Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-23 / 69. szám
'Tjaacuz AZ' MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Dél-dunántúli Ki mit tud? Somogyi fiatalok a TV ma esti műsorában Pécsen tegnap délután a negyedik, egyben, az utolsó »szűrő« meghallgatására gyűltek össze a dél-dunántúli megyék »Ki mit tud« vetélkedőjén részvevő fiatalok. A zsűrinek mintegy 350—400 fiatal műsorából kellett kiválasztania a mai adás 18—20 műsorszámát. Peregtek a számok, nehéz volt a választás. Sok a hasonló műfaj és téma. A »Ki mit tud« adás egyik követelménye azonban az, hogy változatos is legyen. Így előfordult, hogy kamarazene vagy Kodály -népdalfeldolgozás rovására bekerült egy-egy szórakoztató igényű műsorszám is. Parragi Zsuzsa (Textdlmű- vek) és Nagy Sándor őrvezető Ciga re tio ló (fi a A barátommal beszélgettem. Azt mondja, marhaság cigarettológiával foglalkozni Persze az ő véleményének mindössze annyi alapja van, hogy fogalma sincs arról, voltaképpen mi is az a cigarettológia. Nos, ez egy tudomány. Hippién olyan, mint az asztronómia, gasztronómia, vagy ami tetszik. Az sem lehet vitás senki előtt, hogy minden tudományt akkor kell űzni, amikor ezredéken át tör- gye észre. Ezután hették volna az a cigaretta körüli emberek a fejű- tudomány ismét lset, hogy mit ta- másodrendű fela- láljanak fel hoz- datokat volt kény- zájuk, hogy hasz- télén megoldani, nukat vegyék. és teljesen kime- Ugyanígy sza- rült a választék márság lett volna bővítésében. Ez a cigarettológusok eilen nem zúgoló- részéröl, ha 1942 dott senki, mert és 46 között a fináncláb okozta kellemetlenségekről írnak értekezéseket. Akkor helyénvaló volt fölfedezni, hogy a dohány kocsánya is élvezhető, sőt más híján kamilmdndenki jól járt Lett Fecske filterrel — végre egy dohányipari hiánycikk —, és a Kossuth is megmaradt büdösnek. Most azonban ismét itt a nagy alkalom, amit (marcali honvédség) bűvészmutatványainál néhány zsűritag vállalkozott a partner szelepjére, és a fiatalok bizony alaposan megtréfálták őket. Derültségben nem volt hiány, bár hallatlanul nagy volt a feszültség a teremben. Sok esetben nemcsak a tehetség, hanem a felkészültség, az idegek állapota is döntötte el, hogy ki kerül be a mai műsorba. K aminszky Katit (Cukorgyár) jó negyedóráig vizsgáztatták táncdalból, öt számot kellett elénekelnie. Lapzártáig a következő somogyi fiatalok kerültek a mai pécsi döntőbe: Fábián Éva (Közgazdasági Technikum) vére, Kaminszky Katalin (Cukorgyár) táncdal, Parragi Zsuzsa (Textilművek) bűvészmutatvány. Takács Klára (Munkácsy Gimn.) ének. Okét láthatjuk majd ma a tv képernyőjén. : r • ' . - í ■ ■ ' ■ fci.sf--'* í:\- 1: ■■-■ . : jraKgjgíS: : %flll Március. Tavaszuyitó március... A parkban fényben fürdetlek a fák. Az ágakon már serkennek a rügyek. Ez a kikelet. Érezni az új fű illatát... A sétányokon megjelentek az első babakocsik. Apró emberkék kacagnak a fényre. Nekik ez az első tavasz. Életük első tavasza... Az erdőt járó emberek örömmel újságolják: már van ibolya. Telefonon jelentették: a marcali járásban megérkeztek a fecskék. A fövadás2 sugárzó arccal mondja: itt a tavasz. Nászt ülnek a szalonkák. .. Fent a magasban egy tv-antenna pálcáin galambok trurbékolnak. A határban ekék hasítják a földet. Esténként már ülnek a parkok padjain. Tavasz... A költő igy énekelte meg: »Dal vagy, virág vagy, napsugár vagy, Idők vén fáján ifjú ág, Alom, remény, vágy, szerelem vagy, Élet, szabadság, ifjúság!