Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-22 / 68. szám
SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1963. március 22. KÁDÁR JÁNOS BESZÉDE 2 (Folytatás az 1. oldalról.) olyanok is, akiknek bizalmát teljes mértékben még nem bírjuk. Ezek nyilvánvalóan azért szavaztak a listákra, hogy úgymond »■rosszabb ne legyen«. Minden tapasztalatunk azt bizonyítja, hogy a helyes gyakorlat menetében az eszme holnap meghódítja és magával ragadja azokat is, akik ma még ingadoznak. Ez feladatot ad számunkra. A választási eredmények pontos értékelése, a további munka lehetősegeinek felmerése szempontjából a döntő az, hogy a választók óriási többsége szilárd politikai öntudattal, teljes belső egyetértéssel támogatta a Hazafias Népfront célkitűzéseit és jelöltjeit. Elmondhatjuk, hogy az 1963. február 24-i országgyűlési és tamácsvá- lasztások a párt, a Hazafias Népfront, a rendszer hatalmas politikai győzelmét hozták. Az a mély és szilárd bizalom, amelyet népünk politikánk iránt a választás napján szavazatokban is kifejezésre juttatott, új erőt ad mindnyájunknak és új, még erősebb kötelezettség számunkra. Honfitársaink, akik február 24-én szavazatukkal támogatták a Hazafias Népfront jelöltjeit, bizonyosak lehetnék abban, hogy mind az országgyűlés, mind a kormány, mind a tanácsok megválasztott tagjai törekszenek arra, hogy méltók Jegyeinek a bizalomra. Kádár János a továbbiakban az országgyűlés, a kormány és a tanácsok feladatáról szólott. Mint mondotta, az országgyűlés, a kormány feladata, hogy a szocialista társadalom építésének céljait jól szolgáló terveket dolgozzanak ki. A törvényhozás, illetve a kormányzás vezesse és irányítsa a szocialista építő munkát, biztosítson minden szükséges feltételt ahhoz, hogy a nagy, országiépítő terveink az életben népünk javára sorra-rendre megvalósuljanak. A fővárosi, a megyei, a városi, a kerületi, a járási és a községi tanácsok feladata először: az országos tervek megvalósítását szolgálni a maguk területén; másodszor: a helyi kérdéseket felső támogatással és helyi erőkkel megoldani; harmadszor: az emberek mindennapi személyes ügyes-bajos dolgaival lelkiismeretesen és híven foglalkozni és azokat megoldani. Magának az országgyűlésnek a törvényalkotás terén nyilvánvalóan új feladatai is vannak a fejlődésnek egy olyan új időszakában, amikor népünk a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozik és államunk jellegében a proletariátus diktatúrájából az össznépi állam felé fejlődik. Törekedni kell a szocialista demokrácia további kibontakoztatására, Társadalmunk erőit, a dolgozó tömegeket mindjobban be kell vonni a hatalom gyakorlásába, az igazgatás és az ellenői'zés munkájába. Nyilvánvaló, hegy bátrabban lehet és kell alkalmazni és általánosítani választójogi rendszerünk fejlesztésénél, a képviselőválasztásoknál is azokat a jó tapasztalatokat, amelyeket a tanácsi választásoknál az egyéni választói körzet és az egy helyre több személy jelöléséből nyertünk. Végül, ennek az országgyűlésnek foglalkoznia kell. a megváltozott társadalmi viszonyoknak megfelelően, alkotmányunk továbbfejlesztésével. Bár a feladatokat itt mindössze csak jelezni lehet, nyilvánvaló, hogy nagy munka vár a most megválasztott országgyűlésre és tanácsokra. E munka vezetésére az imént választotta meg országgyűlésünk saját tisztikarát és a Népköztársaság Elnöki Tanácsát. Engedjék meg, hogy a nagy és szép, és lelkesítő feladatokra gondolva a kormány nevében sikeres munkát kívánjak a képviselőknek