Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-24 / 70. szám

Vasárnap, 1963. március 24. 3 SOMOGYI ’ÜTÉPLAF Egészséges nyugtalanság Miért fáradozik egy új típusú cserépkályha elkészítésén a Kaposvári Agyagipari és Házi­ipari Szövetkezet? Hiszen kere­sik a hagyományos cserépkály­hákat, van tehát munkája. Nem tenné okosabban, ha csupán a már mindenki által ismert kályhát gyártaná továbbra is? — kérdezte valaki, aki hallott róla, hogy a htsz nemrég hoz­zákezdett az úgynevezett koksz­betétes cserépkályha prototípu­sának elkészítéséhez. A jó hírű szövetkezetnél erre válaszul megmutatnák azokat a német folyóiratokat, amelyek­ben az új cserépkályha és mű­szaki leírása található. Elma­gyaráznák, hogy ebből a kály­hából egyetlen darab kell egy négy-öt helyiségből álló lakás­ba. Naponként 10 kilogramm koksszal befűthető a ház vala­mennyi helyisége. Szemléltet­nék, hogy a hideg levegő alul megy be a kályhába, fölmele­gíti egy különleges folyton izzó kokszréteg, majd felül közvet­lenül a szobába — ha úgy tet­szik, hősugárzó vezetékeken más helyiségekbe — áramlik. Mivel a meleg levegő más irányba is terelhető, a hőmér­séklet szabályozható. Jó, jó, gazdaságosabbnak lát­szik ez a hagyományos fűtés­nél. De nem lenne célszerűbb, biztosabb majd akkor foglal­kozni vele, amikor már nem­csak Németországban, hanem hazánkban is érdeklődnek irán­ta? A htsz-nél erre elmondanák, hogy milyen izgalmat keltett az olajkályha annak idején, ami­kor megjelent az üzletekben. Bennük nem is annyira szerke­zete, működése, mint inkább az iránta való nagy érdeklődés, kereslet váltott ki meglepetést. Jó lesz vigyázni* gondolták ak­kor. Az emberek mindig cél­szerűbb dolgokat készítenek. A fűtésnél sem fognak megma­radni a régi, évszázadokkal ez­előtt használt módszereknél. Jobban hasznosítják a tüzelő energiáját. Es ekkor egy kicsit nyugta­lankodni kezdtek. Ha nem vi­gyáznak, meglepetés érheti őket. Egyik napról a másikra kiszoríthatja a hagyományos cserépkályhát egy jobb, és ak­kor már késő lesz kapkodni .. « Talán elmondanák azt is, hogy az az ideges nyugtalan­ság, amelyet az olajkályha megjelenése okozott, lassan át­csapott egy másfajta, az alko­tás izgalmával járó nyugtalan­ságba. Az újnak a keresése, ku­tatása kerítette hatalmába őket. Megszerezték az említett német folyóiratokat. Elintézték, hogy kimehessenek tapasztalat- cserére az NDK-ba. s időt, fáradságot nem sajnálva utá­najártak annak, hogy melyik üzem vállalná el a kokszbetét elkészítését. Ez a sok gonddal járó nyug­talanság még ma is tart. És tart még bizonyára jó ideig, hi­szen nem biztos, hogy meg tud­nak egyezni a TRANSZVIIX- la.l a kokszbetét elkészítése ügyében. Egyelőre csak remé­lik, hogy a kaposvári üzem megérti, miről van szó, és se­gíteni fog. De lehet, hogy más vállalattal kell egyezkedniük. Lehet, hogy sok előre nem lá­tott nehézséget kell legyőzniük. Egy azonban bizonyos. E nyugtalan útkeresés nélkül so­hasem tudnák elkészíteni az új kályha prototípusát. Nekik van tehát igazuk. Elébe kell vágni az eseményeknek. A jobb gyártmányok elkészítéséért fo­lyó versenyben azé a siker, aki már ma kezdeményez. Szegedi Nándor Jól jövedelmez a seprűkészítés A kötcseí Jóreménység Tsz két holdon termel cii'okot, eb­ből négyezer seprűt készítenek. Hatvanezer »forint bevételre számítanak belőle. Papszt Zol­tán asztalos és Boór József ko­vács a nágocsi tsz-től hozott minta szerint készítette el a így« kötőgépet és a prést. Napon­ta hatvan seprűt gyártanák vele. A tsz az első rendelést már meg is kapta: a Sütőipari Vállalatnak háromszáz seprűt kell szállítania negyedéven­ként. Furcsa igazság Papszt Zoltán aszíalosmcster és Tóth Imre ipari tanu­ló a seprűnyeleket