« Tavasz. .4 (Németh) lateából is sodor- meg kell ragadni- ható cigaretta. A uk a cigarettatuidőszerű. A tudó- finánclábat helyes dományok műve- mányok terén is érvényes: mindent a maga helyén, mindent a megfelelő időben! Egy példa: teljesen éi-- telmetlen dolog lett volna a kő- korszakban feltalálni a porlasztót náncláb vagy teszem azt a zását a volt évekkel ezelőtt kikezdeni amikor az anyagi ösztönzés már megfelelő volt egy fináncláblaprf- tó gép feltalálásához. és meg lehetett oldani a fi- bedolgo- cigarettáKandó-féle fázis- ba, úgy. váltót. Hiszen év- fogyasztó hogy a ne velőinek, ha nem akarnak lemaradni az élet fejlődése és a világszínvonal mögött! Siessünk, és mutassuk meg, mit tud a magyar! Teremtsük meg az egy rágyújtással végigszivható Kossuthot! Knrucz Pál Húsvétra készülődik a kereskedelem 1100 mázsa narancs érkezett a megyébe (Tudósítónktól.) Közeledik a húsvét. Milyen lesz az ellátás déligyümölcsből és csemegeáruból? — kérdeztük a FŰSZERT vezetőitől. Elmondták, hogy nem lesz hiány a hagyományos húsvéti árukból. Az idén sokkal több csokoládéból készült tojás és nyulat árusítanak, mint tavaly, ugyanis a vevők a fon- dantfigurák helyett szívesebben vásárolják a csokoládéból készült ajándékokat. A 3 dkg- os csokoládényuszitól a 40 de- kásig mindenfajta lesz belőlük a boltokban. Sok új vona lú nyuszi kerül az üzletekbe: írakkos, ejtőernyős, teniszütős és ülő nyűi között válogathatnak. A tojáscukor minősége is javul: a Győri Keksz- és Ostyagyár nugátkrémmel töltött tojáscukrott hoz forgalomba. A boltok eddig több ezer húsvéti díszdobozt kaptak. Nem lesz hiány déligyümölcsből sem: 1100 mázsa jaffai narancs érkezett. 750 mázsa citrom is jött. Az ananász és a banán is hamarosan a boltokba kerül, csomagolt datolyából pedig már most minden igényt fci tudnak elégítem. Kubából megérkezett az igen ízletes ananászbefőtt. Húsvét előtt ezt is forgalomba hozzák. Bemutató a vegyszeres gyomirtásról (Tudósítónktól.) A járási tanács mezőgazdasági osztálya elméleti oktatást és gyakorlati bemutatót rendezett kedden Tabon a termelőszövetkezeti elnökök, agronómusok és növény- védelmi felelősök részére. A hun- gazinos és dikonirtos gyomirtás jelentőségéről, hatékonyságáról és önköltségkihatásáról Fülöp Mihály, a Somogy megyei Növényvédő Állomás föagronómusa, a vegyszeres gyomirtás termést növelő hatásáról, alkalmazásának módszereiről, a, növényvédő gépek helyes használatáról pedig Horváth Gyula, a megyei tanács növényvédelmi felügyelője tartott előadást. A két előadást konzultáció, majd gyakorlati bemutató követte. Egy Rapidtox II. fölszerelését, a gyomirtó vegyszerek keverését és a különféle permetezési módszerek alkalmazását, majd egy RS—09-es gép mechanikai beállítását, töltési módszereit, permetező munkáját mutatták be. Végül az üzemeltetés közben előforduló hibák elhárításáról volt szó. MEQBANAS Czeretett volna kiáltani, hogy ne! Ne engedjék meg le a koporsót, mert neki az apjával még beszélni kell! De csak állt, és nézte, ahogy telik a sirgödör. Észre sem vette, hogy a gyászoló rokonság szétszéledt, hogy már csak. egymaga áll ott, mint vaUvríVl sötét árnyék. A rokonok ösz- szesúgtak, ét otthagyták egyedül. • •« J-T arminchárom éve tör- tént. Pontosan ilyenkor, tavasz elején. Ha akkor tudja, vagy legalább csak sejti, hogy ez a világ következik, hogy deres hajjal városi ember lesz belőle; ha csak egy kicsit is enged oktatom, büszkeségéből, akkor ma, javakorabeli férfi lőttére sírni tudna. De így nem tud ... Harminchárom éve történt, ott abban a pusztai kis cselédházban. Akkor szerelt le, s hamarosan megnősült. Anyja, apja, testvérei a föld rabjai voltak, és szolgálták alázatosan, szívósan, verejtékezve. őbenne más vér csörgedezett. * — Apám, én nem szolgálok többé magukkal együtt, elmegyek máshova dolgozni — mondta egy este. Napégette felesége lehajtotta a fejét, de úgy, hogy beleegyezően bólintott. Anyja megtört tekintettél figyelte, apja hürnmögött, és csak annyit mondott nagy sokára: — A te életed, Jóska, úgy rendezed, ahogy akarod. Nem mondom, hogy jónak látom ezt. de te mindig makacs, konok voltál. Hát ha büdös a föld neked, eredj. Kiütöttél a családból.. Nem volt vita, veszekedés. Es ő elment. A közeli falu téglagyárában csákányozta a földet, a forró kemencébe rakta a vályogot, és hordta ki a téglákat. A sós verejték kimarta a szája szélét. Szombatonként