és tanácstagoknak. az országgyűlés újonnan megválasztott tisztisarának, az Elnöki Tanács tag. kainak. A Minisztertanács elnöke ezután hangsúlyozta: A Magyar Népköztársaság kormányának programját és munkájának fő irányvonalát a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusának határozatai, a Ha. zaüas Népfront programnyilatkozatai adják meg. A szocializmus teljes felépítéséért kell dolgoznunk, tovább kell erősítenünk társadalmunk szocialista nemzeti egységét — teljesítenünk és gazdasági céljainkkal összhangban túl kell teljesítenünk második ötéves tervünket, amely a nemzeti jövedelem 36 százalékos, az ipari termelés 48—50 százalékos. a mezőgazdasági termelés 22—23 százalékos, a fogyasztási alap 22—23 százalékos, az egy főre jutó reáljövedelem 16—17 százalékos növelését tűzi ki célul. Erősítenünk kell minden vonatkozás ban a Magyar Népköztársaságot, emelnünk kell a magyar nép műveltségét, anyagi, kulturális és szociális ellátottságának színvonalát. Mindez gyakorlatilag az elmúlt évek politikai fő irányvonalának egyenes folytatását és továbbfejlesztését jelenti a fejlődés új követelményeinek megfelelően. Belpolitikai helyzetünket meghatározza, fejlődésünket megkönnyíti, hogy hazánkban már nincsenek kibékíthetetlenül ellentétes érdekű osztályok, hogy a közösség és az egyes ember érdeke egybeesik és hogy a szocialista társadalom teljes felépítésének célkitűzésében a munkásosztály eszméje, a dolgozók forradalmi öntudata, hazaffisága és az egyes dolgozók anyagi érdekeltsége találkozik. Politikánk fő támasza a szocializmus zászlaját hordozó munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, a dolgozó osztályoknak a szocialista társadalom felépítésére létesült szövetsége és célunk a párttagok ás pártomkívüliek összefogása, a szocialista nemzeti egység megteremtése. A korrgány belpolitikájában változatlanul a szocialista törvényesség megőrzésére és további megszilárdítására törekszik. Az állampolgárok egyenjogúságából kiindulva, a kormány feladatának tartja, hogy a mindenkire egyformán érvényes törvényeket a jövőben is tiszteletben tartsa és mindenkivel betartassa. A Magyar Népköztársaságban a szocialista társadalom építésével egyidejűleg annak menetében az osztályellentétek megoldódnak, nemzetiségi, faji, felekezeti megkülönböztetés és elnyomás nálunk már ismeretlen. Az állam és a Magyarországon működő egyházak viszonya normális, szerződésekben szabályozott és évről évre javuló. A tudományos és a vallásos világnézet természetesen ellentétes, de az állam biztosítja a szabad vallásgyakorlatot, az egyházak tudomásul veszik az állam törvényeit és ezért nem kell, hogy közöttünk politikai harc foHyék. A hívők és a nem hívőle egyaránt a Magyar Népköz- társaság állampolgárai. Közös érdekünk, hogy eltüntessük a kizsákmányoló, kapitalista társadalom utolsó maradványait is, és felépítsük a dolgozók szabád, szocialista társadalmát. Folytatjuk harcunkat és dolgozunk azért, hogy a szocializmus teljes győzelmet arasson a termelési és társadalmi viszonyokban. Hazáinkban a szocialista termelési viszonyok már a népgazdaság valameny- myi ágazatában győztek. Most a szocialista termelési viszonyok megszilárdítása és a termelőerők nagy arányú fejlesztése vaai napirenden. Jelenleg verseny folyik világméretekben a kapitalista és a szocialista rendszer között. Tennivalóinkra világos eligazítást adott Lenin, amikor rámutatott, hogy az új, a szocialista társadalom véglegesen akkor győzte le a régit, a kapitalizmust, amikor