Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-24 / 70. szám

soMonn néplap 4 Vasárnap, 196a. március ML Piüanafképek leányotthonból A Kaposvári Textilművek Dallos Ida Leányotthonában mintegy ötszáz íonónő lakik. Vajon hogyan, mivel töltik szabad idejüket? * # •+• Hétfő, délután 6 óra. A tár­salgóban tizenegy lány tartóz­kodik. A kis szoba hangulatos, barátságos. Kerek asztalkái, kényelmes foteljai, modern hangulatlámpái melegséget sugároznak. A lányok szívesen járnak ide. Horgolnak, olvas­gatnak, beszélgetnek, s egymás után teszik föl a lemezjátszóra Szerda, délután 5 őrá. Bel­eme let 12. ajtó. Zsigmond Ka­tó néni szobaellenőrzést tart. Béres Györgyi ágyán csodál­kozó szemmel nézi a vizsgála­tot a nagy játékmackó, mint­ha csak azt mondaná: »Ugye, milyen szép rendet csinál­tunk?« A szoba valóban ragyog a tisztaságtól. A szőnyeg fris­sen porolt, a térítők szépe t va­saltak, a szekrényben rendben sorakoznak a pulóverok, ru­hák, cipók. A sok-sok könyv is katonás rendben áll. * * * ■Szabad egy tanéra1.’- — kérdezi Böcskei Rózsi. Irén. Partnere Giacz rint kilencven. Ha magam főz­nék,' ilyen olcsón nem tudnék kijönni. Jövő hétfőtől ismét be­fizetek. De azért uzsgyi a tea­konyha, akármilyen jóllaktam is, azért sosem árt egy kis utánpótlás...« — mondja Hen­rik Kati és Púpos Etelka. Péntek, este 11 óra. Zuhog a forró víz, a zuhanyozó hőfok- szabályozójánál Saci hűt. Ne­héz a sok kívánságot teljesíte­ni. Záporoznak a szavak, alig értik egymást. — Üj köpenye van. Igen, a művezetőnknek... »Jöhet a matematika!-« A táblánál Kiss Klára nevelőnőj középen Zsiborács Margit és Taskovics Vera. a hanglemezeket. Az egyik kislány feláll, s fölkéri szom­szédját: »Szabad?« Ilyenkor hétfőn, amikor a televízió csöndesen áll a sa­rokban, megvitatják az előző heti műsort. De szóba kerülnek a legújabb frizura- és ruhadi­vatok is. »Kinek melyik a leg­előnyösebb!« — hagyja jóvá a többség. * * * Kedd, délelőtt 10 óra. A fél­emeleten tábla: »Ma, kedden Kiss Klára nevelőnő tart kor­repetálást a továbbtanulóknak a tanulószobában.« Oda tar­tunk. Az asztalt körülüUk a lányok. »Jöhet a matematika.« »....A másodfokú kétismeret- lenes egyenletet úgy oldom meg, hogy...« — mondja • Klárika« nevelőnő, s már ír­ja is a megoldást a fekete táb­lára, a lányok a füzetükbe. Csütörtök, este 7 óra. Tele a tiszta, ízléses, modemül festett előcsarnok. Egymás után men­nek be a csinos lányok, fiúk, katonák a tágas ebédlőbe. Ez a kultúrterem is. Az ajtóban karszaíagos KISZ-ista ellenőr­zi a látogatási jegyeket. Ifjú­sági nap lesz. A megjelentek helyet foglalnak, egy kis pisz- szegés még, és kezdődik az előadás. »Népek szabadságá­nak útja« címmel Török Lehel tanár emlékeink meg a negy­vennyolcas szabadságharcról. Az előadás után a rendezők pillanatok alatt kiviszik a szé­keket a teremből, és máris rá­zendít a zenekar, az első pá­rok felállnak a tánchoz. Jár­ják a tangót, a rurnbát és a twistet. ... Péntek, este 8 óra. »Átvettem egy vacsorajegyet, ez két