esztergályozza. Az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának ülése Az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága szom­baton tartotta alakuló ülését. Az ülésein a terv- és költség- vetési bizottság elnökévé Friss Istvánt, titkárává dr. Dabrónaki Gyulát választották meg. A bizottságot dr. Tímár Má­tyás pénzügyminiszter tájé­koztatta az 1963. évi állami költségvetés tervezetéről. A vitában felszólalt Bondor Jó­zsef, dr. Dabrómaki Gyula, dr. Erdei Ferenc, Friss István, Ínokai János, dr. Pesta László, dr. Pongrácz Kálmán. A bizottság a költségvetés tervezetét elfogadta, és az or­szággyűlésnek elfogadásra ajánlja. (MTI) Esküdt Márton mernyed tsz- tag olyan színezetet adott sé­relmének, hogy bátran hihetne akárki, igaza van. Az, amit el­mondott, nagyon is elhihető, mert még mindig előfordul, hogy némelyik termelőszövet­kezeti vezető félvállról kezeli a tagiak eltartottjainak problé­máit. Itt is erre gondoltunk, s utánanéztünk a dolognak. Esküdt Márton elpanaszolta, hogy felesége tavaly állandóan orvosi gyógykezelés alatt állt, és munkaképtelen volt, még­sem kapott betegségi segélyt a tsz-től. Elmondta, hogy néme­lyek rossz szemmel néznek rá, mivel a módosabb egyéni gaz­dák közé tartozott, s szerinte a Március 15. Tsz elnöke rossz­akarója az olyan embereknek, mint amilyen Esküdt Márton is. Esküdtmé számét elfutotta a könny, amikor azt mondta: — Nem adják meg azt, ami megjár, pedig volnék csak egészséges, nem kellene nekem a más segítsége... Egy csomó orvosi igazolás került az asztalra, kórházi el­bocsátok, meg receptek. Össze­szedtük valamennyit, és ma­gunkkal vittük a tsz-irodába. Ott egymásnak ellentmondó dolgokról hallottam. A mező­gazdász amellett kardoskodott, hogy náluk érvényt szereznek az alapszabálynak, és csak a tagokat segélyezik betegség esetén, Mást bizonyított azon­ban az ilyen címen munkaegy­ség-jóváírásban részesültek névjegyzéke. Legalább annyi bedolgozó családtag kapott se­gélyt, mint amennyi tsz-tag. Szűcs Lajosné, Cziráki Ferenc- né, Szekeres Miklósné és még sokan besegítő családtagok, ki több, ki kevesebb egységet ka­pott betegsége alatt, attól füg­gően, hogy a múlt évben meny­nyit dolgozott. Farkas Gyula tsz-einök ezt azzal magyarázta, hogy Memyén így szokás, mindenkit segítenek, ha beteg­ség éri. No, emiatt igazán nem szólhat senki, mert szép dolog az, ha a tsz ennyire gondját viseli a családtagoknak. Ha azonban ilyen általános az em­berek támogatása, máért hagy­ták ki éppen Esküdtnét? A tsz-elnök szerint azért, mert «ki akarta játszani a termelő- szövetkezet éberségét-«. — Esküdteié háztájit kért tavaly tavasszal, és kijelentet­te, hogy rendszeresen fog dol­gozni. Már akkor jól tudhatta, hogy mindebből semmi sem lesz — így az elnök. A tsz megadta az 1600 öl háztájit, mivel a család mind­két tagja jelentkezett munká­ra. Aztán Esküdteié isimét meg­betegedett, nem dolgozhatott, s mint kiderült, már a munka- vállalást nyilatkozat aláírása­kor is beteg volt. Azelőtt is orvosi kezelés alatt állt... Ismét előkerültek a gyógy­kezelésről szóló papírok. Ezek arról tanúskodtak, hogy Es­küdteié nem sokkal a nyilatko­zat aláírása előtt orvosi vizs­gálaton esett át, s egy buda­pesti kórházba utalták. Tehát május 3-án — az aláírás nap­ján — még munkaképtelen volt. Egy másik igazolás sze­rint az orvos csak a múlt év végién állapította meg Esküdt Mártáiméról, hogy egészséges és dolgozhat. A memyei Március 15. Tsz azoknak adott segélyt, akik igazolással bizonyították be­tegségüket. Azokat a papírokat viszont, amelyeket Esküdt Márton magával hozott az iro­dába, most látták először a szövetkezet vezetői. Sőt, most kapták kézhez azt a nekik cím­zett levelet is, amelyet az egyik kezelőorvos küldött még