megteremtette a munka magasabb termelékenységét, mint amilyen a régi rendszerben volt. Ezt a célt, az országra és a múltra értve már elértük, de ez kevés. Arra kell törekednünk, hogy a termelés mind több területén mielőbb elérjük és túlhaladjuk a munka magasabb termelékenységének megvalósításában a legfejlettebb kapitalista országok szintjét is. Nem kétséges, hogy magasabbrendű társadalmi rendszerünk és népünk felszabadult alkotó erői segítségével történelmileg nem nagy idő alatt elérhetjük, és el is érjük ezt a célunkat is. Senki se higyje azonban azt, hogy a munka magasabb termelékenységéért küzdve, társadalmunknak csak a gazdasági, az anyagi területen, a műszaki fejlesztés területén vannak feladatai. A szocializmus teljes győzelméért folytatott harcban elsőrendű és különleges fontossága van az ideológiai harcnak, amely maga is visszahat a társadalom anyagi alapjaira. Állhatatosan kell dolgoznunk azért, hogy a szocialista eszme, a marxista—leninista tudományos világnézet még jobban érvényesüljön és teljes mélységig hatoljon a közoktatásban, a művészetek terén, a kultúrában. Ezt az ideológiai harcot a párt vezeti és irányítja, megvan azonban e harcban az államnak is, köz- intézményeinknek is, a legkülönbözőbb társadalmi szervezeteinknek is a maguk feladata. Az ideológiai harc fő és legjobb fegyvere a szocialista eszme hirdetése, az érvelés, az érvekkel folyó meggyőző vita. Teljesen világosnak kell lenni, hogy a szocialista eszmét képviselő emberek ideológiai harca az eszme győzelméért, a hibás nézetek ellen, és nem emberek ellen, hanem az emberekért folyik. Csak az ilyen értelemben felfogott ideológiai harc és marxista—leninista nevelés eredményezheti, hogy a szocializmus építésében velünk már politikailag egyetértő és velünk együtt dolgozó emberek gondolkodásában meglevő téveszméket is le- küzdhessük úgy, hogy a fennálló politikai egyetértés és szövetség közben ne lazuljon, ellenkezőleg, erősödjék. Még az ideológiai harcban is, abban, hogy a szocializmus győzedelmeskedjék az emberek gondolkodásában, erkölcsében, magatartásában, az ember legfontosabb társadalmi tevékenységében, a munkában — óriási szerepe van a példamutatásnak. Hatalmas segítséget nyújtanak e téren a pártnak, társadalmunknak az egészségesen növekvő szocialista brigádmozgalomba bekapcsolódott százezrek, a »Szocialista módon élni, tanulni, dolgozni« jelszót követő és megvalósító öntudatos és példát mutató felnőtt és fiatal dolgozók. A kormány gazdaságpolitikai munkájáról szólva Kádár elvtárs kijelentette, hogy ez a gazdaságpolitika átfogóan a szocialista ipar, a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság, a közlekedés, a kereskedelem fejlesztését szolgálja, azt, hogy a szocialista társadalom teljes felépítésének, a kommunizmus építésébe való átmenetnek gazdasági, műszaki feltételeit megteremtse. Változatlan az a gazdaságpolitikai elvünk — mondotta —, hogy a szocialista társadalom építésének együtt keil járnia a dolgozók életszin- vonalának rendszeres emelésével, fejlesztésével. A közelmúlt hónapok gazdasági munkáját rendkívül megnehezítette a korán beköszöntött, szokatlanul kemény és hosszantartó tél és nehezíti ma is a gyors olvadás következtében fellépett, a tetőpontján mintegy félmillió holdmyi területet elöntő belvíz és áradások. Az időjárás viszontagságait, a kemény hidegben jelentkező átmeneti szénhiányt, közlekedési ne1' ' ■sAge- ket, majd márciusban a víz rombolásait a dolgozók öntudatos helytállásának