcsillanni az újat, s összehasonlítja 1953-at 1963-mal. Érzi annak óriási jelentőségét, hogy a falusi ember megtanult a »mi termelőszöveiikezetünk«-ről bea Polip

szélni, s érzi azt is, hogy jó néhány üzemben dolgozó lány tér majd vissza falujába, a közösbe. Ha nem olvasna újságot rendszeresen, akkor is tudná, hogy hol gyenge még a szövetkezet, mert az üzemi jelentkezési lapok árulkodnak.

A falusi orvos városi doktor lett, de az ember nem változott »Nagyon szerettem falusi orvos lenni, annak is készültem, mégis én voltam Somogybán az első főfoglalkozású üzemi orvos. De ma már lassan oda jutunk, hogy a falusi körorvos munkája is a nagyüzemhez idomul. Ügy kell néznie a lakosságot, hogy mi az, ami ártalmas a közösségre. Más helyzetet teremt a gépesítés, a növényvédő szerek használata, és az iskolák egészségügye is újfajta gondokkal jár«.

• Czemüvege mögül moso- lyog erősen, egészségesen. Büszke lehet hatvan évére. Amikor felesége bort hoz be a szobába és a születésnapra koccintunk, arra gondolok, hogy egy szép emberi élet beteljesedett

* * *

Dr. Horváth Istvánt, a Kaposvári Textilművek üzemi orvosát hatvanadik születésnapja alkalmából az Elnöki Tanács Szocialista Munkáért Érdemérem kitüntetésben részesítette.

Polesz György

miIIVKAPADIG!

AZT MONDTA A TÉLEN az

egyik kaposvári üzem igazgatója, hogy meg fogják érezni a vállalatok a zord időjárás következményeit.

Nem tévedett. A kemény hideg, a hóakadály többféleképpen hátráltatta a munkát. Sok volt a hiányzó, korlátozni kellett az energiafogyasztást, a nagy hideg rontotta a szabadban tárolt áru és anyag minőségét. De a legnagyobb bajt talán az okozta, hogy a vasút a megrendelt anyagot nem tudta kellő időben szállítani, s akadályba ütközött a készáru értékesítése is. A Csurgói Faipari Vállalatnál például február 10-én 90 vagon nyersanyag

hiányzott. A Fonyódi Tőzegüzemben — mivel nem kaplak vagont — hosszabb ideig nem termeltek. Vajmi kevés vigaszt nyújtott a tőzegkitermelőnek, hogy a fagyszabadságra küldött munkások bérüknek csak 80 százalékát kapták ezekben a hetekben.

Szinte nincs egyetlen olyan vállalat sem a megyében, amelynél a rossz idő nem idézett elő lemaradást. Mutatja ezt a statisztika is. Az év első két hónapjában a megye tanácsi vállalatai tí^ százalékkal termeltek kevesebbet a tervezettnél.

A kiesést a második negyedév végéig pótolniuk kell üzemeinknek, hogy teljesíteni tudják idei tervüket, s elősegítsék, hogy a megszabott mérA MÉK siófoki tartősitőüzema»™ húsz vagon káposztát savanyítottak tavaly. A nagy kádakból most szedik ki a káposztát, hogy az fizietekbe szállták.

tőkben emelkedjék az életszínvonal.

A FELADAT NEM KÖNY

NYÜ, de végrehajtható. Persze nem úgy, ahogy az egyik vállalat vezetői elképzelték. Azt mondták, bizonyosak abban, hogy június 31-ig pótolják a kiesést. Amikor megkérdeztük hogyan, azt válaszolták: közölték a dolgozókkal, hány százalékkal maradtak' él a tervtől, és megkérték őket, tegyenek meg mindent, hogy a vállalat megoldja feladatát.

Abban nem kételkedünk, hogy a vállalat dolgozóinak ígérete őszinte volt. Abban azonban igen, hogy erőfeszítésük eredményes lesz. Ilyen általános feladatkijeloiéstől ugyanis nem sokat lehet várni. Ily módon nem tudják meg a részlegek, hogy mit kell tenniük, s nem tudja a munkás sem, hogy mennyivel kell többet termelnie, mint máskor.