tavaly Esküdt Mártonnal. A borítékon félreismerhetetlen, hogy kinek szól, de csak most jutott a címzetthez. Esküdt Márton annak idején felbon­totta, elolvasta — és magánál tartotta. Pedig ezt az igazolást azért küldték, hogy bizonyítsák vele felesége munkaképtelen­ségét, és a tsz eszerint járjon eh A vezetőség ezután bírálja el a most már szabályszerű okmányokkal mellékelt segé­lyezési kérelmet. A tanulságot azonban még a döntés előtt le­vonhatta Esfküdt Márton: a bi­zalmatlanság nem visz jóra, mindent a maga módján és idejében kell elintézni. Hemesz Ferem# Elébe mentek a tavasznak Kicsiny falu Kastélyosdom- bó, száznál alig több háza van és nem egészen hatszáz lakója. Határa sem nagy, de munkát ad elegendőt, különösen ezen a szeszélyes és hosszadalmas tél utáni tavaszon, 2. akárcsak má­sok, a dombódak is sok min­dennel adósak maradtak az ősszel. Lábon áll a kukorica- szár, ekét; kíván a fél határ. Sok gondot okozott a tél, az el­olvadt hó leve ott rekedt a mélyedésekben, a vetéseken'. Jó szervezésre, előrelátásra van tehát szükség, hogy utol­érjék magukat, s rendben el­végezhessék a munfkákat. A fa­lu vezetői elébe mentek a ta­vasznak, s már régebben föl­mérték: mit kell tenniük, il­letve hogyan kell kellőképpen felkészülniük a tavaszra. Erről folytatott vitát a községi ta­nács végrehajtó bizottsága is. S a határozatokat tettek követ­ték. Brigádok járták három napon át a mezőket ásóval és lapáttal, s elvezették a földek­ről a belvizeket. Vágják a ten­geriszárat és a téli tüzelőnek valót. A vetésekre szórják a műtrágyát, s vetik a lóherét és a lucernát. Az erő- és vetőgépeket már kijavították, most a többi mun­kagépen van a sor. Hogy minél hamarabb elkészüljenek vele, bevonták a munkálatokba Mú­lik József nyugdíjas kovácsot ,s. A vetőmag készen van; gon­doskodtak róla, hogy tiszta mag kerüljön a földekbe. Fel­FREILICHMANN: a Polip csapjai (76) Maja gondterhelten olvasta a laboratóriumi elemzést. Te­hát ez a mérgezés is rejtély marad? Ha újabb hasonló eset történik, megint csak a beteg­ség -sikeres kimenetelében« lehet bizakodni? Nem, ennek nem szabad előfordulnia. Va­lamit termi kell... — Üdvözlöm, Marija Nyiko- Iajevna! Maja Összerezzent, és hirte­len megfordult. Kosztricskin állt előtte. Legutóbbi találko­zásuk óta a hadnagy jócskán megsoványodott: látszott raj­ta, hogy az erdőben kapott se­be következtében sok vért ve­szített. Maja természetesen mit sem sejtett a történtekrőL — Jó napot... — felelte hal­kan. Egy ideig csendben áll­tak, majd Maja kérdően és kissé zavartan nézett a had­nagyra — Marija Nyikolajevna! A mérgezési tünetekkel beszállí­tott beteg állapota érdekel Ifc sününket... — Érdekli önöket? — kér­dezte a lány leplezetlen csodál­kozással Kosztricskin a könyökénél fogva, gyengéden elhúzta az asztaltól, ahol egy fehér köpé- nyes, fityulás nő elmélyedten tanulmányozta egyik betegé­nek kortörténetét. — Emlékszik a megmérge­zett család esetére? Marija Nyikolajevna? — Természetesen! őket is a mi kórházunkba szállították. — A nyomozás tovább folyik ebben az ügyben. Alapos a gyanú, hogy az elhunyt csalá­dot és a most beszállított bete­get egyazon méreggel mérgez­ték megi — Lehet, hogy igaza van, Konsztantyin Ivanovics. De mind az első, mind a jelenlegi második esetben a laborató­rium szerint az ételek jó mi­nőségűek voltak. Éppen az imént adták át az analízis eredményét, és meg kell mon­danom, mint az első esetben, most sem mutatnak ki semmi különöset; — Ismerjük az eredményt — felelte Kosztricskin. — Labo­ratóriumukban már ott van­nak a mi orvosaink is. Elhatá­rozták. hogy még egyszer felül­vizsgálnak mindent. Nehéz elő­re megmondani, jutnak-e va­lamire. Bárcsak életben ma­radna a beteg! Nemcsak