Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-24 / 70. szám
Vasárnap, 1963. március 24. 5 SOMOGYI NÉPLAP A fotóművészeinek korunk lüktető életét kell tükröznie Gondolatok a Barátság Hídja kiállításról A Kaposvári Fotoklub az immár hagyományos Barát, ság Hídja nemzetközi fotókiállítás megrendezésével művészi élményt nyújtott a város közönségének. Kiállításról kiállításira emelkedik a művészi igényesség, s jelentős az érdeklődőik, a látogatók számának növekedése is. A fotóművészet régi barátain kívül sok új érdeklődőt láthattunk a megnyitón, s ezek a látogatok lelkesen vitatkoztak egy-egy kép előtt. Régebben a vita a legújabb művészetiág a fotóművészet létjogosultsága körül folyt, s az alkotások értékmérőjeként a képzőművészetek írott és íratlan törvényeit vettek figyelembe. Azóta a foto- művészetet kedvelő műértő látogatók egyre jobban megismerik a foto sajátos esztétikáját. Az előző kiállításokon a szemlélő bírálata a technikára és legföljebb a kompozícióra korlátozódott. Ma mind többen és többen keresnek kapcsolatot gondolatban a művészi igényű képek szerzőivel, hogy alkotó- saikat megértsék. Igén ylS volt a kiállítás zsűrijének munkája, a beküldött 195 képből 118-at állítottak ki. Nem mondhatjuk, hogy valamennyi kép műalkotás, az objektív körülmények sem tették ezt lehetővé. A kiállításon a Szovjetunió, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia egy-egy meghívott klubjának koUek- ciója szerepel a Kaposvári Fo- toklub tagjainak képei mellett. Bukarestből a Román Fotóművészek Szövetsége küldte el kollekcióját. A kiállítás fő célja a barátság elmélyítése volt. Ezért láthatók a tárlaton a kiemelkedő művészi alkotások a jól sikerült fotók társaságában. Ez a körülmény nem csökkenti a kiállítás értékét, hisz útmutatást meríthet belőle fotós és közönség egyaránt. A fotóművészet hihetetlen technikai gazdagsággal rendelkezik, s ez fokozott követelményt állít foto- művészeink elé. A technika csak segédeszköze a művészi fotónak. A fényképezést csakúgy, mint a többi művészetet az alkotó tevékenység teszi művészivé. Az alkotó gondolkodik képe elkészítésén, a gondolatot magában hordja, alakítja, formálja, míg végül átgondolt érzelmi és gondolatai tartalom közlésére alkalmas kompozíciót hoz létre egyéniségének, képességednek megfelelően. Az az így alkotott kép lehet művészi, ha a szemlélőből is azokat a gondolatokat váltja ki, amelyeket a valóság a kép alkotójában keltett. Csak a fotótémák realista, művészi megjelenítése biztosíthatja az új művészeti ág lét- jogosultságát, önállóságát, mégis gyakran találkozunk a festészet, a grafika utánzóival. Szép számmal láthattunk példát erre a Barátság Hídja anyagában is. Megváltozott életünk új tartalmat, új témák egész porát kínálja a gondolkodó, alkotni vágyó művésznek. Igaz, hogy az új tartalom új formákat követel, de valahogy úgy tetszik, hogy a formákeresés eltúlzása háttérbe szorítja a tartalmat. Sokkal gyakoribb a régi téma új köntösben való felújítása, mint az »igazán újszerű, megkapó témák ábrázolása. Nagyon kevés valódi 'értelemben vett fotótémával az élet sokezemyi lüktető momentumának igazi képszerű ábrázolásával találkozunk, olyanokkal, melyeket semmilyen képzőművészeti