erejével alapjában leküzdöttük. B Kádár elvtárs ezzel összefüggésben elismeréssel szólt sok százezernyi bányász, ipari munkás, közlekedési, vízügyi, közüzemi és kereskedelmi dolgozó, a legnehezebb helyekre mozgósított katonák, munkásőrök és a lakosság példás helytállásáról. Külön kifejezte a kormány elismerését és köszönetét a magyar bányászoknak, bányaüzemeink valamennyi vezetőjének és dolgozójának azért, hogy január és február hónapokban hallatlan nehézségeket leküzdve, terven felül több mint 300 000 tonna szenet biztosítottak az országnak. A téli időjárás jelentős károkat okozott népgazdaságunknak — folytatta a továbbiakban a kormány elnöke. — A vasút, a közlekedési vállalatok, a bányászat, az erdészet többletköltségei, a hóeltakarítás közületi kiadásai összesen mintegy 600 millió forintra rúgtok. Ehhez jönnek a víz okozta károk és a termelésben a rendellenes időjárás miatt bekövetkezett január—februári kiesés, illetve lemaradás. Az 1963-as tervünk már eleve jelentős feladatokat határozott meg és erőfeszítést kíván. Az előírt termelékenység és költségszint elérése már önmagában az eddiginél jobb, összehangoltabb munkát feltételezett. Igen sok a tennivaló a beruházás, a műszaki fejlesztés, a minőség javítása területein. Mindezekhez ráadásként jöttek azok a nehézségek, amelyeket az időjárás okozott. A rendkívüli időjárás viszonyokból adódó nehézségek leküzdése, a termeléskiesés pótlása képezik legközvetlenebb feladatainkat mind az ipar, mind a mező- gazdaság, mind a közlekedés, a kereskedelem terén és más téren. Megfelelő intézkedésekre és intézkedési tervre van szükség az iparban, azon belül külön az olaj termelés, az építöanyagtermelés, a tüzelő- anyagtermelés területié*», továbbá a szállítás területén. A kormánjyvonalon szükséges rendelkezések jórészt elkészültek és kiadásra kerültek. Felhívjuk a gazdasági vezetőket és a dolgozókait, segítsenek ezek mielőbbi végrehajtásában. Ugyancsak felhívjuk ez alkalommal is az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek vezetőit, a magyar mezőgazdaság minden dolgozóját, hogy a késői kitavaszodás és az őszről elmaradt szántás miatt összetorlódott mezőgazdasági munkákat a rendelkezésre álló eszközök teljes kihasználásával mielőbb és jó minőségben végezzék el. A termelésben bekövetkezett kiesést csaknem teljes egészében pótolni tudjuk és pótolunk is mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, egész népgazdaságunkban ez év folyamán. A gazdasági élet területén mutatkozó nehézségekről szólva azt is meg kell mondanom, hogy ezek a nehézségek átmenetiek, de állandóak és szilárdak azok az alapok, amelyeken népgazdaságunk nyugszik és fejlődik. Ennek alátámasztására néhány példát szeretnék felhozni. A szokatlanul zord időjárás, a fűtőanyaghiány komoly nehézségeket okozott az iparban is, a közlekedésben is, a fűtés területén és másutt is. Azonban ennek a télnek a megítéléséhez hozzátartozik az is, hogy a különleges időjárási nehézségek ellenére a közellátás és az életviszonyok hazánkban ezen a télen is ki- elégítőek voltak. Népgazdaságunk erejét bizonyítja. hogy bár ezen a télen, a múlt télhez viszonyítva, a lakosság 24 százalékkal több tüzelőt használt fel, 160 vagonnal több zsírt, 200 vagonnal több húst. 470 vagonnal több cukrot fogyasztott, nép- gazdasági tartalékainkból zökkenőmentes ellátást tudtunk biztosítani. A közüzemékkel szemben megnövekedett víz-, gáz, vil- | : ryáram-szüksépl rtrt is biz- i lódították rendik Ívül nehéz vi- ‘ szonyok