AZ A VÁLLALAT JÁR EL HELYESEN, amelyiknél pontosan kidolgozták, melyik részlégnek, melyik munkásnak mennyivel kell többet termelnie ahhoz, hogy utolérje magát az üzem. Csakis az -yen munkától lehet eredményt várni. így kell dolgozni mindenütt. Most az a legfontosabb, hogy rövid időn belül minden vállalatnál összeüljenek a vezetők, a műszakiak;, a számviteli dolgozók, és fölmérjék, hogy milyen kárt okozott a tél, milyen mértékben emelkedett az önköltség, hogyan alakult a termelékenység, sikerült-e megtartani az egybarmad-két- harmad arányt. A mutatók alapján dolgozzák ki üzemrészekre, bontsák le munkapadig a feladatokat.

— Ennél még többet is lehet tenni a siker biztosításáért — mondotta az egyik szakszervezeti bizalmi, amikor a feladatokról beszélgettünk. — Az idén sok felajánlás tanúskodik arról, hogy élénk munkaverseny bontakozott M — folytatta. — Jó lenne, ha a szakszervezeti bizottságok mindent megtennének azért, hogy ez a vetélkedés elősegíthesse, hogy mielőbb pótolják az utóbbi két hónapban bekövetkezett kiesést.

A BIZALMI JAVASLATA HELYES. Hiszen ott, ahol munkapadig lebontják a feladatokat, és a munkások alkotó kezdeményezését odairányítják, ahol a legnagyobb szükség van rá, ott nem lesz kapkodás a második félévben, sőt túl is teljesíthetik a tervet I Szegedi Nándor

Más

nevében ?

Domián László tsz-tag felöl érdeklődtem a niklai Berzsenyi Tsz irodáján. Megtudtam, hogy ilyen nevű tagjuk nincs. Dora* ián László ugyanis bedo’^ozó. Azt is közölték, hogy h- c j.ze- lek vele. ne adjak minden szavára, mert szellemi fogyatékos, szerencsétlen ember. Elmondták róla, hogy szorgalmas, szeret dolgozni, ha valaki megbízza egy feladattal, gyorsan és szívesen elvégzi. Azt is tudomásomra hozták, hogy Domián. László sem írni, sem olvasni nem tud . . .

Ezen meglepődtem, és nem akartam elhinni, hiszen egy olyan levél volt nálam, amit ez az analfabétának mondott ember írt. A levél alján ott a neve szép, kerek betűkkel. Vele szerettem volna beszélni arról, amit a levélben állított, s most kiderül, hogy nem tud írni, tehát nem is írhatta a levelet. S az, ami a levélben volt, kivétel nélkül valótlannak bizonyult. Akiket most márciusban azzal vádolt a levél küldője, hogy rosszul vezetik a tsz-t, megkárosítják a közöst, azokat a vezetőket már rég leváltották tisztségükből. Hogyan lehet az, hogy ő erről még nem szerzett tudomást? És egyáltalán milyen célt akart elérni egy olyan levéllel, amely azonkívül, hoery valótlanságot tartalmaz, ráadásul egy szerencsétlen embert tart maga elé védőpajzsként? Azt, akinek a neve a levél alján szerepel...

Takaros, tisztán tartott hájban lakik Domián László és nővére. A tsz-ről beszélgettem velük, s nem dics- túlságosan, de nem is becsmérelték a közöst. A férfi arról panaszkodott, hogy mostanában kevés a munkája, és örül a kitavaszodásnak, mert több tennivalója lesz. Ebben leli kedvét. Amikor nővérének elmondtam, hogy mi járatban vagyok, először csodálkozva rám nézett, mintha azt kérdezte volna: hát nem ismerem az öccsét, nem látom, hogy milyen szerencsétlen ember? A férfit megkértem, hogy írja le egy papírra a nevét, de lemondóan legyintett: — Nem megy. —* Aztán mégis elkérte a toliamat, és egy döcögős, jobbra-balra dülöngélő d betűt írt a papírra. Ez volt minden, amit le tudott írni: nevének a kezdőbetűjét.. •

Az asszony sírt: —* Nem elég, hogy nekem sok gondom van vele, még akad olyan szívtelen ember, aki kihasználja Laci együgyüségét —» szipogott zsebkendője mögött.