ág sem tudna oly kifejezően művészi realitással megformálni, mint amire a fotóművészet képes. A művész egyéni értékét emeli a téma megválasztása. A semmitmondó témák technikai bravúrral vagy trükkökkel feldolgozott változatai senkit sem emelnek magas művészi fokra. Úgyszintén nem kölcsönöz művészi rangot senkinek sem az öncélú modemeskedés. Erre is találunk több példát a lei állításon. A realista ábrázolásnál a témát maga az élet szolgáltatja, az élet jelenségeinek kisebb- nagyobb kivágásia, melyhez a művész vezet el élményein keresztül. Művészi meglátás, tudás kell ahhoz, hogy kiemelje a lényegest. A realista művészet az élet jellemző jelenségeit tükrözi, és nemcsak a puszta tények, események felsorolására törekszik. A kiállttá S kétséget kizáróan kiemelkedő, legszebb kollekciója a Román Fotóművészek Szövetségéé. A kollekciót gazdag, széles skálájú témaválasztás jellemzi, ötletesség és szinte hibátlan technika. A képek többsége modem, újszerű, s mégis másként hat ez az újszerűség, mint a lengyel klub. néhány tagjának öncélú művészieskedése, extra modemkedése. A román képeknél is alkalmaznak a kifejezés fokozása, változatossága érdekében speciális technikai eljárásokat, de nem öncélúan, hanem mintegy segí tő eszközként a téma kiemelésére, művészi megjelenítésére. Szinte valamennyi képen az ember a fő téma. Alkotásaikban nem lelhető fel a sekélye« események, jelenségek puszta reprodukálása. Az I. díjjal kitüntetett kép a kiállítás legszebb alkotása. A tárlat legváltozatosabb, legsokoldalúbb kollekcióját a lengyel fotoklub küldte. Any- nyi nyugtalan, zavaró érzést, mint a modernségben túlhajtott, öncélú, formalista lengyel képek okoztak, még a fogyatékos, kisebb értékű, máshonnan érkező képek sem idéztek elő. Gondoljunk csak Gorala ijesztő portréjára vagy a többi öncélú, formalista képre. Viszont a lengyel kollekció képei között találjuk az előző képek kontrasztjaként a kiállítás legművészibb riportképeit is: az díjazott Marék II.-t. Az ember és családja című alkotást. Ezek válóban fotótémák, ellentétben a technikai mesterkéltséggel készített Rózsák című képpel. Ami a lengyel fotoműTENAGV SÁNDOR: A TISZTASÁG ÓRÁIBAN A tisztaság óráiban, az egyed íiliét különleges közegében, naponta megkísértem nevén szólítani a szerelmet, arcmását létezésednek, a szépség liunyorgásait, s naponta megriaszt a csend mélysége, a színek súlya, amit még te rajzoltál a szemidegekre. — Látom: hegyek szikráznak melleidből, nyílt arccal állsz, mint a galambdúc korlátján a gyöngéd turbékolás a reménységhez, vállaidra horpad az ég, hozzád igazodnak a fény és homály domborulatai; szemed alá ezüst kanyarral szalad az, álmatlanság, jaj. gondok növesztenek minket az emberig, érettségi tételekkel veszekedsz, én Is váltogatom a szerszámot a verssel. s már gyermekünkre gondolok, aki majd belőlünk kilép, • Most ülök, várok. Akkor is kellesz, ha nem vagy itt, sőt, ilyenkor érzem igazán az alkotás benső robbanásait, mert újra-alkotlak saját boldogságom szerint, alakot nyersz, mint a márványból szabadult gazdag szobor-élet, s csak valóságod gazdagabb, amit nem érinthetek az egyedüllét különleges közegében. vészek technikai felkészültségét, ötletességét illeti, abban