között és nagy erőfeszítássel a közművek dolgozói. Az olajtermelésben jelenleg meglevő elmaradás nem az ott dolgozók hanyagsága miatt mutatkozik, hanem azért, mert a szénhiány miatt a gázfo- gvasztás nagyobb volt. Mi kértük az olajipar dolgozóit, hogy most adjanak kicsit több gázt és ők ezt megtették. Az idei télen 14 százalékkal több gáz fogyott az országban a háztartásokban, mint a múltban. Népgazdaságunk szilárdságát bizonyítja továbbá az 1962. évi terv teljesítése is. 1962- ben az ipari termelés, mint ez ismeretes, 9 százalékkal növekedett, a mezőgazdaság bruttó termelése az előző évi szintet érte el, a felvásárlás 6,5 százalékkal volt magasabb, mint az előző évben, a közlekedésben a teherszállítás 6 százalékkal, az utasforgalom 9 százalékkal haladta meg az előző évit, a beruházásokra és felújításokra pedig 13,5 százalékkal fordítottunk többet 1962-ben, mint az előző évben. Általában a népgazdaság fejlődése 1962- ben — kivéve az aszály sújtotta mezőgazdaságot — meg. felelt, illetve meghaladta az ötéves tervnek erre az időszakra szóló előirányzatait. A lakosság összes pénzbevétele 4,2 százalékkal haladta meg 1962-ben az 1961. évit. Ez év január—februárjában, bár az építőmunkásoknál fagy- szsünet miatt jelentős kereset- kiesés volt, a munkásoknak és alkalmazottaknak kifizetett összes bér 7 százalékkal haladta meg az előző évi január— februári szintet. Ugyancsak jelentősen növekedett az idei mezőgazdasági zárszámadásokon a múlt évihez viszonyítva a termelőszövetkezeti tagságnak kifizetett részesedés összege is. Februárban a takarékbetétek összege túlhaladta a 10 milliárd forintot. A népgazdaság terén végzett munka javulását bizonyítja az 1963. éves terv időben és megfelelően történt jóváhagyása is. A kormány december 13-án jóváhagyta a tervet, ezt a minisztériumok általában december 31-ig lebontották vállalatokra. Népgazdaságunk szilárdságának bizonyítására végül még egy általános utalást szeretnék termi. Az utóbbi években — erről többször szólottunk — sok nagy és nehéz gazdasági feladatot kellett megoldania országunknak, népünknek. Végbement a mezőgazdaság szocialista átszervezése, ami jelentős beruházásokat kívánt, ugyanakkor a mezőgazdaságot egymásután két súlyos aszályos év sújtotta. Az iparban jelentős beruházásokat kellett eszközölnünk a termelőeszközök korszerűsítésére. Honvédelmünk felszerelését jelentős mértékben ugyancsak modernizálnunk kellett. Mindezeket a nagy feladatokat megoldotta népgazdaságunk úgv. hogy közben a dolgozók életszínvonala tovább javult. Ugyanezen időszak alatt az ország jelentős nemzetközi fizetési kötelezettségednek is eleget tett. Az ország közvéleménye előtt ismeretes, abból a gazdasági bénultságból és zűrzavarból, amelyet az ellenforradalmi felkelés 1956 őszén előidézett, az ellenforradalom okozta mintegy 22 milliárd forintnyi kár adta helyzetből a testvéri szocialista országok kormányainak és népeinek gazdasági segítségével jutottunk ki. A térítés nélkül nyújtott azonnali segítség mellett jelentős értékű gazdasági segítséget, nyersanyagot, energiát és készárut kaptunk hosszúlejáratú hitelre a szocialista országoktól. Dolgozó népünk munkáját, helytállását, népgazdaságunk erejét és szilárdságát bizonyítja, hogy 1958-tól kezdve, az imént említett nagy gazdasági feladatok megoldása, s a dolgozók életkörülményeinek további javítása időszakában a baráti országokba irányuló szállítási kötelezettségeinknek, tőkés viszonylatban fizetési kötelezettségeinknek eleget tettünk. A