azt mondhatná meg, hogy honnan származik a méreg, hanem más, fontos titkokat is felfed­hetne. Mit gondol, életiben ma­iad? — Nem bezeskedhetem érte. Mindenesetre valamivel job­ban érzi magát. Van némi re­mény az életben maradására. Nem megyek haza, amíg nem jut túl a veszélyen. Már a pro­fesszor is volt nála. O is re­ménykedik. — Nagyon fáradtnak látszik, Marija Nyikolajevna — mond­ta részvevőén Kosztricskin. — Talán mégis pihennie kellene. Nem szabad ennyire kimeríte­nie magát... — Nem tesz semmit, Konsz­tantyin Ivanovics! Maradok — felelte zavartan Maja. Megha­totta a hadnagy figyelme. ■— Ahogy mondani szokás, nem először történik ez velem.. — nézett rá mosolyogva. — Köszönöm. Nagy és fontos ügyet szolgál ezzel. — Ugyan, ugyan! Csak a kö­telességemet teljesítettem. Ha szükséges, bármikor telefonál­hat, és tájékoztatom a beteg ál- lapotáróL — Mégegyszer köszönöm, Marija Nyikolajevna. Nekem, sajnos, most mennem kell* Kosztricskin távozása után Maja még nyugtalanabbul sie­tett vissza a kórterembe. Másnap, úgy öt óra tájt, a felvételi rendelőben levő tele­fonhoz kérték Marija Nyikola- jevnát. —■ Ki beszél? — kérdezte nagyon fáradtan. — Ó, ön az, Konsztantyin Ivanovics? ... Igen, igen, hallom..: Való­ban? Kosztricskin közölte vele a második laboratóriumi elem­zés eredményét. Kiderült, hogy az első alkalommal nem vizs­gálták meg a mustárt. A tör­vényszéki orvosszakértő hívta fel rá a figyelmet. A mustár szűrletét befecskendezték egy tengeri malacba. Azonnal fel­léptek a kolbászmérgezés tü­netei. A beteget tehát meg­mérgezték. Maja elsápadt. — De hiszen akkor ez bűn- cselekmény! — mondta. Hang­ja elcsuklott az izgalomtóL — Ügy van! És hogy érzi magát a beteg? — Jobban. Most már nyu­godtan állíthatom, hogy élet­ben marad. De nem, ez nem­csak tőlem függött... Hová, hová? ... Ugyan! Ma szó sem lehet színházról. Egy álló nap­ja nem pihentem. Nem, nem, Konsztantyin Ivanovics. Na­gyon hálás vagyok önnek, de ma sehová sem megyek! A vi­szontlátásra. Letette a kagylót, és lassan a fogashoz ment, hogy felöltöz- ködjék, (Folytat j-ukJ bontották a burgonyavermeket* s örömmel állapították meg a tsz-tagok és -vezetők, hogy a tél nem okozott semmiféle kárt a termésben. Megvizsgálták a takarmány­készleteket is. Ügy látják, hogy beosztással újig elég lesz a szálas, az abrakféléknek meg el sem szabad fogyniuk az új termésig Németh József tanácselnök fő gondja, hogyan teremtsenek rendet, tisztaságot az egész községben. Különösen az egy­kori uradalmi épületek lakóit kell rábírni, hogy ne tűrjék meg lakásuk előtt a szemetet Mert most még siralmas képet nyújt ez a környék. Ahány ház, annyi trágya- és szemét­kupac az ablakok, ajtók előtt Vigasztalanul csúnyák a há­zak is. Éppen ezért a tanács vezetői most megegyeztek a Néoakarat Tsz-szel, hogy ve­gyék saját kezelésbe az emlí­tett épületeket — hisz tagjai laknak bennük —, és építőbri­gádjaikkal végezzék el egy­két év alatt a külső-belső ja­vításokat. De a falu vezetői szerint elkelne a rendcsinálás a művelődési ház körül, s rá­férne egy alapos renoválás a romos állapotban levő szövet­kezeti boltra is. A tavasz elején vagyunk, kezdjük hát tisztán, nagyobb szorgalommal az évet, állít­sunk magasabb követelménye­ket magunk elé — mondják’ a tanács vezetői. S lehetetlen nem igazat adni nekik. V. L Felveszünk Az ÉM Baranya megyei út- és hídépítésbe» Állami építőipari Vállalat jártas azonnali belépésre keres mérnököt kubikosokat vagy legalább S évi gyakorlattal rendel­kező és segédmunkás doldozókat. technikust műszaki ellenőri munkakörbe, Cím a kiadó­Jelentkezni lehet a vállalat központjában: kan. (3438) Pécs, Rákóczi a, 54. ra. (3444) i hnrisnyta 4 räwmm nűvnxnm

Next

/
Thumbnails
Contents