valóban példamutatók. Kár. hogy a nyugati divat irányzatainak hódolva ezt a készségüket nem használják fel gondosabb témaválasztásra. Elismerésre méltó Kaposvár testvérvárosa, Kalinyin fotósainak szereplése. A fényképezés művelői túljutottak a szokvány képek készítésén, s ha még valamilyen nem kiforrott művészi igényességgel és felkészültséggel is, de bátor kezdeményezésükkel . az ember életének színes, sokrétű ábrázolásával feltétlenül előkelő helyet foglalnak el. A munka, az ember, a békés építés, a pihenés öröme jellemző képeikre. A Rügen-szigeti Binz foto- ■klubja igen szerényen szerepelt ezen a kiállításon. A kollekció inkább idegenforgalmi jellegű. Látható egy-két gyenge fotó is, ami a »vasárnapi fényképezés« látszatát kelti. Ezeknél a képeknél a pongyolaságot, a gyenge technikát a téma sem mentheti. Gondolok itt arra a néhány gyermekcsoportot ábrázoló képre, amely a legalapvetőbb őszinteséget is nélkülözi. Hiba volt kiállítani az Akt című képet, melyen az ábrázolt személy nyers naturalizmusa a környezet túlhangsúlyozott formalizmusával keveredik, és zavaró érzést kelt a szemlélőben. Külön elismerés nieti Kaposvár futóklubjának lelkes tagjait. Alig két év elteltével erősen megfiatalított tagokkal helyt állt a klub az erős nemzetközi tárlaton. A kiállított képek igazolják a katalógus bevezetőjében írtakat: »A kollektíva tagjai szemléletükben felfrissülve világosan látják, hogy az új élet művészete új tartalmat követel, a tartalom új formáikat keres, s a kettő együtt maradandóan hirdetheti majd korunk emberének küzdelmét, életörömét, humánumát.« Dicséretes a téma hangsúlyozása, a mértéktartó kifejezési fonnák alkalmazása, a technikai tudás fejlesztése. Ez utóbbinál még néhány kép hagy kívánnivalót, hisz az új témák újszerű ábrázolásánál, sem mellőzhető a szakmai tudás. ‘ A művészi emberábrázölás szép példáit látjuk a Festő a Montmartre-on, a Kunffy festőművész utolsó tárlata, a Hó- zápor, a Vasárnap reggel című képeken; az utóbbi két kép jó példája a fotóművészet sajátos alkalmazásának. Az előtér fokozott hangsúlyozása a helyes távlati arányokat biztosítja a képen. Külön elismerésre méltó a képpé formált gondolat, a tartalom művészi formába öntése a Körhintán és a Vasár, nap reggel című képeknél. A körhinta témát már láthattuk több változatban, de hangula. tát kevés kép varázsolta ily meggyőzően a szemlélő elé. Helyes az expozíció megválasztása. Abban a döntő pillanatban történt, amikor a többszöri forgás hatására föllépett a szédülés kellemes érzete, s ezt az érzést kifejezően formálta meg a szerző a hintázófc szemszögéből tekintve, helyesen alkalmazta a környezet elmozdulásé® életlenségét,, élesen kiemelte képén a szédülő, lehajtott fejű hintázókat. Ugyancsak igen kifejező, tömör gondolat megformálását láthattuk a Vasárnap reggel című képnél. Az újszerű kifejezési módot helyesen választotta meg az alkotó gondolata közléséhez, hangsúlyozta az olvasásba merült embert és pihenésre ítélt munkaA kiállításon láthattuk, hogy a jelemkor fotóművészeiében nem a régi értelemben vett festői »szép kép« dominál, bár ilyet is találunk. Aránylag sok a téli kép, és kevés a művészi riport, csaknem hiányzik a művészi sportfotó. A téli témáknál is