baráti országoktól fel. vett hosszúlejáratú hitelek je. lentős részét, mintegy 40 százalékát, másfél milliárd forint értékben már visszafizettük. Közben Jugoszláviával szemben a békeszerződésben vállalt jóvátételi kötelezettségeinknek eleget tettünk, azt is kifizettük. Ily módon a Magyar Népköz, társaságnak, mint szolid, megbízható partnernek, növekedett a tekintélye ezekben az években mind a baráti országok, mind a velünk kereskedelmi kapcsolatban álló tőkés érdekeltségek előtt. Kádár János ezután rámutatott, hogy a gyakorlatban bevált gazdaságpolitikai elveink vannak, s reális, jó tervünk van. Az 1963-as terv jól szolgálja ötéves tervünk célkiitű- zóseit. A beterjesztett költségvetés egyensúlyban van, sőt valamelyest bevételi többlettel is számol. Közel 90 milliárd forintos végösszeget összhangban az 1963. évi tervben biztosított mintegy 58 és fél milliárdos beruházásra és felújításra szánt összeggel, fedezetet nyújt az éves terv jó megvalósításához, népünk életkörülményeinek, kulturális, egészségügyi színvonalának további javulásához. honvédségünk erősítéséhez. Kérjük, hogy az ország- gyűlés majd tárgyalja meg és támogassa ezt a költségvetési javaslatot a jelen ülésszakon. Kérjük gazdasági vezetőinket, dolgozó népünket, hogy odaadó munkával segítsék nép- gazdasági tervünk megvalósítását a szocialista társadalom építésére, a dolgozók életviszonyainak további megjavítására irányuló törekvéseinket. Népünk további alkotó mun. kajában nagy erőt jelent annak tudata, hogy fejlődésünk nemzetközi feltételei is biztosítva vannak — hangsúlyozta a kormány elnöke. Mint mondotta, a külpolitikai helyzet a műit év október-»-novemberi állapothoz viszonyítva némiképpen enyhült. A nemzetközi életben természetesen tovább folyik az imperializmus, az agresszió erői és a haladás erői közötti küzdelem. KcH-mányunk külpolitikája ismert és az nem változik. Ez a külpolitika népünk érdekeinek. vívmányainak, nemzet: függetlenségünk. szocialista rendszerünk védelmezéséből indul ki, azt követi, s ugyanakkor méltóak akarunk lenni a népünkre, szocialista országunkra háruló internacionalista kötelezettségeinkhez is. Ennek megfelelően külpolitikánk legfőbb törekvése a béke megőrzése, az emberi haladás ügyének hű szolgálata. Mi valamennyi szocialista országgal együtt valljuk és követjük a békés egymás mellett élés elvét. Ez a politika legjobban megfelel saját népünk és egyben megfelel az emberiség érdekeinek, legjobban szolgálja a társadalmi haladás ügyét is világméretekben. Ebben a szellemben támogatjuk a Szovjetunió javaslatait, amelyek a népek biztonságát, békéjét szolgálják: az atomfegyver-kísérletek megszüntetésére, a nyugat-berlini kérdés és a német békeszerződés megoldására, az Észak-atlanti Szövetség és a Varsói Szerződés szervezetének országai közötti megnemtámadási szerződé" megkötésére, az általános és teljes leszerelés kiharcolására irányulnak. Külpolitikánk lényeges és változatlan vonása, hogy országunk a legszorosább szö\ et- ségben és együttműködésben halad a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés szervezetében egyesült országokkal, a szocialista világrendszer valamennyi országával, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom osztagaival. Változatlanul együtt haladunk külpolitikai lépéseinkben a haladásért küzdő, imperialistaellenes népekkel, országokkal, mindazokkal, akik a béke híveiként küzdenek az imperializmus és az agresszió erői ellen az egész világon, a (Folytatás a 3. oldalon.)