fo­— Balogh Pistát a saját sze­memmel láttam a Fő utcán ... — Karonfogva mentek ... — Saci, forró ... — Csak egy kicsi hideget... — Sötétkék köpenye... — Hagy már abba. ha annyi­ra tetszik a köpenye, mondd meg neki ... Nevetés, visítás, forró víz, Sacit »leváltják«. Hiába, régi igazság, hogy a zuhanyozóban minden kiderül... Az új »meghatalmazott« szabályozó ügyesen fordít egyet a csapon, gyors ütemben szappanoznak, nyolc perc, és már az utolsó fürdőző is be­zárja maga mö­gött az ajtót. • • • Éjfél van. A lányok egymás után hagyják el a zuhanyo­zót; a folyosót csak az ügyele­tes járja, míg eloltja sorra a lámpákat. Csend borul a lányotthonra, hogy lakói másnap kipi­henve folytat­hassák munká­val és élmény­nyel teli életü­ket. »Azért sosem árt egy kis utánpót Benktt Judit c4 37 jl962-e.S’ ő-kla túladd öiiőíXl Bejön a tanári szobába, ke­zében az osztálynapló. Tekin­tete megakad az asztalon levő rádiókészüléken, az úttörőcsa­pat új szerzeményén, odalép elé. és játszik egy kicsit a gom­bokon, mint valami zongorán. — Ö az, Mike Margit — mu­tatja egyik kollégája. Igen, ő az az ifjú tanítónő, aki tavaly végezte el a Kapos­vári Felsőfokú Tanítóképző In- lézeteí jó eredménnyel, ő a 37/1962-es oklevél tulajdonosa. Egy kicsit megijed, legalább­is ez látszik rajta. »Rójam akar írni? Nem, sze­retem az ilyesmit, egyébként is ötvenkilencen végeztünk, vá. lasszon mást...« Persze az elutasító hang el­lenére szóra lehet bírni. Mike Margit Balatonfenyve- sen tanít az általános iskolá­ban; húsz gyereket bíztak rá, hogy nevelje őket, húsz csil­logó szempár lesi szavait. A második bé az osztálya, na­gyon szereti őket, s nemcsak azért, mert most először fele­lős ennyi kis ember holnap­jáért. "Üjra csak itt kezdeném, hi­szen mindig tanítani akar. tam ...« Most beteljesedett. Hét hónapja hivatalosan is tanító. Tele tervvel, tettvágy- gyal, mint ahogy évfolyamtár­saira is ez a jellemző. Találóan jegyezte meg valaki, hogy a tavaly végzett tanítógárda a legjobb ezerkilencszáznegyven- öt óta, céltudatosak, tudják, hogy mit akarnak. »Kellett ez a tanítóképző, nagyon jó iskola.« Csak ennyi? »Fontos a szaktudás, a szak. értelem, de a legfontosabb, ami belül van. Hogy szívesen csinálja az ember, amit csi­nál!« , • Hitvallás ez, tanítói ars poe­tica. S az éleit falun, távol a.meg­ismert és megszeretett város­tól? »Bent nagyon jó volt, össze­szoktunk a három év alatt... De itt se rossz... A kartár­sak? ... Emberek, jó és rossz Érdemes há?!nyulat tenyészteni! Előnyös feltételek mellei nevelési szerződést köthe * földműves- szövet kezelte Átvételi ár* f,51—kg súlvú nyűin' kg-ként 4,5 2.8«"» *2 feletti súlyú nyú n I Kg ként IV* H ed^ezmények Abraktakarm nv-juti tás állami **ron. kam ■ mentes előleg« nagyft/< mi felár. ($445) lói értekezletre csak az nem jött ed, aki nem tartózkodott a faluban. Most siet órára, újra helyet­tesít. Kirajzanak kartársai is a tanáriból. Elhal a esi vitel és a folyosó­kon, csönd lesz az épületben. Gyorsan följegyzem, amiről az előbb beszélgettünk. S még aláhúzok két szót is; igazi pe­dagógus. Polesz György tulajdonságokkal... Tanulnak, j len, hogy az általa tartott szü- fejlődnek.