apja elé tette a keresetét. Ez akkor így volt szokás. Nagy ritkán ivott meg egy fröccsöt, az öreg sose tagadta meg tőle. Ügy látszott, belenyugodott, sőt örült, hogy egy pénzkereső is van a . családban. Halk szavú, az ősöktől örökölt türelemmel megáldott felesége húzta hátán a napot az öregekkel, szolgálta a grófot, és csak akkor derült mosolyra, mikor esténként hazaérve a gyárból behúzta maga mögött az ajtót az ura. Egyszer könnyes volt a szeme, s csak éjszaka merte elmondani, hogy az öreg aznap nem engedte meg, hogy átmenjen a másik cselédházba apjának segíteni. — Azt mondta, nem mehetek apámhoz, ne lógjak el a munka elől. Előbb elvetjük a kukoricát. Mondd, miért haragszanak az öregek ilyen ki- békíthetetlenül egymásra? Nyitott szemmel bámulta akkor éjszaka a mennyezet szúette gerendáit. Lázadozott. A zsarnoki szokások, az évtizedekig tartó oktalan harag a ki nem mondott, le nem írt, fura paraszti törvények ellen. Mert ő sem merte soha megtenni, hogy munkából hazajövet először apósához menjen be. Pedig gyakran kiszikkadt testtel, a szomjúságtól cserepes ajakkal vánszorgott hazafelé, és egyetlen kívánsága egy korsó hideg kútviz volt. Apósa házát előbb érte, mint az övékét, de sose nyitotta be az ajtót, először mindig hazament. Mikor megnősült, azt mondta az apja: — Ha már ezt választottad, nem bánom, időnként átmehettek, de jól jegyezd meg, az első mindig az otthonod legyen! Húsvét közeledett. A kottás melengette a tojásokat, hogy életre keljenek belőlük a csipogó, sárga kis jószágok. — Te, Jóska, át kéne mennünk az apámhoz — mondta a felesége. — Miért? — Megkérjük, fonjon a kottásnak meg a csibéknek egy fűzfaszatyrot. — Mindjárt végzek az istállóban és mehetünk. Apósa barkácsoló ember volt. Mikor beléptek, akkor is éppen bütykölt valamit. Nem számított a késő esti látogatásra, meghökkenve akarta eldugni munkáját. — Az ördögbe! Hát nem lelepleztetek? — Miért? — Megláttátok, hogy mit csinálok... — Egy kis szék! — kiáltott fel a fiatalasszony elpirulva. Apja ránézett szeretettel. — A kisunokámé lesz... Egy pillanatra csend támadt, a hamarosan megérkező kis jövevényre gondoltak. Az asszony szakította meg a csendet: — Pedig mi is kérni jöttünk, apám. — Na, mire van szükségetek? — Hamarosan kikelnek a kiscsibék, egy hordozható szatyor kellene. — Hát az nem nagy dolog. Persze, hogy megcsinálom, csak arra kérlek, Jóska, hozzál fűzvesszőt, mert most használom fel az utolját, ami itthon van. Még beszélgettek, erről-ar- ról, aztán elköszöntek. Szombaton egész délelőtt a kemencénél dolgozott. Az ilyen napok mindig megviseltek. Súlyos tehernek, érezte a kőteg füzvesszöt, alig várta már, hogy ledobhassa. Igyekezett szaporázni a lépéseket. Apósa háza elé érkezve gyorsan megszabadult terhétől. — Meghoztam! Most aztán dolgozhat belőle! — kiáltott be az ajtón és máris indult haza. Otthon belépve a konyhába szokás szerint a zsebébe nyúlt, és az asztalra tette heti fizetését. — Tessék, apám! Se az apja, se az anyja nem szólt egy szót sem, csak szúrós, rideg tekintettel nézték. Valami balsejtelem vittant föl benne: csak nem azért neheztelnek, hogy oda vitte először a vesszőt?! Tétován nézett egyikről a másikra. Aztán apja megmozdult, kérges kezével félrelökte a pénzt. — Tedd el a fizetésed! — Mint ostor, úgy csattant a hangja. — Na de . .. — Még visszabeszélsz is? Tedd el, és takarodj innen! — Mivel bántottam meg magát? — Menj, eredj azokhoz — mutatott a másik cselédház felé az anyja —, akik kedvesebbek neked. — Ne tréfáljanak már velem, hát csak azt a fűzvesszőt dobtam le, jöttem máris. — Ne magyarázz! Elég! Takarodj innen, és ne szólíts engem többé apádnak! Megértetted?! — De az úristenit! — fakadt ki most már indulatosan —, felnőtt ember vagyok! Soha egy fillérrel nem csaltam meg magukat, mindent hazaadtam. És... — Elhallgass! — S megtörtént a visszavonhatatlan, elcsattant a pofon. — Kifelé! Felesége a szóváltásra lépett