Igen, így történt. A levelet nem Domián László írta, hanem másvalaki. Olyan ember, akinek az volt a szándéka, hogy másokat félrevezessen, hiszen levélbeli állításaival messze elrugaszkodott a valő- ságtóL És megsértett egy családot, olyan sebet ejtett, amj Domiánéknak még sokáig fájni fog. Bár kilétére talán sohasem derül fény, ám akárki is, becsületből és emberségből elégtelenre vizsgázott.

Hemesz Ferenc

csapja

(77)

Esteledett. A lemenő nap sugarai bearanyozták a fák koronáját és a háztetőket. Ilyenkor kevesen járnak az utcán. Főként a dadák tologatják kocsiban a csöppségeket. Maja nem sietett. Gyengéd mosollyal nézegette a kisgyermekek rózsás arcocskáját, tágra nyílt, csodálkozó szemét.

— Maja, Maja! — hallotta hirtelen a nevét, s a következő percben Nagyezsda Sztye- pankovszkaja ölelő karja fogta át. A két barátnő örömmel üdvözölte egymást.

Nagyezsda Alekszandrovna nagyon egyszerűen, de ízlésesen öltözködött Nehéz, sötétbarna selyemruha volt rajta, lábán elegáns cipő. Hullámos haja gondosan fésülve, hosszú fürtökben hullott a vállára. Maja kissé csodálkozva nézte Nagyezsdát, és azon töprengett, mi okozhatta azt a szembetűnő változást.

— Majácska, máért nézel ilyen fürkészően? — kérdezte Nagyezsda. és szeme pajkosan megvillant.

— Valahogy egészen más let- téL

— Bizonyára megöregedtem, ugye? — hunyorított vidáman Nágya,

— Dehogyis. Megfiatalodtál és megszépültél.

— Csak te látod így, Maja! — felelte Nágya. Karomfogta barátnőjét, és együtt indultak tovább.

— De te ugyancsak régen jártál nálam! Megteheti ezt egy igazi barát? — kéi’dezte Maja.

— Természetesen igazad van! — mondta kisvártatva Nagyezsda Alekszandrovna. — Jogosan haragszol De annyi ügyes-bajos dolgom van! Vadja is elég sok időmet igénybe veszi, és ráadásul nagyon ingerlékeny. Nem panaszkodik ugyan, de az egészségével sincsen rendben. Sok a munkám is... bővítették az óvodát, a munkatársak létszáma viszont nem emelkedett;

Maja még egyszer szemügyre vette barátnőjét, és megállapította, hogy otthoni és egyéb gondjai ellenére megfiatalodott, és ügyel a külsejére,

— Igazán mondom. Nágya, az utóbbi időben előnyödre megváltoztál. Ne is ellenkezz! Ez így van! — mondta tiltakozó kézmozdulata láttán. — Szinte újjászülettél, amióta ismét dolgozoL

— Talán inkább azt akarod mondani, meghibbantam, hogy így kibodorrtottam a hajam — tréfálkozott Nagyezsda. — Ne csodálkozz. Szabadulni akarok néha az otthoni gondoktól. Tudod, Maja, újabban arra vágyom, hogy legyen valami saját, valami egyéni az életemben.. > Mitől van ez? Talán öregszem? Amerre csak nézek, pezseg az élet, Minden ember célt lát maga előtt, és boldogságra törekszik. Mi tagadás, szeretném, ha én is boldog lehetnék...

A nagyon tartózkodó és érzelmi kérdésekben mindig aggályoskodó Nagyezsda Alekszandrovna azelőtt képtelen lett volna ilyen őszinte megnyilatkozásra.

— Ne nézz rám olyan furcsán! — ölelte át Maját, majd folytatta: — Megértem, hogy nem kellene erről beszélnem... Bár miért ne tenném; csak veled beszélhetek minderről. S néha úgy szeretnék könnyíteni a szívemen..,

Csak most vették észre, hegy közben eljutottak Maja lakásáig. Maja rábeszélte barátnőjét, hogy vacsorázzanak ] együtt.

Nágyának kényelmes helyet j készített a díványon, ő pedig j az étel melegítéséhez és terí- ] téshez látott.

í j vezetőséget választottak a répáspusztai Első Ötéves Terv ísz-ben

Népes közgyűlés színhelye volt szombaton délelőtt a ré- . páspusztai. kultúrterem. Elő- Már asztalhoz ültek, s Majaf^eg ,a répáspusztai, az an- kötényben, mint vérbeli gazd- ♦ tálmajon es ^ a sonxKi&rpasztai asszony, tálalni kezdte a le-1 üzemegysegekben kuldottgyu- vest, amikor kopogtattak. A t lesen tataroztak, hogy uj ve- lány visszatette a lábast a fő-f bőséget választanak. A tizenzőlapra, és kinyitotta az ajtót.

— Jó estét, Marija Nyikola- jevna! — lépett a szobába Kosztricslkin, majd észrevéve Nagyezsda Alefcszandrovnát, udvariasan meghajolt

— Történt valami? — kérdezte Maja izgatottan. Még köszönni is dlfelejtett,

— Semmi különös — mondta Kosztricsfcin zavartan. — Valóban semmi se történt Csak éppen kollektive megyünk ma az operába, és arra gondoltam, talán mégis rászánja magát. ?,

— Akkor igyekezz, Maja! — állt fel az asztaltól Nagyezsda Alekszandrovna. — Egy-kettőre vacsorázunk, és máris indulhattok. Majd én leszedem az asztalt és elmosogatok.

— Nem! — tiltakozott K osztói estein. — Erről szó sem lehet. Négy jegyünk van, és hárman vagyunk hozzá... Hát hagyná, hogy kárba vesszen? És éppen egy operajegy! — Tréfás kétségbeesést színlelt.

(FolyUßjukJ

{két éves termelőszövetkezet, ; amely a környező puszták csatlakozása révén megnövekedett, fáz utóbbi négy évben nem ért fel megfelelő gazdasági ered- fményt. Pedig jók a talajadott- í ságok, van elegendő épület, és fa tagok igyekezettel dolgoztak. [Tizenkét év alatt ötször mér- [ leghiánnyal zárt a tsz. Elhang- ízottak olyan vélemények, hogy f Ssöllősi Ferenc tsz-elnök a ro- fkonait előtérbe helyezte, küNIKKELEZÉST VÁLLAL a Kaposvári Vasipari és Műszaki Ktsz

gyermekkocni-készítő részlege, Berzsenyi utca 31. Telefon 25-70. ___________________(36863)

A lakosság részére mindennemű

villanyszerelést,-javítást

soron kívül, szabvány szerint készítünk. Telefonhívásra azonnal házhoz megyünk.

Vasipari Ktsz, Kaposvár,

Május 1. utca 3. Telefon 16-98. ______________________B6877)

lö

mböző kedvezményekben részesítette őket, a többiek véleményével nem sokat törődött, kiskirályoskodott.

A szombati közgyűlésen tizenegy tagú vezetőséget, háromtagú ellenőrző bizottságot választott az Első ötéves Terv Tsz tagsága. Gyurákovics János, a tsz új elnöke sokáig a Tengődi Állami Gazdaság igazgatója volt, Gyakorlott, sok tapasztalattal rendelkező vezető, jó ismerője a nagyüzemi gazdaság termelő- és szervező munkájának. A közgyűlésen bizalmat szavazott a tagság az új elnöknek. Ha ez a bizalom a jövőben sem szűnik, előbbre léphet a répáspusztai Első Ötév« Terv Termelőszövetkezet

Az ÉM Somogy megyei

Állami Építőipari Vállalat

kőműveseket

és segédmunkásokat

kaposvári, Siófok környéki, Nagyatád környéki munkahelyeire fölvesz.

Fizetés teljesítménybérben.

Jelentkezés :

Kaposvár, Május 1. u. 57. Siófokon: Fő u. 222. és Nagyatád föépítésvezetöség, vasútállomáson túl. Ezenkívül a járási g tanácsoknál. rt-