az egyszerűbb, mozdulatlan témáikat választották a képek sízerzői, jóllehet az újszerű képek megoldására sohasem kínálkozott olyan jó alkalom hazánkban, mint éppen most. A ma fotóművészének fő törekvése az ember környezetében való ábrázolása- A fotóművészet határtalanul gazdag for. ma világot és lelket takar, s bi. zonyítja, hogy nagy perspektívák nyíltak meg e művészet előtt, amely más művészetektől függetlenítette magát, és kiszabadult sajáit tecniteájónak bi. limeseiből is. Új lehetőségek sora kínálkozik, s fotoművésze. tünknek sajátosságából eredően korunk lüktető életét kell tükröznie, hogy biztosítsa létjogosultságát a művészetek között. Kárpáti Kálmán, a TIT művészeti szakosztályának tagia. Mihailopol A. (Bukarest): KECSESSÉG ISKOLÁJA (I. díj) (A Barátság Hídja fotókiállítás anyagából) óeszközét. Összességében színes, Ováltozatos, jó kollekció hatását Okelti a Kaposvári Fotoklub be- 'SOOOOCXXXXXXXXXXXXXjOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCfoütatott anyaga. &Lüí(]tre férfi oaqijök! írta: L AVIAN »Legyünk ‘ udvariasak a — Elvtársnő, nyomorékká — Megkérem, szíveskedjék nőkhöz, legyünk lovagiasak a taposott! Miért nem figyelt a sor végén csodálkozni. Nem hajdani gyengébb nemhez.« jobban? ildomos más elé furakodni. Ez viselkedésem egyik alapél- — Ugyan, ne túlozzon már — De én nő vagyok! Maga ve, s ettől még akkor sem té- maga is! Elvégre mégiscsak meg férfi! rek el, ha tulajdon feleségem- férfi — háborodott fel. — Ö, — Tudom, a buszon már ről van szó. Soha nem enged- hol vannak azok a régi, igazi rájöttem erre. tem meg magamnak, hogy fel- lovagok?! S csak lehorgonyoz előttem* sőbbrendű lényként tekintsek — Kipusztultak! — tette — Kedves elvtársnő... le a nőkre. Csak azért, mert hozzá egy másik. — Nem vagyok a magaked■* Adám méltó utóda s nem csu- — Kipusztultak, mert őhet vese. pán szegény oldarborda-kivo- is eltiporták! — szóltam nyög- — Épp azért nem látom nata vagyok... ve- okát, hogy átadjam a heCsodálják hát teljes nagysá- Az első megállónál megpró- lyem. Higgye el, reggel kilen« bálok leszállni: óta várok. — Szabad lesz, elvtársnő? — De maga férfi! S maga — Miért tolakszik? Visel- nem fázik, kedjék rendesen, elvégre férfi! — Máris megfagytam, höl- — háborodott fel egy kis esi- gyem, mert három órája ál- noska. tok sorban. Ragaszkodom, — Talán a férfiak, nem hogy elfoglalja, az önt megil- szállhatnah le az első megái- lető helyet. lónál? — Engem ez a hely illet — Miért csodálkozol, drá- meg. Elvégre maga mégiscsak utaztam. A 38-as busz két do- ffám? — csicseregte egy tes- férfi! logről nevezetes: ritkán jár és tes neszeméig, miközben — Inkább onbvrálatot gya. zsúfolt. A megállónál á fel- tonkretaposta a másik lába- korolok szállás sorrendjét tekintve el- mat «■ ~ Az utcán mind- — Márpedig inkább meghasd vattam. legalábbis az volt fdVlk Jemi Marait-t játszik, a lók, de nem megyek az érzésem, mert amint a busz buszon meg úgy viselkedik, nen. megérkezett, már nem voltam mvnt egy zsibvásáron. Tolon. • első: negyedik helyre szorul- mnak rohannak furatodnak ilyen tan. Az első az a hölgy lett, lat?k bf> b°9V ™k-to- ~ No VW9Vok! aki az utolsó helyen állt. a rekeny lengek vagyunk Men- második egy háziasszony, aki mar arrébb! Kiszakítja a tem. gomat: egy igazi lovag, a Dimbovita partjának egy hamisítatlan Cartouche-ja áll önök előtt... De ó, mennyi baj származott a jelenkor Fanfan la Tulipe- jére a némelyektől maradinak tartott megnyilatkozása, például udvariassága miatt, A minap is 38-as autóbuszon el inSenki sem kíván sorsot! önnek Ezt általában észrevetnagysád az helyen Legyen lovagiasabb. és — Megfigyelőképessége be^akemeZfk tedig énV- ??