be, aztán hirtelen sarkon fordult és hazafutott. Csak a befagyott mező tud olyan iszonyúan dermedt lenni, mint az a pár másodperc volt, mikor szembenéztek egymással. — Hát jó, elmegyek ... Harminchárom éve történt. Ilyen szép tavasz volt. Sirdo- gáló, remegő feleségével elindult egy más vidékre. Kóboroltak. A kicsi megszületett, meg is halt. Dolgoztak és szenvedtek. S egy napon elkészült az otthon, egyszer elmúlt a megpróbáltatás, a kínlódás. Csak. a konok harag nem múlott el. Keveset gondolt rá, mégis ott lapult minden idegszálában. Csak egy kicsit remegett meg, amikor hírből hallotta, hogy meghalt az anyja. A városi élet, a gyári munka koptatta ugyan az emlék keserűségét, de a makacs harag tartott. Felesége nem beszélt róla, tudta, meddő dolog lenne. Pedig szive mélyén azt kívánta, bár történne valami, békülne össze apa és fia. Micsoda képtelenség, hogy egy semmiség miatt szülő és gye■ reke egy életre haragoskod jón! De nem szólt, alázatos türelemmel várt. Egyszer egy levél jött férje öccsétöl: »Apánk súlyos beteg, beszélni kíván veled, azonnal gyere.« Némán gyűrte ösz- sze a papírt, sokáig állt mozdulatlanul az ablak előtt, felesége izgatottan figyelte arcának minden rándulását. Aztán fölvette a kabátját. — Elmegyek apámhoz! Későn érkezett... * * * í^sak állt, és nézte a fris- ^ sen hántolt sírt. Keserűség, végtelen szomorúság bénította oda. Nem sírt. Lázadozott, hogy miért kellett ennek így történni. Aztán nagy sokára elfordította fejét, majd a sötétben botorkálva megindult. Nagyon bánta már, hogy elkésett..í Vörös Márta-vr-=r-z= SOROK ===== Kifogyott a türelme Memphis amerikai városban egy 71 éves férfi váló- keresetet nyújtott be. Alapos oka volt rá: elhagy’ta a felesége. A bíróság meg vizsgálta a keresetét, s kiderült, hogy a feleség már 50 évvel ezelőtt hagyta el férjét. »Miért nem kérte hamarabb a válást? — kérdezte a bíró. A válasz így hangzott: »Mindig reméltem, hogy visszatér hozzám.« * * Akik a tenger alatt élnek A »Caiipso« óceánikutató hajó elindult a Vörös-tenger felé. Legénységének tíz tagja két hónapion át »tenger alatti faluban« fog élni. Felszerelésükkel együtt három házban helyezkednek eL Ez lehetővé teszi, hogy 2000 méter mélységig kutatásokat végezzenek a tengerfenekén. A tíz »tengerlakó« csak az előírt időszak végeztével jön ismét a felszínre. * * • Nálunk nem lehetne? Harlow angol városban a taxisofőrök adnak borravalót az utasoknak! A taxi- vállalat ugyanis rájött, hogy sok gyári munkásnő vagy hivatali tisztviselőnő szívesebben ül hármasával vagy négyesével taxiba, semhogy autóbuszra várjon, és azzal menjen haza. Hogy minél több taxizásra buzdítsák őket, elhatározták, hogy minden taxiútnál a sőfor egy bélyeget ad át az utasnak, az összegyűjti őket. és bizonyos számú bélyeg ellenében ajándékot kap a vállalattól. » * • Pocak nélkül hosszabb élet Dr. Howells angol orvos statisztikai kimutatásaiból kitűnik, hogy a mellbőség és a derétoméret aránya bizonyos felvilágosításokkal szolgál a várható élettartamról. Megállapította, hogy ha a derékbőség, vagyis a pocak kerülete 15 százalékkal haladja meg a mellbőséget, ez már 25 százalékkal csökkenti a hosszú élet kilátásait Egészen 50 százalékig romlik a hosszú életkor esélye, ha a derékbőség 35 százalékkal nagyobb a mellbőségnél. Szerinte az ideális testméret: 6—12 centiméterrel keskenyebb deréktoő- ség, mint mellbőség. * * * Egy texasi borbélyműhelybe egy szokatlanul hosszú hajú cowboy tért be. — Fogadok, hogy senki sem ismer magára, ha kopaszra nyírom — fogadta a borbély. — Én meg arra fogadok, hogy ha kopaszra nyír, magára nem ismer senki — válaszolta a tehenészlegény. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-n. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NLP LAP LAPKIADÓ VALLALAJ IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy bónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvári Latinka S. «. 6.