« Mert első mindig az iskola, az új módszerek megbeszélése, tanulás a Köznevelés című fo­lyóiratból és vita a nevelői fel­fogásról. És más nincs? »Moziban talán csak egyszer voltam. Mindig olyan filmeket játszanak, amelyeket Kaposvá­ron már láttam ... Meg messze is van a mozi, Fonyódra vagy Fenyvesre kellene mennem es­ténként.« Televízió? »Nincs hol... Csak a köny­vek, az olvasás, az önképzés. És a házi munka. Édesanyám beteg ...« Elégedett? Nem tudni. Mert állandóan délután tanít, délelőtt meg gyakran helyettesít, nemigen jut ideje az utazgatástól más­ra. Volt ugyan egy ideig he­lyettes úttörőcsapat-vezető, de megint csak az idővel került ellentétbe. így aztán maradt a saját kisdobos raja. Meg aztán a családlátogatások ezernyi ér­dekessége, az emberi élet rej­telmednek kutatása az ottho­nokban. S a gyerekek? »Nem rosszak, csak csinta­lanok ... Ezzel megmondtam mindent... Szeretni kell őket!« Ahogy nézem, amint az osz­tálynaplóval elindul a tante­rem félé, az az érzésem tá­mad, hogy ennek a huszonkét éves lánynak minden órája úgy kezdődik, mint az első. Ünnepélyesen. Talán jobban izgul a kis nebulókért, mint ők a szigorú tanító nénitől, ta­lán neki fáj a legjobban, ha dorgálni kell. S ezt észreveszi gyerek és felnőtt, Nem vetet. Hatóságilag tilos!... Mttas embert kiszolgálni..."; Szerencse- és hazárdjátékot űzni"; »Tizennyolc éven alu­liaknak szeszes italt adni"; Vezetés közben szeszt fogyasz­tani.«. Sorolhatnánk még az intő, figyelmeztető tilalmi rendszabályokat, s azok nevét is, akik mindezeket figyelmen kívül hagyják. „Ultirgafunk forintos alapon, Az fmsz balatonszemesi Tü­körponty Vendéglőjében a sön- téspult előtt négyen kártyáz­nak. Fejük fölött egy nagy, kör alakú, a közlekedésben használatos jelzőtábla, rajta eigy sereg felirat között ezt ol­vasni: »Kártyázni tilos!" ••A vendégek azonban — a közeli takarmánykeverő üzem mun­kásai — mit sem törődnek ve­le. Az asztal közepén pénz. tí­zesek, forintosok. Huszonegyez- nek. Egyikük, egy alacsony férfi égpen kijelenti: — A fene vigye el, elsokall- tam... — S újabb pénzt dob az asztalra. — Bocsánat, mát játszanak? Zavar, kapkodás, majd az elsokalló fiatal férfi nagy hangon: — Nem látja? Ultizgatunk forintos alapon. Különben mi köze hozzá?! — Nem vettem észre — vé­dekezik Sipos József üzletve­zető. — Adjátok vissza a kár­tyát, miért hozzátok bajba az embert? — támad vendéged­re... — De különben is van kártyaengedély. Valóban van, de csak szóra­koztató játékra ad lehetőségei. A huszonegyezés és a forintos alapon való ultizás azonban nem nevezhető szórakoztató játéknak. „Slágerista vagyok Gyulajró!...