*?*>*» rendesen! ElVégr° csületÉre ™lih: * tem, aki pedig első voltam. S harisnyámat! Mi az, megku- — Maga meg férfi! férfi! első is maradtam... a megállónál. Aztán üggyel-bajjal harmadikként szálltam a negyedik autóbuszra. Midőn a mácsak az én helyem. — Igazad van, Pusi! — tét- — Nő vagyok! te hozzá a kikent szépség. — — Én meg férfi vagyok! És még pimasz is. — S juszt is előttem vásá— Hölgyem, nem vagyok pi- nőit jegyet. Én meg jegy nél... . . masz. Egyetlen szót sem szól- kill maradtam, mert őkelme, Ä,1«!? tam. aki ugyebár mégiscsak nő. el— Veszem észre. Még neki vitte az utolsó tíz jegyet, áll följebb! S mi történt, ha Azóta óvatos vagyok Moshozzáértek a lábacskájához? tanában valahányszor buszon utazom, vagy sorban állok, Elisme- mindig magammal viszem neállóból, az egyik hölgy vigasztalásképpen így kiáltott vissza a lépcsőről: — Ne Elvégre maga mégiscsak férfi! haragudjék, elvtárs. Elvégre férfi! ménisrsnP tírlii Az Fordította: Zalányi Sándor POLNER ZOLTÁN: Persze, hogy férfi vagyok,, rém, férfi vagyok, s kérem, jem aláírással ellátott megbi ti lo®y egyáltalán szíveskedjenek megbocsátani, zólevelét igazolandó. hogy feiszaUhattam. amiért belém tapostak. De csupán őt helyettesítem. Meghúzódom egy négy négy- azért csak le kellett volna zetcentimeterés kis helyen, szállnom az első megállónál! Egyik útitársnőm úgy látja, Engedjék meg, hogy legalább hogy túlságosán kényelmesen a második megállónál szálljak elterpeszkedem, és könyökével le... Jaj, a lábam,! hívja föl a figyelmemet. Össze- S leszálltam a végúllomá- húzódom három négyzetcenti- son. meterre. De a tisztelt hölgynek Egy másik buszon jöttem másik könyöke is van, úgy- vissza, és szépen sorba álltam hogy a következő pillanatban a mozipénztámál. Egyszer egyetlen négyzetcentiméterre csak megjelenik egy szőkített zsugorodtam össze, ö ezt a te- hajú nőcske. Néz jobbra, néz rét is sokallja: balra, és pontosan engem vesz — Elvtárs, húzódjék már célba. Nem tudom, vagy jó árvább! embernek, vagy baleknek nézAz igazság az: már nem is nek. Előttem foglal helyet, erzem, hogy vagyok. Azaz — Ne haragudjék, höl-\ dehogynem. Érzem, amint egy gyem... fúró hatol cipőmön keresztül. — Nem haragszom... Nem is fúró az, hanem tilsa- — Ez nem az ön helye, rok. A nagysád átfúrta a ci- — Ajaj, micsoda lovagiaspőm orrát. Felüvöltök: ság! Csodálkoznék is, ha... GROTESZK Hajnali autóbuszok. Cápák fém testű falkája nyüzsögj a körutak mélyvízén. Zsákmány után kutat. Iromba ragadozók. A járdák tolongó tömegét fölzabálják. Kitágult gyomruk spirálfényt pörget a homály üvegén, és bordáik mögül felcsattan villámló veszedelmük. Egyetlen gombnyomás csak, és a meghökkent, óriás állatok testébe lövöm a fék szigonyát. Vad rohanásukba f akaratom, és feketén vérzenek az utak mentén.