“ Éjfél. Lassan benépesül a Béke Grill. Egy alacsony férfi témfereg befelé. Kopasz feje, nagy orra, esetlen, jókora csiz­máira hajló buggyos nadrágja derültséget kelt. A zenekar ját. szani kezd, a kis ember mel­lénk keveredik. Árad belőle a pálinka- és a borszag. — Hallják!... Jaj de nagy­szerű!... — kiáltja. Dúdol, fülsértő hamisan; topog óriási csizmáival. — Odamegyek, megnézem a hangszerelést... Maguknak tetszik a zene? Óriási! — lel­kendezik. — Odahaza én is siágerista vagyak ... Hol? A Toina megyei Gyulajon. Gö­löncsér vagyok, a suszter. El­ittunk ma este már néhány száz forintot, de lehet, hogy a bőröndben levő tizenöt pár ci­pő ára is erre a sorsra jut. .. Konyakot, rumot, bort isz;k, bár látni rajta, hogy legföl­jebb szódavízre volna szüksé­ge. Fizet ismeretlen ismerősei­nek, a felszolgálóknak, a zené­szeknek is. .Amíg pénze van, úgy látszik, még a legrésze­gebb ember is szívesen látott vendég itt... „!\em az első eset...“ Néhány békésen iddogáló vendég és egy hangoskodó ré­szeg van a Kanizsai utcai Szomjas Vendéglőben. Jól is­mert alakja a környéknek B. Géza autószerelő. Szomszédjai hiába csitítják. — Hülyékkel nem tárgya­lok ... — ordítja. Nyelve már olyan nehezen forog, hogy alig érteni szavát. Nem szolgálják ki, de mások adnak néki italt. Az ilyeneket nem szabadna a szórakozóhelyekre beengedni. Egy cigányasszony lép bekét leányával. Magának korsó, gyermekeinek pohár söröket kér. — Hány évesek a lányok? — kérdezem a Kecel-hegyben la­kó Orsós Mihálynétól. — A kisebbik, Juli tizenhá­rom, a nagyobbik, Klára tizen­öt. — Miért) engedd őket inni? — Ó, nem az első eset! Más­kor és máshol is kiszolgálnak bennünket. Az ilyenre jobban föl kelle­ne figyelni. Helytelenül csele­kedett az üzletvezető, amikor figyelmeztetésünkre a két lányt kiküldte az utcára, bár kora délután volt. Nem a benntartózkodás. hanem a sze­szes ital fogyasztása tilos a ti­zennyolc éven aluliaknak! Két féldeeí nem számít Hiába int a cukrászda neve (Nefelejcs), a gépkocsival ér. kező társaság mégis elfelejt­kezik a közlekedési szabályok­ról. Négyen vannak: két sze­relőruhás — munkából szalad­hattak el — egy honvéd egyenruhát viselő és egy idő­sebb civilruhás férfi. — Négy konyakot kérünk... — Sajnos, nincs . . . — Akkor valami jó erősei... Unikumot kapnak, megelé­gednek azzal is. Megisszák, be­szélgetnek, hogy jó lenne va­lahová este gépkocsival elruc­canni, ahol rendes ételt és jó innivalót kapni. Újabb féldeci. Fizetnek. Beülnek a cukrászda előtt várakozó BA 44-81 rend­számú zöldesdrapp színű Moszkvicsba. Az egyik szerelő­ruhás vezeti a járművet. Két féldeci, úgy látszik, nem szá­mít ... « * * A rendelet önmagában nem elegendő. Mindig akadnak olyan emberek, akiknek nem használ az intés, a figyelmezte­tés. Egy kicsit lelkiismerete­sebb munkára Itellene serken­teni azokat, akiknek köteles­ségük volna ezeket a rendele­teket megtartatni! Szalai László A korszerű készruha DIVATOS, VÁLTOZATOS, MINDEN kGÉNVT KIELÉGÍT! DIVATOS FÉRFIFELÖLTŐK Elegáns tweedszövetből 380,— és 410,— Ft Különleges mintájú szövetből 690,— Ft Fésűs szövetből 1250,— Ft-tól 1450,— Ft-ig T% LEGYEN MINDIG JiidiTüzúir (2134)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents